Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

Talajfúrók a Tisza közepén Kiskörénél megkezdődtek a második tiszai vízlépcső építésének előkészületei Űj lan termek és óvodák a gyöngyösi járásban A gyöngyösi járás egyes köz­ségeiben a természetes szapo­rulattal járó növekedés, a ré­gebbi oktatási intézmények avultsága szükségessé teszi azok bővítését és korszerűsíté­sét. Éppen ezért a járásban Abasáron, Atkáron, Domosz- lón és Gyöngyösorosziban több mint egymillió forint be­ruházással 2—2 új tanterem­mel bővítik az általános isko­lákat, Domoszlón pedig 240 ezer forintos költséggel poli­technikai műhelyt építenek. — A közelmúltban Márkáz köz­ségben átadott óvoda után még ez évben átadásra kerül a gyöngyössolymosi 50 szemé­lyes új óvoda, ami részben KÖFA-alapból, részben pedig állami támogatásból készül. Hosszú idő után hamarosan befejezik a nagyrédei kétszo­bás nevelői lakások építését, amellyel négy pedagóguscsa- lád részére biztosítanak ké­nyelmes otthont. Az építkezések meggyorsí­tását nagyban elősegíti, hogy az érdekelt községek lakossá­ga jelentős társadalmi munká­val járul hozzá a mielőbbi be­fejezéshez. Gyöngyösorosziban pl. a két űj tanterem alapozá­si munkáit mintegy 60—70 ezer forint értékben teljes egészé­ben a község lakossága vé­gezte el, de hasonló támoga­tást kapnak az építők a járás többi községében is. Dr. S. J. Meddig ésszerű ? A történelmi múlttal rendelkező városok nemcsak patina* hangulatot árasztanak, hanem éppen a távoli múlt miatt ter­heket is cipelnek magukkal. A régi városrészek lehetnek ro­mantikusak, de elavultak is. Ha pedig elavultak, pusztulásra vannak ítélve. A szanálás azonban sok mindenen múlik, úgy is mondhat­nánk, nem olcsó mulatság. Ha úgy határozzuk meg, hogy min­denekelőtt pénz kérdése, akkor elsősorban az épülő lakások számára gondolunk. Szóval: bonyolult városrészek szanálását. Mindez igaz Gyöngyössel kapcsolatban is. Gyöngyös régi város, a régi városrészek, pedig hihetetlenül elavultak. Nem is kis területekről van szó, hiszen a kis zúgutcácskák könyök­lő házainak száma kétségbeejtően magas. A szanálás gondja tehát hatványozott. Tudott dolog, hogy a lebontásra kijelölt városrészeken felújítási, fejlesztési feladatokat végezni több mint könnyel­műség. Ügy is mondhatjuk: ablakon kidobott pénz. A kérdés csak az. meddig ésszerű az észre hallgatni, hol kezdődik az a szociális állásfoglalás? Mi indokolja azt, hogy az ilyen része­ken bokáig érő sárban kelljen ősztől tavaszig járniok az ott lakóknak, egymástól nagy távolságban pislákoló utcai lámpák fényében boiorkálniok hazafelé, száz métereket csúszkálni, vagy bukdácsolni az úttalan utakon a legközelebbi kútig, ha vízhez akarnak jutni? És a felsoroltak csak kiragadott példák. Meg kell találni az ésszerűség határait. Előfeltételként a szanálás időpontját kell meghatározni, nehogy a holnap elké­szített, cementlapokból álló járdát holnapután felkel jen szedni, az aránylag olcsó köves utat csak egészen rövid ideig lehessen használni. De ahol már évek óta nem tettünk semmit a fejlő­désért a majdani szanálás miatt, és ahol ez a szanálás csak a távoli jövőben válik esedékessé, ezeken a részeken nem sza­bad a legminimálisabb igényeket a bűvös szóval megkerülni: szanálás. Gyöngyösön már született néhány ésszerű intézkedés: a fő útvonalakhoz csatlakozó mellékutcákban így építettek járdát és utat egyszerű, de célszerű megoldással. A török kori utcácskák és házacskák lebontására ugyanis csak hosszú évek múlva kerül sor. De hogy az ésszerűség ellen a jó szándék következtében még véletlenül se véthessünk, ehhez a régi városrészek szaná­lásának időpontját kell először meghatározni. (—ár) Balesetek a mezőgazdaságban Az ötlet Egy költő, azon szomorkod- ván, hogy semmi jó ötlete nincs, erdei sétája közben egy tisztásra ért, amelynek két ol­dalán egy-egy bükkfa állt. Az egyik fa csúcsán a napfény ragyogott, a másik fa árnyék­ban volt. XlPUJSiG 3 Kommunisták detésüket teljesítik. Igazi kommunista másképp nem is tud élni, csak munkában és küzdelemben. Pedig sokan fel­morzsolódtak közülük. Beteg­séget szereztek, kimerültek a rengeteg munkában. A személyi kultusz éveiben egy részüket kikezdte a gyanakvás. S a jó szívvel végzett munkáért meg­hurcoltatás, megalázás volt a jutalom. Miközben ők szétosz­tották emberségüket, ridegség­gel, meg nem értéssel találkoz­tak. Néhányuknak szemére hányták, hogy nem tanul, el­marad a fejlődéstől. De vala­kinek tartania kellett a frontot, amikor a tudásra éhes nép ta­nulni özönlött. A legerősebbek, a legharcedzettebbek ugyan ebben is állták a versenyt. Nem restelltek akár őszülő fejjel, a napi munkától fárad­tan sem iskolapadba ülni, megszerezni a tudás szép ha­talmát. Akadt közöttük, aki megté­vedt munka közben és olyan is, aki elherdálta a bizalmat. De a csapat mindig elég bátor és erős volt ahhoz, hogy a hi­bákkal szembenézzen és kija­vítsa azokat. Állják és kérik a bírálatot, kritikus..szemmel fi­gyelik önmagukat és egymás dolgait is. így töltődnek fel a leszűrt tanulságok erejével. Azzal a sok tanulsággal és ta­pasztalattal, melynek mai, ki­egyensúlyozottabb életünket i>- köszönhetjük. Nem különös emberek. Akad közöttük is, aki elfárad, ideig- óráig kedvét veszti. De a leg­jobbak nem ismerik a kiábrán­dulást, mert nagyon szeretik az életet, szeretik és megértik az embereket. S bárhogy is sűrű­södjenek a gondok, nem enge­dik legyőzni magukat. Töretle­nül küzdenek tovább egymásért' és az új társadalomért. Kékesdi Gyula kül alkotni, építeni. Hány kommunista mondta már el az évek során, ha pihenésre fi­gyelmeztették: „Ha mi elkez­dünk pihenni, hogyan tovább?” Pihenni ugyan szükséges dolog gs mindenkinek kijár, aki a nagy munkában elfáradt. Még­is érthető ez a vélekedés. Ho­gyan is jutna tovább fejlődő világunk, ha azok megtorpan­nának, akiknek a kedvet kell szítaniuk, akiknek arra kell vigyázniuk, hogy ki ne hűljön az építés láza. A kommunista társai számára is erőforrás. Nemcsak az a forítos, hogy ő legyen képes megújulni a nagy tettek idején, de tartalék erő­vel, optimizmussal is kell ren­delkeznie, amelyből másoknak is jut. Fejlődésünk sodrában igen gyakran kedvtelve vesszük sor­ra eredményeinket. Űj váro­sok, erőművek, modern gyá­rak, termelőszövetkezetek látá­sa gyönyörködtet. Dicsérjük az építőket, a kőművest, a szere­lőt, a szövetkezeti parasztot. Arról azonban ritkán esik szó, hogy a kommunisták, ez • a harcedzett csapat milyen orosz­lánrészt vállalt és vállal a nagy munkából. Hiszen szívük és tehetségük legjavát adva állnak az üj világ bölcsőjénél, vágyaikat, forradalmi életük minden szép álmát beleépítik új hazánk falaiba. S hogy az nem nagyobb ál­dozatvállalás, mint a többi építőé? Talán a család tudná a legjobban megmondani. A feleség, aki maga viselte a gondokat. A gyerek, aki késő estig hiába várta apját, any­ját, mert az sokszor még fia, lánya betegágya mellett sem tölthetett el egy-két órát ren­geteg teendője miatt. A kommunisták nem várnak köszönetét azért, amit tesznek. Nem a kitüntetés, nem a hála, nem az egyéni boldogulás hajt­ja őket, hanem forradalmi kül­Már több mint két évtizede épül hazánkban az új társadal­mi rend, fejlődik, gyarapodik, alakul új arcú országunk. Jó és rossz napok váltották egy­mást a két évtized során, öröm és gond egyaránt akadt. De az építők, a jó ügy katonái soha­sem voltak egyedül. Nem kel­lett segítség nélkül állniuk a sarat. Előttük járt a párt, ve­lük egy sorban küzdöttek a kommunisták. Egy sorban a néppel. Vállal­ni a tettek nehezét, példát ad-, ni a munkában, mutatni az irányt, szítani a kedvet, talpra állítani a csüggedőket. Ez a kommunisták hivatása minden időkben. Pedig ők sem valami­féle különös emberek. Nem csalhatatlanok. Emberek, mint mások, tévednek és botladoz­nak is. Mégis messzebbre lát­nak másoknál, mert forradal­mi elmélet az iránytűjük. Még­is ők bírják legjobban a har­cot, mert több bennük a hit, a bizalom. S a csüggedés óráiban megújulnak a közös nagy erő­forrásból, a párt erejéből és tapasztalataiból. Ezért van erejük a gondok élén menetel­ni. ezért vállalhatnak sok-sok áldozatot. Kommunistának lenni any- nyit jelent, mint vállalni a je­len és a jövő közös terheit, tö­rődni a mások dolgával, cipel­ni a közösség gondjait. Ez a kiállás eleve feltételezi az ön­zetlenséget, az áldozatvállalást. S a felelősséget is, amelyet a kor minden valamire-való em­bere kell, hogy vállaljon a je­lenért és a jövendőért Ez a nagy munka, ez a meg­alkuvást nem ismerő magatar­tás belső izzású embereket kö­vetel. Olyan embereket, akiket a tettek kényszere hajt, a be­csület, az élet és az emberek szeretető vezérel. Csak ilyen érzésekkel és elvekkel lehet helytállni, szinte pihenés nél­gad el, ha gépen ül, vagy fo­gatot hajt. Ezt sajnos, csak itt teszi meg a vezetőség. Váratlanul jött a hideg idő és a fagyos éjszakákon fáz­nak a traktorosok, mert ke­vés gépen található vezető­fülke, nem kapnak védőru­hát a hideg ellen. Sok traktoros a „hideg ellen” iszik, elfelejti, hogy az ital mi­lyen káros hatással van az idegrendszerre. Elég egy pilla­natnyi késlekedés és megtör­ténhet a baj. Ez a veszély kü­lönösen fennáll az egri járás­ban, ahol nappal is akrobati­kus ügyesség kell, hogy a me- , redek dombokat, hegyoldala­kat megszántsák. Az egerszólá- ti Béke Tsz meleg csizmát, ru­hát hozatott a traktorosoknak, az andomaktályai Búzakalász Tsz-ben viszont régi probléma a megfelelő öltözet biztosítása. Alig hihető, de az ipar nem gyárt vezetőfülkéket a trakto­rokra. Egy budapesti kisiparos készít ilyet, horribilis összegért, Kevés szövetkezet tud ezért 15 ezer forintot fizetni. A pótko­csikon nincs ülés, a rakodó- munkások életveszélyes körül­mények között utaznak. Ebben a járásban is jelentő- . sen növekedett az utóbbi évek- * ben az erőgépállomány. Az vi- íszont nagy mulasztás, hogy ez- ízel egyenes arányban nem nö- !< rekedtek a biztonságtechnikai í berendezések és az óvófelszere­I lések. Noszva jón arra is van példa, hogy a meglévőket is ki­szerelik. A trágyaszóró bizton­sági tengelykapcsolóját „egy­szerűsítették”. Munka közben eltört a csapszeg, a fogaskerék ezután elnyírta a hidraulikiá- ,, hoz vezető csövet és könnyen 5 megsérthette volna életveszé­lyesen is a traktorost. i Tavaly az egész évben 151 í baleset volt a járásban, 3478 ? munkanap-kiesést okozott. Az ) idén az első fél évben 85 bal­hését volt 1510 munkanap-kiesés-- ysei. Szeptemberben hét bal-- ? eset volt és ebből 259 munka- $ nap-kiesés keletkezett. Ebben a h hónapban már eddig is több 2 mint egy tucat baleset történt, ásókkal több, mint tavaly. A • h legtöbb oka ittasság, felelőtlen- ~ í ség, figyelmetlenség, hozzá nem 3} értés... Traktoros tragédiák, •»amelyek nem történtek volna •) meg, ha a megelőzéssel, az it­tasság, a felelőtlenség elleni t küzdelemmel többet foglalkoz­atnának. Ha a gépekkel is, a • traktorvezetőkkel is többet tö-’ , srődnének. c2 (P. E.) ^ .1 akinek nincs megfelelő gyakor­lata, de az ilyen súlyos vétsé­gekért alig vontak felelősségre valakit. Ittasság, felelőtlenség, figyel­metlenség, hozzá nem értés... Ezek a legjellemzőbbek. Min­den mezőgazdasági üzemben van rá példa, és nem különbek az egri járás termelőszövetke­zetei sem,, ahol az elmúlt he­tekben a tavalyinál is több bal­eset — köztük halálos is — elő­fordult.. Adatainkat, a megfi­gyeléseket ebből a járásból vet­tük. Vizsgálatunk alkalmával megállapítottuk, hogy az egyik termelőszövetkezetnél a traktorosok 90 százaléka fogyasztott kisebb, nagyobb mértékben szeszes italt. Ez a vádló kijelentés szep­tember 7-én, az egri járási egészségügyi és mezőgazdasági bizottságok összevont ülésén hangzott el. Miért isznak a traktorosok? — „Ettől elmúlik a fáradt­ság”, kínálják a pohár italt. Ilyenkor .nehéz ellenállni a csábításnak. Verpeléten a Dó­zsa Tsz határozott intézkedéssel vetett gátat az italozásnak: megbüntetik azt, aki italt fo­ŰJSAGHÍK: Oravecz Lőrinc vontatóvezető, szajlai la­kos, figyelmetlenül vezet- j te a szajlai Búzakalász Tsz erőgépét és az leszaladva az útról, felborult. A veze­tő súlyos sérüléseket szen­vedett és a vontatóban tíz- ■ ezer forintos kár keletke­zett ... i Nem történt volna meg, ha ... és innen folytatódna a mondat, de nagyon kevés példa van arra, hogy a baleset okait kielemeznék, azokból okulná­nak a termelőszövetkezeti és gépjavító állomási traktorosok, vagy a gépek üzemeltetéséért felelős vezetők. Ezt mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy a jegyzőkönyvek mindig ugyan­azokat az okokat említik: fi­gyelmetlenség, műszaki hiba és ittasság. Ismétlődő okok, ame­lyek ellen nem küzdenek elég­gé a mezőgazdaságban, meg­előzésükre semmit, vagy csak minimális energiát fordítanak. A traktorosok általában mun­kakezdés előtt fogyasztanak szeszes italt. Ezt hivatalos rendőri jelentésekből olvashat­juk. A traktoros úgy indul munkába, hogy a gépet műsza­kilag nem ellenőrizték, vagy I olyan ember ül a traktorra, A költő a homlokára csa­pott, hazament és írni kezdett. Mély érzések — Te uszkár... — szólította meg a pók a kutyát — meg tudnád nekem mondani, miért van az, hogy az emberek me­séiben minden állat szerepel, csak éppen én nem, a pók...? — Nagyon egyszerű ez... — válaszolt az uszkár —, azért, i mert az érzékeny emberek szá-j mára undorító az, ahogyan te a hálódat gyámoltalan áldoza-'t taidra kiveted és aztán ugrás­ra készen állsz, hogy rájuk' vesd magad és felfald őket! — Sajátságos ... — mondta a pók —, hiszen az én áldoza­taim csak férgek és én azzal, hogy pusztítom őket, jót teszek az embereknek... — Ejnye, pók! — morgott az uszkár. — Éppen ezt értik meg olyan nehezen! Fordította: Antalfy István álló fa felsóhajtott, ekképpen: — Ö, igen... nálunk is úgy van, mint az embereknél... Rám nem süt a nap, téged pe­dig testvérem, kedves melegé­vel simogat... A költő meglepődött a hal­lottakon, de még jobban, ami­kor a másik fa válaszát hal­lotta: — Igazad van, de hadd folytassam a hasonlatot ... Tégy te is úgy, mint én az em­berektől tanultam: ne állj mozdulatlanul a helyeden, ha­nem emelkedj magasabbra, a többiek fölé! A költő, amint nézte az elé­je táruló képet, egyszer csak hangot hallott. Az árnyékban Október hagyományos őrség- i váltást jelent a Tiszán. Az ön- , tözőmunkások, partépítők, ha- jósok helyét elfoglalják a ha- ! lászok, élezik szerszámaikat az erdőmunkások, a jéglékelők. Megjelennek a nádvágó brigá­dok, a rőzsegyűjtők. Az idei ősz más látványosságot is pro­dukál, mint a megszokott őszi kép. Kiskörétől néhány kilo­méterre égnek meredő, magas íuróállvány ^ékeskedik a folyó közepén. — Pontonokra helyezett fú­rótorony látható itt — mutat te nagy testű, lomha szerkezet­re — Karcagi Gábor, a Kö- zép-Tisza vidéki Vízügyi Igaz­gatóság főmérnöke. — Ez már* egyik megelőző fontos vizsgá­lata az épülendő második ti­szai vízlépcsőnek. Az ÉM Közmű- és Mélyépí­tő Vállalatának szakemberei meglehetős biztonsággal mo­zognak az úszó alkalmatossá­gon. A Diesel meghajtással . működő fúrószerkezet nagy robajjal és tempós gyorsaság­gal dolgozik. A vízállás most alacsony, hamar eléri a víz alatti talajt. — Kiskörétől egészen Abád- szalókig végzünk kutató fúrá­sokat — magyarázza a brigád vezetője, aki sok-sok évet el­töltött már ebben a szakmá­ban. Általában húsz méter mélyre hatolunk le a meder­fenéktől számítva. A külön­böző rétegekből talajmintákat veszünk. Ezek laboratóriumba kerülnek majd. Megállapítják a talaj rétegeződését, szilárd­ságát, az altalaj teherbíró ké­pességét. Erre a műveletre azért van szükség, mert a víz­lépcső építési munkáinál a ta­laj összetétele határozza meg a statikai feladatokat. A talajfúrók kora reggeltől késő délutánig a ködlepte Ti­sza felett dolgoznak, mintegy előhírnökeiként a nagy nép- gazdasági beruházások munka- folyamatát végző több száz fő­nyi munkásgárdának. — A Tisza II. vízlépcső — az eddigi program szerint kö­zös nagy vállalkozásban épül — újságolta Karcagi Gábor. Ez érthető is, hiszen a Tisza vize akkora területet borít majd be, mint a Balaton egyharmada. Az elsődleges fővállalkozó a Duna és Tisza vidéki Vízügyi Létesítmények Beruházási Iro- dája lesz. Ezenkívül számos! vállalat társul majd a nagy « volumenű,munkához. A Kö-. zép-Tisza vidéki Vízügyi Igaz-! gatóság gépesített földmunka- \ termelő brigádjai például a ‘ talaj mozgatásnál kapnak igen í nagy és jelentős feladatot. í A beszélgetésből még csak j nagy vonalaiban bontakozik ki j a természet átalakítását szol-j gáló, az öntözéses gazdálko-: dás jelentős kiszélesítését elő-' segítő nagy szocialista létesít-, mény körvonala. Ez érthető is,! hisz ezer, meg ezer apró és1 nagy feladatot kell elvégezni. I Ahhoz, hogy egy ilyen létesít-1 mény pénzügyi alapja, kivite-i lező kapacitása, jól képzett: munkásgárdája precízen meg­legyen, jó összhangra, mértani pontosságú kooperációra, az elvek és tervek pontos össze­egyeztetésére van szükség. A második tiszai vízilépcső „had vezetősége’.’ november elején ül majd össze Szolno­kon, s ekkor minden bizonnyal egy igen nagy lépéssel köze­lebb kerülnek a végső megál­lapításhoz. Kiskörétől, ahol a kanyar­gós, a Bükk-hegység vizét szállító egri patak a Tiszába torkollik, csaknem Abádsza- lókig új színt vált néhány év múlva a természet.1 A jelenleg még meglehetősen sivár, az aszálytól sokat szerfvedő terü­leteken új tenger hullámzik majd. A vízlépcső által felfo­gott folyó vize újabb ezer és tízezer holdak öntözését teszi lehetővé Heves és Szolnok me­gyében egyaránt. A nagy nép- | gazdasági beruházás, a kivite­lezésre fordított milliók soka­sága megtérülő befektetés. Az aszály sújtotta mezőgazdasági vidék évente több tízezer va­gonnal nagyobb termést pro­dukál majd a népgazdaságnak. Endrész Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents