Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-11 / 8. szám
Heves megye 1966 évi legfontosabb termelési feladatairól Irta: Oláh György, as MSZMP Heves megyei Bizottságának első titkára Hátunk mögött van az 1965-ös esztendő, megkezdtük az új évet. Figyelmünk már az 1966-os év feladataira irányul, miközben számot vetünk az előző évvel, értékeljük a múlt évi munkánk során kialakult helyzetet, levonjuk a szükséges tanulságokat, hogy azokat ez évi munkánkban hasznosítani tudjuk. L Az elmúlt évet közismerten nagy feladatok jellemezték. Mindenekelőtt a párt Központi Bizottságának 1964 decemberében elfogadott határozatából adódó, népgazdaságunk egészére. gazdasági életünk minden részére kiterjedő feladatok végrehajtása, illetve végrehajtásának megkezdése. Megyei tapasztalatainkat összegezve a számvetés egészében véve kielégítő képet tár elénk, bár a helyzet az élet valóságának megfelelően sokrétű, bonyolult Az ipari termelésben a megyénkben működő, minisztériumi irányítás alatt álló ipari üzemek többsége teljesítette, vagy túlteljesítette termelési előirányzatait. Az üzemek egy részének tervteljesítésében mutatkozó lemaradás korántsem egyértelműen negatív jelenség, mert a lemaradás nagyobbik része indokolt volt, olyan termékekben következett be, amelyeket a népgazdaság szükségletei nem igényeltek. A tanácsi ipar teljesítette tervét, míg a szövetkezeti iparban lemaradás van. A termelés volumenét összesítve ipari termelésünk az elmúlt évben szerény mértékben ugyan, de növekedett. Örvendetes jelenség, hogy a tervek részleteiben történő teljesítése kielégítő képet mutat. Exporttermelésünk nemcsak elérte, hanem 19 százalékkal meg is haladta a tervezettet Termelékenységi tervét a minisztériumi irányítás alatt álló vállalatok túlnyomó többsége és a tanácsi ipar teljesítette, sőt túlteljesítette. A megye ipari termelését összesítve, a termelés növekedése teljes egészében a termelékenység növekedéséből származik. Kedvező képet mutat a létszám- és bérgazdálkodás. Üzemeink néhány kivételtől eltekintve az eléggé feszes létszámkeretet betartották, csak elvétve volt tapasztalható a létszám-előirányzatok túllépése és azok egy része is a népgazdasági igényekkel összhangban álló tervtúlteljesítés természetes következményeként Az adminisztrációs létszámot megyénkben sem sikerült csökkenteni, sőt a tanácsi iparban tovább emelkedett. A rendelkezésre bocsátott béralapok felhasználása megfelelt az előirányzatoknak. A munkások átlag- keresete a tervele szerint alakult, vagyis szerény mértékben emelkedett A termelésszervezés javulására utal a túlórák felhasználásának statisztikája. E szerint a felhasznált túlórák száma, bár némileg magasabb a tervezettnél, az előző évhez képest közel 25 százalékkal csökkent. A túlórázás, mint a termelésszervezés hiányosságaiból adódó következmények kiküszöbölésének eszköze, lényegesen kisebb szerepet játszott. Ez egyúttal csökkentette a hó végi, negyedév végi hajrát, és egyenletesebbé, ütemesebbé tette a termelést. A termelési költségek a minisztériumi Ipari üzemek többségében és a tanácsi vállalatoknál a tervezettnél kedvezőbben alakultak, lépést tettünk a gazdaságosabb termelés, a társadalmi ráfordítások csökkentésének útján. Mindezekhez célszerű hozzáfűzni, hogy a megyénk ipari üzemei által előállított termékek minősége javult, és csökkent a selejt mértéke és aránya. Építőipari vállalataink tevékenysége is figyelemre méltó javulást mutat, összesített tervüket teljesítették, növekedett a munka termelékenysége, kielégítően alakult a létszám- és a béralap-gazdálkodás. A mezőgazdaságban az év közismerten nem volt kedvező. Szélsőséges, a munkát akadályozó és közvetlenül is sok kárt okozó volt az év elején fellépett száj- és körömfájás. Mindezek kedvezőtlen kihatással voltak az éves eredményekre. Ennek következményeként megyénk mezőgazdasága összesített tervét nem teljesítette, a termelési érték elmaradt a tervezett- tői. Gabonafélékből, különösen pedig kenyér- gabonából termésünk jobb volt, mint a megye történetében bármikor. Nagyjából a tervezett szinten alakult a cukorrépatermelés. A tervezettnél kevesebb termett zöldségfélékből, gyümölcsből, kukoricából és aprómagvakból. Termelőszövetkezeteink egy részét különösen sújtotta a szőlő alacsony termésátlaga és nem kielégítő minősége. A felvásárlás a terméseredményeknek megfelelően alakult. Gabonából jelentősen túlteljesítettük, sertésből és marhából pedig teljesítettük az előirányzatokat. Számottevő lemaradás van a szőlő és bor, a gyümölcs- és zöldségfélék felvásárlásában. A természeti csapások nemcsak a termelésben okoztak kiesést, hanem egyúttal növelték a termelési ráfordításokat,- ami csökkentette a szövetkezeti gazdálkodás eredményességét. Végső soron termelőszövetkezeteink jelentős része nem tudja teljesíteni pénzügyi tervét, emiatt kisebb mértékű lesz a közös vagyon növekedése, csökken a tartalékolás mértéke és a termelőszövetkezeti tagok részesedése is alatta marad a tervezettnek. II. Az 1965-ös év nehézségeivel és gondjaival együtt megfelelő alapot biztosít az 1966-os feladatok végrehajtásához. Megyénkben mind az iparnak, mind a mezőgazdaságnak az 1965. évi tényleges teljesítéshez képest növekvő feladatot kell megoldania. Az ipar termelésének mennyiségileg az országos átlagnak megfelelő mértekben, mintegy 4—6 százalékban kell növekednie. Magától értetődik, hogy az átlag jelentős eltéréseket foglal magában az egyes üzemek között. Egyes üzemeinknek az átlagnál jelentősen nagyobb mértékű, másoknak kisebb arányban növekvő feladatokat kell megoldaniuk. Az ipari termelés minőségi mutatói közül a legfontosabb helyen ez évben is a termelékenység áll, amelyet 4—5 százalékkal kell növelni. Célkitűzésünk^ hogy megyénk üzemei 1966-ban kb. 90 százalékban biztosítsák a termelés felfutását a termelékenység növekedéséből. Az e téren jelentkező feladataink sok vonatkozásban nehezebbek és bonyolultabbak az 1965-ös évinél. Nem áll rendelkezésünkre olyan lehetőség, mint az általános normarendezés, ehelyett műszaki, technológiai intézkedésekre van szükség. Különösen figyelmükbe ajánlandó ez azoknak az üzemeknek, ahol az 1965-ik évi termelékenységi tervet nem teljesítették. Az ipari termelésben változatlanul követelmény ez évben is, hogy az a szükségletekre történjék. Az ipari üzemek termelési tervének nem képezi, és ezért tevékenységének sem képezheti alapját az úgynevezett teljes termelési érték. A korábbi években kialakult gyakorlattal ellentétben, az 1965-ben megkezdett helyes úton tovább haladva, az ipari termelésnek valamennyi üzemünkben szigorúan a cikklista szerint, a rendelésnek megfelelően kell történnie. A termelési tervek túlteljesítése csak a lakosság, illetve a népgazdaság valóságos igényeinek megfelelően történhet. A gazdasági vezetésben dolgozó élvtársainknak úgy kell irányító tevékenységüket végezniük, hogy megyénk üzem« felesleges készletekre ne termeljenek. Lépjenek fel maguk is minden olyan esetben, amikor a megrendelés, a termelési tervek esetleg olyan cikkekre szólnak, amelyek tapasztalatuk szerint nehezei, vagy csak részben értékesíthetők, amelyeknek termelése tehát a készletnövekedés veszélyével jár. Helyettük olyan cikkek termelésére kell áttérni, amelyek iránt kereslet van. Továbbra is fennáll az exporttermelés jelentősége. Közismert a magyar népgazdaság azon sajátossága, hogy a nemzeti jövedelem igen jelentős részét — több mint egyharmadát — a külkereskedelem realizálja. Exportunk növelése tehát nem a belső szükségletek háttérbe szorítását és nem is valami külföldi, különösen pedig Nyugat-imádatot jelent, hanem törvényszerűen következik népgazdaságunk e sajátosságából. Népgazdaságunk további szilárdítása és fejlesztése, egész fejlődésünk követeli, hogy fokozottabb figyelmet fordítsunk az exportra történő termelésre, fokozzuk erőfeszítéseinket olyan áruk előállítására, amelyek a világpiacon keresettek, tegyünk meg mindent az exportmegrendelések minél teljesebb kielégítésére mennyiségben, minőségben és határidőben egyaránt. További eredmények lehetségesek és szükségesek ez évben a termelési ráfordítások, a költségszint csökkentésében is. Fentebb már szó esett róla, hogy üzemeink egy része a költségszintet túllépte és csak részben indokoltan. Sem a népgazdaság, sem a lakosság szempontjából nem közömbös, hogyan alakulnak az előállított termékek társadalmi költségei, milyen mértékűek a társadalmi ráfordítások. A termelési költségek csökkentése, részben a termelés gazdaságosságának növelése, a szocialista termelésnek is állandó követelménye. Mint a pártunk Központi Bizottságának 1965. novemberi ülésén elfogadott beszámoló is hangsúlyozza, túljutottunk azon a szakaszon, amikor az elsődleges feladat a mennyiség növelése volt, amely mögött természetszerűleg háttérbe szorult a ráfordítások elemzése és mindaz, amit a termelés minőségi oldalának nevezünk. Belső helyzetünket és nemzetközi kapcsolatainkat egyaránt figyelembe véve, a termelés szerényebb mértékű növelésével egy időben előtérbe kerültek a minőségi követelmények és ezen belül az egyik legfontosabb követelmény: a gazdaságosság növelése. Gyakorlatilag és elméletileg is megcáfolta az élet azt a hibás álláspontot, amely szerint a szocializmusban a társadalmi ráfordítások nagysága, a termelés gazdaságossága nem, vagy alig játszik szerepet. A költségek csökkentésének érdekében tovább kell javítanunk az anyaggazdálkodást, a munka jobb szervezése révén fokozni kell annak hatékonyságát, javítani a termékek minőségét, csökkenteni a selejtet, szilárdítani a munkafegyelmet. Külön említésre méltó feladat a kooperációs tevékenység javítása. Ipari termelésünk egyik sajátossága, hogy egy-egy termék előállításában jelentős számú üzem működik közre. Magától értetődik, hogy e széles körű kooperációs tevékenységben az egyes üzemekben bekövetkező lemaradás, a szállítási határidők és a minőségi követelmények be nem tartása nemcsak az adott üzemre, hanem a vele kooperáló minden más üzemre is kedvezőtlen kihatással van. Ezt figyelembe véve, megkülönböztetett figyelmet kell fordítani azon termékek gyártására, amelyek kooperációban készülnek. Eddigi tapasztalataink szerint e téren mind a határidők betartásában« mind a minőségben vannak tennivalóink. A létszám- és béralap-gazdálkodás múlt évi eredményeivel az e téren jelentkező feladatokat távolról sem oldottuk meg. Egyrészt azért, mert az eredmények csak kezdetieknek tekinthetők, másrészt a feszes létszám- és béralapgazdálkodás állandó követelménye gazdasági tevékenységünknek. Ez évben hatékonyabb munkára van szükség az adminisztrációs létszám csökkentésében és jobban kell élni az üzemekben azzal a lehetőséggel, amely a tartós létszámcsökkentésből eredő bérmegtakarítás háromnegyed részének felhasználása jelent az átlagbéreik növelésében. A kormány által elhatározott gazdaságpolitikai intézkedések keretében I9C6-ban további bér- és juttatás jellegű intézkedés, valamint a prémiumfeltételek módosítása lehetővé teszi« hogy a munkáskollektívák tevékenységét sokkal egységesebben és hatékonyabban az alapvető célok elérésére összpontosítsuk. Megyénk mezőgazdaságának ig jelentős feladatokat kell megoldania. Mezőgazdasági termelésünknek. 1965-höz képest mintegy 5 százalékkal kell emelkednie. Ezen belül nagyobb arányban kell növekednie a növénytermelésnek. A növénytermelésen belül külön megemlítendő néhány alapvető feladat Az egyik, hogy megfelelő gondot és figyelmet fordítsunk kenyérgabonáinkra, tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, hogy ez évben is kielégítő kenyérgabona-termésünk legyen, ismét hozzájárulva ezzel a lakosság kenyérszükségletének újabb egy évre történő biztosításához. Itt jegyzendő meg, hogy 1966 őszén is a jelenlegi nagyságú területen kell elvetnünk a kenyérgabonát A másik fő követelmény a növénytermelésen belül a zöldség- és gyümölcsfélék termelésének fokozása lakossági szükségletekre és exportigények kielégítésére egyaránt Harmadik fő követelmény e mezőgazdasági ágon belül a takarmánytermelés fokozása, az évek óta fennálló — és jelenleg a szokásosnál is nagyobb mértékű — takarmányhiány kiküszöbölése« vagy legalábbis jelentős csökkentése. Az állattenyésztésben —- figyelembe véve a takarmányhelyzetet is — az a célkitűzés, hogy szinten tartsuk azokat az ágazatokat, amelyek elsősorban abraktakarmány-igénye- sek és mennyiségileg fejlesszük azon ágazatokat amelyek nagymértékben ballaszt-takarmányt igényelnek. Az állomány minőségének további javítása és vele együtt a hozamok növelése az állattenyésztés valamennyi ágában feladatként jelentkezik. Itt említendő meg, hogy újabb lépést kell tennünk az állat- gondozás színvonalának emelésében, különösen a takarmányozás szakszerűségének, korszerűségének fokozásában. A mezőgazdasági termelés gépesítését Is tovább kell fokoznunk, részben állami erőből és segítséggel, részben saját erőből. Mindenekelőtt a téli és kora tavaszi hónapokat arra is kellően használjuk fel, hogy tovább gyara- pítsuk a traktorosok és gépkezelők, valamint a gépjavításban dolgozók szakmai ismereteit. A szakmai ismeretek gyarapítása és a gépek munkájának jobb szervezése révén növeljük a gépek kihasználásának fokát, ezzel a mezőgazdaságban is növeljük a munka termelékenységét. A gépesítésben a fő figyelmet azokra a munkafolyamatokra kell fordítanunk, ahol a komplex gépesítés megvalósítható és azokra, amelyekben a gépesítéssel lemaradtunk. A megye mezőgazdaságának felvásárlás! előirányzata 1965-höz képest némileg növekszik. A növekedés mértéke ágazatonként jelentősen eltér a múlt évi tényleges eredményektől. Növekedést elsősorban a szőlő-, gyümölcs- és zöldségfélékben kell elérnünk. Az állat és állati termékek, valamint a gabona felvásárlásában megközelítően az 1965-ös szintet kell tartani. Szükséges hangsúlyozni, hogy a mezőgazdasági termények és termékek iránt a fogyasztói kereslet sem az országon belül, sem az országon kívül nem csökken, ezért a termelésnek felső határos előirányzata —- tehát olyan kerete, amelyet túllépni nem célszerű — nincs. Következésképpen a mezőgazdasági termelési tervek túlteljesítése a fagyasztó szempontjából nemcsak lehetséges, hanem kívánatos is. Ez a népgazdaságnak, a lakosság egészének és azon belül a termelőszövetkezeti tagságnak egyaránt közös érdeke. A mezőgazdaságban 1966-ban már érvényesül a Minisztertanács 1965 decemberi határozata a felvásárlási árak emeléséről. Javítja a termelőszövetkezeti tagok anyagi helyzetét a családi pótlékra és a társadalombiztosítási szolgáltatásokra vonatkozó intézkedés is. Ezek megteremtik az alapját a termelési kedv fokozásának, lehetővé teszik a termelőszövetkezeti tagok jövedelmének növelését, ennek talaján kedvező feltételeket teremtenek a munkafegyelem további szilárdítására, végső soron arra, hogy a mezőgazdasági munka vonzása növekedjék. Ha mindezekhez a termelés szervezésének javítása, valamint a termelőszövetkezeti tagok anyagi érdekeltségének fokozása, illetve az e vonatkozásban kialakult módszerek további finomítása társul, akkor megyénk mezőgazdasága — normális időjárást feltételezve — sikerrel birkózhat meg az előtte álló feladatokkal. Az építőiper megyei feladata! az orzzá@os átlagnál nagyobb mértékben, mintegy lő—20 százalékkal növekednek. Az elmúlt évi biztató fejlődés tanulságainak jó felhasználása lehetőséget teremt a munka további javítására. A követelmények alapelvei a fentiekben vázoltakkal azonosak. Meg kell azonban említeni, hogy különös figyelmet kell fordítani « munka ütemét akadályozó és minőségét rontó, még fennálló olyan fogyatékosságok kiküszöbölésére, mint a munkafegyelem lazaságai, • géppark kellő kihasználásának hiánya, a magas átfutási idő, a munkaszervezés hiányosságai és ennek következtében a magas veszteségidők, valamint a korszerű építési módok alkalmazásában tapasztalható elmaradás. IIL Fentiekben esak a termelés legnagyobb ágazatainak legfontosabb feladatairól van női Hangsúlyozni kívánom, hogy az 1966. évi feladatok reális célkitűzést jelentenek, megvalósításuk előfeltételei megvannak, illetve megteremthetők. Természetesen fesz» vezet*, >3 munkaszervezés, következetesség, megfeleld rugalmasság nélkül a feladatok nem valósíthatók meg, megfelelő eredmény nem érhető ek A gazdasági vezetésben dolgozó elvtársak lehetőségei az önálló cselekvésre növekednek! Ez kell, hogy növelje felelősségérzetüket. Alapvető kérdés, hogy megértsék, a nép^»* daságnak mire van szüksége, a párt és a kormány által kialakított elvek milyen célokat) kívánnak elérni. A mindennapos munka minden lépését, minden intézkedést annak szemszögéből kell mérlegelni, hogy azok elősegítik vagy hátráltatják a népgazdasági célkitűzések megvalósítását. Feltétlenül érvényt kell szerezni a népgazdasági érdek elsődlegességének« anélkül, hogy figyelmen kívül hagynánk, elhanyagolnánk a helyi érdekeket Az ipari üzemekben és a termelőszövetkezetekben működő pártszervezetek fokozzák ■ politikai munkát, hogy a dolgozók minél jobban megértsék a pért és a kormány elgondolásait céljait Különösen fontos annak megértése, hogy az 1966. évi terv és az annak keretében hozott gazdaságpolitikai intézkedések a népgazdaság helyzetének további fejlesztésére, a termelés bővítésére irányulnak. Csak ezen az alapon valósítható meg a szocializmus építésének azon követelménye, hogy a dolgozók életszínvonala fokozatosan emelkedjék. Nehézségeink és gondjaink ellenére megvan az alapja az eredmény» politikai munkának. Őszintén beszélhetünk nehézségeinkről, mert azok eltörpülnek az eredményeink mellett, amelyeket a néphatalom fejlődésében, a termelés növelésében, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában elértünk. Mindenekelőtt tudatában kell lennünk« hogy a további fejlődés alapját magunknak kell megteremtenünk, gondjainkat, problémáinkat is magunknak kell megoldanunk. Ezl nem várhatjuk mástól. A helyzet és az intézkedések egy része természetesen nem elégíti ki mindenkinek az igényét, különösen pedig azokét, akik a reális lehetőségektől elvonatkoztatott, túlzott követelményeket támasztanak. A követelményeket mindenki elsősorban saját magával szemben támassza, adja képessége és tudása legjavát a társadalomnak, hogy a társadalomtól is sokkal többet kaphasson. Az élet — ennek törvényszerűségeinél fogva —■ ez évben sem lesz gondoktól mentes. Eddigi fejlődésünk azonban az önbizalomra alapot teremt, céljaink világosak és közös er*, feszítéssel el is érhetők.
