Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-09 / 7. szám

Szakma-e a mezőgazdaság? Gépek és vegyszerek Helyén van-e a szakmunkásképzés? Otthon érvényesüljenek a fiatalok! A falusi élet, a mezőgazdaság a szemünk láttán óriási válto­zásokon megy keresztül. Eltűn­tek a szántóföldekről az állat­vonta tású ekék; fogatok és mind több gép kerül a terme­lésbe. A múltban a parasztgyerek apjától tanulta meg a föld­művelést, a jószággal való bá­nást és ez nagyjából elég is volt az akkori gazdálkodáshoz. Ma egészen más a helyzet. Traktorok, kombájnok, bonyo­lult szerkezetű gépek álltak és állnak a nagyüzemi mezőgaz­daság szolgálatába, amelyek­hez érteni kell. Közel 300 fé­le vegyszer forog közhaszná­latban, táppal, szakszerűen összeállított keverékekkel ete­tik az állatokat, amelyek fel- használását meg kell tanúink A lányok, asszonyok palántázó gépekkel végzik a palántázást, több helyen fejőgéppel a fe­jest, és a gépesítés mind na­gyobb méreteket ölt. Mennyi szakismeret kell ahhoz, hogy a baromfiak ezerszámra szé­pen, jól fejlődjenek, hogy ke­vés abrakkal minél többet híz­zanak. Az effajta gazdálkodást azonban senki sem tanulhatta meg otthon a háztájiban. Az a háziasszony, aki legfeljebb pésztanulót csikósnak küldik, a a szőlészt a kertészetben, vagy az állattenyésztésben foglal­koztatják. Ott, ahol nagyobb arányú szőlőrekonstrukciót hajtanak végre, nem törődnek kellően a szőlész szakemberek nevelésével. Andornaktályán tervszerű rekonstrukció folyik, ugyanakkor nincs, vagy csak elvétve akad szőlész szakmun­kástanuló. így van ez a gyön­gyösi, az egri szövetkezetekben is. Olyan gazdaságok, mint Terpes, ahol évek óta jók a gazdasági eredmények, ahol biztosíthatnának munkát és jó keresetet a fiataloknak, egyet­len szakmunkás nincs, ugyan­akkor mindennapos a gond: mi lesz, ha kiöregszik a szö­vetkezet a falun? Több helyen az ésszerűséggel, a szervezéssel van baj. így Balatonban, ahol két erőgépre négy szakmun­kástanulót szerződtettek. A fiatalok aztán összevesztek; kié legyen a traktor? Említésre ér­demes a boconádi szövetkezet, ahol Koslik István szakmun­kástanuló a gazdaság egyik leg­használhatóbb embere. Sokol­dalú, ügyes. Havonta átlag 50—55 munkaegységet szerez, jövedelme havonta eléri, sőt meghaladja a kétezer forintot. Mezőgazdaság jár, ebből 400-at közületek, kultúrházak rendel­tek meg. Kertészkedő, szőlős megye vagyunk. A Szőlészet és Kertészet című szaklapból 77, a Mezőgazdasági Technikából 38 jár a megyébe. Ezek a szá­mok azt mutatják, hogy a me­zőgazdasági tudományok, a me­zőgazdasági szakmák iránt még mindig nem elég széles körű az érdeklődés. „Riporter”- szakkörök helyett mezőgazdasági szakköröket A mezőgazdasági szakmák iránti érdeklődést fel lehetne úgy is keltem, hogy ha már az általános iskolában (különösen falun), egészen közel vinnék a mezőgazdaságot a gyermekek­hez. A magángazdálkodás ide­jén a parasztgyerek az édesap­jától tanulta meg a gazdálko­dást. Most a szövetkezetben kell megtanulnia, megszeret­nie. Helyes lenne ezért, hogy­ha a falun gyakori foto- és ri­porter-szakkörök helyett töbh i Nagyobb önállóságot A Szövetkezetek Országos Szövetségének rendelkezése folytán a jövőben sokkal na­gyobb önállósággal rendelke­zik a Gyöngyösi Földműves­szövetkezet, mint az elmúlt években. Az új mechanizmus szerint a szövetkezet a rendelkezésére álló eszközöket és forrásokat a leggazdaságosabban hasz­nálhatja fel. A jövőben pél­dául az ország bármely nagy­kereskedelmi vállalatától sze­rezhetnek be árut és azt áru­síthatják . bolthálózatukban, önállóbb és könnyebb lesz a felvásárlás is, mert a megyén kívül is végezhetnek felvásár­lást az illető MÉK-en vagy földművesszövetkezeten ke­resztül. Ennek a lehetőségnek már mutatkoznak is a kedve­ző hatásai, a szövetkezet egy vagon almát és három vagon burgonyát vásárolt Szabolcs megyéből. N. A. Rendkívül tetszik nekem ez az új módszer a nyelvtanulásra: alvás közben! Hatalmas pers­pektívái vannak az embernek, nagyszerű le­hetőségei — szeretném látni azt a művezetőt, aki szólni merne nekem, hogy miért alszom munkaidő alatt... — Ne nevettesse ki magát, szakikám, én nem alszom, én nyelvet tanulok... Hogy ere­detiben olvashassam majd a szakirodalmat — vágnám a képébe, abba a tudatlanba, mert fogalma sincs az alva tanulás nagysze­rűségéről. Vagy: micsoda lehetőség, amikor az em­ber kijelentheti, hogy ne macerái), anyukám, állandóan és főleg ne tegyél sértően szem­telen megjegyzéseket. Én nem állandóan al­szom, hanem én állandóan idegen nyelvet tanulok. Hogy erre mit válaszolhat magyar nyel­ven, ahhoz nem is keU elaludnia az ember­nek, hogy megértse - (—ó) P fl "II- r r •r, r ■ Félmilliós újítási per Újítás nincs, csak igény ? — Újítás, vagy munkaköri kötelesség ? négy—öt tyúkalja csirkét ne­velt fel otthon hagyományos módszerekkel, nem sok ered­ményt ér el a nagyüzemi ba­romfitenyésztésben, ha nem is­meri az új eljárásokat Ma már nem elég a jószág, a föld szeretete, ennek kellő szak­ismerettel is párosulnia kell. A közelmúltban Gyöngyösön megyei jellegű ankéton foglal­koztak szakmunkásképzés helyzetével. A hozzászólások rávilágítottak arra, mennyire „szakma” ma már a mezőgaz­daság és milyen szükséges a továbbképzés, a mezőgazdasá­gi szakmunkásgárda nevelése. Csikós lett a gépésztanulóból A gyöngyösi tanácskozás szinte egybehangzó véleménye szerint a mezőgazdasági szak­munkásképzés ma még nincs a helyén. A szakmunkásképzés­nek van ugyan múltja ha­zánkban Tessedik Sám,uel óta, de ezeket a hagyományokat — jót és rosszat — teljesen el­itebbik. Van ugyan szakmun­kásképzés, de kevés a jelent­kező és a végzett szakmunká­sokkal sem törődnek mindenütt megfelelően. Az állami gaz­daságokban a maximális óra­bér 6 forint Az iparban bár­hol többet kereshetnek a fia­talok. Baj van a szakmunkás- képző tanfolyamok tananyagá­val is. A tankönyvek, a tan­tervek olyan óriási és magas szintű anyagot ölelnek fel, amelyet a tanulók képtelenek elsajátítani. Ezzel kapcsolatban mezőgazdasági szakemberek, a mezőgazdasági szakoktatásban jelenleg is részt vevők mondtak véleményt Egyik felszólaló megemlítette, hogy az állami gazdaságok nem fogadták a végzett szakmunkásokat, noha korábban szerződtették őket. Ezért sok mezőgazdasági szak­munkást lehet találni a sütő­iparban, a bányában, az épít­kezéseken. A megyében jelenleg mint­egy 800 fiatal szakmunkás ta­nul. Ez nincs arányban a me­zőgazdaság igényeivel. Csupán a gyöngyösi járás szőlős szö­vetkezeteiben 1970-ig 1200 sző­lész szakmunkásra lenne szük­ség, ugyanakkor 2400 betaní­tott munkás is kellene. Bíztató jelek itt-ott mutatkoznak, de a helyzet ebben a vonatkozásban Sem megnyugtató. Törődnek a fiatalokkal Gyöngyösorosziban, Nagyrédén, Tamaőrsön, Boco- nádon, Verpeléten és még egy­néhány helyen. Előfordul azon­ban olyan eset is, hogy a gé­6 ~f»ipumc január 9, vasárnap Havi 300 forint szakmunkás­ösztöndíj Több olyan szövetkezet van a megyében, ahol a vezetők felismerték az utánpótlás fon­tosságát. Ezeken a helyeken tényleg törődnek a fiatalokkal és már az általános iskolában foglalkoznak velük. így van ez a verpeléti Dózsa Tsz-ben is, Tamaőrsön is. A fiatalok mindkét helyen magtalálják a számításukat. Tarnaőrsőn köz­gyűlési határozat van arra, hogy azok a fiatalok, akik a nyolcadik osztály elvégzése után mint szakmunkástanulók a szövetkezetben maradnak, havi 300 forint ösztöndíjat kap­janak. Az első évben — e rendszer bevezetése után — nem kevesebb mint 22 fiatalt szerződtettek. Verpeléten a fi­atalok közül többen már a technikum levelező tagozatát is elvégezték. Beszélni kell a mezőgazdasá­gi szakkörökről és tanfolya­mokról, ahol szintén lehetőség kínálkozik a szaíkma jobb meg­ismerésére. A szakpropagandá- val azonban baj van. Megyénk­ben mindössze 1 287 Magyar mezőgazdasági szakkört szer­veznének. így állattenyésztési, öntözési, gépészeti, kertészeti és egyéb szakköröket. A gye­rekek necsak akkor legyenek kapcsolatban a mezőgazdaság­gal, a tsz-®2®!, amikor ott „baj” van, — kukoricát kell tömi. vagy gyümölcsöt szedni, ha­nem akkor is, amikor rendjén mennek a dolgok. Érdemes lenne azzal a gondolattal is foglalkozni, amelyet a megyei tanács mezőgazdasági osztály­vezetője vetett fel: vn—VII- os tanulókat meg kell tanítani már az iskolában traktort ve­zetni, méghozzá úgy, hogy a szövetkezetek beszereznének törpe, kerti traktorokat, ame­lyeket aztán a gyerekek vehet­nének birtokukba. Mindezek hasznos, javasla­tok, kezdeményezések. Érde­mes velük foglalkozni, hiszen nem kisebb problémáról van szó, mint a falusi fiatalok otthon tartásáról. Arról, hogy megtalálják számításukat szövetkezetükben és otthon, a faluban leljék meg az érvé­nyesülés lehetőségét, a boldo­gulást Ez nemcsak egyéni ér­dek, de a népgazdaság, az egész társadalom érdeke is. Szalay István NÉPGAZDASAGUNK fej­lődését, életszínvonalunk emel­kedését nagymértékben előse­gítik az újítások, találmányok. Az egykor országokat elnépte- lenítő, pusztító járványokat ma már biztosan előzik meg, vagy gyógyítják orvosaink. Minden téren tapasztaljuk a tudomány, a technika állandó, sokszor ugrásszerű fejlődését. A szekéren kocogó múlt szá­zadbeli ember számára nagy könnyebséget jelentett a gőz­gépeik, a vasút feltalálása, a gépjárművek megalkotása. Automata gépek és gyárak ontják a kiváló minőségű ter­mékéket. Ma már munkása­ink, tudósaink jóvoltából hi­hetetlen új energiák békés cé­lokra való lekötésén fárado­zunk és a világűr meghódítá­sát is célul tűztük ki. Az újítók, feltalálók tehát fokozott támogatást, erkölcsi és anyagi elismerést érdemel­nek. Azonban néha akadnak olyanok is, akik munkaköri kötelességük teljesítését attól független újításnak szeretnék feltüntetni, vagy az újítók ré­szére előírt díjazást igénylik akkor is, amikor nincs újítás. Előfordul néha olyan eset is, hogy olyan szervtől igé­nyelnek újítási díjat, ahol újí­tás nem jelentkezett. A KÖZELMÚLTBAN a Sal­gótarjáni Acélárugyár öt mű­szaki vezetője indított közel 500 ezer forint újítási díj meg­ítélése iránt pert az Egri Me­HENM POUßßAT Volt egyszer egy plébános, aki nagy és merész borivó hí­rében állott. Az ilyen hírnév húsz mérföldnél messzebre is eljut. Bizony, túlságosan messzire jutott, annyira, hogy fülébe jutott a püspök úr őkegyel- mességének. A püspök is bur­gundi volt, tehát barátja a hegy levének, de papjaitól fennkölt magatartást követelt. Egy nap, éppen szüret ide­jén, a kegyelmes úr vizitáció ürügyével megjelent a plébá­nián, és azonnal látni akart mindent: a templomot, a sek­restyét, a számadásokat, a há­zasulok anyakönyvét, « fiuk hittanóráját, a lányegyletet, Mindent a legnagyobb rendben talált. Mégsem szállt el hom­lokáról az aggodalom felhője. Amikor a plébániára vissza­tért, a plébános szerény frissí­tőt ajánlott fel neki. — Plébános úr — mondta hirtelen a püspök — szívesked­jék a pincéjébe vezetni. — Parancsára, kegyelmes uram. A plébános kerített egy fák­lyát, s magasra tartva ment a főpásztora előtt. A lejárat al­ján, mindjárt a pince ajtajá­ban, a kegyelmes úr lába a földbe gyökerezett. Üres pa­lackok ■ tömkelegé, óriási gúlá­ja tornyozódott egészen a me- nyezetig. — Miféle hullahegy ez, plé­bános úr, miféle hullahegy? — Az, kegyelmes uram. Hul­lahegy. De szolgálhatok a szükséges biztosítékkal. — Miféle biztosítékkal, plé­bánosúr? Miféle biztosítékkal? — Azzal, kegyelmes uram, hogy egy sem múlt ki pap nélkül. Fordította; Bán Ervin gyei Bíróságnál, a Mátravidé- ki Fémművek ellen. A bizonyítási eljárás lefoly­tatása után az Egri Megyei Bíróság úgy találta, hogy az „újítók” keresete alapos és kötelezte a Mátravidéki Fém­műveket 482 500 forint újítá­si díj és ennek kamatai meg­fizetésére. (Ilyen jelentős ősz- szegnek csak egyévi kamata közel 25 000 forint.) Az ítélet ellen az alperes mellett, a Heves megyei Fő­ügyészség is eredményes fel­lebbezéssel élt. A fellebbezések alapján a Legfelsőbb Bíróság kimondot­ta, hogy az újítók igénye alap­talan, a Mátravidéki Fémmű­veknél újítás nincs. A Legfelsőbb Bíróság elvi jelentőségű ítéletében kihang­súlyozta azt, hogy az irányadó jogszabályok értelmében, az újítás fogalmához hozzátarto­zik legalábbis a viszonylagos újdonság. Ez pedig nincs meg akkor, ha a javasolt elgondo­lást az a vállalat, amelyhez a javaslatot benyújtották, már alkalmazza, vagy ha a vállalat irányító szerve igazolja, hogy a javaslat megvalósítását a benyújtás időpontja előtt terv­be vették. A per anyagából pedig kitű­nik az, hogy a Mátravidéki Fémművek, amellyel szemben az újítók a pert indították, a kérdéses alapanyagot — kerék­párlánc hevedereinek gyártá­sához szükséges 35x1,2 mm-es, 119—130 kg/mm! szakítószi­lárdságú szalagacélt —, hide­gen hengerelt kivitelben kül­földről való behozatal útján már korábban beszerezte, is­merte és használta. így az a körülmény, hogy a Mátravidé­ki Fémművek által megren­delt alapanyagot a Salgótarjá­ni Acélárugyár előállította, a Mátravidéki Fémművek szá­mára újítást nem jelent, mi­vel itt nélkülözi még a vi­szonylagos újdonság fogalmát is. Az újítóknak tálát a Métra- vidéld Fémművekkel szemben újítási díjra igényük nem le­het. EBBŐL A SZEMPONTBÓL a Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint nincs jelentősége an­nak sem; hogy a Mátravidéki Fémművek az „újítási javas­latot”, amelyben a fenti újí­tók közölték, hogy a Salgótar­jáni Acélárugyárban eddig használt edzett kivitelű anyag helyett, a megrendelő Mátra­vidéki Fémművek által kívánt minőségű, hidegien hengerelt szalagacélt elő tudják állítani, — tévesen újítási javaslatként elfogadta, mert az ilyen szer­ződés jogszabályba ütközik, ezért azt nem létezőnek kell tekinteni. A fenti újítóknak legfeljebb munkáltatójukkal, a Salgótar­jáni Acélárugyárral szemben lehetne újítási díj iránti igé­nyük abban az esetben, ha az ottani tevékenységük megha­ladja a munkaköri feladatok körét, s legalább viszonylago­san újdonságot jelentő anya­got állítottak elő. A per és a Legfelsőbb Bíró­ság ítélete tehát azt bizonyít­ja, hogy általában nem lát­szateredményekre, hanem va­lódi és minél hasznosabb újí­tásokra kell törekedni. Emel­lett az újítás és a munkaköri feladatok fogalmainak elhatá­rolása sokszor igen nehéz. Ezért mind az újítóknak, mind a munkáltatóknak ügyelniük keU, hogy az újítási tevékeny­ség megnyugtatóan elhatárol­ható legyen a munkaköri kö­telességek körétől. A félmillió® újítási per to­vábbi fontos tanulsága az is, hogy az újítási igényt ott kell érvényesíteni, ahol az jelent­kezett, nem pedig ott, ahol újítás nincs. A MÁTRAVIDÉKI Fémmű­vek és a Heves megyei Fő­ügyészségnek együttműködése a népgazdaságnak több mint 500 000 forint megtakarítást a téves, illetve téves helyen benyújtott igények elleni eredményes küzdelmet, továb­bá irányt mutatott arra, hogy az újítók hogyan és milyen módon érvényesíthessék kuta­tómunkájuk eredményei után az őket megillető és kiérde­melt igényeiket. Dr. Bajnok Jenő szakágvezető ügyész MHS aktívaülések Egerben, Hatvanban A Magyar Honvédelmi Sport- szövetség Heves megyei elnök­ségének Egerben megtartott megyei aktívaülése után va- sánap két helyen is, Egerben és Hatvanban tartanak aktíva- üléseket az MHS városi és já­rási elnökségei. Az aktívaülé­sek napirendjén az 1965. évi feladatok végrehajtásának ér­tékelése és a megyei aktívaülé­sen az 1906-os esztendőre meg­szabott tennivalók megbeszélé­se szerepel. Az aktívaüléseken különös figyelmet fordítanak a polgári védelmi oktatások megszerve­zésére, a katonai elő- és utó­képzés ési a sportfeladatok végrehajtásának kiértékelésé­re. Részt vesznek az aktíva­üléseken — amelyet mindkét városban a fegyveres erők tiszti klubjában tartanak meg — a járási ós városi párt-, ál­lami és tömegszervezeti veze­tők, valamint ez MHS aktivis­tái.

Next

/
Thumbnails
Contents