Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-12 / 293. szám

Az újításért perel a munkás HÁROM BÍRÓSÁGI tárgya­it értek meg: kettőt az Egri Járásbíróságnál, egyet a me­gyeinél. De még nincs vége az ügynek. Szűcs Lajos, a Finom- szerelvénygyár 15-ös üzemének lukkózója, igazát és jussát ■érési. Ám Veres László mű- ezető amellett kardoskodik, "'oqy neki van igaza Több mint két évre nyúl­nak vissza a szálak. Szűcs La­os feladóvevénnyel igazolja. ’">gyl963. június 8-án ajánlót* ■'•elet adott fel a gvár akko- i főmérnökének, Péter Pál­it, és a levélmásolatot is őr- ti. Vajon a munkás miért leve- 'ez a főmérnökkel? Miért nem mondta el szóban, ha észrevé­ve, vagy javaslata akadt? zért, mert úgy érezte, hogy ntos bejelentést tesz, újítást 1 be. A szó elszáll..., de ő iánlott levélben írta meg az íjítási javaslatot, annak nyo- la marad. Két éve szériában, nagy tö­megben gyártották a kerékpár rlső lámpafejet. Sürgős volt a munka, siettette a megrendelő és a gyár vezetősége is. De ne­hezen boldogultak a festéssel. Éppen ezen a munkán dolgo­zott Szűcs Lajos és az időköz­ben hirtelen elhúnyt Tóth László. Próbálgatták, milyen hígítóval, hogyan kellene fes­teni és szárítani, hogy gyor­sabban és gazdaságosabban haladjon a munka. A dukkó- zók azt tapasztalták, hogy megfelelő festékhígítás és gon­dos munka esetén az első át- vonófestés és az alapcsiszolás elhagyható, ezzel jelentős anyag-, munkaidő- és energia­megtakarítást érnek el és fő­leg meggyorsul a gyártás. Meg­figyeléseiket, gyakorlati ta­pasztalataikat írták le, így szü­letett meg 1963 nyarán Szűcs Lajos és Tóth László újítási javaslata. mi lett az ajánlott levéllel? A gyár főmérnöke továbbította Szabó Gyula újí­tási előadónak, azzal az utasí­tással, hogy vegyék figyelembe és ha a javaslat beválik, újí­tásként kezelendő. Az üzemben, a technológián és m laboratóriumban közben to­vább folytak a kísérletek, ke­resték a lámpafejek festésének jobb megoldását. Szűcs és Tóth a gyakorlatban igyekezett iga­zolni javaslatuk helyességét Közvetlen főnökük, Veres László művezető nem engedte a dukkózók javaslata szerinti festést Megtiltotta. Joga és hatalma volt hozzá, hiszen ő volt a művezető, felelt az üzem munkájáért és a műveletterv módosítása után eleinte a mi­nőségellenőrzés nem vette át az árut. Üjabb próbálkozás és kísér­let Gyakorlati munkájukkal ebben részt vettek a munká­sok is. Szűcs Lajos állítja, hogy Majoros Jánosné techno­lógust és a főmérnököt több­ször kérdezte: mi lesz az újítá­sukkal. Határozott választ nem kaptak, írásban meg éppenség­gel semmit. Aztán híre kelt, hogy Veres László művezető újítási javas­latot tett a kerékpár lámpafej festésére. De ekkor már nem 1963-at , hanem 1965-öt írtak. Nem is egy, hanem két javas­latot naplóztak a nevére és mindkettőt elfogadta a válla­lat. Szűcs Lajos azt hitte, hogy az ő elképzelésük való­sult meg, de sem Szűcs Lajos, sem Tóth László neve nem szerepel az újítási naplóban, sem újítóként, sem közremű­ködőként, tehát ők nem kap­hatnak egy fillér újítási díjat sem. SZŰCS ÉS TÓTH a szak- szervezeti bizottsághoz fordult panasszal. A társszerzőséget az szb újítási bizottsága meg is állapította. Az egyik