Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
POLGAR ISTVÁN Zßio — Menj férjhez — ajánlom Anyának, mert egyre gyakrabban emlegeti a nők egyenjogú- lágát. Az ő értelmező szótárában az egyenjogúság meglehetősen önkényes magyarázatot kap. önkényest, de legalább őszintét Csakhogy a „betervezett" nő ragaszkodik a bla-blá- hoz. S amíg mondja, el is hi- ■EL Gyorsan félbeszakítom. — Merényihez nem adnálak. IRrtkTlzö típus. FelQl hajol, 4M tapos. Ha Radios elvenw' — Eszem ágában sincs férjben menni. Radics... mért éppen 6? — Ogy látszik, tárgyalóképes. E héten már háromszor Mrgyaltál vele —éjjel kettőig. — Hát ez... ez... — Anya p homlokát masszírozza, jelezve* hogy kezdődik a fejgörcs, amely mindig tókor kezdődik, he nem tud azonnal vlsz- saavágnL — Ezt a pfanaszsá- P* — Nem szemrehányásképpen pundtam... Sőt Hisz még fiatal vagy* — Nevetni fogs — mondja JpCfosan. — Tényleg tárgyalté Olyan problémái van- ittóc... Ismered te Radlcsot? — Téged Ismerlek! — Meg- ^pgnm a vállát — Mért nem tagy őszinte? Mindig «így ipáin te anyára spóroltam. — Mit akarsz tőlem?! Mért -gőtgrsz! Nincs elég gondom, tojom? — Lesepri a kezem, «iájába dob egy pirulát víz léikül lenyelt — Menekülök tartóról. — Programod van. Állandó-» —------ ■ — Azért csinálok programot — aemmi kedvem hozzá —, 1*** nem bírom a komiszságo- tat Egyszerűen nemi — Én meg nem bírom, hogy yfodent kicsavarsz. Magadat k. Elsősorban magadat Megva- itótó tőled! Ezt jól eltoltam. Azzal lépjem be hozzá* hogy megmondom neki* ne tltkolódzzon, ne idegeskedjen* én belátom... Rents... beszéljük meg.;: gért nem lehet megbeszélni..; gyszóvaL.. ha van valakije... est sem bánom, ha nemzetidnél szalag nélkül adja össze •agát vele. Le van sóhajtva a iokumentl így... szépen, tapinta tóján... S egyszer csak szemben álltak egymással. Belül valahol ugy lökést kapok, s minden zásképp jón ki, mint ahogy ikartam. Még a hangom is nés. Mintha átdöfné a szavalat — Most már értem, hogy *Pm sohasem kérdezősködik utánad. — Abba kéne hagyni. Kár szór a szemem. — Apa gyomra nem veszi be a link- aégekeb Tudom, ma másképp Mvjáta — Szétszedem a hamutartóban a csikkeket, dohány- saáiak ragadnak a körmöm alá. — Nekem a karrierizmus is Rtózég. S az, hogy másnak próbálsz látszani, mint ami vagy, tiszta becsapás! Felhördül, és válaszolok, azt ta szemére vetem, amiről nem is tudtam, hogy fájt. A veszekedéstől összesűrűsödött levegőt késsel lehetne vágni. „Ha nővérem lenne, annak a ruhájában járatnál!” Ez meg mi?! Behozok egy pohár vizet, a számhoz emelem, elfelejtek inni. Bár lenne nővérem! Elkínzott arccal nyomogatja tarkóját. Karkötőjén megcsör- íen a sok bigyó. — A sírba viszel! Csak már ott lennék! Ha zejtaxn múlna... Mit gondolsz, te szerencsétlen, mi lesz veled, ha én kidöglök. Érzem, megint felment a vérnyomásom. — Semmi bajod! Friss vagy, stramm vagy. E percben jobb szeretnél nyúzottnak látszani, megyötörtneik. Bágyadtan legyint Már ráharap a jelzőimre, hogy friss és stramm s magában hozzáteszi: senki sem hinné, hogy ekkora lánya van. Cifrázza, mint cigány a magyar nótát. Bánatos félmondatokat rezeg- tet, kesergő indulatszavakat Persze, nem hagyom szó nélkül. Olyanok csúsznak ki belőlem, mint az a nővérdolog. Ha egy mákszemnyi eszem lenne, szépen kivárnám, A fejét borogatja, ez hozzátartozik a szertartáshoz. A telefon berregésére felpattan, elfelejti, hogy erőtlen őszi légy, megkönnyebbülten hallózik, élénken cseveg, a vizesborogatást szórakozottan panyókára csapja a fején. Rólam csak akkor vesz tudomást, amikor megkérdem: bemártsam a zsebkendőt? Sürgősen hangot vált, befejezi a beszélgetést, összekunkorodik a karosszékben. Ha nem lennék idebent, úgy járkálna a szobában, mintha férfiak nevetésén lépdelne. Ezt a telefonhívást várhatta. Egészen fellelkesült tőle. — Holnap vasárnap — mondom neki. Nyög valamit, csak úgy tisztességből, a szenvedést nem lehet azonnal abbahagyni. De a szeme meghazudtolja. — Kirándulni megyek — mondom támadóan. — Szedd le az asztalt! Majd holnap beszélünk róla. — Hétkor van a találkozó. — Most fundáltam ki a kirándulást. Hirtelenében úgy megkívántam az erdőt. Bármilyen erdő lehet, félkopasz, satnya, csak fák légynek benne. — Egyszerűen bejelented, hogy kirándulni mész. Ez a legújabb. És ha nem engedlek el? — örülsz, hogy megszabadulsz tőlem. Erre felelnie kéne. De sokat- mondóan hallgat. — Vagy akarsz velünk jönni? — Behúzó kérdés. Hiszen a fülem hallatára beszélte meg az előbb: „Tizenegykor a Margitszigeten”. Rágyújt, mélyeket szippant. Ez a nyögés enyhébb változata. — Egy időre elegem van belőled. — Csak ezért nem Jössz? — Neked ez nem elég? — Nem. — Megfordítom maiam alatt a széket, lovaglóülésben ülök rá, felsőtestemmel a szék karfájára dűlve — Olyan nehéz Igazat mondani? — Ne kezd élőiről — A Margitszigetre mégy. Sértődötten eregeti a füstöt — Levegőzni megyek. — Ne tégy úgy, mintha csak egészségi tóokból... — Befejezted? —- Süt a nap... De a legsűrűbb ködben, a legrondább csatákban is jó szerelmesnek lenni. Egy gyakorló szerelmes mondja ezt. — „Miért nem vagy bizalmas hozzám?” húz át a fejemen. Kinyitom a szám, becsukom. Tátogok, mint hal a szatyorban. Végül azt mondom: — És ne tőgy úgy, mintha társadalmi munkában vállalnád a szerelmet Minden erejét összeszedve ölti fel elgyötört arcát. — Nemcsak gonosz vagy ... hazug is. Életem legnagyobb kudarca... Ilyen egy hazug... A lelkem tettem ki... legszebb éveimet áldoztam fel... kár minden szóért! Gyakorló szerelmes!” Ez azt jelenti... csak nem jelenti azt hogy... — Most rólad van szó, nem rólam. — A lelkem tettem ki, hogy olyan embert faragjak belőled... — ... aki elhiszi, hogy az vagy, aminek meg játszod magad. Csakhogy én nem ugróm be! Nekem nem lehet előírni, mikor mit erezzek! Nem hagyom megszervezni gondolataimat. Nem hagyom! Egyéni gondolataim vannak... mindenről. Veled meg úgy vagyok ... — Most már csak az Jöhet.: l — Anya egy láthatatlan partnerhez beszél. — Mi jöhet ezután? El akar pusztítani! Anya kitöréseit éppúgy megszoktam, mint a hallgatását. Nála beszédesebben senki sem tud hallgatni. Egész héten hallgat. Én meg egész héten ordítozom. Mindegyikünk a maga módján közeledik, azért nem találkozunk. * Részlet • szerző készölő szatirikus regényéből. KÁTYÚ öregember, beragadt a sárba. Toporog, a a sár cuppog, akár a tészta, melyet épp dagaszt a pék. Csöpöget az eső fűre, fára, könnyeznek a szőlővenyigék. V - . * — -------- a—a. — M ■- a. r • uC ffny föfBg Dvkvd wivcmbhi nyikordkM, sötét kapóba» Ans Milden — táa isiéihWAs u — fény fakad a vglanyokbao végig. Már a csizma besüllyedt bokáig. A vizes ló meleg után vágyik, bámészan néz egy borzas kakast Kesereg az fireg s arra gondol, megéri-e, hogy itt majd betonból lesz az út s átkot már nem fakaszt? Bajuszán kis esőszem-sörétek gurulnak le, mint virgonc higany. Ráadd a M, a neldfeszűl az I HUNYADI ISTVÁN: ÖRÖKSÉG Pár kurta év és távozom. A fölém-tomyosuló idő megállítja toliam, elönt a homály s agyereimben lelassul a vér. Lázadnom kéne ellene, de miért? Várok s figyelek: ez a törvény* Rád mit hagyok* fiam? Egy-két könyvet a pár teleírt lapot s még valamit, a juss nem is csekély; A felnövő világot hagyom ftö Osztályod ennyi* Másnak tán semmiség. De neked, átadtam mindent; hogy birtokodba vedd* Egy műszert kapta* érzékeny, kutató ! hajszálrugót, éles, finom földrengésmutatót, kis moccanásra vagy össze is törik: Tőlem kaptad Örökül nyerted • Mint idomait a kristály, erezetét a márvány, virág-figuráit gyűjtőd éa őrződ a földi létnek; hogy magad formáld kf a És rádkagyom néhányon a vele egy-két aeefcfata úgy jutat tan, mint gyöngyéhes netszer űzettem PoUot-Járt — a eme tegea Hová nem tata» te BÁN ERVIN 2 VÄCTATÄS — Bejön velünk az állomásra? Nem? Jól van, negyedóra múlva itt a vonat, addig én az Utasellátóban leszek, maga meg benézhet a sógorhoz. Megiszunk egy feketét, elvtársak? A két ember kimászott az autóból, ment Kovács Ferenc után, a sofőr pedig indult a szemben álló ház felé, a sógorához. Kaptak asztalt az Utasellátó sötét helyiségében, megrendelték a kávét. Az orvos meg a minisztériumi előadó fáradt volt. Pestről küldték őket a járási tanácshoz, rosszul aludtak a gyarló kisvárosi szállodában, reggel óta tárgyaltak, jártak ide-oda, végül a tanács kocsija egy Jókai-regénybe kívánkozó klasszikus országúton rázta őket a fővonal mellett fekvő falu vasútállomására. — Szép ez a szociális otthon itt, a falu határában — mondta az előadó* — Szép — bólintott Kovács, aki a tanácselnök megbízásából kísérte a pesti vendégeket. — A háború előtt földesúri kastély volt. Az orvos felnézett a menetrend-könyvből. — Csak félig-meddig volt az. Egy báró építtette a húszas évek elején, de nem költözött bele. Egy fogadáson elvesztette. Az apósomtól hallottam, ő itt volt ellenőr, folyton járta a megyét, mindenről tudott — Érdekes, én erről nem tudok semmit — mondta Kovács. — Igaz, csak pár éve dolgozom itt, dunántúli vagyok... Meg nem is Stem még a húszas évek elején. Milyen fogadás volt? — Egy fuvarossal fogadott a báró. A jóember nagyon értett a lovakhoz, meg a báró is* A fuvaros egyik lovának csikója született; felnevelte; temérdek gondot, fáradságot áldozott rá, egészen a bolondja lett, annyira szerette. A báró egyszer meglátta a lovat, meg akarta venni, a gazdája nem adta. A báró nem tágított. Végül aztán a fuvaros fogadást ajánlott: felül a lóra Pesten, a Keletinél, amikor a délutáni gyors indul, és ha nem ér ide, kilencven kilométerre, hamarabb, mint a vonat, ingyen odaadja a lovat A báró ráállt a kastélyt tette rá a fogadásra ötven hold földdel. Nevetett, biztos volt a dologban, azt mondta: lemarad a lő, nem bír ekkora vágtatást, többször pihentetni kell közben, ha meg a gazdája hajszolja, kidől félúton. Egy nyári délután a ló meg a fuvaros odaállt a Keleti oldalához. Indult a gyors. Persze először könnyen elhagyták, sok volt a váltó, a kacskaringó: abban a síndzsungel- ben még a villanymozdony sem tud teljes sebességgel haladni. akkor még nem is volt villamos vontatás, a vasúti berendezés is sokkal gyarlóbb, mint most... De ahogy a gőzös szabadabb helyre jutott, megelőzte a versenytársát Aztán jött az emelkedő. Nyári idény, nagy szerelvény* Az akkori mozdonyok nemcsak a villanymozdonynál voltak gyengébbek, hanem a mostani 424-eseknél is. Szóval cammogott a vonat, az országút nem is emelkedett annyira, mint a töltés, a ló megint előre került Az ilyen vágtatást minden hat—nyolc kilométer után meg kell szakítani ügetéssel, hogy az állat bírja, de ebben a versenyben nem lehetett lassítani, a versenytárs gép volt, az pedig nem fárad eL Aztán a vonat lefelé ment, megint elhagyta őket Az előnye azonban nem volt végleges, mert meg kellett állnia. Akkor még több helyen állt meg a gyorsvonat, mint most A szegény állatról már szakadt a tajték. Nem kellett ütni, vágtatott magától; valóban csodát művelt a fuvaros nevelése. Azokban a percekben a gazda talán jobban szenvedett, mint a ló. Tudta, hogy most már az első vízfelvevő állomáson dől el a verseny: a szerelvény elég sokáig áll, kilométerekkel meg lehet előzni. De akkor már nagyon zihált a ló. A vonat késéssel érkezett, gyorsan vett vizet hogy megrövidítse az állást de nem volt szerencséje: a késés miatt valószínűleg kiengedtek előtte egy tehervonatot így aztán sikerült az utolsó előtti hajrá. Csakhogy le kellett térni az országúiról, mert az nem errefelé vezet: a pálya melletti út majdnem olyan rossz voMj mint amelyiken most idehozott bennünket az autó* A Iá teste remegett, biztosan megpattant egy-két ér benne, a lábát felvérezték a kövek. Már közeledtek a faluhoz, amikor a fuvaros a háta mögül a mozdony füttyét hallotta. Ekkor vette észre, hogy a lónak telj®-’ sen elfogyott az ereje. De vakon bízott benne, nem hitte* hogy kidőlhet Nem, az én lovamban van becsület az helyt-; áll a gazdájáért! Már itt a falu, libák, gyerekek röppennek szét mellettünk sistereg a gyorsvonat Úristen, ha az a malac ott félre nem ugrik, átesünk rajta, kitöröm a nyakamat... Már közel volt az állomásépület, de a mozdony elhagyta őket. A lovat valami reflex-féle mozgatta még, mert az izmai teljesen elhasználódtak már, testét úgy ellepte a verejték, hogy fény lett a szőre, mintha fürdött volna. A vonatnak lassítania kell — sok az ember a sínek mellett a hídtól csak lépésben mehet — hó, állj, itt az állomásépületei A ló még mozog, amikor a gazdája leugrik róla. Átkapja a nyakát, megcsókolja a pofáját, ordítani szeretne. *. Valami meglöki — a ló a földre bakik, hörög, sötét vér buggyan ki a száján — egy csomó ember összeszalad... Akkor mát ott van a báró is az autóján, elsápad, amikor a kínok kínjával kimúlt gyönyörű állatot meglátja. A fuvaros sír, topor- zékol, ráborul a tetemre. — Megadta a báró, amit ígért? — kérdezte Kovács. — Meg bizony. A kastély még akkor nem is készült «I
