Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-13 / 268. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ÁRA: SO FILL! \0 V EGEK XVI. évfolyam, 268. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1965. november 13., szombat FOLYTATJA TANÁCSKOZÁSÁT AZ ORSZÁGGYŰLÉS Vita az oktatási reformtörvény tapasztalatairól Molnár József, Kévés megyei képviselő felszólalása Ma: a Legfelsőbb Bíróság elnöke tart beszámolót — Interpellációk Az országgyűlés pénteken folytatta a vitát az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatairól és a további feladatokról szóló beszámoló fölött. Az ülésen részt vett Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Apró Antal, Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai, a kormány tagjai. Az ülést Pólyák János, az országgyűlés alelnöke nyitotta meg. A vitában elsőnek Cseterki Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, a Központi Bizottság titkára szólalt fel. Cseterki Lajos felszólalása Cseterki Lajos bevezetőben hangsúlyozta, hogy az oktatási törvény végrehajtása során az elmúlt négy évben sokoldalú és nagyon fontos tapasztalatokat szereztünk. Az oktatási reform céljai az oktatás mindén területén új lendületet adtak. Emelkedett az oktató- és nevelőmunka hatékonysága. A reform szellemében elkészült tankönyvek, tantervek és nevelési tervek, először oktatásügyünk történetében, az iskolai munka mindkét oldalát: az oktatást és a nevelést egységbefoglalják. Felhívta a társadalom figyelmét a korszerű műveltség és szakképzettség megszerzésének fontosságára, és e ténynek jelentős szerepe volt abban, hogy az iskolarendszerben tanulók száma nagymértékben megnövekedett. A gyakorlat bebizonyította az oktatási reform alapelveinek helyességét — mondotta a szónok. Vannak oktatási formák, amelyek javításra, vagy továbbfejlesztésre szorulnak. Ilyen módosításra szorul az egyetemi felvétel előtti gyakorlati munka, vagy a gimnáziumi 5 plusz 1-es rendszerben a szakmai előképzés. Az ifjúság munkára nevelése helyes elv, — mindenki örömmel üdvözölte. De ez a helyes elv a minisztérium értelmezésében leszűkült, és a gyakorlati végrehajtás a Művelődés- ügyi Minisztérium kezéből kicsúszott, A termelő, az alkotó munka megismerése és az abban való részvétel nagy hatást gyakorol az ifjúság szemléletére. Ezért általános iskoláink, gimnáziumaink feladata, hogy olyan technika? ismereteket adjanak, olyan készségeket fejlesszenek ki és olyan gyakorlati oktatást biztosítsanak, amelyre mindenkinek szüksége lesz, az élet bármely területén dolgozzon is. A munka és a tanulás egységét mi úgy értelmezzük, hogy az iskola az életre neveljen. A korszerű technikai és szakmai ismeretek elsajátítása mellett derék, becsületes állampolgárokká szeretnénk nevelni gyermekeinket. Azt akarjuk, hogy közösségi érzésű emberekké váljanak, akik szeretik népüket, szeretik az embereket, bátrak és munkaszeretőek. Cseterki Lajos beszédében foglalkozott a továbbtanulás lehetőségével és annak értelmezésével. Szólt a háború előtti helyzetről és emlékeztetett rá, hogy akkor a mostani általános iskolai végzettségnek megfelelő szintet csak a tanulók mintegy húsz százaléka érhette el, mert a mostoha életkörülmények miatt már gyerekkorban dolgozni kényszerült A pályaválasztás és a társadalmi érdek Ma népi államunk az iskoláztatási költségek nagy többségét fedezi, a tanulást és továbbtanulást ösztöndíjakkal és más formában is segíti — mondotta. A munkást atalom nagy eredménye, hogy az egységes képzést nyújtó általános iskolát ma a tanköteles gyermekek 90 százaléka eredményesen fejezi be, és az általános iskolát végzettek mintegy 80 százaléka tanul tovább valamilyen középfokú oktatási intézményben. A felnövekvő nemzedék ilyen nagy százalékának továbbtanulása azt bizonyítja, ma már nem arról van szó, hogy tanuljanak-e gyermekeink az általános iskola után, vagy sem. hanem arról, hogy mit, s hogyan tanuljanak. Ezért Hogyan oldhatjuk meg, hogy a továbbtanulásban a társadalom és az egyén érdeke minél jobb összhangban legyen? Oktatási reformtörvényünk az olyan iskolatípusok továbbfejlesztését határozta meg, amelyek befejezése lehetővé teszi az ismeretek azonnali hasznosítását. Ennek megfelelően a Művelődésügyi Minisztérium életbe léptetett néhány intézkedést, de azok sokszor meg nem értés, vagy más akadály miatt nem voltak elég hatékonyak. Pi. a középiskolák belső arányát a szakközépiskolák javára népi változtatták meg. Szakmunkásképző intézeteink az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemelnek, mert az új munkásnemzedéket, a szakképzett fiatal mezőgazdasági dolgozókat nevelik. Egy ország erejét a termelés fejlettsége, a technikai eszközök, a dolgozók képzettsége és műveltségi szintje adja. Ha emellett még azt is figyelembe vesszük, hogy a mi társadalmunk népünk ' Az ülésteremben: Kádár János és Cseterki Lajos. (MTI-foto — Vigovszki Ferenc felvétele) gálják a szakközépiskolák — mondotta. A munka melletti továbbtanulás egyik legelterjedtebb formája az esti és levelező oktatás, amely a felszabadulás óta jelentősen hozzájárult az elmúlt rendszer bűfokozott kötelességünk, hogy a továbbtanulás, a pályaválasztás kérdéseit alaposan megvizsgáljuk. E vizsgálódás kiindulópontja csak az lehet, hogy hazánkban milyen társadalmi, gazdasági, kulturális feladatokat kell végrehajtaniuk a felnövekvő nemzedékeknek. Építőmunkánk már most, de népünk jövője még inkább — a szakmunkásoktól a tudósokig — a szakemberek nagy tömegeit igényli. Ennek az igénynek a kielégítéséhez szükséges, hogy a továbbtanulási lehetőség és a fiatalok pályaválasztása egyre szorosabb összhangban legyen a társadalom szakemberszükségletével, mert csak így felelhet meg mind a társadalom, mind az egyén érdekének. dolgozók továbbképzésének feladatát kell, hogy betöltse. Az iskolai és iskolán kívüli oktatást szélesebben kell értelmeznünk. Ügy gondoljuk, eljött az ideje annak is, hogy Magyarországon az oktatással összefüggő évszázados „papírszemléletet” félretegyük, ezzel is növelve a tudás értékét. Fejlődésünk már ma megköveteli, de holnapunk szét kell feszítse, és szét fogja feszíteni a csak iskolai keretekben való gondolkodást; Olyan gyakorlatot kel] kialakítanunk, amely a tényleges tudás alapján mindenkinek lehetővé teszi, hogy bármely iskolán felvételre jelentkezhessen, a megfelelő tudás bizonyítása esetén felvehessék, illetve képesítést kaphasson, függetlenül attól: tudását hol és hogyan szerezte, szervezett oktatásban-e vagy iskolán Kívül. Ezt meg kell oldanunk* — ezt az elvet gyakorlattá kell tennünk. Az oktatási reform- törvény feladatunkká is teszi ezt azzal a céllal, hogy minden iskolatípusból biztosítanunk kell az utat a továbbtanuláshoz. Szükséges ennek bátor és következetes végrehajtása. Ez nem azt jelentené, hogy az egyetemi felvétel, vagy az oklevél, a diploma-megszerzés követelményeit csökkentjük. Ellenkezőleg: növelni akarjuk. Az oklevélnek és a diplomának éppen az legyen az óriási jelentősége, hogy tényleges tudást igazoljon. Csak addig „papír”, amíg nincsen mögötte tényleges szakismeret* megfelelő felkészültség. Ügy gondoljuk, hogy ennek az elvnek az érvényesülése oktatásunkban segít, például az érettségihez hozzátapadt meg nem felelő nézetek eloszlatásában, sőt néhány* éven belül elvezet az érettségi vizsga felülvizsgálásához?, is. Fenntartsuk-e továbbra is az érettségit? Dobi István, Biszku Béla és (MTI-foto munkájára épül, teljesen érthető, ha hangsúlyozzuk: a mi társadalmunk mindig értékelni és becsülni fogja a közvetlenül termelőmunkát végző embert, az anyagi és szellemi javak előállítóját. Biztosítanunk kell, hogy a középiskolai tanulóifjúság nagyobb résre olyan középfokú műveltséget, általános szakmai ismereteket szerezzen, amelyek birtokában, iskolái elvégzése után, a termelőmunkába azonnal bekapcsolódhat. Ezt a célt szolFock Jenő az ülésteremben.- Pálfai Gábor felvétele) neinek jóvátételéhez. Sok tízezer tehetséges, szorgalmas munkás- és paraszt- embernek adott módot arra, hogy élete derekán teljesedjék ifjúkori álma: technikussá, mérnökké, tanítóvá, tanárrá, közgazdásszá képezze magát. Ez az oktatási rendszer történelmi hivatását teljesítette. Fejlődésünk jelen szakaszában új tartalmat kell kapjon: a termelőmunkában A múltban, amikor egy sor hivatal betöltését középiskolai végzettséghez kötötték, az érettségi társadalmi rangot jelentett, az úgynevezett „úri középosztály” presztízs érdekeit védte meg az érettségi bizonyítvánnyal. Megfelelő származás és társadalmi kapcsolatok esetén a hivatalszerzés eszköze volt, befejezett végzettséget nyújtott Ezzel szemben az érettségi ma már a befejezettségnek csak az illúzióját keltheti, hiszen csak közbülső állomás az egyetemi tanulás, illetve a munkába állás között Az érettségi bizonyítvány tulajdonosa, ha nem kerül felsőoktatási intézménybe ahhoz, hogy munkába állhasson, valamilyen szakmát kell tandíjon. Az érettségi bizonyítvány ma társadalmi rangot nem jelent teljesen egyenértékű azzal, hogy „középiskolai végzettség”. Az érettségi számunkra a nagyobb tudást, a szélesebb körű műveltséget jelenti. Az a tény, hogy ez a külön vizsga a fiatalok különleges és fö-i lösleges megterhelését jeleni ti, az érettségi eltörlésének) kezdeményezésére ösztönös bennünket Természeteseq nem volna helyes elhamari kodottan intézkedni. Ezért javasoljuk a Művei lődésügyi Minisztériumnak^ a pedagógusok, a tudornál nyos dolgozók, a szülők meghallgatása és véleménye után döntse el: fenntartsuk-e aa érettségit, vagy nem? A gimnáziumot végzettek száma természetesen mindig több lesz, mint az egyetemekre és főiskolákra felve- hetöké és mindig lesznek olyanok, — még eredményes felvételi vizsga esetén la —« akik nem vehetők feL Szükségünk van e kérdésben is a szülők segítségére és a reális szemléletre. Azt javasoljuk, hogy minden szülő úgy gondolkodjék és gyermeke arra is számítva kezdje meg gimnáziumi tanulmányait, hogy annak befejeztével, 18 éves (Folytatás a 2. oldalon)
