Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
Üzentek a nők... „Férfiak! — szóltam halkan — és szép, éber szemükbe néztem. Ha netalán lesz valami, — ne feledjelek el izenni nekünk is! Ne feledjétek, férfiak, hogy az asszonyvér se drágább harcra, mint szerelemre.” Kaffka Margit, a máig is legnagyobb magyar írónő írta e sorokat 1912. május 23-án. Amikor a „Magyar Hajnal” még „véres világú felleg” volt, de már „Vérszínnel bomlott a bimbó a világ szövetén”. gozni, mint a férfiak. Ajaj. Ez a brigád meg olyan igazi kis család... — Sávolyi Jánosné vagyok, Hortról járok be. Reggel ötkor kelek és már megint öt óra van, amikor hazaérek. A férjem 1600-at, én 1200-at keresek. Fiatalok vagyunk, házra gyűjtünk. Az még nincs, anyósoméknál lakunk. De nem baj, majd lesz lakás is. Zárónő vagyok. 9—10 000 üveget zárok le egy műszakban. EleSzervátka Jánosné WT2. március 23. Izentek a nők. Harcot, életet, munk'át, embert követeltek™ — Szervátka Jánosainak hívnak. 1948-tól dolgozom itt, a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban. 48-ban kertésznek vettek fel. Itt volt a kert a konzervgyár helyén. Abban kapálhattam a virágokat. A kert helyén gyár lett. Nagy gyár. Nem is tudom már, hogy milyen is volt az a kert Ügy vagyunk ezzel a gyárral mi, lelkem, mint az otthoni kis kertünkkel. Ismerjük, szeretjük. Én úgy gondolom, ez is a miénk. Tavaly márciusban még brigádot is alakítottunk. Szocialista brigádót. Az meg olyan, mint egy kis család. Mert tudja, én legalábbis azt tartom, hogy ne csak dolgozzunk együtt, hanem éljünk is. Sokan vagyunk nők az üzemben. Hát miért ne tartanánk össze? Meg a pénz is sokat számít. Az a pénz, amelyet én keresek. Megdolgozom érte, műszakonként tízezer üveget légtelenítek. Sok az, még kimondani is. De így van jól. Dolgozunk és szépen élünk. Kell is a pénz a gyerekre, a házra, de meg is van. Én mondom magának, fiam, hogy tudunk mi úgy dolIV. A Is* vezetősége és elnöke A közgyűlések közötti idő^ szakban a termelőszövetkezet választott vezetősége gondoskodik a tagság határozatainak végrehajtásáról. Hetenként, vagy kéthetenként megtartott — szükség esetén soron kívül is összehívott — ülésein megtárgyalja a vezetőség azokat a problémákat, tennivalókat, amelyek részint a közgyűlés határozatai alapján hárulnak rá, részint pedig az alapszabály értelmében tartoznak hatáskörébe. A vezetőség természetesen intézkedéseket tesz, állást 'foglal, utasításokat ad azoknak az irányító beosztású embereknek, akik a munka hétköznapjaiban kötelesek gondoskodni a tervek megvalósításáról, a közgyűlési, vezetőségi határoztok végrehajtásáról. Ezeknek a tisztségviselőknek a sorában a legjelentősebb, legkiemelkedőbb szerepe az elnöknek van. Ö fogja egybe a vezetőség, a tsz-ben dolgozó szakemberek, az irodában foglalkoztatottak munkáját, éppúgy, mint az üzemegységvezetőkét, a brigádvezetőkét, a termelőszövetkezet egész tagságáét. Elsősorban az elnök képviseli a közös gazdaságot mindenféle hivatalos ügyben. Hatásköre kiterjed az egész gazdálkodásra, a közösségi élet minden területére, s nincs olyan nap, hogy ne kellene jó néhány lényeges kérdésben állást foglalnia, döntenie. Sok termelőszövetkezetben azt a következtetést vonták le ebből, hogy a közös gazdaságban •ainden az elnöktől függ, csak együtt vagyunk. Nekem jó ez... — Kovács Márta. A brigád- vezető, és egyetlen lány a brigádban. A Szabolcs megyei Eperjeskéről kerültem ide. Ott végeztem az általánost, Szegeden az élelmiszeripari technikumot, az utolsó két évet a gyár ösztöndíjával. Az ipari tanulók csoportvezetője vagyok. Albérletben lakom, havonta egyszer szoktam hazamenni. 1600 forintot keresek. Ez mind az enyém. Nem kell hazaadnom belőle. Magamra költőm. Jól érzem magam. Megbecsülnek bennünket, a munkánkat. Sokan vagyunk technikusok, de valamennyien egyformák, férfiak, nők. Nincs kivétel, megkülönböztetés. Ebben az évben már ötször kaptam jutalmat. A brigádra szükség van. Közelebb hozza a munkát, az embereket egymáshoz. Mi valóban úgy élünk együtt, mintha testvérek lennénk. Ismerjük egymás gondjait, bajait. Tavaly kizártunk Sávolyi Jánosné » inte szokatlan volt a gyár, de már nem. Gyerek még nincs, majd jövőre. Ha hazamegyek főzök, mosok a férjemre. Kitakarítom a lakást és ezzel el is megy a délután. Jön a hajnal, kelni kell. A mi birgádun- kat még eddig nem érte panasz. Annyit dolgozunk, mint a férfiak, annyit is keresünk. Nem is lenne igazságos, ha nem így lenne. Közösen azért jó dolgozni, mert így az ember akkor sincs egyedül, ha letelik a műszak. Járunk kirándulni, moziba. Nagyon Bisztró épül társadalmi munkával Dj épület magasodik Horton a műút mellett. Az új bisztró épül itt, ami régi kívánságuk volt a község lakóinak, de hiányzott az átutazó autósoknak is. A földművesszövetkezeti bisztró reprezentatív szórakozóhelye lesz a nagy falunak, ahol eddig a kultúrházon kívül csupán két italbolt és egy kis cukrászda volt, étkezni pedig csupán az utóbbi néhány hónapban lehetett az átalakított kisvendéglőben. Az építkezést a tavasszal kezdték meg és a földművesszövetkezeti tagok társadalmi munkát ajánlottak fel, hogy mielőbb elkészüljön és üzemeljen a bisztró. Az eltelt hónapok alatt a szakmunkán kívül valamennyi segédmunkát társadalmi munkában végeztek el a hortiak és a munkájuk értéke eddig meghaladja a nyolcvanezer forintot. A földművesszövetkezeti tagok segítségével épülő bisztró nemcsak olcsóbban épült a tervezettnél, hanem rövidesen meg is kezdi üzemelését. l. menet: — Szivem, igazán szükségem van minden fillérre, add ide a pénzt, nehogy vegyél nekem valamit karácsonyra... Tudod, hogy mennyi ilyenkor a kiadás, mi meg nem vagyunk már gyerekek — közli a feleség a férjjel... — Tessék — nyújtja át utolsó vasat is becsülettel a férj a feleségnek, s ezzel vége az első menetnek. II. menet: A karácsonyfa alatt a férj számára egy pár zokni... — ... mert látod Szivem, nem az ajándék értéke a fontos, hanem az, hogy gondolunk a másikra... legalább egy évben egyszer gondolunk arra a szerencsétlen, agyonhajszolt feleségünkre, de te, te nem gondolsz rám még ilyenkor sem, mert... — De kedvesem, hiszen élvetted a... — ... ne szólj közbe... Ismerlek, kifogásokat tudsz gyártani, de a bolond feleségedre, legalább karácsonykor gondolni, nem... arra képtelen vagy ... Sírás. Könny. Bánat. Zokni. (- 6) Szakképzettsége: mezőgazdász Foglalkozása: építőipari segédmunkás Levél érkezett a szerkesztőségbe. Oláh Pál 25 éves fiatalember írta. Találkozót kért az újságírótól, aki a mezőgazdasági szakmunkások megbecsüléséről, a szakemberek problémáiról írt. Kovács Márta egy lányt a brigádból. Baj volt a munkájával, viselkedésével. Nem hallgatott ránk. Itt a gyárban tisztelnek, becsülnek bennünket. Mindennap érezzük ezt, A többit meg bízzák ránk. Mert nyugodtan ránk bízhatják... „Férfiak! — szóltam halkan — és szép, éber szemükbe néztem, Ha netalán lesz valami, — ne feledjetek el izenni nekünk is! Ne feledjétek, férfiak, hogy az asszonyvér se drágább harcra, mint szerelemre.” Koós József Egerben, az Ady Endre utcai munkásszálláson egymásnak adják a kilincset az emberek. Műszakból jönnek, legtöbben mosakszanak, átöltöznek, aztán benéznek egy kicsit a városba. Van. aki nem megy sehová és „otthon” tölti az estét. Az egyik szobában egy fiatalember készülődik. — Oláh Pált keresem. Csodálkozva néz. — Csak nem az újságtól? A levelét mutatom. Az előbb még mosolygós arca elborul. Elnézést kér. hogy fárasztott, aztán röviden elmeséli, mi adta a kezébe a tollat: *— Mezőgazdasági technikumot végeztem. Nagy reményekkel indultam ezen a pályán és amikor legelőször állást kaptam a Tiszafüredi Gépállomáson, úgy gondoltam: révbe jutottam. Kineveztek körzeti mezőgazdásznak, és öt évig dolgoztam ebben a beosztásban. Egy szép napon közölték, hogy az átszervezés miatt a státus megszűnt, nem alkalmazhatnak tovább, legfeljebb mint traktorost. Ügy éreztem, egy világ omlik össze bennem, hiszen mindig azt hallottam: a mezőgazdaságban sok szakemberre van szükség. Ekkor már tagjelölt voltam és munkásőr, közben letöltöttem a katonaévemet. A munkásszálló ablakán kopog az eső. a kályhából árad a meleg. — Heves megyébe jöttem. Érdeklődtem, állást kerestem itt is, ott is. Az egyik egri szövetkezetben az elnök, anvkor elpanaszoltam a bajomat, azt mondta: Szövetkezeti vezetés — szövetkezeti vezetők az ő akarata számít, az ő kezében van a hatalom. Igazságtalan dolog lenne kizárólag, vagy főként a termelőszövetkezeti gazdákat hibáztatni azért, hogy ilyen vélemény alakult ki bennük. Ez a káros, a szövetkezeti demokráciát és az eredményes gazdálkodást egyaránt veszélyeztető nézet csak ott válhatott uralkodóvá, ahol az elnök visszaélt jogaival, s magatartása, cselekedetei okot adtak hatáskörének túlbecsülésére. S ha az ilyen viselkedést a járási tanács és a többi olyan intézmény, szerv is elnézte, amelynek elsőrendű kötelessége őrködni az alapszabály, a jogszabályok megtartásán, akkor még kevésbé háríthatjuk a felelősséget a szövetkezeti tagokra. Persze, egészen más a helyzet akkor, ha az elnök és a vezetőség munkája nem gátolja, hanem elősegíti a helyesen értelmezett demokrácia érvényesülését a szövetkezetben, s a tagság ennek ellenére sem törődik megfelelőképpen a közösség, a társas gazdálkodás problémáival. Ebben az esetben — ami a tapasztalatok szerint igen ritka — indokolatlanul érné szemrehányás mindazokat a gazdákat, akik alapvető jogaikkal sem élnek. Czámos példa bizonyítja, hogy el lehet kerülni az efféle hibákat. Legfőképpen a vezetőségen és az elnökön múlik, hogy sem a hatáskör túllépése, sem a tagság visszahúzódása — ahogyan mondani szakták: passzivitása — ne fékezze a termelőszövetkezet fejlődését. Az a legfontosabb, hogy ne csak hirdessék, hanem a gyakorlatban valósítsák is meg azt az elvet, amely szerint az elnök közvetlenül a vezetőségnek, végső soron pedig — a tagságnak tartozik felelősséggel minden tettéért. S nem elegendő, ha formailag eleget tesznek az ebből fakadó követelményeknek. A vezetőség, illetve a közgyűlés nem azért van, hogy időnként meghallgassa az elnök tájékoztatóját a szövetkezet helyzetéről, az időszerű tennivalókról, az elvégzendő feladatokról. Igen, tájékoztatni feltétlenül kell, mégpedig mindig őszintén és úgy, hogy minden érdekelt világosan láthassa, pontosan megérthesse belőle, hol tart, milyen eredményeket ért el, miféle nehézségekkel küzd a szövetkezet. De tartalmazza a tájékoztató azt is, hogy a legutóbbi vezetőségi ülés, illetve közgyűlés óta milyen fontos Intézkedéseket tett az elnök, a vezetőség, s hogyan hajtotta végre a kapott utasításokat. S amit tett, annak kérje a jóváhagyását a tagságtól. Azt pedig, amit a következő időszakban szükségesnek tart az elnök, a vezetőség, alaposan vitassa meg a tagokkal. Ne csak azt, ami a tagokra vár, hanem azt is, ami az elnök, a vezetőség feladata lesz. [J a ebben a szellemben lJL dolgozik az elnök és a vezetőség, akkor nem támad olyan érzés a tagokban, mintha ők csak az utasítások meghallgatására, a teendők elvégzésére volnának jók. S akkor a jogaikat és nagy felelősségüket helyesen felfogó vezetők, irányító beosztású emberek is biztosak lehetnek abban, hogy támogatja őket a tagság. Hogyne támogatná, ha olyan határozatok végrehajtásáról van szó, amelyet valóban közösen hoztak. Ez a nyitja annak, hogy kedvvel, fegyelmezetten és szorgalmasan dolgozzanak a termelőszövetkezeti tagok, családok. Ahol pedig ezt elérik, ott feltétlenül boldogulnak. Ami az elnök és a vezetőség kapcsolatát, együttműködését illeti: igen erős hatással van az egész gazdálkodásra. Ebből a szempontból azok a termelőszövetkezetek mutatnak követendő példát, amelyekben a feladatkörök pontos meghatározásával is igyekeztek elejét venni mindenféle súrlódásnak. Sokkal eredményesebben dolgozik az elnök, a párttikár, a mezőgazdász, a főkönyvelő, de az irányító poszton lévő többi ember is, ha félreérthetetlenül szabályozták, milyen jogai vannak, meddig terjed a hatásköre és a felelőssége. Ha ezt tisztázzák, akkor könnyebb megvalósítani azt, hogy ne avatkozzanak egymás dolgába, ne keresztezzék egymás intézkedéseit, hanem egyetértésben, a közösen kialakított módszerekkel végezzék munkájukat. Bevált az a gyakorlat is, hogy a vezetőség minden tagja kap— Jöjjön holnap tizenegykor, akkor majd tárgyalunk. Felcsillant bennem a remény, de csak néhány másodjon valamilyen állandó jellegű feladatot. A vezetőségben rendszerint van képviselője mindegyik gazdálkodási ágnak, s helyet kapnak benne a férfiak mellett az asszonyok is. Ez a megoldás jó, mert lehetővé teszi, hogy a vezetőségi tagok révén a mindennapi munkában is állandó, eleven kapcsolata legyen a vezetőségnek a tagsággal. Akik ismerik a szövetkezeti életet, azok jól tudják, hogy milyen nagy jelentősége van annak, ha a választott vezetők élnek a nékik nyújtott lehetőséggel. A tagok gazdatudatát ugyanis nemcsak a gyűlések alkalmával lehet és kell ápolni, fejleszteni, hanem a hétköznapok megszokott munkája közben is. T’öbb termelőszövetkezetJ ben megbízták a vezetőség valamelyik tagját, hogy törődjön a tagok ügyes-bajos dolgainak intézésével. Természetesen nem úgy, hogy ő foglalkozik minden ilyen kérdéssel. Az afféle tennivalók egy része a brigádvezetők, más része a vezetőség, vagy az elnök hatáskörébe tartozik. A vezetőségnek azonban joga van, hogy valamelyik tagját megbízza az ilyen ügyek felügyeletével. Sok példa tanúskodik arról, hogy helyes ez a módszer. Egyebek között azért, mert a tagság látja belőle: a vezetőség szívén viseli a látszólag nem nagy horderejű, de az ő életükben fontos helyet betöltő problémát is. Gulyás Pál percre, mert az ajtóban még utánam szólt: — Ha nem jönne, azt sem bánnám... — Milyen igényei vannak? Elneveti magát, vékony ujjaival kabátgombját sodorgat- ja, majd a tárcája után nyúl. Előkotorja legutóbbi bérjegyzéket, amit az építőktől kapott. Eszerint Oláh Pál ötforintos órabérrel a múlt hónapban 995 forintot keresett segédmunkási minőségben. A bérjegyzék mellett ott fekszik az érettségi bizonyítvány, amely tanúsítja, hogy Oláh Pál jóren- dűen végzett. — Mondja, milyen igényem lehet? Legalább mezőgazdasági szakmunkásnak alkalmazzanak. A szakmámban mindenütt, mindig szívesen dolgozom. Nézem ezt a szomorú szemű fiatalembert, és akarva nem akarva, úrrá lessz bennem a gyanakvás. Arra gondolok, elképzelhetetlen nálunk, hogy egy 25 éves agronómus, akinek ráadásul még ötéves nagyüzemi gyakorlata is van, csak úgy kallódjon, amikor üzemeinkben szakemberekben van hiány. És ha így van, mi az oka? Titokban rejtélyt keresek, magyarázatot arra, hogyha kitanítottunk egy fiatalembert, diplomát adtunk a kezébe, később miért dobjuk el magunktól? Miért értéktelen papírrongy most ez a technikumi érettségi bizonyítvány, amit Oláh György mutat. Pillanatnyi hallgatásom úgy látszik elárul. Megelőz a válasszal. — Kérem, én tisztességes ember vagyok. Sohasem büntettek, nem loptam, nem csaltam, egészségem kitűnő. Csak szerencsétlen vagyok ... Már kezdtem beletörődni a sorsomba, lassan megszoktam a mal- terosládát, a vakolókanalat, amikor a kezembe került az újság: — Becsüljék meg a szakembereket! — És most itt vagyok. Egy mezőgazdász, aki büntetlen előéletű, aki nemrég még jó szakember hírében állt, most állás után kilincsel. Lépéseim zaját hallom az esős, decemberi estén. A munkásszáló ablakai világítanak. Oláh György segédmunkás az ajtóból int búcsút. És azóta is vár, remél mindennap, mikor kap levelet valamelyik szövetkezettől, ahol mégis szükség van egy szakemberre, és ahol újra magára találhat. Szalay István MPÜJS&G 3 1965. december 1Z„
