Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-17 / 297. szám
Újjászületett a gyár lék a bizalmukat, lehiggadtak, megnyugodtak és lassan egytől egyig mellé álltak. VISSZATÉRT A REND, a fegyelem a gyárba, megszűntek a vizsgálgatások, a felesleges jelentéskészítések, írások. Most már nincs baj a munkával, nincs baj a pénzzel, és természetesen, mert ez ma mér természetes, hogy nincs baj a gyárral sem. És mindez néhány hónap alatt történt. — Amikor idejöttem, nem Ígértem egy fillért sem. Először azért nem, mert valóban nem volt, másodszor meg: nem volt mire pénzt kérni. Egy fillért sem ígért, de félévkor már mégis osztott. Negyvenhétezer forintot a fizikai dolgozóknak, 13 ezret a műszakiaknak. Csak az idősebb munkások tudnák megmondani, hogy mikor osztottak ki ennyi jutalmat a gyárban ... — Nem ígértem és valóban osztottam. A munkánk alapján, az érdemeink szerint. Ez a kollektíva jó összetételű é.s hogy tudnak dolgozni, azt most bebizonyították. A gyár talpraállt, újjászületett. Féléves munkája alapján harmadik helyen végzett a gyáregységek közötti versenyben. Pedig sportnyelven szólva néhány hónappal ezelőtt még osztályozót sem játszhatott volna. A siker, a munka közös volt. Mindenkinek jutott belőle. De hogy az igazság és a sportból hozott példánál maradjunk, nem kis része van a sikerben az új „edzőnek” a gyár vezetőjének: Nehr Tibornak. Nem hiú ember, nem vágyik a dicséretre, nem is tulajdonítja magának az eredményt. De mostanában nagyon sok szó esik a gazdasági vezetésről. Azt hisszük, így is figyelmet érdemel munkája. NÉHÁNY NAP ÉS VÉGE az évnek. Talán furcsa lesz a gyárban, hogy most nem kell majd hajrázni. Mert nem kell, a terv már így is meglesz. Ha csak az ég le nem szakadd ahogyan valaki megjegyezte... Koós József terveket bírálnak felül, kritizálnak útón-útfélen, s rossznak minősítik. Megengedhető ez? Nem engedhető! Tévedés ne essék, nem a kritika, a bírálat joga ellen szólok. Nálunk bírálhat mindenki, akinek bírálni valója van — s persze, bátorsága. Bátorsága, hogy a mamagunk portáján elsősorban kötelességünk észrevenni, ostorozni a hibákat, s azokat kijavítani, megszüntetni. Nálunk bírálhat mindenki. Valóban ez az igazság, amely társadalmunk természetéből fakad. Ám minden bírálatot csakis a tettek hitelesítenek. Ha kötelességét teljesíti az ember, megalapozottabban szólhat, van szavainak súlya, hitele, hiszen becsületes tett a támasza. S az embernek az a kötelessége, hogy a maga portáján tartson rendet — a maga portáján irtsa a rosszat, munkálkodjék becsületes tettekkel. A becsületes tettekből az egész 01 szagnak haszna van. Pataky Dezső Valahol olvastam, hogy az ember harminc éven túl már felelős az arcáért. Kétségtelen. De nőknél a kozmetikus is! ★ — Nem szeretsz már? — kérdi váratlanul az asszony. — Kit? - kapja fel a fejét a férj az újságból és — elpirul. ★ A bűnökkel úgy vagyunk, hogy a magunkét megmagyarázzuk, főnökeinkét megértjük, beosztottjainkét megbüntetjük. ★ Az ember az istent saját képmására teremtette. Olyan is! ★ Egy igazán jó könyvtárban mindent meg lehet találni. Még az olvasnivalót is. ★ A béke akkor kezdődik, amikor egyetlen ember megölését gyilkosságnak nevezik. Ha megszűnt a gyilkosság, megkezdődött a háború. (-ó) ! Örömök, gondok Egerbocson Szövetkezeti vezetés — szövetkezeti vezetők Vannak olyan szövetkezeti vezetők, akik arra az álláspontra helyezkednek, hogy az a leghelyesebb, ha senkivel sem kerülnek közeli kapcsolatba a termelőszövetkezeti tagok közül. Ennek a helyzetnek az igazolására jó néhány példát is felhoznak, olyan esetet, amikor a szövetkezeti elnök csakugyan súlyos helyzetbe került. Mégsem lehet egyetérteni az említett felfogásai. Nem, mert a merev elzárkózás eltávolítja az elnököt, s a többi vezetőt a szövetkezeti gazdáktól. Rideggé teszi közöttük a kapcsolatot, s akadályozza azt, hogy a szó nemes értelmében vett, emberséges viszony jöjjön létre vezetők és vezetettek között. Márpedig arról semmiképpen sem szabad lemondani, hogy a termelőszövetkezet a régi, sivár paraszti élet helyett, egy sokkal emelkedettebb, valóban emberi tartalommal megtöltött, s a falvak népe által kedvelt, közösségi életformát is jelentsen. Nem igaz, hogy ennek a magasztos célnak a szolgálatát mértéktelen italozás, klikkezés, részrehajló só- gorság-komaság nélkül nem lehet megvalósítani. Éppen ellenkezőleg: a vázolt célt csak akkor érhetjük el, ha a vezetők feddhetetlen életükkel, a mértékletes szórakozásra, az önös érdekektől, nem tiszta indítékoktól mentes barátkozó,sva is ugyanúgy jó példát mutatnak, mint a kötelességek pontos, lelkiismeretes teljesítésében. Pz a magatartás, az ilyen példamutatás nem tévesztheti el a célját, és nem járhat rossz eredménnyel. Az egész tagságra előnyös, kedvező hatással van a vezetők ilyen példamutatása. Ennek eredményei pedig előbb-utóbb megmutatkoznak a szövetkezeti gazdák munkájának és gondolkozásmódjának egészséges fejlődésében egyaránt. Gulyás Pál kapni. Új helyiség kellene. Mi a magunk részéről telket, építőanyagot, sőt társadalmi munkát is felajánlottunk a posta- igazgatóságnak. Nem tartanak rá igényt. Házakat is ajánlottunk megvételre, de ez sem járt eredménnyel. A falu lakosai viszont szeretnék, ha megoldódna ez a kérdés, mert már úgy volt, hogy ez év elején bezárják a postát. Ez pedig nagyon hátrányos lenne a községre. Mi állandóan gondolkozunk a kérdés megoldásán, de a postaigazgatóság részéről — legalábbis úgy látjuk — hiányzik a megértés. — Egy lehetőség lenne. Az új klubszobánk és a könyvtár- helyiség átadása. Ez viszont nagyon kellemetlenül érintené a lakosságot, hiszen a fiataloknak úgy sincs más helyük a szórakozásra. Az az igazság, hogy nagyon kell ez a helyiség. Van igény a művelődésre, szórakozásra. Csak egyetlen példa: a múlt évben még kilenc televízió volt a községben, az idén már 67 van. Az emberek mívesen ultimnál;. viszont a tanácstól is elvárják ezt. Aztán a tanács és a termelőszövetkezet kapcsolatáról beszél a titkárnő. — A szervezési feladatokban sokat segít a termelőszövetkezet. De anyagilag is támogatja a célkitűzések megvalósítását. A vízmű építéséhez például most hetvenezer forinttal járultak hozzá. Peregnek a titkárnő szavai, váltják egymást a gondolatok. Sorakoznak az örömök, az eredmények és a gondok is, amelyek megoldásra várnak. Egy kis falu mindennapos életének eredményei, gondjai — amelyekből kitűr'k a falu változó, formálódó arculata. K. L. xipBmc 3 1965. december 17., péntek Panaszkodik a hivatalnok, képzeljem, fél órát várakoztatták itt meg itt egyetlen aláírásért, mert az a nyavalyás bürokrata valakinek vicceket mesélt. Panaszkodik az áruházi eladó, képzeljem, külföldön járt, pulóvert akart venni, de az a festett lustaság csak két pulóvert tett eléje, nem választhatta ki azt, amelyik a legjobban tetszett volna. Egy pillanattal később külföldi, idegen nyelven beszélő vásárló áll a pulthoz, az eladó letesz eléje két pulóvert. „Lerámoljam az egész polcot? Vissza is kell azokat rakni, drága hölgyem...!” Hangoskodik a hivatalnok, szidja a felettes szervet, már megint faramuci rendeletet kreállak. És a te főnöködnek ez meg ez a rendelkezése? — kérdezem. Felemeli a kezét: „... ne szólj szám , .. ! A főnök, az főnök!” Hangoskodik az áruházi eladó, hogy a felettes szerv vezetői mennyire kivételezettek, mindig elteszik nekik az új holmikat. És az ott nem a főnököd eldugott holmija? — kérdezem. Felemeli kezét: „... ne szólj szám ... ! A főnök, az főnök!” Sokan felbuknak a gerendában, mégis a szálkát piszkálják; sokan mások portáján sepernek, ott keresik a hibát — ez légi emberi gyengeség, ismert tulajdonság. Az azonban már uj divat, hogy sokan „felfelé kiabálnak”. Divattá lett a felsőbb szerveket, az illetékeseket szidni. Divat a vezetőket szidni. Divat a felsőbb utasításokat kritizálni, a felsőbb utasítások ellen ágálni, hangulatot kelteni. Talán „fent”, a „felsőbb szinteken” nem követhetnek el hibát? — kédezhetik. Tagadhatatlanul követhetnek el hibákat. És ha hibát követnek el, nem mondhatja meg nekik senki? De, igen. megmondhatja bárki, őszintén, nyíltan és hangosan megmondhatja. Hangosan. de nem hangoskodva! A hangoskodó embereket rendszerint á gyáva és haszontalan emberek típusába sorolhatjuk. Mert mi más jelzőt találnánk rz olyanokra, akik szidják a minisztereket, a kormányt, a trösztöt, de hallgatnak, mint a sír, mikor saját és közvetlen felettesüknek, vezetőjüknek kellene megmondaniok, hogy ez és ez az intézkedés rossz, káros a népgazdaságra, stb. Persze, miért ne szidnák a minisztereket, szidhatják, mert a fizetés- emelést nem a miniszterek adják, s a prémiumokat, de a különböző kedvezményeket sem — úgyhogy akármilyen is a vélemény, ha nem a közvetlen felettest, vezetőt sérti, az a fíze- tésemelkedést, a prémiumot nem veszélyezteti. Ám legyünk igazságosak, nemcsak kicsinyes anyagi érdekek játszanak közre abban, hogy sokan a maguk portáján nem merik kinyitni a szájukat. Akad példa arra, hogy a kimondott őszinte szó nem tetszik, a kritizálás, a bírálat nem tetszik, s aki szólni mer, jobbról is, balról is „megszorítást” kap. S az még a jobbik, hogy nem kap fizetésemelést, prémiumot. Sokan gyávák a maguk közvetlen portáján szólni, de a felsőbb szerveket, vezetőket bátran bírálják, leszólják. Sőt: országosan megvitatott, tudósok, szakemberek csoportjában kimunkált és eldöntött » Kinek a portáján...? tén elmondtam terveimet, véleményemet. Nem azt, hogy én mit akarok, hanem hogy mi mit akarunk. A gyár valamennyi dolgozója. Nem én akarok rendet csinálni, hanem közösen. Nem ígértem semmit csupán azt kértem az emberektől, akikről meggyőződtem, hogy tudnak dolgozni, hogy valóban dolgozzunk is. Közösen a maga munkahelyén, a maga beosztásában. Aki pedig nem akar velünk maradni, úgy dolgozni, ahogyan kell, az hagyja itt a gyárat. Voltak, akik elmentek, voltak akiket elküldtünk. Külön megbeszélésre ültünk össze a műszakiakkal is. Mindenki megkapta a feladatát, amelyet nemcsak teljesíteni kell, hanem felelni is érte. Világos feladatokat szabtunk és következetesen meg is követeljük. HATÁROZOTT, KEMÉNY ember. Ha kell, ötször is elmagyaráz egy dolgot, de ha már egyszer megértettemet kap magyarázatára, már nincs több beszéd. Csak munka. Ebből nem enged. Még akkor sem, ha néhány embernek eleinte ez nem tetszett. Voltaic ilyenek. Kicsit szokatlan volt a rend. a fegyelem. Nem vitatkozni jelentéseket írni jött Egerbe, hanem dolgozni. Elveit módszereit magától is megköveteli... — Zavaros volt a profil kérdése is. A traktoralakatrészek és a sebességváltók gyártása mellett még a dömperbolygó- mű gyártását is ide tették. Ennek pedig nem voltak meg a feltételei. Százával készültek a selejtes alkatrészek, nem ment a munka, az emberek elkeseredtek, a tervek meg teljesítetlenül halmozódtak egymásra. Ma már csak olyan alkatrészeket gyártunk, amelyeket valóban tudunk gyártani, amelyeknek megvannak a feltételei is. Így elértük, hogy csökkent a veszteségidő, a seleit, az állásidő és jócskán csökkentek a túlórák is. Az eltelt idő a gyáregységvezető elveit, módszereit igazolta. Az emberek visszanyerÉVEKEN KERESZTÜL közpréda volt az emberek, a különféle társadalmi és tömegszervezetek, bizottságok előtt a Hajtómű és Felvonógyár 4- es számú egri gyáregysége. Ha elrettentő példára, vagy figyelmeztető tanulságokra volt szükség, az útirány a gyár volt. Dossziék teltek meg a vizsgálatokkal, a jelentésekkel, da a valóságban minden maradt a régiben. Nem ment a termelés, országos hírt szereztek a selejt- gyárlással, rossz volt a légkör az üzemekben, baj volt a munkafegyelemmel, s a megfelelő anyagi, erkölcsi elismerés hiánya miatt még azok az emberek is elkeseredtek, kedvüket vesztették, akik alapítói voltak a gyárnak, s lelkiismeretesen, becsületesen dolgoztak. Ebben az évben azonban valami történt a gyárban. Nem is kis dolog. Ügy lehetne pontosan megfogalmazni: hogy újjászületett ... Az első negyedév még nem sikerült. A 29 milliós kétszárú- termelési tervet 21,5 millióra teljesítették, amely százalékban kifejezve csak 74,2 százalék. Féléve már 100 százalékos volt a terv... Mielőtt a visszapillantásra, ahogyanra sor kerülne el kell mondanunk, hogy 1965. április 1-vel Nehr Tibor személyében új vezető került a gyár élére. Egy olyan ember, aki évtizedeken keresztül dolgozott már a szakmában, és a fővállalat termelési főosztályvezetői állását cserélte fel az egri gyáregységgel. Nemcsak nagy-nagy tapasztalatával és kitűnő szakmai tudásával érkezett Egerbe, hanem ismerte a gyár múltját és betegségeit is .. j — Az előző beosztásomból eredően évek óta ismerem az egri gyáregységet. Sokat jártam ide, így tudtam, hogy mit vállaltam, amikor úgy döntöttem, hogy eljövök. MUNKÁJA NÉPSZERŰÉN kezdődött. Április 4-én találkozott először mint gyáregy- ■ ség-vezető a dolgozókkal és mindjárt kitüntetéseket kellett átadnia. A következő napok | azonban már korántsem vol- j tak ilyen népszerűek ... — Összehívtam a gyár dől- | gózóit és határozottan, őszin- j j Süt a nap, de inkább csak fénye, mint melege van. A megfagyott föld nem bír felengedni, a tetején képződik csak vékony vízréteg. Bent a tanácsházán kellemes a meleg. A világos, barátságos irodában beszélgetünk a végrehajtó bizottság titkárával, illetve titkárnőjével az alig több mint ezer lelkes község eredményeiről, gondjairól. Mert van mind a kettőből. Az idén ősszel kezdődött meg a faluban a törpe vízmű csőhálózatának építése. Jövőre a község egy részét már ellátja jó ivóvízzel a vízmű. Aztán évenként újabb utcákat kapcsolnak be a hálózatba. Eddig a közkutak vizére volt utalva a falu, de ezek nem győzték a vízellátást. — örülünk, hogy végre megoldódik majd a vízproblémánk — mondja Mélypataki Istvánná vb-titkár —, de az is biztos, hogy községfejlesztési alapunk nagy részét, lefoglal ja ez a beruházás. Ezenkívül szinte nem is jut semmire. A község lakosai viszont szépen vizsgáztak áldozatvállalásból. Azok is kifizetik a községfejlesztési hozzájárulást, akiknek nem kell, sőt még 3—4 nap társadalmi munkát is felajánlottak. A termelőszövetkezet is nagy segítséget ad a vízmű építéséhez. — Bár csak minden olyan jól menne, mint amilyen szívesen segítenek az emberek. ?... — Vanak gondjaink is. Itt van például a kultúrotthonunk. Rossz állapotban van, nem lehet jól fűteni, rosszak a székek is — nem tudunk rendezvényeket tartani, mert oda senki sem megy. Még az a szerencse, hogy van egy klubszobánk. Az segít valamit. De ez még hagyján. A legnagyobb gondot a posta okozza. — Miért? — A posta épülete egy magánházban van már évek óta. A tulajdonos szeretné visszaáll!. A saövelli4*zeli vezetők ni awaliirí a**á ró I X/fezetőnek lenni minde- ’ nütt nehéz és felelősségteljes dolog. Kiváltképpen az a termelőszövetkezetekbén, ahol még kialakulatlanok nemcsak a gazdálkodás megállapodott- , nak tekinthető formái, módszerei, hanem a közösségi életnek azok a szabályai is, amelyek majd az egységes szövetkezeti parasztság lcikovácso- lódása után általánosan érvényesülnek. Sokat kell még tennünk azért, hogy új. szocialista tartalommal telítődjék az a keret, az a forma, amelyet a termelőszövetkezet jelent. S ki tagadhatná, hogy a legtöbbet azok tehetik ezért, akik a legközvetlenebb, mindennapi kapcsolatban vannak a falu népével, s akiket a parasztság bizalma a községbén, a termelőszövetkezetben vezető tisztségre emelt. Felsorolni is hoszú lenne, hogy mi minden hárul a termelőszövetkezeti vezetőkre, az elnökökre, a párttitlcárokra; a mezőgazdászokra, a könyvelőkre. a brigádvezetőkre s mindazokra, akik a társas gazdálkodás, a szövetkezeti élet valamelyik területén irányító szerepet visznek. Időzzünk ez alkalommal ne is annyira a feladatoknál, mint inkább annál, hogy milyen nagy jelentősége van a szövetkezeti vezetők magatartásának, viselkedésének. Annak, hogy személyes pél a adásukkal, funkciójuk betöltése közben és a magánéletben, mire ösztönzik a többieket. Arra-e, hogy önzetlenül, a törvények feltétlen tiszteletben tartásával, legjobb tudásuk és lelkiismeretük szerint dolgozzanak, vagy pedig kisebb nagyobb magatartásbeli hibákkal, fogyatékosságokkal nehezítik az egészséges fejlődést. Sajnos, a termelőszövetkezeti mozgalom megindulása óta nemcsak olyan emberek kerültek vezető beosztásba a szövetkezetekben, akiket az előbbi csoportba lehet sorolni. Voltak, s ma is vannak olyan, különféle tisztséget viselő szövetkezeti vezetők, akik méltatlannak, vagy gyengének bizonyultak arra, amit vállaltak. Nem azokról van most szó, akik a közös vagyon hűtlen kezelésével, sikkasztással, visszaélésekkel „vívták ki” minden becsületes ember megvetését. Azokról beszélünk, akik nem is rossz szándékkal, s talán nem is akarattal, de emberi gyengeségből mégis nehézségeket támasztanak viselkedésükkel. A leggyakoribb forrása az ilyen természetű hibáknak az, hogy a vezető nem szolgálatnak, hanem hatalmaskodásra lehetőséget adó tisztségnek tekinti beosztását. Az erre hajlamos ember úgy viselkedik, mintha a szövetkezet mindenestől az övé volna, mintha ő rendelkezne teljhatalommal a szövetkezeti tagsággal és a közös vagyonnal egv irsnt. Ez a hiba jeientke- zik kis mértékben már akkor is, amikor az elnök vagy valamelyik másik termelőszövetkezeti vezető ilyenféleképpen fogalmaz: „az én szövetkezetem”. „én már bevetettem ennyi meg ennyi holdat”, „az én embereim” stb. Vannak kirívó példái is annak, hogy ho- vá vezet az ilyen gondolkodás, í a szövetkezeti életnek és mun- kanak ez a teljesen hamis és c mindenképpen ártalmas fel- fogása. Nemegyszer torkollott- már ez egészen durva diktá- torkodásba, basáskodásba az- emberekkel szemben, ami vi- szont előbb-utóbb magával- hozta a gátlástalanságot az i anyagi ügyek intézésében is.- Örvendetes és biztató, hogy a , termelőszövetkezeti tagok fel- figyelnek ezekre a jelenségek- i re, és egyre határozottabban- lépnek fel ellenük. | Sok véleményt támaszt az élet azokkal szemben, akik egy-egy termelőszövetkezet 1 élén tevékenykednek. A leg- . fontosabbak közé tartozik az, , hogy minden körülmények között igazságosak legyenek, ne tegyenek kivételt sem a rokonokkal, sem a barátokkal, sem ’ azokkal, akikre valami miatt ; neheztelnek. A falu közvéle- ’ ménye nagyon érzékeny erre, s éppen ezért súlyosan esik latba minden ezzel lcapcsola■ tos hiba, fogyatékosság. Tó néhány termelőszövet- ■' kezeti vezető tette már ■ szóvá, hogy gondot okoz neki : a barátkozás az emberekkel, a ■ szövetkezeti tagokkal. Ha el: zárkózik a barátkozástól, példának okáért attól, hogy a szövetkezeti vendéglőben, ■ vagy máshol rendezett összejövetelek, találkozások alkal■ mával megigyon velük egy-két 1 pohár italt, akkor gőgösnek, beképzeltnek tartják, s köny- 1 nyen olyan hírét keltik, hogy „lenézi az egyszerű embereket.” Ha viszont nem utasítja vissza a meghívást, akkor az a i veszély fenyegeti, hogy az italozás, a kocsmázás miatt szólják meg.