Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
Az újságíró kérdez — a miniszter válaszol Veres József munkaügyi miniszter A MUNKA TÖRVÉNYKÖNYVE módosításainak eredményeiről, a munkafegyelem megszilárdításáról, a normarendezés tapasztalatairól és a létszámgazdálkodás anyagi ösztönzéséről " iy- 5*» ' Munkatársunk felkereste Verés József elvtárs munkaügyi minisztert, az MSZMP Központi Bizottsága tagját. Az újságíró kérdéseit és a miniszter ^válaszait az alantiakban közöljük: Újságíró: Milyen tapasztalatai vannak a minisztériumnak a januárban életbe léptetett módosított Munka Törvénykönyve alkalmazásával kapcsolatban; kihasználják-e eléggé az üzemekben, a vállalatoknál a munkafegyelem megszilárdítását célzó, a korábbinál bővebb lehetőségeket? Miniszter: A Munka Törvénykönyve módosítása mind a fegyelmi, mind az anyagi felelősség területén lényeges változásokat hozott. Ezek a változások orvosolták a gazdasági vezetőknek azt a régi panaszát, amely szerint azért nem tudnak fegyelmezni, mert nem állnak rendelkezésükre megfelelő, differenciált fegyelmező eszközök. Tapasztalataink szerint a vállalatoknál az elmúlt évhez képest valami javulás' mutatkozik a felelősségre vonás tekintetében. Erre mutat az is, hogy a múlt év hasonló időszakához mérve a fegyelmi felelősségre vonások száma mintegy 15 százalékkal, a kártérítésre kötelezések száma pedig 25 százalékkal emelkedett. Ha az alkalmazott szankciókat vizsgáljuk, akkor azt_lát- jtiir hogy a vállalatok elsősorban a korábban is rendelkezésükre állt eszközökkel élnek* *z annyira sürgetett és a Munka Törvénykönyve hatályba lépett módosításával bevezetett új lehetőségeket kevésbé használják fel. Jól mutatja ezt, hogy &R általunk vizsgált vállalatoknál az 1965. év első kilenc hónapjában kirótt fegyelmi büntetések háromnegyed része szigorú megrovás és megrovás volt Ezzel szemben az újonnan bevezetett bűnteté'faiták (a különböző juttatás' kedvezmények megvonása, illetve csökkentése) a büntetések 10 százalékát alig haladták meg, a* áthelyezés fegyelmi büntetés pedig összesen 7 százalékot tesz ki. Hasonló a helyzet a kártérítésre kötelezés alkalmazásánál is. Mindez azt mutatja, hogy a tntmkafegyelem megszilárdítása és a fegyelmező eszközök adta lehetőségek felhasználása terén még igen sok a tennivaló. Különösképpen hatékonyabb fellépésre volna szükség s. sorozatosan fegyelmezetlen- kedők .hanyagol:, a felelőtlen selejtgyártók, a társadalmi tulajdon fosztogatói ellen. Újságíró: Az új Munka Törvénykönyve életbelépése óta általában milyen módon sértik meg a rendelkezéseket? Gondolunk itt mindkét félre — a vállalatokra és a dolgozókra — egyaránt. ' Miniszter: Számos helyen ta- ■ pasztaljuk, hogy a vállalatok íí munkaviszony megszűnésekor. a dolgozók munkakönyvé- fjp a valóságnál: nem megfelelő bejegyzést tesznek, s a kilt pésKor a személyi alapbér «s 'átlagkereset rovatokat nem, yagy. hiányosan töltik ki. Ez .megnehezít: az új munkahelyén fizethető bérekre vonatkozó rendel kezesek betartásé t. Tapasztaljuk azt is, hogy „fel- inondás a dolgozó részéről” és „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel munka viszonyukat 'megszűntötök részére — a tilalom ellenére — magasabb bért fizetnek belépésükkor, mint ami előző munkahely tikon volt. E szabálytalanságok akadályozzák a rendelkezések maradéktalan végrehajtását. Ez viszont, végső fokon a munka erővándorlás növekedését eredményezheti, s így visz- ezaüt a szabálytalanul eljáró vállalati kra is. A dolgozók szabálytalanságai között egyik legsúlyosabb az igazolatlan mulasztás, illetve a munkahely7' felmondás nélküli elhagyása. Ezek száma alacsonyabb ugyan, de dolgozóra számítva még mindig mintegy 16 jogszabálynak meg nem felelő munkaviszonymegszüntetés történt háromnegyed év alatt Ezt pedig tűrhetetlennek kell tartanunk még akkor is, ha tudjuk, hogy e kilépők zöme fiatal, rövid ideje munkában lévő, szakképzetlen dolgozók közül kerül ki. Újságíró: Hogyan alakult a háromnegyed év alatt a termelékenység? Milyen segítséget adott a tartalékok feltárásához az 1965. év munkaügyi intézkedésekről hozott kormányhatározat végrehajtása? Miniszter: A tapasztalatok szerint az utóbbi években jelentős belső tartalékok halmozódtak fel. Ezért az 1965. évi népgazdasági terv — teljesen reálisan — azt tűzte ki célul, hogy a növekvő termelési feladatokat döntő mértékben a meglévő belső tartalékok feltárásával teljesítsük. A háromnegyed év tapasztalata azt igazolja, hogy a terv ezen célkitűzését túlteljesítettük. Az állami iparban a munka termelékenysége az előirányzott 2,5 százalékkal szemben 5 százalékra emelkedett, és így a termelés emelkedésének az előirányzott 70 százalékkal szemben mintegy 90 százalékát biztosította; ez a termelékenységi hányad jó eredménynek és a későbbi években is követendő példának tekinthető. A munka termelékenységének kedvező alakulásához segítséget adtak az ismert munkaügyi intézkedések. Ilyen volt mindenekelőtt a norma- felülvizsgálat A munka során több százezer normát vizsgáltak felül és a rendezéssel kapcsolatban biztató eredmények születtek. A rendezés előtti 103— 104 (egyes vállalatoknál 110— 120) százalékos teljesítményszint az állami ipar egészében ez év augusztusára 100,6 százalékra mérséklődött. Megállapítható, hogy a normarende- zés következtében a keresetek általában nem csökkentek, sőt némileg emelkedtek. A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az állami iparban a bérszínvonal lényegében azonos a tavalyival; ez azonban némi emelkedésnek felel meg, ha figyelembe vesszük, hogy ebben az évben lényegesen kevesebb a túlóra és az ilyen címen kifizetett munkabér. A normarendezés — többségében — nem volt mechanikus, hanem a feltárható tartalékok nagyságrendjéhez igazodott. Sikerült megvalósítani, hogy ahol a teljesítményszáza- lák a laza munkaátvétei, vagy a technológiai fegyelem megsértése miatt volt magas, ott ne a normát szigorítsák, hanem a munkaátvétei t rendezzék. Az MSZMP KB legutóbbi ülése mégis joggal állapította meg, hogy a normarendezés során hibák is felmerültek. A normarendezés során elsősorban a munkástól függő veszteségidők csökkentek, s a vezetés hibájából adódó veszteségek kevésbé. A műszaki dolgozók — bár sokkal inkább részt vettek a normarendezés munkájában, mint korábban bármikor — nem tettek kellő erőfeszítést annak érdekében, hogy a munka termelékenységét műszaki fejlesztéssel, szervezéssel emeljék. Újságíró: Az üzemekben gyakran az a vélemény, hogy a teljesítménybérben dolgozókkal szemben támasztott nagyobb követelményeket ki kellene terjeszteni az alkalmazotti kategóriákra és az időbérben dolgozó munkásokra is. Erről a kérdésről szeretnénk bővebben hallani véleményét. Miniszter: Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy jogos a teljesítménybérben dolgozóknak az az álláspontja, hogy a tartalékokat az egyéb munkaterületeken is fel kell tárni. Az időbéres, mindenekelőtt alkalmazotti, irányító és adminisztratív létszámtartalékok feltárásának hatása már valamelyest érződik is. 1965. első félévében a 100 munkásra jutó alkalmazottal: száma 29,4 volt, a harmadik negyedévben 28,8 százalék; ezt — az eddigi kedvezőtlen tendenciákhoz viszonyítva — pozitív irányú változást tovább kell erősítenünk^ mert igen sok még a feltárható ilyen tartalék. Szükség van arra, hogy a felügyeleti szervek felülvizsgálják a vállalatok szervezeti sémáit, s az indokolatlan éa bürokratikus szervezeteket megszüntessék. Az irányító és adminisztratív létszámmal való takarékossághoz az is szükséges, hogy a felügyeleti szervek csökkentsék a vállalatokkal szemben támasztott adatkérő igényüket. Van azonban a vállalati irányításban és adminisztrációban ettől függetlenül is feltárható tartalék, hiszen nem ritka a vállalatokon belüli párhuzamos ügyintézés, felesleges túl- szervezettség. Ügyelni kell arra, hogy az alkalmazotti létszámoknál a takarékosság ne eredményezzen bújtatást, azaz formális megoldásokat. A műszaki és adminisztratív dolgozóknál a követelmények szigorítása, a belső tartalékok fokozott feltárása elsősorban nem létszámleépítési célokat szolgál. Az ilyen feltárt tartalékokat fel lehet használni arra* hogy javítsák a vállalaton belüli — és közismerten nem kielégítő — információs rendszert, a termelés szervezettségét Újságíró: Miniszter elvtárs említést tett a takarékos létszámgazdálkodás anyagi ösztönzéséről. Milyen tapasztalatok vannak e téren? Miniszter: A népgazdaság egészét tekintve az idén a tervhez mérten elég jelentős lesz a létszámmegtakarítás. A megtakarítás egy része létszámhiányból adódik (pl. az építőiparban), illetve elmaradt munkákból (pl. a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban). A megtakarítás fennmaradó része a takarékos létszámgazdálkodás eredménye, jórészt úgynevezett tartós megtakarítás. Ennek fejében a minisztériumok és vállalatok terven felüli átlagbéremelésben részesülte1:. Igen jelentős például a megtakarítás a vasút területén; a felszabaduló béralap egy részéből több munkakörben fel tudták emelni a béreket. Ez a példa és a többi ágazathoz tartozó vállalati tapasztalatok bizonyítják, hogy van lehetőség a saját erőből történő béremelésre, csak ehhez megfelelően kell kutatni és fel kell tárni a belső tartalékokat. Ügy látjuk, hogy az említett ösztönzési rendszer eredményei fokozhatok, amennyiben a béralap-megtakarítás vállalatnál maradó hányadát felemeljük. A Munkaügyi Minisztérium a társszervekkel együttműködve jelenleg foglalkozik az 1966. évi bérgazdálkodás irányelveinek kidolgozásával, ezen belül a létszámmegtakarításra ható fokozottabb ösztönzés megoldásával is. Végezetül szeretném hangsúlyozni, hogy a vázolt munkaügyi eredmények nem születtek volna meg a gazdasági vezetés és a társadalmi szervek hathatós támogatása nélkül. Amennyiben a munkaügyi kérdések továbbra is az érdeklődés középpontjában maradnak, a következő években további eredményeket érhetünk el. Q jelenkor decemberi számából Dazdag, változatos tartalommal, a szokásosnál nagyobb terjedelemben, műmelléklettel jelent meg a Pécsett szerkesztett irodalmi és művészeti folyóirat új száma. A decemberi Jelenkor egyik különlegessége, hogy szépirodalmi, kritikai és képzőművészeti rovataiban — kiváló műfordítók közreműködésével — képet ad a mai jugoszláv irodalomról, és képzőművészetről. Arató Károly, Bede Aana, Demény Ottó, Galambosi László, Mezei András, Pál József és Vasvári István versei mellett Nagy László délszláv népdalfordításokkal. Dudás Kálmán, Papp Árpád és Weöres Sándor pedig élő jugoszláv költők versfordításaival szerepel. A szépprózai anyagban Dé- ry Tibor regényrészlete, s a fiatal Naszvady József novellája mellett részletet olvashatunk Miroszláv Krlezsa új regényéből Csuka Zoltán fordításában. Figyelmet érdemel Sztepanov Prodrág dubrovrriki beszámolója is. A folyóirat másik különlegessége a Bartók Béla emlékének szentelt rovat, melyben válogatott összeállítást közöl Kodály Zoltán Bartók-írásai- ból, Tüskés Tibor írását a Pécsi Balett ötéves fejlődéséről (az íráshoz műmellékleten közölt fotók kapcsolódnak a Pécsi Balett „Hódolat Bartók Bélának” című új előadásából), továbbá Péczely László tanulmányát Bartók Béla pályakezdéséről. 6rMP$MGi »65. december Ti- vasárnap 1965. szeptember elején megjelentek az első Novum- plakátok Petőfibányán. „Novum, novum, novum, mi az?” kérdezték egymástól az emberek. Senki sem tudta. Napok teltek el, de a titokra nem derült fény. Lágyan hullámzott a feltételezések fátyla: színdarab-cím, új mosószer, a Fecske filteres párja, lakásépítkezési akció, huligán-banda, fogpasztareklám, vagy talán vallási szekta? A KISZ-titkár titokzatosan mosolygott: „Egyelőre titok.” S a művelődési otthonban az alapítók naponta összegyűltek. Megtárgyalták az újabb Nóvum-pletykákat és tervezgettek: hogyan és mikor lépjenek a nyilvánosság elé. „Mi az, hogy Nóvum?” keresgélték az emberek lázasan a lexikonban. És ott ráakadtak a jelentésére: újszerű, újszerűség. Az alapítók is a lexikonban bukkantak rá. Megfelelt a név; újat akartak a bányatelepülésen, olyat, ami még eddig nem volt — az unalom ellen. 1065. szeptember 20-án a petőfibányai KISZ-vb ülésén „kinyilatkoztatták, hogy megalakult az ifjúsági klub, a Novum. Egy klub bölcsőjénél Nóvum, nóvum ... Három helyiség, meg egy kis előtér a klub, — az emeletes petőfibányai művelődési házban. A kultúrház nagy előcsarnokából nyílik a Nóvum: szép betűs felirat; a heti program és más tájékoztató felhívások a klubbejárat mellett kétoldalt a falon. A tizenegy alapító — három lakatos, egy pénzügyi előadó, egy gápkönyvelő, két műszaki rajzoló, egy segédmunkás, egy anyaggazdálkodó, egy ipari tanuló, egy technikus — akik a 13 tagú vezetőségnek a gerincét is alkotják, meg a 120 kiubigazolványos tag, berendezte a klubot. Az egyik délután hozzákezdtek például a világítci-testek- hez: vasból, drótból és raffából tizenhatot állítottak össze. Ott világítanak lent és fent, — „a kezemen még mindig érzem” mondja Orosz Éva vezetőségi tag, propagandafelelős. Novum a világítás is; meg a zenekar sárgaszínű reflektora. S novum a zenepódium mögötti fal: falécekből, krepp-papírból, drótból, műanyagból, rafiából készült falidísz, egy hatalmas Nóvum-jelvénnyel. Novum a többi, hasonlóan egyszerű és modern „falikép”, a virágállványok, a már említett zöldmintás függönyök és a bárpult. A bárpultot külön felavatták. Talán az ország első saját készítésű, szeszmentes bárpultja; rettentő magas, esetlenségében valóban novum. S a klubtagok is valóban kuriózum és novum — különösen a három forgó bárszék, ahonnan nem volt nehéz leesni az első alkalommal, mert még szokatlan volt és nóvum. Az asztalokon tintába mártva a lúdtoll. Mély csend. Az előadóművésznő — Demjén Éva Jászai-díjas — szaval: „... aludj el szépen, kis Balázs”, a pincér éppen akkor ért az emelvényhez, kezében li- monádés tálcával. Kikerekedett szemmel nézett a művésznőre és utánakapott a tálcának. Szerencsétlenség nem történt, csak véletlenül öt is Balázsnak hívták ... Irodalmi pi'esszó. Csend. Taps. Asztalak és lúdtollas jelkép: megható gondoskodás, és élénk fantázia. Ennek a jelképnek szinte szimbólummá emelése: a költészet házában vagyunk. Néha, — nagyon sűrűn — a „játékok házává” kerekedik a terem. A játéknapokon. Ilyenkor zsongás, vita, nevetés, a focijáték csattogása, a KRESZ-játék útvesztője, a kártyaellenfelek összecsapása — pénzcsörgés nélkül, korongokban. A hónap végén összesítik, ki nyerte a legtöbb korongot. Sokszor táncklubbá változik a helyiség. A saját zenekar (kettő is van) a sárga reflektorfényben játszik, a táncolok nem fémek a teremben. S a vetélkedők: „nők egymás között, ki mit tud a Szovjetunióról?” Ez máshol nem novum, mert azt hiszik, hogy nem az. Itt novum, mell; elhiszik, előkészítik, megszervezik, jutalmat osztanak, szinte felemelik egy olimpiai emelvény magasságára — novum. A két részeg ott dülöngélt már egy jó ideje. Senki sem figyelt rájuk. A fiúk és lányok játszottak tovább — játéknap volt. Hiába figyelmeztették őket, hogy hagyják el a termet, a férfi és a nő mindig átjött a szomszédos presszóból és mind részegebben. S akkor valami történt. A klubtagok abbahagyták a játékot, a beszélgetőst, minden elcsendesedett. Csak a két részeg duhajkodott. Erre kitették őket, székestől együtt. Szesz nincs. Pulóverben és nyakkendő nélkül nem lehet táncolni. Hosszú hajjal igen: ezt elfogadják divatnak. Novum. A csúnya szóért egy forint büntetést kell fizetni. Novum. Divatbemutatót és kozmetikai tanácsadást is rendezte1: és rendeznek. Ilyenkor felnőttel: is jönnek. Novum. De Selypről, Apcról, Zagyva- szántóról, sőt Hatvanból is járnak fiatalok a Nóvumba. A nem klubtagok belépődíjat fizetnek. Az ügyeletes mindenről értesül, mindenhol ott van és este beírja észrevételeit az ügyeletes naplójába. Itt nem lehet vagánykodni, annak kiteszü: a szűrét. Az már nem novum, az már nagyon régi. A novum a rendes viselkedés, a novum nyerés a vetélkedőn, a novum az új ötletek, a fantázia, a novum a rejtvénymegfejtés, és novum a tervezgetés. A vezetőségi tagok formaruhát terveztek maguknak: sötétszürke anyagból a fiúknak és lányoknak egyaránt, gallér- talan, magasan záródó zakószerű kabát, rajta a Nóvum- jelvény. De ez még csak terv. Terv, az új berendezés is: asztalok, székek, szőnyegek. GS Egy novum nem sikerült: a Novum-fröccs. Igaz, ezt nem ők találtai: ki, hanem a szomszédos presszóban. Recept: al- muska, málna, szódavíz. Nem ízlett. A többi novum eddig még sikerült. De a fantáziának gátat vet a pénzhiány. Költségvetésük évi 21 ezer forint. De hogy a kéthónapos szervezet egyáltalán már költségvetést is kapott, ez novum. A vezető, Sőregi Károly, éppen Pesten járt, művészek után kutatva, akik lejönnének a klubba. A hangszóró már az új műsort hirdette a nagy tér felé. Egyszer már felhangzott a saját szerzeményű Nóvum-induló is. Nem tetszett. Most újon dolgoznak, ami kifejezi a Nóvumot, ezt az illemtudó, hosszú hajú (a lányoknak rövid?) lobogó fantáziát, a petőfibányai Nóvumot, vagy a novumi Petőfibányát? Berkovits György
