Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-10 / 265. szám
RECEPT NÉLKÜL Párbeszéd az üzemi orvos rendelőjében UTAZNI JÖ, ha az ember szórakozásból teszi, ha élményt gyűjteni indul. Ám százezrek és százezrek nem az élmény- szerzés vágyával, nem szórakozásból ülnek naponta vonatra, autóbuszra — nekik, az ingázóknak, a bejáró munkásoknak, muszáj utazniok. őket régen nem érdekli a táj, új ismeretségeket sem kötnek, mert akikkel együtt utaznak, mind régi társak, találkozásaik évek óta naponta ismétlődnek. Egy 1963-as felmérés a bejáró munkások, az ingázók számát 293 000-re teszi; két évvel ezelőtt minden 100 munkásból 27 utazott naponta lakásáról munkahelyére és onnan vissza. Az adatok azóta növekedtek, s ha lassúbb ütemben, de növekszik a bejárók, az ingázók száma napjainkban is. Az ingázás időt és energiát rabol az emberektől. Szabad idejük kevés, szinte nincs is. Ha van, éppen arra fiég, hogy pihenjenek, fizikailag felfrissüljenek. Mi idő jutna a családra, a gyermekek nevelésére, vagy arra, hogy szellemüket is frissítsék, gyarapítsák, hogy képezzék önmagukat? Az utazásokkal sok idő telik, s ezen felül plusz fizikai és lélektani megterhelést jelent, egészséget és testet őröl. A bejárók már fáradtan érkeznek a munkahelyükre s ez negatívan befolyásolja teljesítményüket. Egyes orvosok szerint az ingázás, a bejárás lehetőségei, alkalmai a különböző megbetegedéseknek —■ más orvosok ezeket az állításokat cáfolják. MI A VÉLEMÉNYE dr, Szi- gethy Bélának, a siroki Mátra- vidéki Fémművek üzemi orvosának? — Táppénzes beteg-százalékunk alatta van az ' országos átlagnak: 3,8. Jóllehet a megbetegedések száma viszonylag nem magas, a bejárás, az ingázás körülményei előidézői, kialakítói a különböző megbetegedéseknek. A siroki Mátravidékl Fémművek jelentős ipari objektum. Nagy üzem. Több ezer embernek biztosít kereső foglalkozást. A gyár munkásainak 60 százaléka az ingázó, gyakorlatilag minden második munkás napontr ingázik lakóhelye és munkahelye között. Huszonnyolc község táplálja munkaerővel északi vidékünknek ezt a fiatal ipari óriását. . Miről panaszkodnak az emberek az orvosi rendelő fehér falai, bútorai, csillogó műszerei között? Melyek a bejáró munkások leggyakoribb betegségei? — Leggyakoribb a meghűlésből eredő hurutos megbetegedés. A betegek a közlekedés elégtelenségére, az utazás mostoha körülményeire panaszkodnak. A vasúti kocsik hidegek, fűtetlenek. A szerelvényeknek csak az első kocsijaiban van megfelelő hőmérséklet, oda tömörülnek, zsúfolódnak az emberek, az influenza terjedésének ez igen kedvez. — A mozgásszervi megbetegedések, az ízületi, idegi bántalmak (reuma, isiász stb.) ugyancsak a vasúti kocsik fütetlenségére vezethetők vissza. A fizikoterápiás szakrendelés megvalósításával igyekszünk segíteni. — Gyomorbántalmak- ra azok panaszkodnak, akik nehezen viselik az állandó utazással járó feszültséget, idegességet, tumultuózist; akik rendszertelenül táplálkoznak s nem veszik igénybe az üzemi ebédet. — DIVATOS „kor-betegség” a neurózis. Főleg a nők szenvednek e betegségben, helyt kell állniok az üzemben, hogy pénzt keressenek és helyt kell állniok otthon, a családban is. Számítanunk kell az okok közé az éjszakai műszakot is, amelyeket nehezen bírják a nők, ez általános idegi leromláshoz vezet... És ha már a nőknél tartunk, beszélni kell a női betegségekről is. A dolgozók 70 százalékát teszik ki a női munkások, s közülük többen vannak családos, gyermekes asszonyok. Átlag havonta 70 nő megy szülési szabadságra, s még több azoknak a száma, akik a terhesség oly szakaszában vannak, hogy még dolgoznak. A nőgyógyászati szak- rendelés megvalósítása a gyárban égető szükség! — A hipertónia a bejáró munkások sajátos betegsége. A 15 kilométernél távolabbról bejáró munkás érvelése munkakezdés előtt átlagosan meghaladja a 100-at. Károsan hat az emberekre a várakozási, az utazási feszültség, a tömeg, az utazás lassúsága. (A vonat a 27—30 kilométernyi utat 50—60 perc alatt „futja”.) És legkárosabb a zaj. Az emberiségre nagyobb csapás a zaj, mint a nagy járványok voltak valaha. Az emberi fül olyan szerkezetű, hogy 70 méterről még hallanunk kellene a suttogást, de már régóta nem képes erre az emberi fül, mert a különböző zajártalmak elsorvasztják a fület A zaj nemcsak a vérkeringésben okoz zavart, de az agyvelőben és az idegrendszerben is. Gyárunkban egy helyen, a láncüzemben a legkibirhatatlanabb a zaj. A megoldást szakemberek kutatják. — Az üzemi balesetek sem választhatók el a bejárás, az ingázás, az állandó utazás tényétől. A balesetek oka többféle: munkavédelmi hiányosság, felületes ellenőrzések, az emberek idegi fáradtsága, figyelmetlensége. A bejáró munkásoknak tudvalévőén kevés a szabad idejük, kevés a test tökéletes kipihentetése. Aki az egyébként is kurta pihenésre fordítható időt még rövidebbé faragja, végzetes dolgot követhet el. Egy fiatal leány, aki pihenési idejét esti szórakozással csorbította, a reggeli műszakban balesetet szenvedett, több ujját elveszítette. ... Sorolhatnánk még tovább az „ingázási betegségeket”. De ne legyünk igazságtalanok: nem lehet éles határt vonni a különböző betegségek között, hogy eddig tartanak a bejáró munkások betegségei és eddig a helyi dolgozóké. MEGOLDÁS, recept egyelőre nincs. Az. orvos, a pszichológus, a közgazdász és a szociológus együttes konziluma kell a meg- nyugató eredmény születésé- séhez. Nagy segítség és előny lenne jelen időben a kísérő jelenségek száműzése is; a közlekedés meggyorsítása, a közlekedés emberi feltételeinek biztosítása. Ha a probléma végső megoldásához nem is juthatnánk ezzel, de kicsit megközelítenénk. S a bejáró munkások tábora ezt a csekélységet is megelégedéssel fogadná. Pataky Dezső HTÖL KELETRI Steinbeck híres regényhösei a bibliai idézetek, bölcs mondások és erkölcsi igazságok hatása alatt élnek és cselekszenek. Akkor is, ha cselekedeteikkel, életükkel lázadnak a kipróbált és puritán erkölcsi normák ellen. Mi sem természetesebb, hogy a Pénz és a Háború által megrontott életben az emberek engedelmeskednek a Gonoszság csábításainak. Minden a lekiismere- ten múlik ilyenkor: az embernek van lehetősége arra, hogy a jót válassza a rossz helyett. A lehetőség azonban igen bonyolultan jelentkezik a világban és sorsban, mert a hajlamok, a jellemek kiben-kiben adottak, csupán a vonzások- taszítások jelentkezhetnek esetlegesen. Mint Adam Trask és két fia esetében is. Cal az anya kegyetlen titkának felfedése árán jut el a boldogsághoz, és az emberi megtisztulás- megbűnhődés igaz öröméhez. Aront épp ez a titok juttatja el a belső összeomlásig, a tragédiáig. 1917-ben, a csendes, a háborút csak távolról, és csak jövedelmező cirkusznak felfogó Amerikában, a farmerek eseménytelen, mozdulatlan életében is adódtak olyan emberi megrázkódtatások, amelyek a görög drámák levegőjét élesztgetik. Steinbeck, a kitűnő amerikai író, a személyes ismerős meghittségével és ismerésével ábrázolja hőseit. Tudja, hogy AMERIKAI FILM az őszinte emberi megnyilatkozások formája a párbeszéd. Adam Trask emberi jóságától Kate bordélyházának titkáig, a pénzimádó rideg nő belső sivárságáig és tragédiájáig úgy jutnak el, hogy Adam Trask beszélget barátjával, Áron Ábrával, Cal az apjával, Cal Ábrával, Cal Kate-tel, Áron Ábrával és így tovább. Az sem közömbös, ahogyan a seriff elejt egyet-mást Cal előtt anyjáról, vagy ahogyan Kate parancsára a bordély kidobója, Joe, kilöki a merész fiút a mulatóból. A párbeszéd az emberek közötti bizalmas megnyilatkozás, ahol még nincs színészke- dési kényszer, amikor ki-ki megvallhatja legbelső önmagát, mert így eljuthat a legérdekesebb kapcsolathoz, ami összefűzheti az embereket: a szeretethez. Elia Kazan, a kétszeres Os- car-dijas amerikai színész-rendező — a szükséges tömegjelenetek mellett — ezekre a párbeszédekre összpontosítja figyelmét Csak annyira készíti elő képben és színekben a soron következő szituációkat, hogy a párbeszédek ne folyjanak egybe. A környezet minden párbeszédnél adott, s a néző nem is a környezet képi megjelenítésére kíváncsi, hanem az arcukra, amelyekről a mondatok megett vagy a mondatok miatt az emberi vallomás fényét akarja ellesni. Ezeknél a párbeszédeknél. — — NÉHA ELKELNE.« (Mészáros András rajza) talán az érzelmesre sikerült záróképen kívül — nem találunk semmi mesterkéltet. A hősök tömör mondatokban, de egész sorsukat jelezve vallják és vállalják önmagukat úgy* hogy összetartozásuk, különbözőségük félreérthetetlen. A néző számára nem az érdekes* hogy az első világháború vége felé, 1917-ben mint vélekednek az isten háta megetti Salinas völgyben a derék és kevésbé derék farmerek az üzletről és a háborúról, hanem a sorsukban meztelenre vetkőztetett embereket figyeli, a hősök lelkiismereti kínlódására figyel; ez a film értéke, és Elia Kazánnak ez az igazi sikere. A kerek tíz esztendővel ezelőtt készült színes, szélesvásznú film operatőri munkáján érződik az akkori technika divatja: bizonyos szögből vettek fel egyes jeleneteket, a kamera olykor egy ritmusban, együtt mozog a hőssel, mint például Cal hintázásánál; de ezek a ma már feltűnőnek ható megoldások nem rontanak különöset Ted McCord operatőri munkájának értékén. A kék szemű, jóságos, a bibliai pártriárkát élő-utánzó apát Raymond Massey alakítja. Hitelesen. A megalázottság érzésének ilyen fogalmazását ritkán látjuk színészi játékban. James Dean utolsó szerepe volt a filmbeli Cal. Kitűnő színészi adottságokkal, színes megjelenítő erővel rendelkezett ez a tipikusan amerikai fiatal, tipikusan amerikai módon élt és meghalt színész (autójával belerohant a halálba), aki elhiteti velünk, hogyan tudja egy magányos, szeretet nélkül felnőtt gyerekember megkeresni magának az igazságot és a boldogságot. A két színésznő, Julie Harris, aki Ábrát és Jo van Fleet, aki Kate-et alakította, kitűnő rendező kezében kitűnően személyesíti meg Steinbeck nőalakjait. Paul Osbom írta a forgató- könyvet s rangos munkát végzett A párbeszédekbe belesűrítette mindazt, ami lényeges Steinbeck szerint is a farmercsalád drámájából. A filmnek megérdemelt sikere volt tíz esztendővel ezelőtt a világpiacon. Ha késve is, nálunk sem pereg hatás nélkül. Az emberi küzdelem a jóságért és a szeretetért, mindig rokonszenves az emberek előtt. Különösen, ha olyan író vall róla* mint John Steinbeck. (farkas) MIHÁLY : IPIRTERO M&kMMMT 27. Az alezredes értekezletre hívta össze a Faragó-ügybe beavatott nyomozókat, kivéve azokat, akik éppen megfigyelő feladatot láttak el. Az arcukon feszült figyelem ült. — Elvtársak, — kezdte — a Plater ó-akció (a rejtjelkulcs felfedése után megszokottá vált ez az elnevezés) végkimeneteléhez közeledik. A munka sikeres befejezése mindenkitől a legnagyobb figyelmet, és a megszokott szorgalmat követeli. A teljesség kedvéért — és hogy a technikai szakemberek tájékozottságát kiegészítsem — nagy vonalakban ismertetem a tényeket. — Ez év január huszonnyolcadikén az N-i speciális alakulatnál egy Joós nevű ügynök a fotólaboratóriumban meggyilkolta Faragó honvédet, feltehetően azért, mert Faragó valamilyen formában tudomást szerzett, vagy szerezhetett volna —, ami valószínűbb — Joós kémtevékenységéről. A gyilkos4 mípBjsM 1965. november 10., szerda. ságöt úgy rendezte meg, hogy a gyanú egy Lábas nevű honvédre terelődjön. Ezt alátámasztották a tárgyi bizonyítékok is. lábast letartóztatták, és a közvélemény, valamint az ügynök félrevezetése céljából elhíreszteltük, hogy életfogytiglani börtönre ítélték. Egyébként a végleges tisztázásig eltüntettük szem elől. A gyilkosságról egy Valter nevű katona —, akiről egyébként még szó lesz — anyjának fecsegése során az ügynökhálózat tudomást szerzett. Hogy az egyébként is pácban lévő Lábast még jobban eláztassák, rejtjeles levelet küldtek a címére, nagyon is együgyű kódirozással, amely utasította, hogy „lépjen le”. Ez nagy hiba volt a részükről, ök ugyanis éppúgy tudhatták, mint mi, hogy Lábas a levelet nem kaphatja már meg a letartóztatása miatt, következésképpen csak a mi kezünkbe kerülhet. Ezt is akarták. A dolog azonban éppen Lábast tisztázta. Ettől kezdve határozottan tudtuk, hogy nem ő a gyilkos. A levelet egy Hidvégi Annamária nevű manöken egy iskoláslánnyal íratta meg. Miután postára adatta a közleményt, megismertette magát a szabadságáról visszatérőben lévő Valter honvéddel, akit megpróbált beszervezni, a katona üres papírra írt saját kezű aláírását felhasználva. Valtert kompromittálták a nővel együtt töltött éjszaka és bizonyos pénzlen hiba volt az ügynökök részéről —, hogy Joóst értesíthessék gyanú alatt nem álló személyen keresztül, rejtett levélszekrény útján. Ügy látszik, egyelőre nem merészkedtek a szokott módon az alakulat közelébe. Valter természetesen azonnal jelentette nekünk a „beszervezést”. A cigarettásdobozt egy pályamunkásnak kellett volna eljuttatni Joóshoz. A rejtjelkulcs felfedése után megállapítottuk, hogy München körzetéből ugyanilyen kódiroösszeg átvételének igazolására készített fényképek, valamint az a tény, hogy a nő eredeti hangfelvételt készített Valter- nénál a katonai titok kifecsegéséről. Valter beszervezésére azért volt szükség —, ami egyébként a másik jóvátehetetzással havonta és hetenként felváltva rádióutasítások érkeznek az ügynökcsoport részére. Innen azonban nem féléinek. a rádióadót tehát befagyasztották. Ismerve Gehlenék módszereit, az ilyen adók csak háború esetén lépnek működés* be. Ugyancsak az 5 szásztémáikra alapozva feltehető, hogy a csoport rádiósa Hidvégi Petőfi Sándor utcai kapcsolata, egy tüdőbajos, rokkantsági nyugdíjas elektroműszerész, akit háború esetén sem hívnának be katonának. A kémsejtnek valószínűleg további két—három tagja van, köztük a csoport vezetője. Az alezredes rövid szünet után folytatta tovább: — Holnap reggel hétkor esedékes a müncheniek adása. A kezdés előtt bekapcsolunk egy zavaró adót, amely csak viszonylag kis hatáskőrzetben fojtja el a vétellehetőséget. Ugyanakkor, másik helyen telepített vevőnkkel lehallgatjuk az adást. A Petőfi Sándor utcai ügynök, miután észleli a zavarást, megpróbálja majd a zavart hullám mellett keresni a kintieket Ekkor bekapcsolunk egy kis teljesítményű adót, és közvetlen a zavart hullám mellett leadunk egy közleményt. Ez arra fogja utasítani a tüdőbajost hogy adjon rádión jelentést bizonyos dolgokról. Valaki közbeszólt: — Nem fogja bevenni. Ilyen utasítást csak különleges esetben kaphat Az alezredes leintette a közbeszólót — Erre mi is gondoltunk. Éppen ezért az utasítás így fog kezdődni: „V-eset”. Ez az általános fedőszó arra az esetre, ha háború törne ki, vagy ha annak közvetlen előkészítése folyik. Ilyenkor pedig nagyon is elképzelhető az adó megszólaltatása. — így más — felmerte el a közbeszóló. — És mit fog tartalmazni az utasítás? — Kérni fogjuk a V-esetben felhasználható összes ügynökök fedőneveit. Ebből megtudjuk, hányadán állunk a felszámolással. Egy ilyen utasítás elképzelhető, hiszen nem tudhatják odakint, hogy időközben nem bukott-e le valaki. A vevőnknél ezalatt megfejtik a Münchenből kapott szöveget* és közlik velünk telefonon. Ha nem okoz bonyodalmat, azt is leadjuk a tüdőbajosnak. Ez valószínűleg kapcsolható lesz előző adásunkhoz, és eloszlatja az esetleges kételyeket. No* és mi következik ezután? A V-eset hírére nyilván megmozdul az egész társaság, így könnyebb lesz őket felgöngyölíteni. — Mikor kérjük tőlük a választ? — kérdezte Pikó százados. — Rövid határidőt szabunk. Két-három órát Természetes, közben figyeljük a telefonvonalakat is. Különösen Hídvéginél. — Értem. Még egy kérdés. Valter miért van fogdában? Az alezredes sejtelmesen mosolygott. — Koszos volt a fegyvere! Nem? Pikó vállat vont. A rádiósok kérdeztek még néhány részletproblémát, majd mindenki a munkája után indult. (Folytatjuk)
