Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-17 / 297. szám

Salude, Cuba! íi. Rázzák a fáróS a rothadt gyümölcsöt De aztán csendes, békés lett minden, ahogy elhaladt vidám csoportjuk. És ekkor izgatott kiáltások verték fel a nyaraló csendjét. A férfiak a tenger felé mutogattak. Mi bármeny­nyire meresztettük a szemün­ket, nem láttunk mást, mint egy bágyadtan pislogó lám­pást, amely szinte ütemre him­bálózott a fodros hullámokon. Mint valamikor az ősi tam-tam- dobok híradása egyik falutól a másikig, úgy repült a hír háztól házig. — Amerikai hajó a láthatá­ron. És a férfiak, akik még az előbbi percben kényelmesen hintaszékeikben pihentek, vagy a panziók portáin várták a vendégeket, fürdőt készítettek elő a turistáknak, vagy éppen reparálták a napközben meg­sérült strandfelszereléseket, szinte pillanatokon belül szer­vezett harcosokká változtak. Vállukon géppisztoly, dereku­kon tölténytáska, sebtében fel­csatolt pisztolyok, milicista- sapka és mintha valami va­rázslatos gyors parancsra cse­lekedtek volna, már el is fog­lalták őrhelyeiket, a tenger­part hosszában. A pislogó lám- pájú hajó lassan eltávolodott szemünk „lőtávolságából”. Jó egy óra múlva, amikor a szállodába visszatértünk, Ju­dit asszony, a tolmácsunk iz­gatottan futott hozzánk. — A bárban amerikaiak vannak... kubai fiatalokat akartak átcsempészni az USA- ba... ezt meg kell néznetek. Mint kiderült, jó szimatuk volt a milicistáknak, a luxus­jacht valóban amerikai volt, nem messzire ki is kötött és a rnilicisták kíséretében két le­zserül öltözött húszegynéhány éves amerikai fiú és egy puló­vere», szoknyás, rendületlenül cigarettázó lány volt a hajó utasa. Most hanyagul a bárpultra könyökölve válogatnál: a Ba­cardis-, whiskys-, ginesüve- gek között. Mellettük kigom­bolt revolver-táskával, szem­üveges milicista ül. ö semmit — Értsék meg, kérem a ki­vándorlás csak az arra megje­lölt helyen történik, hiába is megyünk ismerőseikhez, nem vihetik el őket hajóval. Az ifjak mégis taxiba száll­nak, s a milicista is ügyesen bevágódik a hátsó ülésre. Elhajtanak és a szállodák, nyaralók régi hangulata visz- szaszáll. A géppisztolyos, pisz- tolyos rnilicisták leverik ruhá­jukról a tengerpart homokját, s rövid negyedóra múlva visz- szavedlenek pincérré, portássá, gépkocsivezetővé, vagy éppen nyaraló vendéggé. A kivándorlás most különö­sen foglalkoztatja a kubaikat, s ehhez tudni kell, hogy ami­kor a diktátor Batista hatal­ma összeomlott, a forradalom­tól való félelmükben sokan el­hagyták Kubát a földbirtoko­sok, gyárosok, tiszteli, értelmi­ségiek közül. S amikor látták ezt a pánikszerű menekülésü­ket a kubaiak, így szóltak Fide] Castróhoz. — Rázzad csak, Fidel a fát, hadd hulljon róla a gyümöl­csök rohadtja. Most újból lehetővé válik, hogy azok, akik nem értenek egyet a forradalom céljaival, vagy jobb megélhetést remél­nek az USA-ban, kivándorol­janak. De a férges gyümölcsből így is marad még elég, hiszen a ha­talmukat vesztett Batista-hívek egyre-másra dobják át diver- zánsaikat, új és új terveket szőnek a szigetország leroha­nó sara, a régi rend visszaállí­tására. A Disznó-öbölben elszenve­dett vereség —, amiken* 72 óra alatt a partraszálló interven­ciósok ezreit semmisítették meg, vagy ejtették fogságba — kemény lecke volt a betolako­dóknak, de ahogy meggyőződ­hettünk róla, a kubai hadsereg még keményebb leckét készít azok számára, akik megkísérel­nék újból az inváziót. Jártunk a hadsereg egyik nagy támaszpontján, amely mintegy 140 kilométerre van az USA partjaitól, modem technikával, megfelelő partvé­delmi fegyverekkel felszerelve, ahol nemcsak a parancsnok bi­zonygatta az egység elhatáro­zását bármely betolakodó visz- szaverésére, de a katonák sza­vaiból is az az elhatározás csendült ki, amelyet laktanyáik falára írtak. „Életünk árán is megvédjük Amerika első szabad országá­nak partjait". (Folytatjuk) Kovács Endre szabb szemlélődésre késztetett, íuáttuk a golyóktól sebzett fák forradásait, a gerendákból ácsolt fedezékek háborús nyo­mait. Nagy kontraszt ez a békés Európából érkező számára. Ilyen közelségben látni a fegy­vereket, az öldöklés nyomait még a strandon is. — Ezen a tájon heves har­cok folytak az ellenforradalmi l>artraszállók ellen. A környék­beliek sok hősi halottat áldoz­tak — törte meg a lövészárok feletti nézelődés csendjét ve­zetőnk. — Láthatták az út mentén azokat az apró zászlóval díszí­tett sírokat, amelyek mind- mind egy-egy milicista, katona vagy önkéntes harcos emlékét őrzik, akik itt, a zapatai mo­csarakban ütköztek meg az amerikabérenc partraszállók- kal — idézi fel utazásunk pil­lanatnyi képeit Matild asszony, •üti semmit se hagyott elmu­lasztani a tanulságos látniva­lókból. — És emlékezzenek csu.r ar­ra a táblára, amelyet a havan­nai múzeumban láttunk. Igen, az a fekete iskolatábla valóban emlékezetes látvány ?olt számunkra és sokat jelen- 'ett annak megértésében, hogy tt, Kubában, szinte egyik pil­lanatról a másikra készen kell lenni a legelszántabb fegyve­res harcra a betolakodókkal, akik az éjszaka sötétjében sartraszálló járműveken, repü­lőgépeken jutnak a szigetor­szágba az amerikai kémeket és diverzánsokat kiképző tá­maszpontokról. S visszaidéztük emlékezetünkbe azt az iskola­táblát amely Plaja Gironból került a fővárosba. Rajta ku- 6ai hazafiak sebtében odaírt jelszavai: ..Patria o muerte!” (Haza. vauv halál) „Vencere- mosl” (rt'rnviinkí) és felrajzol­ták rmsiráiulcat is a főkefe deszka!er»o aztán tanítóink­kal eavíPt a naemSh diákok fegyvert fogva szálltak szem­M AYA az egri Gárdonyi Géza Színházban Charles: CÉCZY JÁNOS Énekes: YASS LÁSZLÓ 4 MPVM&G I96‘5. december 17., péntek be a túlerőben levő ellenforra­dalmár banditákkal. Később elfoglalták az iskolát a partraszállók, s láthatólag feldühítették őket ezek a biza­kodó búcsúüzeneteík, mert dur­ván összekarcolták a táblát, széttépték a könyveket, de le­győzni nem tudták a haza ne­vében ellenük harcba induló­kat. Számunkra rendkívül szokat­Hosszú utazás után értük el a Plaja Larga-i strandot. A trópusi záport megelőző forrő- ság elől nagy nekifutással akartuk magunkat belevetni a Karib-tenger húst Ígérő vizébe, ám a parttól néhány méterre megtorpantunk. A 4—5 méternyi sűrű fák alatt mély lövészárkok, ütegál­lások húzódtak. Ez a látvány megállított bennünket, s hosz­Akik művét ismerték és sze­rették — virtuóz stílusú elbe­széléseit, különös környezet ­ben játszódó regényei sorát, írásainak jellegzetés alakjait — nem is gondoltak halálára. Az angol irodalom öreg feje­delme még életében a halha­tatlanság rangját kapta, mun­kássága nemcsak az angol, de te utói a halál, Nizzából kel­tezték azt a szomorú hírt, hogy Cap Ferrat-i villájában lehel­te ki a lelkét —■ 91 éves korá­ban. Az életet hordozó vér je­lentette számára a halált, szombaton érte agyvérzés, s többé már vissza sem nyerhet­te eszméletét. Könyvei polcok sorát töltik Mau&hum emlék esete a világirodalomnak is megkü­lönböztetett értékei között van. Könyvei számtalan kiadatás után is a jó értelemben veti bestsellereknek számítottak, : több milliós példányszámban keltek el. A legkeresettebb, legkedveltebb és legolvasot­tabb írók közé tartozott azoh között, akik századunkban él­tek és alkottak. William Somerset Maugham, a világhírű angol iró most már nem él. Kedvenc tartózkodási helyén, a francia Riviérán ér­meg, ám nemcsak regények, elbeszélések köteteit hagyta maga után, a polgári élet nagy ismerőjének, a kedélyes cini­kusnak nagyszámú színművét is megtapsolhatta közönsége. „Sör és perec", „Akkor és most’, „Borotvaélen”, „Szín­ház”, „Az ördög sarkantyúja” című regényei magyarul is megjelentek, s most halálakor az „Eső-” és „A királyért’ cí­mű darabjaira is emlékezhe­tünk. Zúg a képtáviró Ripottcsere az Intervízió és az Euróvízió között Mikrohullámok randevúja a Szabadság téren Maci magára húzza a taka­rót. Vége az esti mesének. Több mint 800 ezer családban közelebb húzódnak a tv-készü- lékhez. Falun, városban ily- képpen szólnak ki a konyhába: — Anya, nagymama, mami gyertek. Kezdődik a híradó. A tv egyik legnépszerűbb műsorszáma nyolc éve jelent­kezik esténként, hogy beszá­moljon a világ, az ország ese­ményeiről. Egy-egy érdeke­sebb külföldi filmriportnál sokan felteszik a kérdést: — Hogyan csinálják, hogy a New Yorkban, vagy Londonban délben lezajlott eseményt este már közvetíti a híradó. A gyorsaságban nincs sem­mi ördöngösség, csak — techni­ka. A tv híradója sok szálon kapja a friss filmriportokat. A repülőgépek naponta do­bozszámra hozzák a világ min­den részéből a filmtekercse­ket. De a lökhajtásos repülő­gép még a rakéták korszaká­ban sem tud versenyre kelni a rádióhullámokkal. A leg- frisebb anyagok képtávírón és mikrohullámú közvetítő lán­con érkeznek. A híradó szerkesztőségében reggeltől-estig zúg az „Unifax” képtávíró. Telefonkábelen tartja a kapcsolatot London­nal és Moszkvával, A beérke­ző elektromos jeleket alakítja át képpé, 14 percenként meg­jelenik a lassan forgó papír­szalagon egy-egy fénykép. A Va 7-es londoni esemény képe 7 órakor már a Szabadság té­ren van és a kamerák azonnal közvetíthetik az állóképet. Ezzel a berendezéssel csak az álló­képeket továbbítják, a mozgó­képek más úton érkeznek; Európát éppen úgy, mint a többi kontinenst, mikrohullá­mú közvetítőlánc hálózza be. A tv-képek csak különleges kábeleken, vagy ultrarövid hullámokkal továbbíthatók, Oslóból Rómába, Moszkvából Budapestre csak úgy továbbít­ható a műsor-, ha a képeket az egymástól 50—80 kilométer távolságra lévő közvetítő állo­mások veszik és adják tovább. Azért szükséges az állomások ily sűrű láncolata, mert az ultrarövid hullámok — hason­lóan a fénysugárhoz — egye­nes vonalban terjednek. A jó kapcsolat biztosítására a tor­nyok „parabola antennái” far­kasszemet néznek egymással, vagyis szabad szemmel is lát­ni kell egyik helyről a mási­kat. Az idők folyamán az In- tervízióhoz és az Euróvízióhoz tartozó közvetítő állomások láncolata teljesen kiépült. Az Euróvízió a nyugati országok, az Intervízió a szocialista or­szágok televízióját fogja ösz- sze. Egyezmény értelmében naponta kicserélik legérdeke­sebb filmriportjaikat. Minden ország reggelenként géptáv­írón közli a prágai, illetve a brüsszeli központtal a napi eseményeket. Ezekből az egyes adók kiválasztják, mire van szükségük. Tamás György sót kapott Az sem ártott volna, ha egyes számokat az érvénye­sülni kívánó lírai tenor ked­véért transzponáltak volna Ennyi figyelem minden bi­zonnyal indokolt egy pályája elején álló énekessel szemben akinek itt-ott még a jogos ön­bizalma is hiányzik. A próza­mondásra és a játékra gon­dolunk, ahol a színház peda­gógiai munkája sokat segühet Végtére is nem a fiatal éne> kesek hibájául kell felrónunk azt, hogy a hazai színészkép­zés évekig elhanyagolta a ze­nés műfaj nívós utánpótlásá­nál: a megteremtését. A színház együttesének di­cséretére kell elmondanunk, hogy a rutinos művészek ki­forrott játékukkal emelték — segítették a prózában més nem otthonos énekest. Ez a se- gitő készség, pedagógiai mun­ka hamarosan kamatozni fog Géczy Józsefnél. A táncdal-énekes helyét mos1 Vass László foglalta el Kél számát itt-ott a mikrofon ke­zelési módszerei zavarták. (f. a.) A szerdai előadáson játszot­ta első alkalommal Fényes Szabolcs Maya című operettjé­ben Charles szerepét Géczy József, a színház fiatal éneke­se. Az egri közönség várakozás­sal figyelt Géczy József fellé­pésére, mert bemutatkozása­kor a Mágnás Miskában ro­konszenves figurát formált a darab énekes-hőséből, a vasút­építő mérnökből. A Maya nem nyújt nagy lehetőségeket kulturált és je­lentősebb orgánum számára: Fényes Szabolcsnak zsenge ko­rából származó táncdalai híjá­val vannak annak a hatásos csillogásnak, amit az operet­tekben annyira kíván közön­ség és énekes egyaránt. Ezek a dallamok alig jelentenek na­gyobb feladatot egy igényes recitatívonál. Mégis jó volt hallani, hogy a darab második felvonásában — amikor a ze­ne kevés drámai mondaniva­lót is hordoz — néhány taktus erejéig ;szóhoz juthatott az énekes: nem véletlen, hogy a Maya és Charles közötti éne­kes-párbeszéd felcsattanó tap­Milicisták szolgálatba indulnak. sem fogyaszt, de ébren vigyáz­za az ifjú „amik” minden moz­dulatát, lépését. A partraszál­lók hívatlan embercsempé­szek hanyagul dobálják az asz­talra dollárjaikat, majd hosz- szú, illatos kubai szivarokat harapdálva, zsebre dugott kézzel követelnek taxit, hogy kubai ismerősseikhez hajthassa­nak, akiket át szeretnének vin­ni az USA-ba. A milicista türelmesen ma­gyaráz nekik. Judit asszony fordít. lan volt ez az állandó harcra- kész állapot, amelyet Kubában láttunk utazásaink során. Fűre sálivá néztük, hogy a tengerpartokon álcázott ágyúk mögül miként figyelik a vizet, az eget a partőrség katonái, hogy vidéken psrasztmiliciák őrszemei ügyelnek a cukornád­ültetvényekre (mert számtalan­esetben előfordult, hogy gyúj­tóbombákkal, egyéb módon borították lángba a termést). És hitetlenkedve hallgattuk, hogy a rnilicisták a kubai ki­kötőnegyedben fegyveres harc­ban miként semmisítették meg szabotőrbandákat, s nem ritka látvány az utóbbi évek­ben az USA-gyártmányú repü­lőgépekkel bombázott cukor- finomító, repülőtér, falu, vagy vasúti szerelvény. Néhány nappal azután, hogy elutaztam Kubából, azt olvas­hattam az újságban, hogy az ellenforradalmárok messzehor- dó ágyúval lőtték a Malekont, szerelmesek, horgászok talál­kozóhelyét, ahol esténként ki­adós sétákat tettünk a szállóba igyekezve és hogy Havanna szívébe is gránátok csapódtak a kalózhajók ágyúiból. így már érthetőbb volt, hogy immár évek óta állandón kész a harcra, az orvtámadók visz- szaverésére a felfegyverzett kubai munkásság, parasztság. S hogy mennyire komolyan veszik ezt a harcot, annak egyik ékes bizonyítékát láthattam Varaderoban. Éjfélhez közeledett már az idő, de a fojtó hőségtől nem tudtam aludni, s így hosszú sétát tettünk a tengerpartot övező nyaralók, városi házak között. Az úton egyetemisták vidám csoportja táncolva tért a szál­loda felé, s meg-megállva a legújabb slágert, a mozambikot játszották. Zenéjük a házak előtt kényelmes hintaszékeik­ben ringatózó férfiaknál hangos tetszésre talált. Gondosan őrzik a cukornád-ültetvényt, nehogy felgyújt­sák a termést.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents