Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-01 / 1. szám

új esztendő. Az iskola előtt megint meg­kérdezek egy gyereket: — Szoktál-e új évet köszön­teni? — Szoktam — mondja. —1 Nagyanyám forintot ad értej meg mákos kalácsot. — Tudsz verset? Riadtan pislog, gondolkodik. — Kicsi vagyok, székre ál­lok, onnan egy nagyot kiál­tok, hogy mindnyájan meg­halljátok: Boldog új évet kí­vánok! — Itt a forint, a mákos ka­lácsot meg kérd el nagyma­mádtól. Szél támad a Mátra felől. A falu végén, az útszéli táblá­nál, negyven körüli férfivel találkozom. — Hogyan búcsúzott 1965- től? Ránc fut össze a homlokán* a fejét csóválja. — Nem sok jóval. Innen in­kább vitt, mint hozott. Fero- noszpóra, jég, árvíz... Érzi a falu, a szövetkezet. — Mit kíván az új évtől? — Amit nagyapáink szok­tak: bort, búzát, békességet. AZ ARANYÁSÓ ÖRÜLHET úgy parányi aranyrögeinek* mint én e néhány töredéknek* amelyet az öreg Ludányi And­rástól kaptam. Olyan értékek ezek, amelyeknek minden da­rabkája manapság már igazi kincsnek számít... Szalay István hely — Több mint edik az általános özisek száma A nevelőotthoni helyek sz& ma 400-zal emelkedik és ösz- szességben megközelíti a 14 (SOC-at, A gyermekvédő ott­honokban és nevelőszülőknél elhelyezett 30 600 állami gon­dozott ellátására az idén 7,5 millióval többet, összesen csak­nem 114 millió forintot irá­nyoztak elő. A különféle könyvkiadó vál­lalatok 1966-ban mintegy 2 30® művet jelentetnek meg, 33,8 millió példányban, csaknem» 600 millió forint értékben. A kulturális programterv sze* rint 1966-ban 20 nagy játék­filmet, kilenc tv-játékfilmet* 99 híradó-, 123 oktató-, doku­mentum- és egyéb kisfilmeí készítenek, 135 filmet pedig szinkronizálnak. A programba’» 150 nagy játékfilm bemutatá­sa szerepel. ' szemében. A tehetetlen düh ökölbe húzza ujjait. Percekig tart a csend. Szét­nézek a konyhában. Régi idők hangulata árad mindenfelől. A faragott ágyról már lekopott a festék, az almáriumban tanyát ütött a pók. — El ne felejtsem. Miklós napján sok háznál gallyat ül­tettek virágcserépbe. Ha újév­re kizöldellt, akkor gazdag ter­méshez bízhatott a gazda. Az én időmben így, újév táján, szokás volt a fokhagymaevés is. A hagyma elkergette a go­noszt. AZ UDVARON VAKKANT a kutya. Nem jön senki, csak két asszony halad át a pallón. — Újév reggelén nagy tül­köléssel hajtott ki a kondás. N yírágvesszőt hozott a kezé­ben, azzal állított be szép új esztendőt kívánni. A vessző­nyalábból aztán egy szálat ki­húzott a gazdässzony és ezzel hajtotta ki a nyáj közé a ma­lacokat. Mennyi emlék, mennyi kincs, s ezeket a falu legöre­gebbje őrzi. Őrzi, és nem is sejti, hogy tulajdonképpen év­ezredek, messzi népek ősi szo­kásait viszi majd egykor a sír­ba magával, hiszen a zöld ág, a kivirágzott gally, mind a régmúltból átvett ősemlék, Az alma, a dió a bőség, a termé­kenység szimbóluma volt min­dig és almával köszöntötték az új évet már akkor is, ami­kor nem január elsején, ha­nem márciusban kezdődött az Újabb 3400 óvodai 12 000-rel emclk iskolai napk A Művelődésügyi Minisztéri­um költségvetési előirányzata 1966-ra meghaladja a hat és fél milliárd forintot, s 3,5 szá­zalékkal magasabb az 1965. évinél. A tanácsi óvodák költségve­tési előirányzata az 1965-ös 665,8 millióval szemben 691,5 • miliő forint. Az óvodai helyek . számát 3400-zal növelik. 319­zel emelik az általános iskolai napközi otthonos csoportok számát, s ennek eredménye­ként mintegy 12 400 tanulóval ; több részesülhet napközis el- . látásban, mint az idén A kör- ; zetesítés során további 1 000 : fiatalnak biztosítanak majd he­lyet az általános iskolai diák­• otthonokban. [ A diákotthoni helyek száma 23 962-ről 25 612-re növekszik, : a fejlesztés azonban nem szün- : teti meg a zsúfoltságot. A MÁTRA CStCSAIN tartja magát a tél, lent a faluban pu­ha pelyhekben szálldos a hó. Egy fiúcskát állítok meg a gyöngyöstarjáni főutcán. — Mutasd meg, hol lakik a legöregebb ember! Rámcsodálkozik és azt mondja: — Nagyapám volt a legöre­gebb, de ő meghalt szüretkor. Az iskola felé kanyarodik az út. Deres hajú igazgató ülteti« az irodában. Elmondom, hogy régi népszokások nyomában járok, szeretnék ellopni a múlt­ból egy darabkát. Tűnődik, ku­tat az emlékek között, aztán ki­felé mutat: — Abban a házban lakik Agócs néni, mellette az öreg Ludányi András. Nála érdek­lődjön. Egy lélekvesztő visz át a pa­takon, onnan már egy ugrás e ház, ahol a falu legöregebbje lakik. — Csak nyolcvanhét vagyok még... Egy éve temettem é a feleségemet. Hatvankét évig éltünk együtt békességben. Na. gyón jó asszony volt szegény Később szép sorjában felele venedik a múlt. — Legény koromban jártunl új évet köszönteni. Éjfélig bá volt, aztán az éjféli harangszc után sorra vettük a házakat — Bort, búzát, békességet szép asszony feleséget adjoi az Isten kedves mindnyájuk nak. — Ez volt a beköszöntő Ahol eladólány volt, ott mézei pálinkával kínáltak, másho forró borral. Macska ugrik a lócára. — Ketten lakunk ebben i házban. Én, meg a macska. / fiam, a lányaim hívnak, men jek hozzájuk, de én szeretem j magányt. Itt érzem magam jól Látja, eszembe jut megint va lami: újév hajnalán régen di ót meg almát adtak a köszön tőnek. Ezek hozták a szeren csét. De ha férges volt az al ma, vagy a dió, akkor sémin jót nem várhatott az új évtő az illető ... HALLGATOM GYÖNGYÖS TARJÁN legöregebb emberé Aszott, vértelen ujjait a tűz hely fölött melengeti. — Volt nekem egy derék fi am. Megölték. Kisbíró volt községházán. A gyilkosa mé ma is él. Tíz évet kapott, nyol cat kifizetett, kettőt töltői csak a börtönben. Itt csalta lépre szép szóval a hídon, ahc átjött hozzám. Két évet eg gyilkosságért! Mondja, va igazság?? A karja mozdul aflari, csa a kékes láng foszforeszkál Óévi gondok f ■ f H I« I« III — újévi oromok mulasztásomat jóvátegyem. Olyan jó, hogy mindennek vé­ge már. Erősen elhatároztam* hogy megszerzőm a technikuma végzettséget. Megérte! Sikerüli. KÄRPÄTI GYULÁNÉ, dohánygyári munkásnő: — 1965-ben melyik volt •» legnehezebb napom? Az órát és a percet is meg tudom monda­ni. A férjemet vártam haza a lakáshivatalból. Évek óta jár­tunk oda. Ha beléptünk az aj­tón, nevünkön szólítottak: Kár­páti Gyula, a Menház utca 13- ból. — Milyen volt az a lakás? A fal repedésén kifért a karom. Ha esett az eső, a becsurgó víz elől a sarokba rángattuk az ágyat, szekrényt. Nyolcvan éves volt a házigazda és az apjától örökölte a lakást. Amikor hely­színi szemlére jött a bizottság, félve léptek be a szobába, mert minden pillanatban lesza­kadhatott a tető. — Egyszóval, nagyon vártam a férjemet, mert azt mondták, hogy már kiutalták a lakáso­kat. Sápadtan állított be és szó nélkül elém tett egy iratot. Alig akartam hinni a szememnek. Forgott velem a világ. A Had­nagy utca A/5-ös épületben kétszobás, összkomfortos, gáz­fűtéses lakást utalt ki nekünk a tanács. Üjra és újra elolvas­tam a kiutalásról szóló értesí­tést. A két lányom táncolt örömében. — Amikor először ébredtem fel ebben a gyönyörű, napfé­nyes szobában, azt hittem, ál­modom. Meg is csíptem maga­mat, hogv valóban ébren va­gyok-e. Higgye el, csak én tu­dom igazán, hogv a Menbáz ut­ca után mit jelent ez a lakás Ezt a napot nagyon nehéz vol kivárni. Mégis az volt a leg­szebb életemben. Dr. Fazekas László Ötszázötven helyett csak 40 ämbemek kellett felmondani. ; Ez volt az elmúlt év legnehe- ; sebb feladata. — Mire ügyeljünk nagyon az íj évben? Főleg a HŰK 7-es •ninőségére. Jobbat és olcsób­ban kell gyártanunk, hogy ex­portra többet szállíthassunk. Sikerülni fog, én bízom a Fi- lomszerelvénygyár dolgozói­ban — mondta Kócza Imre igazgató. PÁL JÁNOS, a Finomszerelvénygyár 26-os üzemének művezetője: — Az elmúlt évben mi volt a legnehezebb? Minek örültem leginkább? A gépipari techni­kumi érettséginek. Négy éve hetente háromszor jártam is­kolába. Munka után, délután háromtól este nyolcig. Az idén lettem művezető. Előzőleg cso­portvezető lakatos voltam a tmk-ban. — Régebben majdnem min­den filmet megnéztem a telepi moziban, de az utolsó évben erre már nem jutott időm. Négyéves kislányomnak se­hogy sem tudtam megmagya- rézní, hogy miért olyan ritkán játszom vele. Még szerencse, hogy a feleségem is tanul, a közgazdasági technikum máso­dik osztályába jár. Most tör- lesztek a kislányomnál. Mosta­nában sokat sétálunk, játszunk és ródlizunk, hogy az édesany­ja nyugodtan tanulhasson. — Szabadság? 1965-ben azt is elvitte az érettségi. Bármi­hez kezdtem munka után, úgy éreztem, hogy a tanulást és magamat lopom meg. Az éj­szakából kellett pótolni, hogy — Belenyugodhattunk ebbe? Cl tudta volna megmagyarázni :zt az embereknek? Nem, ez ehetetlen... — Összehívtuk a párt-, a szakszervezeti és a gaizdasági vezetőket. Kertelés nélkül, xszintén feltártuk a helyzetet. \z első elhatározás az volt, íogy december 20-ára megál­lást kell találni. De még így, ilyen szorult helyzetben sem capkodhatunk. Több évre szó- ó, állandó profilt kell keresni, ie olyan megoldással, hogy deiglenesen is minél kevesebb imbemek kényszerüljünk fel- nondani. — Mennyi gyártmányt és lányféle technológiát vizsgál­unk felül? Mennyi számítás és árgyalás követte egymást szeptembertől december köze­péig? Közös munka volt és dejében sikerült. — Hogyan? Nem árulok el átkot, örömmel mondom él. A HŰK 1-es háztartási kompresz- szorból 25 ezer helyett 50 ez­ret gyártunk 1966-ban. A fecs­kend öt ű fej -gyártó s ra nagyon gyorsan felkészültünk, már megkezdtük a sorozatgyártást. Dlajkályha-úszóházakat, Diesel- motorkhoz adagoló alkatrésze­ket és új típusú kávéfőzőt gvár- tunk nagy mennyiségben és a lehető legkisebb átállási idő- veszteséggel. A mopedok és az első komp­resszorok idejében két évig rá­gódtunk, hogy csináljuk-e és hogyan. Most három hónap alatt döntöttünk, már javában dolgoznak a fel,számozáson és részben mér gyártjuk is az új terméket. 00 kV-os magyar—szovjet illamos távvezeték, a Lábatla- ii Papírgyár, a Miskolci Ház- ;yár, a Nagykőrösi és Debrece- i: Konzervgyár. Az ötéves terv megalapozó zámításai egyébként már el lészültek az Országos Tervhi­vatalban, a minisztériumok- lan és folytak már egyeztető megbeszélések a megyei taná- isokal is. Minden KGST-or- .zággal egyeztettük a gazdasá­si együttműködést és a kölcsö- ’.ös áruforgalmat. A vezető ál- ami és pártszervezetek már öbb alkalommal foglalkoztak 1 terv különböző kérdéseivel. \7. összefüggő javaslat né- íány hónap múlva kerül az >rszág közvéleménye elé. Egy­szóval a befejező munkák foly- lak a harmadik ötéves terven, i körvonalak viszont már vég- egesen kialakultak. A követ­kező öt év további erőteljes Gazdasági fejlődés időszaka esz iparban, mezőgazdaságban, közlekedésben. A termelés mi­nőségi jellemzőinek gyors ja­vulását akarjuk továbbra is fő feladatként magunk elé állíta­ni. A beruházásokban kiemelt szerep jut a termelő beruházá­soknak, ezek között is a kor­szerűsítő, a meglévő üzemeket oővítő jellegűeknek. A külkereskedelem terve olyan, hogy erősen támaszko­dik a szocialista országokkal való gazdasági együttműködés Eokozására, külkereskedelmünk kétharmada velük bonyolódik le, de emellett széles teret en­ged az árufogalom növelésé­re, más társadalmi rendszerű országokkal is. Ha az egész nép közös erőfe­szítéséből valóban tovább tud­juk javítani a termelés hatás­fokát, akkor a következő öt évben jelentős életszínvonal emelkedéssel számolhatunk városon és falun is. Mindeb­ben nagy szerep jut a gazda­ságirányítás most kidolgozás alatt álló reformjának, amely meggyőződésünk szerint új, ed­dig' nem érvényesülő alkotó erőket szabadít fel és állít a gazdasági továbbhaladás szol­gálatába. Az ország népe bizakodva és várakozással tekint új gaz­dasági terveink elé. Ha mind­annyian akarjuk és mindannyi­an egy irányban munkálko­dunk, az 1966-os esztendő és az induló ötéves terv újabb sike­reket, az ország életének, népe jólétének, kultúrájának továb­bi emelését hozza magával. Tudtuk, hogy nem lesz köny- nyű az 1965-ös év. Sok és ne­héz feladat várt ránk, mégis bizakodással, jókedvvel vártuk. Bíztunk önmagunk erejében és munkatársaink segítségében. Mégis mi volt a legnehezebb? Az emlékek még frissek), de már túl vagyunk rajtuk, tehát higgadtan, tárgyilagosan be­szélhet az év legnehezebb fel­adatáról az igazgató, a műveze­tő és a gyári munkás. KÓCZA IMRE, a Finomszerelvénygyár igazgatója: — Most egy éve neveztek ki igazgatónak. Először fordul! elő a gyár történetében, hogy „kapun belül”, az üzem dolgo­zói közül került ki az igazgató. Pár hónap múlva ez ismétlő­dött az új főmérnök kinevezé­sekor. Mindketten a törzsgár- dához tartozunk. Meg is mond­ták az emberek: kell hogy is­merjük gondjaikat, bajaikat, de éppen azért el is várják, hogy minden jó legyen. — Melyik volt a legnehezebt napom? Nem az első. Szeptem­berben kezdődött és decembei végéig tartott. A korábbi tár­gyalásoktól eltérően megrende­lőink akkor jelentették be hogy 1966-ban 700 ezer helyet' csak 200 ezer kerékpárvilágí­tási garnitúrát vesznek át. Éi esőstől jött a baj. A külkeres­kedelmi vállalat közölte, hog3 3,5 millió helyett csak egymil lió fecskendőt rendel. A 125-Ö: Danuvia motorkerékpárokhoi elegendő porlasztó van a keres­kedelem raktáraiban, ezér újabbakat nem rendelnek Egyéb gyártmányaink előzete; megrendelését is csökkentették így 845 ezer normaóra esett k az 1966-os termelési tervből. E: azt jelentette, hogy 550 ember el kell bocsátani, mert nine rájuk szükség, nem jut nekil munka, leimet, a beruházókat, a koo- 4 lerációs partnereket — minél v eljesebben és pontosabban n ilégítsék ki a szállítók. Ez a g zervezett, folyamatos terme- n ésnek a feltétele és elenged- letetlen tényezője annak is, s íogy a feleslegesen felduzzadt j< :s jelentős társadalmi munká- v a fordítást lekötő készleteket ^ isszerű keretek között tart- r, lassúk. c A jövő évben tovább erősít- s ük azokat az előnyös szerke- g seti mozgásokat, amelyekről r éntebb szóltunk és amelyek a 1) ermelés gazdaságosságát io- t cozzák és növelik expanziós 0 ehetőségeinket a külső piaco- l ion. Az átlagos 4—6 százalék- 1 iái gyorsabban, mintegy 10 c izázalékkal nő a vegyipar tér- s nelése, a híradástechnikai és r 1 műszeriparé pedig 7—8 szá- s :alékkal. Míg a szénfelhaszná- 1 ás részaránya csökken a szűk- 1 légietekkel összhangban, a ? vőolaj termékek és a földgáz- 1 felhasználás részesedése erő- 1 sen növekszik. A végrehajtan- r ió fogyasztói ár csökkenésé- ' lek következtében nőni fog a ‘ ruházati cikkek iránti keres- 1 let és ez jelentős feladatot ál- 5 lit a textilipar elé. E A mezőgazdasági termelés j anyagi alapját a növekvő gép­állománnyal és a javuló mű­trágya- és növényvédőszer-el- < látással összhangban a terv < előirányzatai biztosítják. 1966- ’ ban például egynegyedével 1 több műtrágyát állít elő a ha- i zai ipar, mint az elmúlt év- i ben. Az állati termékek felvá- \ sárlási és fogyasztói árának 1 jelentős növelésétől azt vár- 1 hatjuk, hogy az állattenyész­tés feltételei a közösben és a . háztáji gazdaságokban lénye- gesen javulni fognak. Ez a 1 közellátásban okoz előnyös , változást és a szarvasmarha- , kivitelt is elősegíti majd. A munka termelékenységé­nek növelésén alapul ebben - az évben is az ipari termelés . növekedés 80 százaléka. Ezzel összhangban 1966-ban a mun­kások és alkalmazottak reál­bére 3,5 százalékkal nő, a pa­rasztságé hasonló mértékben. A nyilvánosságra hozott ár- és bérintézkedések következtében azonban ez az általános 3,5 százalékos növekedés erősen differenciálva érvényesül. A kis jövedelmű családok zömére és néhány, eddig elma­radt bérszintű dolgozó rétegre jut az életszínvonal-emelkedés nagy része. Lesznek olyan, fő­ként magasabb jövedelmű dolgozók, akiknél most bizo­nyos jövedelemcsökkenés áll elő. Az éves terv ismét közép­pontba állítja a külkereskedel­mi feladatokat. A kiviteli terv teljesítése és bizonyos túltelje­sítése — ez az a cél, amire mozgósítanunk kell, ez az a cél, amelynek eléréséért össze kell fognia a gazdasági és párt­vezetésnek, a műszaki erőknek és közgazdászoknak. Az 1966-os beruházások már az új, a harmadik ötéves terv létesítményeit gyarapítják. Idén lép üzembe egyebek kő­zett a Szegedi Gumigyár, a Bé­késcsabai Konzervgyár, a Ba­jai Hűtőgyár, több állami áru­ház és szálloda és ugyanakkor megkezdenek egy sor új beru­házást is, olyanokat, mint a :tító Kálban és évi kapacitása 1000 vagon lesz, jelentős mértékben hoz­zájárul majd, hogy a minőség javuljon és csökkenjen a ma­gas önköltség. Javítja majd az új tisztítótelep munkája a ter­melőszövetkezetek és a mag­termeltető közötti jó viszonyt is, hiszen ezzel segíteni tud­ják az eredményesebb mag­termelést is. — érkező asztalok mint az elmúlt esztendőben. Az óév végén két termék — az Egri tv-asztal és az Egri rádióasztal — búcsúzott a gyártól: elavultak, korszerűt­lenné váltak, nem tart többé igényt rájuk a kereskedelem. Helyükbe két másik gyárt­mány lép: a Varia fix és a Hangulat asztal. történelmi fordulatot harcol- p tunk végig és valósítottunk t meg. A mezőgazdaságban is e győztek a szocialista termeié- s sí viszonyok. Az MSZMP ag- 1 rárpolitikájának eredménye- f ként megnyílt a magyar pa- 1 rasztság előtt a társadalmi és é gazdasági felemelkedés biztos r útja. A kollektivizálás anyagi é feltételeit a terv előteremtette, 1 de ez az erők nagyarányú át­csoportosítását és összpontosí- j tását követelte meg. 5 Jelentősen — egyötödével, f egyhatodával — nőtt a dolgo- t zók életszínvonala. Javultak 1 az életkörülmények, nőtt a 1 foglalkoztatottság, a kultúr’- } színvonal, fokozódott a mű- 1 veltség a társadalom egész ke- t resztmetszetében. 