Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-03 / 259. szám
Egy kis séta a siroki lakótelepen Sírok: régi falu, őskori településeink egyike. A falu vá- rosnegyednyi szigetét, az emeletes tömbépületek csokrát, a lakótelepet már a legújabb kor, a írd korunk teremtette. Tizenöt éve jelentős ipari objektumot emeltek a Hsakéi részen s a gyáripar, a Mátravidéki Fémművek, nemcsak a falu, de az egész északi tájegység képét, életét gyökeresen átformálta. Gyarapodott a falu lélekszáma, s a népesség összetétele is merőben új vonásokat mutat. Míg a legutóbbi népszámláláskor Silóik lakóinak száma csak 2475 volt, ma már megközelíti a 3100-at. Korábban 800 summást adott idegen birtokra, az ország más •tájaira ez a falu, az itthon maradottaknak is jórészt az uradalom adott megélhetést. Ma jóval többen, mint az uradalmakon, 1300 siroki ember dolgozik a gyárban. S ami korábban teljesen ismeretlen volt: magas a műszaki értelmiség száma! (Magas, de a követelményekhez még mindig nem elegendő — a kielégítetlen szociális és kulturális viszonyok miatt.. J Konírasztos kép Sírok eredendően teljesen mezőgazdasági település, jóllehet, ma már a falu új arculatához mind kevesebb köze van a mezőgazdaságnak. Sírok — élő, eleven kontraszt. Egyik oldalon a gyári lakótelep — városi tömbépületekkel; s ezek szomszédságában, a másik oldalon, a falusi házak, a rossz emlékű múltra emlékeztető alacsony épületek, sőt a barlanglakások is. A lakótelep kétségtelen megbontja a falusi jelleget, ez azonban nem hátránynak, de előnyösnek mutatkozik. A lakótelep, körös-körül a falusi épületekkel, egy jövendőbeli központ, a fejlődés növekvő magja. Ez az egyetlen része a falunak, amelyet korszerű módon minden szükséges közművel elláttak. Szépen parkosított, fásított — a falunak már most is legszebb része, de igazán szép és rendezett csak ezután lesz. Maga a lakótelep is kontraszté®. Élesen megkülönböztethető a szocialista építés két szakasza a nyolc tömbépület stílusában. Az ötvenes évek tömbjei sivárak, szürkék, fantáziátlanok, bántóan szegényes külsejűek. A néhány éve emelt tömbök korszerűek, derűsek, arányosak, jól méretezettek. A lakótelep körül villanegyedszerű munkás családi házak is épültek utcasomyit; aztán kukoricaföldek — amerre a telep még továbbterjeszkedhet. rakozhatnak, művelődhetnek a telepiek; egyáltalában, milyen a kulturális ellátottság? Tehát, amiről szó van — a testi és a szellemi „kalória” helyzete, minősége! A kereskedelmi hálózat mindössze egyetlen fűszer- és csemegebolt, amely valójában — vegyeskereskedés. A boltban megtalálható minden, az italtól a papírárukig, a háztartási cikkektől az élelmiszerekig. A bolt helyisége lakásnak készült, primitív, korszerűtlen. Délután fél háromtól ötig tart a „csúcs” — egyszerre 10 autóbusz is befut a telep élé, a munkából érkező emberek megszállják az üzletet, s ilyenkor mozdulni sem lehet Van egy hentesbolt is, de azt csak akkor nyitják ki, ha van hús — egy héten egyszer. (A vásárlók „választékos” igényűek: a sertéshúst pillanatok alatt elhordják, a marhahúst már alig, s a birkát egyenesen megvetik!) Ruházati boltja nincs a telepnek. Mindenre gondoltak a tervezőik, a gyárra, a lakótelepre, de arra már kevésbé, hogy a lakótelepen élő emberek ellátásáról, igényeinek kielégítéséről, megfelelően és szervezetten gondoskodjanak. Legyőzhetetlen probléma például a siroki lakótelepen a napi piaci ellátás. Volt ugyan egy zöldség-gyümölcs „pagoda”, de azt szégyenszemre be- kellett zárni. A helyi termelő- szövetkezet nem képes a piaci ellátás feladatát vállalni, teljesíteni még úgysem. Persze, az az igazság, hogy a gyáripar meghonosodásával alacsonyra süllyedt a mezőgazdasági népesség aránya — akik tegnap még a földből éltek maguk is, a mezőgazdasági termékek fokozottabb fogyasztóivá léptek elő. S a kultúra? Van a telepnek művelődési otthona —, s ez egyszersmind a községé is. Sajnos, nem a mai igényekhez tervezték — kicsi, szűk, s a színházterem mennyezete alacsony is. Kétszázan is alig férnek be ide. A könyvtár kellemesen, korszerűen berendezett szívesen látogatják. A kötetek száma 3200 — ez első látszatra kevés, hiszen a falu egész lélekszámát tekintve, egy emberre jut egy könyv. Hozátartozik az igazsághoz azonban, hogy az üzemben is van szépirodalmi könyvtár, százegynéhány kötettel; és majd ötezer kötetes műszaki könyvtár. És sok családnak van „házi könyvtára”, mert a dolgozók szépen keresnek ahhoz, hogy könyveket vásároljanak. Kedvelt szórakozási, művelődési forma — a klub. A művelődési otthon négy klubjában több százan vesznek részt. És jut elfoglaltság a kicsinyeknek is, harmincán járnak művészi tornát tanulni. Felmérést végeztek nemrég a lakótelepen és a', faluban. 832 embert kérdeztek meg, „faggattak” ki — a műveltségi szint hozzávetőleges pontosságú megállapítására. A megkérdezettek közül 432-en végezték el az általános iskola nyolc osztályát, az érettségizettek száma 74, egyetemi vagy főskolai diplomás nyolc. És még néhány adalék a megkérdezettekről: 241 családnak van televíziója (1960-ban még csak három készüléket tartottak nyilván!) és 470 család lakásában ott a rádió is, 582 családhoz járnak újságok, folyóiratok, összesen 41 fajta. 467-en nyilatkoztak úgy a megkérdezettek közül, hogy műveltségüket valamilyen formában tovább kívánják fejleszteni. A felmérés adatai is mindennél világosabban mutatják hát, hogy a sirokiak — főként a telepiek — művelődni akarnak, s azt a lehetőséget, ami rendelkezésükre áll, maximálisan igénybe is veszik, még akkor is, ha az nem csekély áldozatot követel meg tőlük. Néhány szó a tervekről A lakótelep, több száz ember környezete, tovább szépül, gazdagodik. ABC-áruházat terveznek például, emeletest, amely jövőre már elkészül; ez az áruház — ha megfelelő helyre, a telep elejére épül — minden igényt kielégít majd; valóban egy helyen, de kulturált elrendezettségben vásárolhatják meg a kívánt árukat, élelmi* szert, ruházati cikkeket a telepiek, de a község lakossága is. Terveznek strandfürdőt is a telep végében. És korszerű egészségügyi kombinátot, szakrendelőkkel. Már javítják az új telep útjait, s az utakat ostornyeles kandeláberekről neonfény világítja meg; szélesvásznú filmszínházat is kapnak. A telep külön sziget — sokan, tévesen, így mondják. Pedig a telep a falunak is szerves része. S amivel a telep gyarapodik, azzal a falu válik egyre gazdagabbá. Pataky Dezső Csuhraj új filmje Grigorij Csuhraj sorrendben negyedik filmje a „Volt egyszer egy öregembér...” története napjainkban játszódik, problematikáját a mindennapi élet vetette fel: idős szülők és felnőtt gyermekei viszonya. A negyvenegyedik, a Ballada a katonáról, a Tiszta égbolt és a Volt egyszer egy öregember alkotója, Grigorij Csuhraj, vitathatatlanul a mai szovjet filmművészet legkiválóbb képviselője. Meg tudja ragadni olyan emberek gondjait, akik sokat Csuhraj az egri ITT-klubban, 1961-ben. szenvedtek és sokat reméltek. Csuhraj filmjei olyan tragédiák, amelyek az alkotónak az emberbe vetett hitét fejezik ki. Filmje mindenekelőtt szép, megindító és igaz a boldogságról. Embereket tár elénk, akik nem hősök és nem áldozatok. Nagyfokú érzékenység, emberszeretet hatja át műveit. Kiválóan ábrázolja az egyén boldogságát, aki ezer szállal kapcsolódik a társadalom nagy kérdéseihez. A nemzedékek közötti kapcsolatokat és a bennük rejlő ütközési pontokat őszintén, hitelesen ábrázolja. Rendezői hangvétele páratlanul halk, nyugodt és minden részletében megragadó. Grigorij Csuhraj új filmjéről az alábbiakat mondotta: „Nem akarom azt állítani, hogy a Volt egyszer egy öregember... az utóbbi idők legszebb forgatókönyve, nekem azonban jobban megfelel, mint bármelyik másik. Ebben a forgatókönyvben az/emberség tetszik, és a filmmel való munka egészen megigézett. Számomra nem létezhet rosszabb, mintha új filmem az előzőek másolata lenne. Bár mégis találnak majd közös vonásokat is, mert a környezetemhez való viszonyom ugyanaz maradt”. Csuhraj neve és személye nem ismeretlen megyénk lakói, különösen Eger lakosai között. 1961-ben a nagy nemzetközi sikert aratott Tiszta égbolt egri bemutatóján a világhírű rendező is részt vett és nem egy személyes találkozáson vázolta művészi hitvallását. Filmjeinek drámai hőfokát többnyire a gondolatok intenzitása, az egymással küzdő jellemek konfliktusai adják. Szenvedélyes és bátor igazságkereső. Művészete eddigi filmjeinek egyes jeleneteiben klasszikus magaslatokra emelkedett. A fiatal nemzedék világszerte ismert és elismert egyéni hangú képviselője. A film női főszereplőjét, Vera Kuznyecovát, az öregasz- szony alakításáért a cannesi filmfesztiválon kitüntették. A Volt egyszer egy öregember című filmben a jó színészi játék és a kiváló oparatőri munka húzza alá még jobban a rendező mély, emberi mondanivalóját. A filmet a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójának tiszteletére tűzte műsorára az egri Vörös Csillag Filmszínház november 4-től 7-ig, a gyöngyösi Puskin mozi november 8-tól 10-ig. A film megalkotását az októberi forradalom győzelme után megvalósult mély humanista társadalom és e társadalomnak az emberbe, a humánumba vetett hite tette lehetővé. A film bemutatása eddig mindenütt kulturális eseményt jelentett Téli falusi könyvnapok — rendezvények 1100 községben A héten megkezdődik a vidéki kulturális élet évenként ismétlődő országos rendezvény- sorozata: a falusi politikai könyvnapok. Most negyedik alkalommal rendezi meg ezt a művelődési, könyvterjesztési akciót a Kossuth Könyvkiadó. A programról Méth Sándor helyettes igazgató adott tájékoztatást: Az eddigi három akcióról kedvező tapasztalataink vannak. Tavaly például 1 500 000 forint értékű politikai ismeret- terjesztő kiadványunk kelt el a falusi könyvnapok során. Az idén ennél máris jóval nagyobb az érdeklődés. Mindenütt az MSZMP megyei bizottsága az akció fő szervezője, együttműködésben a Kossuth kiadóval, a városok, járások, állami gazdaságok, tsz-ek pártszervezetével, s valamennyi helyi tömegszervezettel. November 4-én, csütörtökön Kaposvárott a Palmiro Togliatti Könyvtárban tartják az országos megnyitó ünnepséget: Németh Ferenc, az MSZMP Somogy megyei Bizottságának első titkára mond beszédet. Az ünnepségen részt vesz Sipos Gyula, József Attila-díjas költő és Sólyom József iró. A megnyitót irodalmi műsor követi. Egyébként a könyvnapok rendezését sehol sem kötik időponthoz, mindenütt akkor tartják, amikor éppen a „leg- üresebb” az eseménynaptár — novembertől január végéig. A választék a téli hónapokra a Kossuth kiadónak hozzávetőlegesen 300 féle — kétszázezer- kétszázötvenezer összpéldány- számú — politikai kötetéből tevődik össze, fele részben az 1965-ös termésből. Műfajokban is változatos a falusi könyvnapok újdonságlistája. Megjelenik Marx—Engels—Lenin műve „A nemzeti kérdésről”, elkészül a Univerzum-sorozat hatodik kötete: „Az anyag regénye”. Erdei Ferenc bevezető tanulmányával adják közre a „Gazdaszemmel a nagy világban” című összeállítást a parasztság helyzetéről a különböző országokban. A J,Megvalósult tervek” gazdag képanyaggal ad számot a második ötéves tervben született új létesítményekről. Kovács Judit az „Utazás a női egyenjogúság körül”, Fülöp György pedig falusi témájú anekdota-karikatúra-gyűjte- ménnyel jelentkezik. (MTI) Kalória és kultúra A lakótelepen nyolc tömbépület emelkedik, ebből hat a lakóépület és kettő a munkásszálló. Az egyik munkásszállóból most ugyancsak lakóépületet varázsolnak, egy szoba— konyhás lakásokat, fürdőszobával, vttllanyboj lerraL A másik munkásszálló marad, de a 65 férőhelyen ezután csak a szakmunkások osztozkodhatna.:; külön, a segédmunkások számára is helyet biztosítani nem érdemes, mert segédmunkaerőt kap eleget az üzem a környező községekből. A hat lakóépületben 140 család él s ha egy lakásra átlag három embert számítunk is, a lakók száma meghaladja a négyszázat. Ehhez számítanunk keil az új lakókat, de a szakmunkások szállójának lakóit is. Hogyan gondoskodnak ezekről az emberekről, milyen a telep kereskedelmi hálózata, a kereskedelmi hálózat teljesítőképessége és főleg minősége, szervezettsége? És milyen lehetőségek adottak a szabad idő helyes hasznosítására, hol és hogyan szóa rxSpmiG, tß65. november 3., szerda MtHAiy: vehetően lüktettek az erek. Tekintetük találkozott és a gazda gyorsan megkérdezte. — Nem inna egy kis pálinkát? — De innék — felelt egyszerűen a százados. A pályamunkás borospoharakat rakott az asztalra,’ és töltés közben hozzájuk kocog- tatta a nagy, zöld üveget. A poharak színig teltek. —■ Nem faszesz? — kérdezte Pikó. — Hogy tetszik gondolni?! — vigyorodott el a másik. — Valódi rézeleje. Tudja, a sógorom Szabolcsban... — Akkor igyunk — emelte koccintásra poharát a nyomozó. Nem akarta, hogy az ember sokat fecsegjen. A pálinka erős volt és rossz szagú. — Talán gyújtanánk rá... — indítványozta Pikó és gúnyosan elmosolyodott. A gazda a zsebében kotorászott, nagy sokára egy gyűrött szimfóniás dobozt nyújtott a százados felé. Pikó elutasítóan tolta vissza a kezét. —• Kossuthot szívnék, ha véletlenül lenne. Tudja, szeretem a Kossuthot ... A pályamunkás kényszeredetten nevetett. — Sajnos, az nincs. De felkeltem a gyereket — állt fel az asztal mellől —, hozatok a Csehóból. Pikó megvárta, amíg elhalad mellette, majd hirtelen utánanyúlt és elkapta a csuklóját. Szorosan álltak egymás mellett. A százados lassanmagasra emelte a gazda bal kezét és azzal mutatott egy szögre akasztott pufajkára. — Ott, annak a zsebében van Kossuth. A magas, sovány ember megremegett. — Az nem az enyém... —> mondta rekedten. — Ki van a szobában? —■ kérdezte gyorsan és erélyesen a nyomozó, miközben háttal & falnak támaszkodott. A sovány, a pálinkáspohál* után nyúlt és fenékig ürítette. — Az asszony... meg a gyerek — motyogta. — Üljön le — utasította halkan a százados, majd rákönyökölt a linóleummal terített asztalra — és engedjen meg egy kérdést Ha nem a magáé az a Kossuth, akkor kié? — és miért szívott mégis belőle? A munkás a szája szélét ha- rapdálta. — Nem szívtam. Csak az egyet szívtam el... — Hogy érti azt, hogy „csak az egyet”? — Hát csak egyet — ugrándozott a gazda tekintete. — Es nem fog érte megharagudni a tulajdonosa? — Nem, kérem. Egyet el lehet szívni. Ej, ez tisztára őrültség — temette az arcát 3 tenyerébe. — Tegye az asztalra a cigarettát, és ihat még egy pohár1 pálinkát. Aztán elég! — utasította Pikó. A férfi a kabáthoz botorkált, és az asztal sarkár» csúsztatta a Cigarettát. {Folytatjuk 21. Pikó százados még egyszer körülnézett a gyéren világított falusi utcán. Távolról vonatfüttyöt hozott a szél, az italboltból lárma szűrődött ki. A pályamunkás házatájának nyugalmát csak a düledező ólban mocorgó öszvér zavarta meg. Pikó halkan benyitott az utcai kapun és végigsietett a verandán. Kopogott, belépett a konyhába. A házigazda sámlin ült, ke- zét-lábát egy lavór gőzölgő vízben áztatta. Bizalmatlanul meresztette a szemét a jövevényre. Pikó köszönt, majd körbe- futtatta a tekintetét a helyiségen. — Mivel szolgálhatok? — kérdezte a mezítlábas, és közben törülközni kezdett. — A cigaretta ügyében jöttem — felelte látszólag egykedvűen a nyomozó. A munkás szaporán pislogott. — Na igen..! — jegyezte meg és belépett a bakancsába. — Megfázik zokni nélkül — figyelmeztette a százados, és akaratlanul elmosolyodott. Amaz csak legyintett é3 hellyel kínálta a váratlan vendéget. Mindketten az asztal mellé ültek. Egy pillanatra kinyílt a szobaajtó, de mire Pikó odakapta a tekintetét, már be is csukódott. vektől! — válaszolt határozottan Pikó és egyidejűleg a kabátzsebébe dugta a jobb kezét. Hosszú, idegesítő csend kö— Ne haragudjon — nevetett zavartan a pályamunkás —, de nem tudom, hogy milyen cigarettáról van szó. Honnan tetszett jönni? — Az állambiztonsági szervetkezett, mialatt a nyomozó alaposan szemügyre vette a körmeit babráló házigazdát. Az lehajtotta- fejét, csontos arca még hosszúkásabbnak látszott és halántékán észre
