Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-16 / 296. szám

Napóleon-okmány került elő Alexandriában megtalálták Napóleon és Josephine válási ok iratának eredeti példányát. Az 1809. december 15-i dátumot viselő okmányt Napóleon csá­szár, Josephine és a Bonapar­te család 13 tagja írta alá. A dokumentumot Alexand­riában Gala Yehia professzor vizsgálta meg, aki szerint az okiratnak számokban ki sem fejezhető értéke van. Furcsa módon került az ér­tékes dokumentum egy egyip­tomi katonatiszt tulajdonába. Musztafa Metwalli orvosszá­zados Alexandriában lakást keresett. Egy idős olasz férfi, Vittorio Serrano felajánlotta a saját lakását, ha ennek fejé­ben a tiszt megfizeti az ő adósságait. Serrano a lakáson kívül egy ládányi régi papírost és 'metszetet is adott az egyip­tomi kapitánynak. Utóbbi bol­dogan belement az üzletbe, megfizette Serrano adósságait, beköltözött a lakásba és birto­kába vette a régi papírokat, amelyeket utóbb szakértőnek mutatott meg. Kiderült, hogy több értékes történelmi okmány van közöttük, továbbá nem ke­vesebb mint 400 Napóleon- portré, a hadvezér és a császár különböző korszakából. Az idős olasz lakástulajdonos egy­kori tengerész volt és mint utóbb kiderült, szenvedélyes régiséggyűjtő. Ahány csomag, annyi tervdokumentáció — és azok is rosszak Makiáron régóla foglalkoz­nak kertészkedéssel. Az Űj Élet Termelőszövetkezet kö­vetője ennek a hagyomány­nak és évek óta fontos szere­pet tölt be a megyeszékhely primőráru- és zöldségellátá­sában. A szövetkezetiek már tavaly úgy döntöttek, hogy bővítik a kertészetet, de az anyagi fedezet hiányában csak arra telt, hogy a költ­séges hollandi ágy helyett műanyag fóliák alatt nevel­jék a palántákat. Vállalkozá­suk merész volt. hiszen egy erősebb fagy minden palán­tát tönkretehetett volna. A következő esztendő ta­vaszára már jobban fel akar­nak készülni. A Magyar Nemzeti Banktól hitelt kap­tak hollandi ágyak vásárlásá­ra és az igénylés is időben megtörtént, így a feltételek adva voltak, hogy december végére az építés és a szere­lés is befejeződjék. Csakhogy... és itt kezdődik a bonyodalom. A szövetkezetiek harminc KHV rendszerű hollandi ágyat igényeltek az AGRO- TRÖSZT-től. A leszállítás megkezdődött. Huszonöt gar­nitúrát át is vettek eddig. De nemcsak a garnitúrák ér­keztek meg, hanem külön csomagban valamennyi gar­nitúrához cgy-cgy tervdoku­mentáció is. Természetesen» számlázva. Ha jók lennének, még eltekintenének a 2? fe­lesleges példánytól — „bá­romra” ugyanis szükség van — de valamennyi használha­tatlan költségvetést tartal­maz. Valamennyi „teljes áras” tételekkel készült, ame­lyeket a szövetkezet nem tud elszámolni. A mellékelt költ­ségvetések szerint egy-cgy építmény költsége 22 833 fo­rint. A legmagasabb összeg, ami a kimutatásokban egyál­talán szerepel: 16 733 forint. Mivel a bank csak FM- árakltal fogad el költségve­tést. ennek hiányában az a veszély fenyeget, hogy sajnos a sürgős beruházás pénzügyi rendezése áthiizódik a követ­kező évre. Ha csak új költ­ségvetést nem készíttetnek gyorsan egy tervezővel, vagy mérnökkel, amely újabb ki­adást jelentene. Felelőtlenség miatt kell tehát a szövetkezetnek fölös­leges. rossz tervdokumentá­ciókat kifizetnie, illetve azok használhatatlansága miatt új költségvetést készíttetnie. Mindez kidobott pénz, amely indokolatlanul növeli a beru­házás értékét, de egyben fel­veti a felelősség kérdését is. p. e. domásukra hoztuk. Sokan morgolódtak, egyesek megje- gyezték, hogy vajon az irodai embereket szondázzuk-e majd? Ezek a hangok már nem hallatszanak. Az viszont biztos, hogy teljesen megszűn­tek a műszak előtti italozások. Ez volt a célunk, sikerült is elérni... PRÓBÁT TETTÜNK. Farkas József lett az „áldozat". Nem tagadta, szereti a bort, de most nem ivott. A szondának is ez volt a véleménye... Néhány évvel ezelőtt egy­mást érték a lopások a gyár­ban. Nyoma veszett egy vil­lanymotornak, eltűnt egy vil­lanyfúró is. Egyik sem lett meg... — Voltak még furcsább lo­pások is. Az egyik dolgozó a csempéket verte le a falról. Elkaptuk. A másik 18 kiló vö­rösrezet próbált kivinni. Neki sem sikerült. Határozott fejlő­dés történt ezen a téren is. Ebben az évben egyetlenegy lopási kísérlet sem történt. Pia csak azt nem számítjuk annak, hogy a napokban va­laki „ismeretlen szándékkal" eldugott egy doboz festéket. Az egyik munkás megtalálta és bevitte a rendészparancs- noknak... — Hogy a lopások megszűn­tek, az nemcsak a rendészek érdeme. Néhány évvel ezelőtt még nem hozták volna be ezt a doboz festéket az emberek. Most már behozzák... A rendészparan csn ok munka­ideje délután fél négykor jár le. Persze, csak papíron. Ki tudná megmondani, hogy Irány és hány éjszaka zavarta fel családját az egyszobás gyön­gyösi lakásában, hogy vissza­menjen szétnézni a gyárba. Sokszor. Nem számolja. Kö­telességének érzi, parancsnak, azt pedig nem tudná egyszer sem megszegni... Ablakából a gyár kapujára esik a kilátás. Műszak váltás van. Hosszú sorokban mennek hazafelé az emberek. Alig van, aki ne köszönne be hozzá. A GYÁR KAPUJA elcsende­sül. Dologra, pihenőre tértek az emberek. A rendészparancs- nok is összecsomagol. Siet ha­za, tanulnia kell. Jön a félév, a vizsga. Éjjel azonban lehet, hogy visszatér... Koós József MÍPUJSAG 3 1965. december 16.» csütörtök Szövetkezeti vezetés — szövetkezeti vezetők A jegyzőkönyv elkészült, as értekezletet megtartották, és ezek után a következőkel mondta az ellenőrzött szerv ve­zetője: — őszintén meg kell monda­nom, az ellenőrzés helyes irá­nyú és segítő jellegű volt. Más szavakkal azt is .mond­hatnánk, az ellenőrök munká­jával elégedett volt az osztály- vezető, aki ezt a munkakört immár tíz éve tölti be. Az ele- gedettségének nyilvánvalóan egyetlen oka volt: minden el­képzelése, sőt — kedve szerint történt. Néhány hiányosság ugyan kiderült, de hát miért ne derült volna ki, az ellen­őrök közölték azt is, hogyan kell a jövőben a hibák ellen küzdeni, aztán összeszedték holmijukat, és a jól végzett munka örömével tértek vissza a felettes szervhez. Így van ez rendjén? Mi található az osztályveze­tő megállapítása mögött? Mit takarhat az ilyen fogalmazás: az ellenőrzés helyes irányú és segítő jellegű volt? Mikor lett volna az ellenőrzés az osztály­vezető szempontjából helyte­len irányú és nem segítő szán­dékú? Nyilván, ha egy kicsit mélyebbre is behatolnak a vizsgálódók a hibák közé, és ha ennek következtében még felelősségre vonást is alkal­maztak volna. De hát nálunk az emberség a lényeg mindenek­előtt és mindenekfölött, és óvjon mindannyiunkat a felet­tes hatóság a felelősségre vo­nástól! Micsoda humanizmus az, amely büntetni is képes? Micsoda ellenőrzés az, amely a segítőkészségtől eltekint? Hiszen a példánkban sze­replő osztályvezető még csak tíz éve tevékenykedik munka­körében, ezért ugyancsak szük­sége van még a segítségre, kü­lönben honnan tudná, mik a kötelességei, hogyan kell gz osztály munkáját irányítania, a munkatársai tevékenységét ellenőriznie. Nagyon kell neki a segítség. Ugyancsak meg­mondaná a véleményét a bü­rokratizmus még fellelhető maradványairól, az emberte­len bánásmódról, ha az ellen­őrök mindenekelőtt, nem segí­teni akartak volna neki. Tegyük félre a csipkelődést, és most már próbáljunk né­hány ténnyel szembenézni. Kezdjük azzal, mi lehet a kö­vetkezménye a fentebb idé­zett humanitásnak. A tízéves gyakorlattal rendelkező osz­tályvezetőnek meddig lesz még szüksége a segítőkészségre? Mit eredményezhet az ilyen üdvhadseregbeli jószívűség? Az emberséges bánásmód elsőrendű követelmény nálunk. Ezt az indítékot soha nem szabad kikapcsolni a tevé­kenységünkből. De visszaélni sem szabad vele. Az igaz em­berség a felelősség, és a segítő­készség elválaszthatatlan együttesére épül, egyik a má­VII. A krigúdvezciő A termelőszövetkezeti nagy gazdaságok munkaszer­vezetének legfontosabb egysé­ge a brigád. Ezért a brigádve­zetők kulcsemberei a szövetke­zeti termelésnek, gazdálkodás­nak és az egész közösségi élet­nek. Vezetőkészségükön, szak­mai és politikai rátermettsé­gükön valóban nagyon sok múlik. Olyan kisebb közösség élén állnak ők, amely naponta meg­beszéli gondjait, a közös mun­kával kapcsolatos észrevételeit. S ezek az észrevételek néha nagyon is lényegesek az egész szövetkezeti gazdaság életében. A brigádvezető sok mindent el tud önállóan intézni, de csak akkor, ha bíznák benne, ha az adott terület felelős vezetőjé­nek tekintik őt. Ilyen módon a tagok valóban csak lényegesebb gondjaikkal keresik meg az el­nököt. A talpraesett brigádve­zető idejében értesíti a veze­tőséget, az illetékes szakveze­tőt a tagok észrevételeiről, s így sokat segít a vezetésnek. Tehát a szövetkezeti demokrá­cia törvényeinek érvényesítése sok esetben a brigádvezcü i múlik; azon az emberen, aki korántól későig jóformán min­dig együtt van a mezőn, vagy az állattenyésztő telepen szor­goskodó tsz-gazdákkal. A szövetkezetben az időszerű tennivalók irányítása általában négy fő részből áll: — a munkák elvégzésére ki­adott rendelkezésből, — a munkált módjára adott útbaigazításból, — a munkafolyamat közvet­len irányításából, — az elvégzett munka meny- nyiségének, minőségének ellen­őrzéséből. p feladatoknak az a része, 1-1 amely a kivitelezést je­lenti, csaknem teljes egészében a brigádvezetőre vár. Nagyon sokrétű munkáját csak altkor tudja megfelelően ellátni, ha tudását rendszeresen növeli. A tapasztalatok szerint a szövet­kezetekben a brigádvezetők je­lentős része semmiféle szak­mai végzettséggel nem rendel­kezik. Helyes lenne, ha az ilyen közös gazdaságokban — megértve a brigádvezetőlt mun­kájának fontosságát, jelentősé­gét — többet törődnének isme­reteik fejlesztésével. Egy másik jelenség: sok szö­vetkezetben gyakran váltogat­ják a brigádvezetőket. Minden munkaterületre érvényes, hogy az ember egyik napról a má­sikra nem tudja ellátni úgy fel­adatát, mintha azt hosszú tsz tendők óta végezné. Különösen i érvényes ez a mezőgazdaságra, i Egy-egy termelési ciklus esz- 1 téridőnként rendszerint egyszer ] zajlik le. Annak tapasztalatait : esetleg a következő évben nem lehet megfelelően hasznosítani, mert akkor mások a természeti adottságok. Mindenképpen több j esztendő kell tehát ahhoz, hogy ; valaki a termelés kérdéseiben • megfelelő jártasságra tegyen : szert a gyakorlatban. De az , emberekkel foglalkozni még : bonyolultabb, mint a szántó­földi termeléssel. S mégis gyak­ran türelmetlenek a vezetők, s . néhanapján a tagok is a bri­gádvezetővel szemben. S ennek ' a türelmetlenségnek, a brigád- ; vezetők gyakori váltogatásának a szövetkezeti közösség látja a ' kárát 't Kétségtelen tény, hogy van­nak brigádvezetők, akik fog­hegyről, sértő hangon beszél­nek a szövetkezeti tagokkal. Az ilyen magatartás nem egyez­tethető össze semmiféle vezető beosztással, így a brigádveze­tőséggel sem. Ugyanígy megen­gedhetetlen az is, ha a brigád­vezetők minden áron „jó vi­szonyban" kívánó"1'. r‘ lenni p \ üf/r ’ zőek, nem törődnék azzal, hogy népszerűség-hajhászásuk előbb- utóbb megkárosítja a szövet­kezetét, s azokat is, akikkel szemben elnézőek voltak. A brigádvezető minden tet­^ te a tagság szeme előtt játszódik le. S ha igazságtalan, ha sógor-koma alapon intézi a munkabeosztást, a munkanyil­vántartást, a munka minőségé­nek ellenőrzését, rövid idő alatt vége a tekintélyének, bár­mennyire szeretné is, nem so­ká maradhat posztján. A brigádok élén álló embe­rek sokrétű munkáját egy ki­csit az elnökéhez lehet hason­lítani. Nagyjából olyan felada­tokat kell megoldaniok a ki­sebb közösségekben, mint az elnöknek az egész szövetkezet élén. Így aztán nemcsak a köz­vetlen termelési folyamatok irányítása tartozik rájuk, ha­nem az emberekkel való fog­lalkozás, törődés is. Minden szövetkezetben, de különösen a nagyobb termelőszövetkezetek­ben nélkülözhetetlen feltétele a jó közösségi életnek az ele­ven brigádélet. A rendszeres r.'~gb:sré'é;ek. a brigád, s a r-öw:kez - ász helyzetének , • kiyre kiilö­— Valóban nem. Sok bará­tom, régi ismerősök, munka­társak dolgoznak a gyárban. Az ezzel járó kapcsolatokat, érzéseket azonban itt el kell felejteni. Hiszen az a felada­tom, hogy a rendre, a fegye- ! lemre, milliókra vigyázzak. , Sokan haragudtak rá né­hány héttel ezelőtt is, amikor a szondázást bevezették a ! gyárban. Pedig nem az ő ötle- . te volt... — Nem titok, hogy a kör­nyéken sok_ bor van. Az sem . volt ritkaság, különösen szü- j retek után, hogy egyesek it- . tasan jöttek dolgozni. Ha va- : lakin észrevettük, visszaküld- ; tűk. Ez azonban sokszor nem ' ment símán, mert melyik it­tas ember ismeri el magáról, i hogy ivott. A szondázással ] megszűntek a viták. Ha vala- : kit gyanúsítunk, behívjuk a : szobába. A szonda nem csal... '■ — Hogyan fogadták a szón- ] dázás hírét az emberek? — Nem csináltunk belőle ■ titkot. Plakátokat raktunk ki az üzemekbe, amelyeken tu- j--------------------------------------- i nőse n a téli időszakban nyílik ’ gyakrabban lehetőség, alkalom , — nagyon fontos eszköze lehet a szövetkezeti öntudat fejlesz­tésének, az egész gazdaság elő­rehaladásának. i A szövetkezetek legnagyobb , részében a vezetőség ennek megfelelően ítéli meg a brigád- ' vezető jelentőségét, fontosságát. ■ Gondoskodik arról, hogy meg­felelő önállósággal láthassa el ; feladatát. Az a vezetőség, amely ; csak „küldöncnek” tekinti a • brigádvezetőt, megnehezíti a , saját munkáját is. Mert valójá­ban a brigádvezetőnek nem csu- pán az a feladata, k ogy a felülről kapott utasításokat továbbítsa a tagoknak. Ez a munkájának csak egy része lehet. Azzal ki­egészítve, hogy legyen a bri­gádvezetőnek önállóan joga dönteni — úgy, hogy a gazdál­kodás egysége, harmóniája ne boruljon fel. Adódhatnak, s adódnak is rendkívüli esetek a munka során. Hol az időjárás, hol más tényező szól közbe. S ha a brigádvezető ilyenkor nem cselekszik önállóan, vagy nem mer cselekedni, pótolhatatlan veszteségek érhetik a közös gazdaságot. L'zemyi példa mutatja: a brigádvezetők túlnyomó többsége megérdemli a bizal­mat. Joggal várják el, hogy többet törődjenek velük, hogy munkájuk jelentőségéhez mér­ten becsüljék őket. Almási István ! MEGSZOKTA a rendet, a fe­gyelmet. Nyolc és fél évig volt katona. Főhadnagyi rangban szerelt le... Herneczki János leszerelt ugyan a hadseregből, de még­is katona maradt. A gyár ka­tonája, hogy milliókat érő drága kincsre vigyázzon a MÁV Kitérőgyártó Üzemi Vállalatnál. 35 éves. Gyöngyösi. Marós szakmája van. Elvégezte a Dó­zsa gyalogos tisztiiskolát, a legjobbak közé tartozott a mis­kolci pártiskolán. Megalakí­totta a gyöngyösi ifjú gárdát, tagja a gyöngyösi városi KISZ vb-nek, s az utolsó évét végzi a gimnáziumban ... Hosszú, nehéz, sokszor ka­landos évek teltek el a har­mincöt esztendő alatt. Kiju­tott az örömből, az elismerés­ből, de a megpróbáltatásból, a küzdelemből is. Az üzemből került a ren- dészparancsnoki szobába. Jól érzi magát, szereti a munká­ját, amely pedig sokszor nem valami népszerű feladatot ró irá ... A gyár katonája ... Egy rendészparancsnok vallomásai sik nélkül nem létezhet. Ami­kor segítséget nyújtunk vala­kinek, a felelősséget is hang­súlyozzuk. Kezdetben a segítés, a gyakorlat és ismeretek bir­tokában lévőknél pedig a fele­lősség a hangsúlyos. Az igazság követeli ezt az arányeltolódást az idők múlásának következté­ben, mert ha nem így lenne, amíg világ a világ, egyebet nem tehetnénk, mint segítsé­get adnánk mindig és minden­kinek, függetlenül attól, hány­szor ismétlődnek az azonos hibák, milyen károk származ­nak az ismétlődések nyomán. Amikor még csak kezdtünk beletanulni a magunk válasz­totta új társadalmi rend sok­irányú szükségleteinek intézé­sébe, amikor még inkább igaz­ságérzetünk, semmint ismere­teink igazítottak el bennünket a tennivalók sűrűjében, a se­gítőkészség lendítő ereje nél­kül nehezen kecmeredtünk volna ki a váratlan kátyúkból. De ez a hősi korszak már csak emlékeiben tér vissza a néhány perces, meghitt beszélgetések során. Mai felnőtt életünk egy­kori, kamaszkori, mostanáig irányjelző okulásai ezek a lé­lekmérő megpróbáltatások. Két évtized van már a há­tunk mögött, sokkal több ta- núlsággal, mint amennyire fel­tétlenül szükség lett volna. Megnőtt feladatokkal, de meg­nőtt felelőséggel is kell telje­sítenünk a ránk mért felada­tokat. Már látjuk, a gazdasági mechanizmusunk is felülvizs­gálatra szorul, a felelősség ta­lajára kell itt is építenünk. Ha azonban még ma is az engedékenység, az elnézés ál­lítólagos humanizmusa marad meg az ellenőrzés fokmérőjé­nek, céljainak elérésében csak lassú, vergődő, verejtékes si­kerekre számíthatunk. A hibák iránti megértés minden lehet, csak emberséges állásfoglalás nem. Bizonyítékként folytas­suk kezdeti példánkat, nézzük meg az idézett segítő jellegű ellenőrzés következményeit. Az osztályvezető később még felettesei felszólítására sem kezdett el fegyelmi vizsgálatot két beosztottjának hanyag és kórt okozó munkája miatt. Többszöri sürgetés után ugyan mégiscsak megtette, de a dön­tést baráti szellemben hozta meg (a kifejezés a felettes szerv- megállapítása), és ezzel nem segítette elő beosztottjai­nak nevelését. Hát nem érdekes? Mit tett az osztályvezető? Csak azt, amit ő is tapasztalt felettes hatóságától önmagával szemben. Amit ő tett, az hiba, a felettes szerv véleménye sze­rint. És amit a felettes szerv: tett az osztályvezetővel? Az elősegítette az oszályvezető ne­velését? Segített a hibák kija­vításában? Lám, az állítólagos huma­nizmus hogyan ütött vissza egyetlen intézményen belül, ha az áttételek útján is. Mondjuk azt, példánk egye­di eset, általánosításra nem al­kalmas? Hasonló példákat nem tudnánk csak úgy, „kapásból” felsorolni? Talán nem képviselünk szél­sőséges nézetet, ha azt mond­juk, ideje már a humanizmus, a szocialista humanizmus elve alapján meghatároznunk a se­gítőkészség és a felelősség ará­nyát, és ehhez most már kö­vetkezetesen ragaszkodnunk is kellene. Mindannyiunk érde­ke, még a hibát vétő egyéni érdeke is ezt követeli meg. G. Molnár Ferenc Segítség vagy felelősség?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents