Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-16 / 13. szám
Turgenyev drámája Korszerűsítés Mintegy négymillió forintos költséggel korszerűsítik á Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalat sarudi I takarmánykeverő üzemét.- A —tervek szerint — január 17-én kezdődő munkák során I kalapácsos darálóklcal cserélik fel a korábbi malom berendezéséből megőrzött s a legutóbbi időkig használt hengerszékeket. A beépítendő 2 új kalapácsos darálót egyébként átalakítják a vállalat szerelői oly módon, hogy kiküszöbölik azok eredeti ékszíjmeghajtását. Ez utóbbi jelentős anyagmeg- takaritást is eredményez majd: évenként 10—12 garnitúra (40 —48 darab) ékszíj felhasználását teszi szükségtelenné. A kalapácsos darálók beépítése — az előbbieken túlmenően — óránként mintegy 0,7 tonnás üzemi kapacitás-növekedést is eredményez majd. A különféle munkafolyamatok korszerűsítésével, a szárítógépektől egészen a lezsáko- lásig, gépesítik az anyagmozgatást, üzembe helyeznek — többi között — egy 15 mázsa teherbírású Diesel-targoncát. Ezenkívül sor kerül az elektromos hálózat teljes átszerelésére. Mindezek együttesen tökéletesítik a termelést, csökkentik a fizikai munkát, a különféle foglalkozási ártalmaidat: a porképződést és a baleseti forrásokat. mm Papír, vagy műanyag? — teszi fel a kérdést a Népszabad- 'ság. A papír és műanyag helyes arányát a csomagolásban nálunk is el kell érni. Szebben és jobban kell csomagolni. Ez jó terv. Ezért előre számításolcat kell végezni, hogy 1970-ig ezt 'kialakíthassuk. Nem kis összegekről van szó. Olvassuk, hogy hazánkban 1962-ben mintegy 3 milliárd forint értékű csomagolóanyagot használtak fel. Ebből a papír értékrészesedése csupán 30 százalék volt. Ezt kevesli a cikk -* helyesen —, mert világszerte a csomagolóanyagnak 50—60 százaléka papír. Kevesebb faládát és több hullámpapir-ládát használjunk. Utóbbi könnyebb és olcsóbb. A tervek szerint 1970-re a mai egy főre jutó 296 forintról 600 forintra fog nőni a csomagolóanyag értéke Magyarországon. (Tízmillió lakost véve alapul, ugyebár ez 6 milliárd forint!) — Ezen belül a papír felhasználását 30 százalékról 38 százalékra akarjuk emelni. Vagyis „összesen több mint 6 milliárd forintra nő” a papírfelhasználás. De hát ha már az egész csomagolószer ára 6 milliárd, akkor miért fizetünk annak 38 százalékáért, a papírért is több mint 6 milliárdot? Félő, hogy így vagy túl sok papírt fogunk felhasználni, vagy elhagyjuk egészen a műanyagot a csomagolásból? Ez nem volna helyes, mert a műanyaggyártás világszerte nő, sőt olvassuk, l\ogy 1959-től 1962-ig a világ műanyag-termelése 6,1 millió tonnáról 8ß millió tonnára, „vagyis több mint háromszorosával” nőtt. De hát ha csak háromszorosával nőtt is, aklcor is 18.3 millió tonna lenneí De ha csak egyharmadával nőtt is, akkor is 8,9 millió tonna lenne. Vagyis 4 tized millió tonnával több a 8,5 milliónál... Azért négy tized millió tonna is valami (= négyszázmillió kilogramm). Szóval, ezt az adatot sem tudjuk pontosan felhasználni a tervezésben. Papír, vagy műanyag? Még idejében szólunk, mert ha azt akarjuk, hogy a harmadik ötéves terv végére csomagolóanyag-felhasználásunk arányai megközelítsék a világszínvonalat, egy. picit pontosabban is számolhatunk. Jó úton haladunk, csak a számítás még kissé sántít... (DR. SZEMES) Beszélgetés az Uránia Csillagvizsgáló igazgatójával Az emberi tudás „földközelbe” hozta a kozmosz szám- lálhatatlan, fénylő pontjait. Ki tudja, hány távcső mered az ég felé, titkait vallatva? Régi tudomány már a csillagászat olyan nagynevű úttörőkkel, mint Kopernikusz, Galilei, Newton. Ma már korszerűbb eszközökkel, hatalmas távcsövekkel, s ki tudná felsorolni, hogy még hányféle „fegyverrel” tanulmányozzák á távoli égitesteket? A napokban Egerbe látogatott a budapesti Uránia Csillagvizsgáló igazgatója, dr. Kulin György. — Munkám fő területe az ismerétterjesztés — mondotta. — Harminc, távcsővel rendelkező bemutató van az országban. Ezek tevékenységével a csillagászat iránt éredklődők- ből szervezett körök munkájának irányításával foglalkozom. — Jut idő a kutatásokra is? — Főképpen az üstökösök A mi kis házi sz!npadunk: liá>6. január 16, vasárnap kus regény kéziratát a kiadónak, ennek „Az ellentmondások bolygója” lesz a címe. Ez az újabb regény ugyancsak közös szerzemény Fábián Zoltánnal. — Mik a további tervei, céljai? — Terjeszteni a csillagászati ismereteket, amelyek elválaszthatatlanok a korszerű természettudományos világnézettől* átadni mindent a közönségnek. Azt szeretném elérni, sok más kollégámmal együtt, hogy a csillagászat eredményei ne csak a szenzáció erejével hassanak. Hogy legyen szorosabb kapcsolat a mindennapi élet és tudományok között. A másik? Sokakat foglalkoztató kérdés: a Föld energiaellátása kimerülőben van, márpedig a Föld élete még több milliárd évre tehető. A napsugárzás szintén. Mi lesz, ha kimerül az energiakészletünk? Ezért fordulunk a kozmosz felé. Azt az energiát, ami a csillagokat is táplálja, „hozták” le a fizikusok a Földre, a hidrogénbombában. Ezt az energiát nagyszerűen lehetne hasznosítani a termelőmunkában. Azt akarjuk, hogy megértsék az emberek, mi a célja valóban az űrkutatásnak, s milyen nagy segítséget jelentenek a mesterséges holdak, például a híradás- technikában, vagy a meteorológiában. Harmadsorban pedig célom a fiatalok, a jövő csillagászainak kén zése, akik tovább viszik, tovább fejlesztik majd a mi munkánkat az élet törvényei szerint. (hátai) Téli esiéh — előadásokkal Megkezdődtek a téli tanfolyamok előadásai a pétervásá- ri járásban. Az előadások iránt nagy érdeklődés nyilvánul meg a tsz-községekben. Mi sem bizonyítja jobban, hogy egy-egy előadáson 40—60. de Bükkszenterzsébeten, Tama- lelesz°n. Pétervámrón og—J00 érdeklődő is megjelenik. A foglalkozásokon nagy sz érdeklődés az előadások témái iránt. Időszerű kül- és belpolitikai kérdéseket tesznek fel az előadóknak, s őszintén megbeszélik a feltett kérdéseket Az előadások atkaJmával a telmr(7(ó ad^sap 5*- f ' - --oál- iák. Közös tv -zerv-zpai'- s az rAA- vt' dta- |.vezetők irányításával rr x> i '■zélik a látottakat, a hallotta- : kát. A té’i tanfolyamok kere- I tében szabad pártnapokat is tartanak a községekben. jev győz is, mert a fiatalság néha rutintalanul is, ostrom nélkül is beveszi az álmaiban szereplő várat, de győzelme múló hangulat, amit egy nátha okozta fejfájásként el is felejt. Hiába esküszik a hős az örök élmény hervadhatat- lanságára. Ennek a remekmívű mondatokból, finoman összerakott drámának igazi áldozata Natal ja, aki az életébe belepoty- tyant epizóddal nem tud mit kezdeni. A legtöbbet mégis Rakityintől tudjuk meg, aki lovagias és kíméletes Ai'ka- gyijjal szemben is. Ez az alapjában Véve gyökértelen figura áll a legbiztosabban a lábán: felesleges a házban és felesleges az egész társadalomban, de úgy viselkedik, mintha mindenütt és mindenkinek csak rá lenne szüksége. Ügy beszél az unalomról és a Na- talja iránti szenvedélyéről, hogy a végén minden gyanússá válik: az is, amit mond, az is, amit elhallgat. Vass Éva és Darvas Iván kiemelkedő alakításai — csak a fül számára szóló rádió esetében is lehet alakításról beszélni! — a Turgenyev által leírt szöveg teljes értéséről és átéléséről tanúskodnak, Lado- merszky Margit, Soós Lajos, Cs. Németh Lajos, Almási Éva, Ba- silides Zoltán és Somogyvári Rudolf jellegzetes figurákat keltenek életre. A rádióváltozat és a rendezés Barlay Gusztáv érdeme. Van ennek a Turgenyev-bemu- tatónak egy nagy tanulsága: Párizs, New York felfedezte ismét Turgenyevet, s aztán nálunk is siker ez a kiváló írás. Színházi és rádiószínházi életünk további ilyen felfedezéseket irányozhatna elő. Nemcsak az irodalmi csemegék kedvencei, a széles közönség is egész élményt és egész tanulságot kaphat egy-egy ilyen klasszikus alkotásból. A kor és a kosztüm senkit ne riasszon: a történelem az élet tanítómes tere. Turgenyev is az! (farkas) ez a kegyetlen változatlanság, ez a senkinek fel nem róható és senkinek meg nem bocsátható bűn mérgezi meg az életüket. Ezt nem mondják ki a hősök, mert a szavak helyett az események hirdetik, hogy holnap sem lesz változás az életükben és ez a ki nem mondott, de nyomasztó igazság teszi fojtóan elviselhetetlenné az életüket. Natalja maga is esztelennek ítéli tettét, hogy érett asszo- nyi szerelmével vágyódik az alig húszesztendős Beljajev után, odaomlik elébe, s ezzel elárulja Verocska ügyét, Raki- tyin barátságát, megtöri azt a hűséget, amellyel szíve szerint sohasem tartozhatott Arkagyij- hoz. Van-e bűntudata ennek az asszonynak? A látszatokat kihasználva rendezni tudja házának égető konfliktusát — de milyen áron? Beljajev elmegy a virágházi összeborulás után, Rakityin is elmegy, Verocska a dagadt Bolsincov karjaiba menekül, csakhogy Natalja rideg, ravasz és önző zsarnokságát kikerülhesse. Az asszony egyedül marad azokkal, akiket a rokoni kapcsolat jogán gyűlöl: férjével, anyósával és emlékeivel. S mindezt az unalom keretezi úgy, hogy életnek látszik. Turgenyev mondatait hallgatva egy letűnt világ elevenedik meg: az orosz társadalomnak az a rétege, amelyből vétetett. A Nyugat-Európából származó dekadens érzések parfőmje tömíti itt a levegőt, az a sivárság, ami ezekben az emberekben állóvízként pos- had. Az élet ezeknek az embereknek nem küzdelmet jelent, csak állapotot, amely az anyagi biztonság ölelésében nem enged élni, csak érezni, hangulatokat kergetni, nosztalgiákat teremteni. Itt csak akkor és úgy változik meg egy futó pillanatra is valami, vagy valaki, ha kívülről betörnek ide: mint ez a íélszeg, fiatal moszkvai egyetemista. Az okos mondatok, a hitelesnek látszó vallomások, az udvarias színlelések közé csak betévedni lehet. BeljaA valódi írásnak friss az illata, nincs kora — jut eszünkbe az igazság, amikor végighallgatjuk a rádió péntek esti műsorában Iván Turgenyev múlt századi drámáját. Keresés nélkül Csehov késői hőseit látjuk, akik ugyanúgy nem tudnak mit kezdeni magukkal, mint ezek az emberek Turgenyev vidéki kastélyában. Irodalomtörténet után kutatunk, hogy Turgenyev titkát megfejtsük. Ö az, aki írásaiért börtönt visel, megírja az Apákat és fiúkat, aki azért is ír, hogy eszméivel a cárt a jobbágyfelszabadítás tettéig elvezesse, Flaubert barátja, aki évekig vándorol reménytelen szerelemmel egy táncosnő nyomában. S közben írja az érzéseket, a hangulatokat, a tettre erőtlen szenvedélyeket, az unalmat. Mert orosz író, arisz- '.okrata a XIX. századból. Nem tévedés, az unalmat írja. Ebben a drámában is, eb- íren az orosz vidéki kastélyban j az unalom elleni védekezés . fő életérzés mozgatója. Ar- ;u-_5yij, a földbirtokos, olyan vidéki tuskó, buta és csak ne- v 2 szerint nemes, akinek egyetlen létjogosultsága van, hogy érj. Ez az Arkagyij testvéreként szereti Rakityint, akiről tudnia kellene, hogy a feleségét gyötri szerelmével. Csakugyan gyötri? Hiszen Natalja a ierje miatt, asszonyi méltóságának megóvása miatt nem tesz semmit Rakityin közeledése és udvarlása ellen — mindaddig, amíg meg nem jelenik a színen a moszkvai egyetemista, Beljajev. Az érzelmeknek ebben a finom és előkelő lovaglóiskolájában Verocska sem játszik utolsó szerepet a maga tizenhét esztendejével. A csaknem semlegesneművé lényegtelenített német nyelvtanár, az orvossal szövetkező társalkodónő mellett feltűnik zsíros és goromba ellentétként Bolsincov dagadt alakja, megkötni azt az egyenlőtlen házasságot, amelynek az orosz festészetben egy páratlanul gúnyos remeke van. Rakityin szájából így hangzik Turgenyev tétele; az unalom azért van, mert a hősök életében ma ugyanaz van, mint tegnap. Ez az ugyanaz, és kisbolygók pályájának kiszámítása a „területem.” Két üstökös viseli a nevét, s az eddig általa felfedezett nyolcvan kisbolygó közül tizenkettőt nemzetközileg is „lajstromba” vettek. Többnek ő adott nevet: Konkolya, egyet Mátyás királyról Corvinának, egyet még Bolyairól, a nagy matematikusról nevezett el. írt több tudományos könyvet is, (A távcső világa, A nagy világegyetem, stb.), amelyek közül néhány mű több kiadást is megért. — Érdekli-e a tudóst a szép- irodalom területe? — Fábián Zoltán íróval közösen írt fantasztikus regényünket, álnév alatt, folytatásokban közölte az Élet és Tudomány „Üzen a nyolcadik bolygó” címmel. Ez a regény könyv alakban is megjelenik a Magvető gondozásában az ünnepi könyvhétre. Most nyújtottuk be egy újabb fantasztileül mellém egy távoli presszóban, hogy ne érezzem magam olyan egyedül a sok párban járó embertársam között... Lány: És... ha... mondjuk én ... Ha mondjuk engem meghívnál? ... És én elmennék veled... ? Férfi: Nem jönnél... Azért nem is hívlak, nehogy szégyenben maradjak... Lány: De miből gondolod, Sa- nyikám, hogy nem mennék veled? Férfi: Miből? (színpadi kacaj). Miből? Mert bácsinak szólítottál, mert a járatlevelet kérted, mert a köztünk lévő karkülönbségről beszéltél... (fájdalmasan). Bácsi?! Lány: Ugyan már, te kis csacsi ... (egészen közel bújik hozzá). Csak egy ilyen egyedülálló férfi lehet ennyire gyámoltalan csacsi... Hát azt csak azért dobtam be, hogy cukkoljalak ... Már az első pillanatban, amikor megláttalak, rádharaptam ... De hát nő vagyok, tartanom kell magam, nem igaz? Férfi: Hogy nő? De micsoda nő... Hát eljönnél velem? Lány: El. Férfi: (lassan átöleli a lányt, forró csók). Lány: Mondta a Zizi Is... a barátnőm ... hogy csókolni csak az idősebb, szóval úgy értem, hogy a tapasztaltabb férfiak tudnak ... És mondd, pu- bíkám. milyen autód van? Férfi: Trabant.... T fiw: frnín* aki rosszul hal- ’(•*♦). Trabant? Férfi: íven Tr-bant ROT es kró—C\ ... Lány: Clelom eyv ha'a’mr- oofont). Egy vacak Trabant. Piszkos, kopaszodó huligán (Függöny) Jó kis cuccot... Tudja, kedves ... Kedves... Lány: Erzsébet... de magának Betti... Férfi: (Tudja, kedves Betti, ahogy ülök a kocsimban és nézem a suhanó tájat a maga csodálatos szépségével, hallgatom, amint duruzsol a motor... Lány: Magának autója van? Férfi: Van ... mondom, ahogy hallgatom, amint duruzsol a motor, mindig arra gondolok, nézve a mellettem ásítozó üres ülést... Lány (megjátszott duzzogás- sal). Nem is mondta meg a nevét... Férfi: (hanyagul). Sándor... De magának Sanyi... szóval, nézem a mellettem ásítozó üres ülést és arra gondolok, hogy a dolgok szépen és rendjén mennek, de... Lány: (közelebb húzódik). Sanyi... de szép dumád van... S miért ásít melletted üresen az az ülés? Férfi: Miért... miért? Magános farkas vagyok. Csak a munka, a munka, aztán autóival neki a szabad természetnek. ... Nincs kiben bízzam, mert nincs, akit szeressek ... Lány: (most már egész közel). És miért nincs? Férfi: (hanyagul átöleli a lányt). Mert, akit én szeretni tudnék, mondjuk egy olyan hamvas kis madarat, mint te vagy, az a járatlevelet nézi... Aki nem nézné, az meg rögtön arra gondol, honrha meghívom az sütőmmel k'c 'i'irír- hogy vajon mit akarha mv én... T any: Hát mit akarhatnál? Férfi: Én? Usyan. semmit.. . csak egy társat, akihez "szólni tudjak, aki meeayúitja a cigarettámat vezetés közben, aki nem olyan lány, aki egyből leáll smafuzni... Lány: Dumcsizni... A smafu az más... Az olyan, mint az almás. Érti? Férfi: Hogyne. Természetesen. A köztünk lévő korkülönbség ellenére. Lány: Most meg ezt a kor- különbséget lovagolja állandóan ... Mit csináljak, ha a faterom nem sokkal öregebb, mint maga ... Mit mutat a járatlevél? Ja, ezt úgysem érti... Hány éves? Férfi: Én? Negyvene...) elharapja a végén ...) ... de nem az évek számítanak. Láttam már húszéves vénembert és hatvanéves fiatalt. Lány: Értem. Szóval ötven körül van ... Férfi: Ó, még innen. De hát ez miért fontos... Attól, mert mondjuk, én nem szeretem táncolni a twistet, vagy a ma- disont? Csak a tangót. És régi módon. Attól még nyugodtan lehet véleményem a világról. Van is. Lánn: Ne mondja Tényleg Én irtó kassának tartom a világot. Nem mondom néha var egy kis zavar a buliban, de úgv esésűében véve jó kis cuccot adott nekünk az élet. Hát nem igaz? Férfi: (élgondolkodva). Igen ... Férfi: 6, most már így természetesén ... Jaj, elnézést. Én itt udvariasságról beszélek, s még be sem mutatkoztam... Lány: Felesleges... Férfi: Miért? • Lány: Mert úgysem az igazi nevét mondaná ... Ojjé, ezt már jól ismerjük ... Nem most jöttem le a fal védőről, bácsi kérem... Pardon, magyarul: engem sem a gólya költött Férfi: Furcsa tapasztalatai lehetnek magának, kislány... Lány: Miért mondja mindig, hogy kislány? Férfi: Mert maga bácsinak szólón gat... Lány: Hát nem veszi észre a köztünk lévő korkülönbséget? Férfi: Azt ülve nem lehet észrevenni... Lány: (elneveti magát). Na, ez jó volt Szellemes fej maga. Legalábbis a dumája nem rossz. S már dumcsizunk is, pedig igazán nem akartam. Nem szoktam ismeretlen pacákokkal csak úgy, első blattra leállni .. Nekem az ilyesmi smafu. Én tudom, hogy mi az erkölcs ... Férfi: Elhiheti, már csak a köztünk lévő korkülönbség miatt is, hogy én sem szoktam... De maga nagyon csinos, s már az első pillanatra láttam, hogy Színhely: Egy kerti pad. Szerelők: Idősebb férfi, fiatal nő. A fiatal nő mór a pádon ül. Az idősebb férfi már-már elrohan a pad előtt, amikor észreveszi a lányt. Meggondolja és leül. Férfi: Szabad? Lány: (felnéz a könyvből, amit olvas). Tessék... Bácsi, kérem... Férfi: (meghökken, de aztán elszántan mégis leül). Köszönöm, kislány... Csend. A férfi fél szemmel a lányt méregeti, a lány gúnyosan biggyeszti a száját, úgy tesz, mintha olvasna. Férfi; (cigarettát vesz elő, megkínálja a lányt). Dohányzik? Parancsoljon... Lány: Nem. Férfi: Pardon. Igaza van, ilyen kislánynak még nem szabad dohányoznia. Kicsi marad. Cukrom, sajnos, nincs. Lány: Az sem kellene. Férfi; Köszönöm, abból sem kérnék... Lány: Mi az, maga tánc- és ölemlanár... ? Férfi: Nem, csak udvarias ember, aki szereti, ha embertársai is udvariasak ... Lány: Hogy oda ne tipegjek ... Férfi: Hogy mit ne csináljon? Lány: (dühösen). Mi az, maga nem ért magyarul? Hogy oda ne t'psgjek. Hogy oda ne rohanjak... Érti?