újítás­ból Szűcsnek és Tóthnak 25— 25 százalékos, a másik újítás­ból 22,5 százalékos díjazást ál­lapított meg, Veres művezető­nek pedig mindkettőből 50 százalékot. A vállalat igazga­tója felülvizsgálta a határoza­tot és Szűcsnek 25 százalékos részesedését csak az egyik újí­tásnál ismerte el. Ilyen előz­mények után perelte műveze­tőjét Szűcs Lajos és mindkét újításból 50 százalékos része­sedés megállapítását kérte. Az Egri Járásbíróság elő­ször nem döntött, majd ez év október 14-én hozott ítéletet. Ebben elutasította Szűcs La­jos keresetét, mert megállapí­tása szerint Veres László mű­vezető 1965. májusában be­adott újítása lényegesen más, mint Szűcs és Tóth 1963-ban benyújtott javaslata. Szűcs fellebbezett, azt állít­ja, hogy Veres László műve­zető újtíása azonos az ő javas­latukkal, csak két évvel ké­sőbb nyújtotta be, két részre bontva. A megyei bíróság a fellebbezést alaposnak találta, hatályon kívül helyezte az al­sófokú bíróság ítéletét, új el­járásra és új határozatra uta­sította a járásbíróságot. Tehát Szűcs Lajosnak újabb bírósági tárgyaláson kell iga­zolnia, hogy Veres László két újítása milyen összefüggésben van az ő korábbi újításukkal. Joga van tanúkat megidéztet­ni és szakértőt kérni, hogy a bíróság eldöntse, vajon a fel­adat megoldásában egymástól függetlenül és egymást követő­en részt vettek-e és milyen arányban? TEHÁT A TANÜK és a szakértő meghallgatása után a bíróság dönt majd az újítá­si perben. ítéletben mondják ki, hogy kit illet a 12 763 fo­rint újítási díj, kinek van jus­sa és milyen arányban a má­sik tételben szereplő újítási díjhoz. Mi nem akarunk a törvény szava elé vágni, csu­pán néhány kérdést szeret­nénk felvetni. 1963. júniusában miért nem naplózták Szűcs és Tóth újí­tási javaslatát? Hogyan lehet­séges, hogy nem kapott érde­mi választ a két munkás és 1965. májusában Veres László művezető újítását naplózták, elfogadták és kizárólagos jo­gát elismerték? Veres László a gyakorlati munka során, vagy az újítási előadó útján nem ismerhette-e a két mun­kás javaslatát? Ha több mint két éve nem mulasztják el Szűcs és Tóth javaslatát nap­lózni és ügyüket az újításra vonatkozó rendelkezések sze­rint kezelik a gyárban, akkor ma nem Veres László műveze­tő szerepelne újítási közremű­ködőként? A vitáról, a perről tudnak a gyár dolgozói, és ha Szűcs Lajosnak akadnak hi­bái, nem jogos-e az emberek véleménye, hogy egyenlőtlen harcot vív a művezetőjével, valamint az újítási előadóval, aki korábban üzemvezetője volt? Nem merült-e fel, hogy a gyári szakértőt szubjektív érzések, személyes kapcsolatok és a függőség befolyásolhatja, tehát nem lenne célszerű kí­vülálló szakértő meghallgatá­sa? a bíróság döntését érdeklődéssel várjuk. De azt a tanulságot már most leszűr­hetjük, hogy minden újítási javaslatot gondosan kell mér­legelni és pontosan be kell tartani az újításra vonatkozó minden rendelkezést. Dr. Fazekas László Amerre a Torna folyik . .. Kápolna, hétköznap. Csor­gós-csepergős, nyirkos idő. Az emberek ünnepre gyülekez­nek, ünnepi tanácsülésre. Ti­zenöt éves a tanács, köszöntik azokat, akik annyi ideje szol­gálnak a faluért, a közösségért Ozv. Ignácz Jánosné. Bencsura Ferenc, Csági Sándor, Szuromi József, Tóth István — ők az ünnepeltek, a „veterán” ta­nácstagok, akik 15 évvel előbb bizalmat kaptak, s megőrizték azt csorbítatlanul. Tizenöt év — egy rezzenet a történelem, s az idő végtelen­ségéből, amely mégiscsak té­nyekkel, eredményekkel mér­hető. számait sem: az eddigi 71 köz- világítási lámpa még az idén 41-gyel szaporodik. A kápolnaiak kenyere Visszatekintés tegnapokra Huszonötmillió könyv exportra A 15 évvel ezelőtt megalakult Kultúra könyv és hírlap­külkereskedelmi vállalat az elmúlt másfél évtized alatt 25 millió könyvet, 113 millió hírlapot és folyóiratot, 3 millió kottát, valamint hat és fél millió hanglemezt szállított kül­földre. Ez az év egyébként más évfordulót is jelent a vállalat számára. Éppen 10 esztendeje, hogy szervezetten megindult az idegen nyelvű magyar könyvkiadás, 1955-ben 1Ö9 000 pél­dányban adtak ki idegennyelvű magyar könyvet, számuk azonban 1960-ban már 725 000-re, 1964-ben 973 000-re emel­kedett és ez évben már meghaladja az 1 100 000-ret. 6zfnhely: Orvosi rendelő. Be­teg. Ajtó (kopogás, s belép a beteg.) Beteg: Jó napot kívánok, doktor úr... Tudom, hogy már únja a betegeit, mint a bűneit, de hát mit tehetek, kihez men­jek ... SZTK-biztosított va­gyok. Igaza van, egy vasat sem kap tőlem. Orvos: Üljön le kérem... Meglehetősen furcsa bemutat­kozás ez, nem gondolja? Beteg: De igen... gondolom, kérem... Sőt tudom is. Ezért jöttem, pedig sokan mondták, hogy maga csak egy közlekedé­si rendőr... Orvos: Hogy mi vagyok én, kérem ? Beteg: Közlekedési rendőr... Belgyógyász. Csak mutogat: gé­gészet ... szemészet... rönt­gen ... traumatológia... Hogy hová menjen a beteg. Így ér­tem. Szóval én mégis jöttem. Mert ez a bajom. Orvos: Mi a baja? Beteg: Ez. Orvos: Kérem, ne játsszék itt velem, egy csomó beteg vár még... Ha már volt olyan kedves annak ellenére meg­tisztelni a bizalmával, hogy csak közlekedési rendőrnek tart, mondja meg, mi a baja.... Mi az, hogy ez? t Beteg: Ez, hogy kénytelen vagyok mindig igazat monda­ni... Higyje el, próbáltam már lassan beszélni... tagoltan... próbáltam dadogni... megkí­séreltem o raccsolást ... de nem ment... Mindig kicsú­szott a számon az igazság. Orvos: De hát mit segíthetek ém ezen? A Ml KIS HÁZI SZÍNPADUNK: EGY EMBER, AKI IGAZAT MOND Beteg: Sokat... nagyon so­kat. önt az orvosi titoktartás, bár a feleségének úgyis elfe­cseg mindent, az aztán rögtön továbbadja az első presszóban, de hát a papokat ki nem áll­hatom .., Nem vagyok párt­tag, attól még járhatnék tem­plomba, de én tényleg nem va­gyok vallásos ... Ezt meg is mondtam annak idején a hit­tantanáromnak, s rögtön ki­dobtak a gimnáziumból. Így kezdődött. Szóval, valakinek el kell már mondanom... Hát azt tudom, hogy betegség, s maga a körzeti orvos, s nekem jár az SZTK-tól maga. Ingyen. Mégha a pokolba kíván akkor is. Orvos: (Megrökönyödve a szóáradattól, megadja magát) Tessék, mondja el a tüneteit, akarom mondani a panaszait, de gyorsan... Beteg: Ha magánbetege leír­nék, akkor nem siettetne... De mindegy. Nem én választottam magát, hanem az SZTK vá­lasztotta magát nekem. Ezt se értem, de hát mi közöm eh­hez? Azért, mert fizetem a já­rulékot? Szóval, az az én ba­jom kérem szépen, bárhogy vi­gyázok, mindig kimondom az igazat... Tessék elképzelni, hogy mennyi kellemetlensé­gem volt már ebből... Beme­gyek az igazgatómhoz, s arra kérem, hogy a nagybátyámat vegye fel éjjeliőrnek, havi öt­százért ... Azt mondja az igaz­gatóm, hogy nem csinálunk családi dinasztiát a gyárból... Erre elkezdek dadogni... így... és mo... mondja ke... kedves... igaz... igazgató elvtárs, s a ma... ma... ma.. „ aztán már nem is figye­lek, nem is dadogok, csak mon­dom, hogy a maga kedves ma­mája hogyan került az üzemi konyha élére és miből telik ne­ki telekre a Mátrában...? Orvos: Na és mit mondott erre a rágalomra az igazgató? Beteg: Kirúgott ...az állá­somból is. A kedves mama meg már egy kis családi házat is felhúzott a telekre... Vagy ott van Bencei... Nem tetszik ismerni? Orvos: Nem, kérem. Nem is­merem a Bencéit, s ha azt mondta, hogy ismer engem, ak­kor se... Beteg: Nem mondta.., O más körzethez tartozik... Na, szóval, ez a Bencei párttag ... Orvos: Ne kiabáljon itt... Beteg: Semmi izgalom... Én beteg vagyok, kérem, én be­szélhetek hangosan is, ez o tü­neteimhez tartozik... Szóval mondom, ez a Bencei párttag. Irtó dühös volt még 1957-ben, vagy 58-ban? — már nem em­lékszem rá, hogy az MSZMP- nek miért nincs gomblyukba tűzhető jelvénye... Mondom neki, hogy az minek neked! Az 1936-ban kiadott Heves vármegyei Ismertető és Adat­tár azt jegyezte a faluról: la­kóinak száma 1930-ban 1838; házainak száma 352, ebből 311 kőalappal bíró vályogház. Nép­oktatásügyi intézményei: a nyári menedékház, a 3 tanerős róm. kath. elemi és községi gazdasági továbbképző iskola. Volt a falunak hitelintézete, postája, távírója és telefonál­lomása helyben, dohánybevál­tója, vasútállomása a kál-ká- polna—kisterenyei, a káli ál­lomáshoz autóbuszjárat s azonkívül Gyöngyösön át Eger­be, valamint gőzmalom, olaj­ütő és gépjavítóműhely. Ha sorra szembesítjük a teg­napok eredményeit, tényeit a jelenével, bízvást mondhatjuk: hatalmasat lépett előre Kápol­na az esztendők emelkedő lép­csőfokain. A jelen tényei, eredményei? Például: a házak! Szépek, ta­karosak, városba illők. Az Új­telepen öt utcasomyi házat építettek; s a volt érseki ta­nya helyén kialakított két utca is mai alkotás. Építettek jár­dát, egy-két utca van még en­nek híjával; a kultúrházat új szárnnyal bővítették, új ott­hont kapott a gyógyszertár, van a falunak óvodája, napkö­zi otthona. Kevesen mondhat­nak büszkélkedve magukénak olyan tisztasági fürdőt is, mint a kápolnaiak — községfejlesz­tési alapból építették, önere­jükből, s az idén adták át ren­deltetésének. És építik már a kocsmákat kiszorító, ízléses bisztrót is. Elkészültek a több milliós beruházással létesíten­dő autószerviz tervdokumen­tációi is. Politechnikai tante­remmel bővítik az iskolát És ne felejtsük a „fényesedés” Már van egy jelvény a család­ban, a feleséged láncon hordja a keresztet a nyakában... Erre elkezd üvölteni, hogy én azt honnan veszem... Mondom, hogy láttam... Azt mondja, hogy az lehetetlen, mert na­gyon hosszú láncon hcrrdja... Mondom én erre, hogy éppen ezért láttam... Erre a nyílt ut­cán megpofozott... Pedig tény­leg láttam. S ez fájt neki, nem a kereszt... Orvos: (felnyög) Van mégt