Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-15 / 295. szám
Salude, Cuba! Rabszolgalánc és cukortenger Erdei bochio. Lakói még; egyénileg gazdálkodnak apró parcelláikon, de a szövetkezés gondolata már érik a legtávolabbi vidékeken is. Paradicsom... föld nélkül. Az új kísérletek egyike. Tápsók kellenek hozzá, némi kavics, amely egyensúlyban tartja a majdnem két méterre növő paradicsom szárát, beton- karók és néhány dróthuzal, feszült figyelem, a játék izgalma mindenkit elragad. (Foto: Kiss Béla) enyhébb esetben csak egy pofont kapott, ám az idegesebb törzsvendégek némelyike sörösüveget is dobott a gyanútlan egyén fejére. Annak idején a törzsvendégek egyet jelentettek a tökrészegséggel. Ma... — Elfogom az ultidat, ha addig élek is. — Tessék, piros-negyven ... — Kontra. — Az anyád! — S harsány kacaj nyugtázza a győztes partit, hahotázásban olvadt fel a játék lapot csapkodó!, asztalt verő, kóval. Es cigarettafüst. K. József céloz, aki napközben az ecsédi külszínen végzi a munkáját. Arca figyelem, szeme felméri a „mandinert”, aztán finoman, de határozottan bök.,. Sz. István és B. József megrökönyödik, mert a négy csellengő golyó némi gondolkodás- koccanás után egymás után eltűnik a lyukakon. Tét egyelőre nincs, csak játék van és izgalom. Időnkint egy pohár sör. Néhányon csali „betértek” a sör és a napi munka kiértékelésére. Van, aki mámorosán néz maga élé és csuklik, ez azonban nem törzsvendég. — Mi vigyázunk egymásra — mondja B. József. Ez mindenesetre megnyugtató, különösen akkor, amikor még hozzáteszik, hogy fizetés napján „pláne” vigyáznak egymásra. Ulti, rex, sör, cigaretta, családi ügyek, politika és általában: a mindennapi élet gondjai, bajai, derűi. Ez a Meteor- büfé. Ehhez még csak annyit, hogy tudomásunk szerint Petőűbá- nyán van egy-két klub is, a színház is el-ellátogat, filmvetítés rendszeresen. Itt is elkelne egy-két törzsvendég, meg a könyvtárakban is. Nincs idő? Be lehet osztani azt is, mint a pénzt. Tízfillóres alapon, Passz... kultúra. (hátai) Kisegítő vonatok és autóbuszjáratok A fővárosi nagy pályaudvar rokon csaknem 2 millió utast várnak az ünnepekre, s a nemzetközi utazási igények is háromszorosra növekednek. A MÁV az ünnepek előtt és után elsősorban a személyforgalom zavartalan lebonyolítására fordít gondot. Ennek érdekében csoportosították át a személy- forgalomra a nagy teljesítményű mozdonyokat. Összesen körülbelül 400 személyvonat közlekedik majd új, nagy teljesítményű Diesel-mozdonnyal, a győri és miskolci vonalon pedig minden személyvonatot villanymozdony továbbít. Az ünnepekre 208 rendkívüli és 246 mentesítő, összesen 454 kisegítő vonatot indítanak. Zahumenszky József, a KPM autóközlekedési vezérigazgatóság helyettes vezetője arról számolt be, hogy a MÁVAUT országosan mintegy 60 000— 70 000 főnyi utastöbblettel számol az ünnepekre. Elszállításukra a főváros környékén és az ipari gócpontokon 1200—1400 mentesítő autóbuszjáratot indítanak, A Los Pinos-i farm nakmunkasa, aki a föld nélküli paradicsom-termesztés egyik úttörője. csak ez az egyetlen tárgyi emléke maradt a szomorú múltból, ugyanis a beszélgetés során megtudtuk, hogy az egykori, szinte matuzsálemi időt ért rabszolga, ma még mindig dolgozik ugyan, de cukorgyárban. Teljes bérért, a legnagyobb megbecsülés közepette. És ekkor követtem el a sziget- országban tett utazásom legnagyobb tapintatlanságát. Már korábban is célozgattam arra idegenvezetőnknek, hogy milyen kedves emlékem, lenne erről az utazásról, ha egy machettét tudnék hazahozni. Nem tudtam levenni a szemem Flores rézszegekkel kivert, szinte térdéig érő, díszes bőrtokba bújtatott nádvágó késéről. így meditáltam: ha ő cukorgyári munkás, nyilván nem használja a machettét, s ezért bátorságot gyűjtve így szóltam hozzá: — Minden pénzemet... ha kell, még az órámat is odaadom a machettejéért. Flores nem akart hinni a fülének, s legalább olyan sajnálkozással vegyes haraggal utasította vissza az ajánlatot, mintha mondjuk a hortobágyi csikóstól kérné valaki régi, megszokott karikását. Megértettem az idős ember felháborodását és beszélgetésünk további része sz-'nte mentegetőzésből állott, s közöttünk a jó viszonyt talán esek az az ördögökben nem hittem soha.i — Mondom, nem érzem ma-'' gam igazán embernek. Legfel-1 jebb félembernek, szürke kis« senkinek, de igazán ember- ] nek?... nos, hát annak sem-« miképpen sem — törölt ki né-* hány könnycseppet mind a kétt szeméből. ) — De hát miért? Hát ha jól\ tudom, most terveztél meg* egy új atomreaktort, ami... ) — Tudom... Lárifári. Atom- « reaktor? Az is valami? \ — Na jó, mondjuk, hogy egy« atomreaktort merklinből ősz-) szeálllt egy tizennyolc éves « gyerek is... De tudomásomé szerint írtál egy operát is,« amely egyedülálló a maga ne-é mében, és... ^ — Ugyan — förmedt rámt — hagyjál békén azzal a va-) cak operával... Mi az? Egys kis librettó, nyitány, néhányS ária... « — Jó, rendben van... Néhány 5 ária, néhány oldal kotta... \ De az a regényed, az a tetraló-t gia, amely nemrég hagyta el) a nyomdát, s amelyet máre. tasmán nyelvre is lefordítot-í tak, az talán csak... < Kajevác türelmetlenül félbe-) vágott: ' \ — Betűk. Szavak. Oldalak.% Valami kis cselekmény. Hagyd) már a fészkes fenébe... De\ hát te sem értesz meg engem,'? látom, neked is hiába pana-\ szólnám el, legfeljebb kinevet-) nél... 5 — De nem, biztosítalak —S tettem össze a kezem szívem) felett, a nagyobb nyomaték) kedvéért... — Mondd hát el,? miért nem érzed magad iga-k zán egész embernek? 1 Kajevác közel hajolt a fü-\ lemhez, mélyet sóhajtott ésS úgy suttogta pironkodva a fü-\ lembe: ) — Miért? Mert... mert ne-i kém nincs... mert minden va-é lamireváló embernek van...? attól valamirevaló az ember,) hogy van... De nekem nincs...? hobbym — és hangosan, re-i ménytelenül elsírta magát. 5 (eszi) < zán embernek! — mondta Kajevác és lehorgasztotta buksi fejét, amelyen a hajszálak azon vitatkoztak, hogyan érjék el egymást, hogy hajat tudjanak mutatni. — Minek nem érzed magad? — kérdeztem meghökkenve és gyorsan a homlokára, lábára, sőt mögé is pillantottam, bár sem a kentaurokban, sem az J Kajeváccal találkoztam a mi> nap, régi és örök témát adó : barátommal. Melegen megráztam dolgos kezét, belenéztem mind a két szemébe, hadd lássa, egyik szemét sem szeretem jobban a másiknál és könnyeiket látván benne, sajgó szív> vei érdeklődtem szomorúsága ; miatt.,. k — Nem érzem magam iga„Földemen föld nélkül élek, Földem sose volt, se sok, Se kevés, nincs egy kupac sem Min nyugton meghalhatok”. (Guillén) A látvány, amelyet a Las Villas tartomány felé utaz- tunkban az egyik kisváros piacterén láttunk, szinte élethűen illusztrálta ezeket a verssorokat Egy idős ember állta falnak támaszkodva, széles bőrövén kopott machette, fél- ölnyi nádvágó kés csüngött és fehér ruháját keresztben súlyos vaslánc övezte. Kérdeztük a tolmácsot — Ki ez a szokatlanul öltözött férfi? ő is tanácstalanul nézte az Idős embert majd odament hozzá és társaságunkba hívta. Akkor tudtuk meg, hogy e. neve Flores és a vaslánc.., nos, ez a vaslánc még a rabszolgakor emléke. Az idős kubai férfiú édesapja, s ő maga is még ismerte a cukornád- ültetvényeken eltöltött rabszolgaévek keserveit és me- mentóként ma is hordja a vasláncot, amely azt jelképezte a kubai parasztoknál, hogy a ,, hűséges sziget” lakóiként életre halálra hozzáláncolják magukat rabszolgatartóikhoz. A lánc a sok viseléstől imitt- «mott fényes volt Floresnak, a* egykori rabszolgának már apró üveg szilvapálinka állította helyre, amelyet kiengesztelésül, s megismerkedésünk emlékére adtam az idős cukorgyári munkásnak. Ennek az embernek a képe, s az a kifényesedett, nemzedékeket szolgáló rabszolgalánc valahogy mégis jelkép maradt, amikor Kuba mezőgazdaságáról, a földművelők életéről, nehézségeiről szó esett utazásaink során, mert ez ;s mutatta, milyen mélyrSl kellett in- dulniok a forradalom győzelme után. Vendéglátóink sok adattal, ténnyel, gyakorlati tapasztalattal segítették elő, hogy meglehetősen jó képet kapjunk az ország mezőgazdaságának, parasztjainak egykori nyomorúságos helyzetéről és mai megváltozott életéről. Adatokat idézek: ....... a falusi lakosság 89 százaléka nem ismerte a villanyvilágítást a forradalom győzelme előtt, 94 százaléka nem tudta, hogy van vízvezeték, több mint 60 százaléka földkunyhóban, vagy viskókban tengődött és ... egy 6 főből álló parasztcsalád jövedelme hozzávetőlegesen 550 pesőt tett ki évenként... s parasztcsaládok asztalára a hagyományos rizsen és babon kívül szinte egész évben alig került mis eledel.” A trösztök uralták a bőven termő kubai föld majdnem 80 százalékát, és a tulajdonos bármikor elkergethette azokat, akik fáradságos munkával ültetvénynek való földet raboltak el az őserdőből és a termés felét bér gyanánt minden további nélkül elvehették a földet művelő parasztoktól. Másfél millió hektárnyi ültetvény és nagybirtok volt itt, az amerikaiak tulajdonában és az egész szigetből egyetlen hatalmas cukornád-ültetvényt létesítettek. Valóságos cukortenger volt Kuba. És ezen állt Kuba jelene, jövője. Az ország kivitelének több mint 80 százalékát adta a cukor és a „nádistennek” mindent feláldoztak, olyannyira, hogy a burgonyától kezdve a paradicsomig, a zöldségfélétől a gyümölcsökig mindent külföldről kellett behozni, pedig ez a bőven termő föld elláthatta volna a szigetországot ezekkel is. Valóságos Demoklész kardjaként függött Kuba fölött az Egyesült Államok által megszabott cukorkvóta, amely azt szabályozta, hogy az USA mennyi cukrot hajlandó átvenni a szigetország terméséből. És amikor az amerikaiak megtagadták a kubai cukor átvételét, az egész ország mező- gazdasága a csőd szélén állt. Mintha ezt az állapotot jósolta volna meg a kubai nép forradalmár apostola, Jose Marti, amikor ezt írta egyik tanulmányában: „Azon a napon, amelyen egy nép egyetlen termékre teszi fel életét... öngyilkosságot követ el”. Noé, ez az öngyilkosság nem következett be Kuba esetében, mert a régi' monokultúrás mezőgazdaságot, a forradalom győzelme után erőltetett menetben kezdték át-' alakítani. i Először is a Szovjetunió megvásárolta az amerikaiak által' visszautasított cukorkészletet ...< másrészt igyekezett különbözői élelmiszerekkel ellátni a szűk-' ségben szenvedő sztgetorszá-l got. < Aztán jött a földreform-tor-^ vény, amely során 230 ezer kis-< paraszt lett földtulajdonos* mintegy 1500 szövetkezet ala-, kult a régi földbirtokok tábla-' in, állattenyésztő és cukornád-! termelő állami gazdaságokat« szerveztek, amelyek már 100, ezernél is több kubainak adnak« megélhetési lehetőséget, és! mind több területet szánnak a« zöldség- és kukorica termesztés-' re. A Les Pinos-i farmon sze-t mélyesen is meggyőződhettünk' arról, milyen új törekvések jel-, lemzik Kuba mezőgazdaságát. « — Elsősorban a monokulturá-í lis gazdálkodás megszüntetése« — szövegezte meg tömören cél-' j alkat a gazdaság bemutatásával megbízott sombreros férfi, amikor a trópusi naptól perzselt mezőn betonoszlopos „föld nélküli” paradicsomtábláikat néztük meg. amely a mi magasművelésű , szőlőinkhez hasonlóan tartja a bő terméstől roskadozó párád i- . csom-bokrokat, és a legsziklá- ; sabb vidéken is termelni tudják, ahol maréknyi föld sincs a magágy elkészítéséhez. E gazdaság egyike Kuba legnagyobb farmjainak, majdnem 30 ezer hektáron gazdálkodik, dolgozási most épített 570 modem lakásba költöztek a pól- malevél bochiókból, s arra törekednek, hogy az egyoldalú cukomádtermelés helyett paradicsommal, déli gyümölccsel lássák el a városok piacait. S végig Matanzas környékén a Pinar del Rio tartományban, s máshol is, ahol jártunk, külön büszkeséggel mutogatták azokat a kukorica-, paradicsom-, burgonyaföldeket, amelyek még csak néhány éve teremnek, s újdonságnak számítanak Kuba mezőgazdaságában. — Mindettől függetlenül ne higgyék, hogy nem fejlesztjük a cukornád-termelésünket — tartott szakszerű előadást az említett Los Pinos-i farm vezetője. A cukor ezután is legfőbb terméke lesz Kubának... s lehet, hogy elérjük az évi 10 millió tonnás termelést is. Ez legnagyobb lesz Kuba történelmében. Végtelenül hosszú utat kellett bejárni a forradalom győzelmétől számított öt év alatt Kuba mezőgazdaságának. Az INRA, az agrárreform ügyeit intéző bizottság, kölcsönökkel, gépiekkel segíti a szövetkezeteket, a földhöz juttatott parasztokat, olcsó árakkal dolgozó falusi fogyasztási szövetkezeteket szervez, vetőmagot és állatokat ad a falvaknak. És a hegyekben lévő szétszórt kunyhóktól kezdve a jól szervezett, modem házakkal beépített tanyaközpontokig a szövetkezetekben egybefogja Kuba parasztságát, hogy a múlt minden adósságát és átkát törlesztve, féledve kialakítsa a valóban a nép szükségleteinek megfelelő szocialista mezőgazdaságot (Folytatjuk) Kovács Endre A „Meteor”-büfé Az elnevezés, hogy „köpködő”, ma már inkább megszokásból hangzik itt-ott, mert a Meteor-büfé igenis büfé, tiszta, kissé alkoholszagú (amin nincs mit csodálkozni), a vendéglátó- ipar törekvéseinek megfelelő részleg Petőfibányán. Hajdan, kocsma korában, megrázóbb események színhelye is volt, amikor is ha valaki belépett. fel-felszisszenő feszültsége Ulti filléres alapon, a legnagyobb összeg két forint az asztalon. És söröspoharak. Az asztal körül törzsvendégek. A legidősebb oszt épp>en, és közben oktat. Üj kör, passz, rekontra... „elfogva”. A sarokban rexasztal szeszélyes golyókkal, izgalomban lévő emberekkel, közömbös dá
