Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-27 / 22. szám

Gondolkodni és élni! Láttam egy festményt... Meztelen testű férfi főidre zuhantan, térddel-könyök- kel támasztja magát, mel­lette modem, korszerű fegy­ver. A háttérben egy épü­let rom-maradványa, az ég­boltot füstgomolyag feketí­ti. A férfi több sebből vér­zik: bal lába ellőtt csonk, jobb lábát is golyók ron­csolták s törötten csüng a porba, jobb vállának tépett húsából a csont sárgás-fe­hérsége világít. A festmény alsó részén, sziklába vájt ablak résén át szép arcú fiatal nő és férfi tekint re­ménykedően a világba... — Az ember képes olyan dolgokat létrehozni, meg­alkotni, amelyekkel elpusz­títhatja önmagát. Valami, vagy valaki azonban min­dig megmarad — ennyit mond új festményéről al­kotója, a fiatal egri képző­művész, Balogh László. „Valami, vagy valaki mindig megmarad .. Megmaradnak az emlékek is, aztán sokan felejtenek, s a láncolat, hogy egyik em­ber a másik életét kioltsa, újra kezdődik. Közel van­nak még a futóárkok, a két világháború lövészárkai, lö- vészteknői, bunkeréi és '.ta­vernái. Fájdalmas arra gondolni, hogy egyeseket Öradour, Coventry, Lidice vagy Auschwitz hamuja sem tanított meg semmire. Egyes emberek azt mond­ják: amíg a kapitalizmus fennáll — háború volt és lesz, a békés egymás mel­lett élés, a leszerelés szép lelkek álma, vagy a diplo­maták megtévesztő pókere- zése. A kapitalizmus eleve önmagában hordja a hábo­rús konfliktusokat, a hábo­rú veszélyének lehetőségét — ez tény. Ám az is cáfol­hatatlan tény, hogy a mo­dern fizika felfedezései, a modern tudomány eredmé­nyei, vívmányai előnyte­lenné, sőt lehetetlenné tet­ték a háborút minden józan gondolkodású ember szá­Pihen a falu. Vastag hőkala- >cik ülnek a kúttetőkön, a ke­ltések oszlopain. Az útszéli ókra szarkafészkeket rakott a éL Hógallért kaptak az ala­csony kémények is, lassan* zunditva pipázzák a kékes füs- öt a magasba. Üresek az utcák, csak a ku- yák ugatnak rá az idegenek­re. Fekete nagykendőbe bújt dősebb asszonyoktól kérdezős­ködünk: — Merre van Bíró K. Lajos váza? — Az öreget keresik, leikeim’ Wenjenek csak felfelé, a fia »ppen a kapuban áll. Az öreg s otthon van biztosan. Tudják, elkeim. ő már ráér, nyugdíjas, isten áldja magukat... Csak nenjenek, amerre mondtam — Csak nem beteg, Lajos bá- Si — köszönünk rá az öreg­re. aki éppen a pipájával baj- ódott, kényelmesen elnyújtóz- ra az asztal melletti dikón — Hála istennek nem. Nincs lekem semmi bajom. Mit csi­nálhat az ember. Pihen. Ne­jem már úgyis ez a dolgom Foglaljanak helyet... A napokban lépte át az 57. esztendőt, de egy néhányat lyutodtan letagadhatna belőle- ifolna is miből. Az 57 eszten- lőből 36-ot töltött a föld alatt. Három és fél évtized a bányá­ban. Élete nagy része. Nem lát­ni raíta. Egészsége kifösásta- lan. Feleségével, két fiával — az egyik sofőr, a másik bányász - és a tizenhárom éves kislá­nyául lakia a házat. 1588 forint nyugdijat kap. Szénen, jól élnek. Megvan mindenük... — Hatan voltunk testvérek, így bizony hamar meg kellett fogni a munkát. Tizennyolc éves voltam, amikor 1928-ban az epemsehi Lioót-aknálja elő­ször lementem. Akkoriban még úav ment a felvétel, hogy százával álltunk az iroda előt­ti pl a coon Kirett a bánvames- ter. végignézett a sok emberen, maid a magasabbakat, az erő­sebbeket kiválogatta, mint a vásáron az adatokat. A többié­rvborf ol Megerednek a szavak, s mintha versenyre kelnének a lehulló hónelyhekkel, egyre messzebbről jönnek a visszafor­gatott idő útiain ... — Kutyán bántak az ember- geL Ott csapták be, ahol ér­mára. Amíg lehettek győz­tesek és legyőzőitek, amíg a győztesek meggazdagod­hattak a rablott területek kincseivel, nyersanyagaival — a kapitalista hatalmak gondolkodás nélkül vállal­ták a háború kirobbantását, mint üzletszerzésük eszkö­zét. Most minden ember, minden állam, amelynek eszébe jutna nukleáris há­borút kezdeni, elpusztulna azokkal együtt, akiket meg akar semmisíteni. Természetesen akadnak, akik a háború előkészítésén fáradoznak, akik az egész emberiséget akarják rákbe­teggé, sugárbeteggé tenni. Ezek az őrültek most Dél- Vietnam tájain kívánják halomra gyilkolni azoknak az embereknek a tömegeit, akik saját elgondolásaik szerint szeretnék beren­dezni életüket, országukat. A világ fegyverraktárai­ban őrzött magfegyver elég egész földrészek elpusztítá­sára, megmérgezésére, de a fegyverkezésben nincs meg­állás. Amerikai gépeik kö­röznek európai országok felett halálos terheikkel. Elgondolni is szörnyű, mi történt volna például, ha azok a nukleáris töltetű bombák, amelyek nemrég a Földközi-tengerbe hullot­tak, emberek lakta terület teken, szárazföldön robban­nak! Emlékeznünk kell a hirosimai és a nagaszaki atomkatasztrófákra, micso­da borzalmas pusztítást vé­geztek az amerikaiak első atombombái. A most ten­gerbe hullatott bombák ha­tóereje több mint ezersze­res pusztítást végzett volna! Egy atomfizikai könyv­ben olvastam, hogy egy kó- kuszdiónyi uránbomba töl­tete 200 millió kg dinamit- nak, vagy 200 millió TNT- nek, trinitritoulolnak felel meg. Pedig az uránbomba ma már nem számítható a korszerű fegyverek közéi És olvashattunk eleget ar­ról, hogy Amerikában egyes „ügyes” építési vállalkozók atombiztos, összkomfortos óvóhelyeket építenek. Nem tudom ki, hogyan, ítéli meg ezeket a híreket. Az óvóhelyek, akármilyen komfortosak, ösemberi em­lékeket idéznek, barlang­élményeket kényszerítenek rám. Az ember azért volna ember, ezért mászott volna ki a sós vizek partjára, ezért bújt volna elő a lösz­partokba vájt odúkból, hogy most újra visszahúzódjék egy másik barlangba!? Sokat idézzük a 17. szá­zadbeli francia tudós-filo­zófus szavait: „Gondolko­dom, tehát vagyok!” Ezek a szavak fordítva is igazak: ahhoz, hogy gondolkodhas­sunk, lennünk kell! Ahhoz, hogy a kultúra, s az éle­tünk fejlődjék, a különböző országokban, mindenütt a földkerekségen, meg kell menteni a jövőt, meg kell menteni a gyermekeket — a huszonegyedik század tudósait, filozófusait, űrha­jósait, kertészeit, építészeit. Gondolkodnunk kell, hogy létezhessünk, hogy éljünk. Most még nem nehéz meg­állítani az őrületet! Egyes őrült emberek, akik azt hirdetik, hogy mindenki ka­tona, hogy a katona nem lehet meg háború nélkül* mint ahogy az agronómus nem lehet meg föld nél­kül, a cukrász pedig tészta nélkül, ezek azt javasolják* meg kell tanítani a gyer­mekeket is ölni és pusztí­tani! Nem! A szolidaritás szellemében kell gyermeke­inket nevelni, s az életre megtanítani, arra, hogy mindig emberek maradja­nak, hogy barátkozzanak, hogy építsenek és alkossa­nak. A jövőnek ezt kell kapnia a mai felnőttektől, s nem a múlt századok örök­lődő kannibalizmusát. Nem atombiztos búnké rok kellenek. Házak kelle­nek. Hiszen az ember ház­ban él... (pataky) A zárszámadásokról h'entiük: Jfleuzirüt fStt VALLOMÁSOK lék. Három—négy siktát is le­húztunk egyfolytában, mégis örülni kellett, ha egyet beírtak belőle. Cudar világ volt, mos­toha. A bányászt, kérem., em­bernek sem vették... Már Lajos bácsi sem emlék­szik, hogy hányszor küldték el Csehiből, Nagybátonyból. Sok­szor ... de kibírtuk. 64-ben mentem nyugdíjba, azóta pihenek. Még bírnám a munkát, de hát dol­goztam már én éppen eleget... A’z úton gyerekek kergetik egymást. A kis hóemberek mit sem törődnek a vastag hótaka­róval, vidáman játszanak. — Hol lakik Nagy András Já­nos? — A templommal szemben. Éppen fát vág. Tessenek be­menni. Nagy András János élete is úgy telt el, mint Bíró K. Lajo­sé. Hatvan évből 32 a bányá­ban. Ketten lakják a szép. ta­karos házat a feleségével. 1729 forint, nyugdíjat hoz havonta a postás. Elég. Nem is vágyik többre... (ß-Jw k '£<yr"> Bíró K. Lajos — Aki azokat az időket nem élte át, el sem hiszi, mint kel­lett szenvednie az embernek. Barakkokban laktunk, úgy kel­lett dolgozni, mint az állatok­nak. 1940-ben már nem bírtuk tovább. Sztrájkba léptünk. Kommunistákká nyilvánítottak bennünket. letartóztattak. Mi nem is tagadtuk. Kommunis­ták voltunk. Szívből. Senki sem várta úgy a változást, mint a bányászok. Erre esküd­ni merek. Áz üzemben megalapítják a pártszervezetet. Hazajön a fa­luba, hogy ott is megszervez­ze. — Tudja, az az érzés, amelv éveken keresztül láupareott, bennem, akkor valóra vált. Ami utána következett, már egészen más volt. Nehéz volt, Nagy András János — Hogy mennyibe néztek ak­kor egy bányászt, arra mondok egy példát. 1929-ben történt. Amikor nősülni akartam, be­mentem az igazgatóhoz és két nap szabadságot kértem. Majd elmegy az anyád a meny­asszonnyal — ordított rám. ki­vágta előttem az ajtót. Most pedig mars dolgozni! Ugye mi­lyen hihetetlen, pedig így volt. Tizenhármán voltunk testvé­A tarnabodiat a Egymilliót tai A tarnabodi zárszámadáson meg­jelent Havellant Ferenc, a Heves megyei Pártbizottság Végrehajtó Bizottságának tagja, a MÉSZÖV elnöke, Sramkó László, a Hevesi Járási Pártbizottság első titkára, több járási vezető és a szomszéd szövetkezetek elnökei. A vezető­ség beszámolóját Kassa József elnök mondta el. ★ A tarnabodi zárszámadásról szóló tudósítás ezúttal a végén kezdődik. Csepje Gáspár tsz- gazda értelmes, figyelmet kel­tő hozzászólásában ugyanis ezeket mondta: 1965-ben 65 fo­rintot fizettünk, 1966-ban 66 forintot, hatvanhétben pedig már hetvenet szeretnénk. Ebben az egyetlen mondat-* ban