Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-16 / 270. szám

Őszintén és nyíltan „Az fáj nekem — mondja ke­serű hangon —, hogy húszéves párttagság után most engem leckéztetnek; hogy nem értem meg a mai politikát, meg a mai helyzet bonyolultságát. De hát a pártonkíviiliek megértik, vagy inkább nekik mindent el- .nézünk? Nekik minden botlá­sukat megértjük, megmagya­rázzuk, hogy fejletlenek, nevel­hetők, meg mit tudom én. Miért kell így udvarolni a párton kí­vülieknek, ezt magyarázza meg nekem valaki...” Ügy gondolom, hogy indokolt a fenti keserű kifakadáshoz hozzáfűzni egy-két gondolatot. Tény az. hogy nem egyfor­mán mérjük a kommunisták és a pártonkívüliek tevékenységét. Nem is tehetünk egyenlőségje­let magatartásuk, munkájuk el­bírálásakor. A párttagokat ma­gasabb mércével mérjük, s aki a párttagságot választotta — ki­érdemelte — az ezt a magasabb mércét is választotta. Azt vá­lasztotta és tette hitévé, hogy ő, mint kommunista, a népet szol­gálja és minden tettét a párt politikájának — és ami ezzel természetesen együtt jár — a szocializmus ügyének szenteli. Igen, ez így van, ez közismert — mondhatja a fent idézett is­merősünk. De! A prátonikívüli véthet a munka erkölcse ellen, kispolgári nézeteit, esetleges renitenskedését neki elnézzük és elintézzük azzal, hogy „meg kell nevelni, közelebb kell hoz­ni hozzánk, meg kell szabadíta­ni a műit káros hatásaitól”. Hát ha valahol így véleked­nek, az bizony nem jól van. Az, nem „jó kapcsolat” a párton- kívíiliekkel, ha a kommunisták elnézik ideológiai tévedésüket, politikai közömbösségüket, rest­ségüket vagy helytelen maga­tartásukat. A párttagok és a pártonkívüliek kapcsolata nem nyárspolgári udvariaskodáson, hízelgésen, elvtelen udvarláson alapszik. (Körismert egyébként, hogy a kispolgári nézetek, szo­kások jobban hatnak a párton- kívülíek között, mint a kommu­nisták között És ez érthető is.) Csak őszinte és határozott, nyílt beszéddel kell és lehet a pár- tonkívüliekkel megismertetni elveinket, bizonyos kérdésekről alkotott véleményünket. De sokszor éppen ez hiány­zik: a nyíltság, a harcosság, a tapasztalatok bátor, őszinte fel­tárása. Bátortalan sokszor a ki­állás a renitenskedőkkel szem­ben, mert a „meg ne sértsük a pártonkívülieket, vagy a de­mokráciát”, téves felfogásból indulnak ki. Azt nem értik meg többen, hogy az engedékenység, az elnézés nem demokratizmus, hanem opportunizmus, hogy „elnézésükkel” éppen a de­mokráciát sértik és az oppor­tunizmust tenyésztik. Sokszor bosszankodik valaki, ha pártonkívüli barátunk kevés munkával akar sok pénzt ke­resni, hogy ha plusz munkát kérünk tőle a társadalom gyor-' sabb előrehaladásáért, ő a markát tartja. Bosszankodik és nem szél, ahelyett, hogy azt mondaná: bocsánat, barátom, álljunk meg egy szóira! A szo­cializmus neked is épül, éppen ezért többet várunk tőled is. Te is adhatsz valami pluszt, ha többen toljuk a szekeret, gyorsabban haladunk előre és az neked is, mindannyiunknak jobb. Vagy: bármilyen furcsa, de vannak „balos pártonkivüliek” is, akik türelmetlenségükben bi­zonyos megrendszafoály óráso­kat”, kötöttségeket követelnek. Summa summárum, a demok­rácia megnyirbálásával akarják elérni — sokszor egyéni — cél­jaikat. Meg kell ezeknek is mondani őszintén: helytelen utat választattak fejlődésünk­höz. Nem a demokrácia korlá­tozásával, hanem az opportu­nizmus megszüntetésével kell gyorsítani előrehaladásunkat. Arról van tehát szó: a kom­munistákra jellemző nyíltság­gal és őszinteséggel kell beszél­nünk a párton kívüliekkel. Nem elnézni és elhallgatni hibáikat, hanem megmutatni, hogyan szabadulhatnak meg azoktól. A pártonkívüliek bői lesznek a párttagok. A nevelésnek, az el­vi szilárdságnak és az őszinte­ségnek nagy szerepe van abban is, hogy az egykori párttagok hogyan foglalkoznak majd a pártonkívüliekkel. <P— j.) Nem akarok művezető lenni Először azt hittem, hogy tré­fál, vagy megfontolás nélkül döntött. De elszántam ismétel­te: — Kérem, hogy váltsanak le. Nem akarok művezető lenni. —Boda Gyula elszántan né­zett maga elé. A Finomszerel- vénygyár 31-es üzemében ül­tünk és nehezen indult a be­szélgetés. A gépek egyhangú zúgását, a telefon berregése percenként törte meg. A disz­pécser, a lakatos kereste. In­tézkedni kellett, késedelem nélkül, azonnal. — Negyedik éve vagyok mű­vezető. Állandó idegfeszültség­ben élek. Nem átmeneti jelen­ség ez. Az utóbbi időben még fokozódott. Amikor a kerék- pár-hátsóagy gyártásával már egyenesbe értünk, Csepelre vitték a gyártmányt. Helyette a fecskendő jött. Alighogy lé­legzethez jutottam, a komp­resszorgyártáshoz kerültem. Ez is menne már, most két új típusú kompresszorral bajlód­hatunk. Megint új technológia. És az újjal mennyi baj szakad a nyakunkba... — Elemezni kellene a selej- tet. Ki csinálta, mi az oka? Mikor kapjuk a villanymoto­rokat Ikládról? Nyolcvan em­bert bíztak rám. Sok az idén szabadult fiatal. A fegyelem­mel és a szakértelemmel is baj van még. Mindenért, ami az üzemben történik, a művezető a felelős. A határidőkért, a Eredményes tizenöt esztendő T Kutatják az Alföld mélyét Az Eötvös Lóránd Geofizikai Intézet mintegy két évtizedre kiterjedő, nagy jelentőségű munkát végez az Alföld mély­rétegeinek feltárására. Az ed­digi kutatások ugyanis csak a közvetlen felszín alatti és az 1500 méter körüli mélységekre terjedtek ki, de a tudomány alig tud valamit a két mélység közötti rétegekről. A mostani kutatásoknál a földtan és a geofizika összes eddig bevált módszereit fel­használják. Két „vár”, két szövetkezet. A Dózsa és a Petőfi. Birtokuk 8000 hold, a nagyobbik birto­kos a Dózsa, amely több mint ötezer holdon gazdálkodk. A két birtok minősége nem sok­ban különbözik egymástól, a „földbirtokosok” annál inkább. A Dózsában tervszerűen, kap­kodás nélkül halad a munka, biztos kezekben van az irányí­tás, ám a szomszédban szomo­rú kép fogad. A Dózsában: rég befejezték a vetést. A Petößben : még vetnek . . . A hivatalos papír szerint ok­tóber 28-án a verpeléti Dózsa Tsz végzett a vetéssel, a Pető­fiben november 9-én még 68 hold volt vetetten, és még elő­készítetlen területet is találtak. Keressük meg az okát. — Miért a nagy lemaradás? Mi az oka, hogy mindössze 40 hold közös kukorica töréséhez még a mai napig sem láttak hozzá? Hogy a közös szüretet még csak most, — amikor a háztájiban már végeztek — kezdik el majd igazán. Igaz-e, hogy a csemegeszőlő szedését csak november 4-én fejezték he, és hogy a tíz vagonos szer­ződésükből csak 3,7 vagont szállítottak, ugyanakkor, ami­kor a Dózsa jelentősen túltel­jesítette ezt a tervet is? A elnököt, Kozma Mátyást keresnénk. — Jutalomüdülésre ment... Jutalomüdülésre ebből a tsz­ből? A kérdésre többen válaszol­nak. Az Állami Biztosító: a ke­izen'ót évvel ezelőtt Varsóban alakult meg a Béke-világtanács. Az imperia­lista hatalmak kezdettől fogva minden ere­jüket mozgósították a békemozgalom ellen és olykor vérmes reményeket fűztek ahhoz, hogy a békemozgalmat sikerül megosztaniuk. De a Bélce-világtanácson kívül álló háború­ellenes erők is a nemzetközi feszültség eny­hítésén fáradoznak, s ez a háborús erők el­len szól. A békemozgalom legszilárdabb bástyája a Szovjetunió és általában a szocialista tá­bor. Az elmúlt esztendőkben minden jelentős békekezdeményezés a Szovjetunióból indult ki A szovjet kormány terjesztette elő 1959. szeptemberében az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében az általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatát. Három esztendő múlva a Szovjetunió nyújtotta be a tervezetet, amelynek lényege: a leszerelés gazdasági programja, s a leszerelés következtében fel­szabadult eszközök és erőtartalékok békés célokra fordítása. Legutóbb a tömegpusztító fegyverek elterjedésének megakadályozására készült reális szovjet indítvány. Az elmúlt évek során a békemozgalom új szövetsége­sekkel gazdagodott. Nem is olyan régen még a világ területének 77,2 százalékát gyarma­tok, félgyarmatok foglalták el, és a népesség 66.2 százaléka szenvedett a gyarmati elnyo­mástól. Ma a földgolyó területének 4,6, la­kosságának 1,3 százalékára korlátozódik a gyarmatosítók nyílt uralma. Csupán az utol­só két évtizedben 76 ország vált politikailag szabaddá és a föld független államainak szá­ma 35-ről 129-re növekedett. Népek, amelyek korábban elvéreztek az egyenlőtlen küzde­lemben, most győztesen vívják meg harcukat szabadságukért, függetlenségükért és a béké­ért. A bélcemozgalom potenciális segítője, to­vábbá a tőkés országok munkásosztálya: hi­szen a gazdasági célktűzésekért folytatott harc az adott esetben elválaszthatatlan a po­litikai célkitűzésektől. Közvetve a békemoz­galom célkitűzését szolgálják azok az élesedő ellentétek is, amelyek a különböző imperia­lista csoportok, államok egymás közti viszo­nyában érezhetők. Külön figyelmet kell for­dítani ennek során az Egyesült Államok és Franciaország véleménykülönbségére. Nyil­vánvaló, annak ellenére, hogy Franciaország formálisan jelenleg is tagja a legveszélye­sebb agresszív paktumnak, a NATO-nak, lé­nyeges kérdésekben ellentmond a washingto­ni vonalvezetésnek. A békemozgalomnak a Béke-világtanács tizenöt éves története eredményekben gazdag. Az évforduló alkalmából ezért üdvözli tel­jes szívéből minden békeszerető ember, köz­tük a magyar nép is, a tizenöt esztendős Béke-világtanácsot. S. E. minőségért és a balesetért is... — Ezt úgy érti, hogy a fele­lősséggel nincsenek arányban a jogok? — Igen. A jogok többsége csak papíron él. És a felelős­séggel nincs arányban a mű­vezető fizetése. ★ A 24-es üzemben Kelemen Károly szerszámkészítőtől azt kérdeztem, hogy mit szólna hozzá, ha holnaptól művezető­nek neveznék ki. Nem lepő­dött meg, csak a szeme körül bujkált egy kis mosoly és ha­bozás nélkül válaszolt. — Mit szólnék? Azt, amit ed­dig. Nem vállalom. Négy-öt­száz forinttal kevesebbet ke­resnék. A legkényesebb munkákat bízzák rám, de csak magamért felelek. A művezető meg az egész műhelyért. Aki­nek lehet, segítek. Nézze, mi­lyen sok fiatal dolgozik körü­löttem. Többségük az én ke­zem alól nőtt ki. Különben is rossz csere volna, mert, a mű­vezetőnek én mindig segíthe­tek. De nekem akkor nem lenne Kelemen Károlyom. ★ A Finomszerelvénygyár fő­mérnöke és két üzem vezetője egybehangzóan állítja, hogy egyre nagyobb gondokkal küz­denek, amikor új • művezetőt kell keresni egy-egy fontos posztra. A művezetők álta­lában az első busszal érkeznek a gyárba, de ritkán tudják, mikor érkeznek haza. Hányán és hányféle „rángatják” a mű­vezetőt egy nap. Többségük munka mellett, esti tagozaton megszerezte az előírt képesí­tést. De folyamatosan tanulni kell, hogy lépést tudjanak tar­tani a feladatokkal és a köve­telményekkel. Kérdés nélkül is sorolták, hogy mennyivel kényelmesebb, jobb dolga van a beállító laka­tosnak. Ha jó a váltótársa, for­gó, jó gépeket vesz át. Munka­idejének egy része inkább csak felügyelet. Letelt a nyolc óra és gond nélkül távozik. Ha ösz- szefutott a munka, ha túlóráz­ni kell, arra a munkást meg­kérik és kifizetik az érte járó díjat. A művezetőnek az in­gyenes kötelessége. A jó szak­munkások többsége prémiumot és céljutalmat kap. A műveze­tő prémiuma több tényezőtől és sok ember munkájától függ. Ezért mondják, hogy az ő prémiumuk olyan, mint a kutya vacsorája: egyszer van, máskor nincs. így fordulhat elő, hogy a Finomszerelvény- gyárban az elmúlt hónapban például Tövisháti Károly, Kiss Ottó művezető keveseb­bet keresett, mint a hoz­zájuk beosztott szakmunkások. Farkas Tibor és Murányi Já­nos technikumot végeztek, de főleg a kevesebb kereset miatt nem hajlandók műszaki be­osztásban dolgozni. ★ A régebbi helyes arány elto­lódott. A jó szakmunkások ke­resete sok esetben meghaladja a művezetőét. De ez a jelenség nemcsak a Finomszerelvény- gyárban, hanem az építőipar­ban és a bányászatban is ta­pasztalható, lassan országos jelenséggé válik. A legjobb szakmunkás nem biztos, hogy jól megállja a he­lyét a termelés első számú pa­rancsnoki helyén. De abba se nyugodhatunk bele — a terme­lés látja a kárát —, hogy ke­reseti aránytalanságok miatt nem kielégítő elméleti és gya­korlati szaktudású emberekre bízzák a művezetői feladato­kat. , A jelenlegi visszás helyzet­nek nemcsak az az oka, hogy egyes szakmunkáskeresetek gyorsabban emelkedtek, mint a műszakiak béralapja. Mé­lyebben kell keresnünk a hiba gyökerét. Az élet és az ország- gyűlés vitája igazolja, hogy nem lehetünk elégedettek a műszakiak képzésével. Köz­pontilag, az oktatási intézmé­nyeknél, de az üzemekben is sokat kell még tenni az okta­tási reformtörvény végrehaj­tására. Lasszóval kell fogni műve­zetőt? Nem egyszerű a kérdés és nem oldható meg csupán a mű­vezető fizetésének emelésével,. mert akkor rendezni kell a főművezetők, esetleg más mű­szaki beosztásúak fizetését is. Mégis megoldást kell találni — távlatokban és átmenetileg is — a helyes arányok, az anya­gi és erkölcsi ösztönzők meg­felelő alkalmazásával. Dr. Fazekas László Tizenöt óv alatt Felére csökkent a halálos üzemi balesetek száma Tizenöt évvel ezelőtt, 1950- ben alakult meg a szakszerve­zeti munkavédelmi felügyeleti A két szomszédvár rét megvolt, a tsz vezetősége dönt, ki megy üdülni a tagok közül. A megyéből jelenleg több szövetkezeti vezető is pi­heni a nehéz nyár és ősz fára­dalmait. A szövetkezeti vezetők üdü­léséhez a járási tanács hozzá­járulása is szükséges. A járást ezúttal kész tények elé állítot­ták. A beutaló, a vasúti jegy, minden egyéb megvolt már, ezért nem akarták a verpeléti elnök üdülését leállítani. — Mit mond a Petőfi Tsz el­nökhelyettese, aki a párttitkár­ral együtt az elnök üdülését a sok elvégzetten munka ellené­re javasolta? — Nincs abban semmi külö­nös, hogy most ment el pihen­ni az elnök. Sokat dolgozott, megérdemli. A munka azért nem áll le ... íme a vélemények. És most már csak az a kérdés, tud-e tényleg pihenni, kikapcsolódni a verpeléti elnök, amikor szö­vetkezete az őszi munkákban nemcsak a járásban, de a me­gyében is az utolsó? A jövőre vonatkozólag mindenesetre ja­vasolnánk, hogy a tsz-vezetők üdülésének programját az ÁB időben beszélje meg a járás vezetőivel. Kevés a szótő, nincs kukorica A beszélgetésbe a főkönyve­lő is bekapcsolódik. Petrény Dezső, a Petőfi elnökhelyettese kifogásolja, hogy miért éppen ők kerülnek tollhegyre, ami­kor mások is lemaradtak az őszi munkákkal." — Csak minket bírálnak. Haragszanak talán? — hangza­nak a neheztelő szavak. — Igaz-e, hogy még nem kezdték el a kukoricatörést? — Nekünk most a szüret az első. — Miért csak „most” az el­ső? — Eddig a háztájit csinál­tuk, de ma már 150-en szüre­telnek a közösben. — Mennyit ad a közös szőlő? — Egy hét múlva majd meg­mondom. A válasz diplomatikus, a baj csak az, hogy Verpeléten min­denki tudja, hogy a Peitőfi Tsz 800 ezer forintos terméskiesé­sének egyik alapvető oka, hogy a közös szőlőket nem művelték, nem gondozták rendesen. A Dó­zsában szép termést szüretel­nek, a Petőfiben csak a háztá­jira nem volt panasz. A község egyik illetékes vezetője mond­ja, hogy a Petőfinek még olyan szőlőterülete is van, amelyet tavaly befedtek, de nyitni már elfelejtették, derékig ér benne a gaz. Később a kukoricára terelő­dik a szó. — Az árvíz tönkretette a ter­mést. Megemlítjük, hogy a Tárná másik oldalán a Dózsa háztáji kukoricája ugyanannyi ideig állt víz alatt és gondos műveléssel nagy részéről 35—40 mázsás termést takarítottak be. — Az „háztáji” volt — szól közbe az elnökhelyettes. Az ember gondolkodóba esik. Mi vitte végül is el a termést? Az árvíz, vagy a közös, ahová a Petőfi tagjai nemhogy kapál­ni. de még tömi se járnak. Községi szakemberek vélemé­nye szerint a gazdaság árvíz sújtotta kukoricájának 70 szá­zaléka megmenthető lett volna, sőt jó termést adhatott volna akkor, ha a tagságból nem hiányzik a szorgalom, az ipar- kodás. Hatan a közgyűlésen A vezetőség közgyűlést akart összehívni. Nem sikerült, mert mindössze „hatan” jelentkez­tek a tanácskozáson. Az el­múlt hetekben, amikor a Dó­zsában naponta százak dolgoz­tak rendszeresen, a Petőfiben alig volt munkás. — Laza a fegyelem, nincs rend a szövetkezetben — isme­ri be az elnökhelyettes. — Mit akarnak termi? — A lista már elkészült — mondja. — A jövőben, aki nem dolgoz­za le a kötelező munkaegysé­get, megbüntetjük. — Miért nem tették eddig? Azok miatt is, akik becsüle­tesen dolgoznak! Nem lett vol­na ilyen csalódás a zárszám­adáson! — ??? A főkönyvelő szol közbe. — A jövőben, aki nem dol­gozik, csökkenteni kell a ház­táji területét. Kiderül, a verpeléti Petőfi Tsz-ben nem vált be a részes művelés rendszere. A fegyelem rossz, baj van a vezetéssel is. Előfordult, hogy a közös meg­állapodást, a fogatok elosztá­sát másnap az elnök maga vál­rendszer az üzemekben. Nagy­részt ennek köszönhető, hogy másfél évtized alatt a halálos balesetek száma 50, a sérüléses • baleseteké 30 százalékkal csök- toztatja meg. í kent a munkahelyeken. — Kedvezni kell azoknak, * A felügyelők — hatáskörük­akik dolgoznak — keres magya-ínek megfelelően — a múlt év- rázatot erre is az elnökhelyet- *ben 8738 felhívásban több tíz- tes. " J ezer hibaforrás és baleseti ve­De vajon kedvezmény-e az,jSzélyforrás megszüntetésére hogy nagy dologidőben a foga-^kötelezték az üzemek és válla­tok, meg a traktorosok a ház-).latok vezetőit, 379 esetben al- tájiba járnak, a közöst megoltalmaztak bírságolást, 412 hagyják tönkremenni. A szem-1 esetben tettek feljelentést a lélettel van itt baj, mert a Pe-t bűnüldöző szerveknél és 2064 tőfiben csak a háztáji érdekli 0 olyan estben adtak szakvéie- az embereket, a szövetkezetbe < ményt, amikor a társadalom- csak akkor mennek dolgozni,^biztosítási szervek költségeit amikor már otthon nincs mun-1 vissza kellett téríteni, ka. 7 Ennek ellenére még mindig — Kaptak-e segítséget? 5 gyakori a mulasztás, hanyag­— Segít a gépállomás, a Dó-tság az üzemekben, s előfordul* zsa Tsz is. 0 hogy az óvórendszabályokat, a Elmondják, hogy a Dózsa két‘dolgozók egységének védelmét traktorosa többet teljesített két;szolgáló rendeleteket megszc- nap alatt, mint négyen a saját fgik. traktorosaik közül. } Éppen ezért a SZOT munka­— Mit lehet tenni? 5 védelmi osztálya szükségesnek! — Szembenézni a valósággal.'tartja, hogy a viták elkerülése Komolyan és őszintén. Olyant végett leszögezze: az üzemi vezetőkre lenne szükség, akik j balesetnek a társadalombizto- felelősséggel dolgoznak a sző-$ sí tás szempontjából az a bal- vetkezetért és csak azokat a ta-»eset számít, amely a munka ví­gakat részesítik előnyökben,iszonyból folyó kötelezettségek! akik a közös munkából is kive-«teljesítésével összefüggően az szik a részüket. Az alapszabály t üzemben, vagy az üzemen ki- következetes betartására is ívül következett be, valamint nagy szükség lenne. A Petőfi ? az, amely a dolgozót munkába* Tsz-ben, úgy látszik, elfelejtik, Wagy munkából hazamenet érü hogy a tagoknak nemcsak jo-í Ide számít tehát minden gaik, de kötelességeik is van-? . . , nak. A zárszámadásig még van i °^an baleset is, amely a dol-í idő. Az idei rossz munka sok^gozót akár munkahelyén, aká* százezer forintot vesz ki a ta-?azon kívül érte, ha a vállalat ,r" Id,e szívesen segít ma.id abban,1 mitani az ilyen értelemben be-» hogv a verpeléti Petőfi Tsz-ben következett közlekedési balese- rendeződjenek a dolgok. Pél- tét is. dáért szerencsére nem kell / ______________ me ssze menni, hiszen a két« szomszédvár közül az egyik É már a biztos felemelkedés, a j közös jő mód útját járja. Szalay István $ XEPÜJSiG7 c; 1965. november 16., kedd

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents