Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-05 / 261. szám
Szólj valamit, de mondj is... Eeláll az előadó, gondosan ■ megköszörüli a torkát, hogy a szavak tisztán és akadálytalanul csendüljenek fel a teremben, a nagyszámú hallgatóság előtt, — aztán beszélni kezd. Természetesen nem fejből hanem előre megírt szöveg alapján, és szállnak, azazhogy kongnak a szavak, hallgatnak, aztán rajzolnak, álmodoznak és időnkint figyelnek a meghívottak. Nem, a világért sem arról van szó, hogy valamiféle felesleges értekezletesdit játszanak itt, ebben a teremben, vagy á másikban, avagy éppen a harmadikban. .. A téma nagyon is érdekes, a meghívottak nem kis része fel is készült, hogy hozzászól, kifejti véleményét, vitázik, vagy adat-érvekkel egyetért, megerősíti a beszámoló megállapításait. Nos, hát ha így van, akkor miért mégis ez a terjengő unalom, amely fáradt pipafüstként üli meg a termet, amely zsib- basztja az agyat, s amelynek mondatai, szavai nyomán nem villannak fel a tekintetek, nem indulnak meg a tollak, ceruzák, hogy feljegyezzenek valamit? A beszámoló! Amelyet ugyan leírt az előadó, amelyet azonban még kijavítani sem tartott érdemesnek, s ezért a hibás gépelés miatt néha még értelmetlen, zagyva mondatok is elhangzanak; a beszámoló miatt, amelyben hemzsegnek a közhelyek, s amely olyan lapos, mint valami végtelen sík vidék, melynek senki sem látja végét-hosszát. A gondolatok frázisok, a tények és adatok -.országosak”, vagy éppen íróasztal mögött kiagyaltak, az érvek, a beszámoló tézisei nem ébresztenek vitaösztönt és még kevésbé alkotó villanásokat az emberi agyban. Mert ismét, és újfent tapasztalható, hogy egyébként fontos egy-egy üzem, vagy az élet egy-egy részterületének alapvető problémáit megvitatni, jobbítani akaró nemes szándékkal összehívott értekezlet, tanácskozás beszámolója inkább karikatúrája a napirendnek, mintsem májusi esője. Ha az előadó olyan, akinek a képességeit meghaladja a téma, akkor még van mentség az előadó számára — bár miért nincs annyi önismerete, hogy ne vállalja el! —, de nincs azok számára, akik megbízták az előadás megtartásával.' Akad azonban arra is példa, amikor az előadó képességeivel nincs baj, de sokkal inkább a felkészültségével, — amikor az előadó felelőtlen, vagy éppenhogy nagyképű, felbecsüli saját, és lebecsüli a hallgatóság képességeit. Az meg egyenesen érdekes, hogy az esetek nem kis százalékában az ilyen lapos, száraz és szellemtelen, lényegében sokat szóló, de semmit se mondó beszámolók nyúlnak el időben is hosszúra, úgyannyira, hogy alig marad idő azokra a hozzászólásokra, amelyek mégis nemes oltóanyagai lehetnének az értekezlet vadhajtásának. Elgondolkodtató jelenség ez! 1/ ülönösen akkor elgon- dolkodtató, ha nem felejtjük el, hogy mennyi erőfeszítés gyümölcse: ma már lényegesen kevesebb az értekezletek száma — bár még mindig csökkenhetne! —, s még ennél is lényegesebben csökkent azoknak a száma, amelyek már témájuknál fogva sem érdemlik meg, hogy bármilyen nagyobb értekezlet napirendjére kerüljenek. Nagyobb gondoskodásra , van szükség nemcsak egy ilyen megbeszélés előkészítésében, de a beszámolók elkészítésében is; nemcsak a poharak, hamutartók biztosításában, de az előadó személyének helyes megválasztásában is hogy ne csak szóljon valamit, de mondjon is. Lehetőleg sokat! Gyurkó Géza Könyvek 3*5 millió példányban fa Inra A Szövetkezetek Országos Szövetsége kiadásában megjelenő Kincses könyvek az elmúlt években mintegy kétszáz hazai és külföldi irodalmi alkotást juttattak el — összesen 3,5 millió példányban — a falvak lakóihoz. A nagy sikerű sorozat legújabb kötete Vörösmarty Csongor és Tündé-jét, Madách Az ember tragédiáját és Katona József Bánk bán-ját adja az olvasók kezébe. Az új kötet egyúttal fordulópontot is jelent a Kincses könyvek szerkesztési elveiben: a következőkben — negyvén-ötven- ezres nagy példányszámban, s kötetenként hat forintos alapáron — azokat a műveket jelentetik meg a sorozatban, amelyek a felnőtt olvasók érdeklődésére is számot tartanak, ugyanakkor iskolai ajánlott, vagy kötelező olvasmányok. A kiadás programját természetesen egyeztetik a Móra Ferenc Könyvkiadó vállalat Diákkönyvtár sorozatával. A megerősödés útján Jó szó az építőkről Helyi és országos viszonylatban is igen gyakran hangzik el kritikai észrevétel az építőipari vállalatok munkáiról. Most azonban — joggal — dicsérő szó illeti az építőket, azaz a Heves megyei Tanácsi Építőipariéi Épületszerelő Vállalatot. Egerben, a Széchenyi út 82 szám alatti általános iskola teljes felújítását a múlt év júniusában kezdték meg, és most szeptember 3-ra fejezték be. Átrakták a cserépkályhákat, parkettázták a tantermeket, új mozaiklapokat kaptak a folyosók, minden tanterembe mosdókat szereltek. Megtörtént a födémcsere, felújították a villanyhálózatot. A munkálatok több mint 1 millió forintba kerültek. Nagy összeg, de ennek fejében az iskola szinte teljesen újjá született. Szépen festett ajtókkal, ablakokkal, a mai követelményeknek megfelelő formában nyithatta meg kapuit a tanulók előtt. A vállalat a gyakorló órák céljaira új tanműhelyt is épített. S minden munkát kiválóan végeztek el, ami példamutató. Nincs panasz csöpögő csapokra, megvetemedett parkettákra, vagy rosszul záró ablakokra, ami bizony elég gyakran előfordul. Az iskola igazgatósága, nevelői, tanulói kö- szönetüket nyilvánítják a lelkiismeretes munkát végző kivitelezőknek. Andrásné K. Rozália Üldögélünk a lőrinci Petőfi Termelőszövetkezet irodájában Ágó Illés elnökkel és. Újházy Lajossal, a főmezőgazdásszal. Beszélgetünk az év eredményeiről, buktatóiról, és hát természetesen a legérdekesebb témáról is: a közös gazdaság jövőjéről, terveiről. Leginkább az érdekelne, hogy az idei év során milyen új eredményeket könyvelhettek el? Sokat nem kell kérdezősködni, mert azonnal mondja a főmezőgazdász a kiugró termésátlagokat. Több mint 20 mázsás árpatermés Ebben az évben valóban nem mindennapi termésátlagokat ért el a gazdaság, őszi árpából 20,60, tavaszi árpából 16,83, búzából 17,30 mázsás átlagtermést értek el katasztrális holdanként. Ilyen erdmények- re eddig még nem volt példa a termelőszövetkezet életében. A gabonaféléken kívül, a dinnyét kivéve, a többi növény is jól fizetett. Nyolcvan holdon termeltek paradicsomot, átlagosan 150 mázsa termett holdanként. — 130 vagonnal adtunk le a Hatvani Konzervgyárnak — mondja a termelőszövetkezet elnöke. — Nagyon kifizetődő a termelése, jövőre még húsz holddal növeljük a területet. J9I sikerült a cukorrépánk is, mintegy 200 mázsa lett holdanként. — Minek köszönhetik a jó eredményeket? — Elsősorban a gazdák jó munkájának. Egész évben mindenki nagyon szorgalmasan dolgozott, az aratás idején még a vasárnapokon sem pihent senki. De most ősszel sem panaszkodhatunk. Időre befejeztük az őszi vetést, a betakarítással is jól haladunk. — Az őszi munkáknál milyen újdonságot vezettek be? Újházi Lajos főmezőgazdász veszi át a szót. — Többet is. A legfontosabb a búzatábla kialakítása. Eddig az elmúlt évek folyamán a bú- ,zánk több kisebb-nagyobb táblában volt. Most kialakítottunk egy négyszáz holdas nagy táblát. Helyes prémiumrendszer — Emellett az idén már csak a terület 15—20 százalékán vetettünk gabonát gabona után. Az őszi munkák, illetve az őszi vetés gyors, időbeni befejezéséhez hozzájárult a megfelelő prémiumrendszer is. A vetőgépfarosok minden elvetett hold után két kilogramm búzát kapnak a munkaegységen felül. Ez a módszer jól bevált, mindenki szívesen, végezte a munkát. És azt is hozzátehe- tem, hogy minőségi munkát végeztek. Az év vége még távolabb van, de a közös gazdaság vezetői már nyugodtak. A jó munka, a jó termés eredményeként már biztosítva a betervezett munkaegység-érték, sőt annál valamivel több is. További terveik? — Szeretnénk majd az állat- állományunkat növelni — mondja az elnök — hiszen megvannak a lehetőségeink az állattenyésztéshez. Most még kevés az állat, de olyan eredményeink .vannak, amelyek alapján távolabbra is nézhetünk. Például 250 juhunk átlagos gyapjúhozama 1,90 kilogramm volt, ami feltétlenül biztató. Egyelőre azonban arra még nincsenek anyagi lehetőségeink, hogy növeljük az állatok számát, istállókat építsünk. Viszont van időnk, hogy töprengjünk, gondolkozzunk... — hogyan lehetne még jobban, még gazdaságosabban termelni. .. Kaposi Levente. cAliol a inját'ja,hu DÍijet A NYARFASOR végén darabka szőlő. Nyúl baktat a sorok között- lába nyomot hagy a finom homokban. A szőlő végén a bokrok mögött kunyhó, előtte egy ember. Tüskön ül és pipázik. Hellyel kínál egy rozoga ládán. — Szép errefelé — mondom, ahogyan magam mellé rakom a, cókmókot. — Meg jó is. — Ilyenkor még igen, de később már csípősebb lesz az idő. — Télen se rossz itt — mondja az öreg és bütykös ujjával tömködi a pipát. — Télen miért? — Mert kevés ember jár errefelé. — Nem szereti az embereket? Az öreg nem szól egy ideig, csak piszkálja a dohányt. — Az állat különb az embernél. Az nem eszi meg a maga fajtáját. Megfordulok a rozoga ládán, nézek a kunyhó felé. Az ajtó nyitva van, belülről ágy, asztalféle látszik, meg _ szögekre ekasztva egy csomó mindenfajta edény. — A kerülőnek ilyenkor már kevés a dolga. — Annak kevés, de nekem mindig van tennivalóm. Egyet gondolok. Megsütöm tűzön a szalonnámat. Mindjárt mondom is az öregnek: — Sütnék szalonnát, ha megengedi. Nem szól, csak a lábával löki szét a tuskó előtti hamut, és a tetőcserép alól kihúz egy nyársat. A száraz cserje és a gally gyorsan lángra lobban, a szalonnából kenyérre csöpög a forró zsír. Bólintok és szívom a frissen csordult zsír felséges illatát. — Senki se vagyok, csak voltam. Csak voltam valamikor valaki. Húszholdas ember voltam én, kérem. A SZÁRAZ VENYIGE, amilyen gyorsan lángra lobban, olyan gyorsan elég és csak a vékony parázs marad, amelyen szépen pirul a szalonna. — Nem lépett be a szövetkezetbe? A fejével int, hogy nem és kiveszi a szájából a pipát. — Abba nem. Odaadtam a földet és azt mondtam: vigyétek, ha kell, ha a pofátokra fér . .. — Kinek mondta? — A fiamnak, mert akkor már ő gazdálkodott. Öreg vagyok, fájnak a lábaim. ít . . . — Most ingyen lenne orvos, meg a kezelés. Aztán az a pár forint nyugdíj is ... — Ingyen? Mi van ingyen? A levegő, meg a víz, de az is csak itt, a határban. Megfizettem én mindig az orvost, meg a patikát. A papnak is megadtam minden cséplés után a kijáró párbért. De most? Most senki se vagyok. Ez a kis darab szőlő az enyém. Amikor meghalt a feleségem, otthagytam a fiamat, kijöttem ide a nyárfásba. Itt magam vagyok, a kutya se nyit rám ajtót. De ne is nyisson. Nem tartozók senkinek, nekem tartozik húsz holddal a demokrácia. — Az bajosan, hiszen a fia a szövetkezetből él. A maga húsz holdjából is. — Akkor ő tartozik, de valaki adósom. A SZALONNÁBÓL már nem csordul zsír. A hagyma is megfonnyadt a nyárs végén. Kettévágom, nyújtom a felét az öregnek. — Tessék, harapjunk. Visszatolja, rázza a fejét. — Mindenszentek után már rövidek a napok, ilyenkor csak kétszer eszem. Estére paprikás krumplit főzök, nokedlival. Jólesik a frissen sült szalonna, csak az a baj, hogy ilyesmire gyorsan szomjazik az ember. Eszembe jut valami. — Ha magáé a szőlő, akad talán egy fél liter bor is. Az öreg kétfelé törli a bajuszát: — Csak olyan murci-forma, többnyire magántermő. Feláll, hátrasántikál a kunyhó mögé, kinyit egy krumplisveremnek beillő ajtót és bort hoz elő a lopóban. A tíz forintot a tuskóra teszem, de visz- szaad belőle négyet. — Ez még must, meg aztán nem is valami híres. — Télen se megy haza a fiához? — Télen sem. — Beszélni kellene az elnökkel. Adjon valami munkát, alkalmazzák magát itt a tanyában, ha már mint tag nem akar közéjük állni. A NYÁRFASBAN csörög az avar, egy fácán sétál át az úton. Piros bóbitás fejét felénk fordítja. — Az elnökkel kellene beszélni, mert nem jó már egyedül az öreg embernek ... A fejét rázza. — Nem lehet beszélni. — Miért ne lehetne? — Mert a fiam az elnök .;. Szalay István GAZDASÁGI FEJLŐDÉSÜNK IDOSZ i’n!>n*Hiiii!n!nilUia!Biiis--Híi.üüiKisi; Ei ÜS1S ma Rl IK iiiii&tiiislit:::;; m El R[ IÉS El 3. A gazdasági irányítás fejlődése_ hazánkban A gazdasági irányítás komplex, összefüjggő rendszeré* nek reformját azért határozta el a párt, mert az elmúlt években hazánk termelőerői — (az iparban, a mezőgazda* Ságban) — és termelési viszonyai — elsősorban a mezőgaz* daságban — jelentősen fejlődtek, s mert a nemzetközi mun* kamegosztás, a műszaki-technikai forradalom eredményeinek hasznosítása, gazdaságfejlesztésünk intenzív fejlesztése meg* követeli a gazdaság irányításának fejlettebb módszereit. Az elvek, amelyek a reformok alapját képezik, már korábban kialakultak és a forradalmi munkás-paraszt kormány 1957. évi nyilatkozatában is megtalálhatók. Megvalósításukért az elmúlt években sok erőfeszítés történt, melyeket jelenlegi tennivalóink helyes megítélése céljából érdemes röviden áttekinteni. Gazdaságirányítási rendszerünk lényeges módosítását jelentette a mezőgazdaságban a kötelező terménybeszolgáltatás megszüntetése és helyette a szabad árufelvásárlás bevezetése. Ezt követően bevezették az úji egységes mezőgazdasági árrendszert, s ez elősegítette a mezőgazdaság szocialista átszervezését, érdekeltebbé tette a termelőket az árutermelés fokozásában. Ez a lépés számottevően fokozta a piac és a piaci módszerek jelentőségét, gazdasági útra terelte több olyan fontos feladat megoldását — például az árutermelés növelését — amelyeket korábban utasításokkal akartak végrehajtani. A gazdasági eszközök kiterjesztett alkalmazását és ezzel egyidejűleg a vállalatok önállóságát növelte tervezési rendszerünk fejlesztése, a kötelező tervmutatók számának csökkentése. Ezt követően bevezették az értékesítési irányok — külkereskedelem, beruházások — szerinti tervezést, amely fokozta a tervben kitűzött célok és a szükségletek összhangját. A tervezésben — egyre szélesebb körűen — alkalmazásra kerültek a különféle gazdaságossági számítások. Igen lényeges a vállalati gazdálkodás fejlesztése is t nyereségrészesedési rendszertől a mai devizaérdekeltségig bezárólag. A nyereség különböző formáinak alkalmazása, elméletileg és gyakorlatilag is igazolta, hogy a tervgazdáko- dásban létjogosultsága van a gazdaságosságnak, a jövedelmezőségnek, a nyereségnek. Megnőttek a vállalatok pénzügyi alapjai, illetve teljesen új, gazdaságilag célszerű alapokat képeztünk: így a műszaki fejlesztési, a garanciális, az exportfejlesztési alapot. Fontos lépés volt a termelői árak rendezése, amikor is megszüntették a gazdasági tisztánlátást zavaró és pazarlásra módot adó szubvenciókat. Magyarországon talán éppen az árképzésben értük el a legnagyobb eredményeket. Jelzi ezt az is, hogy több iparágban — például a műszer-, gyógyszer-j a műanyagfeldolgozó iparban — rugalmas árképzést vezettünk be, s áraink a ráfordítási arányokon túl a használhatóságot, a műszaki színvonalat is figyelembe veszik. Fokozott gyártmányfejlesztésre ösztönöz a gyártmányfejlesztési árkiegészítés és az árkiegyenlítési forgalmi adó. Jelentős lépés volt az eszközlekötési járulék bevezetése. A munkaügyi gazdálkodásban az 1957 ‘előtti béralapellenőrzéssel szemben előrehaladást jelentett az átlagbérellenőrzési rendszer és ezzel egyidejűleg a különböző bérformál: rugalmas alkalmazása. Szinte évről évre módosulti fejlődött a prémiumrendszer, a legutóbbi minisztertanácsi határozatot erről éppen a közelmúltban közölte a sajtó. Most, a megváltozott körülmények lehetővé és szükségessé teszik, hogy a gazdasági irányításnak necsak egyes elelmeít, hanem egészét tovább fejlesszük, tökéletesítsük. Most sem azzal az igénnyel, hogy „tökéleteset” alkossunk Az állandó fejlődés kizárja az „abszolút tökéletes” irányítási rendszer létrehozását. A lényeges: olyan módszerek kialakítása. amelyek előrelend,ítik a fejlődést és hatékonyabbá teszik egész gazdálkodásunkat. Dr. Varga György A lottónyeremény Háromezer-há- romszázharminc- hárman játszunk, közösen, mert így nagyobb az esély és kevesebb a befektetett költség — mondom, ennyien játszunk a lottón, s már többször volt kettes találatunk... Már ez is igazolta, hogy csügge- désre semmi ok,, mert eljön az idő, amikor egy nagy nyeremény folytán háromezer- háromszázharminc- három ember lesz boldog milliomos, akit egy ország irigyel majd, s újabb háromezerháromszázhar- minchármakban csendül fel a remény és villan fel a százasok kötege, miközben loholnak lottószelvényt vásárolni. A matematika, a valószínűség-számítás nem kukoricakása, abban lehet bízni, s miután köztünk akadt kibernetikus és matematikus, közgazdász és mérnök egyaránt, törvényszerű, hogy ránk köszöni a nagy nyeremények, vagy legalábbis egy nagy nyeremény örömteli napja. Így is történt örömujjongással vettük tudomásul, hogy mind a há- romezer-három- százharminchár- man milliomosok lettünk, pontosan egy millió forintot nyertünk. Érdemes volt! Érdemes volt? Fejenként nyertünk tisztán és kereken háromszáz forintot. Az újságok, a rádió, a televízió tele volt a nevünkkel, mint milliomosokkal és jöttek a rokonok, fejenként — a könnyebb számítás miatt — tízen, tehát összesen harmincháromezer- háromszázharmin- can, s mindegyik gratulált, és mindegyik mindegyikünktől kért egy kis pénzt, mert mi az egy milliomos számára. Igazuk is volt. Utóvégre én is a milliomos lettem, mint a többi há- romezer-három- százharminckettő társam, s bár fejenként csak háromszáz forintot adtam, mindegyiknek a tíz közül mégis kifizettem háromezer forintot, amit a takarékból kellett kivennem. Ezért viszont cserében sötét utcán negyvenen vertek meg, mint undorító kapitalistát és önző alakot, a többi harminc tudniillik barátaim és ismerőseim közül jelentkezett bosz- szúállásra az éjszaka sötétjében. A családom már éhezett, ruháim, bútoraim a Bizományiba vándoroltak, mert adnom kellett, hogy ne fenyegessenek, ne szidjanak és verjenek. Adnom, mert milliomos lettem én is, mint háromezer-há rom - százharminckettő társam. Jelenleg egesz családommal egy szerény, de nem huzatos liftaknában húzó- iom meg, két pléddel fejenként — egy alulra, egy felülre — és már nem törődöm azzal, hogy szidnak-e, vernek-e? Kajevác néz le a liftaknába és leköp, miközben azt kiáltja utálkozó hangon: — Te mocsok, hát ezt telte veled a pénz? Képes vagy ide bújni, hogy gyarapítsd a tőkéd, mi? Sajnos m& ’ könnyeim sínese• nek. Csak egy lottószelvényem. Az öttalálatos. Odaadom a. gyereknek. Ki kell mennie...
