Heves Megyei Népújság, 1965. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1965-12-19 / 299. szám
Fock Jenő nyilatkoaata a jövő évi feladatokról, az új ötéves tervről, a jövő évi ár-és bérpolitikai intézkedésekről A* 1966. éri népgazdasági tervre! és a j5vő éri ár- és bérintézkedésekkel kapcsolatban az MTI és a Népszabadság kérdésekkel fordult l ock Jenőhöz, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjához, a Minisztertanács elnökhelyetteséhez: KÉRDÉS: — Kérjük Fock elvtársai, adjon áttekintést az 1966. évi és a harmadik ötéves népgazdasági tervvel, valamint a jövő évi ár- és bér- intézkedésekkel kapcsolatos tennivalókról. VÁLASZ: Az ipar termelési terve, véleményem szerint, túlteljesíthető. Ez azonban változatlanul csak ott kívánatos, ahol a többtermelés népgazdasági igényt elégít ki, s mindenekelőtt az export növelését szolgálja. Emellett azonban, különös tekintettel a kormány által hozott ár-, bér- és egyéb in- ‘é/.kedésekre, szeretném hangsúlyozni a belső ellátás fontosságát is. Az idei tapasztalatok azt mutatják. hogy a munka-termelékenység gyorsabb növelésének lehetőségeit nem merítettük ki. Indokolt, hogy 1966-ban is, az ideihez hasonlóan, a termelékenység emelése legyem a termelés növekedésének fő forrása. Lehetségesnek tartjuk, hogy a tartalékok kiaknázásával, az üzem- és munkaszervezés javításával, a napjaink követelményeinek megfelelő nyilvántartási, elszámolási és adminisztrációs rendszer megvalósításával a termelés növekedésének mintegy 80 százalékát a termelékenység emelésével biztosítjuk. Noha a termelés összetétele a korábbi évieknél jobban megfelel az igényeknek, a termékek egy része még mindig készletként — részben felesleges készletként — halmozódik fel. 1965-ben lelassult az ilyen készletek növekedési üteme. Intézkedéseink eredményeként az előző esztendőkben felgyülemlett felesleges termékek egy részét értékesítették. Vonatkozik ea elsősorban a belkereskedelemre, ahol az elfekvő készletek mintegy 90 százalékát értékesítették csökkentett áron. Ez a lakosságnak több mint 1 milliárd forint megtakarítást jelentett1966-ban további intézkedéseket teszünk a készletek alakulásának szabályozására, elsősorban a feleslegek keletkezésének meggátlására. Ennek fő eszköze, hogy helyesen, megalapozottan mérjük fel az igényeket, a termelés rugalmasan kövesse a szükségletek változását. Azokat a korábbi években felhalmozódott és ez év végéig feltárt ipari ’ ormelői késeieteket, amelyek a továbbiakban sem értékesíthetők, a költségvetés terhére ki fogjuk selejtezni. A belkereskedelemben a jövőben is folytatjuk a leszállított áru kiárusításokat, hiszen á legjobb tervezés és igény- ftelmérés mellett is mindig lesznek olyan áruk. amelyek iránt az érdeklődés idényjellegű, vagy amelyeket a divat gyors változása miatt már kevésbé vásárolnak. Így február második felében 1966-ban 3 sor kerül a szokásos s:te- :ön végi kiárúsításra.-V.ÉRDÉS: — Az 1966. évi terv az ipari termelés 4—6 százalékos növekedését irányozza elő. Sokan azt tartják, hogy meg kellene gyorsítani fejlőiíísünk ütemét. Mi erről a véleménye? ÁLASZ: — Természetesen törekedS nk kell fejlődésünk gyorsítása. Ez azonban nem csupán latározás dolga. Az ipari termelés növekedésének mértékét mine'~*e'—’őtt a he1- és a külföldi oia: k igi j : zafc- á meg. Hozzáteszem. hogy neraesak mennyiségi igényekről, hanem — mind nagyobb mértékben — minőségi követelményekről van szó. Az ipar! termelés ütemének növelése tehát mindenekelőtt akkor lehetséges, ha meggyorsul a műszaki fejlődés, javul termékeinek megbízhatósága, korszerűsége. Másik fontos követelmény, hogy termékeink kevesebb anyag- és munkaerő felhasználással, azaz gazdaságosabban készüljenek, s ezáltal is növekedjék versenyképességük. Csak így tarthatjuk meg tradicionális piacainkat, és szerezhetünk újakat Csak az ilyen jellegű fejlődés teszi lehetővé, hogy a népgazdaság két legfontosabb ága, az ipar és a mezőgazdaság, egymással ösz- szehangoltam fejlődjék: az ipar ne vonja el a mezőgazdaságtól a munkaerőt, mielőtt ott a feltételek a gépesítéssel, a kemizálással erre megteremtődnek. KÉRDÉS: — Az év végével lezárul II. ötéves tervünk időszaka. Hol tart az új ötéves terv kidolgozása? VÁLASZ: — A következő esztendőkben népgazdaságunkat ugyanazon elvek szerint fejlesztjük, melyeket a Vili. pártkongresszus elfogadott, s melyek leglényegesebb vonásaira az 1964. decemberi Központi Bizottsági határozat nyomatékosan rámutatott. 1966. évi népgazdasági tervünk tehát nem „átmeneti terv” két ötéves terv között, hanem harmadik ötéves tervünk első éve. A párt Központi Bizottsága úgy határozott, hogy az új ötéves tervet a jövő év elején a gazdasági irányítás reformtervezetével egy időben tárgyalja meg. Az addig hátralevő 2—3 hónapot arra akarjuk felhasználni, hogy tovább tanulmányozzuk az ötéves terv időszakára tervezett nagy jelentőségű beruházások hatékonyságát a mezőgazdaság fejlesztésének leggazdaságosabb módszereit, és néhány más kérdést. Üj ötéves tervünk előkészítésének megalapozottságára utal, hogy a legtöbb szocialista országgal már megkötöttük az 1966—1970-re szóló kereskedelmi egyezményt. Köztudott, hogy külkereskedelmi _ forgalmunk mintegy 70 százaléka, mint eddig, a következő időszakban is a szocialista országokkal bonyolódik. KÉRDÉS: — A jövő évben — mint ezt az 1966. évi tervről szóló közlemény hírül adja — néhány ár- és bérintézkedésre kerül sor. Ezzel kapcsolatban első kérdésünk: Mi inkodoklja egyes mező- gazdasági termékek felvásárlási. s köztük néhány termék fogyasztói árának változtatását? VÁLASZ: — A mezőgazdaság szocialista átszervezésével, a termelőszövetkezeti nagyüzemi gazdaságok létrehozásával és fokozatos megszilárdulásával megteremtődött a mezőgazda- sági termelés fellendítésének legfontosabb előfeltétele. A nagyüzemi termelési módban rej’ö lehetőségek kihasználását azonban gátolja, hogy a mezőgazdasági üzemek döntő többségében ma még hiányoznak az önálló gazdálkodás anyagi-pénzügyi feltételei. Nem képesek ugyanis arra, hogy a termelésből elért jövedelmükből a tagoknak mun- ’yíiu’r ellenében juttatott megfelelő részesedésen kívül pótolják az elhasználódott termelőeszközöket, és saját erőforrásból jobban hozzájáruljanak a termelés bővítéséhez szükséges új beruházásokhoz. Ez főleg annak a következménye, hogy a mezőgazdasági árszínvonal — mind a mező- gazdasági termelési költségekhez, mind az iparcikkek áraihoz viszonyítva — alacsony. Miután a jelenlegi árviszonyok mellett a szövetkezetek nem képezhetnek amortizációs alapot, nemcsak a beruházásokhoz, hanem gyakran az elhasználódott termelési eszközök pótlásához is hitelt kénytelenek felvenni, s ennek következtében adósságaik állandóan növekednek. így aztán a szövetkezetek jövedelme mind nagyobb mértékben függ attól, milyen hitelvisszafizetési kedvezményeket — elengedés, vagy fizetési haladékot — nyújt az állam. Ez csökkenti az anyagi érdekeltséget, nem ösztönöz megfelelően a termelés növelésére. Ezen a helyzeten a mező- gazdasági árszínvonal emelésével változtam kell. Negatív vonása a Jelenlegi mezőgazdasági árrendszernek az is, hogy viszonylag éppen azoknak a mezőgazdasági termékeknek az ára a legalacsonyabb, amelyek a népgazdaság számára a legfontosabbak. Á mezőgazdasági termelés helyes irányú továbbfejlesztéséhez tehát az árszínvonal emelése mellett az árarányok javítása is szükséges. Ezek alapján határozta el a kormány, hogy január l-től több fontos mezőgazdasági termék felvásárlási árát felemeli; A legfontosabb ezek között a szarvasmarha-tenyésztés jövedelmezőségének javítása, a vágómarha-átlagára kg-kónt 3 forintos, a tenyészmarlia árának ezzel arányos, valamint a tej felvásárlási árának literenkénti 80 filléres emelése. Kisebb, de viszonylag számottevő mértékben emelkedik a hízott sertés, a vágójuh ára és a vágócsirke nagyüzemi felára is. Kilónként 15 forinttal emelkedik a zsíros gyapjú felvásárlási ára. A növénytermelés termékei közül legjelentősebb a kenyér- gabona árának 22 százalékos emelése. Az áremelés anyagilag érdekeltté teszi a mezőgazdaságot, a parasztságot abban, hogy hazai termelésből elégítse ki az ország kenyérgabonaszükségletét. Jelentősen emelkedik a napraforgó, a rizs, a mák és egyes gazdasági vetőmagvak felvásárlási ára is. A kenyérgabona árának emelése ellenére, változatlan marad a kenyér, a péksütemény és a liszt, továbbá a tej felvásárlási árának emelése ellenére, a tej fogyasztói ára. Szükségessé vált viszont a hús és a húskészítmények és a tejtermékek fogyasztói árának felemelése. Ugyanakkor a zsír és a szalonnafélék ára csökken. A hús, mindenekelőtt a marhahús és a tejtermékek fogyasztói árát már az eddigi alacsony felvásárlási ár mellett is csak állami ártámogatással, dotációval lehetett tártain. A marhahús fogyasztói árát kg-ként például eddig mintegy 6 forinttal dotálták. Ez a dotáció a vágómarha fel- vásárlási árának emelésével — változatlan fogyasztói ár mellett — csaknem a kétszeresére emelkedne, s 1 kg élőmarha felvásárlási ára már csaknem azonos lenne 1 kg csontos marhahús fogyasztói árával. Miután a vágómarhából kitermelhető hús részaránya 50—55 százalék, nyilvánvaló, hogy a felvásárlási és a fogyasztói árnak ez az aránya nem tartható. Nemcsak azért, mert ez súlyos terhet róna az államkasz- szára, hanem méginkább azért, mert közgazdaságilag sem indokolt, hogy mikor a kínálat növelésének lehetősége amúgy- is korlátozott, a tényleges termelési költségeiknek csak viszonylag kis hányada térüljön meg a fogyasztói árakban. A nemzetközi összehasonlítás is azt mutatja, hogy a húsfélék hazai fogyasztói árai viszonylag alacsonyak. Az idegenforgalom növekedése ugyancsak megkívánja, hogy a hazai fogyasztói árarányokat közelítsük a környező országokban érvényes árarányokhoz. A hazánkban irányuló turistaforgalom növekedése a népgazdaság számára igen előnyös, de jövedelmezőségét csőként!, ha a legfontosabb élelmiszereket, a húsféléket ez ide utazók az állam számára jelentős veszteséget magában foglaló árakon vásárolják. Ezenkívül — mint ismeretes — sokan a külföldi utazások során az árarányokban megtevő nagymértékű eltéréseket üzle- tezésre használják ki. A marhahús árának átlagos 50 százalékos emelkedésével szemben a sertéshús árát ennél kisebb mértékben, átlagosan 30 százalékkal emelik. Az emelkedést indokolják a termelési költségek és a marhahúshoz viszonyított árarányok. Számo tevőén csökken viszont a zsír és a szalonnafélék ára. Ez azonban nem cl lesúlyozza, legfeljebb némiképp csökkenti a hústermelések kihatását KÉRDÉS: — A jövő évben egyéb ár- intézkedésekre is sor kerül. Kérjük szóljon ezekről is néhány szót. VÁLASZ: — Mint a jövő évi tervről szóló közleményből kitűnik, a már említetteken kívül három területen történik árváltozás. Növekszenek a városi helyi közlekedési díjak és a szilárd tüzelő anyagok (szén, brikett, koksz, fa) fogyasztói árai, viszont csökken egyes textiláruk, ruházati cikkek ára. Az áremelkedést mindkét esetben az indokolja, hogy a mai árak messze nem fedezik a tényleges költségeket A jelenlegi áremelés a tüzelőanyagoknál mintegy 40 százalékkal, a budapesti közlekedésnél pedig 50 százalékkal csökkenti az állami ártámogatást Nyilván sokan szeretnék tudni pontosan hogyan alakulnak majd az érintett árak. Az árjegyzékeket, viteldíjtarifákat azonban még ezután fogják kidolgozni. A helyi közlekedés díjbevételét — a mai forgalmat figyelembe véve — a tarifaemelés évi 300 millió forinttal növelt A tarifamódosítást egyben egyszerűsítésre is fel kell használnt Ilyen egyszerűsítés lehet az átszállójegyek megszüntetése. A tarifa- emelés során feltétlenül törekedni kell arra, hogy a dolgozók és a tanulók hetijegyének ára kevésbé növekedjék. A tarifaemelés valószínűleg csökkenti majd a zsúfoltságot, s így legalábbis a bevezetés utáni első évben az említett 300 milliló forintnál kisebb többletbevétel valósul meg. Szerintem azonban ez nem lesz baj, hiszen a zsúfoltság csökkentésével kényelmesebbé válik az utazás. Az új viteldíjak június l-től lépnek életbe, van tehát még idő a leghelyesebb megoldás t kidolgozására. Azt hiszem, a ruházati cikkek árleszállításának helyességét nem kell különösebben indokolnom. Az érintett cikkek árait 8—25 százalékkall szállítják le, s ezzel a ruházati cikkek árszínvonala összességében mintegy 4 százalékkal csökken. Ez a csökkentés évi mintegy 700 millió forint megtakarítást jelent a lakosságnak. Az árleszállítással érintett textiláruk, cipőféleségek részletes árjegyzékeit az illetékes szervek ezután állapítják meg. A felsoroltakkal érintettem mindazokat az árintézkedéseket, amelyekre 1966-ban sor kerül. KÉRDÉS: — Hogyan befolyásolják a dolgozók életszínvonalát a tervbe vett ár- és bérintézkedések? VÁLASZ: Ahogy a hivatalos tájékoztató is -hangsúlyozza, a Miniszter- tanács által elhatározott ár- és bérpolitikai, valamint szociális jellegű intézkedések kihatása, összességében kiegyenlítik egymást. Az intézkedés célja nem az állami bevételek növelése volt — ezek e forrásból nem is növekszenek —, hanem a helyeseb és ösztönzőbb ár- és bérarányok kialakítása, egyes jelenlegi feszültségek csökkentése. A jövedelem-növelő és jövedelem-csökkentő intézkedések hatása — mint ez a tájékoztató közti —, egyaránt mintegy 3 —3 milliárd forint. Az intézkedések hatása azonban nemcsak az egész lakosságra nézve egyenlítődik ki, hanem ezen belül a munkás és alkalmazott népességre vonatkozóan is. A munkásokat és alkalmazottakat érintő árváltozások egyenlege, valamint az 1 700 forintnál magasabb keresetűek nyugdíjjárulékának progresszív emelése ugyanis mintegy 2,8 milliárd forint többletkiadással jár. Ezt azonban összeségében visz- szakapják, hiszen a bér- és nyugdíjintézkedések mintegy kétmilliárd forinttal, a családi pótlék emelése pedig mintegy M millió forinttal növeli a bérből és fizetésből élők Jövedelmét. A parasztság életszínvonalát kevésbé érintik a fogyasztói ár- intézkedések, sokkal inkább a felvásárlási árak emelése. Meg kell azonban mondani, hogy a felvásárlási ár emelésének nagyobb része — mintegy háromnegyede — nem a parasztság életszínvonalának közvetlen emelését szolgálja, hanem a termelőszövetkezetek tulajdonában levő gépi felszerelés saját erőből történő felújításához nyújt fedezetet. Az új felvásárlási árak valószínűleg csak a későbbi években növelik nagyobb mértékben a parasztság életszínvonalát, amikor — a magasabb termelői árak ösztönző hatására — jelentősen emelkedni fog a termelés, különösen az állattenyésztés színvonala, összegezve tehát: közepes termés e- setén a jövő évben a parasztság életszínvonala előreláthatólag ugyanolyan mértékben emelkedik, mint a bérből és fizetésből éló dolgozóké. KÉRDÉS: — Mirí Fock elvlárs említette, az intézkedések ősz- szegszerűen ugyan kiegyenlítik egymást, hatásuk azonban várhatóan eléggé eltérő lesz az egyes családokra, dolgozó rétegekre. VÁLASZ: Ez valóban így van. A béremelési intézkedések következtében a számítások szerint mintegy 800 ezer dolgozó keresete jelentősen nő. Igaz, a béremelés hatását valamelyest csökkentik az árintézkedések, de a reálbéremelés mértéke e- zeknél a rétegeknél így is számottevő, és javítja a bérarányokat. Más munkás-, illetve alkalmazotti családoknál a különböző intézkedések hatása kiegyenlíti egymást, nem kis számban lesznek azonban olyan családok, elsősorban a jobban kereső, nagyobb jövedelmű ré-. legekben, ahol átmenetileg csökken a reáljövedelem. Az intézkedések kidolgozásakor messzemenően tekintettel voltunk az alacsonyabb keresetűek helyzetére. Erre utal, hogy csökkentettük a zsír és a szalonna- félék árát; mindkettőnek az alacsonyabb keresetűek háztartásában van nagyobb jelentősége. A ruházati cikkek közül is elsősorban az alacsonyabb keresetűek által vásárolt cikkek árát csökkentjük. A nyugdíjjárulék progresszív emelése viszont a nagyobb keresetűeket érinti. Valószínűleg felvetődik, hogy a magasabb keresetűek nyugdíjjárulékának emelése a keresetek kiegyenlítődése, az „egyenlősdi” irányába hat; s hogy ez összhangban van-e a szocialista bérezés elveivel és a gazdasági irányítás reformjában körvonalazott elképzelésekkel? A szocialista bérezésnek valóban alapvető elve, hogy aki többet ad a népgazdaságnak, az többet is keressen. Mostani intézkedésünk némelyike — statikusan vizsgálva — ezzel valóban nincs teljesen összhangban. Figyelembe kell azonban vennünk bizonyos szociális szempontok elsőbbségét, tehát azt, hogy az intézkedések terhei minél kevésbé érintsék az alacsonyabb jövedelműeket. Ugyanakkor a gazdasági irányítás reformjával kapcsolatban több intézkedésen dolgozunk, amelyek a szocialista bérezés említett helyes elvét messzemenően érvényre juttatják. így a vállalatok nagyobb anyagi önállósága lehetőséget nyújt majd a kiemelkedő teljesítmények fokozott anyagi elismerésére. Az új prémiumrendszer már a jövő esztendőben nagyobb lehetőséget ad e tekintetben a jobb munka elismerésére. KÉRDÉS: — Az eddigiekből kitűnik, hogy a Minisztertanács határozatában szereplő ár-, bér- és egyéb intézkedések hatása, végső soron kiegyenlíti egymást. A jövő évi népgazdasági terv ugyanakkor a munkások és alkalmazottak reáljövedelmének 3,5, reálbérének 1,5 százalékos növekedését irányozza elő. Hogyan valósul ez meg? VÁLASZ: — A jövő évi terv az ismertetett intézkedésektől függetlenül tartalmazza az életszínvonalnak a kérdésben szereplő növekedését. így, az említett kétmilliárd forint bér- és nyugdíjemelésen felül a munkateljesítmények és a munkások £■ alkalmazottak számának mintegy 38 ezer főnyi növekedésével összhangban, körülbelül 2,3 milliárd forinttal emelkedik a bérből és fizetésből élők keresete. A különböző szociális juttatások növekedése az 1965. júliusában felemelt családi pótlék egész évi hatása szintén reáljövedelem-növelő tényező. Mndez 3,5 százalékkal, összesen több mint 4 milliárd forinttal növeli a bérből és fizetésből élők reáljövedelmét. A termelékenység gyorsabb növelésével további tervem kívüli lehetőség nyílik arra, hogy a központilag elhatározóitokon túl, az üzemek bérkorrekciókat hajtsanak végre. Ezt szolgálja az is, hogy a vállalatok a tartós létszámcsökkentéssel megtakarított béralapnak 75 százalékát fordíthatják a dolgozók fizetésének növelésére, valamint jutalmazására, az eddigi 50 százalék helyett Az üzemek az eddiginél jobban érdekeltek az export növelésében és az import csökkentésében. Ez remélhetőleg ugyancsak azt eredményezi, hogy béremelésre és jutalmazásra is felhasználható terven felült összegekhez jutnak. KÉRDÉS: — A húsárak emelése nyílván módosítja a háztartások étrendjét. Hogyan elégítjük ki a más élelmiszerek iránt várhatóan megnövekedő igényeket? VÁLASZ: — A disznó- és a marhahús fogyasztásának várható csökkenését mindenekelőtt több tojás és baromfi fogyasztásával lehet pótolni. Intézkedéseket teszünk, hogy e cikkekből megfelelő legyen az ellátás, és az áralj ne emelkedjenek. Jelenleg mindkét cikkből elég jelentős exportunk van. A marhahús a tőkés piacokon jó exportcikkünk. Ha ebből többet tudunk exportálni, a baromfi és a tojás kevésbé gazdaságos exportjának csökkentésével, az utóbbiakból jobban el tudjuk látni a hazai piacot. Terveink szerint, 1966-ban az ideinél körülbelül 30—40 százalékkal több baromfit juttatunk — a hazai fogyasztóknak. Ami a zöldség- és gyümölcs- ellátást illeti, joggal reméljük, hogy közepes időjárás mellett az ideinél legalább 30 százalékkal nagyobb lesz a zöldség- és gyümölcstermelés; ennek következtében az ez évihez képest csökkenni fognak az árak. A hazai ellátás követelményeit a cikkek exportjánál is lényegesen jobban figyelembe vesszük, mint ebben az esztendőben. KÉRDÉS: — A tájékoztatóból kitűnik, hogy a. jövő évi bér- és árintézkedések zöme csak február l-től, egy részük még később kerül bevezetésre. Mi indokolja, hogy eddigi gyakorlattól eltérően már most nyilvánosságra hozták a tervbe vett intézkedéseket? VÁLASZ: — Árintézkedéseknél ez valóban szokatlan. Úgy gondoltuk azonban, hogy helyes, ha éves tervünk nyilvánosságra hozatalakor teljes összefüggésükben a dolgozók elé tárjuk szándékainkat. A részletes árjegyzékek — ahogy már említettem — csak a későbiekben készülnek el és csupán a bevezetés napján kerülnek nyilvánosságra. A tiszaiszederkényi gyáravató ünnepségen összegyűlt több ezer hallgató előtt én már őszintén beszéltem az ármódosításokra vonatkozó, akkor már jórészt kialakult elképzeléseinkről. Elsősorban a tiszt, a kenyér, a cukor, a zsír árának emelkedéséről elterjedt híreket cáfoltam, mert ezek a híresztelések akkor sok helyen bizonyos mértékű felvásárláshoz vezettek'. Mivel határozatok akkor nem voltak, a sajtó csak egy-két kiragadott, — s éppen ezért, sajnos, félreérthető — mondatban utalhatott beszédemnek erre a részére. Ez a .rövidítés’’ azonban, enyhén szólva, nem túl jól sike-' rült. Népünk felnőtt, öntudata erősödött. Joggal bízunk abban, hogy meg fogja érteni intézkedéseink célját, amely a népgazdaság tov;' kifejlesztését, a dolgozó nép érdekeit szolgálja. A pártnak és a kormánynak az a kérése, hogy járuljon hozzá minden dolgozó jövő évi tervünk hiánytalan megvalósításához. munkája hatékonyságának fokozásával, a termelés újabb sikereivel — fejezte ba nyilatkozatát Fock Jenő.