miami? Beteg: Van. Azon a munka­helyen, ahol most dolgozom, gyűlés volt... Azt mondja az előadó, hogy micsoda nagy­szerű segítséget nyújtott az ál­lam nekünk, dolgozóknak, az árleszállítással... Erre megpró­báltam már énekelni, hogy közbe ne szóljak, de nem ment... Képzelje el, amikor ott énekelek egy egész üzem­rész előtt, hogy aszongya, oda ne rohanjak és az államnak nincs abból haszna, hogy a megbolondult emberek nyaká­ba belesóz minden bóvlit... És ez így megy, doktor úr, ez, is megy megállás nélkül... Hiába néz, nem kétszázat, de egy húszast sem adok. Orvos: Kérem, én nem vár­tam el pénzt magától, nem is kérek... Kikérem a gyanúsí­tást ...Engem itt becsületteli megfizetnek... ! Beteg: Magát?... Becsület-f tel... Ha maga abból akarna* megélni csak, amit mint{ SZTK körzeti orvos keres, jár-l hatna gyalog, de nem Ope­lon... Na, látja, már megint kezdi... A falu őskori lakott hely a Tarna-völgy kiszögellésénél. A teljesen sík tájat, mint régi an- nalesek tanúsítják, az Aba nemzetség bírta, majd királyok hűbéresei és hosszú évszázado­kon át hitbizományi terület, az egri püpökség-érsekség tulaj­dona. Történelmi viharok zúg­tak erre. A francia háborúk megindulásakor lovas küldön­cök száguldoztak innét, s meg­szálltak itt 1821-ben az átvo­nuló orosz seregek. Kápolna neve beíródott a történelembe, a szabadságharc szomorú his­tóriájába is: 1849 februárjában 500 honvéd vére öntözte meg földjét, itt lelték halálukat a szabadságot letipró osztrákok golyóitól. A vérrel megöntözött csata­mezőn, ahol ágyúk és puskák dörögtek, most gépek moraj- lanak. A közös gazdaság gépei. Jó ideje, hogy eltüntették a nadrágszíj-parcellákat s kiala­kították a társasgazdálkodás nagyüzemi tábláit. Az összefo­gás láncszemeit először nem a kemény akarat és elhatározás erősítette. A község majd négy­ezer holdnyi birtokán két szö­vetkezet is osztozkodott, a Kossuth és az Új Élet, s eze­ket az ellenforradalom szélvi­hara könnyen szétseperte. Csak 1959-ben álltak egységbe újra, hogy tanulva a régi botlado- zások, kudarcok sorozataiból, biztosabban együtt haladjanak, lépjenek. Az Alkotmány Tsz 2700 hold­nyi területet birtokol, s majd négyszázhúsz tagot számlál. Mélypontról indultak, keserves erőfeszítések tapadtak minden fillérhez, forinthoz s ma sem sorolhatják még magukat a legjobbak közé. Tavaly 24 fo­rintot ért egy munkaegység, az idei zárszámadáson 31 forintra számítanak. Talán a föld, vagy az emberek hibásak a kevés pénzért? Az emberek in­kább okolhatók. A Tárnáig nyújtózkodó széles táblák több gazdagságot is adni képesek. A kápolnaiaknak nem egyet­len megélhetési lehetőség a föld. A község és a környék dohányát gyűjtő dohánybevál­tó száz embert foglalkoztat s kb háromszáz ember keresi kenyerét a sir.»ki Mátravidéki Fémművekben. A vasút is sok embernek biztosít munkát. A kultúra antennái Szép, rendezett, rangosodó falu Kápolna. Tehetséges falu. Sok orvost, szakembert adott már eddig is a megyének, az országnak. Említsünk egy mai „karriert?” Gócsa Sándor egy­szerű borbélysegéd volt a fa­luban s orvosi diplomát szer­zett Leningradban. Takaros házak, széles, nagy ablakokkal. S a házakban nemcsak az anyagi gyarapodás jegyei, de a szellemi rangoso- dás tényei is megtalálhatók. _A könyvek, a rádió, a televízió. A faluban 127 televíziót tarta­nak nyilván, 423 a rádiókészü­lékek száma. És újságot olvas majd minden család, folyóira­tot, napilapot. A háztetők felett — a kul­túra antennái. A kép újszerű. És nemcsak újszerű, de meg­szokott és természetes. A vi­lágra figyel a falu, s az élettel haladva a fejlődés folytonos­ságának jeleit vési a változó tájba. Pataky Dezső Gomba a bányában Kitermelt bánya a szűcsi Xl-es akna. Vitla húzza a csil­lét, a lejtős akna 120 méterre visz a mélybe. A tárókban, ahol néhány éve még szén volt, most gomba terem. A gombaágy hosszában húzódik, mint a játékalagút, öt is egy­más mellett. Köztük csak két sor hely van, ahol járni lehet. — Így adja ki a teljes alap­területet ... — Kiss Istvánnal, a szűcsi Bajza József Terme­tei. Vezetőjük Martinkovicf Vera, aki tanfolyamon is volt már, de gyakorlati ismeretei-^ vei ott is kitűnt a többi közüli — Kezdettől itt dolgozok* Domokos Gábor bácsi ipái? nyugodtan rám meri bízni a munkákat. Szakmai tanács­adással segíti ugyanis a gyön- gyöspataikat is, ezért heten-» ként két napot van velünk. — Két év alatt háromszor szüreteltünk. Hat—nyolc hét Fehér sampionyok „pettyezik a gombaágyakat. A szűcsi szövetkezetben öt hónapig tartott idén a gombaszüret. dőszövetkezet mezőgazdászával : járjuk a gombáktól tarka I ágyasokat. Hogyan jutott eszükbe? — Az aknát a tanácsnak ad­ta a bánya és amikor a szövet­kezet megalakult, akkor gon­doltunk a hasznosítására. Új­sághirdetésre jelentkezett Bu­dapestről Domokos Gábor, hogy vállalja a gombatermesz­tést Vele szerződtünk és ő először kétszáz négyzetméteres területen, borpincében kezdte. Három éve, amióta engedé­lyezték az akna használatát, összesen kétezer négyzetméte­ren folyik gombatermesztés. — Bővítenénk tovább, mert jól meghonosodott nálunk a sampinyon, nagy a kereslet Is iránta, de a báyában még újabb szellőzőnyílásra van szükség. A gombát ugyanis szeUős helyen kell előkészíte­ni, tenyészteni, anélkül kár is belekezdeni. Ezenfelül állandó hőmérsékletet is igényel, 13— 15 Celsius fok a legmegfele­lőbb a gombának. A harmadik feltétel a tisztaság, ezért na­gyon gondos fertőtlenítésre is szükség van. A gombáscsapat tagjai: Hor­dós Mária, Hotels Kárpit, Oláh Rozália, és Motaár Mar­ken a gomba érlelődéséhez, d4 utána hosszú ideig tart a sze­dés. Az idén öt hónapig szíw leteltünk. A sampinyon nagyon kei lendő a piacon. A szűcsié® Budapestre szállítják termésű* két, közösen a gyöngyöspatai* akkal. Tavaly kevés gomba tér? mett, az idén viszont a sok kiadás, beruházás ellenére is jól fizet a termelőszövetkezet­nek. Volt olyan területük, ahol négyzetméterenként 12 kiló termett a finom sampi­nyonból. A kétezer négyzetmé­teres terület átlagában egy négyzetméterről kilenc kiló gombát szedtek. Négyszázezer forint eddig a bevétel. Ebből leszámítva a munkabéreket, szállítási költ­séget, a műtrágya és a fertőt­lenítőszer árát, mintegy 100 ezer forint tiszta jövedelmet hoz a gombatermesztés a szű­csi Bajza József Termelőszö­vetkezetnek az idén. Pilisy Elemér MPÍUSM 5 2966. december ÍZ,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents