Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-12 / 293. szám
Tanáeshosih a magyar nőh kongresszusa (folytatás az 1. oldalról) Bek a haladás nemzetközi •rőtnek. •— Kongresszusunk nemcsak a számadást, hanem Kállai Gyula: egy új időszak kezdetét is - fejezte be beszámolóját Érjél en ti mozgalmunkban. dei Lászlóné . Előttünk álló feladataink meg- A szünet után elsőnek Kál- oldásáért munkára szólítjuk a lai Gyula a Minisztertanács nőket, egész társadalmunkat Elnöke emelkedett szólásra. Helyet a nőknek a közéletben! A Minisztertanács elnöke bevezetőben az MSZMP Központi Bizottsága, a kormány és • Hazafias Népfront Országos Ibnácsa nevében köszöntötte • kongresszus küldötteit, majd grról beszélt, hogy hazánkban p férfiak és a nők között ma már teljes a jogegyenlőség. •— Pártunk és kormányunk továbbra is mindent megtesz Mért, hogy — amennyire a nél és boldogságnál, amit a gyermek jelent. A továbbiakban az ifjúság nevelésének néhány kérdésével foglalkozott Kállai elvtárs. Többek között hangoztatta: A családi és az iskolai nevelés egységének erősítése a nőmozgalom egyik sarkalatos feladata. — A magyar kommunista mozgalomnak a hatalomért foúgy gondolom, nem volna bűn, ha a nők a vezetésben is megközelítenék ezeket az arányokat. Befejezésül hangoztatta Kállai élvtárs: — Akkor tudjuk igazán értékelni fejlődésünk nagyszerű útját, ha visszapillantunk néTaaicatoik a nők kongresszusa. (Bozsán Endre felvétele) fl Gemini 7. útja Borman veszekedik A Gemini 7. amerikai űrhajó folytatja földkörüli útját. Frank Borman és James Lovell már egy hete teljesíti feladatát — több-kevesebb lelkesedéssel. Pénteken például Borman hosszasan vitatkozott Cristo- pher Krafft tudóssal, mert nem akarta fölvenni az űröltözéket. Kraff utasította a pilótát, hogy öltözzék fel, és ezután a másik űrhajós, Lovell keringjen fehérneműben a föld körül, mert most már róla akarnak orvosi adatokat gyűjteni. Borman, aki a jól fűtött kabinban helyzetével teljesen elégedett volt, végigveszekedett egy fél kört az űrutassal, de a végén beadta a derekát. Ettől eltekintve a két űrhajós kedélyes beszélgetéseket folytat a földi figyelőállomás személyzetével, még beugrató tréfákra is volt kedvük. A Gemini 6. asztronautái Walter Schirra és Thomas Stafford, közben folytatják az előkészületeket a vasárnap kezdődő űrutazásra. Tegnap kapták meg az utolsó eligazítást, hogy a tervek szerint megvalósítsák az űr-randevút, néhány centiméterrel megközelítsék az űrben Borman ékat Mező Imre Még csupán 60 éves lenne. Küzdelmekben és harcokban gazdag volt már az élete, amikor a Budapesti Pártbizottság titkára lett. Mint az ellenforradalom mártírja fejezte be az életét. Sokan, nagyon sokan ismerték és szerették. Tiszta emberség vezette minden tettében. Erre tanította élete minden tapasztalata. Szegény parasztcsaládbó' származott. Kitanulja a szabómesterséget és 1927-ben külföldre került. Ott ismerkedett meg a haladó eszmékkel, a szervezett munkások küzdelmeivel. 1929-ben belépett a Belga Kommunista Pártba. A marxista—leninista eszmék iránti hűsége és odaadó munkálkodása révén általános szeretetnek örvendett. Minden tekintetben a tettek embere volt. Amikor a spanyol nép fegyvert ragadott szabadsá-^ gának kivívása érdekében,*31 Mező Imre beállt a nemzet-p közi brigád harcosai közé és végigküzdötte a legnehezebb ütközeteket. Mindig a legelső vonalba kérte magát és szilárd magatartásával példaképül szolgált harcostársainak. A spanyol szabadságharcot követően a francia hatóságok internálták. Kiszabadulása után, 1943-tól, a francia ellenállási mozgalomban tűnt fel. Itt folytatta a küzdelmet a népszabadság és emberi haladás ádáz ellenségei, a hitleristák ellen. 1945-ben tért haza. A legnehezebb pártfeladatok megoldását bízta rá a Budapesti fártb’zottság. Munkálkodása révén a tekintélye egyre nőtt. 1954-ben a Budapesti Pártbizottság titkára, 1956 közepén a Központi Vezetőség tagja lett. 1956. október 30-án ai Köztársaság téri pártházat támadó elleni orr adalmárok gyilkolták meg. Halála súlyos vesztesége volt a szocialista építés ügyének, hiszen azok közé tartozott, akik meggondoltan, mély felelős- ségérzetől fűtve, az emberiesség követelményeiről soha meg nem feledkezve — a szocialista haza felépítését tartották életcéljuknak. Az irodalmi Nohel-dátadásáról SolohoT beszéde teremtse a szépet az emberi lelkekben és szolgálja az emberiséget. (MTI) Megmentették a Kosztantisz tengerészeit Pénteken hajnalban az Ír partok közelében egy nyugatnémet hajónak sikerűit fedélzetére venni a görög Kosztantisz hajótörött tengerészeit. A görög teherhajó viharba került, megsérült és több mint egy napig tehetetlenül hányódott a 15 méteres hullámokon. Személyzetének három tagját a tengerbe sodorták a hullámok, közülük kettő meghalt, egy eltűnt. Szombaton a hajnali órákban a Kosztantisz matrózai már nem bírták tovább az idegtépő küzdelmet és közölték a legközelebbi hajóval, a nyugatnémet „Hamburg ’-gal, hogy mentőcsónakon a viharos tengerre szállnak, ha nem veszi őket fedélzetére. A roncsról gumicsónakon vontatták a 26 tengerészt a Hamburgra, s a nyugatnémet hajó később a Kosztantiszt is vontatókötélre vette. A Csendes Don világhírű írója feltette vékonykeretes szemüvegét és mintegy nyolcperces beszédben ismertette irodalmi hitvallását. Elmondotta, hogy napjainkban sok szó esik az úgynevezett irodalmi avantgardizmusról, és ezen rendszerint a legfrissebb formai próbálgatásokat értik. Véleményem szerint az igaz avantgarde — igazi élcsapat — csak azokból az írókból válik, akik műveikben új tartalmat fejeznek ki, azt a tartalmat, amely századunk életének fő vonásait határozza meg. A realizmus a maga egészében és ezen belül a realista regény a műit nagy íróinak alkotó tapasztalataira támaszkodik. A kiváló író ezután hangoztatta, hogy a neki odaítélt díj közvetett formában a regénynek, mint műfajnak a megbecsülését jelenti. Hozzáfűzte, azok közé az írók közé tartozik, akik a legnagyobb tisztességnek tartják, hogy tollúkkal a dolgozó népet szolgálják. A művészet — mondotta végül Mihail Solohov — óriási erővel hat az emberi szívre és értelemre. Ügy gondolom, csak annak van joga művésznek nevezni mgaát, aki ezt az erőt arra használja fel, hogy megA svéd fővárosban évről évre a társadalmi élet legnagyobb eseményének számít a Nobel-díjak átnyújtásakor rendezendő ünnepség. Fénye és pompája csak az angol koronázási ceremóniához hasonlítható. Mintegy kétezer frakkba és estélyi ruhába öltözött magas rangú vendég volt jelen Stockholm legnagyobb hangverseny- termében Gusztáv Adolf svéd király estjén, amelyet a Szovjetunió és tizenegy más európai ország televíziója is közvetített Az illusztris vendégek ékszereinek és drága prémbundáinak értékét a svéd biztosító társaságok több millió dollárra becsülték. Az est fénypontjában azonban nem a főrendek álltak, hanem Mihail Solohov, az irodalmi Nobel- dij kitüntetettje, az első szocialista realista író, aki valaha is átveszi ezt a díjat a svéd uralkodó kezéből. A több mint hatvan éves, deres hajú kozák, aki — mint az AP megjegyzi — meggyőződéses kommunista és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának is tagja, a díj átvételekor nem hajolt meg a király előtt, hanem egyenesen az uralkodó szemébe nézett Veres Pálné, a magyar nőnevelés úttörője család, olyan az egész társadalom” — hangoztatta egyik közgyűlési beszédében. Öreg korában is olvasott, tanult képezte magát. Kitűnő pedagógiai érzékéről tanúskodnak tanügyi jellegű cikkei, levelei és Tapasztalati lélektan című könyve, amelyet életének alkonyán, 78 éves korában írt. Hetven évvel ezelőtt, 1895. szeptember 28-án halt meg. Yf eres Pálnéról emléke- v ző cikkében találóan írja a temetés alkalmával a Pesti Hírlap, hogy asszony létére „egymaga több hasznot tett a hazának, mint két tucat államférfi. ’ Jellemző megállapítás a millennium előestéjén! Ugyanakkor egy pedagógiai folyóiratban Nagy László így emlékezik rá: „Hatásának titka, ereje, lelki nemességében állott. Mindenki érezte vele pzemben, hogy emelkedett szellemmel és fennkölt erkölcsi lénnyel van dolga.” Mikszáth Veres Pálné jó háziasszony voltára is rámutat egyik cikkében: „... ha látta őt az ember vanyarci asztagai mellett felügyelni a cséplőkre, egyszerű falusi ruhájában ez asszony Cincinnatust, szinte nehéz volt elhinni, hogy egy nagy szellemi forradalomnak a hősnője” Erre az aszonyra emlékezik ma a neki sok hálával tartozó magyar nép. Dr. Pásztor Emil főiskolai adjunktus el a Magyar Tudományos Akadémián Madách Imrének a női lélekről és hivatásról írt székfoglaló beszéde. Ez adta Veres Pálnénak a közvetlen indítékot, hogy elkezdje harcát a nők művelődése, s annak elősegítése érdekében. Már nagyanya, amikor száz évvel ezelőtt, 1856. október 28-án megjelenik Felhívás a nőkhöz című cikke — Jókai lapjában, a Honban. 1868-ban jelentős anyagi áldozattal megalapítja Pesten az Országos Nőképző Egyesületet, a következő évben pedig az első, magasabb képzést is nyújtó magyar nőnevelő intézetet. (Ez — Veres Pálné Leánygimnázium néven — azóta is működik, a mai Veres i Pálné utcában.) Csaknem három évtizeden át 6 a Nőképző Egyesület elnöke. Élete összeforr az egyesület és az intézet életével, ezeknek felvirágoztatásával. „Haladjunk?” — ez volt Veres Pálné jelszava. Beszédeiben és írásaiban kifejtette, hogy a társadalom haladását nem lehet elképzelni a nők művelődése és nemüknek megfelelő köztevékenysége nélkül. Gyakran rámutatott a nők nagy társadalmi szerepére. „Amilyen a nő, olyan a család; amilyen a Pálék kúriája volt Nógrád megye szellemi életének egyik központja. Makkai László Nógrád megye története 1848-ig című munkájában olvassuk: „Elsősorban Veres Pálné Be- niczky Hermin, a magyar nőoktatás egyik úttörője adott otthont házánál a kulturális törekvéseknek, az ő körében bontakozott ki Madách és később Mikszáth írói tehetsége. ’ A múlt század derekán, sőt még az 1860-as években is megrögzött vélemény volt a magyar közéletben, hogy nőnek nincs szüksége művelődésre, látóhatára ne terjedjen túl a családi körön, a háztartási teendőkön és hogy a leányoknak az elemi ismereteken kívül fölösleges többet tanítani. A z idilli tudatlanságot ** szinte a női tökéletesség kiegészítő részének tekintették. Lányok számára az első magyar iskolákat, amelyek már általános műveltséget igyekeztek adni, 1846-ban hívták életre: Teleki Blanka Pesten, Karács Teréz Miskolcon. A mai középiskoláknak megfelelő szintű nőnevelő intézet azonban csak a 60-as években létesült — Veres Pálné agitáció- ja nyomán. 1846 januárjában hangzott . terén...” 1890-berj halt meg, . tehát az idén volt halálának 75. ■ évfordulója. i Mindez abból az alkalom■ ból jut eszünkbe, hogy most 150 éve, 1815. december 13-án született Veres Pálné, a magyar nőoktatás egyik úttörője, őrá emlékezve állapítja meg az idézett levélben Mikszáth: „Most aztán támad egy asz- szony, Veres Pálné, aki a semmiből alkotott valamit, szellemével, nagy lelkének energiájával, a közöny százfejű sárkányának letiprásával, szóval egy olyan asszony, aki egy szobor erejéig megnőtt.” Valóban, Veres Pálné volt az első magyar asszony, akinek szobrot állított a nemzeti kegyelet. Fehér márványból készült’ szobra 1904 óta Budapest egyik legszebb terét, a mai Engels teret díszíti; TJ eniczky Hermin — így hívták leány korában — 1839-ben ment férjhez egy nagy műveltségű Nógrád megyei köznemeshez, Veres Pálhoz. Egy nógrádi kis faluban, Vanyarcon éltek. A vanyarci Beniczki-kúria — mint „Veresház” és .'„vanyarci kastély” — Mikszáthnak nem egy későbbi cikkében szerepel. A szabadságharc előtt, s a szabadság- harc után fa sokáig Veres ]\/T Ikszáth Kálmán összes műveinek egy nemrég megjelent kötetében találkozunk ezzel a mondattal: „Nagy szegénység a magyar kultúrtörténetben, hogy nincsenek benne asszonyok.’' Egy 1896- beli cikkében utal a szép Zrínyi Ilonára, akit nemzeti nagyasszonyaink közé sorolhatunk, „de csak azért, mert olyan volt, mint egy férfi”. Történelmünkben számos olyan asszony volt, „akinek — folytatja Mikszáth — puha szíve kemény tudott lenni, mint az acél, Hu- nyadiné, Pókayné... a nemzet eszményiért, haladásáért, kultúrája emelkedéséért küzdő alakok közt alig találni asz- szonyt.” Később is foglalkoztatja Mikszáthot ez a probléma. Néhány évvel a millenium után, 1903 őszén írja egy levélben: „Egy ezeréves nemzet, és nincs benne az asszonyoknak egyéb nyoma, mint az a bizonyosság, hogy lenniük kellett, mert a férfiak tőlük születtek. Egyéb alig van. Némi nevet Lorántffy Zsuzsanna és Bohusné hagyott Csakis ők.” Sajnálatos, hogy a nemrég megjelent hatkötetes Üj Magyar Lexikonban hiába keressük Bohus Jánosné Szőgyény Antónia nevét. A Révai Nagy Lexikona azt írja róla többek között: „A hazafias ügyek áldozatkész támogatója, ki a múlt század 40-es éveitől kezdve kiváló szerepet játszott a magyar közéletben, a közjótékonyság, a nemzeti nőnevelés púnk 20—25 évvel ezelőtti múltjára. A jól végzett munka fölött érzett örömmel mondhatjuk: érdemes volt fáradozni, és érdemes tovább is fáradhatatlanul dolgozni. Minden hazafi büszke lehet népének alkotó erejére, amely most új, lelkesítő feladatok előtt új sikerek kivívására összpontosul. Egységűnk, szilárdságunk és sikeres munkánk egyik éltető forrása továbbra is • nők győzhetetlen ereje. A minisztertanács elnökének beszéde után az elnöklő Bu- gár Jánosné arra kérte Kállai Gyulát: tolmácsolja a párt és a kormány illetékeseinek a magyar leányok és asszonyok elhatározását, hogy az élet minden * területén segíteni akarják a párt és a kormány céljainak megvalósítását. Ezután a beszámoló feletti vita következett. lyó harc időszakában az is helyes jelszava volt, amellyel követelte: „helyet a nőknek a közéletben!" Ez a jelszó ma is Időszerű, véleményem szerint nem tettünk még meg mindent, amit eddig is lehetett és kellett volna: szükséges, hogy tovább növeljük mindenütt a nők társadalmi megbecsülését és közéleti szerepét. Különösen olyan helyeken kell gondoskodni arról, hogy a megfelelő demokratikus fórum lehetőségeit felhasználva érvényre juttathassák véleményüket, jól elgondolásaikat és a vezetésben is megfelelő számban legyenek képviselve, ahol nők dolgoznak többségben. Ha a nők alkalmasak arra, hogy szocialista bridádokban 30— 32 százalékban, a termelőszövetkezetek tagságában 38—40 százalékban vegyenek részt, *tízdaságl lehetőségeink engedik — folyamatosan egyre jobban megkönnyítsük a nők, és különösen a családanyák helyzetét és minél nagyobb mértékben valósuljon meg a gyakorlatban a nők társadalmi egyenjogúsága is. — Erdei elvtársnő beszámolója foglalkozott több gazdasági problémával is, amelynek megoldását jómagam is helyesnek és szükségesnek tartom. Megfogalmazódtak javaslatok, hogy bizonyos munka- kSrSk betöltésénél részesüljenek előnyben a családot egyedül eltartó nők, a többgyermekes anyák, s legyen jóval több olyan munkahely a nők számára, amely 4, vagy 6 órás elfoglaltsággal jár. Gondoskodni fogok róla, hogy a kormány ezeket a javaslatokat megvizsgálja, s a lehetőségek arányában sor kerüljön megvalósításukra. — Államunk — népgazdaságunk fejlődésének eredményeitől függően — sokirányú támogatást, segítséget nyújt a gyermekneveléshez. Annak az álláspontnak szerzünk érvényt, hogy a szocializmus építésével együtt kell járnia a szülőotthonok, gyermekintézmények, bölcsődék, óvodák, napköziotthonok és játszóterek hálózata fejlődésének. Felemeltük a szülő nők gyermekágyi szabadságát is és nemrégiben a kétgyermekes szülők családi pótlékát A gyermeknevelés segítését és könnyítését szolgáló társadalmi juttatásokat a jövőben is fejleszteni kívánjuk. Mindez nagyon helyes és jó! Nem tartjuk azonban jónak és Elfogadhatónak, hogy hazán!c- ksn a családok 30 százaléka >1yan, amelyből hiányzik a '.saládi öröm legfőbb forrása, a jyermek. S bár a csökkenés a Cgutolsó két évben megállt a magyarországi születések száma még mindig a legalacsonyabb Európában. Ez bonyolult társadalmi jelenség. Sok családban vannak objektív okai is, de még több a kifejezetten szubjektív tényező; magyarán és egyszerűen az, hogy éppen a fiatal. 20 és 30 év közötti asszonyok nem kívánnak szülni, nert férjükkel együtt bizo- ■vo5 anyagi javak birtoklását .lőbbre helyezik annál az egész életet végigkísérő, tartós öröm
