Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-09 / 7. szám
DISZNÓÖLÉS (Szinte szikrázik a hideg. A házak piros cserepein fehéren csillog a dér, a csontkemény- nyé fagyott földön hangosan koppannak a léptek. Korán reggel van, még különösen csípős az idő. A köd homályba hurkolja a házakat, alig lehet távolabbra látni. A faluban még alig járkál valaki, akinek nincs dolga, inkább otthon üldögél a kályha melegénél, vagy éppen alszik. — Hallod-e mama, hozz csak italt — szól Joachim bácsi a feleségének, ő maga meg vízért megy. Az unoka, a hatodikos Irén- ke, ott forgolódik a felnőttek körül. Szünet van, nem ked iskolába menni, így van ideje nézni, hogy a disznóból hogyan lesz kolbász meg hurka — Mindjárt megkapod a fülét — nevetnek a férfiak. Ök meg a cigánypecsenyére gon®||| ' : í $ > A fehérre meszelt, barna gerendás, földes kis szobában az idős Sumi Joachim megpihen néhány percre. Régi disznótori hagyományokra, rigmusokra próbál visszaemlékezni, de a verseket már elfelejtette. — Hajnalban, a szúrás előtt első a kisüsti pálinka — mondja —, ez nem maradhat el. Kötelező a cigánypecsenye, meg az esti toros vacsora i>. Vacsora után meg egy kis poharazás, kártyázás — ahogy mi mondjuk: filkózás — következik. — összejönnek a szomszédok, tizenöten-húszan, jó kedvben, jó hangulatban telik el az idő. Kint a konyhaasztalon már tekeredik a hurka, a kolbász. Alkonyodik, az asszonyok hozzálátnak a terítéshez, hozzák a tányérokat, poharakat. A fét- fiak koccintanak, elégedetten mosolyognak... Kaposi Levente... A gazdasági év befejeztével szerte a megye közös gazdaságaiban a számvetésre, az eredmények, hibák felmérésére, a zárszámadásra készülnek. Különösen a termelőszövetkezeti vezetőknek nehéz ilyenkor a dolguk, hiszen nagy figyelemmel, gondossággal kell előkészíteniük, elvégezniük a munkát. Az egri közös gazdaságokban is a zárszámadás köti le szinte a vezetők minden percét. Nagy József Termelőszövetkezet A közös gazdaság vezetőjével, Vincepap Ferenccel beszélgetünk a gazdasági év eredményeiről, valamint arról, hogyan készül a vezetőség a zárszámadásra. — Az év folyamán tagjaink munkája megfelelő volt. Lelkiismeretesen dolgoztak, meg- küzdöttek az időjárás viszontagságaival. A kedvezőtlen időjárás azonban erősen érezteti a hatását: a szőlő cukorfoka nem volt megfelelő. A zár- számadási előkészületek folyamán küldöttgyűlésen, vezetőségi gyűléseken beszéltük meg a várható eredményeket. De még a brigádgyűléseken is szóba kerül a zárszámadás. A termelőszövetkezeti demokrácia érvényesült, mindenki nyíltan elmondhatta véleményét, észrevételeit. A zárszámadási közgyűlésen mintegy kétszáz tagunk — a termelőszövetkezet életében először — hűségjutalmat kap. Ettől az évtől kezdődően a rendszeresen dolgozó, az előírt munkaegységet teljesítő tagjaink hattól tizenkét napig terjedő szabadságban is részesülnek. Üj szociális intézkedéseinket az teszi lehetővé, hogy a kulturális-szociális alapra a kötelezőnél többet, öt százalékot tartalékolunk. A Rákóczi Termelőszövetkezet előkészületeiről Szarvas Sán* dór elnökkel beszélgetünk. Délutánra elkészül a hurka, a kolbász is. Sumi Joachim bácsi elégedetten szemléli a szép szál kolbászokat. De van. aki már hajnalban felkelt. Kápolnán a Petőfi utcában Sumi Joachim feleségével és két fiával már akkor fönn volt, amikor még alig pitymallott. S most már a régi kis parasztház udvarán ma vasra csapnak a lángok, hogy szép pirosra, gusztusosra perzselőd- jék a malac bőre. Azaz dehogy malac, jókora disznó ez, elég lesz az évben a zsírja, szalonnája. Pattognak a szikrák a fűzből, egyenesen, fölfelé szál] a füst, szélcsendes idő van. A férfiak, a hetvenöt éves Joachim bácsi fiai, egyet-kettőt fordítanak a disznón, hogy egyenletesen pörkölődjék. Közben melegítik a kezüket a tűznél, hiszen fagyos, csípős az ’' lő. Az öregember meg be-be- tér a konyhába, pálinkát vagy bort hoz, hogy ne csak kívülről, de belülről is melegedjenek az emberek. Meg aztán a disznóölés nem is igazi disznóölés, ha nem akad a házban ilyenkor jóféle innivaló. dóinak, ami rövidesen sül majd a serpenyőben, mert megéheztek a nagy munkában. A hagyomány is hagyomány — a cigánypecsenye nem ma maradhat ki az étrendből. Telik-múlik az idő, átjön a szomszéd is, Juhász Benedek, ő is segít a munkában. Igaz, csak az apróbb dogokban, mert a disznóölésnek, a szúrásnak, hasításnak, a hurka, kolbász csinálásának fortélyai vannak s mindenki a maga ízlése szerint szereti csinálni. A konyhában — az asszonyok teljhatalmú birodalmában szintén nagy a sürgés-forgás. A férfiak időközönként be-be- térnek, egy-egv megjegyzést is elejtenek az asszonyi munkával kapcsolatban, de itt hatása nincs a férfiszónak. Azaz van... — lehurrogják őket az asszonyok, hogy mindenki azt csinálja, amihez ért s abba is szóljon bele. A termelési tanácskozások új rangja I smertem egy embert, akit súlyos betegsége gyermekkora óta ágyhoz kötött: Milyen sóvárogva várta azt a napot, hogyha két mankóval iss de a maga lábára állhasson és végre járhasson. Mégis, amikor elérkezett a várva várt nap, félelem fogta el. Mi lesz, ha nem sikerül, ha az első lépéseknél cserben hagyja ereje? Sokan így vannak most a gazdasági mechanizmussal ési az önállósággal. Akik ma nálunk kisebb vagy nagyobb beosztásban vezetnek, azok szinte kivétel nélkül az elmúlt húsz év gyakorlatához szoktak. Csoda-e, ha túlságosan beleink idegződött, hogy minden d ntő lépés előtt felsőbb utasításra várjunk és az egységes szabványra készült mankók után nyúljunk? Pedig az ipari üzemek államosítása óta eltelt több mint másfél évtized alatt népgazdaságunk nagymértékben fejlődött és a vállalatok vezetői alaposan megtanulták a tennivalókat. Ma már a vezetők többségéinél a rutin alapos szakismerettel párosul. Tehát a szubjektív feltételek már adottak, gazdasági életünk fejlődése pedig megköveteli, hogy előbbre lépjünk, a gazdaságirányítás módszerein változtassunk. Persze, a most feltárt út. főleg az indulásnál, nem látszik sírnának, vállalnunk kell a buktatók kockázatát. Sem az önállósághoz, sem a kockázat veszélyeihez nem szoktunk hozzá, másrészt javában folyik még az új gazdasági mechanizmus vitája, ezért sokan hajlamosak a tétlen várakozásra Pedig a Központi Bizottság november 21-én nyilvánosságra hozott közleményéből és az eddig lefolyt vitából világosan kitűnik, hogy önállóság és helyi kezdeményezés kel] a termelés legjobb 'eltételeinek megteremtéséhez és a tartalékok feltárásához. Ez nem tör halasztást, ebben a kérdésben nem lehet felsőbb narancsra várni. Az új helyzetben felvetődik az üzemi demokrácia kérdése. Van-e létjogosultsága és mi a szerepe a műszaki konferenciáknak és a termelési tanácskozásioknak? Az eddiginél is ióval nagyobb. Korábban ugyanis a tervutasítások és egyéb rendelkezések nemcsak a feladatokat szabták meg, hanem az eszközöket is, olyan aprólékos részletezéssel, hogy akaratlanul is béklyóba kötötték a vállalatoknál dolgozók kezét. Annál örvend etesebb, hogy a kialakulóban levő nagyobb vállalati önállóság nemcsak fokozottabb felelősséget, hanem nagyobb anyagi érclekeltséget is jelent. Most, amikor egyre nagyobb teret kap az önálló kezdeményezés, az igények és a lehetőségek ésszerű mérlegelése, akkor a legképzettebb és a legrutinosabb vezető sem nélkülözheti a kollektíva tanácsait. A legfontosabb feladatokat már ismerik a vállalatok vezetői. Mindjárt az év elején erre irányítsák a figyelmet. Nélkülözhetetlen, hogy még január hónapban mindenütt megtartsák a műszaki konferenciákat, február végéig pedig a termelési tanácskozásokat. Ez a két fórum illetékes és alkalmas árra, hogy a Finom- szerelvénygyárban, a Mátravidéüd Fémművekben, a visontai beruházásoknál és megyénk minden termelőüzemében ismertessék a feladatokat, javaslatukat kérjenek: a dolgozódtól, a termelők legjobb megszervezésére, a takarékosságra, a műszaki fejlesztésre és az üzem főbb célkitűzéseinek sikeres megvalósítására. Az új prémiumrendelet, a tartós bérmegtakarításból eredő béralap felosztása, a művezetők, az építőipari munkások bérének rendezése lehetőséget ad, hogy a legfontosabb feladatokra összpontosítsák az anyagi ösztönzés forrásait. A termelés mai fokán és rendkívül bonyolultságának idején nem a felsőbb utasítások sokasága, hanem a dolgozók alkotó akaratának gazdagsága biztosíthatja a sikert. Hallottunk olyan véleményt, hogy a vállalatok önállóságának erősödésével főleg az igazgató felelőssége növekszik, tehát ezzel a ténnyel szemben nem ellenkezik-e az a törekvés, hogy a műszaki konferenciák és a termelési tanácskozások szerepét növelni akarjuk? Nem! Tanácskozzunk, hallgassunk meg minél több javaslatot. De a vezető joga, sőt, kötelessége a döntés. A végrehajtás sikere annál inkó^s biztosított, minő! inkább tapasztalják a dolgozók saját javaslataiknak megvalósítását, Dr. Fazekas László — A gazdasági ev nagyon kedvezőtlen volt számunkra, az esős, hűvös időjárás alaposan éreztette hatását, nagy a terméskiesés. Fő termékünk, a szőlő, kevesebbet adott a tervezettnél. A fajtisztasági felár bevezetése sem érintett kedvezően minket, mert kevés az új telepítésű szőlőnk. Gazdaságunk egyik legnagyobb problémája, hogy alig vannak fiatal tagjaink, nagy részük idős ember. Ez érezhető volt a munkák elvégzésekor is. — Állattenyésztésünket tekintve jobbak voltak az eredmények. Kétszáz helyett háromszáz sertést adtunk le, s felneveltünk 11 ezer baromfit. — A zárszámadási előkészületek folyamán három leltározási bizottság végezte a leltározást Az állóeszközök újraértékelésére e hónap 17-én kerül sor. Tíz erőgépünk és egy lánctalpas gépünk van. A brigádgyűlésekre még ezután kerül sor, vezetőségi üléseket már tartottunk. A zárszámadás jóváhagyása, valamint a brigádgyűlések után tartjuk meg zárszámadási közgyűlésünket. Még azt szeretném megemlíteni, hogy az elmúlt gazdasági év során tartalékoltunk és ez most sokat könnyít a helyzetünkön. A Dobó Termelőszö vetkezet zárszámadási előkészületeiről Cseh István, a közös gazdaság elnöke nyilatkozik. — Ugyanúgy, mint a többi termelőszövetkezetet, minket is alaposan sújtott a mostoha időjárás. Vezetőségünk a nyár végén, amikor látta, hogy jelentős terméskiesésünk lesz, takarékossági tervet készített Az intézkedési terv betartásával, valamint azzal, hogy terven felül is adtunk le sertést és baromfit, valamint segítettünk a helyzeten. A jégkárt és az időjárás következtében fellépő .szőlőkárokat viszont ezzel sem tudtuk ellensúlyozni. — A zárszámadási előkészületek folyamatban vannak, most történik a fogyóeszközök leltár-egyeztetése. E hónap 19- én kezdődik meg a közös gazdaság állóeszközeinek újjáérté- kelése. — Még a múlt hónapban elkészült a selejtezési bizottság jelentése is — folytatja Megyeri József főkönyvelő. — Ezt a vezetőségi ülés jóváhagyta. Készül az ellenőrző és a fegyelmi bizottság beszámolója is, amely a zárszámadási közgyűlésen kerül a tagság elé. A beszámolók a bizottságok egész éves munkájáról adnak tükörképet. A zárszámadási közgyűlés január végén lesz a Gárdonyi Géza Színházban. A ciciig viszont még sok munkát el kell végeznünk. Vezetőségünk ezen munkálkodik. GYÖRY DEZSŐ: A BAZSARÓZSÁS LOVA! fV L evélzöld tavasz volt. 1919. ragyogó májusa. A Rima-völgye furdött a napban, a Sajó mentén már kaszálták a kövér füvet. A messziből kéklettek az Alacsony-Tatra erdős nyúlványai. Gömör megye székvárosa lázban égett: a Magyar Tanácsköztársaság seregének később oly híressé lett, most induló Északi hadjáratáért lelkesedtek. Május utolsó előtti napján a várostól nyugatra egyre közelebbről hallatszott az ágyúdörgés. A katonaviselt férfiak azt mondták, hogy ott a várostól 5—7 kilomméternyire ágyúpárbaj folyik. A tamásfalvi, vagy a dúsai erdők táján. Aztán délután hirtelen abbamardt a tüzérségi tűz. Mindenki találgatta, mi történhetett. Jó? Rossz? A helyi hetilap egyik szerkesztője nagy szorongások közt elindult a város és Dúsa közt fekvő pántlika-hosszú faluba, Rimatamásfalvára, szétnézni, hírekért. ★ A dúsai erdő szélén egy szakasznyi magyar elővéd feküdt vörös szalagos sapkában. Mögöttük, az utolsó bükk alatt, egy fiatal, napbarnított, feltűnően csinos lovas illesztette markáns. Mátyás király-orra fölé tábori látcsövét. Figyelte a völgyet és a várost — Majdnem otthagytuk a fogunkat a Gortva-völgyi csatában, mielőtt Dúsáig eljutottunk volna. De sikerült a légio- nistákat oldalba kapnunk. A francia és az olasz tisztjeik erre megzavarodtak — mondta a mellette álló gömöri tüzérmegfigyelőnek. — Ez az átkarolás kitűnő ötlet volt tőletek. Sárói Szabó Tiborék a dandár zömével nem bírták áttörni a túlnyomó erőt a Rima-völgy bejáratánál. — Biztos elvtárs érdeme, hogy vállakozott erre az átkaroló kalandra — adta vissza a dicséretet a Gaál-üteg öreg palóc tűzmestere. — Meg akartam mutatni s huszár századosból lett dandár- parancsnokunknak, hogy az erdélyi fafaragó fia is ért a harchoz, nemcsak a volt tisztek. — Hogy jó katona, azt a Biztos elvtárs már Eger óta nemegyszer megmutatta... A 39-es dandár Egerből jött. Nvolc nap glatt szakadatlan ütközetekkel és meneteléssel. A dandár — Salgótarján és Eger között, Pétervásárán — huszárjai bravúrjával megtörte az ellenség ellenálását a dandár balszárnya előtt, ezzel áttörte a Salgótarjánt fenyegető „gyűrűt”, a várgedei keserves ütközet után pedig tovább nyomta vissza az ellenség jobbszárnyát. A dandár csak a centrumban nem boldogult. Ott az ellenség emöerfölénye és vadonatúj ütegeinek száma is négyszeres volt. — De ni — nézett a távcsőbe a lovas —, a várostól keletre a dombról tányérsapkás tüzérség robog le az állomás felé. Ez jó jel! — Akkor a Siralmas-dombról és az Akasztóheeyről vonta vissza az ellenség az ütegeit. — Egy őrs előre, de óvatosan a tamásfalvi piros tornyú kastélyhoz — verte meg a lova nyakát a lovas. — No, Sári, gyerünk utánuk, de csak lépésben. Nem akadtak ellenséges előőrsbe Éterfék a folvót. A dandár-politikai biztos estefelé már a piros tornvú Farkas-kas- fólv kertiében zaboltatta meg Sárit, aztán két századával — enrvi volt csunán a „zászlóalj” — bevonult a faluba. A uÓTW’huz jrözoj pcő Onndűzarsárd-ban telepedett vacsorához. Itt még nem volt szesztilalom. Egy-kettőre elősündö- rögtek a Sereg nevű cigánynegyedből a zenészek is hangszereikkel, aztán előkerült a szerkesztő is. A biztos kikérdezte, mi a helyzet a városban. — A dúsai ágyútűz megzavarta őket, mert hátúból és oldalról kapták a srapnelt. Talán a városból is kivonulnak mert pánikszerűen feladták a Rima-völgv bejáratát. Félnek a bekerítéstől, parancsnok úr. — Csak politikai biztos vagyok. De ha igazat mond, akkor megnyertem a fogadást. A dandárparancsnok elvtárssal fogadtam hogy én vonulok be rfnbb a megyeszékhelyre... Kerítsen valakit, aki bemerészkedik a városba és hírt hoz, mi van ott. — Magam megvek — állt fel a szerkesztő. — Tiszt voltam. — Köszönöm. De vigyázzon, hogy vissza is érien! Mert hátha a megvert ellenség vérengzésbe kezd. A csinos képű fiatal lovas utánanézett a csárda udvarán n javának, ellátta, aztán köze- jej*)V> jntette a ciaénvokat. Csen- fjoceu ué táecretett Nem énekelt. csak dúdolt. Aztán még megtáncoltatta a tárná sfalvi menyecskéket. Tizenegy óra felé érkezett vissza a szerkesztő. — Kiürítik a várost! Menekülnek! Észak felé viszik a megyei iratokat. Az utolsó vo- natjukat magam láttam kigördülni. Az átkarolás teljes sikerrel járt! Még ma éjjel bevonulhat a városba. — Ez jó hír! De majd csak reggel — és a cigányakhoz fordult. — Romácskák, minden zenész itt legyen hajnalban a Gondűző előtt, cigányzene szóljon a 39-es dandár zászlaja előtt, mikor bemasírozunk. r ★ P *-s a tündöklő májusi hajnalban cigányzenével bevonult a megyeszékhely főterére. Ott voltam, mikor a piacra megérkeztek. Rohantunk a kertekbe piros bazsarózsákért, És felvirágoztunk embert, lovat, ágyút. A dandár politikai biztosa megnyerte a fogadást, ö jelentette délelőtt a délről bevonuló Sárói Szabó Tibor dandárparancsnoknak a helyzetet. — Örülök, hogy ezt a fogadási elvesztettem! — ölelte meg a parancsnok. — Neked köszönhetem, mert te adtad kölesön az ütegedet es nevetve adta v‘s:za az ölelést a bazsarózsáktól virágos lováról a politikai biztos Karikás frigyes volt. A Petőfi Tsz-ben is a zárszámadás most a legfontosabb feladat December elején megkezdődött a leltározás a közös gazdaságban, két leltározási bizottság vette szómba az épületeiket, gépeket, egyéb állóeszközöket, majd a terményeket és az állatállományt Ez az év, a kedvezőtlen időjárás a Petőfinek is nagy kieséseket okozott Szőlőből, gyümölcsből és zöldségfélékből egyaránt. Nehezítette a helyzetet, hogy 16 holdat elöntött a víz. A vezetőség a tagsággal annak idején ismertette a terméskiesést és a zárszámadási előkészületek során brisádgyű- léseken, küldöttgyűléseken is értékelték a helyzetet Mind a négy egri termelőszövetkezet vezetősége és tagsága egyaránt a zárszámadásra készül. Ez most a legfontosabb feladat, hiszen a zárszámadás ad majd hű képet a termelőszövetkezetek gazdálkodásának eredményességéről, hibáiról, s azt is megmutatja, hogyan kell a jövőben még jövedelmezőbben, eredményesebben termelni. K. L. MPÜMG 5 1968. január 9, vasárnap Zárszámadás előtt az egri termelőszövetkezetekben Hűségjutalom — Takarékossági intézkedési terv
