Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-25 / 304. szám
A csalódások háza Gyermekkora jutott eszébe, amikor a befagyott tavon korcsolyáztak. Tulajdonképpen nem is korcsolya volt az, hanem olyan dobozféle, amely jobban csúszott a korcsolyánál is. Fakutyának nevezték, két lábbal ráálltak és szöges bottal lökték magukat. Később havas erdőket látott, a cserkészutakon Barkóéi apót, a, fenyőfák őrét. — Mi leszel, ha megnősz? — kérdezte egyszer az apja. — Karácsonyfacsősz apám. Olyan, mint Barkóéi apó ... Karácsony. Mennyi varázs van ebben a szóiban, pedig van jó és rossz karácsony. Most irtózott még a puszta kiejtésétől is, mert felszagatta, kivérezte a sebeket. Csöngettek. Újra csöngettek, de nem volt ereje, hogy felkeljen. — Ki kereshet? És ha keres is, mit akar? Háromszor, négyszer szólt még a csengő, aztán hallotta távolodni a lépteket. {jjra eszébe jutott, hogy holnap este karácsony estéje van, hogy az ő albérleti szobája ugyanolyan rideg és sivár marad, mint bármelyik hétköznapon. Délután majd ünneplőbe öltözik és felmegy Klárihoz. A lánya, Klárika, karácsony első' napján született. Négyéves lesz holnapután. Nem bírta tovább. Felugrott, cigarettára gyújtott és fel-alá sétált a szobában. A lidérc azonban nem hagyta békén: karácsonyt ünnepeltek a Bri- anszki-erdőben. Mínusz harminckét fok hidegben menetelt az oszlop. Fenyők és nyírfák ágai reccsentek kísértetiesen a fagytól, a bokrok mögött a halál leskelődött. — Miért kell? Kinek jó ez — kérdezte magától. Másnap, karácsony napján aztán egy erdei tisztáson havas fenyőfák alatt misét celebrált és a szere tétről beszélt egy páter ... Kialudt a cigarettája. Pálinkát keresett és az üvegből húzott. Egy szép karácsony jutott az eszébe. Megszületett a lánya, Klárika. Holnapután lesz négy éve. — Ö az én karácsonyi ajándékom — súgta a fülébe felesége, Klári a kórháza ágyon és vértelen ajkával megcsókolta a szemét. Két év múlva már külön voltak. A gyereket Klári kapta, ők maradtak a lakásban is. A karácsonyt azonban közös meg- eeyezéssel mindig együtt töltötték. — Csak a gyerek miatt... Érted? Ne érezze szegény, hogy hiányzik az apja ... De micsoda karácsonyok ezek? Iszonyú, gyilkos karácsonyok. Nevetni és sírni egyszerre, úgy, és csak azért, hogy a gyerek semmit észre ne vegyen. Fél kézzel mormogtatni a mackót, nézni a játékokat, és lá'ni Klárit, tudni, hogy ő is tudja, mennyire szenved. Felöltözött, lement az utcára. Megállt a kirakatok előtt, bámulta a babákat, de a szeme előtt összefutott a csillogás. — Miért is váltak el? Apró tűszúrásokkal kezdődött. Klári pojácát akart belőle csinálni, kizsebelte, elszedte a fizetését az utolsó fillérig. — A pénz, fiam, a feleségnél van a legjobb helyen ... Később kifogásolta, hogy a szomszédasszonyának kezét csókolommal köszönt. — Tartsd ki magad, az ég szerelmére! Mérnök vagy, második ember a vállalatnál. Ezek meg... — Becsomagoljam az alvóbabát? — hallotta az elárusító hangját. A fejével bólintott. — És én miben voltam hibás? Abban, hogy fellázadtam, hogy kiborultam, később inni, kártyázni kezdtem. Az üzletben egy nőt pillantott meg. Bundában, barna kucsmában. Esküdni mert volna rá, hogy Klári. Forróság leple, meg a. homlokát. Még bólintott is felé, amikor kiment, ,de észrevette, hogy tévedett. Másnap délután becsöngetett Klárihoz. Kezet fogtak, átadta a csomagot, Klárika a nyakába ugrott. — Vártunk már, apu. — Vártál, Klárikám és én eljöttem. Karácsony van és a születésnapod. Az asztal már terítve volt az uzsonnához. Haboskávé kuglóffal, éppúgy, mint tavaly, később torta és gyümölcs. — Apu! Már négy gyertya ég a tortámon. Klári kimért volt, de udvarias. — Tessék. Kérsz még habot a kávéra? Uzsonna után a gyerek megmutatta a képeskönyveit és elszavalta a verseket, amelyeket az óvodában tanult. A karácsonyról, meg a Télapóról szóltak a versikék, neki pedig megint eszébe jutott egy nagyon rési karácsony. Nyolcéves volt, amikor Vas- kuthyék örökbe fogadták. Ügy tartjuk majd, mint a saját gyermekünket — mondta a gazdag Vaskuthy az apjának, akinek pénzből a legkevesebb, gyerekből a legtöbbje volt a faluban. Egyetlen karácsonyt töltött csak itt, de ezt az egyet sohasem . fogja elfelejteni. Ott is volt karácsonyfa, sok színes .gyertya a gallyakon, csak éppen neki nem volt szabad meg néznie. — Sáros a cipőd, maradj a konyhában — rikácsolta az asszony és kidobott neki három szem szaloncrikrot... Klárika új versbe kezdett, de váratlanul felnyílt az ajtó. Mennyezetig érő fa ragyogta be a szobát. A nagy hajas baba a kocsijában feküdt. A gyereket nézte. Igen, most mindenkinek mosolyognia kell, örülni, hiszen karácsony van. Egy borítékot pillan *ott meg a fa alatt. Szemével Klárit kereste, de ő éppen egy elaludt gyertyával hallódat! A borítékon megpillantotta a hevét. ,.Ha nincs senkid, maradi velünk. Én akartam, hogy legyen, de nem sikerült. Ha maradni akarsz, gyújts meg egy csillagszórót”. Forró zsibbadást érzett. Az előbbi vergődés megszűnt, de örülni nem tudott. — Mit tegyen? Várta ezt a pillanatot, vagy nem? Till fáradt volt ahhoz, hogy bonyolult gondolkozásba kezdjen. Klárikára nézett, aki azt akarta, hogy ő is csókolja meg az új hajas babát. Állt, állt, aztán gyufát vett elő, és meggyújtotta az összes csillagszórót a karácsonyfán. Szalay István A fehér falu ház messzire el- látszik. Ahogy közeledünk Nagyréde felé, az enyhe lejtésű domboldal gyéren beépített utcácskájában szinte vonzza a tekintetet. Fiatal az épület, fiatalok azok is, akik lakják: Takács József még jóval innen van a negyven éven, a felesége éppenhogy a háta mögött tudja a harminc évet, két gyerekük közül a kislány tizenkettő, a kisfiú peciig tizenhárom éves. Mégis sokat próbált ez a néhány ember, az életnek derűs oldalát csak percekre ismerték meg eddig. Ebben a házban halkan csendülnek a szavak, a nevetés helyett a könny tör elő könnyebben. Nemcsak azért, mert a férj, az édesapa a karácsonyi ünnepeket most is kórházban tölti, hanem azért is, mert ha itthon van, akkor is munka nélkül morzsolgat.ia a napjait. Nincs hol dolgoznia. Hogyan élnek Takács József- ék Nagyrédén. miért ilyen nehéz az életük? Oklevél a -fiókban Takács Józsefné kérésünkre fényképet vesz elő, hogy legalább ismerkedhessünk meg a mezőgazdasági technikumot végzett fiatal férfivel, aki az oklevelét csak a fióknak tartogatja, egyéb hasznát eddig még nem vehette. — Járt már a tesz vezetőinél a férje? — kérdezzük Takács- nét. — Hiába, nem adnak neki munkát — kapjuk a választ. — Hol dolgozott eddig a férje? — Sehol. Valamikor a mélyfúróknál. Azután kezdett tanulni. — Miért nem dolgozott? — A lába miatt lerokkantot- ták, nyugdíjat kapott, de most már azt is elvonták. — Mióta? i — Két hónapja. Bent volt az uram Egerben, ahol megállapították, most már munkaképes, mehet dolgozni. — Mégis a kórházban van. Miért? — Operálni fogják, úgy tudom, január elsején. A forgóját kell megoperálni újra. — Máskor is operálták már? — Eddig kétszer. Alig javult valamit. A jobb lába itt fent, a csípőnél merev. — Milyen fizikai munkát tud végezni? — Itt a ház körül dolgozgatott, ha nekem ki kellett mennem a határba. Annyi volt az egész. Minden fillér számít — Miből él a család? — Abból, amennyit én keresek a tsz-ben. Belenyúl a fiókba, elszámolási borítékokat vesz elő. Különböző összegeket tartalmaztak ezek a borítékok, eszerint a kapott előleg az alig néhány forinttól a kétezerig is mozgott. Havi átlagban azonban elég szerény összeg jön ki. — Mennyi munkaegységet szedett össze? — Az idén többet, mint azelőtt, mert a gyerekeket is vittem most már magammal, amikor csak lehetett. Több mint kétszázötven lehet az összes. — Mit vár még elszámoláskor? — Nem sokat. legfeljebb úgv háromezer forintot kapok még. Itt bizony nincs sok értelme a további kérdezősködésnek. Mit mondhatna még ez a fiatal asszony, ami újabb adalék lehetne életkörülményeihez? Csoda, hogy nem szid senkit, nem panaszkodik, pedig oka lenne elég. A könny azonban ott lapul szeme sarkában, ezer szónál kifejezőbben, beszédesebben. Pedig ezt a családot elég gyakran látogatja a baj. A kisfiút motorkerékpár ütötte el, hónapokig feküdt utána a kórházban. És mit tartogat még számukra az élet? Nincs remény ? Ezek után a Szőlőskerti Tsz-t is felkerestük, ahol Pajtás László főkönyvelővel és Kivés János főmezőgazdásszal beszélgetünk. Az elnök a felsőfokú mezőgazdasági technikumban volt Gyöngyösön. — Dolgozott már nálunk Takács József — mondta a főkönyvelő. — Mötorkezelőnék tettük meg, aztán a raktárban volt, de nem lehetett megtartani. — Miért? — Nem jött ki a társaival. Baj volt vele. — Az a technikumi oklevél, amivel rendelkezik, ma már nem sok — kapcsolódik be a beszélgetésbe a főmezőgazdász. — Brrgádvezető, vagy munkacsapat-vezető lehetne légfeljebb. De a rossz lábával ed nem bírná — És bent az irodában? — Nem tudjuk elhelyezni — válaszolja a főkönyvelő. — Már van itt egy fiatalember, aki szintén csak irodai mui>- kát tud végezni. — Az hány éves? — Húsz körül lehet. — És hányán végeznek technikumot a tsz tagjai közül? — Nyolcán. Aztán az elnök* 6 a felsőfokút végzi. A későbbiek során még kiderült, hogy valamennyien fiatalok, mint ahogy nem család- fenntartó az a fiatal férfi sem, akit az irodai dolgozók közül említett az előbb a főkönyvelő. Ügy látszik, mindez nem számít. — Mit lehet tenni Takács József érdekében? — ez a kérdés maradt utoljára. — Semmit — érkezik a válasz, sóhaj kíséretében. Elhagyatva ? Takács József magára maradt, látszólag. Nagyrédén sajnálkoznak rajta, ha szóba kerül a neve, elmondják azt is, nagyon nehéz lehet neki, de ezen túl semmi sem történik érte. Nincs egy kéz, amely kinyúlna feléje. A tsz főkönyvelője és főmezőgazdásza a beszélgetés során még elmondott néhány dolgot Takács Józsefről, hogy bizonyítsák, nem érdemes ez az ember az együttérzésre. De ezek az érvek nem voltak elég meggyőzőek, mint ahogy azon sem csodálkozunk, hogy Takács József kilépett a tsz-ből és a felesége lett helyette a tsz tagja. Akinek csökkent munkaképességét orvosi bizottság állapította meg, annak nem sok keresnivalója lehet sem a raktárban, sem a kertészetben. Aki évek óta a közömbösséget érzi maga körül és legfeljebb a kelletlenséget, nem nagyon tud vidám arccal mosolyogni az emberek között. Mégis ezt várnák Takács Józseftől. Nagyrédéről sok hír jutott már el szerte a megyébe, és még a távoli vidékekre is. Arról azonban még senki sem beszélt, hogy ebben a községben a közöny uralkodik, és hogy itt csak saját magukkal törődnek az emberek. Mi sem hisszük el. A szövetkezeti nagy család bizonyára megkeresi majd a segítés lehetőségét G. Molnár Ferenc Az életre kitalált jelzők idegéből a legszimpatikusabb- ik az tűnt, hogy az élet igen ipofa dolog. Az ember ránéz : életre, forgatja ide-oda, s lyszer csak elneveti magát, ért meglát valamit. Például yasmit, hogy valaki éppen tkogva áll az anyakönyvve- •tő előtt, vagy a temetésen zébe jut, hogy a megboldo- ilt egyszer föl akart rúgni iy macskát, de célt téveszti, s a lendülettől fenekére ett. S akkor feketeszegélyü ebkendőjébe fojtja vidámsá- it, miközben a gyászoló tö- eg abban a hitben szomorodik, hogy na lám, mennyire eglegyintette őt is az enyé- et szele... A nagy humoris- nk, Karinthy Frigyes karco- tában szereplő Stand néni Frédi komikumát ismétli a vndennapi élet, ez a szomo- iságában is vidám és jókedvben is szomorú — „jópofa dog”. Az ellentmondások tömkelegé jutott eszembe, amikor barátom, Fe- rencz Attila, családi asztalát ültük körül egy ködös hétköznapon. Szó röpködött, nevetés harsant. És Attila végre kinyitotta a bárszekrényt, ahol a meleg fényben borosüvegek hada sorakozott, a nemes nedvek nagyszerű arzenálja, a magyar tőke sokféle terméke régebbi és újabb évfolyamokban... Teltek a poharak, s én kiváncsi voltam, hogy a házigazda vajh melyik borfajtának áldozik. S ez lényeges dolog, mivel Ferencz Attila borász az ostorosi termelőszövetkezetben, tehát a véleménye — ilyen illusztrált formában pláne! — mérvadó. Aranyszínű folyadékot csurgatott a poharába külön üvegből. Egy kissé meg is sértődtem, hogy a különlegességeket magának tartja. s mé,g csak meg sem kínál, de győzött a kíváncsiság. — Fogadjunk, eltalálom, amit iszol! — Na... — s incselkedve néz rám, a laikusra. — Tokaji aszú! — Nem. . — Hegyaljai szomorodni. — Nem. — Abasári rizling... Szürkebarát ... Csongrádi... — Ne találgass. Narancslé... Én nem szeretem a bort... Puff! Borász és narancslé. Hát nem jópofo .az élet? Igaz, a szódavíz aktív gyártóitól sem várhatjuk el, hogy például egy érettségi találkozó alkalmával a buborékokkal teli kísérő nedűvel koccintsanak, tehát nem okvetlenül szükséges elepedni a saját gyártmányért, mint ahogy nézetem szerint nem is nagyon epe- kednek a szikvízüzem dolgozói. Vagy ki csodálkozik azon, hogy a cukrászok zöme nem szereti az édességet? Ezek után , ------ rZjy, ?Zhatároztam, h° ™ kere- qJ. ( sefe még ilyen embereket, akik kissé és látszólag — természetesen bizonyos ellentmondásban vannak hivatásuk gyakorlása és hivatásuk köztudatbeli tárgya között. A gyöngyösi vágóhídon kinevettek, amikor megkérdeztem tőlük, van-e közöttük. vegetáriánus? — Uram — mondta a hatalmas termetű hentes-brigádve- zető. — Ez olyan lenne, mintha maguk, újságírók, nem olvasnának. Itt mindenki megeszi a maga tíz-tizenöt dekáját. Két okból is. Egyrészt, mert jó, másrészt... mert mindenki azt akarja, megmaradjon a hentesekre jellemző testalkat. Vigyázni kell a vonalainkra. (Ahogy így elnéztem a brigádvezetőt, titkon örvendtem, hogy nem vágómarhának születtem, mert ha kissé odacsapna, ízletes felsálként végezném az életem.) Aztán egy- szercsak azt mondom, hogy: megvan! És elmentem a rendőrségre, a bűnügyi alosztály vezetőjéhez, aki hivatásból foglalkozik a bűnözőkkel és nem szereti őket... Igaz, akinek nagyrészt volt már vele dolguk, hasonló érzelemmel viseltetnek, mivel kevés betörő és ehhez hasonló úriember folytat szívesen eszmecserét a rend őreivel, mert az eszmecsere általában kellemetlenül végződik az előbbiek rovására. — Ez hivatás, másodsorban szakma. Bűnüldözés — mondja a százados. — Szívósság kell, rövid idő alatt kinyomozni a tettest, bizonyítani a bűnösséget és — megtalálni az enyhítő körülményeket. Mert nem mind bűnöző, aki vét a törvények ellen. Vannak bűnözők és bűnelkövetők. Es a végeredmény — a büntetés. A cél? Becsületes emberek éljenek végre a társadalomban. — Mit tenne, ha nem lennének bűnözők? — Áfás mesterségét művelnék. Azt kérdezi az Olvasó, hogy hol itt az ellentmondás? Adjon fel keresztkérdéseket egy nyomozónak, s ha sarokba tudja szorítani, megemelem a svájcisapkámat. Apropos! tetszett már járni az egri OTP-nél? Igen, ott, ahol az a nagyon-nagyon sok pénz van. Páncélkamrák, betétkönyvek, valuta, hitel és miegymás. Én voltam a múltkor, s áhítattal néztem Czakó Jolánt, a pénztárost, aki gyors ujjakkal számolta a százasokat, s olyan közömbös arccal, hogy majdnem elsírtam magam. Ennyi pénz! És még csak nem is reszketett a keze. — Naponta közel másfél millió forint a forgalmam. — Es tessék mondani: amikor ilyen csillagászati pénzösz- szegek között ül... hogy is mondjam ... nem ideges? ... — A pénz munkadarab. .Eleinte furcsa volt, most már nem érzem az értékét. Mert, aki érzi, az vagy a bolondok házába kerül, vagy csal a végén. Az ügyfelek néha szörnyülködnek, pedig nap mint nap ezt csinálom. Hét éve. Csak... az a baj, hogy néha a saját pénzemnek sem érzem az értékét. Még szerencse, hogy egyedülálló vagyok, s így be tudom osztani. — Ne tessék félreérteni... volt már olyan, hogy valaki, valamelyik munkatársa például egy húszast kért kölcsön és nem tudott adni? ..* — Nálam még nem, de hallottam már ilyet. Különösen fizetés előtt. Igaz, mindenkinek van takarékbetétkönyve, de még „végső esetben” sem akarnak hozzányúlni. Ilyenkor előfordulhat... És még nagyon sok minden előfordul az életben, s jó, hogy előfordul, mert szeretjük mi, emberek, a mosolygásra késztető dolgokat. Jónofa az élet. Kátai Gábor ABC-áruház Heresen Szabó La:jós tudósító) Megyénkben a földművesszö- vetkezeti kereskedelemben először Hevesen vezették be az önkiszolgálásd formát, s ez a kereskedelmi forma azóta megyés zerte elterjed! A hevesi önkiszolgáló élelmiszerbolt forgalma az elmúlt öt év alatt duplájára növekedett, emiatt a bolt már szűknek bizonyult A szövetkezet és a MÉSZÖV vezetői ezért elhatározták, hogy az első szövetkezeti önkiszoü gáló bolt helyén ABC-áruházaí létesítenek. Hat hónappal ezelőtt kezdték meg az átalakítást, mintegy 330 ezer forintos költséggel, s ezekben a napok, ban fejezik be a munkát Kicserélték a régi berendezést, új hűtőpultokat, hűtő- szekrényeket vásároltak, amelyre 200 ezer forintot fordítottak. A mélyhűtőpult beszerelésével lehetővé válik, hogy Hevesen is bevezessék a Mirelite-készítmények árusítását A most megépült cukrász- üzemből félkész termékeket és hidegkonyhai készítményeket szállítanak az áruháznak. Az ABC-áruház jellegénél fogva lehetőséget ad az áruválaszték bővítésére. A vásárlóknak alkalmuk lesz vegyi, műanyag és műszaki áruk vásárlására is. Az új áruházban bevezetik a fa- és vasáruk, valmint a játékok árusítását is. Az áruház Önkiszolgáló rendszerben dolgozik és árukészlete meghaladja az egymillió forintot. Az árusítás meggyorsítására bevezetik az előrendeléseket és nagyobb mennyiségű árut házhoz szállítanak. A megye első ABC-áruházát januárban nyitják meg.
