Népújság, 1966. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1966-01-01 / 1. szám
I Kádár János úiévi nyilatkozata ’áljók részben mostani intézkedéseink és ez az egész nemzet érdeke. Nyíltan hirdetjük, hogy parasztságunk helyzetén javítani akarunk, mégpedig oly módon, hogy életszínvonalát a városi dolgozókéhoz közelítsük. A falusi dolgozók — általában — ma még nehezebb körülmények között élnek, s végzik munkájukat, mint a városiak. Ezt rta- tisztikai adatokkal tudnám i- zonyítani, de erre nincs sz ség. Minden ember tudja, h< a falu lakói, különösen a licitálok, törekszenek a városba, az iparba és nem fordítva. Miért van ez így? Mert a jobb, biztosabb életkörülmények vonzzák őket. Ez így is van, s ha így van, reálisan kell nézni ezt a dolgot is. A munkásosztálynak alapvető érdeke, hogy a magyar falvak lakossága ne ritkuljon és a falu átlagos élet- korban ne öregedjen tovább. Az olyan felszínes megállaz pítások, melyek szerint a város kárára oldjuk meg a problémád kát, nagyon is szubjektivek, hangulati elemeket tartalmaznak. Még olyasmi is elhangzott, hogy a parasztok nem dolgoznak, spekulálnak. Én nem állítom, hogy az országban nincs ilyen spekuláns falusi ember. De ahogy nem lehet megítélni az egész munkásosztályt, vagy az egész értelmiséget egy-egy helytelenül viselkedő munkás- vagy értélmiségi ember magatartása szerint, úgy nem lehet a mezőgazdaságban dolgozókról, a termelőszövetkezeti parasztokról egy-egy, a nagyvárosok körül üzérkedő falusi ember alapján véleményt alkotni. A falusi emberek, az állami gazdaságok dolgozóinak, a termelőszövetkezetek tagságának túlnyomó többsége becsülettel él, és sokszor idős kora ellenére is tiszteletre méltó szorgalommal dolgozik. KÉRDÉS: Miben foglalná Sssze Kádár elvtárs azokat a feladatokat, amelyek most a kommunisták előtt állnak és amelyeket együtt keÖ megvalósítaniuk a párton kívüli tömegekkel? VÁLASZ: Az elmondottakat csak né* hány mondattal szeretném kiegészíteni. A párt társadalmunk vezető ereje. Mint látjuk, az 1966-os év nem kevés munkával köszönt ránk és ebből oroszlánrész jut pártszervezeteinkre, amelyeknek aa élen kell járniuk, párttagságunknak, amelynek példát kel mutatnia. Pártszervezeteinknek, a konv munistáknak mindenekelőtt mint politikai vezetőknek kell helytállniuk. Hirdessék a szocializmus igazságait, a marxista-leninista eszméket; szervezzék és tömörítsék szövetségeseinket a párton kívüli tömegeket, pártunk politikájának szellemében, a nép előtt álló feladatok megoldására. A soron levő gyakorlati feladat most az, hogy alaposan ismerjék meg az 1966-os tervet és készüljenek fel végrehajtására. Ennek része az ár- és bér- intézkedések okainak és céljainak helyes magyarázata. Párttagságunknak mindenekelőtt meg kell értenie — a megértetésnek is ez a döntő feltétele —, hogy ezek az intézkedések egy átgondolt koncepció részei amely — eddigi politikánkhoz híven — a munkásosztály, a dolgozó nép érdekeit szolgálja és biztosítja, hogy az eljövendő esztendőben gyorsabban és biztosabban haladjunk előre, mind a szocializus építésében, mind az életszínvonal emelésében. Bátorítsa őket az a tudat, hogy a sokkal nehezebb évek már mögöttünk vannak, legyenek az elvekben szilárdak, politikánk hirdetésében, a dolgozók szervezésében fáradhatatlanok. Engedjék meg, hogy éljek az alkalommal és ezúton köszöntsem elvtársainkat, harcostársainkat, barátainkat és az új ■ esztendő küszöbén sok sikert kívánjak nekik a párt és a nép i ügyének állhatatos szolgálatá- ; ban. A Központi Bizottság és ■ a m?mm nevében jó egészsé- : "ei. a munkában sok eredményt és boldog új esztendőt i kívánok oárttagságurknak, a Hazafias Népfrontba tömörült hű szövetségeseinknek, mun- • kásosztályunknak, egész né* ■ oünknek. a, hogy az intézkedések hatá- £ iára a munkások és az alkat- 1 nazottak által fogyasztott áruk ? árszínvonala 1966-ban a terv- izámítások szerint 2,1 százalék- ] tál, a bérek színvonala pedig ; itlagosan 3,3 százalékkal emel- ] cedik. ( Mindjárt hozzáteszem, hogy 1 íz ár- és bérintézkedések csak i í dolgozók összességére vonat- : ioztatva mutatják ki az előbbi 1 irányokat, mert az egyes dől- : ’ozókat és családokat az intéz- : cedések, a körülményektől '■ függően különbözően kedvező- 1 m vagy kedvezőtlenül érintik, 5 a családok egy részének reál- ; jövedelmét kisebb-nagyobb -nértékben kétségtelenül csökkentik. Emelni kell a hús és más tér- ( mények felvásárlási árát, mert az eddigi ár nem fedezte az előállítási költségeket, s a mezőgazdaságnál emiatt keletkezett hiányt az államnak más formában pótolnia kellett. Fel kell emelni a hús fogyasztói árát, mert eddig minden kiló megvásárolt és elfogyasztott marha és sertéshússal együtt a fogyasztó forintokban kifejezhető állami hozzájárulást is kapott. Ugyanez indokolta a tüzelőanyag árának, a városi közlekedési díjaknak felemelésére vonatkozó döntést. Igaz, az emberek általában azért értik meg nehezebben az elhatározott árerrielések indokoltságát, mert eddig nem tudták, hogy az állam ezeknek a cikkeknek az árához központi eszközeiből jelentős mértékben hozzájárult, és hogy ezért volt alacsonyabb fogyasztói áruk, mint előállítási költségük. Helyes lett volna — ez ma már világos —, ha ezekről a körülményekről már korábban többet beszélünk. Miből támogatta az állam ezeket az árakat? Abból a jövedelemből, amelyet a dolgozók termeltek meg. Természetesen: azokkal a pénzösszegekkel, amelyeket az árak támogatására kellett fordítani, csökkent a dolgozók összbéralapja. Megismétlem: ha kevesebb lesz a dotáció, akkor a központi eszközökből több juthat majd bérre, fizetésre. Ezek az összegek tehát nem a fogyasztás, hanem a termelés mértéke szerint kerülnek elosztásra, ami nyilvánvalóan sokkal igazságosabb és sokkal inkább ösztönöz majd a jó munkára. Az ár- és bérintézkedések célja, a többi között, bizonyos ismert aránytalanságok és feszültségek csökkentése, más részről — különösen a nagy csa- ládú és alacsony keresetű dolgozók esetében — a szükséges áremelkedésekből adódó terhek legalább részbeni ellensúlyozása. De van más, távlati cél is. Ügy véljük, ezekkel az intézkedésekkel jobb feltételeket teremthetünk ahhoz, hogy a jövőben az egyes dolgozó előtt sokszor nem is ismert, ezért nehezen érzékelhető reáljövedelem helyett inkább az ösz- szegszerűen, minden dolgozónál kimutatható reálbér növekedjen. Mégpedig a szocialista bérezés elvei szerint: vagyis: aki többet ad munkájával a társadalomnak. az annak arányában többet is kapjon a javakból. Bízunk abban, dolgozó népünk megérti és helytállással, munkával támogatni fogja az 1966-os terv, s az azzal kapcsolatos minden intézkedés fontos és eredményes végrehajtását. KÉRDÉS: Voltak olyan észrevételek is. hogy ezek az intézkedések a falu javára és a város kárára o’diák meg a problémákat. Mi a véleménye ezekről a kérdésekről? VÁLASZ: Ha a parasztságról szólunk, az első, amire gondul nunk kell, az, hogy államunk legfőbb politikai alapja a munkásosztály vezette munkás—paraszt szövetség. Az utóbbi évek általános fejlődését, ezen belül azt, hogy a társadé1 mi forralom olyan hatalmas feladatát, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezését, sikerrel tudtuk végrehajtani döntően annak köszönhetjük hogy bizonyos hibák kijavításával jelentősen megerősítettük a munkás—paraszt szövetséget. Ezt, a mun- • kás—paraszt szövetséget szolózni a gazdasági fejlődés te- j intetében is a többi szociális- s 1 országhoz. i A valamivel lassúbb fejlő- í ési ütemben — amely ütem- £ rt a világ sok országa még 1 ?y is irigyelhetne — kifejező- i ik más is. Nevezetesen az, 1 ogy elértünk egy bizonyos ejlődési szintet, amelyet már j em haladhatunk túl az eddigi, ■ ígymond „külterjes” gazdái- ] :odással, amelyre az új muri- ; :aerő szakadatlan bevonása, az g pari termelés alapjainak meg- i erenitése és a termelés főleg j nennyiségi növelése volt nagy- < nértékben jellemző. . Folytatódik és tavaszra be- j ejeződik a gazdaságirányítási i endszer reformjára vonatkozó 1 trogram kidolgozása. A reform íatékonyabb eszközt ad ahhoz, , logy megoldhassuk a soron le- . '6 feladatokat. De ne feledjük, ] íogy a legfontosabb ezentúl is . i gazdasági munka tartalmi . •észének javítása, a mennyiség íaj szólása helyett a hatékony- ■ iág növelése. A jobb gazdaságvezetési módszerek abban is ■ segítenek majd, hogy a gazdasági fejlődés ütemét meggyorsítsuk. KÉRDÉS: Különböző szerkesztőségekhez több észrevétel érkezett az 1966-ban bevezetésre kerülő ár- és bérintézkedésekről. A többi között felvetik, hogy az intézkedések oka vajon gazdasági nehézségeinkben keresen- dő-e, vagy talán megváltozott volna az életszínvonallal kapcsolatos politikánk? VÁLASZ: A szóban forgó ár- és bérintézkedések közvetlenül érintik az emberek életkörülményeit, ezért, érthetően, a dolgozók legszélesebb körét foglalkoztatják. Noha a kérdésről már megjelent több, az intézkedések okát és célját helyesen megvilágító nyilatkozat és cikk. néhány vonatkozásáról én is szólni kívánok. Természetes, hogy az emberek egy ilyen összetett, többféle gazdasági célt is szolgáló Intézkedést nem értenek meg rögtön, az első szóra, és hogy ellenvélemények is elhangzanak, túl azon, hogy most mindenki várja a részletes bér- és ármegállapításokat, amelyekből ki-ki megcsinálhatja a maga családi költségvetését, az is érthető, hogy egy ilyen nagy horderejű döntésről vitatkoznak. Tehát azért is beszélni kell, hogy elősegítsük a tisztázást. Mint mondottam: érthető és természetes, hogy a becsületes dolgozó embereknek is van számos kérdésük az intézkedésekkel kapcsolatban. Ugyanakkor látni kell azt is, hogy az összefüggésekből és az egyéb intézkedések közül kiragadott áremelések „magyarázatába” már bekapcsolódtak a dolgozók olyan „védelmezői” és olyan „okosok”, a nép olyan újkeletű ügyvédjei is, akik korábban már mint reakciósok, ellenforradalmi hőbör- gők, vagy az ellenkező végleten, korlátolt szektásokként tettek egyet és mást, olyat, aminek helyrehozataláért népünknek évekig kellett dolgoznia és áldoznia. Nehogy bárki is azt higgye, hogy azért, mert erről is szólok, nálunk most valami új „kemény” vonal kezdődik. Nem. Csupán arról van szó, hogy mindenkinek tartania kell magát, a régi, közmegegyezéssel kialakított illemszabályokhoz, és tudnia kell, hol a helye, mi a dolga. Ami pedig az osztály- ellenséget illeti: ne azok magyarázzák, hogyan kell építeni a szocializmust, és mi fáj a munkásoknak —, akiknek semmi sem fáj, csak az, hogy Magyarországon a szocializmus épül és munkáshatalom van. Visszatérek a tárgyra. A közzétett ár- és bérintézkedések oka nincs közvetlen kapcsolatban az ország jelenlegi szilárd — ugyanakkor nem probléma- mentes — gazdasági helyzetével, s változatlan politikánk, bogv a szocialista társada'om építésének együtt k°ll iárnia a dolgozók éVí-zm vonalának rendszeres emelkedésiével. Ezt bizopvítja. hogy az ár- és hér- j-nf.ÓTlrpHéS'Blí. 97 pVyWíl kező állami bevételek és kiadácoir V?p<?Vöri 1í+ílr pervrppqf l^Z6fl felül az 1966. évi népgazdasági terv reálbér-növekedést irányoz elő. Ugyanezt tanúsítink tovább erősödtek, közokta- k tásunk fejlődött, kulturális éle- k tünk gazdagodott. t: KÉRDÉS: d 1965 a második ötéves terv é utolsó éve volt. Hogyan ér- íj tékelhetők eredményeink d és melyek 1966-ban főbb h népgazdasági feladataink? f. VÁLASZ: 11 u Még nincsenek meg a végle- i, ges számok az 1965-ös gazda- sági évről és a második ötéves j, terv teljesítéséről; ezért csak t előzetes adatok alapján szólha- r tok e kérdésekről. r A második ötéves terv jelentős fejlődést irányzott elő, f megvalósitásával népünk nagy r eredményeket ért el. Az ipari j- termelés a tervezett mértékben, 1 mintegy 48 százalékkal, a me- \ tógazdasági termelés 12—14 \ százalékkal — a tervezettnél 1 kisebb mértékben — növeke- £ dett. A növekedéssel lépést tar- i tott a közlekedés és a szállítás 1 is, amely sok nehézséget le- < küzdve teljesítette feladatait. Ugyanezen időszak alatt a kis- < kereskedelmi forgalom, a tér- vet meghaladó mértékben, 29 , százalékkal növekedett. A reálbér 9 százalékkal — az elő- ' irányzottnál kisebb mértékben —, az egy főre jutó reáljövedelem mintegy 20 százalékkal — a tervezettnél nagyobb mértékben — nőtt. A jövedelmezőség, bár nagyon egyenetlenül és a tervezettnél kisebb mértékben, a gazdaság minden ágában javult. Az 1965-ös népgazdasági terv, ha kisebb eltérésekkel is, de egészében teljesült. A múlt évben különösen javult a létszámgazdálkodás és a termelékenység. Az ipari termelés ' egész évi növekedésének mint- - egy 80 százalékát nem új lét- 1 számmal, hanem a termelékenység növekedésével értük el. Javult az exporttevékeny- : ség is, a fizetési mérleggel kapcsolatos céljainkat is elértük. Az ötéves terv értékelésénél figyelembe kell venni, hogy teljesítése közben népünk olyan különleges feladatokat oldott meg, mint a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a honvédí ség korszerű fegyverzettel való ellátása. A termelés eközben jelentősen, az életszínvonal is számottevően emelkedett. S mindezt nehéz körülmények egymást követő elemi károk, természeti csapások leküzdése közepette valósítottuk meg. A gazdasági munka javulását a Központi Bizottság 1964 decemberi határozata indította el. A jövő évi gazdasági munkában folytatnunk kell e határozat következetes végrehajtását. Az 1966. évi terv fő irányszámai — az ipari termelés 4—6 százalékos, a mező- gazdasági termelés 5 százalékos, a külkereskedelmi forgalom 6—8 százalékos növelése — is azt jelzik, hogy nem a puszta számszerű növekedés hajszolása a cél. A gazdasági munka minőségi mutatóinak további javítására, a műszaki fejlesztésre, a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csökkentésére és a következetesen érvényesített takarékosságra törekszünk. A<; 1966-os terv célja más vonatkozásban, hogy az egy főre jutó reálbért 1,5 százalékkal, az egy főre jutó reáljövedelmet 3,5 százalékkal növelje. Befejezés előtt áll új ötéves tervünk kidolgozása. A harmadik ötéves terv időszakában tovább fejlődik népgazdasa- : gunk, növekszik a termelés, bővül az áruforgalom, emelkedik a fogyasztás. I KÉRDÉS: ' Népgazdaságunk fejlődésének üteme most lassúbb, 1 mint korábban volt és mint néhány más szocialista országé. Mi ennek az oka és i várhatunk-e változást e tekintetben a gazdaságirányítási rendszer javasolt reformjától? f t VÁLASZ: Minden szocialista ország i gazdasági fejlődésének meg- • vannak a sajátosságai, eltérő ■ adottságai. Ha az 1953 és 195? 1 nyara közötti fejlődés rendel- 3 lenességére, megtorpanására ■ sőt visszaesésre gondolunk ak- t kor mindenki megérti. hogy nálunk különleges hátrányt l kellett behozni: már az is je- letékeny eredmény, hogy min- jr den alapvető kérdést megoldot- tunk, és ismét fel tudunk zárPÁLASZ: Az igazsághoz híven meg í teli mondani, hogy a vita topább folytatódott, az összes izocialista ország és az összes communista párt egységét nem sikerült megteremteni. Mégis «jelenthetjük, hogy a múlt évsen fejlődött, erősödött a szo- halista országok, a nemzetközi kommunista mozgalom, a háláló erők kapcsolata és együtt- nűködése. Ez egyben azt is je- enti, hogy az egységtörekvések jrősödtek az egységbontó sza- •cadárok pedig mindinkább nagukra maradnak. Ez most a helyzet. A szocialista országok együttműködése mind a Varsói Szerződésnek, mind a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának a keretében és azon kívül is fejlődött. Viszonyunk a Szovjetunióval és a szocialista országok többségével zavartalan, internacionalista és testvéri. Javulnak kapcsolataink olyan szocialista országokkal is, amelyekkel egyes kérdésekben fennálló nézeteltéréseink korábbról ismertek. A jövőt illetően pedig arra kell gondolnunk, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom történelme folyamán már sok nehézséget leküzdött, belső harcaiból mindig megerősödve került ki, s hogy minden bizonnyal most is így lesz. KÉRDÉS: Mindent egybevetve, hogyan ítéli meg ön a nemzetközi helyzet általános kilátásait? VÁLASZ: Az elmondottakból is kiviláglik talán, hogy 1966-tól a szocializmus és a haladás erőinek és egységének növekedését, az imperialista agresszió visszaszorítását, egyszóval a béke erőnek újabb győzelmeit várom. A vezető tőkés államok kormányainak fel kell hagyniuk a nemzetközi jognak és a népek akaratának semmibe vételével, a kihívó agressziókkal, mert különben nem kerülhetik el azt, amit három-négy évvel ezelőtt egyszer már megértek, amikor, ahogy ők maguk nevezték, meg kellett kezdeniök hidegháborús politikájuk „fájdalmas újraértékelését”. Ez nem jóslat kíván lenni* és nem is magától fog végbemenni. De biztosan bekövetkezik, ha a haladás erői — s köztük szocializmust építő magyar népünk — állhatatosan kitartanak eddig követett elveink, céljaink, a békepolitika mellett, s annak szellemében ösz- szefogva cselekszenek, dolgoznak, harcolnak. KÉRDÉS: Belső fejlődésünkről is lenne néhány kérdésünk. Véleménye szerint általában mi határozta meg és mi jellemezte a múlt esztendőben a társadalom helyzetét hazánkban? VÁLASZ: Nem volt könnyű évünk. Száj- és körömfájás volt, árvizek voltak, és egyéb természeti csapások pusztítottak. Nagy erőfeszítést kíván a Duna kiöntésének megakadályozása, és jelentős anyagi eszközöket vett igénybe a károk pótlása. A különböző megpróbáltatások közepette társadalmunk erői megmozdultak, a helytállás, az áldozatkészség sok lelkesítő példáját láttuk. A nemzeti egység mérhető valósággá vált. Ismét bebizonyosodott, ami egész társadalmi haladásunkra jellemző, hogy a szocializmus eszméi mind mélyebben hatják át a népet, hogy a nemzet és a szocializmus mind inkább egy- gyé válik. A haladás élén nagyszerű munkásosztályunk jár. amely történelmi hivatását, vezető szerepét méltóképpen betölti. Csak elismeréssel szólhatunk a falusi dogozók nehéz körülmények között végzett i munkájáról is, a parasztembe• rekről, akik tovább szilárdítják • és fejlesztik szövetkezeteiket • Az értelmiség a szocialista al• kotómunkában mindiobbar • összeforr a munkásosztállyal é: ■ a parasztsággal Hasznosan tel lesíti feladatát a kisiparosol ’ és kiskereskedők zöme is. A társadalmi tevekenyséí minden területén előrehala dunk. Ennek köszönhető, hog; szocialista termelési viszonya (Folytatás az 1. oldalról) ' pában pedig azoknak a nyugatnémet militaristáknak a ke- 1 zsebe akarnak atomfegyvert ad- 1 ni, akik a történelem által í régóta véglegesített határok ' revíziójára törnek. ■ De az is tény — s ezt az j amerikai imperialisták is tud- ( jak —, hogy e „furkósbot”-po- j Etikával szemben magában az ( Egyesült Államokban is növek- . szik az elégedetlenség és a til- ] takozás, s még NATO-beli sző- , vetségeseiket sem tudták egy- ] séges akcióra bírni. S ami még fontosabb, a megtámadottakat nem tudták megfélemlíteni, még kevésbé leigázni, mind növekvő ellenállással találkoznak, ' győzelem számukra nem látható, s mindjobban lelepleződnek a világ közvéleménye előtt. így értem azt, hogy az imperialisták nem ragadták kezükbe a kezdeményezést. Agresz- szív cselekedeteik sokkal inkább a szorongatott kalandor hazárd lépéseire emlékeztet nek. KÉRDÉS: Milyen lehetőséget lát a békés egymás mellett élés elvének érvényesítésére a jelenlegi nemzetközi helyzetben? TÁL ASZ: A békés egymás mellett élés elve számunkra nem propagandaszólam, nem taktika, hanem egész korunkra érvényes lenini elv, amelynek érvényesítéséért minden körülmények között a mostani nemzetközi helyzetben is lehet és kell küzdeni. Mi abból indulunk ki, hogy a szocialista építőmunkához békére van szükség, a kommunisták történelmi küldetése, hogy az emberiség érdekében küzdjenek egy újabb világháború megakadályozásáért, a- zért is, mert a szocializmus eszméjének világméretű győzelméhez nincs szükség háborúra. A mostani helyzetben félreértések is adódnak a békés egymás mellett élés értelmezésében. Mi tudjuk s a kapitalista országok kormányainak is meg kell tanulniuk, hogy a béke oszthatatlan, képtelenség azt feltételezni, hogy miközben bombáznak egy szocialista országot, más szocialista országokkal fejleszthetik politikai kapcsolataikat. A népeknek pedig tudniuk kell, hogy a békés egymás mellett élés elvét és gyakorlatát rá kell kényszeríteni az imperialistákra, s ebben nemcsak a kommunistáknak van feladatuk, hanem minden embernek, aki bármilyen okból ellene van a háborúnak, a Föld bármely részén éljen is. KÉRDÉS: Milyen lehetőségek nyílnak ebben a helyzetben a Magyar Népköztársaság nemzetközi tevékenysége számára, hogyan hasznosíthatjuk ezeket a lehetőségeket? TÁL ASZ: A Magyar Népköztársaság nemzetközi tekintélye 1965-ben is erősödött. Ezzel együtt külpolitikai tevékenységének lehetőségei is tovább növekedtek. Az 1966-os esztendőben is szándékunkban áll és kötelességünk is, hogy hasonló szellemben tovább folytassuk és szélesítsük a Magyar Népköz- társaság külpolitikai tevékenységét. Hazáik képviselőire a nemzetközi politikában az a megtisztelő szerep vár, hogy minden területen növekvő aktivitással tevékenykedjenek és önálló kezdeményezéssel is működjenek közre a szocializmus, a béke javára, a vitás nemzetközi kérdések megoldása érdekében, szoros együttműködésben a Szovjetunióval, a Varsói Szerződés tagállamaival, valamennyi szocialista országgal, a haladás minden erejével. KÉRDÉS: Hogyan látja a szocialista országok együttműködésének eredményeit és távlatait. a nemzetközi kommunista mozsa’nm egységé- ek »problémáit, s ezek ha- ”t a jelen’<*»5 nemzet- :i helyzetre9 XZPßJSAG >66. január 1„ szombat