sűrítve találhatja az olva­só a következőket: a tarnabodi szövetkezet fejlődése töretlen, még a tavalyi rossz esztendő­ben is felfelé ívelt, ötven­nyolc forintot terveztek, 66-ot osztottak úgy, hogy egymillió a közös kasszában maradt. A mostoha időjárás ellenére a zöldség — az egyik fő profil — 2,8 milliót hozott, közel félmil­lióval többet a tervezettnél és kilencszázezerrel többet, mint 1964-ben. Az állatállomány is fejlő­dött, a száj- és körömfájás el­lenére nőttek a hozamok. Mindezek azt eredményezték, hogy Tarnabodon most az egy tagra eső jövedelem közel 22 ezer, az egy szántóegységre ju­tó gazdálkodási eredmény 3800 forint. És ha bárki is azt kérdezi, mindez hogyan lehetséges any- nyi baj, természeti csapás után, azoknak csak a felszóla­ló járási titkár szavait lehet idézni: „A tarnabodiak sikere a tagok szorgalmának, a jó ve­zetésnek köszönhető.'’ A vezetés beszámolóját leg­alább olyan figyelemmel haíl- gaták végig az emberek, mint­ha egy izgalmas filmet néztek volna moziban. Az első, ami rek, el kellett tűrni mindent. A ‘ fillérekért. A kenyeret is csak< úgy ehettük meg a bányában,]! ha toltuk a csillét és kicsipked- ; tűk a zsebünkből. Ha meglát-* nak, azonnal leszámolnak. i Nagy András Jánost is meg-* jegyezték. Kommunistagyanús í lett. < — Az is voltam. Hiába rúg-< tak ki Csehiből, Nagybátony-* ból, az érzést nem tudták kiöl- • tani. A szív nehezen változik.* A bányászoknak meg igazi ke-] meny szívük van. Száznál isi többen dolgoztunk innen a fa- 5 luból, Csehiből. Pakkos kocsi* hozta a kenyeret hetente utá-* nunk. Még a csákányt, a lapá-' tot is magunknak kellett meg-« venni. Egyszer meghallottuk.] más bányánál az üzem adja a* szerszámokat. Benyújtottunk* egy papírt az igazgatónak. < amelyben követeltük, hogy az] élelmiszeres kocsit fizesse meg, ^ és adjon szerszámokat is. Ezt* teljesítette is volna, de azt már] nem, hogy csak nyolc órát do1- * gozunk. A papírra az volt a] válasz, hogy mind a 130 isten- e mezeji bányászt leszámolta. El- ] mentünk Salgótarjánba. Az; igazgató azt kérdezte, hogy mi-« féle dögöt hozunk Csehiből,* hogy egyszerre ennyit leszámol- * tak. Hogy hogy nem, azért fel-] vett. Tizenegy év ment el Kis-c teleken, majd ismét Csehi kö-] vetkezett. \ Kitüntetéseket szed elő. 5 Kormánykitüntetést, kiváló ] dolgozó jelvényt. Szereti néze-* getni... ^ — Nehezen törődtem bele.« hogy már nem kell csörgőre 5 húzni az órát. Ügy éreztem,* mintha kiközösítettek volna. 5 Amikor ment a bányászbusz, < hajnalonként,kikönyököltem az] ablakba. A mai világ, fiam.'; már egészen más. Buszok hord-« ják a munkásokat, a bányákba; meg villanyosok viszik az em- j bereket. De ne is ismerie mes- a rés?it senki. Beszéliünk róla,; tíe felejtsük el. Most szép az; élet, így lenne jó még sokáig' élni... < Volt már Pesten is. Hat na­pot. Házává ffvott. Talán eszébe íutott a mellettünk levő fehér fa’vértő ameivet a felecAne ké­szített és azt írta rá: Bármer­re visz sorsom útla. h=vá­gyom csendes kis falumba ... Koós József ; sikere a tagok vezetésnek koszö ■talékollak — 66 fői feltűnt, hogy a beszámolót úgy­szólván névre címezték. Kö­rülbelül negyven nevet emlí­tett meg az elnök a legjobbak közül, akiknek az idei sikere­ket elsősorban köszönhették. A beszámolóban új fogalmak, ko­rábban nem, vagy csak kevés­bé hangoztatott mondatok kap­tak helyet. Ilyenek: nálunk a közös munka az értékmérő. Ez rangot ad. A bővített újrater­melés csak megfelelő tartalék- alapok biztosításával lehetsé­ges. Az önköltségcsökkentés legfőbb érdekünk. Megteremt­jük az amortizációs alapot stb. A MÉSZÖV elnöke hozzászó­lásában rámutatott, hogy a zöldségtermelés a kedvezőtlen időjárás ellenére is jövedelme­ző volt, a bevétel közel har­mada innen származott. Ezt tudják a tagok, ezért nem kí­méltek erőt, fáradságot és az a munka most meghozta gyü­mölcsét.'A jó eredmények for­rása is az, hogy ebben a köz­ségben példamutató a párt- szervezet, a tanács, a földmű­Száz csalá« Két köt a pétervásá A pétervásári járásban Ter­hesen tartották meg az első zárszámadó közgyűlést. A köz­gyűlésnek nemcsak az adott ünnepi jelleget, hogy a hegy­vidéki szövetkezetek közül el­sőnek értékelhették tavalyi munkájukat, hanem az is, hogy a járásban a második, a me­gyében a hasonló területen gaz­dálkodó közös gazdaságok kö­zött a harmadik helyen végez­tek az éves versenyben. A megye legkisebb szövet­kezetében, ahol a tagok szá­ma mindössze száz, Csabai 'Mihály elnök, országgyűlési képviselő mondta el a vezető­ség jelentését az 1965-ös év gazdálkodásának eredményei­ről. , — Derekasan és becsülettel kivette a részét a közös mun­kából valamennyi szövetkezeti tagunk — mondta értékelőjé­ben a szövetkezeti elnök. — Ennek, és az ipari mun­kások önzetlen segítségének köszönhetjük, hogy a kedvezőt­len időjárási viszonyok között is dicséretre méltó eredményt értünk el. Teljesítettük az ál­lam iránti kötelezettségünket, és biztosítani tudtuk, hogy tag­jaink a munkájuk arányában megkapják pénzbeni és termé­szetbeni járandóságaikat, meg­felelő összeget tartalékolhat­• 13 536 fort ji»vedeim< Küzdelmes évet zártak a pé­tervásári járás másik kis köz­ségében, lvádon is, ahol há­rom éve egyesült a két terme­lőszövetkezet. Rövid idő alatt javult a munkafegyelem, kiala­kult a tagság és a vezetőség közötti összhang, nőtt az egy­más iránti bizalom. így az igyekezet jó eredményekkel is járt. — Átvészeltünk aszályos és csapadékos esztendőt, árvize­ket és jégverést, de viszonylag magas gazdálkodási színvona­lat sikerült tartósan elérni — mondta beszámolójában a szö­vetkezet elnöke a közgyűlésen, ahol a szövetkezeti tagság szin­te teljes számban megjelent. 1 — Eredményeinket hűen tük­rözi — hangzott a beszámoló­ból —„ hogy jelentős mennyi­ségű terméket adhattunk a népgazdaságnak. Gyümölcs­ből 1700, hízóállatból 250 mázsát adtunk el exportminő- ségben. ’ — Három év alatt megkét­szereződött a közös vagyon, amely ma már meghaladja a négy és fél milliót. Tavaly mintegy nyolcszázezer forint­tal növekedett a tiszta vagyo­nunk. Harminchét forint ötven fillért terveztünk eev munka­egységre. de megfele’ő tartalé­kolás mebett 41 forintot tu­dunk osztani. Kgv doleozó tagra 13 536 forint jut átlag­szorgalmának, iiíietö r‘n(ot fl/r(tek vesszövetkezet és a tsz kap­csolata. Minden szép és jó volt tehát Tarnabodon? Nyomtalanul mentek el az elemi csapások? Erről szó sincs. A beszámo­lóból kiderült az is, hogy 11 vagon a1 akhiányuk van. A jószágok szoronganak, mert még mindig nem aaták át az építők a százférőhelyes istál­lót. Hallhattak a tagok arról is, hogy közel öt vagon para­dicsom ment tönkre a földön azért, mert búcsú előtt két hét­tel már csak főztek és sütöttek ■“a különben igen szorgalmas asszonyok... Az 1965-ös évet azo'nban Tar- nadobon nem ezek a hibák fémjelzik. Ellenkezőleg. Az iparkodás, az előrelátó vezetés, a többre és jobbra való törek­vés. Ez a szövetkezet most már hosszú évek óta nemcsak a járás, de Heves megye egyik legerősebb, legjobb gazdasága, amelyre nemcsak maguk a tarnabodiak, de az egész me­gye is büszke lehet. *— szalag — i ünnepelt zgyűlés ri járásban tunk az 1966-os esztendőre. — A közös vagyon értéke már meghaladja a négymillió forintot, a közel másfél milliós bevételből 760 ezer forintot oszthattunk szét a tagok kö­zött. A személyes jövedelem tíz százalékkal kevesebb az előző évinél, mégis elégedettek lehetünk, mert a tervezettnél többet osztunk. Negyven he­lyett 45,18 forintot ér egy munkaegység és a nyugdíjas, csak néhány munkaegységet teljesítő szövetkezeti, tagokat is beszámítva, az évi jövede­lem átlagosan tízezer forint. A kis szövetkezet ünnepsé­gén részt vett Holló Endre, a megyei pártbizottság osztály- vezetője is, aki meleg szavak­kal üdvözölte a mostoha vidé­ken helytálló szövetkezetieket. Elmondta, hogy a gazdaság jö­vője megalapozott, s továbbra is jó teljesítményekre képes a tagság, ha feladataikat a köl­csönös megbecsülés alapján, szervezetten oldják meg. — Olyan munkára van szük­ség, mint az ősszel — mondta Holló elvtárs. A megyei pártbizottság osz­tályvezetője ezután átadta a termelőszövetkezetek őszi ver­senyének harmadik helyezé­séért járó oklevelet a szövet­kezet elnökének. ni egy tag e lvádon ban, és ez nemcsak a hegyvi­déken, de az alföldön is jó ereuményneK számú. A szövetkezetiek már a zár­számadó közgyűlésen gondol­tak a jövőre és a határozatban megfogalmazták a feladatokat is. Eszerint a táj- és földrajzi adottságoknak megfelelően fő üzemággá fejlesztik a juh- és szarvasmarha-tenyésztést, va­lamint a gyümölcstermesztést. Ezért fokozatosan felújítják a legelőket, újakat telepítenek azokon a helyeken, ahol me­zőgazdasági termelést nem tudnak folytatni. A gyümölcs- termesztés érdekében tovább növelik a telepítéseket. Az ivádi Dózsa Termelőszö­vetkezet közgyűlésén megje­lent és felszólalt Klajsz Fe­renc. a megyei nártbizottság munkatársa és többek között ezeket mondotta: — Ehhez az eredményhez csak gratulálni lehet, de ugyan­akkor vigyázni kell arra. hogy ne tegyen ez senkit elbizako- dottá. Nagyon helves, hogy a szövetkezet jövedelmét a tar­talékoláson kívül a bővített újratermelés megteremtésével is fokozni kívánja. (P- E.) rMPBmt 3 1966. január 27, csütörtök

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents