Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-12 / 267. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ÁRA: 50 FILERS XVI. évfolyam, 267. szám AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA 1965. november 12., péntek Összeült tegnap az országgyűlés Napirenden: az Elnöki Tanács jelentése — Ä művelődésügyi miniszter beszámolója az oktatási reformtörvény végrehajtásának tapasztalatairól — Vita a be­számolókról — A tanácskozást ma folytatják Csütörtök délelőtt 11 órakar összeült az országgyűlés. Az ülésen részt vett Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke, Apró Antal, Biszku Béla, Teher Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Komócsin Zoltán, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, továbbá a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormány tagjai. A diplomáciai páholyokban helyet foglalt a budapesti diplo­máciai képviseletek számos vezetője. Az ülést Vass Istvánná, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Kegyelete« szavakkal emlékezett meg a legutóbbi ülésszak óta elhunyt képviselőkről: Rónai Sándorról, Szakasits Árpádról, Kossá Istvánról, Bakos Istvánról és dr. Szabó Pál Zoltánról. Az országgyűlés néma felállással adózott az elhunyt képviselők emlékének, s nevüket jegyzőkönyvben örökítette meg. Vass Istvánné ezután arról tájékoztatta az országgyűlést, hogy a legutóbbi ülésszak zésével és elvesztésével kap­csolatos időszerű kérdéseket. Ez utóbbi megvitatása során megállapította, hogy a magyar állampolgárság megszerzése iránti kérel­mek száma az utóbbi évek­ben lassú ütemben emel­kedik, az állampolgári kötelékből lEku való elbocsátásra vonatkozó kérelmek száma azonos szin­ten mozog. Kiss Károly végül szólt arról, hogy az Elnöki Ta­nács ebben az évben tíz, egye­temet végzett fiatalt részesí­tett a népköztársaság címeré­vel díszített, aranygyűrűs ki­tüntetésben. Az adatok azt mutatják, hogy emelkedik azoknak a felsőfokú tanintéze­tet végzett fiataloknak a szá­ma, akik érdemesek a magas kitüntetésre, valamennyi vizs­gájukon kitűnő eredménnyel állnak helyt. Az országgyűlés az Elnöki Tanács munkájáról szóló be­számolót egyhangúlag tudomá­sul vette. Ezután Ilku Pál művelődésügyi miniszter emel­kedett szólásra. Pál beszámolója óta a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány 20. paragrafusa alapján gyako­rolta jogkörét és az ennek megfelelően alkotott törvényerejű rendeletéiről, az egyes hatá­rozatairól szóló jelentést a képviselők között szétosztotta. Az Ehlöki Tanács jelentéséből kitűnik, hogy a két ülésszak közötti időben az Elnöki Tanács 17 törvényerejű rendfeletet alkotott. Ezek között van például az Országos Termelőszövetkezeti Tanács feladatának és szervezetének megállapításáról, megyei termelő­szövetkezeti tanácsok szervezéséről, a tanácsszervek tevékenységlének továbbfejlesztéséről és a foldfelajánlás szabályainak módosításáról szóló jogszabály. A jelentés beszámol arról is, hogy az Etoötki Tanács Németh Károly, Szolnok megyei országgyűlési képviselővel, a Tisza Bútoripari Vállalat volt igazgatójával szemben, — az országgyűlés mentelmi és összeférhetet­lenségi bizottságának javaslata alapján — megállapította az összeférhetetlenséget és megfosz­totta képviselői megbízatásától. Az országgyűlés az Elnöki Tanács jelentését jóváhagyólag tudomásul vette. Vass Ist­vánná ezután bejelentette, hogy a megüresedett képviselői helyekre a Veszprém megyei Választókerületből Albrecht József és Frankó Józsefné, a Heves megyei választókerületből Horvátit Ferenc, a Szolnok megyei választókerületből Molnár György, a Baranya megyei Választókerületből Matakovrcs Jánosné, a Borsod megyei választókerületből pedig dr. Papp Zajos soron következő pótképviselőket hívta be. Bejelentette továbbá, hogy Rónai Sándor ék Szakasits Árpád elhalálozásával az Elnöki Tanácsban két hely megüresedett. Az MSZMP Központi Bizottságától és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségétől javaslat érke­zett a megüresedett helyek betöltésére. Dr. Pesta László jegyző ismertette a javaslatot, amely indítványozza, hogy az országgyűlés Kádár Jánost és dr. Erdei Ferenc képviselőket válassza az Etoöki Tanács tagjává. A javaslatot az országgyűlés egyhangúlag elfogadta. Az elnöklő Vass Istvánné bejelentette azt is, hogy a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöksége javaslatot nyújtott be a Legfelsőbb Bíróság népi ülnökeinek megvá­lasztására. A jelöltek névjegyzékét a képviselők között szétosztotta. Az országgyűlés a javaslatot elfogadta és a jelölteket a Legfelsőbb Bíróság népi ülnökeivé választotta meg. , Ilku Pál bevezetőben emlé­keztetett arra, hogy az or­szággyűlés húsz évvel ezelőtt alkotta meg hazánk első szo­cialista oktatási törvényét. Megállapította, hogy közneve­lésünk fejlődését vizsgálva ha­tározottan kirajzolódik az elő­rehaladás néhány jellemző vo­nása. Azt ugyan nem mondhat­juk, hogy már megvalósítottuk a szocialista munkaiskolát, de azt igen, hogy a gyakorlati foglalkozások, a fizikai mun­ka, vagy a termelési gyakor­latok minden iskolai fokon polgárjogot nyertek, javult a ta­nulóifjúságnak a termelői pá­lyák, fizikai munka iránti ér­deklődése. Nem számoltuk még fel teljesen a tanulók túl­terhelését, de sokat tettünk csökkentése érdekében. A második ötéves terv idő­szakában a közoktatásra, a felsőoktatásra és a kultúrá­ra fordított összegek éven­te mintegy 12 százalékkal nőttek. Ezután dr. Pesta László jegyző ismertette az interpellációra jelentkező képviselők névsorát, az interpellációk tárgyát, majd Vass Istvánné indítványára az országgyűlés elfo­gadta az ülésszak tárgysorozatát A napirend a következő: 1. A Népköztársaság Elnöki Tanácsának beszámolója. 2. Ilka Pál művelődésügyi miniszter beszámolója az oktatási reformtörvény végre­hajtásának tapasztalatairól és további feladatairól. 3. A Legfelsőbb Bíróság elnökének beszámolója. 4. Interpellációk. Az Elnöki Tanács jelentése Ezután napirend szerint Kiss Károly, az Elnöki Tanács tit­kára ismertette az Elnöki Ta­nács két ülésszak között vég­zett munkájáról szóló beszá­molót. Egyebek között elmondta, hogy a beszámolási időszakban megélénkültek hazánk és a külföldi országok vezetői kö­zötti személyes kapcsolatok, a külföldi államfőkön kívül több párt- és kormánydelegá­ció is ellátogatott hazánkba. E látogatások hozzájárultak a népeink közötti barátság erő­sítéséhez, államközi kapcsola­taink bővüléséhez, az együtt­merését határozta el. s nagyköveti szinten diplo­máciai kapcsolatot létesí­tett Gambiával, Kenyával, Máltával, Nigériával, Zam­biával és Zanzibárral. Követségeinket újabb 20 or­szággal emeltük nagykövetségi szintre. Az Elnöki Tanács jogsza­bályalkotó tevékenységéről be­szélt ezután Kiss Károly, majd megemlítette, hogy az Elnöki Tanács ellátta a meg­üresedett tanácstagi helyek betöltésével kapcsolatos fel­adatait is: a jelenlegi ciklus­ban csaknem száz megürese­sokat. A különböző alacso­nyabb szinten megüresedett tanácstagi helyekre összesen 4941 tanácstagot választottak az érintett körzetek lakói. Az Elnöki Tanács a megüresedett tanácstagi helyek betöltésével kapcsolatos adminisztrációs feladatokat jelentékenyen csökkentette, s mintegy felé­re redukálta az ezzel összefüg­gő nyilvántartások, jelentések számát. Az Elnöki Tanács a jövőben időről időre beszámoltatja munkájukról a megyei taná­csokat, s az elmúlt időszakban megtárgyalta az egyéni ke­tehát lényegesen gyorsabban, mint a nemzeti jövedelem. Ez igen örvendetes, és kormá­nyunk megkülönböztetett gon­doskodását mutatja. A ráfor­dításoknak több mint 2/3-a a közoktatás és a felsőoktatás céljait szolgálja. Ez tette le­hetővé mintegy 3580 általános iskolai tanterem és 530 mű­helyterem, valamint 760 kö­zépiskolai tanterem építését. E fejlesztés értékét növeli, hogy az a társadalom igen je­lentős segítségével valósult meg: a tantermek 29 százalé­kát, a tanműhelyek 92 százalé­kát építették helyi erőforrá­sokból. A helyi erőforrások ki­aknázása ezután is sok lehető­séget nyújt, de úgy kell gaz­dálkodnunk, hogy a beruházá­sok megkezdéséhez még több estben adhassunk központi tá­mogatást. Az új tantermekből sajnos, 2150-nel az elavultakat kellett pótolnunk, s így csak 1415 szolgálta a tényleges fej­lesztést. Ma 31 570 általános is­kolai tantermünkben 44 473 ta­nulócsoport dolgozik, azaz 100 tanteremre 141 osztály jut. Ez az 1,41-es arány a váltakozó tanítás mértékét mutatja. A hárommillió koldus Ma­gyarországában a 14 éveseknek csupán húsz százaléka járt is­kolába. Most viszont ^működés fejlődéséhez. Az Elnöki Tanács hat ön­álló, független állam éli»­dett megyei, illetőleg megyei jogú városi tanácstagi hely betöltésére tűzött ki választá­gyelmezési ügyek intézésének tapsztalatait, továbbá a ma­gyar állampolgárság megszer­oktatás terén, kultúrában, műveltségben a legfejlet­tebb kapitalista országok­kal is vetekszünk, sőt meg­előzzük őket. Jelentősen fejlődött az el­múlt öt esztendőben napközi otthon-hálózatunk is. Míg az 1960/61. tanévben kereken 110 ezer gyerek volt napközi ott­honban, addig ebben a tanév­ben már több mint 175 ezer gyerek számára biztosítottunk ott helyet. Mindemellett külö­nösen a falvakban jelentőseb­ben kell fejlesztenünk az idény jellegű napközik hálózatát hogy a mezőgazdasági munkaidőben az anyák jobban bekapcsolód­hassanak a termelőmunkába. A pályaválasztás gondjával a 14 éves korosztály kerül elő­ször szembe. A szakmunkásta­nuló-iskolák I. évfolyamos ta­nulóinak a száma 1960 óta ál­landóan emelkedik. 1961-ben 52 ezren, 1965-ben már 64 ez­ren jelentkeztek szakmunkás­tanulónak. Ezen a területen is találkoztunk azonban érthetői de nem elfogadható törekvé­sekkel — mondotta, és emlé­keztetett arra, egyes, úgyneve­zett divatos szakmákra több a jelentkező. Kiemelte, hogy ezen a helyzeten mielőbb változtat­ni kell, többek között az isko­lai pályaválasztási tanácsadás fejlesztésével is. Erőteljesebben fejlesszük a szakközépiskolai hálózatot Ha a pályaválasztás szem­szögéből vizsgáljuk a külön­böző középiskolai típusok iránt megnyilvánuló érdeklődést, meg kell állapítanunk, hogy ifjúságunk törekvése egészsé­gesebb, mint a kialakult kö­zépiskolai arányok. A középiskolák első osztá­lyos tanulóinak egyre na^ gyobb száma jár olyan kö­zépiskolába, amely szak­mai műveltséget is ad. 1960-ban csak 14 000 ilyen kö­zépiskolásunk volt az első osz­tályban, ebben az évben már 27 000 van. A gimnáziumok és a szak­mai képzést is nyújtó közép­iskolai típusok között az arány hagyományosan rossz. A fel- szabadulás után a középfokú technikumok megszervezésével jelentős erőfeszítéseket tettünk a gimnáziumok egészségtelen túlsúlyának csökkentésére, ez­zel azonban távolról sem ol­dottuk meg a kérdést. öt évvel ezelőtt a középis­kolai tanulóknak majdnem 70 százaléka járt, és még ma is 60 százaléka jár gimnáziumba. Ez az arány még mindig egész­ségtelen, nemcsak a népgaz­daság szemszögéből, hanem a társadalmi igényekhez képest is. A gimnáziumok első osztá­lyába felvett 40—45 000 tanu­lóval szemben ugyanis évek óta csak mintegy 30 000-en je­lentkeznek, s körülbelül ez a szám a reális a közép- és felső­fokú szakmunkaerő utánpót­lása szempontjából is. A 10— 15 000 főnyi többlet a techni­kumokból és a szakközépisko­lákból férőhely hiánya miatt elutasítottakból tevődik ki. Egyik legfontosabb teendőnk tehát, hogy egyre emeljük a szakmai oktatást is nyújtó kö­zépiskolai osztályok számát, s a gimnáziumokét pedig csök­kentsük. Ez nem kevés nehéz­séggel jár. A Művelődésügyi Minisztérium és a megyei ta-j nácsok az elmúlt években je-' lentős erőfeszítéseket tettekj hogy a gimnáziumok égy ré-< széből szakközépiskolát ala­kítsanak. Ennek azonban anya-i gi korlátái vannak. A meg­oldás mégiscsak az, hogy erőteljesebben fejlesszük 8 szakközépiskolai hálózatot a gimnáziumok rovására és főleg, hogy a megyei tanáí csők megkapják a jogot, füg­getlenül a megye területén műj ködő középiskolák hovátapi tozásától, maguk gazdálkodjak nak az összes tantermekkel* tanműhelyekkel, szaktanárok­kal. Erre a lépésre nagy szük­ség van, hogy gyorsabban te­remtődjön meg az összhang a társadalom helyes törekvései, a népgazdasági érdek és az ok­tatás területén rendelkezésünk­re álló tárgyi és személyi fel­tételek célszerű, koncentrál­tabb felhasználása közt. A ta­nácsok jogkörének kiterjeszté­sétől azt is várjuk, hogy szá­mottevően fejleszteni tudják az ipari és mezőgazdasági ta­nulóképzést Ma a középiskolák első osztályosai között a lánytanu­lók aránya 58,2 százalék, ezen belül a gimnáziumok első osz­tályaiban minden 100 tanulóból 68 a lány, az ipari technikumok­(Folytatás a 2. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents