Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-10 / 265. szám

Ahogyan a főmesőga&dásx látja ■ Finis az őszi munkákban ■ Sok még a szántani való A termelőszövetkezetek i * nagyüzemi tábláin be­fejezés előtt áll a kapásnövé­nyek betakarítása. A burgo­nya és a napraforgó betaka­rítása után a cukorrépa fel­szedésével is végeztek a kö­zös gazdaságok. A kukorica­törés is végét járja, mert a te­rület 83 százalékáról betaka­rították a termést és a szár vágása is jól halad. A szőlős termelőszövetke­zetekben a hét végére lénye­gében befejezik a szüretet. A termésbetakarítás azon- . v ban még nem jelenti azt, hogy ezzel az őszi gondok is megoldódnak a nagyüzemek­ben. A tavaszi vetésű növé­nyek jövő évi termelési alap­jait, a termés biztonságát is ezekben a hetekben kell meg­alapozni. Ezen a téren pedig van még bőven tennivaló. z üzemek által megter­vezett talajerő-vissza­pótlás mintegy 30 százaléka még elvégzésre vár, nem is beszélve a talajmunkáról. Ezen a téren különösen nagy a lemaradás. Ha meggondol­juk, hogy mintegy 64 ezer ka- tasztrális holdat kell még mélyművelésben részesíteni, és november közepén va­gyunk, ez a tény nagyon komoly gondot jelent. A ko­rán beköszöntött lehűlés és talajmenti fagy könnyen meg­akadályozhatja a munka be­fejezését. Az egész évben be­csületesen helytállt termelő­szövetkezeti parasztság utol­só erőfeszítése lenne csak en­nek a döntő fontosságú mun­kának a befejezése. Ezért kell most az erőgépek többségét haladéktalanul talajmunká­ra átállítani. Sajnos, a nappa­lok már rövidek, az idő sem kedvez, és ezért a műszak­teljesítmények kisebbek. A géphibák miatt egyre több a termelésből kieső traktorok száma és ezek olyan gátló té­nyezők, amelyek nehezítik a szövetkezetek helyzetét. LIa valamikor, most kü- lönösen fontos minden traktor nyújtott, illetve két műszakban való üzemelteté­sének megszervezése. A mun­kaösztönzést elősegítő szemé­lyi érdekeltség megoldása, a fennálló egyéb jogos bérezési problémák feltétlen rende­zése, a védőöltözettel való ellátás biztosítása, mind— mind alapvetően befolyásol­ják az őszi munkák eredmé­nyes, időben történő befeje­zését. A kiszáradt és a művelő eszközöktől összetapo­sott talajok szántása önmagá­ban is fokozott vonóerőt igé­nyel. A mélyművelés fogal­ma alatt szövetkezeteink ve­zetői a 30—35 cm-es szántá­sokat értik. Ez más évek nor­mál körülményei között he­lyénvaló. TVfost arra törekszünk, hogy szántott talajaink a téli csapadék hasznosítá­sával és tápanyag-tartalékolá­sával biztonságos termésered­ményeket adjanak jövőre még akkor is, ha a szántások mélysége kisebb lesz a meg­szokottnál. Ezzel a műsza­konkénti teljesítmények nö­velését is elősegítjük. A leg­fontosabb cél, hogy szántat- lan terület ne, vagy alig ma­radjon tavaszra, mert így kezdhetjük csak tiszta lappal az új gazdasági évet. Kéri István, megyei főmezőgazdász--------------------------------------^ Te ljesítik a terveket Bodonyban (Dr. Czibolya László tudósító): A bodonyi Mátragyöngye Termelőszövetkezet vezette be először a pétervásári járás területén a pénzbeli javadalmazás rendszerét. Az ezzel együttjáró, rendszeres havi előlegfizetés fokozta a tagság munkakedvét és ez megmutatkozik az ered­ményekben is. Noha az időjárás károsan befolyásolta a nö­vénytermesztési munkát — több helyen újra kellett vetni a vízkárt szenvedett területeket —, mégis jó eredmények szület­tek a tsz-ben. A kalászosoknál elért terméstöbblet 227 ezer forinttal növelte a tervezett bevételt. Szénából 2700 mázsával takarítottak be többet. Jól alakul az állattenyésztés bevétele is, teljesítik a hízómarlia-értékesítési tervet, s a bodonyi „specialitás”, a baromfinevelés, 420 ezer forintos többletbe­vételt hozott. A tervezettnél 22 ezer baromfival többet nevel­tek fel és adtak el. Az összes bevételi tervet számolva mintegy 900 ezer fo­rint többletre számítanak. Az előzetes számítások szerint a tagság átlagos havi jövedelme néhány forint híján eléri az 1800 forintot. KINCSEK PAPÍRON Érdekessége a könyvtárnak, hogy a polcok és a karzat egyetlen vasszög nélkül készültek. Íme az 1200-ból való kézzel írott kódex, amelyet féltve őriznek a könyvtárban és csak a riport kedvéért foghatták kézbe Daniján Gizella és Szűcs Sarolta főiskolai hallgatók. (Kiss Béla képes riportja) GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDOSZ 1 Rí IK Ei 1 IES El iniüiisna 7. Hogyan értekeibe lő a vállalatok tevékenysége ? A javak munka szerinti elosztásának elve nemcsak a dol­gozó egyénekre, hanem a termelő kollektívákra is vonatkozik. A.melyik vállalat jobban dolgozik, annak a többinél nagyobb anyagi és erkölcsi elismerésben kell részesülnie. A kérdés az: hogyan, minek alapján dönthető el, melyik vállalat dolgozik jobban? A vállalati tevékenység értékelése a szocialista népgazda­ságban mutatószámok alapján történik. Ilyen mulatószám a termelési érték — az előállított termékek árösszege —, az egy órára, vagy egy főre jutó termelési érték, a költségszint — az összes költség a termékek árösszegének százalékában a nye­reséghányad. A nyereség a termékek árösszegének százaléká­ban, — egyes kiemelt cikkek termelésének mennyisége, az ex­portterv teljesítésének százaléka, az első osztályú termékek részaránya, stb. A vállalati tevékenység komplex — együttes — megítélé­sére általában termelékenységi mutatók szolgálnak. Nyolc- tíz évvel ezelőtt még általános volt az a vélemény, hogy d vál­lalati munka termelékenysége akkor nő, ha növekszik az egy órára, vagy az egy főre jutó termelési érték. Ez a mennyiségi szemlélet következménye volt: minél többet termelni, minél kisebb létszámmal. E mutató nem érzékelte az olyan jelentős gazdálkodási tényezőket, mint az anyag- és energia-megtakarí­tás, a selejtcsökkentés, a minőség javítása; de igen érzékeny volt olyanokra, amelyek tulajdonképpen nem jelentettek ter­melékenység-emelkedést. Ilyen tényező volt például a gyárt­mány-összetétel változtatása a kisebb munkaigényű termékek javára, a kooperáció bővítése, vagy — szélsőséges esetként -+ a rejtett minőségrontás is. A későbbiekben mindinkább figyelembe vették az összes ráfordítást. A munka termelékenységét növeli, ha a termék * előállításához az eddiginél kevesebb anyagot, energiát, szer­számot, stb. használnak fel. Ekkor a vállalati tevékenység ér­tékelésének alapja már a vállalati költségszint, illetve a válla­lati nyereség lett. Ez még mindig a mennyiségi szemlélet vo­násait tükrözte. A költségszintet úgy lehet csökkenteni és a nyereséget növelni, hogy a vállalat növeli a terméksorozatok nagyságát is. Bár e mutatókat minőségi mutatóknak nevezték —, mivel az egész vállalati tevékenység minőségét célozták velük kifejezni —, hatásukban mégis a mennyiségi jelleg dominált. Ma már nem vitatható, a munka termelékenysége nem korlátozódik csupán a munkaigényességre, a költségszintre, hanem ennél jóval tovább terjed. A munka termelékenysége akkor is javul, ha emelkedik a termékek átlagminősége, a ter­mékösszetétel szerkezete pedig a korábbinál jobban alkalmaz­kodik a szükségletekhez. Az utóbbi egy—két évben céltudato­san keressük azokat a módszereket, amellyekkel a vállalati komplex mutató ezekre a minőségi, arányossági tényezőkre is érzékennyé tehető. Az új gazdasági irányító rendszer kialakítására vonatkozó elképzelések a minőségi és az arányossági követelményeket helyezik előtérbe. Olyan ár-, pénzügyi és hitelrendszert kíván­nak kiépíteni, amelyek a jobb minőségű, a szűk keresztmet­szeteket feloldó vállalati tevékenységet előnyben részesítik. A vállalati tevékenység komplex megítélésének alapjává a nyereséget kívánják tenni. Növelik a vállalatok önállóságát, csökkentik a központi tervutasítások részletességét, arra töre­kedve, hogy a piaci viszonyok változása — az árcsökkenésen^ vagy emelkedésen keresztül — hasson vissza a vállalati tevé­kenység gazdaságosságára. Amelyik termék korszerű, jó mi­nőségű, azzal a vállalatnak az átlagosnál több nyeresége le­gyen. Ha egy vállalat rátér olyan cikk termelésére, amelyik­ben nagy a belföldi kereslet, vagy viszonylag olcsón állítanak elő egységnyi devizát, akkor ebből a termelői kollektívának anyagi haszna legyen. A többletnyereség egy részét ugyanis az átlagbér növblésére lehet felhasználni. Eddig bizonyos mutatószámok alapján a felügyeleti szer­vek ítélték meg a vállalati tevékenységet, s ez a megítélés szükségszerűen tartalmazott bizonyos szubjektív elemekéi is. Ezután szeretnék, ha a nyereségi mutató objektív minősítést adna, s a vállalatokat központi beavatkozás, adminisztratív utasítás helyett főként az egyes termékek árának alakulása ösztönözné a helyesebb termelői és felhasználói magatartásra. A munka termelékenységének korszerű értelmezésű fo­galma a gyakorlatban így kellően érvényesülhetne. Dr. Pirityi Ottó Elsöpört virágok? A virágokat a szeretet és a J hála, a tisztelet és a megbe- ' csülés szülte. Apró kis kezek * helyezték el november 6-án a, szovjet hősök emlékművén* Gyöngyösön. Óvodások fejez- < ték ki kis csokraikkal sarjadó * lelkűk meleg rezdüléseit. * A virágokat a paragrafu- * sokra épített pedantéria sö- , pörte le az emlékmű talapza- * tárói, hogy november 7. tisz-> teleiére az emlékmű méltó * keretet kapjon, lis ez a túl- i zott gondoskodás a hiba for- y rása. > Fölösleges magyarázgatni,) mit jelent a3 óvodások virága $ a talapzaton, a kis csokrok mi-* lyen érzések és gondolatok * hordozói. De talán nem hiába- < való emlékeztetni: milyen csa- * lódást okozott az aprócska* emberkéknek az oktalan szi-jj gór, amely nem tűrte meg vi- 5 rágjukat az emlékművön. * Mert látniok kellett, hogyan > söprik le csokraikat, mit sem* törődve azok rendeltetésével. 4 És sajnos, nem először törté-* nik ez meg. s­Amit építünk az egyik olda-* Ion, többszörösen lerombol-, rászda küszöbét, hogy a mai juk a másikon. Ki érti ezt? * nappal végét veti a dolognak. Nincs az a szerény virág-; A szerelem két éve tartott, szál, amely ne érdemelne he-(Vera pontosan olyan csillogó lyet a felszabadító szovjet hő-; tekintettel nézett rá, mintmeg- sök emlékművén, bármilyen ismerkedésük pillanatában, ünnepélyes alkalomkor is. És Szép volt és kívánatos, és már nincs az a rendelkezés, amely az első hónapban arról beszél- bármily szándékból is Icpa- gettek, hogy össze fognak há- ranesolhatná onnan a virá-t zasodni. Az édes tervezgetés gokat. felég hosszú ideig tartott. Meg­(gmf) ) beszélték, hogy az első évben Péter azzal lépte át a cuk­gyerekük lesz. Mindegy, hogy fű, vagy lány. A kislány az édesanyja mézszínű haját fog­ja örökölni, ha pedig fiú lesz, éppen olyan magas homloka lesz, mint Péternek. Később reálisabb lett a be­szélgetésük. Öröklakások, tár­sasházak hirdetéseit olvasgat­ták az újságok apróhirdetés rovatában. Sokáig időztek a bútorbolt kirakatai előtt. Ha­tározottan lekötötték magukat a karcsú Varia-szoba mellett Később egyre többet beszél­tek anyagiakról. Séta közben, vagy a cukrászda kisasztalánál számolgattak. Mennyit tudná­nak megtakarítani. Vera új- jongva jegyezte meg, hogy kétezer forintja van a takarék­ban. Péter megígérte, hogy ja­nuár elsejétől minden hónap­ban négyszáz forintot visz az OTP-be. Két év után egyre türelmet­lenebbek lettek. A számokkal nehéz vitatkozni. Mikor lesz nekik negyvenezer forintjuk, hogy befizessék öröklakásra? Vagy húzódjanak meg valami nyomorult albérletben? Havi négyszázért, plusz villany, fű­tés. Egyre jóban távolodott tő­lük a boldog lehetőség. Ezen a kedvetlen őszi na­pon Péter órákon át töprengett. Megállapította, hogy nem be­csületes dolog, amit Verával csinál. Talán, ha nem lábatlan- kodna a lány szoknyája körül, már régen férjhez mehetett volna. Nem szerelemből, de okosan, és anyagilag megala­pozott házasságot köthetne olyan férfival, akit az idők so­rán meg is szeretne. A találkozót hat órára be­szélték meg. Péter jó negyed­órával előbb érkezett. Behúzó­dott a sarokba a kisasztal mel­lé. Újságját odatette a szem­ben levő szék támlájára, an­nak jeléül, hogy a szék fog­lalt. A neonlámpa lilás fénye fürdette a helyiséget. Kevesen unatkoztak. A zongorista kezei kedvetlenül támolyogtak a bil­lentyűkön. Péter a párolgó fekete mel­lett rendezgette a gondolatait. Többször is elismételte, hogy mit fog a lánynak mondani. Arra is rákészült, hogy puha, vigasztaló szavakkal hesegesse el Vera kétségbeesését. — Nem mehet ez így tovább, csillagom! — morogta maga elé, mintha a lány már ott ülne vele szem­ben. — Kezet fogunk és elvá­lunk. Nem haraggal, indulat nélkül. Egyszerűen belátjuk, mindketten, hogy reménytelen álmokat kergetünk. Elismerem, hogy kétségbeejtően rossz lesz nélküled. Biztosan nem talá­lom a helyemet heteken ke­resztül. Rettenetes lesz a nap, ha nem gondolhatok arra, hogy este találkozunk. Ahogyan a szavakat formáz­ta, egyre szűkebbre fogta a mondanivalót. Mire az óra mu­tatója hat órára ért, már csak egyetlen mondatba sűrítette össze a válás kegyetlen szava­it. — Nem szánt egymásnak a sors! — Így fogalmazta meg. Arra gondolt, hogy megsímo- gatja a lány fehér kezét, majd hirtelen feláll és gyorsan vé­gigkopog a cukrászda műanyag padlóján. Lehet, hogy az ajtó­ból még visszatekint. De nem biztos. Mert ha meglátja, hogy Vera sírva borul az asztalra, akkor vége a férfias elszánt­ságnak, és biztosan visszaro­hanna az asztalhoz. Tíz perccel múlt hat óra. A lány késett Pedig nagyon pon­tos szokott lenni. Talán beteg, vagy valami más okból nem jöhet. Péter türelmetlenül do­bolt a kisasztal lapján. Hogy a levélkét ki tette az asztalkára, azt csak akkor vet­te észre, amikor a fiú már aa ajtónál járt. Fitymálva nyitot­ta fel. Neki senki sem küldhet levelet, pláne ide a cukrászdá­ba. Arra egyáltalán nem gon­dolt, hogy Vera írhatta. — Drága Péter! Nehezen írom ezeket a sorokat Egész délután elgondolkodtam sor­sunkról, jövőnkről, és nagyon reménytelennek látom. Ezért nem megyek el a cukiba, és ilyen röviden adom tudtodra, hogy jobb, ha nem találkozunk többé. Az az érzésem, hogy a sors nem szánt egymásnak bennünket. A levelet gombóccá gyűrte. Váratlanul magára lendítette! az átmeneti kabátot. Az ajtó­tól jött visza, hogy a feketéjét kifizesse. Végigrohant a hosszú utcánj Még kopogtatni is elfelejtett Verát a konyhában találta. A levelet odadobta a konyhaasz­tal térítőjére. Ajka remegett amikor a lány kezét megfogta, — Megbolondultál? — szó ta­golta indulatosan. Vera nem tudott válaszolni! Sírva borult a vállára. Amikor a lány édesanyja ha­zajött, kész tervvel fogadták, összeházasodnak, és egyelőre meghúzódnak az özvegy szoba- konyhás lakásában. — Jó lesz, gyerekek! Sezlont veszünk, és én itt alszom a konyhában. MipamG 3 1965. november 10., szerda

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents