Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-03 / 285. szám
NEHÉZ ÓRÁK az ccsédi „gödörben” A Meteorológiai Intézet reggel hideget, fagyot, jelzett egész napra, s ezt az ecsédi külfejtés hőmérője sem cáfolta. Volt okom csodálkoznia amikor a bányászok mégis „rám erőszakolták” a gumicsizmát. Mondván: meglátom, hogy hasznát veszem a „gödörben”. Mert csalóka ez a gödör! Nyáridőben volt rá eset, hogy ötven foknál is nagyobb meleget mértek a télen pedig olykor olykor. harminccal esik nulla alá halomra —, de hát nem sokat tehetünk ellene. Nappal még csak istenes, ha messzi van is a puttony, észrevesszük a hasznos darabokat, de éjjel aztán tényleg minden olyan szürke. Hiába világít a reflektor, csak tapogatjuk, tapogatjuk a földet — mint róka a jeget... Nehéz megkülönböztetni, hogy melyik a szén, melyik a meddő. — Üj mezőt kell nyitnunk — magyarázza Boskó Lajos. — A régi fejtés szenében kevés a kalória. Az itteniben valamivel Kételkednek abban, hogy azok ; annyira rongyosak lennének, mint állítják a munkaügyi osztályon. S főleg nem fogadják el, hogy az üzem nem tudja beszerezni a ruhák varrásához, | javításához szükséges cérnát! Esővel, hóval, széllel, fagy- gyal csatáznak az ecsédi bányászok — s furcsa hallani, hogy nemcsak a védőruha-ellátással, hanem mással is baj van. Egy fiatalember említi: — A sópótlásra sok kekszet írtak elő. Nekünk nem ízlett. Valami jobbat, olcsóbbat kértünk helyette. Valamiféle sós a higanyszál. Az idén is találkoztak már minusz tizenkettővel! Társam, Boskó Lajos — a külfejtés szakszervezeti bizottságának bér- és termelési felelőse — éppen iménti figyelmeztetését bizonyítja: — Nézzen csak körül ide- lenn, milyen ellentétes a kép! Rögtönzött „kályhák” füstölögnek, mellettük fázósan topognak az emberek, amott meg, lám, nagy igyekezetében szinte motorjáig merül a dózer. ;:.S mindketten térdig süly- lyedünk a latyakba... Mellettünk szénnel rakott szállító- szalagok surrognak, s néhány méternyire Bódi József, a fiatal bányamester vezényli legénységét. Egy szalagfejet próbálnak kivonszolni a sárból, de úgy látszik, hogy a két erőgép is gyengének bizonyul. — Kemény munka — mondja izzadt homlokát törölgetve a bányamester. — S bosszantó, hogy az egyik helyen jégen csúszkál az ember, máshol meg a puha talajjal hadakozik. Amott feljebb — mutat észak felé — hajnalban úgy elakadt egy dózerünk, hogy tíz másik vontatta rendeltetési helyére ..: Jókora „ szénhegy” tövéből kapaszkodunk fel az ES—1. típusú lépegető kotróhoz. — A meddőt takarítjuk — mondja Kormány Sándor „másodkapitány”. — Persze szén is belekerül — mutat a gép alatti több van, de sajnos, a meddő is vastagabb. Ez a szén drágább lesz nekünk ... Egy kis csapat jókora vaslemezeket cipel. — Mélyszinti bányászok mindnyájan — mondja társam. — Az F—4-es gép mellett dolgoznak máskor, vágathajtók a víztelenítésnél. Most úgy látszik, hogy ott befejezték, s máshol akadt számukra munka. Más munka. Ott segítenek, ahol éppen szükség van rájuk. Nap nap után elvégzik a magukét. Becsülettel! — Jó szerencsét! — Szerencsés vagyok — nyújtja a kezét az elénk jövő brigádvezető. — Meddig maradnak ide— fenn? Ügy mondták, hogy még a jövő héten is itt leszünk ... Jól van, ez eddig rendben is lenne, megértjük mi, hogy fenn is kell ember, de azt meg nekünk hihetnék el: a kinti munkához melegebb ruha járna ... Ebben a vékony ruhában jöttünk fel, s bizony nem elég ez a hideg ellen! Szerencsés Tibor panasza nem egyedülálló az ecsédi külfejtésen. Kovács János brigádja és mások is megemlítették, hogy baj van a munkaruha-ellátással. Kénytelen-kelletlen tudomásul veszik ugyan, hogy a nagykereskedelmi vállalat mindig későn szállít —, de azt már kevésbé tudják elhinni, hogy addig is, szüliscgmcgoldásként nem kaphatnának az üzemi raktárból használt téli ruhát! kiflit, vagy zsemlét. A megyei KÖJÁL azonban nem járult hozzá a védőétel módosításához ... A nyár óta így semmit sem kapunk... S amint mondják, lehetne még máshol is javítani a munkakörülményeken. A bányában elkelne néhány fedett melegcdőliel v. az utakat, átjárókat jobban karban kellene tartam. És ami szintén nem lényegtelen: talán a premizálási rendszeren is lehetne némiképpen vátoztatni. Jelenleg ugyanis a jutalmat a szénkalóriájától teszik függővé — arról pedig nemcsak a bá- I nyász tehet... Hátrányos az is, hogy a külfejtés célüzeme a lőrinci erőműnek. Ha az erőműnek éppen nem kell szén, akkor a bányát leállítják. Ilyenkor várakoznak, s dühöngenek az em- [ berek ... Ha lenne itt valami! széntároló bunker, akkor folya- | matosabbá válna a munka — s talán kevesebb panasz hangozna a környéken: ugyanis a lakossági igényeket nehezen tudja kielégíteni a petőfibányai szénosztályozó... Gépóriások harapdálják a földet, markolják a szenet, hullámzó szállítószalagok serénykednek — s külszíni bányászok dacolnak a sárral, hóval, széllel. hideggel. Nehéz munkában telnek az órák, napok Ecséd határában ... Gyóni Gyula Atuldig ú js ág az áfiá Jövőre befejezik az általános iskolai reform-tankönyvek bevezetését Az 19G6—1967-es oktatási évben az általános iskolákban befejeződik a reform-tanter- vek és tankönyvek bevezetése. Az utolsó — negyedik — ütemben a VII. osztályosok megkapják az új orosz-, történelem, valamint a számtan- mértan könyvet. A VIII.-ban új lesz a magyar olvasó, a magyar nyelvtan, a történelem, az orosz, a számtan-mértan, a fizika, a kémia, a földrajzkönyv és a földrajzi munkafüzet, továbbá az ének-zene. Ezek a könyvelt mind tartalom, mind kiállítás szempontjából korszerűbbek a régieknél, s már a csökkentett tananyagot foglalják magukban. A gimnáziumokban a reform-tankönyv bevezetésének második ütemére kerül sor 1966—1967-ben. A régi első osztályos könyveket valamennyi tárgyból újjal cserélik ki. A második évfolyamban a reform-tankönyvek közül kézbe kapják a diákok a magyar irodalom és a magyar nyelv, az orosz nyelv, a földrajz, a kémia és a fizika könyveket. Ezenkívül a gimnáziumok speciális, szakosított matematikai osztályainak — mind a négy évfolyam részére — külön könyvet készítenek. A címben szereplő kérdés eldöntése meglehetősen bonyolult. Külső megjelenési formáját tekintve valószínűleg addig, amíg egy darabka is tart a rotációs papírból, belső tartalmi lényegét nézve azonban már nem ilyen egyszerű dolog. Van akinek egy kétnapos újság is tud újat mondani, de az emberek döntő többsége azért vásárol mindennap újabb újságot, hogy még aznap értesüljön a számára fontos eseményekről. S ezért aligha róható meg valaki. Ezek után miért lenne furcsa, hogy Sarudon és Űj- lőrincfalván többen le akarják mondani az újságokat, mert néhány hete öt-hat alkalommal is három-négynapos lapokat kézbesítettek. Hogy miért? A kérdésre egyszerű a felelet, bár az érintett újságelőfizetők számára semmiképpen sem vigasztaló. Az újságokat ugyanis naponként szállítják a kiskörei vasútállomásról Tiszanánára autóbusszal, s innen egy másik autóbusz szállítja tovább Sarudra és XJjlő- rincfalvára. Ha most véletlenül a kiskörei vonat késik, akkor késve érkezik Tiszanánára is az autóbusz. A másik autóbusz pedig, amelyik Tiszanánáról viszi tovább a lapokat, nem várhatja meg a későn érkező buszt. A téli időszakban viszont sok a késés, emiatt sokszor előfordul, hogy három-négynapos lapokat kap kézbe az olvasó. Pedig ekkor már nem újság az újság. Persze, mindez nemcsak az újságokat érinti, hanem más postai küldeményeket is. Éppen ezért a községi tanács azt szeretné, hogy ne ezen az útvonalon jöjjön az újság és más küldemény. Reggel hét óra tájban indul egy autóbusz Poroszlóról, amelyik lemegy Üjlőrincfalváig, majd megfordul és visszamegy Poroszlóra. Azt szeretnék a község lakosai, hogy a busz menjen le Sarudig, s onnan vissza Poroszlóra. Ha ez meglenne, sok fölösleges bosszúságtól menekülnének meg a faluban az emberek. Nem is beszélve arról, hogy a közlekedés is jóval könnyebbé válna. S ha ez nem valósítható meg, akkor találjanak valami más megoldást az illetékesek, hiszen két község lakosait, postai küldeményeket, és havonta mintegy 10 ezer újságpéldányt érint már évek óta ez a lehetetlen állapot. (kaposi) Mit adnak a háztáji gazdaságok a közellátásnak ? Tits vagon niés _ 15 A mezőgazdasági termékek többségét a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok adják az ország közellátása számára. Nem lebecsülendő azonban a háztáji gazdaságok jelentősége sem. Évről évre egyre több termékkel járulnak hozzá a lakosság jobb ellátásához. Megyénk háztáji gazdaságai is kiveszik a részüket ebből a munkából. Hogy mit adnak évente a közeilátásnak? Ebben az évben idáig 10 vagon mézet, tizenöt mázsa baromfit, 12 millió 340 ezer tojást és közel 10 ezer nyulat vásároltak fel a földművesszövetkezetek a házinássa baromfi — tobt táji gazdaságoktól. Ezek az adatok még nem véglegesek, az év végéig még változni fognak. De nemcsak húst, tojást, hanem évente nagy mennyiségű gyümölcsöt is termelnek a háztáji gazdaságok a lakosság számára. Ebben az évben például mintegy 600 vagon szőlőt és gyümölcsöt adtak a közellátásnak. Ezek az eredmények az elkövetkezendő évek folyamán még növelhetők és erre meg is történtek az intézkedések. A hús- és tojástermelés növelésére például fokozatosan kicserélik a háztáji gazdaságok * mint 12 millió tojó% baromfiállományát. Ezért a következő évben mintegy 1,4 millió naposbaromfit bocsátanak a háztáji gazdaságok részére. Kilencven községben részleges, négy községben teljes baromfiállomány-cserét fejeznek be. Feltétlenül fontos a háztáji gyümölcsösök faállományának fokozatos kicserélése is. Ezért 1965-től 1970 végéig 683 ezer gyümölcsfa-csemetét és 3,3 millió bogyós szaporítóanyagot bocsátanak a háztáji gazdaságok rendelkezésére. A szőlőszaporító-anyag száma: 1 millió 100 ezer. Egyre nagyobb gondot fordítanak majd a háztáji szőlők, gyümölcsösök növényvédelmére is. SUHA ANDOR: K Uan egy kedves barátom, * aki minden nyáron ha- ealátogat Erdélybe. Egy hónapig járja Csíkországot, azután visszajön és a Hargita tetejéről hazacipel öt kiló kukorica- lisztet és egy jókora burdufot. Burduf — hogy is mondjam —: hegyi pásztorok készítette juh- túró, gömbölyűre formálva és vastagon, mint a házicipó héja, bebőrödzve. Akkor azután tort csapunk. Az asszony, Erzsiké, vízben összefőzi a kukoricalisztet a túróval, feljavítja némi sült szalonnával és a nagy lábas ételt elénk teszi. De hát nem úgy van az, hogy kenjük be sárral és kész. Mindennek meg kell adni a módját. Az erdélyi étel mellé erdélyi garnírung dukál. Erzsiké linóm, tejben főtt fokhagymás salátalevest is készít, és ha a puliszkát a saját tányérunkból is fogyasztjuk, a salátát már közös tálbe! illik kanalazni. A jelenlévők közül csak Gábor, a házigazda és én szereljük a puliszkát, mert mi mentesek vagyunk az előítéletektől. t izsike készített csirkepörköl- :t és székelygulyást is, hogy a finnyás gyomrúak is egyenek valamit. Péter, a kissé hízásnak indult jovális külsejű mérnök, azt mondja, hogy ő szereti a puliszkát, de annyit evett a háború alatt, most inkább egy kis székelykáposztát enne. olyan gusztusos a szaga, mindene. Beszél, a szeme csillog és a nyála csak azért nem csorog, mert kultúrember. Misi az új értelmiség képviselője. Fiatal, jó hangú, jó torkú fiú, nem hasember, de a puliszkára rá sem tud nézni. Pedig ő alig emlékszik a háborúra. Csirkét kér és gúnyolódik velünk, hogy az internacionalizmus senkit sem kötelez a pttliszkaevésre. A háziéknak szép nagy lányuk is van, Edit. A tavalyi puliszkaevéskor még ő köszönt nekem kezitcsókolo- mot, most én neki. Az ő tiszte: töltögetni a poharakat. Meghívták a fiút is. Ferit. Amolyan vőlegényforma. Kedves, szolid fiú. Kissé túlöltözte a puliszkaevést. Sötét, rnellé- nyes ruha, fehér nyloning, nyakkendő. Nem ismeri még szegény gyerek a módit. Van néhány étel, aminek ingben-gló- riában kell nekiesni, hogy a sok grabanc ne zavarja az evés élvezetét. érdezik tőle: hát ő? Puliszkát? Igent int, azt mondja, sohasem evett még, de most megkóstolja. Istenesen teleszedik a tányérját. Nekiveselkedik, az első kanál után bólogat, hogy finom, nem is tudta, hogy ilyen jó. Mellettem ül, látom, érzem, mind nehezebben csúszik neki a kukorica, holott még jócskán tele a tányérja. Izzad, nyög, de megeszi és dicséri. A szeme Edit .szemét keresi. Derék huszár ez a fiú, azonkívül nagyon szerelmes. Ö a puliszkaevéssel is bizonyít: amit ebben a házban főznek, az neki mind jó. Mondom neki, nagy karrierista maga, fiam. így akar Gabi bácsinál bevágódni, hogy megeszi a puliszkát. Elvörösödik, jót nevet, iszik egy pohár bort. Aztán megjönnek Edit barátnői. Azt mondják: puliszka, állati! Adjál, Edit. jó sokat. Tényleg szeretik. Eszik, mint a kis malac. Ezeket már beoltották. A poharak mind gyakrabban ürülnek, Misi énekelni kezd, szép, ősrégi magyar nótákat. Mindannyian kísérjük, a lányok a kvintet éneklik, mi a tercet brummogjuk hozzá. Megint jönnek, a szomszédból Mária néni. — Hallom, egy gyöngyösi ember is van itt... A z asszony hetven körül " jár. Pillanatok alatt kiderül, hogy ő is gyöngyösi, demokratikus úriasszony, és hogy szellemileg teljesen friss. Sőt szellemes, kellemes társalgó, azonkívül nagyszerű hallása van. Jelenlétével új színt hozott a társaságba. Ö sem ússza meg szárazon, a puliszkáslábast elébe rakjuk. Elérti a tréfát, eszik, a bort is megkóstolja, kislányosan csücsörít, s azt mondja: finom. Talán gyöngyösi? Mária néninek egy bíró lánya van, szép, fehér haja és a nyakában egy kacéran megkötött kis muszlinsál. özvegy. Egyedül él itt a szomszéd lakásban. Javaslom, igyunk a Máriákra. — Elmúlt az már, fiam! — Akkor csak magára, asszonyom — szólok udvariasan, nem tágítva az öteletemtől. Azonnal mellém ül és beszélgetünk. A többiek énekelnek, halkan, finoman, ahogy az ilyen idősebbek házibulijában illik. Mária néni kiosztja az egyik fiatal lányt, hogy te, édesem, ne énekelj, íals vagy, elrontod az egészet. Aztán hozzám fordul: „nem tudnak ezek mulatni, nem Gyöngyösön születtek, nem gyöngyösiek. Maga, fiam, mikor jött föl Pestre?” — Mondom neki. „Ó, én 1914-ben jöttem fel a férjemmel. Érdekes, amikor jöttünk a vonaton, Léderer főhadnagy, Kcdelka későbbi gyilkosa lépett a kupénkba, de rögtön vissza is lépett, mert a férjem magasabb rangú tiszt volt és nem adott neki engedélyt a belépésre. A felesége egy közönséges perszóna volt. Már kijött a börtönből, most egy cipész ktsz-ben dolgozik. Jó megérzése volt a férjemnek, igaz?” C zután a házigazdához ^ fordult és figyelmezteti őt: „Gábor, maga ne igyék többet, tudja, magának hamar megárt!” Ismét hozzám fordul: „Hallotta? Biller Irén nemrég meghalt. Amerikában. Ismerte?” — Személyesen nem volt szerencsém — mormogom — csupán hallomásból annyit, hogy régesrégen Vas Jóska miniszter szeretője volt, mellékfoglalkozásként pedig színésznő. „Maga egy aranyos fickó!” — méltányolja ismereteimet Mária néni. — És mondja — tesz fel izgatottan egy újabb kérdést — a Szent Portalan-templom tornyát felépítették inár a gyöngyösiek? Tudja, amely a nagy tűz alatt leomlott?! A szóban forgó nagy tűz, ha jól tudom, 1917-ben volt, de nem szólok, hogy akkor én még nem éltem, csupán tudom, hogy természetesen felépült, a hívők nem hagynak ilyen tornyokat sokáig heverni a porban. — Milyen kedves, pedig maga kommunista. A iányom is valami olyasféle. Én is kapok a demokráciától nyugdíjat. A lányom is támogat, semmi bajom. Helyzetem mind nehezebbé válik. Mária asszony a tízes évek gyöngyösi családjai után érdeklődik. Valami különös anakronisztikus atmoszféra ül közénk. „Hiszen Csépány Jós- káék is negyvenévesek voltak, amikor eljöttem Gyöngyösről!” — „Sajnos, akkor sem ismerem őket”. Látja bűnbánó arcomat. Észbe kap: „Nem iszom többet. Hiszen Csépány Jóskáék 1912- ben voltaic negyvenévesek, maga pedig most, ugye, édes fiam? Sajnos, ez a Gábor nem gyöngyösi, nem tudja, hogy a bort parádi vízzel kell inni, akkor könnyebben bírnánk. Nagy kópé maga — csap újra rám. — Engem Máriának szólít, ismeri Biller Irént, Ledérért, s ezzel visszacsalt az ifjúságomba. Persze, hogy nem haragszom. Jólesett még egyszer Máriának lennem. Szóval, barátom, maga egy echte gyöngyösi gavallér, az utolsó gyöngyösi úr! Hát, ami az urat illeti, van abban némi kis túlzás — sza- bódom, mindhiába. Hazafelé menet behív bennünket magához, egyperces álló vizitre. — Kedves kis bungaló — dicsérem a lakást. Mária asszony hálából megszorítja a kezemet. A tthon a feleségemtől ^ megkapom, ami ilyenkor nekem kijár. Fülébe súgom, hogy én vagyok az utolsó gyöngyösi úr. Aztán kirohanok a fürdőszobába, ne lássam, amikor gúnyosan az arcomba nevet. Jelentős eredményeket mutattak fel a háztáji gazdaságok a gyógynövény-gyűjtésben is. Az év folyamán mintegy kétmillió forint értékű gyógynövényt és selyemgubót adtak le. A háztáji termelők körében népszerűek a szakcsoportok is. Ebben az évben például már három libatömő, huszonegy nyúltenyésztő és tizenhét méhész szakcsoport működött. Szerepük jelentős, hiszen 12 vagon méz, 12 800 nyúl, és 800 májliba előállítására kötöttek szerződést. A földművesszövetkezetek egyre nagyobb támogatást nyújtanak a háztáji termelőknek. A különböző kedvezmények mellett előadásokat is tartanak a termelés növelésére, a szakszerű gazdálkodás kialakítására. A segítség bizonyára meg is hozza az eredményét — egyre több háztáji termék kerül a fogyasztók asztalára. K. L. Öregek találkozója Gyöngyösön Az idén is megrendezik Gyöngyösön, december 6-án, délután 2 órai kezdettel az öregek találkozóját a Gyöngyös Étteremben, mini ahogy az elmúlt években már ez a kedves megemlékezés szokássá vált. Most a szervezés szélesebb körben folyik, mint az előző években. A rendezésben részt vevő szervek — a városi tanács egészségügyi osztályának szociális állandó bizottsága, a Nőtanács városi szervezete és a területi pártalapszervezet — nemcsak színesebbé, hanem tartalmasabbá is kívánják tenni az öregek találkozóját, mint a korábbi években.
