Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-11 / 8. szám
Wilson vezeti az angol küldöttséget a lagosi értekezleten Űjabb tüntetések Nigéria fővárosában A ma kezdődő nemzetközösségi konferencia lagosi színhelyén váratlan izgalmakat keltettek a nigériai belső zavargások. Mint a hírügynökségek jelentik, a nigériai ellenzék tiltakozó akciókat szervezett az októberi helyi választások eredményei ellen. A zavargások következtében vasárnap tizenegy ember halt meg és a hatóságok nyolcvannégy tüntetőt tartóztattak le. Most már bizonyos, hogy az angol küldöttséget Wilson személyesen vezeti. Wilson hétfőn este indult el Londonból La- gosba. Nigéria fővárosában, a nemzetközösségi értekezlet színhelyén hétfőn újabb tüntetések zajlottak le. A zavargók — mint a Reuter jelenti — két fő utat zártak el barikádokkal és a rendőrség könnygázbombákkal kergette vissza őket A tüntetők a repülőtértől az értekezlet színhelyéhez vezető út mentén helyezkedtek el. A hétfői külvárosi tüntetéseknek Lagos ban négy halott- ia és hat súlyos sebesültje volt. Egy háromemeletes házat a tüntetők felgyújtottak. New York-ban tizedik napjába lépett a földalatti és autóbusz vállalatok alkalmazottainak sztrájkja és az egyeztető tárgyalások semmilyen eredNyugtalan vasárnap Dominikában Santo Domlngóban vasárnap bomba robbant Garcia Godoy elnök unokatestvérének a főváros külső kerületében fekvő lakása előtt. Éjszaka lövöldözések hallatszottak Santo Domingo északi lakónegyedében és barikádokat emeltek Cami- nero hadügyminiszter háza közelében. A Santo Domingo-! rádió, amely vasárnap visszakerült a kormány ellenőrzése alá, egy ideig sugározta műsorát, de vasárnap estére — a San Isidor-i és egy vasárnap feltűnt jobboldali titkos rádióállomással együtt — minden indokolás nélkül megszakította adásait. A dominikai szakszervezetek sztrájkfelhívást adtak ki. Ezzel az akcióval akarják kényszeríteni a kormányt azoknak a személyeknek a megbüntetésére, akiket a szakszervezetek a deTizenotre emelkedett a lyoni tűzvész halálos áldozatainak száma A múlt heti lyoni tűzvész újabb két sebesültje halt meg vasárnap: ezzel az olajfinomítóban kitört tűz halálos áldozatainak száma tizenötre emelkedett. A katasztrófa okainak kiderítésére indított vizsgálat még tart. Áruházakat gyújtottak fel a timtet ők Colombában Vasárnap még folytatódtak Ceylon fővárosában a tamil nyelv használatának engedélyezése miatt kirobbant tüntetések: két áruházat felgyújtottak. Az utcákon fegyveres őrjáratok cirkálnak. A korábbi tüntetések során a rendőrök golyói megöltek egy buddhista szerzetest és kilencven személy megsebesült. (MTI) 2 M66. január 11, kedd cemoer I9-I santiagói véres incidensek előidézőinek tartanak. A sztrájkkal azt követelik továbbá, hogy az Amerika-közi fegyveres érők távozzanak Dominikából és az alkotmányhű tiszteknek engedjék meg, hogy az országban maradjanak. (MTI) I NEMRÉG több nagy amerikai kikötőváros parti őrségét riadóztatták. Mi váltotta ki a drámai intézkedés-sorozatot? Ellenséges hajók, netán tengeralattjárók jelentek meg a láthatáron? Szabotázscselekményekre gyanakodtak, vagy gengszterbanda készült támadásra? Egyik ok sem állt fenn. A marcona hadfiak francia hajó szállítmányának lefoglalására indultak. Mindazokat a rakományokat lepecsételték, amelyeket a francia Le Nickel céggel voltak kapcsolatosak. A nagy „roham” után megjelent a hivatalos közlemény, amelyben azzal vádolták a francia társaságot, hogy „öntvényeiben kubai érc található”. Erre a Le Nickel ellenkonferenciát tartott és Guiard elnök feltette a kérdést: ha az amerikaiak komolyan veszik az indoklást, miért nem foglalják le a kubai cukorral készítet spanyol exportbonbonokat is? Majd a vádra váddal válaszolt: a kubai eredettel való érvelés csak ürügy, valójában a francia vállalkozók orra alá akarnak borsot tömi. Hetekig tartott a hercehurca, amelyet a világsajtó „nikkelháborúnak” keresztelt Végül fegyverszünetet kötöttek, de az igazi béke nem állt helyre. Sőt, általános vélemény szerint a, csetepaték más frontokon is kiújulhatnak. Nem véletlenül kölcsönöztük a gazdasági ellentétek érzékeltetésére a hadijelentések műszavait: maga az élet alkalmazta ezeket, amikor amerikai—nyugat-európai csirkeháborúról, tojáscsatáról, a narancsszállítmányok harcáról esett szó. Aminthogy a légi ütközetet sem kell szó szerint érteni, hanem az angol—amerikai versenyfutás húzódik meg mögötte — a repülőgép-megrendelésekért. A vetélkedés még a kényesnek tartott fegyverkezési üzletben is megtalálható. A britek TSR—2. típusú atombombázóját az amerikaiak a TEX—111-gyel körözték le, s hónapokon át tartott a csata akörül is, melyik ország tanktípusát vegyék az atlanti páncélos harckocsi alapjául. A GAZDASÁGI ellen tétvonalak tehát változatlanul mélyek és sokirányúak a tőkés világon belül. Bebizonyosodott, hogy a különböző integrációs törekvések — például a Közös Piac létrehozása — sem küszöbölhetik ki a kapitalizmus belső ellentmondásait. A „Hatok” úgy lépték át az új esztendő küszöbét, hogy nem döntöttek az alapvető vitakérdésekben. Toldozgatások-foldoz- gatások lehetségesek, de az egyik leglényegesebb kérdésben, hogy ez évtől kezdve immár többségi legyen-e a szavazás, vagy kötelező maradjon az egyhangúság, nem tudtak dűlőre jutni. (Nem egyszerűen ügyrendi kérdésről van szó, a többségi elv ugyanis lehetővé teszi a külön utat kereső franciák leszavazását.) Az egyik befolyásos amerikai szenátor, Jacob Javits, legutóbb új képlettel állt elő: a „hat mínusz egy plusz l”-gyel, vagyis a francia kirekesztést és az angol felvételt javasolta a Közös Piacba. Ezek a viták már egyesítik magukban a gazdasági és a politikai elemeket, a nyugati szövetség belső nézeteltérései ugyanis jóval többek, mint egyszerű üzleti torzsalkodások. Néha mintha hirtelen reflektorfény világítana a kulisszák mögé, s a „családi ökölharc” a maga hideg valóságában kerül a nyilvánosság elé. így volt ez, amikor a dél-vietnami amerikai nagykövetség és a saigoni rezsim megvádolta Párizst, hogy százezer piaszteres pénzküldeménnyel egyengette a franciabarát tábornok államcsínykísérletét. Néhány nap múlva Gabonban jelent meg szűkszavú közlemény: tudni vélték, hogy az amerikai nagykövetségtől származik az a százezer frank, amelyet a franciákkal rokonszenvező Leon Mba diktátor ellenzékének egyik csoportja kapott. A véletlen különös játéka következtében időbelileg egybeesett ez a „százezer kontra százezer” eset, s megmutatta, mivel foglalatoskodnak a szövetségesek — a másik háta mögött. AZ ILYEN „színes történeteknél” természetesen fontosabbak és jellemzőbbek a hétköznapok mozgásirányai. így például a hidegháborús mintablokk, a NATO egynémely belső gondja. A tizenöt atlanti ország sohasem volt mindenben egy véleményen. A nemzetközi feszültség csúcspontjának idején, az állítólagos „szovjet veszéllyel” való riaszt- gatás és az Egyesült Államok vitathatatlan vezető szerepe a nyugati táborban, összekovácsolta ezt a szövetséget. Ám az azóta bekövetkezett változások; a békés egymás mellett élés elemeinek érvényre jutása: az USA igazi arcának további leleplezése, kiélezte a belső bajokat. Nem egyszerűen torzsalkodásokról van sző, hanem alapvető nézeteltérésekről. Jellemző tény, hogy az Atlanti Szövetség hadügyminisztereinek értekezletén (ne felejtsük el: katonai blokkról van szó’) tizenöt tagállam közül csupán tíz képviselteti magát. A multilaterális flotta tárgyalásai során rohamosan morzsolódtak le a NATO-ta- gok, végül már csak heten küldtek legénységet az atomflotta próbahajójára. A Ricketts cirkáló nemrég fejezte be több mint egyesztendős próba- útját, de az atomfegyverkezési vitában még mindig nincs megoldás. AZ ÉLET bonyolultságához tartozik, hogy az ellentéteket nem lehet egy kalap alá venni. Dánia és Norvégia szeretné katonai részvételét csökkenteni a NATO-ban és fél szemmel a svéd és finn semlegesekre tekint. Portugália azért civakodik az Egyesült Államokkal, mert tart tőle, hogy Washington neokolonia- lista tervei érdekében csökkenti Lisszabon „klasszikus gyarmati terveinek” támogatását. Franciaország önálló hatalmi politikát kíván, annak minden vonatkozásával — előnyösökkel és hátrányosokkal egyaránt. A görög és a török magatartást a ciprusi válság és az egymás iránt érzett féltékenység variálja. Luxemburg és Izland „túl kicsinek” tartja magát, s megerősödtek érzései, hogy senki nem fenyegeti állami létét. Ilyen körülmények között nem meglepő, ha a NATO-ta- nács decemberben Párizsban megtartott „téli ülésszaka” nem hozott érdemlegesen újat, s teljesen a rutin jegyében zajlott le. A kölcsönös bizalmatlanság nyomta rá bélyegét a tanácskozásokra és a New York Times vezércikke találóan írta: „Az Atlanti Szövetséget szeretnék minél jobban felöltöztetni, miközben a belső nézeteltérések miatt egyre inkább emlékeztet — a mesebeli meztelen királyra.” Különösen érzékenyen érintheti az Egyesült Államokat, hogy a világ legkritikusabb pontján, Délkelet-Ázsiában, nem kap kielégítő támogatást szövetségeseitől. A Newsweek szerint: „A japánok egy évvel ezelőtt egyszerűen nem vették figyelembe a vietnami háborút, de az utóbbi időben felettébb olvasottak a háborús riportok, amelyek legtöbbször kedvezőtlenek az Egyesült Államokra nézve.” Több szövetséges nyíltan bírálja az amerikai kalandot, míg számosán tartózkodnak a véleménynyilvánítástól, illetve semmitmondó nyilatkozatokra szorítkoznak a Washington iránti ro- konszenvet illetően. Megnehezíti az Egyesült Államok helyzetét az a tény is, hogy a NATO-tagok fele elismerte vagy elismerni készül a Kínai Népköztársaságot. Délkelet- Ázsiában egyre inkább felismerhetők tehát Washington bizonyos politikai elszigetelődésének jelei. EZÚTTAL szándékosan az éremnek csudán az egyik oldaláról beszéltünk. Elszakadnánk a realitások talajától és ábrándokat keltenénk, ha túlbecsülnénk az imperializmus, a tőkés világ belső ellentétvonalait. A szocializmus elveinek ellenzésében nyilván egyetértenek a különböző csoportok. Nézeteltéréseik azonban léteznek és hatnak, megfelelő kelhetek között tehát számolhatunk velük, hiszen lépten-nyomon kiütköznek a mindennapok politikai gyakorlatában. Réti Ervia Százezer frank és százezer piaszter A nyugati szövetség kulisszái mögött A Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának titkársága levélben közölte Horomans- ki püspökkel, a lengyel püspöki kar titkárával, hogy megvonják Stefan Wyszynski bíboros útlevelét. A levélben közük, hogy a Lengyel Népköz- társaság eddig mindig lehetővé tette és megkönnyítette a bíboros külföldi utazásait. Wyszynski minden alkalommal diplomáciai útlevelet kapott, abban a reményben, hogy utazásai a lengyel egyház vallási tevékenységével kapcsolatosak. A levél ezután rámutat arra: a bíboros legutóbbi római tartózkodását nemcsak vallási tevékenységre használta fel, hanem olyan politikai akciókra is, amelyek kárt okoznak a Lengyel Népköztársaság érdekeinek. Wyszynski bíboros — mint ismeretes — legutóbb Rómában 35 lengyel püspökkel együtt úgynevezett üzenetet intézett a német püspökökhöz. „Ez az üzenet a DPA nyugatnémet hírügynökség által ismertetett formájában olyan tételeket tartalmaz, amelyek kárt okoznak a lengyel állami érdekeknek, illetve veszélyeztetik a lengyel állam érdekeit” — állapítja meg a levél, majd leszögezi, hogy az üzenet szövegét a lengyel kormány előtt eltitkolva, a német püspökökkel együtt állították össze. A bíboros azt sem tartotta szükségesnek, hogy tájékoztassa a kormányt az üzenetküldők szándékáról, ma sem bocsátották a lengyel kormány rendelkezésére az üzenet eredeti szövegét, holott azt az Egyházügyi Hivatal már a múlt év december elején kérte. A levél ezután leszögezi, hogy ezt a lényegében politikai jellegű dokumentumot a német püspökök és a nyugatnémet revansisták ugródeszkának tekintik ahhoz, hogy vitássá tegyék az Odera—Neisse határ és a balti-tengeri lengyel határ sérthetetlenségének létfontosságú, a történelem és a különböző nemzetközi egyezmények által már eldöntött kérdését. »Annak ellenére, hogy a német püspökök a lengyel püspöki karhoz intézett levelükben kijelentették, ellenzik Lengyelország és a Német Demokratikus Köztársaság jelenlegi határát, hangoztatva, hogy a „németeknek joguk van szülőföldjükhöz” és a lengyel püspökök üzenetét olyan dokumentumként értékelték, amely „elő fogja segíteni, hogy a háború valamennyi szerencsétlen következményét” (vagyis Lengyelország nyugati határait) „felszámolják egy általános megelégedést keltő és igazságos megoldással”. A lengyel püspökök sem a német püspöki kar levelének átvétele után, sem később, mind ez ideig nem tartották szükségesnek, hogy elhatárolják magukat az üzenet ilyen értelmezésétől. Éppen ellenkezőleg, római közleményükben „óriási előrehaladásnak” nevezték a német püspökök válaszát és megjegyezték, hogy „a szülőföldhöz való jog” kérdésében igyekeznek megérteni a német püspökök meglátásait, amelyek azonosak a német protestáns egyház nemrég kibocsátott emlékiratában kifejezett nézetekkel” — szögezi le a lengyel minisztertanács titkárságának levele. A levél ezután nta! arra, hogy a lengyel püspökök úgynevezett üzenete milyen hatást váltott ki az NSZK-ban és más országokban, majd így folytatódik: „Bár a lengyel püspökök és különösen a püspöki kar vezetői ma már nagyon jól látják, milyen káros következményekkel jár Lengyelországra nézve a német püspökökhöz intézett üzenetük, mégis makacsai és dühödtem próbálják azt védelmezni, és az üzenet politikai tartalmának bármiféle bírálatát úgy igyekeznek feltüntetni, hogy az kirohanás a katolikus egyház ellen, rágalom és koholmány. E tekintetben Stefan Wyszynski bíboros jár elől. Mindebből csak azt a következtetést lehet levonni, hogy a bíboros a jövőben is folytatni kívánja politikáját, amely szöges ellentétben áll a lengyel nép, a lengyel állam érdekeivel.” A levél ezután a lengyel útlevéltörvény rendelkezéseire hivatkozik, amelyek szerint a? útlevél kiadása megtagadható, ha a kérelmező külföldi tartózkodása idején a Lengyel Népköztársaság érdekeivel ellentétes tevékenységet fejt ki. A levélhez mellékelték dr. Kurt Scharf, a német evangélikus egyházi tanács elnökének, a nyugatnémet Welt der Arbeit című lapban megjelent nyilatkozata egy részletét. Dr. Scharf itt kijelenti: „Még néhány héttel ezelőtt a „kitelepítettek” szervezetei így szóltak hozzánk: önök ostobák, ha illúziókban ringatják magukat. Lengyelország számára a határok kérdése véglegesen megoldott kérdés. Nemcsak a kommunista kormány, de általában egyetlen lengyel sem egyezik soha bele abba, hogy vitára bocsássák a határok kérdését. A katolikus püspökök üzenete, melyet Wyszynski bíboros írt alá, ennek éppen az ellenkezőjét bizonyítja. A vasárnapi varsói lapok már kommentálják az eseményt. A Trybuna Ludu megírja, hogy Wyszynski a közeli napokban Rómába szándékozott utazni, hogy részt vegyen azon az ünnepségen, amelyet a Vatikánban rendeznek a kereszténység lengyelországi felvételének ezredik évfordulóján. Ez az ünnepség nem egyházi, hanem politikai jellegű.. Fő referátumát Oscar Halecki tartja, akit világszerte úgy ismernek, mint a népi Lengyel- ország és a kommunizmus veszett ellenségét A Zycie Warszawy szintén foglalkozik Oscar Halecki sze- mélyéveL Haleckit még New York-i katolikus körökben is fanatikus reakciósnak tartják, aki mint a Szabad Európa Rádió munkatársa, a legvadabbul támadta a népi Lengyelországot — írja többek között a Ibíx — Halecki 1958-ban a legújabb kor történetéről írott könyvében „történelmi szerencsétlenségnek” tünteti fel a lengyel népi állam megalakulását Ezt a könyvet ajánlották a lengyel püspökök tanulmányozásra német társaiknak A lengyel kormány megvonta Wyszynski bíboros útlevelét I Szovjetunió a jövőben is sokoldalúan támogatja a vietnami népet az agresszió elleni harcban Nagygyűlés Hanoiban Tavibb folynak a szovjet küldöttség tárgyalásai cióegységót A vietnami nép most az amerikai imperializmus elleni nemzeti felszabadító harc élvonalában halad. Valamennyi szocialista ország szent kötelessége, hogy egyesítse erőfeszítéseit és sokoldalú segítséget adjon Vietnamnak. A szocialista országok egysége, közös gyakorlati lépéseik a a testvéri vietnami nép megsegítésében — fontos szerepet kell, hogy játsszon az Egyesült Államok agresszív politikája elleni harcban. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány ezért melegen üdvözöl minden ezzel kapcsolatos kezdeményezést A moszkvaiak nevében Sel- jepin ezután átnyújtotta Hanoi polgármesterek Moszkva, a hős város vörös zászlaját ____ ★ A TASZSZ idézi a Vietnami Tájékoztató Iroda jelentését arról, hogy január 8-án Hanoiban megkezdődték a tárgyalások a Vietnami Dolgozók Pártjának Központi Bizottsága és a Seljepin vezette szovjet küldöttség között Hanoiban vasárnap a Vietna- i mi Demokratikus Köztársaság ; nemzetgyűlésének épületében i nagygyűlést tartottak az Alek- 1 szandr Seljepin vezette szovjet i küldöttség tiszteletére. A hanoi dolgozók nevében a j VDK fővárosának polgármeste- t re üdvözölte a szovjet küldött- . séget ] Köszönetét mondott a szovjet i népnek és a moszkvaiaknak j azért a segítségért és támoga- I ásért, amelyben Vietnamot ré- , ízesítették. Végül Moszkva la- < úosai részére zászlót adott át j a küldöttségnek, amelyen arany 1 betűkkel ezek a szavak állnak: : „örökké éljen és erősödjék 1 Vietnam és a Szovjetunió szolidaritása, együttműködése és j barátsága!“ j A polgármester szavaira 1 Alekszandr Seljepin, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségé- ' nek tagja, a Központi Bizott- i ság titkára válaszolt 1 Seljepin többek között han- : goztatta: ; A Szovjetunió most is és i s jövőben is sokoldalúan fogja < segíteni és támogatni a vietnami népet a VDK honvédelmi képességének megerősítésében, az amerikai agresszió elleni harcban. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy bizto- I •utáni lehessen a harcoló Viet- 1 nam megsegítése céljából va- i la mennyi szocialista ország ak- 1 Tizedik napja tart a New York-i közlekedési sztrájk ménnyel nem kecsegtetnek. Lindsay, New York-i polgár- mester a városházára kérette az érdekelet vállalati és szak- szervezeti vezetőket és megegyezésre szólította fel őket. A szemben álló felek ellentétei egyelőre áthidalhatatlannak látszanak. Az utóbbi időben a szakszervezeti vezetők mérsékelték követeléseiket. A munkáltatók képviselői ezt sem akarják megadni, sőt perbe kívánják fogni a sztrájkot irányító két szakszervezetet, azt állitván, hogy a sztrájk naponta három- százhuszonkettőezer dolláros kárt okoz a közlekedési vállalatoknak. (MTI)
