Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-12 / 9. szám

Téli menetrend, ó! Január negyedikén életbe tépett a MÄV téli menetrend­je. Tagadhatatlanul szükség volt erre, » szükségesség azonban nem menti a menet­rend hiányosságait. Nézzük példának okáért, hány vonat érkezik mostanában Nagyút állomásra? Reggel 6 óra 29 perctől egész délután 14 óra 30 percig egyetlen személyvo­nat sem! Az új menetrendből törölték a délelőtti 10 óra 43 perckor Nagy útra érkező vo­nat közlekedtetését, igy csak­nem nyolc órán át nincs vo­nat Miskolc felől. Am dél­után, 2 óra és 22 perc lefor­gása alatt, már három sze­mélyvonat is érkezik a nagy* * tül állomásra Miskolc felől: a 413-as, a 423-as és a 411-es számú vonatok. Az utasok szitkozódnak, bosszankodnak a füzesabonyi vasútállomá­son a hosszú várakozás miatt, s úgy érezzük, joggal. Nem lett volna-e helyesebb a dél­utáni sűrűbb forgalomból ki­vonni vonatot, mint meg­szüntetni a délelőtti személy- vonat közlekedtetését? Kü­lönben, megjegyezzük, nem­csak a Nagyútra, de a többi állomásokra utazók táborát is kényelmetlenül érinti a dél­előtti vonat közlekedtetésé­nek szüneteltetése. (—váry) Több mra( 100 ezer színházlátogató 329 előadást tartott l96S*ben a megyében a Gárdonyi Géza Színház A statisztika szerint az el­múlt esztendőben is elég szép számmal látogatták a Heves megyeiek és az egriek az egri Gárdonyi Géza Színház elő­adásait. Az első fél évben tavaly májusig a megyeszékhelyen 117 előadáson csaknem 34 ezer látogató vett részt, a tájelőadá­sokon pedig több mint tízezer. A második fél évben a me­gyeszékhelyen és vidéken ösz- szesen 137 előadást tartott a színház, 43 860 néző előtt. összegezve az egész évi eredményt: a színház 329 egri és vidéki előadását 102 609-en tekintették meg. Reméljük, eb­ben az esztendőben a várható még színvonalasabb előadások még nagyobb számú közönsé­get vonzanak majd. Miért nem javítanak zsebrádiót a GELKA egri szervizében. • ? Szerencsétlen sorsú, bete­ges BZs 51. típusú zsebrá­dióm gyúgyulását keresve a hatvani műhely után — a garanciális idő hatodik hó­napjában — csütörtökön dél­ben a GELKA egri szervizé­ben próbálkoztam: vajh le­het-e még reményem, szóra lehet-e még bírni valaha a néma hangdobozt...? Megnyugtattak, megígér­ték, hogy még a hét folyamán visszaszerzik a kis készülék elillant egészségét. Bizalommal nyugtáztam a szakemberek kijelentését, de — biztos, ami biztos — csak hétfőn délután jelentkeztem ismét a pult előtt. Aztán, hogy — negyedórá­val az ebédszünet lejárta után — megszólítottak; tit­kolt izgalommal rebegtem a kérdést: elkészültek-e az ígért munkával? A pult mö­gül cédulám után nyúlt egy kéz, egy másik valami nagy könyvben és egymásra ra­kott papirosok között lapo­zott, majd mind a kettő gaz­dájával együtt eltűnt a mű­hely mélyén. Aztán visszajöt­tek, s megtudtam, hogy a zsebrádiómat egy pesti javí­tóba küldték, mert az egri szervizben — nem foglalkoz­nak ilyen készülékek javítá­sával. Hasztalan hivatkoztam c csütörtöki Ígéretre — sajnál­kozó vállrándítás volt csak a válasz. Jobb híján be kellett ér­nem ezzel és elfogadnom: két-három hétnél korábban nem hallgathatom a rádió­mat. Hazafelé, csüggedten azt találgattam, hogy az egri szervizben vajon miért nin­csenek zsebrádióhoz is értő szakemberek, s ha a GELKA ■— átvételi elismervényén — 8 napos határidőt szab a ga­ranciális javítások elvégzésé­re, ugyan miért nem állja a szavát...?/ t-mi) A motozás leletei von maga után egy „lefcukás*? — Hangsúlyozom, hogy az említett lopások nem nagy té­telek, inkább az erkölcsi ol­dalát nézzük az ügyeknek. Itt a gyárban engedélyezve van a „szájfogyasztás”. Mindenki annyit szív, amennyit akar, de kivinni egy darabot sem le­het. Ezért érthetetlen, hogy még mindig vannak próbálko­zók, pedig minden egyes esetet büntetés követ. Igazgatói fe­gyelmik, pénzbüntetések, tár­sadalmi bíróság. Nem titkoló­zunk, a hangos híradóban, ter­melési tanácskozáson, a fali­újságokon név szerint is nyil­vánosságra hoztuk az illetőket, hogy az egész gyár tudjon tetteikről. A nyilvánosság nagy hatással van az emberekre, AZ ASZTALON több kilő Fecske cigaretta sorakozik egy fadobozban. »Lebukott” ciga­retták? — Nem. Az üzem épül, fej­lődik, így sok idegen munkás, ács, kőműves dolgozik a gyád területén, akik nem tartoz­nak hozzánk. Hogy ne legyen cigarettaproblémájuk, itt beni ők is annyit fogyasztanak,) amennyit akarnak. — Mindenkit megmotoznak? — Még a motozókat is. Per­sze vannak, akiket nem. Moto­zásmentesek a műszaki vezeá tők, néhány szocialista brigád^ tag, a párt- és más szerveze­tek vezetői. A rendészetnek szerteágazd feladatai vannak a gyárban; Nemcsak a társadalmi tulaj­donra vigyáznak, hanem jócs­kán kiveszik a részüket ál munkafegyelem megszilárdí­tásából is. — Vannak, akik elkésnek 8 munkából, vannak, akik előbb befejezik a műszakot, s mun­kaidő alatt már fürödnek. Il­letve csak fürödnének, meri ilyenkor is olyan szigorúak vagyunk, mint a motozáskor; Nem népszerű munka ez, da szükség van rá. Visszatérve a lopásra. Hal­lottunk egy „nagyobb fogásról* is... — A kijáró, aki a postára hordja a leveleket, a pénzt, egyszer elfelejtett feladni 3833,50 forintot. Elkaptuk. Át­adtuk a bíróságnak. Három hónap felfüggesztett börtön- büntetést kapott, és természe­tesen egy fillérig megtérítette a kárt. Ha az eltelt éveket vesszük figyelembe, nyugodtan kijelenthetjük azért, hogy ha­tározott fejlődés történt a munkafegyelemben és a társa­dalmi tulajdon védelmében isi Ez nemcsak a mi munkánkat dicséri, hanem azt is mutatja; hogy egyre több dolgozó érzi magáénak a gyárat és valóban úgy vigyáz rá, mint a saját otthonára. NEM TUDJUK, milyen dön­tést hoznak majd Londonban, de ha ott is olyan nevelő ha­tású büntetéseket szabnak kij mint az Egri Dohánygyárban, akkor még sok cigarettát gyárt­hat a londoni kislány is. Akár­csak egri megtévedt kollégái; akik meggondolatlanul és szükségtelen ötleteikkel vétet­tek önmaguk és a társadalom szabályai ellen. Az Egri Do­hánygyárnak ió híre van szer­te a világban. Ne rondák el! Koós József replő 20 mázsa baromfi he­lyett — például —, húsz és fél mázsát adott át... Miből adód­hatott a fél mázsa többlet? A Terményforgalmi Vállalat, bár a májusi morzsolt kukori­ca víztartalma elérheti a 15 százalékot, már eleve 13 szá­zalékkal számolt el, de ezt a 2 százalékot nem kapta vissza a szövetkezet, pedig jóformán előttük darálták és keverték a szükséges takarmánytápot. Az is meghökkentő példája volt a szövetkezeti érdek fi­gyelmen kívül hagyásának, hogy például Tamaörs a MÉK körzetéhez tartozik, s így ha mondjuk paradicsomának egy részét — jogos minőségi kifo­gás miatt — nem vette át a MÉK, a konzervgyárnak, bár e célra alkalmas volt a termés, nem adhatta el. Kénytelen volt feletetni pulykával, disz­nóval ... Kisebb-nagyobb tételek ezek, amelyek néha egyma- gukban még nem jelentettek volna számottevő veszteséget a közös gazdálkodás számára, de összességében feltétlenül, s mindenképpen kárt jelentettek éppen a népgazdaság részére. Azzal kezdtük: a zárszám­adási készülődést még jobban felforrósította Tarnaörsön is a párt és a kormány határozata. Elmondtuk azt is, hogy biza­kodó tervek is születtek már éppen e határozat szellemé­ben. Minden bizonnyal a ter­vek megvalósulnak, eredményt hoznak a szövetkezet és tagjai, de a népgazdaság és az egész dolgozó nép számára is. (gyurkó) számára is a szükséges takar­mányt: 10 százalékkal növelve vetésterületét, többek között a dinnye, a zöldségfélék rovása­ra. Az őszi vetésterület 49 szá­zaléka tehát takarmány lesz a tamaörsi Dózsában ... Mindez lehetővé teszi, hogy hozzávető­legesen mintegy 20 százalékkal emelkedjék a község állatállománya, amely például a szarvasmar­hát tekintve az 1960-as 220-ról az elmúlt évre 132-re csök­kent. Tényeket és néha látszólag nem nagy jelentőségű „pana­szokat” hoz fel indokul Szitás Elek arra nézve, hogy bár az elmúlt négy év alatt 4 és fél millióról 11 millióra emelke­dett az áruértékesítési terv, a tagság jövedelme korántsem emelkedett ilyen mértékben ... Sőt. Gyorsan emelkedtek ugya­nis a termelési költségek és az állami vállalatok, szervek „népgazdasági érdeke” gyak­ran szembekerült a szövetke­zet érdekeivel, s ebből rend­szerint a szövetkezeti érdek húzta a rövidebbet. Előfordult, hogy néhány vállalat az állam­ra való hivatkozással megká­rosította a szövetkezetét. A Baromfiipari Vállalat például azért adott prémiumot a fel­vásárlónak, ha a papíron sze­ennek 63 százalékát jelentet­ték — kereken 14 millió fo­rintot. Ha összehasonlítjuk egy iménti adattal ezt a számot, kiderül, hogy az évi tiszta be­vétel és az össz-adósság között alig egymillió forint a különb­ség. Nem véletlenül, hiszen az állattenyésztésen belül például a sertéshizlalás, a tejtermelés itt ráfizetésesnek bizonyult, s a ráfizetést más, az adott év­ben jövedelmezőnek bizonyult üzemág fedezte — például a gyümölcs, vagy más évben a zöldségtermesztés. Egy kiló sertéshús előállítá­sa 16 forint 50 fillérbe került, s ezért a tarnaörsi Dózsa Ter­melőszövetkezet 17 forint 50 fillért kapott — de a megma­radt egy forint alig, vagy egy­általán nem fedezte az épüle­tek amortizációs költségeit. A tejnél még ennél is rosszabb volt az arány, s a 30 filléres áremelés még mindig csak a szükséges munkabért fedezi. Igaz, rögtön hozzá kell tenni, hogy a szarvasmarha-tartás jövedelmét együttesen kell vizsgálni, mert a marhahiz’a- lás eddig is kifizetődő volt, a 12—13 forintos kilónkénti rá­fordítást 16 forinttal honorál­ta az állam. A szövetkezet elképzelése hogy építve a határozat és ren­delet ösztönző erejére, maga akarja megtermelni nemcsak a közös, de háztáji gazdaságok csak egynegyede jut is a fel­osztható alapra, akkor is 3—4 forinttal emelkedik ez egy tagra jutó munkaegység értéke. Ez közvetlen juttatás, de nem utolsó szempont — sőt, talán a legfontosabb—, hogy az árbe­vételek jelentős része amortizá­ció formájában járul hozzá, hogy megszűnjön a szövetke­zet eladósodása. Nem érdektelen felfigyelni arra sem, hogy csak ebben a szövetkezetben meghaladja az ötmillió forintot a beruházási hitel, s még ha egy része visz- szonylag gyorsan is térül meg, de például az épületek hitel­költségei hosszú évekre szói­nak, mire talán már számot­tevő állagromlás következik he az egykor új magtárban, vagy istállóban. Nagyon szük­séges volt már ez a határozat, amely jelentős feszültséget ol­dott fel — legalábbis számot­tevő mértékben —, ebben a szövetkezetben is. Érdekesek és őszinték a számok: az évi bruttó termelési érték elérte ugyan a 20 millió forin­tot, de a termelési költségek A zárszámadás! készülődés *múgy is lázas hangulatát csak még jobban felforrósította Tarnaörsön is az emlékezetes határozat, amely többek kö­rött a mezőgazdasági felvásár­lási árak felemelését, s ezen keresztül is a szövetkezeti tag­ság életszínvonalának javítá­sát, a szövetkezetek megszi­lárdítását, továbbfejlődését kí­vánja elősegíteni. Bár ponto­san nem ismerik még — s kü­lönösen nem ismeri részletei­ben még a szövetkezeti tag­ság —, a határozat végrehaj­tásának módjait, lehetőségeit és hatását, de reális optimiz­mussal tekintenek az idei gaz­dasági év elé. Szitás Elekkel, a szövetkezet elnökével beszél­gettünk ezzel kapcsolatban a Dózsa terveiről, az elmúlt év nehézségeiről, s a határozatból fakadó lehetőségekről. —. Bízunk benne, hogy a végrehajtás nem csorbítja a határozat elveit —- fogalmaz óvatosan, majd számokat, té­nyeket sorakoztat fel a jövőt illetően. Mindaz, amit most elmondunk, egy szövetkezet, s azon belül is egy szövetkezeti elnök véleményét és tapaszta­latait tükrözi — érdemes és érdekes hát feljegyezni. A tarnaörsi Dózsa Termelő- szövetkezet számára a mező- gazdasági felvásárlási árak változása mintegy 1 700 000— 1 800 000 forint többletjövedel­met jelent az elmúlt gazdasá­gi évhez képest Ha ennek TARNAÖRSI TERVEK Hogyan emelkedik a tagság jövedelme — Több takarmány, több hús — Vállalati érdek, szövetkezeti érdek tozáskor szinte mindéi*! le­bukik. — De azért mégis vannak... — AZ ELMŰLT esztendőben 37 lopási ügyünk volt Nem nagy tételekről van szó, hiszen a legnagyobb kísérletkor is mindössze 18 doboz Fecskét próbáltak kivinni. — Milyen módszerekkel pró­bálkoztak? — A férfiak általában a farzsebükben, a nagykabát uj­jábán, a táskájukban próbál­ták kivinni. A nőknél már na­gyobb a változatosság. Van, aki a pénztárcájában, ruhane­műjében, de az is előfordult már, hogy púderes dobozban rejtik a kivitelre szánt ciga­rettát 1965-ben mindössze két érdekesebb kísérlet volt Az említett 18 doboz Fecskét gép­kocsival próbálták kivinni, mondanom sem kell, hogy nem sikerült Az illetőt hat hó­napra alacsonyabb munkakör­be helyezték és levették a gép­kocsiról. A másik is kocsival kapcsolatos. Gyerekkocsival. Az óvoda itt van bent a gyár­ban, így elég sok gyerekkocsi parkírozik az üzemen belül. Az egyik szülő kihasználta az alkalmat és kétéves gyereke ruhájába rakott néhány do­boz cigarettát Ez sem sike­rült Az igazság érdekében azt is meg kell mondani, hogy a gyár törzsgárdájával, az idő­sebb munkásokkal nincs baj. Inkább az új dolgozókkal. — Milyen következményeket ) ÉRDEKES PER játszódik a . napokban egy londoni kerületi _ bíróságon. Egy fiatal dohány­ig gyári lányt ültettek a vádlot­tak padjara, mivel több száz t font értékű cigarettát hordott ki a gyárból, az általa szer- } kesztett és viselt, kétrészes, re- ' készekre osztott, gumiból kő- ' szült alsónadrágjában. A kü­lönben rendkívül csinos lon­doni hajadon „alkotása” egyébként nagyon tetszett a bíróság tagjainak, valaki meg ■ is jegyezte, hogy még rönt- t génnél sem lehetne észrevenni,- mit is takar az a bizonyos re­- teszes nadrág... Somlai József, az Egri Do- ’ hánygyár rendészeti vezetője ’ hazai példákkal kapcsolódik a c londoni tárgyaláshoz... ! — Mielőtt a példákat el­, mondanám, szükségesnek tar- . tóm megemlíteni, hogy az Egri ) Dohánygyárnak mindössze két . év óta van rendészete. A ré­- gebbi időben társadalmi moto- . zások voltak, ma én motozlak, holnap meg te, jelszóval, ami- t bői nem nehéz következtetni : arra, hogy nem volt szükség , kétrészes guminadrághoz ah­hoz, hogy valaki cigarettát vi- ’ gyen ki a gyárból. Akkoriban 5 itt is voltak speciális egri öt- i letek, de ezeket már csak . hallásból ismeri az ember. A , rendészet megalakításával megszűntek a társadalmi mo­tozások és ma már alig-alig ta- • lálkozhatunk lopáskisérlettel. Azért kísérlettel, mert a mo­ft A ft AAAAAAAAAAAA A A A A AAAAAAAAJ társadalomnak — jelentette ki Kádár János elvtárs legutóbbi nyilatkozatában: — az annak arányában többet is kapjon a javakból.” S ez a gondolat egy sor tennivalót ró a vállalatok­ra. Szó sincs arról, hogy egy­formán mindenki kapjon fize­tésemelést és prémiumot, ha­nem igenis csak azok, akik rá­szolgáltak. Csak az kapjon töb­bet a javakból „aki többet ad munkájával a társadalomnak”. Ha mindezeket most a mű­vezetőkre vetítjük, akkor még arra is kell gondolniuk a helyi vezetőknek, hogy — most, ami­kor az anyagi elismerés telté-1 tele adott — ne feledkezzenek meg a művezetők erkölcsi el­ismeréséről sem. A kettőt egy­mástól nem szabad elválaszta­ni. Művezetőink eddig is bebi­zonyították, hogy a szakmá­jukért sokra képesek, és leg­többjük kevesebb pénzért is vállalta a megbízatást. Nem csupán az anyagi, hanem a fo­kozott erkölcsi elismerés is megilleti őket. És ezzel párhu­zamosan és ettől elválasztha­tatlanul — várják, hogy végre a maguk munkakörében, fel­halmozott szakmai ismereteik alapján fejthessék ki képessé­geiket. Ha a vállalatok élnek — a rendeletek szellemében — a művezetők anyagi és erkölcsi elismerésével, bizonyára ka­pocsnak érzik majd magukat az üzemben. Kapocsnak: a munkás és az üzemvezetőség között. KaDocsnak: a jó üzemi hangulat és a hasznos üzemi tevékenység között...! (B. I.) (ás az étrendről — Ezt kérdezték az egészség- agyi felvilágosítási központ munkatársai több szakszerve­zeti üdülőben összesen csak­nem 400 vendégtől. A táplál­kozási szokások megállapítá­sát célzó felmérés érdekes eredményeket hozott. Kitűnt például, hogy sokan ugyan i korszerű egészségügyi köve­telményeknek megfelelően, a nelyes arányokat megközelítő­en képzelik el a napi menüt, a gyakorlatban azonban rend­szerint eltérnek ettől — jólle­het az üdülőben többféle ét­rend között válogathattak. A közvélemény étlapjára például húsos, zsíros ételek mindössze 30,4 százalékban kerültek — reggelire, ebédre, sőt vacsorára is ennél mégis jóval magasabb százalékban fogyasztottak sonkát, szalon­nát, különböző húsokat, s még a levesek közül is a zsírosab­bakat, nehezebbeket részesítet­ték előnyben. A MŰVEZETŐ dés: vajon a diszpécseri és ad­minisztratív munkával amúgy is elhalmozott művezetőknek nem nehezedik-e majd ezzel még több a vállára? A művezető, aki ismeri az üzemét — és melyik művezető nincs birtokában a műhely leg­féltettebb titkának is! —, s szereti szakmáját, csökkenteni tudja az önköltséget, ismeri a módjait, hogyan lehet éssze­rűbbé tenni a munkafolyama­tokat, melyik szakmunkást, melyik gép mellé kell állítani, hogy a leghasznosabb feladato­kat végezze. A munkás és a gép kapcsolatának legfőbb is­merője — a művezető. S ha egy esztendő alatt csupán egy százalékkal csappan az önkölt­ség, vagy emelkedik a terme­lékenység — és ezt mindegyik művezető elősegítheti — sokkal hasznosabb és szakismeretének megfelelőbb munkát végez, mintha mások helyett lót-fut. Természetesen ezt elképzel­ni, vagy elhatározni — kevés. Ha a diszpécseri munkát való­ban a diszpécser végzi; ha a javításokról — a művezető sür­getése nélkül — gondoskodik a tmk; az anyagról pedig az anyagellátási osztály; ha olajo­zottan gördül az üzemi mun­kát szolgáló és előkészítő szer­vezet, akkor valóban ott fejt­heti ki ténykedését a műveze­tő, ahol a legértékesebb mun­kát tudja elvégezni. Az új prémium-rendelet mellett a művezetők munká­jának fokozott anyagi elisme­rését jelenti a fizetésrendezés. „Aki többet ad munkájával a Közvéleménykutii Mit fogyaszt reggelire, ebéd- • re, vacsorára, s ha ön lenne a konyhafönök, hogyan állítaná össze a naponkénti étrendet? Munkásnak — vezető; veze­tőnek — munkás. Amikor már harmadik helyen hallom ugyanezt a megfogalmazást, próbálom a lényeget egy szóba zsugorítani: kapocs? ... Mert a munkás azonnal a művezető­höz rohan. S az üzemvezető? Ö is elsőnek hozzá siet. Ez így is van rendjén, hiszen a műve­zető elsősorban gazdasági-mű­szaki parancsnok. Olyan veze­tő, aki a zavartalan munka felett őrködik. A tényleges hivatása gyakor­lására azonban sajnos, kevés ideje marad. A napi nyolc óra nem jelentéktelen része elmegy olyan tennivalókkal, amelyek lényegében diszpécseri feladat­körbe tartoznak. Ha azt akar­ja, hogy ne álljon mozdulatla­nul a gép, magának kell az anyag után néznie; ha azt akarja, hogy megjavítsák az eltört orsót, magának kell a tmk-hoz rohannia. S közben műszaki ismereteinek, szakmai tapasztalatainak kamatoztatá­sára már nem marad sem ener­giája, sem ideje. A legtöbb művezető — és gondjaik azért is közérdekűek, mert harmincezernél is többen tevékenykednek az országban —, nem tud eléggé foglalkozni az új szakmunkás-generáció­val, nem marad egy perce sem arra, hogy az idősebbeknek se­gítsen, hogy munkatársai ügyes-bajos dolgaival törődjék. A prémium-rendelet — amely január elsején lépett életbe és a gyárak most ismer­kednek vele — elsősorban a műszakiak tevékenységét sar­kantyú zza, széles körű lehető­séget tartogat a művezetők szá­mára is. Olyan lehetőségeket, amelyek közepette megmutat­hatja: mire képes, mennyire ismeri az üzemét, mennyire tudósa szakmájának... Azonnal előtolakszik a kér-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents