Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-15 / 295. szám
Takarékossági év ? Takarékos élet! Kél ezer lengyel gyártmányú vagont kap a WAV A vasúti közlekedésre háruló egyre nagyobb feladatok szükségessé teszik, hogy a külkereskedelem import útján gondoskodjék a kocsipark bővítéséről. A beszerzéssel megbízott NIKEX Vállalat ez évben nagy mennyiségű vasúti kocsit vásárolt külföldről. Romániából 900 tehervagont importált a vállalat. Az NDK-ban 100 hűtővagont kötött le, Bulgáriából pedig 300 tehervagont rendelt. Jugoszláviából 100 nagy rakfelületű fedett vagon érkezik. A NIKEX egyik legnagyobb szállítója a lengyel külkereskedelem. A lengyel ipar ez évben 1 200 vasúti kocsit gyártott a MÁV részére és a NIKEX szintén Lengyel- országban a jövő évi szállításra 2 000 szénszállító vagont kötött le. A NIKEX szakértői a bolgárokkal 150 darab négy- tengelyes nyitott tehervagon beszerzéséről tárgyalnak, ugyancsak jövő évi szállításra. Ahogy telnek az évek, úgy döbben rá az ember, hogy milyen keveset tud, s még menynyi mindent meg 'kell tanulnia. Tudom például, hogy ki találta fel a gőzgépet, a gőzhajót és a gőzmozdonyt; azt is, hogy kié a Martinkemence feltalálásának dicsősége, sőt van módomban azzal is elhencegni, hogy névről ismerem az atombomba alpjait... De ki találta fel a gemkapcsot? Igen: a gémkapcsol például, amellyel papírokat fűzünk össze, amely egyszerű, kis nyújtott oválra összehajtogatott szívós drót —, azt ki találta fel? Az űrhajózás elválaszthatatlan Cialkovszkij nevétől, de Gém nevű úriemberről — legalábbis nekem — nincs tudomásom, hogy neki tulajdoníthatnám e kapocs feltalálását. Itt vagyok, közel férfikorom deléhez anélkül, hogy tudnám, ki a gémkapocs feltalálója, amikor tudom, hogy az ánégyzetplusz- bénégyzet az Pltagórászé ... És még mennyi ilyen lehet! Például: ki találhatta fel a krumplinudlit? Hajaj, nehéz az élet egy mindent tudni akaró ember számára... (—ó) 80 lakás terven felül az idén Teljesítéssel még nagyobb feladatra készül az építőipar VI. A sznkiráuyílás helye A termelőszövetkezeti gaz- daság minden elvi vagy általános kérdésében a szövetkezet közgyűlése, vagy választott vezetősége dönt, tehát a kollektív vezetés érvényesül Az üzem irányításában dolgozó vezetők beosztásuknak megfelelően egyéni felelősséggel látják el munkakörüket. Azokat a határozatokat váltják valóra, amelyeket a kollektív testület hoz. Az ő dolguk: legjobb tudásúk szerint, felelősségteljesen szolgálni a közösség érdekeit. A tapasztalatok gyarapodásával sokan szóba hozzák: a 1"~- melőszövetkezet vezetőinek tulajdonképpen kettős feladatot kell ellátniok. Egyrészt a gazdaságon belül irányítaniok kell a termelőmunkát, a szövetkezet kereskedelmi, számadási feladatait. Ezt nevezik üzemvezetésnek. Ugyanakkor rendezni kell a szövetkezeti tagok ügyes-bajos dolgait, képviselni kell a közös gazdaságot különböző fórumokon, foglalkozniok kell a szövetkezeti tagság szocialista nevelésével. Bizonyos mértékig tehát kétfelé lehet választani a szövetkezeti vezetéssel összefüggő teendőket. Egyik csoportba az üzemvezetéssel kapcsolatos feladatok, a másikba az egyéb, bizonyos mértékig társadalmi jellegű teendők tartoznak. Éppen ebből a helyzetből fakadnak mostanában viták. Ezek központjában az áll, hogy a kétféle vezetési teendőt a szövetkezeti vezetők között személy szerint is kétfelé vátéli építkezések? Ezekre a kérdésekre Füzeskéri József, az ÉM Heves megyei Állami Építőipari Vállalat főmérnöke azt válaszolta, hogy a téli munkákra idejében felkészültek. Három csoportba sorolták a téliesített építkezéseket. Olyan munkakörülményeket teremtettek, hogy az első csoportba tartozó súlyponti építkezéseken minden körülmények között — akár húszfokos külső hőmérsékletnél is — tudnak dolgozni. A második csoportban mínusz 10 fokig, a harmadik csoportba sorolt építkezéseken pedig különösebb télie- sítés nélkül akkor dolgozhatnak, ha az idő engedi, összesen 37 milliós téli tervet készített a vállalat. Építkezésenként meghatározták, hogy a télen mit, milyen technológiával, hogyan kell dolgozni. Az ajtók, ablakok többségét már elhelyezték. Belső válaszfalakat építenek* fűtött helyiségekben vakolnak, fűtést és villanyt szerelnek. Télre sem csökkentik a létszámot, sőt az első negyedévben mintegy százzal növelik — mondta Réz János igazgató. A gőzkazánok, hőlégfúvók, a vízmelegítő boylerek rendelkezésre állnak, elegendő tüzelőt tárolnak, hogy fűthessék az építkezéseket A munkások már megkapták a téli meleg ruhát. Baj, hogy az ÉM. Országos Szakipari Vállalat határidőre nem végezte el a hatvani kórház előírt munkáit és kevés kavics érkezett az építkezésekre. Mindez zavarhatja a téli munkák folyamatosságát. Több lakást kell építeni, jövőre az ideinél is több munka vár az építőipar dolgozóira, a visontai külfejtésen és másutt is jelentős mértékben nőnek a feladatok. Erre idejében fel kell készülni. A tavalyi tapasztalat is mutatja, hogy az éves munka sikerének előfeltétele a jó téliesítés. Ezenfelül mindent meg kell tenni azért, hogy a jövő évi beruházások tervei idejében elkészüljenek, a szükséges pénzügyi fedezetet biztosítsák, minden akadályt elhárítsanak a fejlődés útjából. És még valamit! A gépiesítés, a kazán és a hőlégfúvó még nem minden. Ugyanis télen mindenképpen nehezebb a munka. Nők és férfiak sokszor átfázva érnek az építkezésre és nemcsak belső munka akad télen. Ilyenkor különösen bosszantó, ha kihűl az ebéd, mire hozájutnak. Nagyon elkeserednek, ha hideg a munkás- szállás, ha este ni ics melegvíz. Tehát többet kell törődni a munkásokkal, a munkakörülményekkel és a szállással. Éz nemcsak reszortieladafc. hanem a vezetőké is. Eddig a téliesítés azt igazolja, hogy ők is ehhez tartják magukat,, Dr. Fazekas László hogy az ideológiai nevelés, az ideológiai kérdésekkel való foglalkozás mind szélesebb társadalmi rétegeket érintett és mozgatott meg, ám mégis — éppen az év folyamán lezajlott ideológiai tanácskozások alapján — olyan érzése lehet az embernek, mintha a gazdaság és az Ideológia számos esetben külön vágányon futott volna. A párt politikájának gazdasági és ideológiai gyakorlata közül helyenként niintha eltűnt volna az „és”, emiatt vagy csak gazdasági kérdések száraz tárgyalásáról, vagy éppen az ideológia elvi- eskedő vitájáról volt és van még ma is szó. Pedig itt is elképzelhetetlen a kettéválasztás, itt is állandó kölcsönhatásról, a cél és eszköz viszonyáról van szó. A szocializmus építésének célja és értelme, a béke és a békés egymás mellett élés elvi igazsága és mindezeknek szocialista módszerei elválaszthatatlanul egyet jelentenek, legfeljebb időleges hangsúlyozásukban lehet eltérés. Aki nem érti, miért kell takarékosan gazdálkodni, mi a célja a termelékenység emelésének, az öncélú munkát végez: perspektíva nélkül, magáért a termelésért termel. De az is igaz, hogy aki csak elveket fejteget, aki nem ismeri fel, hogy az elvek megvalósításához milyen úton és módszerekkel juthat el — aligha jut tovább az elvieskedő fontoskodásnál. Az idei év nem „takarékos- sági év” volt, hanem gazdaságpolitikánk továbblépésének éve, egy új gazdasági mechanizmus kialakítása felé való lépés esztendeje volt. Az elv és a gyakorlat szorosabb egységének , esztendeje. Az évet, és ezzel a második ötéves tervet néhány nap múlva elbúcsúztatjuk, de velünk tart, utunkon tovább kísér mindama elvi és gyakorlati, ideológiai és gazdaságpolitikai tennivaló, amelyet egy évvel ezelőtt a decemberi határozat körvonalazott. Hűséges társunk, amely átvezet két terv és két esztendő kapuján. Gyurkó Géza Mert az 1964. decemberi határozat még véletlenül sem az 1865-ös naptári évre szólt, mert ez a határozat hosszabb időre, egy szinte. átmeneti korra szabta meg egész gazdálkodásunk, gazdaságpolitikánk további tennivalóját. A határozat alapvető megvalósítása egyet jelent a gazdasági mechanizmus reformjának előkészítésével, megkezdésével, átmenetet egy magát kinőtt, ámbár még mindig számos tartalékot rejtő gazdaságpolitikai mechanizmus és a soron következő reform között. S rögtön hozzá kell tenni, hogy ennek az „átmeneti” időszaknak fő jellemvonása a második ötéves terv befejezése, a harmadik megkezdése! A határozattól való szívélyes búcsú nagyon is szívtelen, értelmetlen elválás lenne egy olyan eszköztől, amelynek segítségével sok, még meglévő tartalékot mozgósíthatunk, s amelyet lezárni 1965. könyvelési zárótételével meglehetősen hamis egyenleget hozna a népgazdaság holnapja számára. Nem beszélve arról, hogy a takarékosság zászlajának egyedüli fennen lobogtatása holmi spórkasszává szürkíte- né gazdálkodásunkat, s alkalmas lenne olyan tévhit elmélyítésére, mintha a takarékos gazdálkodás valamiféle átmeneti kényszerintézkedés lett volna. Pedig erről szó sincs! A ’ gazádálkodáson belül a takarékosság egyik és állandó módszere a szocializmus építésének, amely állandó és kölcsönhatásban van a gazdálko- ; dás más kategóriáival, így i például a termelékenység ala- ; kulásával, a technológiai szín- [ vonal emelésével, az exportte- . vékenységgel. vagy éppen a ’ létszámgazdálkodással — hogy > csak néhányat említsünk a gazdaságpolitika komplex . kérdéseiből. > És ha most azt vizsgáljuk, j vajon mi lehet az oka, hogy . nem kevesen akadnak olya- - nők, akik az 1965-ös naptárral ‘ az emlékek archívumába zár- ’ nák a decemberi határozatot, >■ nem is lenne nehéz megtalálni a választ. Kétségtelen, Nehéz lenne ma már kibogozni, ki volt a keresztapja az idei esztendőnek, nevezvén „takarékossági évnek” és egyben jelezvén, hogy az 1964. decemberi határozat ebben és így szabja meg a 65-ös év legfontosabb feladatát? Ne is kutassuk már, mert nem is any- nyira a keresztapaság, mint inkább az a tény az érdekes, hogy „népszerű” lett ez a megfogalmazás, használták mindenütt, hivatkoztak rá mindenkor, még akkor is, ha éppenséggel semmi ok, még pontosabban semmi jog sem diktálta a hivatkozást. Volt ebben persze olyan csalafinta meggondolás is, hogy majd csak túl leszünk ezen a „takarékos” esztendőn, amikor okosan és néha bizony oktalanul, helyesen és nemegyszer bizony bürokratikusán forgatták a takarékosságra vonatkozó határozatot, rögtön hozzérezve: minden jó, ha vége jó. Esett már szó, nem is egyszer, e lap hasábjain is arról, hogyan értelmezték a takarékosságot a decemberi határo- za szinte egyetlen, vagy legalábbis elsősorban kiemelt szempontjának, sőt arról is, hogy a határozat nemcsak és elsősorban nem a takarékosságot volt hivatva „meghatározni”, mint sokkal inkább egész gazdasági életünk korszerűsítését a termelés, a vezetés, a technológia, a gazdálkodás egészét illetően. Az immáron lassan elmúló év tapasztalatai azt igazolják, hogy a takarékosságra való hivatkozás elsősorban azért került előtérbe, mert gyakran — ha nem is minden esetben — ez bizonyult a legkönnyebbnek, nem is annyira a belső szervezés, mint inkább adminisztratív előírások, „keretfaragásűk” segítségével. És ha kétségtelen, hogy a mi megyénkben is tettünk jelentős lépéseket a takarékos gazdálkodás megteremtése felé, ha a termelés emelkedése például döntő módon a termelékenység és nem a létszám emelkedéséből adódott, mégis meg kell állapítani, hogy ami ennél is alapvetőbb, a korszerű termelés, vezetés tekintetében többet is lehetett volna és kell is még tenni. * lasszúk-e, vagy sem? Vannak, akik amellett törnek lándzsát, hogy a szövetkezet elnöke legyen a szövetkezet képviselője, s a szövetkezet társadalmi feladataival kapcsolatos, valamint a tagok személyes ügyeivel kapcsolatos munkát lássa el. Rajta kívül legyen egy üzemvezető, aki viszont a gazdálkodás, a nyilvántartás munkáit irányítja. [VT ásóknak az a vélemé- nyük, hogy ez a szétválasztás indokolatlan. A tsz elnöke képes legyen a tagság ügyeinek intézésére, a szövetkezet megfelelő kárviselésére, s a gazdálkodás ; > lására is. Akik azt mondják, .rogy az elnöknek nagyon sok a szövetkezeten kívüli elfoglaltsága, s így nem jut ereje és ideje a közös gazdaság gazdálkodási teendőit irányítani, aligha túloznak. Valóban az a helyzet, hogy az elnöknek az esetek többségében annyi, de annyi munkát ad a különböző szervekkel, vállalatokkal való megbeszélés, hogy alig jut ideje a tagok dolgainak rendezésére, s a gazdálkodás irányítására. Mégis a tapasztalatok szerint —, bár mindkét forma elképzelhető, tehát az is, hogy az elnök mellett legyen üzemvezető, s az is, hogy az elnök egy személyben lásson el minden irányítással. vezetéssel kapcsolatos teendőt — helyesebbnek az mutatkozik, ha a szövetkezet elnöke irányítja a gazdálkodást Szövetkezeti vezetés — szövetkezeti vezetők is. Azért hogy ezt elvégezhesse, jelentősen csökkenteni kellene a bürokráciát, s más vezetőkkel jobban meg kellene osztani az egyéb feladatokat. Az nem vitás, hogy a munka pontos menete csak úgy biztosítható, ha a különböző szakvezetők feladatait pontosan tisztázzák, s papíron is rögzítik. Így tudja mindenki, hogy kinek tartozik közvetlenül beszámolási kötelezettséggel, s ki kit utasíthat a mindennapi munkák során. A megfelelő munka tend, ügy rend a szakvezetők feladatainak körülhatárolása egyrészt alkalmat ad az önálló munkára, az öntevékenység kibontakoztatására, másrészt a felelősségteljes munkára, baj, hiba esetén a személy szerinti felelősségre vonásra. S kivételes esetektől eltekintve ezt az ügyrendet nem szabad felrúgni. Az elnök ne adjon közvetlen utasítást a munkacsapat-vezetőknek, vagy a főmezögazdúsz az üzemegységvezető megkerülésével ne rendelkezzék valamelyik brigád munkájával. Az üzem vezetői, szakirányítói ebben a minőségükben is teljes felelősséggel tartoznak a tagságnak. A főmezőgazdász, a főállatienyésztő, a gépcsoportvezető, s a többi szakvezető az éves termelési terv ismeretében, a közös gazdaság rendelkezésére álló minden lehetőség kihasználásval kell, hogy törekedjék az eredményesebb termelésre. Ezért a jó szakvezető munkaterületén igyekszik a legkorszerűbb eljárásokat, termelési módszereket alkalmazni. Őket a szövetkezetben arról ítélik meg, hogy a rájuk bízott területen milyenek aa eredmények, mennyire gazdaságos, s magas színvonalú a termelés. !V| ehezen boldogul az a szö- vetkezeti szakvezető, aki semmi mással nem törődik, csak egyes-egyedül a termelés anyagi feltételeivel, s az embereket csak mint „élő munkaerő”-t veszi számba. A szakvezetők számára éppen olyan fontos a szövetkezet tagjaival, gazdáival a megfelelő emberi kapcsolatok kialakítása, mint az elnök vagy a párttitkár számára. Csak az emberek alapos ismeretében tudja eldönteni, kinek, milyen a szaktudása, hozzáértése, s így melyik munkára ki felel meg a legjobban. De nemcsak erről van szó. A szövetkezet tagjai joggal várják el azt mindenkitől a közös gazdaságban, hogy „ne nézzen át rajtuk”. A szakvezető magatartásának, viselkedésének tükrözni kell: egy közös célért munkálkodik az egész tagsággal, a szövetkezet gazdasági, szervezeti megerősítéséért, a közösség tagjai jobb életéért. Ez jelenti a szakvezető megbecsülésének alapját. S általában elmondható, hogy a jó szakvezetőket mind anyagilag, mind erkölcsileg megbecsülik a szövetkezetben. Felelősségteljes munka csak attól a szakvezetőtől várható, aki ért feladatához, az emberekkel megfelelően bánik, s ez többek között azt is jelenti, hogy igazságos, határozott. Többször szóba kerül: adhat- e utasítást a szakvezető? A válasz egyértelmű: helyes utasítást adhat a brigádoknak, munkacsapatoknak, tehát a szövetkezet tagjainak. De az utasítás nem azonos a parancsolgatással. A tagok — ismerve a helyi adottságokat, viszonyokat — sok hasznos észrevételt tehetnek egy-egy munkával kapcsolatosan. Hiszen így eredményesebbé válhat a munka. Ugyanakkor nemegyszer megtörténik, hogy olyan új módszert alkalmaznak, amelyet még nem ismernek a szövetkezet tagjai. Ilyenkor sem az utasítás a sikeres kivitelezés feltétele. A pontos, szakszerű magyarázat, az esetleges kételyek eloszlatása teremt olyan légkört, amelyben eredményesen alkalmazható az addig nem ismert termelési eljárás. C zövetkezeteink zöme ^ most formálódik nagyüzemmé. Ezt a hallatlan bonyolult munkát csakis úgy lehet helyesen irányítani, ha a fejlődést ösztökélő elképzeléseiket a szakvezetők is a szövetkezet tagjaira alapozzák. Lehet, hogy ők — a tagok — egyenként nem értenek any- nyit az egyes kérdésekhez, mint az egyetemet végzett szakemberek. De bölcsességük, gazdálkodási tapasztalataik. helyi ismeretük figyelem- bevétele nélkülözhetetlen valamennyi vezető számára. Almást István szakipari munkás, vagy a t megfelelő fűtés hiányzott. c Végre olcsóbban t építkezünk, J az idén az előző évihez képest I lényegesen javult a termelés t gazdaságossága. A két építő- i ipari vállalat a harmadik ne- t gyedév végéig egymillió forint t nyereséget ért el. Különösen 1 a Tanácsi Építőipari Vállalat 5 gazdálkodott eredményesen. 1 Gyöngyösön terven felül, ( még az idén 80 lakást átad az l ÉM Heves megyei Állami Épí- r tőipari Vállalat és a télen is s teljes létszámmal dolgoznak, s Egerben mindhárom torony- r ház építését folytatják, nem- s régen kezdték az A/Í2 jelű t negyven lakás blokkozását, Gyöngyösön további 80 lakást, 1 a 405 személyes munkásszál- 1 lót és a 16 tantermes iskolát í jelölték ki téli építkezésre. 1 Hatvanban főleg a kórházon I dolgoznak. f f Mi a garancia, hogy téliesítenek, de nem min- * den úron? Folyamatosan és ' gazdaságosan haladhatnak-e a _______. v Megyénk három városában már messzire látszanak az új lakótelepek. Az egri toronyházak, a gyöngyösi újabb épülettömbök, vagy a hatvani kórház mellett elégedetten állnak meg az emberek, mert az építőmunkások igyekezetét és munkájuk eredményeit látják. A megye két építőipari vállalata januártól szeptember végéig együttesen 102,2 százalékra teljesítette építésszerelési tervét és az előzetes számítások szerint eleget tesznek éves kötelezettségüknek is. De a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat csak 97,6 százalékra teljesítette háromnegyed éves építésszerelési tervét. A lemaradást főleg az első negyedévi téliesítés hiánya okozta és tavaly télen az állami építőipari vállalatnál sem ment minden rendjén. Előfordult, hogy ott is erőszakolták a téli munkát, ahol az nem volt gazdaságos, vagy a műszaki feltételek hiánya nem tette lehetővé. Másutt meg
