Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-05 / 261. szám
Halálos végű verekedés a munkahelyen Mennyit ér az özvegyásszony háza ? Kártérítés az el nem végzett munkáért ítélt a Legfelsőbb Bíróság Egy termelőszövetkezet két sertésgondozója kocsmai szórakozás után ittasan ment be a tsz-be, hogy a sertéseket megjárassa és megetesse. Munka közben vita támadt közöttük, amely veszekedéssé, majd verekedéssé fajult, s ennek során egyikük a mosíékkeverő- vel a társát úgy fejbe vágta, hogy a szerencsétlen ember agyroncsolás és koponyatörés következtében másnap meghalt. A támadót a büntetőbíróság elítélte. Az elhunyt özvegye kártérítési pert indított férje halálának okozója és a tsz ellem A járásbíróság a merénylőt kártérítésre és havi életjáradék fizetésére kötelezte, míg a szövetkezettel szemben a keresetet elutasította. Fellebbezés után a megyei bíróság álláspontja az volt, hogy az eset munkahelyen, mur Végzés közben, tehát a munkával bizonyos összefüggésben történt, a kárért a tsz a támadóval együtt egyetemlegesen felelős. Törvényességi óvásra az ügy fe Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a járásbíróság ítéletét helybenhagyta. A határozat indokolása szerint a mezőgazdasági termelőszövetkezet kártérítési felelőssége attól függ, hogy a károkozás a termelőszövetkezet gazdálkodása körében történt-e? A verekedés és ennek következménye- fcéppen a testi épségben való károkozás, sem közvetlenül- pem közvetve nem tartozik a tsz gazdálkodása körében vég- Eett munkához. A kár a verekedő felek egymás közötti fegyelmezetlen magatartásának és cselekményének a következménye. Egymagában az, hogy a verekedés és az emberölés termelőszövetkezeti munkahelyen és a tsz-nek végzett munka közben történt, a szövetkeret kártérítési kötelezettségét nem vonja maga után, Túlzott volt a vételár Egy tsz megvásárolta egy özvegyasszony és kiskorú gyermeke házát. A 212 000 forintról szóló adásvételi szerződést ez elnök, az egyik vezetőségi tag, a főkönyvelő és két segédkönyvelő írta alá. A tsz közgyűlése azonban a vételárat nagynak találta, ezért a szerződést nem hagyta jóvá mire a szövetkezet a pénz kifizetését megtagadta. Ezek után a háztulajdonosok a tsz ellen pert indítottak. A járásbíróság előtt a szövetkezet azzal védekezett, hogy a megállapodást nem arra illetékes vezetőségi tagok írták alá, tehát érvénytelen. Hangoztatták: h szerződés csak a közgyűlés jóváhagyása esetén válhatott érvényessé. Felhozták még azt is, hogy a vételár túl magasnak bizonyult, a ház valóságos értékével nem volt arányban. A járásbíróság a védekezést és érvelést nem fogadta el, s a szövetkezetei a 212 000 forint megfizetésére kötelezte. Fellebbezésre a megyei bíróság szakértőt hallgatott meg, s ennek véleménye alapján a szövetkezetét 140 00Ö forint kifizetésére kötelezte. Óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elnökségi tanácsa elé került, amely a megyei bíróság ítéletét helybenhagyta, A határozat indokolása rámutat, hogy a szóban forgó szerződés nem szorult közgyűlési jóváhagyásra. A polgári törvénykönyv értelmében azonban, ha a szolgáltatás és ellenszolgáltatás közt feltűnően nagy értékkülönbség mutatkozik, a bíróság az aránytalanságot a szerződés megfelelő módosításával megszüntetheti, de a szerződést hatályában fenntarthatja; Hogy. valamely esetben az eredeti állapot helyreállításának, vagy a szerződés módosításának van-e helye, ezt mindkét szerződő fél érdekeinek szem előtt tartásával kell eldönteni. Ebben az esetben irányadó, hogy a közgyűlés azért nem adta beleegyezését, mert a vételárat túlzottnak találta, azonban lényegesen alacsonyabb összegért hajlandó volt a házat megvásárolni. Ebből pedig az következik, hogy reális ár mellett a szerződés hatályban tartása a szövetkezetre nem jelent érdeksérelmet. A háztulajdonosok eljárása jóhiszemű volt: ajánlatukat úgy tették meg, hogy* a vételár megállapítását a szövetkezet szakértőjének becslésére bízták és a szerződés fenntartásához még alacsonyabb vételár mellett is ragaszkodtak. Ezek után helyes a megyei bíróság ítélete, amely a vételárat — szakértői vélemény alapján — módosította, a feltűnően nagy aránytalanságot megszüntette, de a szerződést hatályában fenntartotta'. Csak a közgyűlés dönthet Egy tsz-tagot, aki húsz holdat vitt be a szövetkezetbe, a közgyűlés 8800 forint kártérítés fizetésére kötelezett, azzal az indokolással, hogy kezdettől fogva nem vett részt a közös munkában és ezzel a szövetkezetnek kárt okozott A határozat hatályon kívül helyezéséért a tsz-tag bírósághoz fordult Keresetében elpanaszolta azt is, hogy kétévi földjáradékát visszatartották. Elmondta: amikor a szövetkezetbe belépett, közölte: súlyos betegsége miatt nehéz fizikai munkát nem tud végezni. A járásbíróság orvosszakértőt hallgatott meg, aki megállapította, hogy a tsz-tag — idős kora és betegsége miatt — munkaképtelen. Ezek után a járásbíróság a sérelmezett közgyűlési határozatot hatályon kívül helyezte, egyben megállapította, hogy jogellenesen jártak él, amikor a földjáradékot visszatartották. Fellebbezésre az ügy a megyei bíróság elé került, amely a keresetet, mint elkésettet, elutasította. Törvényességi óvásra ebben a perben is a Legfelsőbb Bíróság foglalt állást. Megállapította, hogy a tsz-tag a közgyűlési határozatot harminc napon túl, tehát elkésve támadta meg. A szövetkezet közgyűlése olyan határozatot hozott, hogy aki a rábízott parcellát nem műveli meg, tehát helyette mással kell megműveltetni, a költség a tagot terheli. A határozattal kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kimondta: a tag kötelessége a közös munkát legjobb belátása szerint végezni és legalább az előírt munkaegységet teljesíteni. A törvény azonban nem tartalmaz olyan jogszabályt, hogy az el nem végzett munkáért a tag anyagilag megterhelhető, ez csak akkor történhet1 meg, ha önként vállalja. Egyébként csupán kártérítésre kötelezhető. Tisztázni kell tehát, hogy a tagot megillető földjáradékból a kártérítés összegét milyen alapon vonták le. Ugyanis ebben az esetben kártérítési határozatról van szó, de a közgyűlésnek minden alkalommal minden taggal szemben külön- külön kell ilyen határozatot hoznia. Ha a közgyűlés ilyen konkrét határozatot nem hozott, az ügyet a szövetkezet vezetőségének kell visszaadni, hogy abban közgyűlési határozatot kérjen. Csak ezek után lehet érdemben dönteni. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a járás- bíróságot új határozat hozatalára utasította; H. E. ' Tallózás egy panaszkonyvben j —————— Válaszok a panaszok mellett Figyelmeztették a vezetőt Ellenpanasz — Az áthúzott dicséret Mi történik akkor, ha az étteremben ülő vendégnek lejárt szavatossági idejű palackozott sört szolgálnak fel, akkor, ha az illető észre is veszi, és ha a panaszkönyvet sem hagyja ki a játékból? „Nem történik semmi az ég egy világon” mondanák a pesz- szimisták a mottót. — Amikor' beírta a panaszkönyvbe az észrevételét várta a választ gondolta, hogy kap választ? — Magam sem tudom. Ügy a lelkem mélyén, de nem fogadtam volna le egy forintba sem, mert veszteni még egy forintot sem jó. A statisztika szerint ezek lennének a leggyakoribb válaszok egy ilyen kérdésre. S amikor R. Pál megkapta a választ a hivatalos pecséttel, bizonyára jólesett, hogy észrevételét válaszra méltatták. Persze, az is lehet, hogy megsajnálta az étterem vezetőjét, mert... „Az üzem vezetőjét felelősségre vontuk, írásbeli figyelmeztetésben részesítettük...” — olvashatta. S úgy két hét távlatából (a panaszokra a válaszok két hét alatt futnak ki) már megenyhül az ember még akkor is, ha „a Lottó családi sör szavatossági ideje 12 napja lejárt. Szinte ihatatlan volt...” Tallózzunk a hatvani MÁV- állomás Utasellátó Éttermének panaszkönyvében. 1965. júniusától származnak ebben a kötetben a bejegyzések. Inkább dícséretkönyvnek lehetne nevezni, mert több benne az ehhez hasonló mondat: „Kitűnő, előzékeny, gyors kiszolgálás...” vagy: „Budapesti lakos vagyok, már sok helyen megfordultam, de ritkán tapasztalható olyan kitűnő.. Természetesen a jóra is válaszolnak az illetékesek, csak sokkal rövidebben (két-három sorban) és természetesen diszkréten. — Hogyan intézik a pana— Uram, én magát évek óta figyelem... így tehát elismerheti, hogy megállapításom önre nézve nem hebehurgya, nem a pillanatnyi ellenszenv diktálta elhamarkodott vélemény; hanem évekre épülő, mondhatnám tudományos megállapítás. Uram, ön egy neveletlen fráter... — Én, de hát miből gondolja? — Uram, én évek óta rendszeresen és udvariasan megemelem a kalapom, esőben, hóban, jégben, s ön évek óta esőben, hóban, jégben annyi udvarias áldozatra nem képes, hogy viszont emelje vacak kalapját. Ergo: ön egy udvariatlan fráter. — Uram, ön téved. Én nem egy udvariatlan, hanem egy teljesen kopasz fráter vagyok esőben, hóban, jégben és a kalapom alatt. Kezet ráztak, az egyik kalapot emelt, és most a másik is akart. — Uram, egy világért se emeljen kalapot.±Még itt-megfázik nekem... (-ó) szokat? — kérdeztük az étterem vezetőjét. — Felküldünk minden egyes bejegyzést a mi megjegyzésünkkel ellátva a miskolci központunkhoz. A válasz közvetlenül a központ küldi ki a panaszosnak. Minden egyes panaszhoz szépen hozzáillesztve fekszik a válaszok másodpéldánya. Egyik panasz: 25 percet várakoztam. Válasz: Az üzletvezető figyelmét felhívtuk, hogy gondosabban ellenőrizze a felszolgálók munkáját. Másik panasz: Fél órát várakoztunk — (az egyik oldalon). „Ellenpanasz” (ugyanaznapi dátummal): Negyedóra alatt kiszolgálták őket, láttam. A szomszéd asztalnál ültem — (a következő oldalon). A válasz: Utastálat készítettünk egy nyolctagú asztaltársaságnak, és ennek elkészítése 15 percet vett igénybe. Utána Önöket is rögtön kiszolgáltuk. Az „ellenpanaszosnak’’ van igaza. Mert nem minden igaz, ami panasz (az egyik oldalon) és vannak még tárgyilagos emberek, (a következő oldalon). Még egy panasz: miért nem szolgálnak fel korsó sört. A válasz: a kulturáltság elve a pohár, vagy az ü.eges sör mellett szól. De a vendég külön kívánságára van lehetőség a korsó sör megrendelésére is. Az üzletvezető válasza: csak' speciális sör-éttermekben szolgálnak fel mindenhol korsó sört, Pesten is. Az egyik oldalon nevetésre ingerlő beírás: „Dicsérettel írok a felszolgálásról”, ez a mondat erélyesen áthúzva és alatta: „Visszavonom! Elnézést kérek az előbbi dicséretért!” A legutolsó két bejegyzés még válaszra vár (október 31-éri írták be), de azt hiszem, hogy a válaszadók még a hagyományos két hetet sem fogják betartani, mert kinek ne lenne erre kellemes válaszolni: „Az egyszerűbb étel is jobban esik itt.” Mert „változnak az idők, változnak az emberek” és változik, javul a felszolgálás nap mint nap. (—vits) Leik es MIHÁLY : 23. Lábas honvédet — amióta előzetes letartóztatásba helyezték — csak most hívatta Pikó százados kihallgatásra. A katona közönyösen ült előtte. A nyomozó egy fényképet vett elő a fiókból és mesz- eziről megmutatta a letartóztatottnak. — Mit szól ehhez a nőhöz, Lábas? A katona, fejének mozdítássá nélkül a képre pillantott. Néhány másodpercig nézte, majd reszelés hangon megszólalt: — Csinos. — Csak ennyit mondott. Pikó a képre tekintett. — Igaza van — állapította meg. *— Mikor találkoztak utoljára? Lábas a felelet előtt sokáig fcsendesen nézegette a nyomozót. Váratlanul visszakérdezett: — Mennyi az ön fizetése, százados elvtárs? — Miért érdekli? — Csak. Gondolom, tisztességes pénzt kap. Engedje meg, hogy minden gúny és rosszin- lat nélkül megjegyezzem: ne fecsérelie rám az idejét... — 4MíPUJíMG 1965. november 5., péntek Nyugodtan beszélt, majd hozzátette: — Vagy ézeket az órákat vonassa le a fizetéséből... Pikó mosolygott. — Meglehet, majd gondolkozom rajta. Egy levelet vett elő és átadta a katonának. — Az öné. Szerelmes levél. Valaki nagyon epekedik maga után. Tudja, hogy ki írta ezt? Egy tízéves úttörőlány. A katona szuszogott. — Öröm a százados elvtársnak, ha engem kínoz? Pikó maga is érezte, hogy elvetette a sulykot. — Nézze, Lábas e 1 v tá r s, ne értsen félre. Eszem ágában sincs szórakozni. Van néhány dolog, amit el kell mondanom önnek. Remélem megérti és segítségemre lesz. Talán félórát beszélgettek. A katona sokszor kérdezett közbe, néha fel-felugrott a székről idegességében. — Tehát önt ma a bíróság életfogytiglani börtönre ítélte. Ezt holnap reggel megtudják az alakulat katonái — fejezte be a diskurzust Pikó. — Értettem, százados elvtárs! — vágta vigyázzba magát a katona, és csillogó szemmel, széles mosollyal kért engedélyt a távozásra. Az ajtóból még visszafordult: — Százados elvtárs... — szólt bizonytalanul. — Tessék, Lábas elvtárs?! — ... nem lehetne... szóval, mivel is tetszett az elején kezdeni? — Nos!? — Hát, hogy gyújtsak rá... Pikó nevetett. A katonának nyújtotta a cigarettatárcáját és az öngyújtóját Előttük az üveglapon huszonnégy darab cigaretta sorakozott, felirattal felfelé. A vékonyka cigarettapapírokon szürke, feltehetően ecsettel rajzolt időközben előhívott, furcsa, titkos számcsoportok váltak olvashatóvá. A számok ilyen sorrendben sorakoztak: — ... 31 1 12 volt az elsőre festve, a másodikon 66 8 11, és sorban a következőkre: 84 4 6, 117 1 4, 143 2 1, és így tovább. — Világos! — jegyezte meg az egyik desiffírozó — ecsettel dolgoztak, hogy ne sértsék meg a papírt. — Na, Elek elvtárs — for— Vigye csak, vigye, az egészet! — kísérte ez ajtóig Lábast. — Kísérje az előzetest a fogdába! — szólt az ajtóban várakozó fegyőrre. A laboratóriumban négy-öt szakértő dugta össze a fejét. dúlt Pikó az egyik főhadnagyhoz —, most mutassa meg, mit tud! Elek főhadnagy azonban nem tudott semmit sem megmutatni. Órákig törte a fejét, de semmi épkézláb gondolat nem jutott az eszébe. Késő éjszaka volt már, amikor pihenni tért. Sokáig feküdt hányát az ágyon, nem tudott elaludni. Egyszer csak — felesége óriási ijedelmére — rugóként pattant fel a fekhelyéről. A telefonhoz rohant. Hívta az ügyeletet. — Mi az öreg lakásának a telefonszáma? — kérdezte. Lázas sietséggé) tárcsázott. Sűrű bocsánatkérések közepette elmodta, hogy eszébe jutott valami. Az alezredes nem győzte megnyugtatni, hogy sorolja csak nyugodtan, hiszen még 6 sem aludt. — Alezredes elvtárs — hadarta Elek — arra gondoltam, hogy ha két fél, egymástól távol titkos közleményt akar váltani, erre kitűnő módszer, ha megállapodnak egy könyv címében. Mondjuk Kipling: A dzsungel könyve. És szépen írják a levelet: 25 3 12. Ez azt jelenti, hogy a huszonötödik oldal, harmadik sor, tizenkettedik betű ... — és így tovább. Mit szól hozzá, alezredes elvtárs? És a könyv címét csak ők tudják ... — Hm. Igen, Feküdjön csak le. Jó éjszakát. — dörmögte az alezredes, majd hozzátette: — Aztán két óra múlva... várjon csak... nem kettő, másfél óra múlva jelentkezzék nálam, odabent. Akkorra legyenek kéznél az összes, rendszeresen vett, eddig meg nem fejtett rádióközlemények. Na, jó éjszakát. (Folytatjuk) fiatalok Megérdemlik a dicséretet. Ez a rövid mondat nemcsak az elismerést tartalmazza, hanem hosszú hónapok munkáját is sejteti. Gyöngyösön a Kassai utca és a környékének a rendezettsége a bizonyíték a fenti megállapítás realitásához. Bizonyítéka annak, hogy a lakók, közülük is a fiatalok, mennyi eredményt érhetnek el, ha a szándék tettekben nyilatkozik meg. Rendben tartják az utcát, az átmenti sávokat virággal ültetik be, játszóteret alakítanak ki, gondozzák azt minden hivatalos kötelezettség nélkül, saját elhatározásukból, hogy környezetüket széppé, rendezetté tegyék. Ennek a körzetnek Hegedűs Lajos a tanácstagja, akinek szorgalmát, ügyszeretetét példaként emlegetik a városi tanács végrehajtó bizottságán rak vezetői is. <5 pedig szíve-* sen hivatkozik munkatársaira, a körzetben lakó fiatalokra, úttörőkre, mivel a parkosításban, a játszóterek megépítésében és rendben tartásában tőlük kapja a legtöbb segítséget. A körzet lakói tulajdonképpen magukért tették mindazt, amivel szebbé tették környezetüket. Önzetlenségnek mondjuk-e magatartásukat? Lehet, hogy nem mindenki minősíti így, de az eredmény mégis egyértelmű: gondozott területek, tisztaság. A lelkes fiatalok megérdemlik a dicséretet. (—őr)
