Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-13 / 268. szám
Folytatja tanácskozását az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) korában kell szakmát választania. Senki se tekintse társadalmi igazságtalanságnak, ha nem vették fel az általa elképzelt főiskolára, vagy egyetemre. Az egyetemi és főiskolai felvétel vizsgához kötött. Ez a vizsga versenyt jelent, olyan versenyt, amely nem lezárt: mert oktatási rendszerünk ifjaknak és felnőtteknek egyaránt lehetőséget biztosít tudásuk bővítéséhez. Két éve új felvételi rendszert vezettünk be és a származás szerinti kategorizálást megszüntettük. Fejlődésünknek ahhoz a szakaszához értünk, amikor már az osztályerőviszonyok alapvetően megváltoztak, az alapokat leraktuk és elkezdtük a szocializmus teljes felépítését. Ebben az időszakban gyermekeinknél, akik már a mi rendszerünkben születtek és az osztály nélküli társadalomban fognak élni, dolgozni, nincs szükség azt vizsgálni, hogy ki volt az apja. A munkás- és parasztszülők gyermeke nem is akar apja származásából, vagy apja érdemeiből élni. A társadalom sem nevelné helyesen őket, ha nem azt mondanánk: tanuljatok, szerezzetek magasabb műveltséget, sajátítsátok el a legmagasabb szaktudást! Az élet bizonyítja, hogy a munkás- és parasztszüíők gyermekei tehetségesek, szorgalmasak és a nehéz egyetemi és főiskolai vizsgákon megállják a helyüket, arányuk a felsőfokú intézményekben minden évben nő. A középiskolák közötti színvonalkülönbség mia.t egyesek hátránnyal indulnak, ennek megszüntetésére nagyobb segítségadás szükséges. Tapasztalható, hogy a hátrány az egyetemi tanulás második vagy harmadik évében megszűnik, a színvonal kiegyenlítődik. Azt hiszem, senki sem gondolja, hogy ez a felvételi rendszer abszolút igazságos, de az eddigi vizsgarend- szerek közül a legjobban megközelíti célját. Az a véleményünk és ebben három tanév tapasztalata erősít, hogy a felvételi rendszert tovább lehet és tovább is kell javítani. Hazafiságunk forrása: népünk forradalmi múltja és jelene A felvételi vizsgák módszerét úgy kell továbbfejleszteni, hogy a pályázók tehetsége és felkészültsége, rátermettsége és magatartása egységben legyen elbírálható — mondotta. Cseterki Lajos a továbbiakban szólt a hazafias nevelésről. Hangsúlyozta, hogy az iskola kötelessége, hogy az ifjúság számára bemutassa és közel hozza elődeink életét, népünk fejlődését, alkotásait és vívmányait, mindazt, ami múltunkat összeköti a társadalmi haladásért, a népek testvéri együttműködéséért folytatott harcunkkal. A hazaszeretetre nevelésnek a múlt csak az egyik forrása. Ennél a forrásnál megállni, csak ebből táplálni az ifjú szíveket, nem elegendő, nem is volt célunk sohasem. Népünknek nemcsak múltja van, hanem jelene és jövője is — hangsúlyozta a szónok. A hazaszeretet munkás- osztályunk, népünk forradalmi harcában, a szocialista építésben új tartalmat kapott. Nemcsak arra gondolok, hogy valóra váltak és válnak azok az álmok, amelyek történelmünkben annyiszor megfogalmazódtak. Sokan, akik a fel- szabadulás előtt a kizsákmányolás türhetetlensége, a létbizonytalanság miatt kénytelenek voltak elhagyni az országot és máshol keresték boldogulásukat, ha ma hazalátogatnak, csodálkozással állapítják meg, hogy új hazát találtak. Népünk valóban hazájára lelt e honban. Nemzeti függetlenségben, szabadon élünk. És ehhez hadd tegyük hozzá, hegy népünk ma a szocialista országok nagy családjába, a nemzetközi haladás élvonalába tartozik. Erre a jelenre mi büszkék vagyunk. Hazafiságunknaik tehát két forrása van: népünk forradalmi múltja, és jelene, amely elválaszthatatlan más népeknek a haladásért folytatott harcától. Arra kérjük pedagógusainkat, hogy népünk forradalmi hagyományaival együtt állítsák az ifjúság elé életideálnak a ma élő munkások, a termelőszövetkezeti parasztok, az alkotó értelmiségi emberek munkáját, amellyel egész népünket szolgálják. Mutassák meg a szocialista építés szépségét, gondoskodjanak arról, hogy az iskolákban tanuló ifjúságunk közelről ismerje meg alkotásainkat és szeresse meg korunk hőseit, a szocializmus ügyéért fáradhatatlanul küzdő embereket, népünk igaz, hű fiait. Sugározzák belőlük az a meggyőződés, hogy a hazát igazán szeretni csak a társadalmi haladás, a szocializmus építésének elősegítésével lehet. Nem lehetünk teljesen elégedettek a nevelőmunkával Közoktatásunkból szerencsére kezd eltűnni a felületes jelszavak használata, az erőszakéit politizálás. Nevelőink döntő többsége tudatosan arra törekedik, hogy életünket a maga teljes gazdagságában és sokoldalúságában mutassa be. Ezt tiszta szívből üdvözöljük, mert a szocialista nevelés a valóság megismertetése, életre nevelés. Ez a gondolat azonban nem nyert még mindenütt polgárjogot. Bár évről évre javul az iskolai oktatás tudományos világnézeti nevelő hatása és tudjuk, hogy a most folyó reformmunka eredménye valójában csak néhány év múlva fog teljes egészében kibontakozni, a tapasztalatok alapján nem lehetünk teljesen elégedettek az iskolák és főleg a felsőoktatási intézetek nevelőmunkájával. Nem ritka, hogy a felsőfokú tanintézményekben az eszmei, politikai nevelőmun2 XiPUMfá 1865. november 13., szombat kát a marxizmus—leniniz- mus tanszékekre, a párt-, az fjúsági szervezetek feladatára szűkítik le. Ez azonban nemcsak a marxizmus—le- ninizmus tanszékek, nemcsak a társadalmi szervezetek feladata, ezt csak az egész oktatás, az egész pedagógiai folyamat, az egész intézmény élete együtt biztosíthatja, és tegyük hozzá, hogy rendkívül fontos szerepet játszik az oktató tanár személyisége, politikai és szakmai fel- készültsége és nem utolsósorban emberi magatartása. A marxizmus—leninizmus oktatása felsőfokú tanintézményeinkben nem mentes fogyatékosságoktól, hibáktól. A kétségtelen fejlődés ellenére a világnézeti oktatás még ma túlzottan szaktárgyi jelleget ölt. Az e fajta gyakorlatban eltűnik a marxizmus lényege, életközelsége. A hallgatók felvértezése az életre tudományos világnézettel, nem lehet csak egy tanszék feladata. A marxizmus—leninizmus oktatása nem fejlődhet szaktárggyá, mert akkor kialakulna az a helyzet, hogy a hallgatók egy héten például két órában tanulnak világnézetet. Az egyes szaktárgyak oktatását át kell hassa a tudományos világnézet és ezt az oldhatja meg legjobban, aki a területén, amelyen tanít, elsőrendű szakember. Az előadásokat, konzultációkat és a foglalkozás más formáit a hallgatókkal meggyőzőbekké kell tenni, hogy jobban formálják a fiatalok gondolkodását, érzelmeit. A marxizmus—leninizmus tanszékek oktatói nem feledkezhetnek meg, hogy amikor világnézetünk tudományos alapjait tanítják, ők mindenekelőtt tudományos világnézetünk propagandistái. Mint propagandisták, mint a tudomány művelői és nevelők kötelesek keresni, kutatni a tudományos választ a felmerülő kérdésekre. Az elmélet oktatását át kell itat- niok az élettel, kapcsolatba kell hozniok a midennapi munkával. Munkájuk mércéjét és értelmét az adja, hogy hallgatóikba beleoltják a tudományos világnézetet, helyes irányba formálják a közösségi ember erkölcsét és jellemét, akaratát és ízlését. Az a véleményünk, hogy a marxizmus—leninizmus oktatásának fogyatékosságában az e területtel foglalkozó párt- és állami irányítás gyengyeségei is tükröződnek. Jobban kell segítenünk az oktatók képzését, de az oktatóknak is többet kell foglal- kozniok továbbtanulásukkal és szorosabb, szervezettebb kapcsolatot kell kialakítani a tanszékek, a marxizmus—leni- nizmust művelő párt- és állami tudományos intézetek között. A hatékonyabb nevelés érdekében kerülnünk kell a torzítást A nevelőmunkáról szólva nem volna helyes elhallgatni azokat a gondokat, amelyeket a nevelőmunkával kapcsolatban az alsó- és középfokú oktatási intézmények pedagógusai gyakran szóvá tesznek. El kell ismerni, nehezíti a tanítók, a tanárok nevelőmunkáját a túlterhelés, egyes oktatási intézményeink zsúfoltsága, a felszerelés fogyatékossága is. Megemlítem, hogy fiatal pedagógiai tudományunk sem képes még a legfontosabb szocialista nevelési tapasztalatok összegyűjtésére és általánosítására. A gyakorlat egyre jobban követeli, s a nevelők igénylik is a pedagógiai tudomány segítségét, a nevelőmunka tudományosabb megalapozását. Olyan feladatok ezek, amelyeket a pedagógiai tudomány helyett senki sem végezhet el — hangsúlyozta a szónok. Abban a forradalmi átalatevékenykedő, ' munkálkodó ember. Nem ismernek munkanélküliséget, de láthatnak még munkafegyelem-lazítókat, láthatnak még elvtelen alkalmazkodást, a magatartás kettőzését. Ezért a hatékonyabb nevelés érdekében el kell kerülnünk a két végletet, a torzítás veszélyét. Egyrészt nem szabad lakkozni a jelent, nem szabad az átmenetet problémamentesnek, valami síma útnak feltüntetni. Másrészt nem szabad megengedni a hibák és a nehézségek összefüggések nélküli kiragadását sem, olyan szemlélet elterjedését, amely kizárólag „hibakereséssel” foglalkozik. Mindkét jelenség negatívan hat az ifjúság nevelésére. A mi iskoláinkban tudományos világnézetre és szocialista erkölcsre neveljük társadalmunk fiatal nemzedékét, de hatnak rá más nézetek is. Például a kispolgári életApró Antal képviselőkkel beszélget. (MTI-foto — Bálfai Gábor felvétele) kulásban,: ámely hazánkban végbement és végbemegy, népünk életének új vonásai születtek, új erkölcse, új fegyelme, új felelősségérzete, új nemzeti öntudata alakult ki. Ezeket, mint új nemzeti értékeinket kell kezelnünk, ápolnunk és fejlesztenünk. Ez iskoláink kötelessége is. Társadalmunk fejlődésének ebben a szakaszában a nevelőmunka is bonyolultabb. Egész népünk és ifjúságunk szocialista tudata, a szocialista termelési viszonyok és a szocialista lét talaján formálódik, fejlődik. Ez a tudat azonban még nem egyértelműen szocialista. Az új és a régi eszmék, nézetek és tettek együtt létezése, keveredése hat a felnövekvő nemzedékre és hat az iskolába járó gyermekeinkre, egyetemeinken tanuló ifjúságunkra. Az ifjúság, mivel a mi társadalmunkban született, nem, vagy csak papírból ismeri a régi társadalom igazi arculatát, sőt a kapitalizmusnak inkább a csillogó oldala jut el hozzá, mint az árnyoldala. Az ifjúság a kapitalizmus valóságos arcát, a kegyetlen és kíméletlen kizsákmányolást nem ismerheti, de az új társadalom, amibe született, még az sem teljes szocializmus, hanem az épülő, a formálódó, az azzá váló. így fiataljaink látnak önzetlen, a társadalom ügyéért odaadóan dolgozó embereket. De találkoznak még a közös célok iránt közömbös, csak a maga életével törődő, magának gyűjtő emberrel, és előfordul az is, hogy ezek sokszor könnyebben élnek, mint a közösség érdekében szemlélet, a burzsoá erkölcs maradványai, tudománytalan nézetek és szokások, köztük a vallásos szemlélet is. E kettős hatást —, amikor az új már nagy vonzást gyakorol, de megvan még a régi, és bár ennek hatása csökken, de itt van még és különböző csatornákon keresztül hat is — általánosan fogalmazva kettős nevelésnek nevezzük. És mert nem akarjuk, hogy gyermekeink belső konfliktusban éljék le iskolaéveiket, mert nem akarjuk, hogy munkásemberré fejlődve belső világukban törés legyen, ezért kötelességünk még hatékonyabbá tenni iskoláinkban a tudományos világnézetű nevelést. A mi ifjúságunk alapjában véve reálisan gondolkodik, magabiztos, nyíltszívű. Az iskolában döntően szocialista hatások érik, gondolkodásmódját főleg a szocializmus élménye alakítja. Magatartásukban egyre jobban ér-1 vényesülnek a szocialista erkölcs elvei és normái, a fiatalok mentesek a konzervatív gondolkodásmódtól, mind inkább elszakadnák a vallásos szemlélettől is. Ha összehasonlítjuk az előző nemzedékkel, azt is állíthatjuk, hogy a mai fiatalok tudásban, felkészültségben is fejlettebbek. Az iskolából kikerülő fiatalok eredményesen kapcsolódnak be az építő, alkotó munkába. Az iskolákban szerzett ismeretek jó alapok, lehetővé teszik, hogy rövid gyakorlat után teljes értékű dolgozóvá váljanak. Cseterki Lajos a nevelés hibáiról szólva utalt rá, hogy van olyan középiskolánk és néhány egyetemünk, ahol a nevelés nem elég céltudatos, nincs kellő igényesség, elmosódik a kötclességteljesítésre való nevelés és a tanulási fegyelem, és ez különféle egészségtelen tulajdonságokat enged felszínre tömi az ifjúság egy részében. A nevelés csak abban az intézményben lehet hatékony, ahol a kapitalista ideológiát, a kispolgári életszemlélet maradványait, ezek hatását az ifjúságra nem becsüli le és különböző megnyilvánulásai elvi, megalkuvás nélküli ellenállásba ütköznek. Szembe kell fordulnunk velük azért, hogy tőlünk idegen nézetek, tudománytalan szemlélet, elavult szokások ne mérgezhessék a levegőt. | Az utóbbi hónapokban egész népünk, benne az ifjúság politikai aktivitásának növekedését tapasztaljuk. Azí ifjúság is meg akarja érten':] és rész akar venni a maga] módján társadalmi, gazdasá-f gi és kuturális feladataink megoldásában, az építés közben jelentkező nehézségek leküzdésében. Pártunk jelenlegi politikájának eredményeként nagyszerű, szabad légkört alakítottunk ki hazánkban. Ezt akartuk! Ebben a légkörben az ifjúság is szenvedélyesen vitatkozik társadalmi, ideológiai és erkölcsi kérdésekről, bátran elmondja gondolatait. Azonban mert nem ismeri kielégítően, nem látja eléggé az adott történelmi helyzet összefüggéseit, fejlődésünk bonyolultságát, Mostanában sokan járnak külföldön és a kapitalista országokban látottak alapján sokféle összehasonlítás folyik. Igaz, a technika fejlődésében és ennek következtében egyes cikkek termelésében és választékában még nem értük utói a fejlett kapitalista országokat, de az a történelmi út, amit megtettünk, büszkévé tehet Ebben lényeges szerepe van oktatásunknak is. Ebben az országban, amelyben nem is olyan régen még analfabétizmus volt ahol milliók elől zárták el a művelődés lehetőségét, ma a középiskolákban, vagy az egyetemeken a továbbtanulók aránya magasabb, mint Angliában; s e téren megelőztük Svédországot és Franciaországot is. A tanulás, a továbbtanulás feltételei, méretei szocialista rendszerünk erejéről, fölényéről beszélnek. Cseterki Lajos nagy tapssal fogadott beszéde után Varga Pálné, Hajdú-Bihar megyei képviselő, majd Barid Mihály Pest megyei képviselő, Halmágyi Istvánná Congrád megyei képviselő emelkedett szólásra. Ezután az elnöklő Pólyák János szünetet rendelt eL Szünet után Molnár György Szolnok megyei képviselő, Andrási Béla, Szolnok megyei képviselő, dr. Háldár Mária Fejér megyei képviselő, Kaszás Imre, Tolna megyei képviselő, Varga Gábor- né, Borsod megyei képviselő szólalt fel. Az elnök ezután ebédszünetet rendelt eL Az ebédszünet után Ptőkcr Ignác budapesti képviselő nyitotta meg a felszólalók sorát Ezután Losonczi Páli földművelésügyi miniszter emelkedett szólásra. Majd Nagy Károlyné, Vas megyei képviselő, Elek László Békés megyei képviselő, Schuchmann Zoltán, Nógrád megyei képviselő szólalt fel. Ezután az elnök szünetet rendelt el. Szünet után Vass Istvánná elnökletével folytatódott a tanácskozást , Mándics Mihály, Bács-Kis- kun megye országgyűlési képviselő, majd Molnár József, Heves megyei képviselő hozzászólása következett: Molnár József Heves megyei képviselő felszólalása Tisztelt országgyűlés! Az 1961-ben elfogadott oktatási törvény az eltelt négy esztendő alatt igazolta a törvényjavaslat helyességét. A törvény megteremtette az alapjait a széles körű oktatásnak és biztosította a tanulás és továbbtanulás lehetőségét az ország aprajának- nagyjának. Nem kívánok ismétlésbe bocsátkozni és a közismert pozitívumokat részletezni, hanem egy-két olyan jelenségre szeretném a figyelmet felhívni, amelynek helyes, vagy kevésbé helyes megoldása lényeges befolyást gyakorolhat az oktatási tevékenység eredményességére. Nem áll rendelkezésükre kellő pontossággal az ipar, mezőgazdaság és egyéb intézmények munkaerő-szüg- séglete, nincs munkaerő-mérleg. Étiből következik, hogy megyei oktatási szerveinknek gondot okoz a megfelelő oktatási formák helyes arányainak megválasztása. Szükséges hosszú távlatban megyei szinten is megismerni a munkaerőmérlegef, hogy oktatási szerveink a megfelelő iskolatípusok megszervezésével és a megkívánt tanulmányi szint biztosításával az igényeket arányosan tudják kielégíteni. Szorosan, ehhez a gondolathoz kapcsolódik, hogy csak jól megfogalmazott tantervek alapján elkészített tankönyvek, felszerelési eszközök és tantermek biztosítása után szabad csak az új iskolatípust bevezetni. Ezen a területen Heves megyében súlyos probléma jelentkezik. A tárgyi feltételek jelenleg csak részben vannak biztosítva. Az egy osztályteremre jutó tanulók, valamint az egy osztályteremre jutó tanulócsoportok számát illetően megyénk az országos átlag mögött, a ranglista utolsó, vagy utolsó előtti helyén szerepel. Ezt a helyzetet tovább súlyosbítja az a körülmény, hogy a múlt rendszer felekezeti iskoláinak maradványaként még 130 tanterem méreteiben, elhelyezésében és felszereléseivel a célnak nem megfelelően szolgálja az oktatást. Heves megye , az idézett mutatókat tekintve, messze az országos átlag mögött áll Legkirívóbb példája Heves megye súlyos tantermi helyzetének az Egri Iparitanuló Intézet. Itt 36 szakmában 1400 ipari tanuló képzése fo(Folytatás a 3. oldalonf