1 Voltak az elmúlt öt észtén- í dőnek árnyoldalai is. Ezeknek s a hibáknak leküzdésére hívta 1 fel az ország társadalmát _ az s 1963. decemberi és különösen 1 az 1964. decemberi központi ‘ bizottsági határozat. A hibák * megjelenésének két csomó- < pontja volt. Az egyik a terme- > lés hatékonyságának, minőségi 1 jellemzőinek kedvezőtlen ala- J kulása. Ez magában foglalja a 1 munka termelékenységének nem kielégítő növekedését, az ; önköltség csökkenésének las- ; sú ütemét, a termelés és fo- 1 gyasztás .sokszor hiányos ossz- ] hangját. A másik az ipari és < mezőgazdasági termelés ex- ] portképességének nem kielé- - gítő alakulása, ami szintén : összefügg a termelés magas önköltségével, de még inkább . a termékek minőségének, kor- ; szerűségének hiányosságaival. A gazdasági életnek ezek a negatívumai fékezik az előre­haladást, lassítják a tovább­fejlődést és szűkítik gazdaság- politikánk érvényesülésének hatóterületét. A múlt évben érzékelhető javulás történt a nehézségek leküzdésében. A ;termelés emelkedésének több mint négyötöde származott a ter­melékenység növekedéséből. Javult a termelés önköltsége, kezd elterjedni a takarékos gazdálkodás. A kivitel jobban nőtt a behozatalnál, javult az ipari termékek exportképessé­ge, nőtt a termelésen belül a kivitel részaránya. Mindez azonban még nem elég. Nem is gondolhatta senki, hogy egy év alatt mindenhol feltárulnak a termelékeny gazdálkodás, az ésszerű takarékosság, a korsze­rű munkaszervezés és üzem­vezetés, a piachoz — a belső­höz és külsőhöz egyaránt — való messzemenő, rugalmas alkalmazkodás tartalékai. Ezért az 1966-os év az 1964. év decemberi párthatározatok továbbvitelének és következe­tes érvényesítésének jegyében kell, hogy folyjék. Ez a záloga a kiegyensúlyozott, nyugodt fejlődésnek a fogyasztásban és a további műszaki haladás területén egyaránt. Az 1966. évi népgazdasági terv meghatározó vonása ezért a termelés minőségi követel­ményeinek fokozott érvényesí­tése. Ez többek között azt je­lenti, hogy nem az úgyneve­zett teljes termelési érték elő­írt növelését tekintjük a fő eélnak, hanem azt, hogy a megrendelőket — tehát a bel­kereskedelmet, a külkereske­Vetőmagtisi Jelentős beruházással bővül ismét a megyénk. Kálban az ország legmodernebb tisztító telepét építik, amelynek át­adására hamarosan sor kerül. Az Észak-magyarországi Ve­tőmagtermeltető Alközpont itt tisztíttatja majd a megyében megtermelt borsók, bükköny­félék, pillangós takarmánynö­vények magvait. Ez az üzem, amelyet teljesen gépesítenek Búcsúzó asztalok, ­A Budapesti Bútoripari Vál­lalat 7. számú egri gyára teg­napig 104,6 százalékra teljesí­tette 1965-ös forinttervét — s a hatféle típusból elkészítette a hatvanegyezredik asztalt is. A bútorgyárban már ismere­tesek az új év tervei: az idén 3 millió forinttal több értékű -munkát várnak dolgozóitól, Uj tervek küszöbén írta: Yályi Péter, az Országos Tervhivatal elnökségének első helyettese REGI ÚJÉVEK.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents