Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-12 / 267. szám
Összeült tegnap az országgyűlés esni, mert a régi úton, az el- ívult módszerekkel már nem utunk előbbre. A gimnáziumot például az skolareformban egységes műveltséget nyújtó iskolává alakítottuk át. Ez az egységesség izonban korántsem jelent va- amiféle szellemi uniformist. Sllenkezőleg. Oktatási törvé- lyünk megjelenése óta igen negfontoltan, de jelentős ízámban alakulnak tagozatos isztályok. Az eredmények bíz- atók. Sok haszonnal járt a gimná- :ium korszerűsítésében az 5 )lusz 1-es oktatási forma is, ovábbá az újabban egyre in- cább terjedő heti 2 órás gyakorlati oktatás. Ezeken a gyakorlatokon a tanulók a műszaki—technikai élet különbölő területeivel ismerkednek neg. iuló-létszáma a tárgyi és személyi feltételek — mégpedig lehetőleg az iskolában — megvannak. Ilku Pál ezután a legfiatalabb iskolatípusról, a szakközépiskoláról beszélt Az érettségizett szakmunkásokat képző szakközépiskola a társadalom azon igényéből is született, hogy a gimnáziumok és a szakmai képzést is nyújtó középiskolák közti egészségtelen arány megváltozzék. Az első szakközépiskolai osztályok szervezése óta csak hat év telt el. 1959/60- ban az első osztályba 200, az idei tanévben 16 ezer tanuló iratkozott be. Ez 6500- zal több mint az összes ipari, mezőgazdasági és közgazdasági technikumok I. osztályosainak száma. El kell ismernünk, hogy a tapasztalat a szakközépiskolákra vonatkozó elgondolásainkból három lényeges dolgot nem igazolt kielégítően. Először: bebizonyosodott, hogy sok olyan szakma van, ahol nem szükséges a szakmunkások középiskolai képzése, és a hároméves szakmunkásképző-iskolák szakközépiskolává alakításának nincsenek meg a tárgyi, személyi feltételei. Egyébként is a népgazdaság számára nagy gondot jelentene a munkába állás egy évvel való eltolása. Másodszor: az egyetlen szakmára történő szakközépiskolai képzésnek is megvannak a maga nehézségei. Van ugyan olyan igény, hogy az iskola lehetőleg napra és adott munkahelyre képezzen embereket. Ez azonban kivihetetlen, mert sem az iskolarendszer, sem a tan tervek nem bírják el a gyors változásokat. Az ipar, a mezőgazdaság és más területek gyors fejlődése, szerkezeti belső változásai olyan szakembereket kívánnak, akik képesek az adott területen több irányú tevékenységre és alkalmasak továbbképzésre, sőt átképzésre is. Harmadszor: a szakminisztériumok újabb vizsgálatai azt mutatják, hogy nincs szükség a termelés minden ágában felsőfokon képzett, u. n. szaktechnikusokra. Több olyan munkaterület is van (pl. vájár, statisztikus, könyvelő, tervező), melynek ellátására középfokon képzett szakember is megfelel. Mindezt figyelembe véve, a következő elhatározások érlelődtek meg- A szakmunkásképzés bázisa továbbra is a régi szakmunkásképző iskola marad. Ezt számszerűleg jelentősen fejleszteni, tartalmában pedig korszerűsíteni kell. A Munkaügyi Minisztérium most az újabb határozatokkal jogot és ösztönzést kapott arra, hogy közreműködésünkkel új tanterveket dolgozzon ki. Ezekben a tantervekben elsősorban a matematikai és a természettudományi képzést kell erősíteni. Így most már reális lehetőség nyílik arra, hogy azok a szakmunkások, akik ilyen magasabb szintű képzésben részesültek, esti vagy levelező formában további két év alatt teljes szakközépiskolai végzettséget szerezzenek. 2. A szakközépiskola képzési célját és tartalmát tehát megváltoztatjuk. A jövőben nem egyetlen szakmára fog képezni, hanem a rokon szakmák 121 csoportjára, és célul tűzi ki, hogy a végzett tanulók — a termelőmunkától a részfolyamatok irányításáig — sokféle feladat ellátására legyenek képesek. Az idevonatkozó terv pontos kidolgozása még előttünk álló feladat. Az azonban változatlan, hogy érettségit nyújtó, a továbbtanulás szempontjából teljes jogú középiskola lesz. S még valamit: a végzettek nagyobb része munkába fog állni. A jelenleg működő, szakmát adó középiskolák, valamint több gimnázium is az 1966/67. tanévtől kezdve fokozatosan a mondottaknak megfelelően átalakul. Új tantervek, tankönyvek, jegyzetek a felső oktatásban 3. A középfokú technikusokat a jövőben nem az iskolákban, hanem az üzemekben képezik majd ki a szaktárcák irányításával. Nem lehet ugyanis valaki jó technikus a termelési folyamat alapos ismerete nélkül. A technikusi beosztás is parancsnoki poszt, és az, hogy ki a jó irányító, szervező, az nem az iskolában dől el, hanem a gyakorlati munkában. Szakközépiskolai céljaink megvalósításához igen jelentős tartalmi és szervezési munkát kell elvégeznünk. Ezt hivatott elősegíteni a kormánynak az a döntése, hogy felállítja az országos oktatási tanácsot, amely — az oktatásügyben érintett tárcák részvételével, a művelődés- ügyi miniszter tanácsadó és koordináló testületéként — biztosítja az oktatás— nevelés elvi, politikai, pedagógiai, módszertani és szakmai egységét, továbbá koordinálja az iskoláztatási tervszámok bontását, és részt vesz az iskola- rendszer szervezetét érintő és más lényeges oktatáspolitikai kérdések, javaslatok kidolgozásában. A megyei tanácsok végrehajtó bizottsága mellett is létrejönnek oktatási tanácsok. Szeretnénk, ha ezek összhangot teremtenének a területükön levő valamennyi alsó- és középfokú oktatási intézményt, szakmunkásképző-iskolát érintő kérdésben, pl. az iskolai és diákotthoni helyiségek, helytervek gazdaságos kihasználásában, a tanerők arányos foglalkoztatásának a beiskolázások arányainak kialakításában. Kívánatos lenne, ha erre vonatkozólag is megfelelő jogokat kapnának. Ilku Pál a felsőoktatásról szólva elmondotta, hogy elkészültek az új tantervek és programok, s írják az új jegyzeteket, tankönyveket is. A munkálatok központi témája az volt, hogyan képezzünk magas szakmai tudású szocialista szellemű szakembereket. A hallgatókra már a szakmai képzés során úgy kell hatni, hogy kommunista szakemberekké váljanak, hogy ne csak ismerjék, hanem el is fogadják a marxizmus—leninizmus tudományos világnézetét, s így a szocialista ember politikai magatartásával és életfelfogásával kezdjék meg gyakorlati-társadalmi tevékenységüket. E célok eléréséért még sokat kell tennünk, a világnézeti nevelőmunka egyetemeinken és főiskoláinkon még nem kielégítő. Mindenekelőtt a marxizmus oktatását kell megjavítanunk, mégpedig úgy, hogy a marxizmus ne csak tananyagszerű ismeretévé váljon a hallgatóknak, hanem a meggyőződés erejével irányítsa egész emberi gatartásukat maA világnézeti nevelés fontossága A világnézeti politikai nevelés nemcsak a marxizmus— leninizmus oktatóinak a feladata, hanem az egyetem és főiskola minden oktatójának és vezetőjének ügye. Érvényt kell szerezni annak a felismerésnek, hogy a politikai, a világnézeti nevelőmunkát nem szabad elszakítani a szaktárgyi oktatástól. Elengedhetetlen, hogy a hallgatókat a szocialista világnézetre valamennyi tantárgy oktatásában is nevelni kell. Különösen fontos ez most, amikor a hallgatók — közéletünk demokratikus állapotának megfelelően — egyetemeinken, főiskoláinkon is nyiltan, őszintén teszik fel kérdéseiket. A hallgatók vitatkoznak* s ez jó, de nem egyszer hangot adnak a különböző forrásokból származó polgári és kispolgári nézeteknek, s ezek nem maradhatnak válasz nélkül! A hallgatók kérdéseire, problémáira sokoldalú* tartalmában helyes, tudományos feleletet kell adnunk a szocialista pedagógia módszereinek türelmes alkalmazásával ugyan, de úgy, hogy a burzsoá és a marxista ideológia összeütközéséből feltétlenül a marxista álláspont kerüljön ki győztesen. A marxizmus—leninizmus tanszékek előtt álló legközvetlenebb feladat, hogy biztosítsák a tudományos, az oktató és a nevelőmunka közötti egységet, az edigieknél még következetesebben valósítsák meg az oktatás életközelségét, hiszen világnézetünk fejlődésének kiapadhatatlan forrása maga az élet. Ebből a forrásból kell táplálkoznia a marxizmus—leninizmus oktatásának. A 61/III-as törvény létesítette új intézmények a felsőfokú technikumok is. Feladatuk, hogy érettségi és megfelelő üzemi gyakorlat után, két-három év alatt az ipar, a közlekedés, a mezőgazdaság, a kereskedelem és az egészségügy egyes szakterületei számára kellő elméleti és gyakorlati felkészültségű szaktechnikusokat képezzenek. Ma a középfokú technikumi képzés fogyatékosságai, gyengéi következtében az egyetemet végzett mérnökök jelentős része olyan másodszintű munkakörben dolgozik, amelynek jó ellátása nem igényel ötéves — és ennek megfelelően drága — egyetemi képzést. Az üzemek azonban arra kényszerülnek, hogy mérnökeik egy részét olyan munkakörökbe állítsák be, amelyeket gyakorlati tapasztalatokban gazdag és elméletileg jól felkészült szaktechnikusok is elláthatnának. Ennek az állapotnak a megszüntetésére szerveztük a felsőfokú technikumokat. A törvény meghozatala óta 48 ilyen felsőfokú technikumunk alakult, s ezekben 55 szakon képeznek technikusokat At elmúlt tanévben az intézmények nappali, esti és levelező tagozatán több mint 17 000 hallgató tanult Szaktechnikusokat képeznek a néphadsereg tiszti iskoláin is. Azt IS meg kell azonban mondanunk, hogy az átszervezésben nem jártunk el elég körültekintően. Jó néhány felsőfokú technikumunkban nem kielégítő az oktatás színvonala: nincs kellő számú magasan képzett oktató, a felvételi munka fogyatékosságai miatt sok a gyenge hallgató, akinek nincs szakmába vágó* illetve semmiféle termelési tapasztalata. Nyugtalanító a felsőfok® technikum«*: nagy száma és szétaprózottsága is. Sürgőse» tisztáznunk kell tehát, melyek azok a munkakörök* amelyek ellátása szaktechnikust igényel. E területek» kell koncentrálnunk erőinket, mind szervezeti téren» mind pedig az oktatás színvonalában. A koncentrál* képzés, néhány nagy tótszámmal dolgozó intézmény* kialakítása olcsóbb is* és jobb eredményekkel is biztat! Az intézmények összevonása szoros együttműködést hívást egyrészt a szaktárcák* részt a szaktárcák és a gyei (fővárosi) tanácsok zött, mind a szakemberszök- ségleti tervek ki alakításában» mind a végzettek elosztásában. * 1963-ban vezettük be az tfij egyetemi és főiskolai felvétem li rendszert. Társadalmi fejlődésünk nemcsak lehetővé tette* hanem meg is követelte* hogy megszüntessük a származás szerinti megkülönböztetést. Ügy rendelkeztünk, hogy a pályázók a felvételin elérhető pantszám felét középiskolai tanulmányuk alapján kaphatják; ezzel egyrészt elismerjük a középiskolában négy év alatt tanúsított szorgalmat és szerzett tudást, másrészt ösztönözzük a középiskolai tanulókat, hogy még szorgalmasabban, még elmélyültebben dolgozzanak. Megállják a helyüket a fizikai dolgozók gyermekei A felvétel további fontos feltételeként a jelentkezők közösségi magatartását szabtuk meg. Ma már megállapíthatjuk, hogy ez a felvételi rendszer kiállta a próbát, találkozott az emberek igazságérzetével és bebizonyosodott, hogy a teljesen nyilt versenyben is megállják a helyüket a fizikai dolgozók gyermekei. Ennek egyik bizonysága, hogy számuk az egyetemeken és főiskolákon tovább emelkedett. Pedig meg kell mondanunk, hogy tanulmányi feltételek szempontjából általában hátrányosabb helyzetben vannak a fizikai dolgozók gyermekei. E fiatalok egy része a családban kevesebb segítséget kaphat a tanulásához. A vidéki, különösen a paraszt gyermekek naponta 1—2—3 órát utazással töltenek. A nagy létszámú családokban otthon is szükség van segítségükre, gyakran nincs megfelelő nyugalmas helyük a tanulásukhoz. E hátrányokat, gátló körülményeket nagyobb szorgalommal, kitartással kell nap nap után, évről évre legyűrniük, de még így is hátrányos helyzetben maradnak az önképzés, az iskolán kívüli kulturálódás sok vonatkozásában. A felvételi rendszert — pozitívumai ellenére is —minden évben sokan bírálják: leggyakrabban a nagy számban elutasítottak miatt Több-: szőr felvetik, hogy egyes jelentkezők kevesebb pontszámmal jutnak be az egyetemre, mint mások. Mi itt a valóság? — Egyetemeinkre, főiskoláinkra meghatározott tervszámok alapján vesszük fel a hallgatókat. Mivel a tervezettnél jóval többen jelentkeznek, az ismert szempontok alapján szükségszerűen válogatnunk kell közülük. A jelentkezések azonban nagyon aránytalanok a különböző egyetemek és főiskolák között. Évek óta igen sokan kérik felvételüket például a bölcsészettudományi, állam- és jogtudományi karokra, a művészeti főiskolákra, az or(Folyatás a 3. oldalon) lásra. Másrészt, mivel az ifjú- i Ságnak csak egy része tanulhat s tovább, a középiskolának j olyan képzést is kell nyújtania, amely megkönnyíti a to- i vább nem tanulók elhelyezke- \ dését a különféle, társadalnv- 1 lag hasznos munkakörökben í Nehezíti a megoldást, hogy 1 a középiskolát számos megcsontosodott hagyomány és elavult vélekedés köti a c múlthoz, ugyanakkor már a jelen — s még inkább a ‘ jövő egészen más igényeket támaszt. d Ezeket csak úgy lehet kielégí- ; teni, ha a kritikai álláspont- 1 ról bátran hozzálátunk a meg- 1 oldáshoz. A megoldások tér- ] mészetesen sokfélék lehetnek, ] és mindegyik kockázattal, bizo- < nyos veszélyekkel járhat. ; Mégis új megoldásokat kell ke- i ík túlzott tar lókat. A társadalom részéről jelentkező továbbtanulási igény örvendetes és egészséges. A középiskola fejlesztésével azonban tanteremépítésünk nem tudott lépést tartani és nem tudtunk elegendő felszerelést sem adni. Az általános iskolát végzett gyerekek 40 százaléka (évi 67—70 ezer tanuló) bejut a középiskolák nappali tagozatába; ezzel azonban középiskoláink befogadóképességét kimerítettük. A következő években — bár az általános iskolából kikerülő gyerekek száma tetemesen növekedni fog — a középiskolák L osztályában több gyereket felvenni már nem tudunk. Így az általános iskola 8. osztályát elvégzett tanulók számának növekedése és a középiskolások számának változatlan szintje átmeneti feszültséget okoz. Népgazdasági igény, hogy a szakmunkás-tanulók számát jelentősen növeljük. A középiskolai létszámokat tehát ennek gondos figyelembevételével kell megállapítani. A középiskolákba azokat a tanulókat kell felvenni, akik a tanuláshoz kedvet éreznek, szorgalmat, erős elhatározást mutatnak, és általános iskolai tanulmányaik során tanújelét adták, hogy a továbbtanuláshoz megvan a tudásuk és a képességük. A szakmunkásképesítést szerző fiataloknak szintén megvan a lehetőségük a középiskolai továbbtanulásra, hiszen közülük a rátermettek a szakmunkástanuló-iskola elvégzése után — termelő munkájuk megszakítása nélkül — középiskolai tanulmányokat folytathatnak. Erre ösztönöznünk is kell őket. nevelés elve zatlan szakmai előképzés körül csoportosul. Elgondolásunk az volt, hogy négy évi elméleti és gyakorlati szakmai tanulmányok után a tanulók minősítő vizsgát tesznek, így rövidített idő alatt szakmunkásokká válhatnak. Ügy véltük, hogy ez a munkára nevelés Pedagógiai céljainak elérése mellett hasznos velejáró lesz, de a gyakorlatban fő célkitűzéssé vált. Ezt mérlegelve, a Művelődésügyi Minisztérium már 1965-ban helyesbítő intézkedéseket tett. Kezdte szigorúbban számon kérni a feltételeket, s ahol ezek hiányoztak, az 5 plusz 1-es forma helyett 2 órás gyakorlatot írtunk elő, — mondotta és hozzátette: A munkára nevelés elve változatlanul megmarad; a szakmai előképzést azonban töröljük a célkitűzésből. A népgazdaság gyors fejlődését és változásait is szem előtt tartva az lesz a helyes, ha a tanulók a természettudományos tárgyakban minél mélyebben elsajátítják a termelés, tudományos alapjait, s emellett megalapozott műszaki—technikai ismereteket szereznek. Felmerül a kérdési mi legyen az 5 plusz 1-es formával? Ez a forma változatlanul hasznos, de csak ahol (Folytatás az 1. oldalról) ban azonban csak 17, a mező- gazdasági technikumokban is csak 27. Ez az arány nemcsak egészségtelen, de sem munkaerőgazdálkodásunknak, sem a helyes pályaválasztásnak, sem demokratikus elveinknek nem felel meg. Teljesen indokolatlannak tartjuk, és előítéletek nyomait véljük felfedezni abban, hogy bizonyos szakmákban a nőket csak segédmunkásként alkalmazzák. Már 5—6 évvel ezelőtt, az iskolareform munkálatainak kezdetén megmutatkozott, hogy egész iskolarendszerünk legproblematikusabb területe a középiskola. Egyrészt összekötő kapocsnak kell lennie az általános iskola és az egyetem között, tehát előkészít a továbbtanuA középiskoli A gimnázium továbbfejlesz- ■tésének igen jelentős eredménye, hogy elkészültek az új gimnáziumi tantervek, s ebben a tanévben megkezdődött fokozatos bevezetésük - is. Készülnek és kb. 1970-ig fokozatosan megjelennek a további osztályok új tankönyvei is. Ezzel jelentős lépéseket teszünk a káros túlterhelés megszüntetésére és egyben a gondolkodás fejlesztésére, fez összefüggések jobb megismerésére, a gyakorlatiasságra való hajlam és kézség erősítésére. A reform már eddig is sok problémát megoldott a gimnáziumi oktatás területén. Néhány elgondolásunkról azonban kiderült, hogy nem mindenben voltak helyesek, egyikmásik tervünk pedig a gyakorlatban eltorzult, vagy megvalósításához nem lehetett megteremteni a szükséges feltételeket. Itt van pl. a középiskolai tanulók számának gyors növekedése. Azt a fontos és helyes elvet, hogy a középiskola a következő évtizedben váljon általánossá, nem mindenben értelmeztük helyesen. Megvalósítását főként a középiskolák nappali tagozatainak fejlesztésével véltük elérhetőnek. Nem mindig számoltunk a népgazdaság teherbíróképességével és azzal sem, hogy részben a dolgozók iskolái útján is elérhetjük ezeket a célokat. Az elmúlt 4—5 esztendőben a középiskolai bázis nappali tagozatának fejlesztése olykor erőltetett volt. Gyakran meggyőződésünk ellenére is engedtünk az általános iskolából kikerülő gyerekek növekvő száma miatt jelentkező társadalmi nyomás- hak, és a középiskolába túlzott tnértékben vettünk fel tanuA munkára váltó: A munkára nevelést kezdetben erősen leszűkítettük, csak ö fizikai munkára korlátoztuk, és üzemben, termelőszövetkezetben kívántuk megszervezni. Figyelembe kellett vennünk, bogy gimnáziumainkban nem voltak műhelyek. Azzal azonban nem számoltunk reálisan, hogy az üzemek nem képesek a szakközépiskolák, ipari tanulók, műszaki egyetemi hallgatók mellett még a gimnazistákat is foglalkoztatni, továbbá, hogy a mezőgazdaságban nem Volt elegendő szakember. Ezt a felfogásunkat még 1960-ban helyesbítettük, s kimondtuk, hogy legalább az I. osztályosokat tanműhelyben kell oktatni, ahol a rendszeres, tanmenetszerű foglalkozást sokkal jobban meg tudjuk valósítani. Az ipari, mezőgazdasági üzemekben, sok volt a kényszerű időtöltés, tén- fergés, bizonytalankodás, és gyakran a tanulókat segédmunkásként rohammunkára alkalmazták. Az 5 plusz 1-gyel kapcsolat, ban a legtöbb probléma s 2 MpBMG 19C\ . . ember 12., péntek
