Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1965-12-05 / 287. szám

Ismeretterjesztő előadások, író-olvasó találkozók az egri járásban Gönczi Balázs tudósítónktól Az őszi munkák elhúzódása csak késleltette, de nem gör­dített megoldhatatlan akadá'yt a népművelési munka bein­dulásában az egri járásban. Megkezdődött az ismeret- terjesztés, eddig 62 előadás hangzott el. A megyei könyv­hetek keretében hat jól sikerű't író-olvasó találkozót tartot­tak. Megkezdték működésüket a különféle klubok, folynak a színdarabpróbák, gyakorolnak, tevékenykednek a művészeti csoportok. Esténként világosak az isko­lák ablakai, tanulnak az „öreg diákok”. A járás 15 községé­ben 319 felnőtt hallgatója van a dolgozók általános iskolá­jának. Nem kis eredmény ez, ha figyelembe vesszük, hogy a hallgatók nagy része az asz- szonyokból és a tsz-tagokbó' tevődik össze. — Levelet hozott a postás bácsi? — Nem, most nem ... újságot... — Köszönöm, postás bácsi, mert tudja .. — és a lakó, ott a barnára festett ajtó mögött most megtámasztva az ajtófélfát szépen, rész­letesen elmagyarázza a postás bácsinak, mi­ért és honnan várja azt a levelet, amit a pos­tás bácsi most és megint nem hozott. A pos tás bácsi már menne, mert másutt is várják de nem akarja megsérteni azt, aki olyan lel­kesen önti ki a szívét, topog hát alig rejtett mehetnékkel, de hallgatja, hogy... — ... tudja, postás bácsi, aki ennyire egye dűl van, mint én, annak egy levél nagyon so kát jelent ám. Bizony, t>ostás bácsi... S a postás bácsi, aki alig haladta meg i harmincat, hallgatja a nyugdíjas nénikét, ak már inkább hatvan, mint ötven, de akinek c postás bácsi. Mert mi is lehetne más egy jé postás, mint — Postás bácsi! (-6) Mi lesz a rozsai bányászokkal? — Mi volt a legkellemetle­nebb? — körülbelül ez volt a kérdés lényege, amivel a New York és környéke lakóihoz fordultak a közvélemény-ku­tatók, választ várván az emlé­kezetes, szinte pánikot okozó amerikai áramkiesés kapcsán. S ami meglepő, nem az elek- triíikált háztartás átmeneti csődje, nem a közlekedés, nem a gyertyák feketepiaci ára volt a „legkellemetlenebb”, hanem hogy nem szólt a rá­dió, nem működött a televízió és nem jelentek meg az újsá­gok. A hírközlés, az újság, vagy pontosabban fogalmazva a napi, sőt óránkénti esemé­nyek tájékoztatásának hiányát tűrte legnehezebben a több tízmillió amerikai állampol­gár. A példa — ha kissé szélső­ségesnek is tűnhet — arra ki­tűnően alkalmas, hogy a meg­szokott, a mindennapi, sőt óránkénti „bejáratos” barát elmaradásának hiányát illuszt­ráljuk. A modem élet, így a mi életünk is, a holnap építé­sének nagy sodrásában, a vál­tozó nemzetközi helyzetben, a tömegek mozgósításában el­képzelhetetlen a sokoldalú és rendszeres tájékoztatás nélkül. Különösen elképzelhetetlen a szocializmust építő országok­ban, hazánkban, ahol a tájé­koztatás rendszeressége és őszintesége egyet jelent a szo­cialista demokráciával, az erők összefogásával. A kapitalista sajtói szerepe — még az úgynevezett korrekt sajtóorgánumoké is — elsősor­ban és alapvetően éppen a dolgozó osztályok figyelmének elterelését, éberségének elalta- tását, a tények és hírek sajá­tos ízű tendenciozitásával a hamis kép és illúzió kialakítá­sát szolgálja. Nálunk a tájé­koztatás s ezen belül a sajtó szerepe elsősorban és alapve­tően azon a bizalmon alapszik amely kialakult a párt, az ál­lam és a dolgozó tömegek kö­zött. Nálunk nincs és nem le­het semmi ok a tájékoztatás korlátozására — természetesen állami, katonai titkokról nem szólva, —. mert minden ilyen korlátozás a tömegek iránti bizalmatlanság kifejezője, s a néptömegekbein nem. bízni lé­nyegében egyet jelent nagy­szerű céljaink feladásával. A kommunista sajtó arra tö­rekszik, hogy egyrészt mint a mindennapok hű krónikása, napokra bontva írja meg hol­napunkat jelentő történelmét a mának; másrészt arra, hogy híven az igazsághoz, minden kérdésről nyíltan és őszintén szóljon az olvasóhoz, hogy hű­ségesen és közérthetően tolmá­csolja a párt és a kormány po­litikáját. Kitől tudná meg az igazságot a magyar nép, ha nem életünk kisebb vagy na­gyobb területének irányítóitól, s kihez fordulhatna elsősor­ban, ha nem éppen őhozzájuk. A tájékoztatásban nem lehet légüres tér, nem maradhatnak „szemérmességből” megvála­szolatlanul kérdések, mert a kérdések elhangzanak és vá­laszt várnak’ — s meg is kap­ják, ha tőlünk nem, hát az ellenségtől. S miután nagyjá­ban és egészében életünk gya­rapodó, a párt politikája tö­retlenül következetes, s miu­tán nehézségeink megoldása csak közös erőfeszítések alap­ján lehetséges, semmi ok hall­gatásra a hibák kapcsán, s Jó gazda módjára A termelőszövetkezetekben megkezdődik a leltározás. Számba vesznek mindent, mennyiség és érték szerint. Sók helyen a megyében rendbe szedik a portát, takarítják a színeket, olajozzák a gépeket. Másutt viszont csak keveset törődnek a renddel. Gépek és ekék szanaszét hevernek, kocsikerekek, szerszámok árulkodnak, hogy valami nincs rendjén. — Nincs fedett hely, szín, ponyva, — panaszkodnak a vezetők. Sokan megtalálják a módját, hogy a gépek télre fedél alá kerüljenek. Házaknál bérelnek színeket, üres istál­lókat és itt keresnek helyet a drága szerszámoknak. — Többnyire akarat kérdése — mondta a minap az egyik szövetkezeti elnök, ami­kor erről beszélgettünk. És ebben sok igazság van. Azokon a helyeken, ahol a szövetkezet vezetői, gazdái szeretik a rendet, vigyáznak drága pénzen beszerzett értékeikre, megtalálják a módját an­nak, hogy rend legyen a tsz-tanyában. Férőhelyet is keresnek gépeiknek. Így van ez a tarnaörsi Dózsa Tsz-ben is, ahol a gépudvaron példás rend uralko­dik. A cséplőgépeket ponyvákkal takarták le. Azokat a gépeket, amelyekre ponyva nem jutott, vastagon beolajozzák, hogy így védjék meg az időjárástól. (Fehér István felvétele) bányászkodás. KI HOZTA az első jó hírt* hogy Ecséd határában, a Rédei- domb alatt gazdag szén vagyon­ra leltek? De a külfejtés gépei­vel itt nem boldogulnak, mert a vastag fedőréteg miatt nem 1 kifizetődő a fejtés. Talán ve- t szendébe menjen annyi szén?- Ha a régi aknával mindenképi- , pen fel kell hagyni, miért ne , nyithatnának helyette újat a t rózsáink? A tröszt javaslata alapján a- minisztérium döntötte el a kér­dést Nem maradnak munka és ■ megélhetés nélkül a rózsái bá- : nyászok. A régi bánya művelé­- sével felhagynak. Nem egyik- napról a másikra, hanem terv- : szerűen, a termelési feladatok i és a biztonsági követelmények i következetes betartásával. Most : a pilléreket fejtik, nehéz mun­■ kával napi 100—105 vagon sze­■ net adnak a rozsai Vll/a akná- : bői. Jövőre már csak napi 60 ■ vagonnal. Ehhez 507 ember ■ munkája szükséges, de 1966. vé- i gére mindenképpen megszűnik , a régi bánya. Addig az ecsédi külfejtés keleti peremén előké­■ szí tik az új frontfejtést foko- l zaíosan ebbe települnek át a i rózsái bányászok. Az új bányanyitásnál szük- i ség van a munkáskézre és a régi tapasztalatokra. Korszerű* : biztonságos légakna kell, minél , hamarább kihajtják a fővága- . tot, beszerelik a szellőző beren­dezéseket és idejében rmegépí­■ tik a transzformátorházat' Mindez szép feladat, a rósssaiak : örömmel vállalják, mert máris a magukénak érzik az új bá- 1 nyát. A BERUHÁZÁSI főmérnök • irányításával a tröszt műszaki ■ terv-, beruházási és termelési : osztálya a programkészítésen ■ dolgozik. Sürgős a határidő* i még ez év végéig jóváhagyják a ; terveket Nem jósolják, hanem ■ a kutatás eredményei és az elő­készületek igazolják, hogy eleinte 120 vagonosra tervezik . az új bányát és 1972-ig az igé- . nyéknek megfelelően növelik . majd a termelést. Az ecsédi külfejtés egyelőre sem meny- nyiségben, sem minőségben t nem tudja adni a szükséges szénmennyiséget. Az erőműnek ’ és a lakosságnak szüksége van a tüzelőre. Rózsaszentmárton- ban nem szűnik meg, hanem újjászületik a bányászat Dr. Fazekas László nyes [>Ic hónappal Jóit elkészül december végére elkészül. A nyolcvan lakást a KISZ- szervezet ifjúsági munkabri­gádja építette. Különös gondot fordítottak a minőségi munká­ra, aminek az lett az eredmé­nye, hogy nemcsak szépek, modernek az új lakások, ha­nem még a legkritikusabb sze­meknek is kifogástalanok. XÍPgjSiG 3 1965. december 5., vasárnap CM Ottó: Nincsen nélkül.) hiba sajtó A hozzám befutott ezernyi kérdést elemez­ve, kénytelen vagyok az újságolvasók nagy táborát kioktatni: mi is az az újság? Teszem ezt abból kiindulva, mert egyesek hajlamo­sak arra, hogy az újsá­got csak egyszerűen kézbe vegyék, hol ott, hol éppen másutt, anél­kül, hogy egyetlen pil­lanatig is tűnődnének: tényleg, mi is az újság? Korunk a tudományok hallatlan fejlődésének és a minden definiálá­sának kora, ezek után világos lehet a legelva- kultabb olvasó előtt is, hogy az újság sem le­het meg anélkül, hogy Az újságíró azért lett újságíró, mert íráskész­sége van és hivatásér­zete a szakma iránt. Volt idő, amikor azért lett, mert másnak nem volt jó. Abban az idő­ben előfordult, hogy valaki úgy lett újság­író, hogy a vállára ütöt­tek és elküldték az új­sághoz, manapság úgy lesz valaki újságíró, hogy nem ütnek a vál­lára, de elküldik vala­hová. Ezt nevezik tűz­keresztségnek. Az újságírónak is van egy napja, ez a magyar sajtó napja. Ezen a napon állítólag nem szidják sem az új­ságírót, sem az újsá­got. Tudniillik ezen a napon megfeledkeznek az újságról: ekkor van mikulás és hétfő. Hét­főn pedig nem jelenünk meg! (egri) ne tudnánk, az újsá a? Az újság betűkből és mi is az papírból, festékből áll, az utóbbi néha kétségtelenül ellceni a gondolatokat. Újságot azonban gondolatok nélkül lehet írni — ol­vasni nem! — de festék nélkül elképzelhetetlen, amiből is annyi már ki­világlik, hogy a festék az újság legfontosabb kelléke, amely egy jó újságban fekete színe ellenére is képes rózsa­színt mutatni. Az újsá­got egyébként onnan is meg lehet ismerni, hogy szidják. Egyesek azt merészelték állítani, hogy az a jó újság, amit nem szidnak, de ez a megállapítás még abból a korból származik, amikor már az egy jó újság volt, hogy nem volt semmi újság, mert ha volt, az csak rossz lehetett. Az újságot természetesen nem mindenki szidja, csak az, akiről az újság meg­írta. .. hogy ... szóval, mások számára egyál­talán nem volt már új­ság. Az illető ilyenkor az újságírót feljelenti becsületsértésért, rágal­mazásért, meg ami eszébe jut... Ilyenkor az újságíró az alperes. Tervbe van véve, hogy egyszer felperes is le­het! Az újság úgy készül, hogy jó néhány újság­író riportra, értekezlet­re megy, aztán a meg­írt cikket lediktálja, a szerkesztő elolvassa, az olvasó szerkesztő kija­vítja a tördelő betörde­li, a nyomda kiszedi, kinyomja, a posta ki­kézbesíti és Jobbágy Fánika nyugalmazott felolvasónő lepucolja vele az ablakot. Mert az újság segítőtárs is! Az újságot újságírók írják, s ezért fizetést kapnak, mások szerint eleget, öszerintük keve­set — de hát az újság­író is ember és elége­detlen. Már az is elő­fordult, hogy saját cik­kével. Ilyen esetben az újságírót megfigyelés alá helyezik. Az újságírót onnan is meg lehet ismerni, hogy mindenütt ott van, ahol semmi sem törté­nik, s nincs ott, ahol valami mégis, mert az illetékesek azt mond­ják: minek ide újság­író, még megírja, s ab­ból baj lehet. bányászokkal? A nyár óta nem lehet elodáz­ni a kérdést Űj frontfejtés; kezdtek volna az 5-ös aknánál De elöntötte a víz és az iszap Bent maradt a pajzs is, még jó, hogy emberéletet nem követeli a kísérlet. Félreérthetetlenül jelzett a bánya, hogy kimerüli a rózsái 1-es telep. Bármennyi­re iparkodjanak is az emberek, hiába hoznak újabb gépeket egyre nehezebb a megszokott szénmennyiségert ldadni. Elvas­tagodott a meddő és alacso­nyabb lett a kalória. A gondokról, bajokról ott­hon nemigen beszéltek. Minek rémítsék a családot, hogy el­fogy a szén és bezárják a bá­nyát. Hová menjenek* mihez kezdjenek azok, akik a rózsái bányához kötötték sorsukat? Ki tudna az asszony kérdéseire megfelelni? A gyerekek meg ta­lán el sem hinnék, hogy édes­apjuk és a bánya hűtlen lesz egymáshoz. Ki vállalkoznék ar­ra, hogy megmagyarázza a tíz­éves gyereknek: karácsonyra nem lesz karóra, vagy síléc, mert arra már nem telik. MENNYI bányászcsalád kez­dett építkezéshez. De miből futja majd vakolásra, belső munkákra, vagy az OTP-tör- lesztésre? A másik családnál a fiatalok már kinézték a bútort. Ünnep után, újévre akarták megvenni. Nem akármilyet ám, NDK-berendezést ígértek a pes­ti üzletben. Olyan is akad, aki az autó árának a felét már be­fizette. Ám, ha megszűnik a bánya, nemhogy gépkocsi, de kereset nélkül maradjon? Mennyi elképzelés és százszor is megfontolt családi terv ke­rült veszélybe. Egyszerre min­den bizonytalanná vált, rádöb­bentek, hogy a mai kenyerük és a „holnap” ígérete is a bá­nyától függ. Azok is, akik nem szőttek álmokat, csak élnek egyik napról a másikra, nyug­talanul kérdezgették, hogy mi lesz velük. A rossz hfrek egyre terjed­tek. Hiába kérdezgették a fő­aknászt, vagy a legtapasztal­tabb vájárokat. Az egyik csak hümmögött, a másik meg ká­romkodott. Mindnyájan a vizet szidták, ki-ki a maga módján. Felülről, a régen lefejtett vága­tokból a víz egyre gyűlt. Hiva­talosan nem mondták, de már biztosnak látszott, hogy Rózsa- szén tmárton ban megszűnik a A védnökség eredméi 80 lakás ny< a határidő e Amikor az É. M. Heves me­gyei Állami Építőipari Válla­lat Dósa Ferenc által vezetett KISZ-szervezete pár hónappal ezelőtt bejelentette, hogy véd­nökséget vállalnak 80 lakás fölött, s hogy 8 hónappal előbb elkészítik ezeket a la­kásokat, sokan csak mosolyog­tak rajtuk, egyesek pedig túl­buzgóknak tartották a fiata­lokat. Nos, nem volt túlbuzgóság, alaptalan vállalás, mert a 80 lakás a tervezett 1966. augusz­tusi időpont helyett már 1965. MOST 770 ember munkahe­lye a rózsái bánya. Apóról, Szűcsiből, Rózsaszentmárton- ból és a környező községekből három harmadban járnak a bá­nyába. Apáról fiúra szállt itt az „örökség”, mert már az első világháború előtt szenet adott a rózsái bánya. És 770 család­nak ad megélhetést még ma is. De meddig? Mi lesz a rcesai írni a hibákat, mégis azt kell mondani: ezek a példák jelen­tik a kisebbséget a sajtó jó munkalehetőségét illetően. A magyar sajtó ma már — s így a Népújság is —, híven követve nagy elődeinek példá­ját, egyre szélesebb körű tár­sadalmi és önkéntes támoga­tást élvez. A sajtó iránti biza­lom és a jobb tájékoztatás le­hetősége rejlik amögött, hogy a levelek százai érkeznek a szerkesztőséghez, témát adva, eseményekről tudósítva, vagy éppen segítségért fordulva a párt megyei lapjához. Ezek nélkül a levelek nélkül, a lap tudósítói gárdájának közremű­ködése nélkül hallatlanul meg­szürkülne a lap munkája, egész sor kérdésről nem tud­na írni, tájékoztatni, olyanok­ról. amelyek pedig jelentős társadalmi réteget érintenek. Ha annak a lenini elvnek a megvalósításától még messze is vagyunk, amely a levelek ezreit javasolja egy-egy hiva­tásos újságíró munkájához, de nem lebecsülendők azok a lé­pések, amelyek ez irányba vit­ték az újság munkáját. Mert a tájékoztatás kétolda­lú: a párt tájékoztatja a tö- mekeket, de a tömegek is tájé­koztatják a pártot, a kor­mányt, — s teszik ezt a sajtó hasábjain keresztül is. így vá­lik a kommunista újság fontos láncszemmé a vezetők és a tömegek között, így válik a tájékoztatás a bizalom és a kölcsönös őszinteség eszközé­vé. Ezt szolgálni becsülettel, felelősséggel, tollal és szívvel, — ez az újságíró feladata: „... ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Gyurkó Géza A sajtó és a tájékoztatás még kevesebb ok a némaságra megtett utunk értékelésében. A tájékoztatás, a mindenna­pos informálás a sajtó felada­ta. Az újságoké — így a párt megyei lapjáé is —, a rádióé, a televízióé. Ezen a téren min­denki által ellenőrizhetően nagy a fejlődés az elmúlt évekhez képest. Egyrészt, mert jó és őszinte a légkör hazánk­ban, ahol már régen valóban felnőttként kezelik azokat, akik az ország „felnőtt” építői, másrészt mert maguk az újsá­gok is elevenebben, színeseb­ben és nem utolsósorban me­részebben tájékoztatnak, bírál­nak. Az a törekvés, hogy az újság ne csak tényközlő infor­mátor, de tájékoztató és köz­vetlen barátja is legyen az ol­vasónak, hallgatónak, vagy a nézőnek, hallatlanul megnö­velte a sajtó szerepét és tekin­télyét, — de felelősségét is. Az újság munkatársai érz'k is ezt a felelősséget, nem ke­vés erőfeszítést tettek és tesz­nek, hogy szakmai hozzáérté­sük, alaposságuk, következetes­ségük és nem utolsósorban pártosságuk, elvi szilárdságuk együtt növekedjék, erősödjék azokkal a feladatokkal, ame­lyeket a jobb, elevenebb tájé­koztatás ró rájuk, s amelyet joggal vár el az olvasó a kom­munista sajtótól. Igaz, gyakran még számos bürokratikus megkötöttség nehezíti munká­jukat, még mindig akadnak központi szervek és intézmé­nyek, amelyek kis ügyekben is nevetségesen fenntartják ma­guknak a központi tájékozta­tás jogát; igaz, még manapság ■ is elhangzik afféle vélekedés, hogy ez nem tartozik a nyíl- i vánosságra, vagy minek meg-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents