Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

Újszülöttek voltak egyszer újévkor Éjfélkor mindenhol mindenki az új évet köszöntötte. Néhol születésnapot is ünnepeltek, mint ahogy Egerben is Pogo- nyi Józseféknál, ahol a kis Csa­ba öt évvel ezelőtt és Bógyi Kálmánéknál, ahol Gyuri 11 évvel ezelőtt újév napján szü­letett. (Öt és tíz esztendeje la­punk hasábjain címfotóként láthattuk anyja ölében a pár órás Csabát és Gyurit). Egy tervidőszak — játékos korszak Öt év alatt az történt, hogy Pogonyi Csaba lassan kiöreg­szik az óvodából — igaz, még másfél éve hátra van. Állító­lag reggelenként szépen felkel hét óra előtt, teát szokott reg­gelizni, aztán a kapuig szülői kísérettel, utána egyedül foly­tatja útján az oviba, önálló fi­atalember — három házra van az óvoda. A legjobb barátja — barát­nő. Évával (hogy a vezetékne­ve micsoda, Csaba még nem je­gyezte meg, úgy látszik, nincse­nek komolyabb szándékai) na­gyon szeret játszani. Vonatoz­nak, autóznak, repülőznek, he- likoptereznek, űrrakétáznak — szóval: valódi atomkorszaki gyerekek. Délben a kis Pogonyi fiú nem bánná, ha mindig paradi­csomleves lenne, azt nagyon szereti. Viszont a húsleves... Viszont Csaba ide sem figyel. Anyukája meséli mindezt, s ő közben kockás hosszú nadrág­jában legújabb táwezérlésű, kék áramvonalas autóját „ve­zényli” a szőnyegen. Az apuka büszkén állítja, hogy Csaba olyan biztosan iga­zodik el az autómárkákban, mint játékai között. „A War- szava tetszik...” Az apuka rá­pirít: „Csaba, a múltkor még a Taunus volt a favorit”. Csaba azonban nyugodt fiú, nem lehet egykönnyen megha­zudtolni és zavarba hozni. Ki­jelenti, hogy bemegy a szobá­ba tv-t nézni. Délután is az óvodában (a Szarvas tériben) játszik, aztán vagy apu, vagy anyu érte megy. tett. öt év nem rövid — az or­szág egy tervidőszaka — egy gyerek játékos korszaka. A I i több mint a tíz Bógyi Gyurka tizenegy év­vel ezelőtt újévkor délben szü­letett. Kétszer olyan idős mint Csaba, és mégegyszer olyan magas. Hol van már az óvoda, meg az alsó tagozat. Bár az utóbbi még elég közelről inte­get, ám Gyurkát ne sértsük meg ezzel, ő már felső tagoza­tos, ötödikes. — A legjobban az úszást sze­retem. Azt hiszem, éjjel-nappal egyfolytában úsznék, ha lehet­ne. A legjobb barátom, Zoli is úszó. Pócsik Dénes olimpiai bajnok is barátom, persze, nem olyan mint Zoli, mert ve­le másképp vagyunk... Dénes tiszteletbeli őrsi tagunk is. Én vagyok az egyik őrsvezető az I-es számú általános iskola egyik ötödik osztályában. Örsi gyűlések után focizni szoktunk. Szeretnénk több ilyen játékos őrsi gyűlést tartani. Az idén kitűnő leszek félévkor, lehet ugyan, hogy politechnikából csak négyes. De javultam tavaly óta. Akkor rosszabb is voltam, mert jártak a negye­dikbe rossz gyerekek... Min­den tanáromat szeretem, mind­egyiküknek küldtem üdvözlő lapot újévre. Azt nem mon­dom meg, hogy kit kedvelek a legjobban a tanári karból, mert akkor egyesek megsértődnek. — Otthon utoljára, egy évvel ezelőtt januárban kaptam ki. Későn értem haza az uszodá­ból, még a fakanál is eltört rajtam. Persze, szidást azt kap­tam azóta is Ilyenkor duzzo­gok. Meg olyankor is, amikor nem akarok Zsoltival, a kis testvéremmel játszani. De hát ő még olyan gyerek. Inkább fo­cizom a Zolival, meg a Bandi­val. Ilyenkor is szidást kapok. Ezek a dolgok azért ritkábban történnek, mert többször va­gyok én jó otthon. Szeretek tanulni. Legjobban a földraj­zot és az oroszt. Rengeteget fi­gyelem a térképet. Imádom a könyveket. Az összes Cooper- kötetet olvastam. Karácsonyra May Károly Az ezüst tó kincse című könyvét kaptam meg. Másfél nap alatt kiolvastam. De játszani még jobb. Társas­játékot. Most a legjobb játék a „Gazdálkodj okosan”. Majd minden este anyuval és apu­val ezt játsszuk. — Segíteni is szoktam: leto- rülgetem a bűtorokat, néha ki­porszívózok, meg eltörülgeték. — Naplót is vezetek. Beírom, hogy milyen esemény történt velem napközben. Olvasónap­lóm is van, ahová azoknak a könyveknek a tartalma kerül, amiket elolvastam, — Asztalom, könyvespolcom, szekrényem van — saját Néha zűrök vannak, mert nem tar­tom őket rendben. — Példaképeim? Talán Pető­fi Sándor. Már én is írtam egyszer egy húsvéti verset, mert meguntam szavalni azo­kat a lilomszálasokat Meg Eötvös Loránd. Bár én olyan tudós nem tudnék lenni. — Építészmérnök, az igen. Modern házakat tervezni, ahol gáz van, meg garázs az autók­nak. Szép bútorok, meg szőnye­gek. — Ja! Majd elfelejtettem, hogy azért is szidást kapok, ha nem vagyok udvarias a lá­nyokkal. Hát szóval nemigen érdemlik meg, hogy az ember udvarias legyen velük:. Az osz­tálytárs- meg az úszólányok is olyan kényesek. Nem érde­kelnek. Megverni ugyan nem verem meg őket, mert nem szeretek birkózni. — Hetente két forint zseb­pénzt kapok, ha rendesen ve­zetem a naplómat. Nem költők semmire, de ajándékra azért jut. Szilveszterkor apáméfc pezs­gőt ittak. Én nem szeretem az italt. Az gátolja a gyerek fej lődését. Éjfélkor felköszöntöt- tek, mert nemcsak az új év kezdődik, hanem a születésna­pom is ekkor van. — Örülök, hogy újból eltelt egy év, de azért jó lenne még fiatalnak lenni... — Hogyhogy? — A felnőttek is ezt szokták mondani — magyarázza komo­lyan — nem mintha én olyan öreg lennék, de azért tízéves­nek sem volt rossz lenni. Berkovits György TILOS A SZERELEM Általános emberi tulajdon­ság, vagy talán csak beidegző- dött kritikusi szokás: ha vala­mi nem sikerül, nyomozni kez­dünk az okok után. Mint e film esetében is. Vegyük csak sorra a film születésének fontos mozzanata­it, elengedhetetlen kellékeit. A rendező eddigi filmjeivel már jól vizsgázott a mai élet né­hány témájából. A színészgár­da az adott esetben elsőrendű, a hazai viszonyokhoz mérten bőkezű szereposztás. Forgács Ottó operatőri munkáját sem lehet elmarasztalnunk, mert azt, amit a rendező szándéka szerint le kellett filmeznie, je­lesül megtette. (Micsoda első osztályú környezet és ruhák!) Az írók és a novellák egyen- kint és külön, de öszességük- ben sem rosszak. Mi az mégis, ami ebből a filmből hiányzik, a sok-sok ötlet, a fel-felcsilla- nó humor, és a több alkalom­mal kitűnően megszerkesztett és filmbeli telitalálatnak is minősíthető zsánerképek elle­nére is? Mi az, ami miatt ez a film vontatott, nagyrészt érdek­telen és — legelsősorban is — Magyar íilmvíjj játék filmszerűden? Talán azt teszi, hogy sokat filozofálnak? Ko­rántsem, hiszen a filmvígjáték mint műfaj, a dinamikus szö­veget elbírja. A megfelelő he­lyen és a helyes szerkesztés szerint adagolt beszéd robbanó­motorja lehet a vígjátéknak. Gondoljunk csak az olasz fil­mek pergő szózuhatagára, ha például Vittorio Gassmann el­ereszti a beszéd fonalát! Vagy talán egymást kergető események kellenének ahhoz, hogy ebből a vígjátékból robba­nó siker születhessen? A legke­vésbé sem! Bár több cselek­mény, több mozgás ebben a filmben sem ártott volna. A film alkotói — szerény vé­leményünk szerint — azt a ha­mis ábrándot hitték él, hogy hét különböző stílusú és fóku- szú novellát, tucatnyi különbö­ző töltésű egyéniséget az afo­rizmaszerű kedélyeskedést és egy heterogén elemekből álló exkavátoros brigádot csak úgy lehet összeállítani vígjátékká. A különböző sűrűségű alko­tóelemek egy egységes filmmé akkor sűrűsödnek, ha egy alko­tó azokat izzásba hozza és egy­séggé formálja. Egyik hetilapunkban olvastuk, hogy éppen ötven évvel ezelőtt az akkori Osztrák—Magyar Bank a svájci frank árfo­lyamát úgy állapította meg hivatalosan, hogy 100 svájci frank 140 koronát ér. Mivel az első világháború előtt 100 sv. fr. ér­téke 0,95 korona volt — olvassuk a hírben — az új árfolyam a korona „45 százalékos" értékcsökkenését ismeri be... Hát igen... Ez az értékcsökkenés így nem 45 százalékos volt, hanem több mint tizennégyezer százalékos... Nagy kü­lönbség volna. De valószínű, csak 1 sv. fr. volt 95 fillér a ré­gebbi 1,40 korona helyett, de akkor sem 45 százalék az érték- csökkenés, hanem 47,36 százalék... ★ ,, Agy velő import az VSA-ban” cím alatt olvastuk a Nép­újságban, hogy a ,,nyugati TUDÓSÍTÓK” nagy számmal tele­pednek le az USÁ-ban, főleg Nagy-Britanniából és az NSZK- ból. 1963-ban ötezerkilencszázan telepedtek le, akiknek 70 százaléka mérnök volt... Mérnök-tudósítók? Nem. Az nem vitás, hogy a nyugati tudósítóknak is van agyve­lejük, de ez a nyugati tudósítás mégsem lehet jó, mert a cikk TUDÓSOK bevándorlásáról szól. Így egészen má$.„ ★ Már december 28-án olvastuk ugyanitt a jelentést, hogy ez évben az egri anyakönyvi hivatal 1805 gyermek születését és 700 halálesetet jegyzett be... Ügy hallottuk, hogy az illetékes hatóságok kiadták a rendelkezést, hogy december 27-től szilveszterig szüntessék be a szülészeti osztályok működését, valamint ezen idő alatt ha­lasszanak el minden további halálozást 1966-ra... Ha már ilyen hamar teljesítettük átlag szaporodási ter­vünket, akkor nyugodt szívvel kívánhatunk boldog új évet! (DR. SZEMES) Szokott ő ökölvívó-edzésekre i& járni. Apu edző. „De a gye­rek nem nagyon reagál. In­kább az úszási'a. Nem mon­dom, hogy legyen boxoló, csak valamilyen sportot szeressen meg”. Csaba bent a szobában egy szép bukfencet vet, utána fogja a fejét. „Kézenállást is”, kéri anyuka. Felnyújtja kezeit, kék szemű, szőke fejével a távolba néz, aztán eltelnek a hosszú percek — nehezen szánja rá magát a kis Csaba. Vásárolni is szokott. Szépen elmegy a fűszereshez és át­nyújtja a papírt, amire anyuka felírta a venni valókat. Egyelőre játszani szeret a leg jóban. Játéka van rengeteg, mert nagymama, keresztmama, nagynéni, nagybácsi és így to­vább, szeretik a gyereket. Csaba 1961. január 1-én haj­nali háromnegyed ötkor szüle­4 MPUSSÍG 1966. január 1„ szombat yd*--:«* 0 U Durrant a pezsgősüveg. Koc­cintottak számtalanszor. Ám végül is erősebbnek bizonyu't a szesz. „Halló! Mentők?” Fekvőbeteg az ágyban: egy kis láz. De most már 40 fokra szökött. Az orvos szerint tüdő- gyulladás. „Halló! Mentők?” Egy kis kocsonya: sertés, bal — mindegy. Korhelyleves és töltött káposzta. Torta, süte­mény, tészta, elő- és utóétei. Néha az étel is kifog az embe­ren: például gyomorrontás. „Halló! Mentők?” Szól a tánczene az autóban. Rádió. De étel, ital is van. „Csak idejében odaérjünk a házibulira.” Tele has, kótyagos fejek, — autóbaleset „Halló! Mentők?” És a mentők megjelentek szilveszterkor is. Több pénzt kaptak, mint máskor, minden­hol, hiszen szilveszter van, a szilveszter mindenkié, a szil­veszter jót teremtő (?)... A mentők szilvesztere — így ne­vezték valamikor — jól jött anyagilag, mert annak idején önállóak voltak, önmagukat tartották eL És a mentők megjelentek szilveszterkor, az éjjel is. Merev és szigorú a ma szabályzat Ételt—italt elfogad­ni tilos, egyáltalán minden ti­los, első a beteg még szilvesz­terkor is. Már nem önellátók, már „államiak”. Már csak ak ­kor jelennek meg szilveszter­kor, ha hívják őket. Csengett a telefon, jöttek a bejelentések: szülés, vérzés, it­tas állapot, tüdőgyulladás, szív­roham, gyomorrontás, mellkas­sérülés, skizofrén tünetek, toxi- kózis, agyrázkódás, térdütés, bevérzés, kizáródott sérv... "! év első éjszakáján, mint nem. Szilveszterkor több a haza­szállítás, mint a beszállítás. Az ünnepi hangulatban sokan nem találnak haza, hát mi segí­tünk neki. Sz. A. szolgálatvezető: — Az egyik szilveszter éjjel olyan ré­szeg embert szállítottam haza, hogy azóta nem bírok a pá­linkára még rá sem nézni. Az újévi ételt sem tudom otthon megenni. Különben a tapasz­talatom szerint csendesek szoktak lenni a szilveszter-éj­szakák. M. K. gépkocsivezető: — Sokkal jobban kell figyelnünk vezetés közben szilveszterkor. Az emberek felszabadultabbak, gátlástalanabbak, nemigen térnek ki a kocsi elől. Akik szilveszterkor antialkoholisták A mentőállomás egyik szo­bájában tartózkodott az öt em­ber, amikor éppen nem vol­tak úton. Kávét főztek, tv-t néztek, közben-közben ettek és kínálták egymást abból, ami! otthonról hoztak — a szilvesz­ter morzsáiból. Az alkohol ti­los! Kifut a kávé — hiába, men­ni kell. Kabos nevettet a tv-ben — hiába, cseng a telefon. Enni? — lélekszakadva ro­Segítenek — hazatalálni han egy ember és barátja! húzza, hasba szúrták ... Éjfélkor nemigen koccinta­nak, nincs mivel. De felhívják a kórházak portásait és bol­dog új évet kívánnak. (B. Gv.) Dr. D. J., az egri mentők fő­orvosa: — fiatal koromban is mentőorvos voltam. Több óév­búcsúztatót megértem szolgá­latban. Az idén nem voltam bent. Éjjel 11 órától reggel 8- ig öt ember állt szolgálatban két kocsival. Egy szolgálatve­zető, két gépkocsivezető, két ápoló. Ellátták a munkát, — Megragadom az alkalmat és arra kérem a közönséget, hogy csak indokolt esetben hív­janak bennünket. A tréfát, a vaklármát tegyék félre és ne súlyosbítsák úgyis nehéz hely­zetünket B. Gy. a szilveszteri szolgá­latvezető: — Tavaly szilvesz­terkor szabad voltam. Tizenhá­rom mentős évem alatt több­ször voltam szolgálatban az új Frank, a brigád vezetője; emberei összetartására felállít, ja a hetvenkedő féríikiszólás- ból, mint hozott anyagból a* erkölcsi tételt: a szerelem öt butít és nyomorba dönt. Teszi ezt kedélyesen, de a fiúk érde­kében nem riad vissza az eré­lyes közbelépéstől sem. S ebben az agglegénységet misztifikáló munkájában néhol cinikusan kongó prédikációi mellett se­gít az elegáns brigádtag, a szár­mazás szerinti herceg, aki fa­nyar helyeslésével, csípős meg­jegyzéseivel támogatja főnöke elgondolásait. A cirkuszos lányok veszélyt jelentenek a kevésbé vértezett legényeknél. Lenke csaknem gyógyíthatatlanul megfertőzte a mélák Mókuskát. A legna­gyobb kátyúba mégis Frank süllyed, akit az igazi, a kivéd­hetetlen szerelem dönt le el­veinek sziklaszilárd talapzatá­ról, azzal, hogy olyan szürkén és eseménytelenül tört rá, aho­gyan azt még elmesélni sem érdemes. Igen, ezt így elme­sélni nem érdemes. Sem szó­ban, sem filmen. Ez a szere­lem'annyira sablon, annyira szürke sablon, a művészi alko­tás lehelete nélkül, hogy kötő­anyagként sem tartjuk elegen­dőnek két mondatnyi humoros elmorfondírozás között. A forgatókönyvíró Palásthy György és Kényt Tamás téve­dett, amikor Hámos György közreműködésével egy lapos aforizma laza és erőtlen mad­zagjára akart felfűzni olyan epizódokat, amelyek nem tud­ták filmszerűvé változtatni az időbeni eggyéfűzés következté­ben. A rendező Rényi Tamás szándéka arra irányult, hogy a mai életet, a mai kóborló brigádokat, a különféle embe­reket apróbb közösségükben mutassa be. De éppen a szere­lem nem így és nem az a kol­lektív érzés, amelyben a bri­gád — még ilyen tálalásban is5 — egy sodró lendületű játékot kerekíthet a néző számára, er­kölcsi okulásul. A film akkor kezdődik d igazán, amikor a színen meg­jelenik Klári és mint makacs kis mágnes húzza magához Frankot, az agglegények jel­lemszilárd fennhatóságát. Re­meklés az ebéd az anyával, a séta és szinte vártuk, hogy mi­nél több ilyen intim pillanatot kapjuk el á két ember életé­ből, minél több rezdülést ve­hessünk észre a lány és a fiú arcán. Emlékezetes az is, aho­gyan Klári mindent bevall édesanyjának. Az is a novella­művészet és a színjátszás sike­rült találkozása, ahogy a hen­ceg megvallatja Frankot. Egé­szében mégis éretlennek és ki- érleletlennek tartjuk ezt a vígjátékot, mert önmagáért aa önmagában álló jelenetért sok­szor állnak a kamera elé a mű­vészek, Azt a színészek felmen­tésére kell megállapítanunk, hogy az egy hercegen kívül — senki sem kapott igazán jó játéklehetőséget a forgat»- könyv-íróktól. A kitűnő- szereplőgárda élem Darvas Iván, Avar István és Gobbi Hilda állnak. Törőcsik Mari pontosan fogalmazza a rászabott lányálakot, a többiek pedig megírt figurák, a maii modern életből származásukat semmi sem bizonyítja. Pécsi Sándor és Pongrácz Imre mellett Koncz Gábor és Balázs Péter nem válhattak jelentős epizódokká. Berky Géza zenéje az egyéb­ként is lírai hangulatú zsáner­képek hatását fokozza. Ez alkalommal újból megerő­södött a régi igazság: a filmet filmnek kell megírni, még ak­kor is, ha más műfajból hoz­zák is anyagát. A film mozgó­kép, ahol az embereknek is, as eseményeknek is, az időnek is, általában mindennek — mozog­niuk kell. A fenti okok miatt nem hi­szünk abban, hogy a filmnek! nagy sikere lesz. (farkas#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents