Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-13 / 10. szám
Az újat keresve Mostanában egyre többet beszélünk a gazdasági mechanizmus reformjáról, és bár a vita korántsem ért véget, köztudott a felhívás: a vállalatok keressék a lehetőségeket az ésszerű megoldások megtalálására és alkalmazására, ne várjanak a hatályos rendelet megjelenésére, tárják fel azokat a belső tartalékokat, amik már napjainkban eredményeket hoznak. így jutották el a Mátravidé- Jd Vendéglátóipari Vállalatnál is a lehető változtatások felfedéséhez. Ha meggondoljuk!, hogy ez a vállalat közel hatvanmillió forintos évi tervvel dolgozik, útkeresésük jelentőségét mindjárt más szemmel nézzük. Kürtösi Károly igazgatóval és Nagy György főellenőrrel beszélgettünk. Önállóság — korlátokkal Nagy gondot okoz a vállalatnak mindenkor a különböző alapanyagok beszerzése, mint amilyen a tojás, a burgonya, a különböző zöldáruk, zöldség- féleségek. A termelőktől a fel- vásárlószervék veszik át az árut, azt legtöbbször felutaztatják Pestre, ott egy részét tárolják^ tartósítják és csak onnan kaphatja meg a vállalat. Ennek a folyamatnak a következtében nemcsak a friss áru biztosítása nehéz, de egy sor, nem feltétlen szükséges költség is terheli az árut. Mi lenne, ha a vállalat önállóan gondoskodna ezeknek az árúknak a beszerzéséről? Milyen következményeket vonhatna maga után ez a gyakorlat? A költségcsökkentés lenne az első. Az áru frissesége lenne a második. Ennék következtében viszont a készítmények minősége is emelkedne. Mindez a fogyasztók érdekeit célozza. De mennyiben lenne kitéve a fogyasztó az áringadozásnak? Kétségtelenül bekövetkezne ez is, bár az áringadozás most sem múlik el nyomtalanul a fogyasztó feje fölött, ha nem is tűnik az fel mindenkinek. De az áringadozásnak más oldala is létezik. Ha a vállalat nagy mennyiségű árut tud tárolni télire, amíg ez a meny- nyiség el nem fogy, az eredeti alapárral kell kalkulálni, és ez ismét a fogyasztónak jó. Bizonyos kowkurrenciát is teremtene ez a lehetőség a különböző vállalatok között, egy városon belül is, például a föld- szöwel, mivel előfordulhatna, hogy ugyanazt az ételt az egyik olcsóbban, a másik drágábban adná. Kinek ártana az ilyen különbség? Mindezt természetesen megkötöttségek kísérnék. Például: a felvásárlási ár meghatározása, az úgynevezett árrés stabilitása, esetleg a felvásárolható áru mennyiségének előírása. Nem azt mondjuk, hogy a lakosság, vagy a közületek mező- gazdasági áruellátásából a kereskedelem kikapcsolható. Miért fizetünk rá! A nagy termelőszövetkezeteknek nem feladata a „piacozás”, de a városok és ipari központok friss áruval való közvetlen ellátása megszervezhető. Van néhány üzemé a vállalatnak, amelyek a mostani rendelkezések szerint éppen csak átesnek azon a határon, amin túl már szoros az elszámolás. Mit eredményez ez a néhány határeset a gyakorlatban? Nézzük csak! Egy ilyen üzletben kell műszakonként egy üzletvezető, egy csapos, ha italboltról van szó, kell segédszemélyzet és egy váltó dolgozói akit szakmai nyelven fregolinak hívnak: a szabadnapokon 5 áll be az . illető helyére. Ha a szoros elszámoltatást ezekben az egységekben feloldhatnék, legfeljebb két dolgozóval el lehetne látni az üzletet. Jelenleg négy olyan üzlete van a vállalatnak, ahol a mintegy ötezer forintos forgalomkülönbség miatt a szoros elszámoltatást fel kell tartania. Ha módosíthatnának rajta, hozzávetőleg százezer forintot lehetne évenként megtakarítani munkabérben. Mi mond ellent a javaslatnak? A közismert dolog: a ge- bin általában nagy jövedelmet, az átlagtól jóval magasabb keresetet biztosít. De ugyanakkor ösztönöz is: jobb munkára, a vendégek jobb kiszolgálására. Kérdés, mennyire lehet ezt a meglevő nagy jövedelem-különbséget terjeszteni, mennyire egyeztethető ez össze elveinkkel? Egyik oldalon tehát ebben az esetben néhány ember egyéni . jövedelmének nagyobb emelkedése, a másik oldalon viszont a vendégek jobb ellátása és jelentős mennyiségű bérösszegek megtakarítása áll. Az egyenleget kellene tisztázni. Több érdekeltséget Két körlevél indult útjára a múlt év utolsó heteiben a vállalatnál. Az egyik ismerteti a nagyobb egységek vezetőinek újabb jogát: beosztottjait saját hatáskörében vonhatja felelősségre, ha valamelyikük fegyelmi vétséget követ el. A fegyelmi büntetés első fokozatát önállóan alkalmazhatja, < súlyosabb esetekben pedig ja vaslattal élhet. A másik körlevélben az áll, hogy az üzletvezetők készítsék el saját évi terveiket, ezekben ne csak a forgalom összességét jelöljék meg, hanem mindazokat az eszközöket, amelyekre véleményük szerint szükségük lenne. Valóban úgy, mintha önállóan rendelkeznének az egységgel. Ezeknek a beérkezett javaslatoknak az alapján állították össze a vállalat éves tervét. A módszer hasznosságát fölösleges magyarázni. A fegyelmi jogkör kiszélesítése is lényegében ugyanazt a célt szolgálja, mint az egységenkénti tervjavaslat elkészítése: a demokratizmus szélesítését, a dolgozók kezdeményezésének biztosítását, a vállalaton belüli jó közérzet kialakítását. Persze, mindaz, amit elmondottunk, csak egyetlen vállalat elképzeléseit tartalmazza. De valami nagyon fontos és jelentős kezdeményezést is bizonyít: kezd közszemléletté válni, elevenen munkálkodik a közgondolkozásban az a reális szükséglet, amit a gazdasági mechanizmus reformjaként emlegetünk. A folyamat már megindult, a vállalatok vezetői már most széjjelnéznek saját portájukon és keresik a jobb, az eredményesebb megoldásokat. így van ez rendjén.' G. Molnár Ferenc A tudomány a termelés szolgálatában As egri Szőlészeti kutató Intését munkájáról Állítólag megtörtént, de ha nem, akkor Is jó: János bátyánk ablakán, kevéssel éjfél után, kopogtatnak: — Ki az? — neszei fel az öreg... — Én, e — recseg kívülről egy borízű hang... — Aztán mit akarsz? — fordul az ágy szélére János bátyánk „.---Van-e tintája, János? — A z nincs... — mordul dühösen az öreg, s hallgatja a távolodó lépteket. Másnap ismét kevéssel éjfél után kopogtatnak János bátyánk ablakán... — Ki a kórság az? — morgolódik az öreg... — Én e... — Hát mi a jóistent akarsz már megint! — Hoztam tintát, ha már nincs... Hogy erre János bátyánk mit válaszolt, leírni bizony nem illik. Talán még mondani sem... (—ó) lovas Ágika, apró termetű* villogó szemű, barna leányka* az általános iskola első osztályos tanulója. A szomszédok a csodájára járnak, mert már szaval és színdarabban játszik... Kívánságait pörölve hadarja el, s ha idegen látogató van náluk, annál inkább felhány- torgatja. Apja: a halkléptű, Cingár optikusa és anyja: a zárkózott, kislányos alakú Maliid, pirulnak és restelkednek, mert Ági folyton kibeszéli őket. Kínos ... Fukarok volnának az egyszem lányukhoz, aki dicsőséget dicsőségre halmoz az iskolában? Most éppen Topázné szomszédasszony van náluk látogatóban — testes, rengő húsú fiatalasszony, az egészséges pirosság szinte éget a képéről. Ági szájtátva nézi és csodálkozik: ha egyszer Topáz, miért piros? Nem nyugodhat, megkérdi: — Néni! Tessék mondani: jniért nem rubinnak hívják? Topázné még pirosabb lesz, g a feje majd szétpattan a jóízű nevetéstől. — Ez mind csak véletlen — mondja. — Ha történetesen Rubin mellett maradok... Ugyanis — közel hajol Lovasnéhoz és kacsint. Az első udvarlómat Rubinnak hívták. Ágit terelnék félre a szülei, s befognák a száját, ne tehessen fel kínos kérdéseket, ő azonban erőszakos; szinte a parkettához tapadva figyel —■ mondhatnak neki, amit csak akarnak, penderíthetik is, esze ágában sincs tovább mozdulni. ez#ay/ könnyű ételeket ad az urának, ne nőjön zsírpárna a hasára, a szelleme meg friss maradjon: raguleves — kis csészében ám! Alma kirántva — Olajban ám! Madártej — sajnos, cukorral, mert azt az egyet másként nem érdemes elkészíteni! Erőltetett vigyorgással hallgatják, míg végül úgy rémlik, Topázné kifogyott a szóból, és a harmadik általánost végző cukorfalat és rémokos Sze- rénkéjéről még majd valamiképpen megfeledkezik. Ági apja, mint valami megsanyargatott szent, a mennyezet felé fordítja szemét — menj, menj, kenetes hárpia! — bömbölné. De Topázné hallatlanul érzéketlennek bizonyul. — Piaci kofa! —■ pirongatja az anyja. — Piaci légy! — helyesbít az apja és úgy tesz, mint aki vérig sértődött a vakarcs neveletlenségétől, pedig most az egyszer teljes elégtételt érez. Fölkapni szeretné a lányát és falni a ragyogó képét, aztán óvatosan megdicsérni. Nem szívelheti Topáznét — esténként rendszerint vacsoraidő- ben ragad le a székükre, mintha csirízes volna, őt meg az éhség eszi miatta. És hol van még a látogatásnak vége! Lányát, Szerénkét sem hozta még fel — a látogatást mindig az ő magasztalásával szokta befejezni, aztán ugrik talpra, hogy jaj, hazaér az ő farkasa, Tihamér, aki lötty teával a hasában vitatkozik a hivatalban, mert fogyni akar szegény... Üvölt is, amint hazaér: — Szívem, tálalj, mert ösz- szeesem! — Házkezelőség vezetője, a csacsinak épp elég baja van a követelőző emberekkel és hozzá még koplal is!... Topázné felsorolja miféle és előbb émelyítő, édeskés hangon, majd keserűségbe csukolva, megemlíti Szerénkét, aki... hm ... ez a dolog is csak nálunk lehetséges' Hogy mi mindent kitalálnak itt! Képzeljék: az 5 kislánya, az övé! Politechnikai oktatásban részesül! Politechnikában ... Veszélyes szerszámokkal fúrnak-faragnak a leány- gyermekek! Megáll az ember esze: fűrész meg kalapács egy lány kezében!... — Politechnika — mondja Lovas a száját rágva. — Hasznos dolog az... Hiba volna simfölni. Csak némely szülő... A gyerekek körében komoly sikere van. — Politechnika — szól Lo- vasné nyugtalanul, látva az ura türelmetlenségét. Ági elmerülten méregeti Topáznét és nagyokat szortyog — az anyja hiába nyújtja neki a zsebkendőt, meg sem látja; más érdekli őt. Váratlanul éles, támadó hangon közbeszól; — Haha! Az aztán csudaszép dolog, mondhatom!... Esküszöm, ilyesmi is csakSze- rénkétől telik ki. Elhülve nézik, mit akar az indokolatlannak látszó szemrehányással. Topázné fortyog is magában, miféle nevelésben részesülhet ez a földből alig kilátszó kölyöklány? Hallatlan: egy pillanatra sem tágít a nagyok mellől és mindenbe belekotyog! Ági leszegi az állát és kaszál egyet a dundi lábával, de nem szól. — Ha rákezdted, világosíts föl bennünket, kislányom! — mondja Lovas. — Topáz néni lánya valamiféle rossz fát tett a tűzre? — Igen! — duzzogja Ági. — Azt beszélitek, hogy Szerénke politikai oktatásra jár... No jó, de mondjátok meg nekem: aki oda jár, az miért viszmaffrí gával harapófogót, fűrőt, részt meg kalapácsot? A félreértés nyilvánvaló, s ebben a pillanatban még as éhség sem kínozza Lovast. Fakó arca kiszínesedik s úgy nevet, mint a kelepelő gólya, tavasz- szál. Topázné pedig lábát váltogatva, zavartan mondogatja: — Látják, a kicsinek ma= gas, látják, a kicsi nem érti!.— Jaj, még nem érti! — Élesen s fület bántóan vihorász. Ági valóban nem érti a három felnőttet. A számára így megmagyarázhatatlan ne* vetésükkel teljesen elveszik a jő kedvét. — Fölvágnak a nagy lánnyal — duzzog. —De mire föl? Mi a csudára? —* Szégyelli, hogy még a szülei is kinevetik. A legszívesebben elbőgné magát. Öt nem szokás kinevetni... őt ne bántsák .<» őt ne szégyenítsék meg ilyesU mivel! — Elgörbült szájjal dacosan mondja: — Nagyon szép ... politikai oktatásra jár harapófogóval, fűrésszel, meg kalapáccsal. Elfut, s elbújik. Szülei haste tálán édesgetik magukhoz, akkor sem akar előjönni, amikor Topázné hahotázva és ró* zsinatot verve maga körül, ete viharzik. xEpvmo 3 1966. január 13, csütörtök Az Egri Szőlészeti Kutató Intézet hosszú évek óta a megye szőlő- és bortermelésének tudományos központja. A szőlőtermelő közös gazdaságok az intézet tudományos kutatóitó] sok hasznos tanácsot kapnak, másrészt felhasználják az intézetben kíkísérletezett és bevált módszereket. Dr. 1 ’só Andorral, a telep vezetőjével az intézet munkájáról beszélgettünk: arról, hogy a kísérletek, a tudomány miképpen segíti a gyakorlatot, a termelést. — A múlt évi időjárás milyen hatással volt a megye szőlő- és bortermelésére? — A múlt év rendkívüli időjárása különösen nehéz helyzet elé állította a szőlőtermelést. A szőlő fakadása majd egyhónapos késést szenvedett és ezt a késést a hűvös és napfényben szegény nyári hónapokban sem tudta behozni. A szőlő éréséhez szükséges melegmennyiség is elmaradt az ősz folyamán. így a szőlők félérettek maradtak, cukortartalmuk gyenge volt. A szüret időpontjának kitolása sem vezetett eredményre, mert október második felében rendellenesen beköszöntöttek a fagyok. Az idei borok tehát magukon vi■ selik a rossz évjárat következ■ ményeit, az alacsony alkohol- : és a magas savtartalmat. — Az intézet megfelelő ag- : rotechnikával tudta-e ellensúlyozni a kedvezőtlen időjárás , következményeit? — Kísérleti telepünkön a • megfelelő időben végzett öt • permetezéssel és öt porozással : sikerült a szőlőtermést megvé■ deni a peronoszpórával szem- , ben. A holdankénti átlagter- l més 44 mázsa lett, ami az elmúlt évben kiemelkedő eredménynek számít. Sajnos, a minőségi átlag a telepen is na• gyón alacsony volt. — A szőlőnemesítésben mi- , lyen eredmények születtek? — A szőlőnemesítési munka ’ során az „Egri csillag”-család ’ köréből három fehér változat, . az Egri csillag 2-es, 16-os és ! 24-es fajtajelölt emelkedett ki. A múlt évi erős peronoszpórás ! évjáratban a szükséges véde- . kezés teljes elhagyása ellenére . fertőzésmentesnek bizonyultak, tehát tökéletes rezisztenciával i rendelkeznek. Emellett — jó ’ terméshozam mellett — vi- . szonylag a minőségünk is jó volt. Cukorfokuk 18,1, Í8,5 és 18, amíg savtartalmuk 8,5, . 7,8 és 8,2 volt. A vörösbor- és [ bikavér-jelöltek közül ugyancsak az Egri csillag-családból származó Egri csillag 3-as számú egyed emelkedik ki jó színanyaggal, megfelelő bikavér minőségi kvalitással, 19,5 cukor- és 6,5 savfokkal. A korábbi években kitűnt Médoc noir klón szelektált fajtajelölt a rossz évjáratban is megtartotta jó tulajdonságait. — Milyen a fejlődés a szőlőtermesztés technikájában? — Kísérleti telepünkön • nyolc-tíz éve foglalkozunk gépi művelésre alkalmas, egysíkú tőkeművelésmódok kialakításával és azok terméseredményeinek kiértékelésével. Ezek a művelésmódok, mint a kétkarú kordon, a legyezős alak, továbbá a magas kordonos művelés — amelyet osztrák művelőjéről Lens—Moser-művé- lésnek neveznek — már megyénkben is egyre nagyobb teret nyernek a széles sorközű, új telepítéseknél. Ugyancsak eredményesen vizsgáztak mind kísérleti telepünkön, mind a Gyöngyös—domoszlói Állami Gazdaságban levő bázisgazdaságunkban a svájci, valamint az osztrák cégek által gyártott, új hatóanyagú, réz- pótló, peronoszpóra elleni szerek. (Miltox, Cupravit, Ortho- cit, Tiezene és mások.) Ezek a szerek egyre általánosabban elterjednek termelőszövetkezeteinkben a hagyományos, de kevésbé praktikusan felhasználható bordói lével szemben. Jól beváltak a vegyszeres gyomirtószerek is, mint a Hungasin, DT és PK, amelyek a kártevő gyomok túlnyomó részét fokozatosan elpusztítják. Több éves kísérleteink szerint rendszeres alkalmazásukkal 2,5—3 kapálást lehetett az évek során megtakarítani* úgy, hogy a terméshozam nem esett vissza. Alkalmazásuk természetesen csak 4—S éven felüli szőlőültetvényeknél megengedett. Sajnos, ezek a szerek nem terjednek kellően* pedig a termelőszövetkezetek sok emberi munkaerőt szabadíthatnának fel alkalmazásukkal. — A kísérleti telep eredmé* nyel hogyan hasznosulnak C gyakorlatban? — Kétségkívül helyes as a megállapítás, hogy a kutatói munka eredményességét annak a gyakorlatban való beváltása és hasznos elterjedése igazolja. Munkánkat, segítésünket, eredményeinket elsősorban a szőlő* termelőszövetkezetek igénylik. Kutatóink évről évre • legnagyobb munkaidőben *— például a szőlőmetszések idején — felkeresik a megye több szőlős termelőszövetkezetét é* a helyszínen bemutatókat tartanak, majd begyakoroltatják a munkafolyamatot. Az elmúlt évben tíz alkalommal tartottak kutatóink ilyen bemutatót. Másrészt kísérleti telepünkön is rendezünk az oda látogató termelőszövetkezeti csoportoknak felvilágosítással egybekötött bemutatókat. Az elmúlt évben 33 termelőszövetkezeti* 17 iskolai és négy intézményi csoport látogatott meg minket, közel hatszáz fővel. Tizennégy külföldi állam 79 látogatója is felkereste telepünket. — Ezenkívül kutatóink előadásokat is tartottak a termelőszövetkezeti oktatások alkalmával, főként a termelőszövet* kezeti akadémiákon. Végezetül: mit várnak m telep kutatói szőlészeti vonatf hozásban az idei, évtől? — Az idei szőlőgazdálkodásnak, sajnos, az elmúlt kedvezőtlen évjárat terheit kell viselnie. Ezek a hátrányok: a tökéletlenül beérett rügyek gyenge termésígérete, a tökéletlenül beérett rügyek és vesszők átteleltetésének kockázatos volta. A hátrányos biológiai adottságok mellett az idei szőlőtermés várható hozamával szemben tehát mérsékelt igényeket és reményeket kell támasztani — fejezte be nyilatkozatát dr. Eső Andor. X. E*
