Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)

1966-01-04 / 2. szám

Küzdelmes esztendők, kalandok, újabb és újabb tájak.

Életút, amelyre az idős ember magányos óráiban emlékezik vissza; rendszerez, bírál, s érzi, hogy nem teltek el hiábavalóan az évek. A kis vegyeskereskedést sokan felkeresik. Itt pihent meg Galambosi Ferenc vándorló, kalandos életút után, Kápolnán.

Az üvegfúvó

1904-ben, tizenhét esztendős korában Csehországba utazott. Munkát vállalt a neuschatlei üveggyárban, mint üvegfúvó.

— Ott, aki mester akart lenni, három hónapig 10 százalékkal olcsóbban kellett dolgoznia. Ez volt a vizsgadij. Nekem nem engedték, mert hamar belejöttem a fúvásba, meg voltak elégedve velem. Nyughatatlan természetem azonban tovább hajtott, néhány hónap múlva mesterként szegődtem el Ausztriába, Brunzhausenbe. ...

A pultra könyökölve beszél. Haja ősz, szemében régi, elmúlt esztendők történetei csillognak.

A következő állomás a svájci Küssnacht. Négy hónap múlva már Németországban volt. Bejárta az egészet, fújta a folyékony üveget Poharak, kancsók, vázák, emberek... Aztán Belgium.

— Nem volt honvágya?

— Élnem kellett. S mentem oda mindig, ahol jobban fizettek. De 1908-ban visszatértem.

; örömmel fogadtak a salgótarjáni üveggyárban, mint sokat ’ tapasztalt üvegest

A szakszervezeti vezető

Még Németországban tagja lett az üvegfúvók szakszervezetének. Szükségesnek látta, ' hogy Salgótarjánban is meg- ■ szervezzék a munkások érde- i keinek védelmére. Háromhó- > napos nehéz munka eredmé- nyeképpen az új szakszerve- r zeti sejt már hatvan tagoi t számlált, s csatlakoztak a bu- dapesti központhoz. A vállalaí t tudomást szerzett erről, s bár- Galambosi Ferenc munkájúi- sokra értékelték, azonnali ha- tállyal elbocsátották. Ekkor s gyár négyszáz munkásé sztrájkba lépett. Egyhetes hay<

után a gyár vezetői elismerték a szakszervezetet, de őt nem vették vissza. Rendőri megfigyelés alatt állt, minden héten jelentkeznie kellett. S három és fél hónapig titokban vezette a szakszervezetet. Kenyér azonban nem volt. Üjra vándorbot. Csehország.

Aztán London. Itt négy esztendeig élt. Négy év után hajóra szállt, Argentína, Buenos Aires volt a cél. Ott éppen sztrájkoltak a munkások. Nem akart sztrájktörő lenni. Visz- szatért Londonba.

Utak, szerteágazó, ismét ösz- szefutó, végtelenbe vivő utak. Angliából a spanyolországi Bilbaóba vándorolt. Aztán újra London... S egy nagy „ugrás” a másik féltekére. Ausztráliában sokféle mesterséget űzött. Volt farmer hatvan holdnyi rettenetesen rossz földdel, volt pincér és volt kefekötő. Itt érte a háború híre is. Gyanúba került, hogy magyar, s akkor a háborút kirobbantó országok polgárait* ha külföldön valahol megfog~„Az extenzív jellegű fejlődés tartalékai ma már... kimerülőben vannak, helyenként már kimerültek. Mindinkább át kell térnünk az intenzív fejlődésre ... "■ hangoztatta a Központi Bizottság novemberi ülésén tartott beszámolójában Nyers Rezső. Ez a kérdés nemcsak az új gazdaságirányítási rendszer kidolgozásával kapcsolatban merült fel, hanem a közgazdasági élet egyik, úgyszólván mindennapos témája. Ennek az a magyarázata, hogy az áttérés a gazdasági fejlődés egyik szakaszáról a másik szakaszra minőségi változást jelent, amely egy sor feltétel megteremtését — például éppen új irányítási módszereket — és egy sor újszerű probléma megoldását követeli.

A gazdaságfejlesztés extenzív módszerei azt jelentik, hogy a gazdasági növekedés fő módszere a termelés mennyiségének növelése, zömmel új munkaerő munkába állításával, új munkahelyek létesítésével, a termelői kapacitások növelésével. A magyar népgazdaság 1949-tőtl lényegében napjainkig ezt az utat járta. A különböző gazdaságfejlesztési módszereknek gazdaságilag és történelmileg megvan a maguk létjogosultsága. Olyan körülmények között, amikor hazánkban a tőkés rendszer hagyatékaként nagyfokú munkanélküliség volt, a legkézenfekvőbb volt — szociális és gazdasági szempontból egyaránt — az annak idején bőviben levő munkaerőforrás felhasználása.

Félreértés ne essék: az extenzív fejlesztés sem engedi meg a bőségesen rendelkezésre álló erőforrás (-ok) pazarlását. Az extenzív fejlesztést is a lehető legésszerűbben kell végrehajtani. Erre azért kell felhívni a figyelmet, mert van olyan felfogás, amely azt sugallja, mintha az extenzív fejlesztési módszerek „lazább” gazdálkodást indokolnának.

Miért mondjuk, hogy ezekben az években a gazdaságfejlesztés extenzív módszeréről át kell térni a gazdaságfejlesztés intenzív módszereire? Azért, mert elérkeztünk egy olyan fejlődési szakaszhoz, amelynek az a jellemzője, hogy a munkaerő kezd szűkös erőforrássá válni, amikor tehát a gazdasági növekedés nagymértékben attól függ, milyen mértékben vagyunk képesek gépesítéssel, technológia módszerek tökéletesítésével élőmunkát felszabadítani, illetve helyettesíteni. A körülményekre jellemző, hogy a munkaképes korú lakosságból az aktív keresők aránya (nyugdíjasok nélkül számítva) immár 82 százalékra emelkedett. Ügy tűnik, ennek az aránynak a további lényegei emelése már nem lehetséges Ezért a gazdasági előrehaladás kulcsa: a munka társadalmi termelékenységének fokozod ütemű emelése.

Az intenzív módszerek jellemző vonásai:

a. ) a munka technikai ellátottságának, felszereltségének fokozása;

b. ) a dinamikus szerkezeti átalakulás;

c. ) a technológiai módszerek tökéletesítése;

d. ) a termelés technikai feltételeivel összhangban leve munka- és üzemszervezés.

Meg kell jegyezni, hogy „a: intenzív fejlődés szakasza’ nem zárja ki az extenzív fej lesztés lehetőségét. Továbbra i: szükség lehet új bányák nyitá sára, egyéb kapacitás-bővítésri stb. Arról van szó, hogy a gaz dasági növekedés fő forrása a: intenzív fejlesztési módszerek bői fakad.

Miután fontos feladattá vá lik a munkaerő felszabadítás; és helyettesítése, ezt a műnk. fokozott gépesítésével érhetjüi el. Természetesen nem mind egy, hogy az élő munkát mi lyen sorrendben, hol helyette sítjük holt munkával (miutá a beruházási erőforrások i korlátozottak). Ez szorosan ősz szefügg a népgazdaság ágaza szerkezetével, fejlesztési kérdi seivel.

De ezen túlmenően: nem ke zörnbös, hogy az élő műnk technikai ellátottságát, felsz< reltségét (ezt általában az eg munkásra jutó állóalapok éi tekével fejezzük ki) milyen m nőségű, korszerűségű gépekké

| LAPUNK DECEMBER 19-1-számában cikk jelent meg Gál | Lászlónak, az É. M. Heves me- jgyei Állami Építőipari Vállalat 'vízvezetékszerelőjének séreleméiről, panaszairól. A cikk a (Gál Lászlóval történt beszélge- jtés, valamint a Heves megyei .Területi Munkaügyi Döntő Bi- < jzottság december 16-i tárgyaié- t jsának és döntésének alapján i : született meg. ;

! Még egyszer foglalkoznunk i l kell az üggyel, mert az újabb , (vizsgálatok alapján kiderült, ] ’hogy Gál László ügyes manő- < J verezéseivel, alaptalan állítá- 1 fsaival, kijelentéseivel nemcsak ] !a Heves megyei Munkaügyi J J Döntő Bizottságot vezette fél- ; j re, hanem a cikk íróját is.

4 December 27-én a vállalat * 1 11 Aligazgatójának, párt- és szakt szervezeti titkárainak, a sze- i imélyzeti osztály vezetőjének, a i vállalat jogászának, rendészetnek, a panaszosnak és az általa 7 kifogásolt építés- és művezetők

5 (részvételével újabb tárgyalás A következett, amely en végleg f tiszta víz került a pohárba,

) tisztázódtak a panaszos kijelen- itései, sérelmei.

A Kezdjük a fagyszabadsággal. 71964. decemberében Gál Lász- 4 ló, mivel „kisebb” maszekmun- A kára talált, szabadságot kért. (Évi rendes szabadsága még j megvolt, de hogy az a nyárra i megmaradjon, így saját maga A javasolta a fagyszabadságot. ?Mire megkapta, elúszott a „kiesebb” maszekmunka, és már- *ji9 ment a levél, hogy őt üldö- ’ zik. mert most is egyedül őt 1 küldik el fagyszabadságra.

■A MÁIG SEM TUDNI, hogy (milyen szándék vezette, amidkor a beszélgetésünkkor és a

Még egyszer a Gál-ügyről

döntő bizottság tárgyalásán is 1 többször hangoztatta: hogy 1 amióta a termelési tanácskozó- í son megbírálta művezetőjét, 1 nem adnak neki munkát, így az i „üldöztetés” előtti 2500 forint ] helyett volt olyan hónap, hogy ; csak 600 forintot keresett. Nem tudni, mert nem igaz. Gál László sohasem keresett 600 i forintot. Még az „üldöztetése” ; ■ alatt is 1900 forint volt a leg- ■ kevesebb keresete. Utólag ugyan már ő is beismeri „té- ■ , védését”, csupán arra nem , gondol még ma sem, hogy ezek ! az utólagos tévedések kissé hi- . telét veszik a panaszoknak is. i Itt vannak a levelek. Gál : László szerint egyikre sem válaszolt az igazgató. Itt meg ! csupán arról feledkezett meg a , panaszos, hogy az első két le- vele kivizsgálásakor őt is meghallgatták, sőt alá is írta a

. jegyzőkönyvet.

Kibékült a művezetővel s be- fejezettnek tekintette az ügyet.

De csak ezt mondta. Mert ? másnap már minden kezdődött 1 elölről. Űjabb leveleik érkeztek 1 az igazgatóhoz, a Népszabad- Sághoz és ki tudja, hogy hány- fórumot keresett még meg pa- " naszaival. Arra nem sajnálta a * fáradságot, hogy leveleket f gyártson, de arra már igen,

hogy az „üldöztetése” alatt legs' alább egyszer felkereste volna- az igazgatót —, akihez bejelen- a tés nélkül is bárki bármikor

bemehet —, bár aiz igazgató elkerülését „elfogadhatóan” megmagyarázta, mivel írni jobban sízeret, mint beszélni.

Leveleiben „leleplezi” a vállalatnál történt bércsalásókat. Ebben igaza van Gál Lászlónak. Csupán az a szépséghibája az általa tett „közérdekű” bejelentéseinek, hogy a bércsalások 1964-ben történtek, és még abban az évben minden szereplője megkapta a kijáró büntetést érte. Tehát lezárt ügyeket leplezett le, amelyek ugyan igazak voltak, megtörténtek, de nem az ő „üldözése” alatt, és nem ő tudott róla először és jegyzőkönyvek, bérlefogások, fegyelmik nyugszanak mór rajta lassan egy év óta,

A VÉGÉRE HAGYTUK a személyeskedést. Gál László már egy év óta nem tud kijönni a művezetőjével. Tagadhatatlan* hogy egy művezető, ahogyan a panaszos mondta, akkor „szúr ki” egy beosztottjával, amikor akar. Csak a „kiszúráskor” Gál Lászlói megfeledkezett valamiről. Arról, hogy az építőipari vállalat megyei vállalat, hogy nemcsak Gyöngyösön dolgozik, hanem szerte a megyében. Gál László pedig ennek nem örül. Amikor a művezetője Noszvajra, Dobogókőre és Hatvanba küldte néhány napos munkára, egyszerűen megtagadta. Hatvanba ugyan lement, de másnap már betegszabadságon volt, Nem beszélve arról, hogy Gál László a; legidősebb vízvezetékszerelő, a> legnagyobb órabért kapja, ésj mióta „üldözik”, elfogadhatat-. lanul a leggyengébben dolgo-j zik. Innen eredt az általa vélt j üldöztetés, mivel a művezetője' többször is megbírálta munka-! ját, amelyet Gál László szemé-1 lyes támadásnak vett. A mű-, vezetője nem haragszik rá, bizonyítja ezt az is, hogy mikor j beteg volt, lakására vitte a fi-j zetését, sőt egy időben még művezetőnek is javasolta.

Az igazgató visszavette Gáli Lászlót. Nyugodtan dolgozhat, nem üldözi senki.

Senki sem vonja kétségbe,1 hogy Gál László jó vízvezetékszerelő. Sőt ón még azzal is megtoldom, hogy nagyon „ügyes” diplomata is. Csak ne felejtse el, hogy még a legbravúrosabb manőverezésekkel is legfeljebb egyszer lehet becsapni az embereket. Még azokat is, akik kiálltak mellette, s védeni igyekeztek „igazságát”. Nem vitatkozom Gál Lászlóval, tmert nincs alapja a vitához. Eljátszotta. Kétszer is. Másodszor akkor, amikor levele előbb érkezett az említett 27-i tárgyalás „eredményeivel” szerkesztőségünkbe, mint a cikk írója, s amelyben arra kéri a szerkesztőséget, hogy ne engedélyezzen újabb cikket írni, mivel a vállalat vezetői olyan légkört teremtettek a tárgyaláson, hogy az újságírónak nem volt más választása, minthogy megígérje az újabb cikkírást.

A CIKKET MÉGIS megírtam. Nem Gál László miatt. Az igazságos légkör miatt!

Koós József

a közös gazdaságokban. EzS 3 hiányt a termelőszövetkezete^ úgy pótolták, hogy sílózásd tervüket túlteljesítették és lédús takarmánykészletüket a tervezetten felül 800 köbméterrel növelték* Az abrakta- karmány-szükségletet a kedvező árpa- és kukoricatermés biztosította.

AZ ÁLLATÁLLOMÁNY elhelyezése már nem ilyen kedvező* Az újonnan épült istállók száma nem tartott lépést az állatállomány fejlődésevek Több termelőszövetkezetben zsúfoltan vannak a jószágok elhelyezve, az istállók között sok a korszerűtlen. A nehézségeken néhány termelőszövetkezet úgy igyekezett segíteni) hogy a háztáji istállókban helyezték el az állatok egy részét) A téli felkészülés során a termelőszövetkezetek általában elvégezték az istállók téüicsíté- sét, belső takarítását, meszelését, kijavították a tetőzetet. Kialakították a tanyarendet* kihordták a felhalmozódott trágyát.

A járási tanács mezőgazda- sági osztálya megvizsgálta aa állal állomány elhelyezését és takarmányhelyzetét. Ahol kellett, javaslatokat tett a sikeres átteleltetés érdekében. A javaslatokat a termelőszövetkezetek

l vezetőségi üléseken megtér- . gyolták és megtették a szükséges intézkedéseket*

} A hatvani járás termelőszö-l

Í

vetkezetei megfelelően felkészültek az állatállomány átte- leltetésére, biztosították a takarmányszükségletet iS; Egyik legfontosabb teendő, hogy a téli időszakban a nehéz közle- < kedési viszonyok között pon- Atosan szállítsák a takarmányo- t kát a felhasználási helynez és j azokat megfelelően készítsék telő. Készíttessenek olyan pá- Acot, hogy a takarmány kellően í felpuhulva, felmelegedve ke- jrüJjön az állatok elé* Gátoi- 5.iák meg, hogy fagyos részek (kerüljenek a jászolba ■ l FOKOZOTTABB figyelem!

mel végezzék az állatok gondozását, bőséges mennyiségű alomszaifcnát rakjanak alájuk. Különöslen a borjúnevelőben tés a sertésfiaztatóban biztosítsák, hogy száraz alom le- , A gyen a jószágok alatt. Lehetősségeik szerint gondoskodjanak l arról, hogy az istállók huzatot mentesek legyenek, a levegő .(száraz, a hőmérséklet megfe- ? lelő legyen.

:) A termelőszövetkezetek ve-- [ i zetőségei gyakran végezzenek ^ellenőrzést, hogy biztosítsák a

11 további jó eredményeket*

A Umáthum József

1 ( járási főállattenyésztő

r >

Felkészültek az átteleltetésre a hatvani járás termelőszövetkezetei

A HATVANI JÁRÁS termelőszövetkezeteinek egyre jobban fejlődő állatállománya egyre nagyobb feladatokat ró a termelőszövetkezetekre. A fejlődés nemcsak mennyiségi, hanem minőségi fejlődést is jelent. Lemérhető ez azzal is, hogy a közös gazdaságok évről évre több állati terméket adnak a népgazdaságnak, ugyanakkor emelkedik az állatok termelékenysége, nő a tehénállomány tejhozama, a hizóállo- mány forgási sebessége, a ba- romfik tojáshozama.

A megnövekedett feladatok több takarmányt, több és korszerűbb állati férőhelyet, szakszerűbb irányítást és jobb gondozást követelnek;

A hatvani járás termelőszövetkezetei a múlt évben szorgalmas munkájuk eredményeképpen eleget is tettek — lehetőségeik szerint — a megnövekedett feladatoknak és biztosítják a továbbiakban is a termelés sikerét. A takarmany- ellátottság terén a járás termelőszövetkezetei kedvezőbb helyzetben vannak, mint a múlt télen, annak ellenére; hogy a pocokkár miatt a pillangósok 70 százaléka kipusztult. A kár miatt mintegy 13Í vagon szénahiány mutatkozik

I Van mire emlékezni!

ták, internálták. Nyelvtudása mentette meg. Perfekt beszél oroszul.

Újra itthon

... és most már végleg. A világot járt ember utolsó állomáshelyéről, Brisbane-ből hazatért. Szakított az üvegfúvással, az istenmezeji „Hangya” szövetkezetbe került 1921-ben. — Voltam kocsmáros, aztán a végén boltos. Huszonkilencben költöztem Kápolnára. Házhelyet vásároltam, építkeztem, magán kiskereskedést nyitottam. így élek a mai napig csendesen. A feleségemmel szolgáljuk ki vevőket. S ha pihenek, olvasok.

Négy nyelvet beszél még most is Galambosi Ferenc. Jár hozzá Angliából a Daily Worker, rengeteg idegen nyelvű könyve van.

Így él csendben* nyugodt öregségben. Munka, emlékek* távoli földrészek, országok.

Egy gazdag életút.

Kata! Gábor

berendezésekkel fokozzuk. Az ellátottság azonos (tehát a régi) technikai színvonalon is nőhet, és ebben az esetben lényegében extenzív fejlődéssel állunk

szemben. Az általános az, hogy ez a fejlesztés valóban a korábbinál fejlettebb műszaki

színvonalon történik (nagyobb teljesítmény nagyobb pontosság stb.). Ilyenkor a felszereltség emelkedése munkamegtakarítást eredményez.

Ámde mi a helyzet olyan ágazatokban, melyek nagyrészt a külföldi piacokon értékesítik termékeiket. Ezekben az ágazatokban nem elégséges, ha a korábbi színvonalhoz viszonyítva történt előrehaladás. Tegyük fel, hogy üzembe helyezünk a korábbinál korszerűbb kapacitást; ez kétségtelenül növeli a munka termelékenységét. Ám, ha a külföldi versenytárs ennél is korszerűbb kapacitást helyez üzembe, úgy elmaradásunk valójában nőtt, a szóban forgó termék cserearányai kedvezőtlenebbül alakulnak, a termelékenység nemzetközi szintű összehasonlításában hátrányosabb „besorolást” érünk el. Ezért a kifejezetten exportágazatokban a mérce: a számításba jöhető versenytárs technikai színvonala.

Ezzel szorosan összefügg a népgazdasági szerkezet dinamikus átalakítása. A versenytársak színvonalát csak úgy tarthatjuk, ha eszközeinket megfelelően koncentráljuk néhány versenyképes ágazatunk fejlesztésére. Ez a „kiemelt” ágazatok dinamikus fejlődésével, ezzel szemben más ágazatok (ezen belül esetleg termékcsoportok) lassúbb ütemű növekedésével jár együtt. Így megtörténhet, hogy például egy bizonyos időszakban az ipari termelés volumene ugyan egyáta- lán nem, vagy csak kis mértékben növekszik, ezzel szemben az iparban termelt nemzeti jövedelem jelentősen emelkedik: Ez a gazdaságosabb termelési szerkezet eredménye, annak a következménye, hogy elhagyunk néhány kevésbé „fizető” terméket és a felszabaduló kapacitásokon más, gazdaságosabb termékek gyártását kezdjük el. Így tehát anélkül is növelhetjük a nemzeti jövedelmet, hogy a termelés volumenét is emelni kellene. Ez a jelenség az intenzív gazdaságfejlesztés jellemvonása. (Extenzív fejlesztés esetén — ezzel szemben — a termelési volumen növelése áll az előtérben.)

A technológiai módszerek fejlesztése — mint az intenzív fejlesztés feltétele — kézenfekvő. A technológia fejlesztésének előnye, hogy viszonylag kis ráfordítással nagy eredmény áll szemben. A technológiai folyamatok tökéletesítése jelentős élő- és holtmunkamegtakarítást eredményez (például a forgácsolási eljárás helyettesítése sajtolással), javítja a termék minőségét (pontosságát, ellenállóképességét stb.). Tehát a technológia fejlesztése a munkatermelékenység emelésének jelentős tartaléka.

Ma már mindennapos dolog, hogy új, korszerű berendezéseket, gépeket helyeznek üzembe. Növekszik a munka technikai felszereltsége, a gépesítettség színvonala. És eredményeink — elsősorban a termelékenység alakulásában — nem arányosak ezekkel a változásokkal. Ennek okait keresve azt találjuk, hogy a termelés műszaki fejlesztéséi gyakran nem követi az új technikának megfelelő korszerűbb munka- és üzemszervezés. Pedig hiába helyezünk üzembe mondjuk egy nagy termelékenységű automata présgépet, ha az anyagellátási (a gép „táplálását”) és a késztermék gépi úton való elszállítását nem szervezzük meg Egyik esetben a gépet — az akadozó anyagellátás miatl nem lehet kihasználni, a másik esetben a félkész-, —vagy késztermék elszállításához az eddiginél lényegesen töbt munkaerőre van szükség. Ebben az esetben tehát a szervezés hibájából elveszítjük s gépben rejlő magas termelékenységi lehetőségeket. Ezét- az intenzív fejlesztés feltételezi az ugyancsak intenzív, magas színvonalú szervező munkát. Ha valóban gazdaságoí megoldásra és az új technik; optimális kihasználására törekszünk, akkor a szervezi munkának meg kell előznie a: új gép. berendezés üzembe he lyezését. A rekonstrukció, : gépfelújítás nemcsak beruhá zási művelet és nemcsak kivi felezési terveket igényel. A. ideális állapot az, amiko ezekkel a tervekkel egyidejű leg elkészítik az új szervezés megoldásokat.

Amint látjuk, az intenzr fejlesztés tartalmi vonásai va lóban aktív termelékenység politika irányában hatnak é jelentősen eltérnek a gazda ságfejlesztés korábbi, extenzf módszereitől. Többek közöl gazdasági fejlődésünk jellegé nek ez a minőségi változás, is indokolja, hogy gazdaság irányítási rendszerünkben lé nyeges változtatásokra kerül jön sor.

Dr. Varga György

népgazdaságunk fejlesztésének módszerei