Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-02 / 258. szám

Heti tizenegy híradó NYILATKOZTAK A FILM- ÉS A TV-HÍRADÓ VEZETŐI Egy évtizedese, csupán egy híradót, mint a „nagy filme- is ad hírt Azt mondhatom, íháten egyszer láthatott a kö- sek” a játékfilmet. A heti hír- hogy a többi szocialista ország- zönség híradót — az, aki el- adón kívül van világhíradónk, ban konzervatívabb a Filmhír- went a moziba. sporthíradónk és ifjúsági hír- adó, mint nálunk. A nyugati Ma már egy héten tízszer is adónk is. Harminckét ország- híradók sem jobbak, illetve tel- •wan híradó, sőt el sem kell gal van kapcsolatunk, tagjai jesen más jellegűek. Francia- menni, bejön a szobába, a tv- vagyunk a Nemzetközi Filmhír- országban ötféle, az NSZK-ban vei együtt S aki ezzel nem adó Szövetségnek. Filmet háromféle híradót készítenek, elégszik meg, megnézi a mozi- adunk filmért, így szerezzük a mozitulajdonos választja ki, ban a filmhíradót is. külföldi anyagainkat. A nyu- melyiket akarja vetíteni. Álta­A Tv- és a Filmhíradó tévé- gatiak politikai jellegű filme- Iában nem politikai jellegűek, fcenységéről nyilatkozott Sop- két nem vesznek át, hanem hanem színes anyagok, sokszor ■törd János, a Filmhíradó fő- az úgynevezett színes, érdekes színes filmen. Mi mást irányt szerkesztője és Márványi dolgokat. iGyörgy a Tv-híradó főszer- jkesztő-helyettese. az Hogyan definiálná a Tv­és a Filmhíradót? Milyen szervezettel dolgoznak? Soproni János: a Filmhíradó, jahogy mi előszeretettel nevez- (zük: képes, politikai hetilap, távírón, vagy kábelen. Filme- ' Kifejező eszköze a film. Rend- két is bőven kapunk. S itt van- kívüli tömör, képi fogalmazás- nak munkatársaink is... Ne- sal dolgozunk. Egy-egy híradó künk gyorsaknak kell lennünk, vetítési ideje 10—11 perc. Két rendező, hét operatőr és há­rom újságíró dolgozik szerkesz­követünk. M.: Ezen a jelenlegi tv- híradó-formán nem változta­tunk. Csupán azt tervezzük, hogy a műsorkezdő ötperces híradást is képekbe formáljuk. Szeretnénk, a második kiadá­sunkat 22 órára stabilizálni. A Napi jegyzetet a híradóba il­lesztjük, képi illusztrációval. Sokat segítene, ha a birtokunk- s ez nagyrészt a fejlett techni- ban lenne már a mágneses magnószalaggal működő kép­űi.; Híreink alapanyagát MTI-től telexen kapjuk, vagy­is a szöveget. Az állóképeket a tv-fotó, vagy a külföldi képe­ket az UPI telefotó szolgálata adja a londoni központból kép­kán múlik. (tőségünkben. Márványi György: A Tv- ftátadó képes, politikai napilap, két kiadásban. A tv óriási szer­— Hogyan fog fejlődni Tv- és a Filmhíradó? rögzítő berendezés, a képmag­nó. Hallatlanul gyorsak len­nénk akkor: például az Euro­már félóra múlva sugározhat­nánk. (berkovits) .kei juauasuaii. a i.v uxmai íici- S* Hosszú távlatra nem ke- ... 1n . . -„„„„át vezetőn belül teljesen önállóak szítünk terveket. Igyekszünk a VIZln 19 órakor átvett anyaga Vagyunk. Húsz újságíró, tíz magazin stílust továbbfejlesz- már félóra miíivn snpározhat.- opatőr, két rendező és 11 vágó teni. Aktualitástól független dolgozik nálunk. Nagyobb az anyagokat adni, mert a tv úgy- apparátusunk, mint a Filmhír­adóé, de hát mi naponta két­szer is jelentkezünk. Egyszerre tíz stábunk is járja az országot Sofőrjeinket szinte már min­den faluban ismerik. Negyven tudósítónk — amatőrünk is Van szerte az országban. *— Milyen sajátosságok kü­lönböztetik meg a két hír­adót egymástól? Soproni: Szeretjük hangoz­tatni, hogy új stílus ösvényét tapossuk. Ezt nevezzük hibrid Stílusnak, magazinnak, vagy tárcának. Nem híreket adunk, hanem információkat. A híre­ket eseményszerűen magazin­ná, tárcává kerekítjük. A Film­híradón érződik, hogy készí­tették; „csinált” a híradónk. Kénytelenek vagyunk mindig Újat keresni^ hiszen már maga á Tv-híradó léte is konkurren- feiát jelent a számunkra. Márványi: A Tv-híradó sok­jai gyorsabb. Mi híreket adunk, csupán másodpercekig foglalkozunk egy-egy esemény­nyel: ezek aktuálisak, mozgó­képben. i— Hogyan készülnek a híradók? Súgni nem tud, de puskázni nem leheti Hogyan tanít a Didascalia ? ERDEKES GÉPET szerkesz- mi sem bizonyítja jobban, elnyerte formáját, vagy még tett Palásti Tibor, a hatvani mint például a nyáron saját újabb kísérletezések következ- iparitanuló-intézet szakokta- költségén utazott le a szegedi nek? tója. A programozott oktatás- nyári egyetemre, hogy az ok- — Természetesen. A papír­ra épült, írógép formájú és tatógépekről szóló előadásokat szalag mellé esetleg diafüm, nagyságú kis gépet Didascaliá- meghallgassa. A gépet bőröna- így a humán tantárgyak okta- nak, magyar útmutató gép- ben hordja Pesttől Szegedig, tására is felhasználható. A Hatvantól Egerig, hogy taná- visszajelző berendezés gondolj csókát kérjen, társakra talál- kodtat, vagyis ha a tanuló nek nevezte el a készítője. Elöljáróban annyit elmondunk róla, hogy súgni nem tud, de jón. Egyelőre csak puskázni nem lehet az ősz- gyik... tályban ... — Hogyan lehet felhasznál­ni az oktatásban és mit tud a Didascalia? A választ a gép szerkesztője adja... — Először is azt szeretném erre va­— A PROGRAMOZOTT ok­tatásnak megfelelően egy pa­pírszalagon vannak az előre elkészített példák, feladatok. Az óra megkezdésével a ta­nuló megnyomja a program­elmondani, hogy ez nem szén- ^(jagoló gombot és a feladatot záció. Ha szabad így mondani, az „oktatógép-tudomány” ma még nagyon kezdeti, kísérleti állapotban van. Nem akarom megoldani, távol áll tőlem, csupán magam is oktató va­gyok és érdekel, foglalkoztat a probléma. így született meg ez a kis gép ... Mielőtt megismernénk, hogy mit is tud a Didascalia, még elmondjuk, hogy a 32 éves, rendkívül szerény fiatalember „civilben” harmadéves mate­megláthatja a gép ablakán. Puskázni nem lehet, mert a példáknak, feladatoknak csak a végeredményei vannak a szalagon, így a gép rákénysze­ríti a tanulót, hogy önállóan oldja meg azokat, és ha kész, egy gombnyomás után az ab­lakon megjelenik a feladat helyes végeredménye, így el­lenőrizheti önállóan készített munkáját. — Mi történik, ha a tanuló nem tudja megoldani a fel­matika-fizika szakos hallga- adatot? tója az Egri Tanárképző Fő- — A tanárt a gép nem he- iskolának, időt, fáradságot nem lyettesíti. A tanuló vagy se- világban ma még nagyon kéz kímélve évek óta foglalkozik gítséget kér a nevelőtől, vagy deti stádiumban folyik. Na- az oktatógép szerkesztésével. a programfüzetből megnézi a gyen sok kísérletezést, tervez- Érdeklődését a téma iránt feladat megoldásához szüksé­megakad, nem tudja megolda­ni a feladatot, akkor a gép je­lez a tanárnak... — Mit mond a gépről a pe­dagógus? Dr. Kovács Vendelt< az Egri Tanárképző Főiskola pedagógiai tanszékének taná­rát kérdeztük meg... — MINDENFÉLEKÉPPEN figyelemre méltó a fiatal kar­társ tervezgetése, hozzáállása az iskolai oktatáshoz. A gépet inkább az általános iskola fel­ső tagozatán, vagy a középis­kolákban lehet az oktatásba bekapcsolni. Előnye a progra­mozott tankönyvekkel szem­ben, hogy a tanuló nem tud puskázni, megnézni a könyv­ben a feladat megoldását, ha­nem magának kell megoldania azt. Ez pedig nagyon jelentős. — Természetesen az oktató­gépekkel való tanítás szerte a S.: Egy-egy érdekesebb hírt, vagy eseményt feldolgozunk. Munkatársaink kimennek a helyszínre, de sokszor keresünk hozzá archívanyagot a régi fil­mek között. Már mondtam, hogy mi is éppúgy készítjük a Szombat este — vasárnap este Szepesi itt... Szepesi ott... tűnőén használta fel a most gal mát, de megnövelte az efíaj- Szepesi mindenütt. Sportnyel- már kézenfekvőnek tűnő lehe- ta filmek tulajdonképpeni ér­ven szólva: szombaton este a tőséget: a kép és a hang együtt, telmét: a logika játékos lehe- ,.Szombaton estében” legjobb annyi, mint az azonos helyszín, tőségét. Buzáné Fábri Éva és formában „futott” — szó sze- A szombati esti műsor valóban Deák István, a rendező Deák rint is — a rendkívül sokolda- intim, közvetlen, sőt családias Ivánnal és az operatőri gárdá­id Szepesi, aki egyetlen pillanat- és bennfentes hangulatot te- val — nekik sem lehetett köny- ra sem lankadó magabiztos- remtett a televízió és közönsé- nyű dolguk! — sikeres és a Sággal, könnyedséggel vezette, ge között, — gondoljunk itt maga nemében emlékezetes konferálta és szerepelte végig csak a karácsonyi program szombat estét varázsoltak a né- műsort. próbájára, avagy arra az egy- zők elé. abban, szerű „trükkre”, amikor a ka- A vasárnap esti „Finom kis hogy ez a szombat este valóban mera egy pillanatra „műsor börtön” sajátos fanyar humo- jól sikerült, hogy könnyed, közben” mutatja, hogyan óva- rával a jobb angol filmvígjáté­toskodik be a stúdióba Szepesi kok közé tartozik, se nem mu- György, hogy vezethesse a kö- lasztja el, ha kicsit is, de meg­vetkező műsorszámot, — a fricskázza a nagyképű hadse­a majd háromórás Nem kis érdeme van fesztelen hangvételével, ötletei­vel merészen próbálkozott új lehetőségekkel is. A vacsora-meghívás ötlete, Leder felügyelőt. amely egyben az új tévé-előfi­zetők köszöntése is volt, leg­alább olyan ízlésesnek bizo­reget, s az unatkozó hölgyek Az, hogy „egyszerű” ember- naív—jő szándékú gyülekeze­tő!, írón keresztül a kriminális- teit. Maleczky Oszkár — Delly táig szót kaptak a nézők a kri- Rózsi és Melis György közre­nyult, mint a Hungária ét- mi-film közben, hogy már elő- működésével — „művészport­lapja, s a másik telefonötlet ■ Fónay Márta televíziós kapcso­lata a cigányzenekarral — ki­zőleg és á végén is jósolni, vé- rója” gazdag színskálával mu­leményt lehetett mondani, — tatkozott be. kissé ugyan elvette a film íz- (gyurkó) ges logikai lépéseket. Egy 30 tanulóból álló osztályban a nevelő nem tud minden gye­rekkel egyszerre foglalkozni. Biztosan van 5—6 gyerek, aki oda sem figyel a magyarázat­ra. A gép nem osztja meg a figyelmet, a tanulóknak gon­dolkodniuk kell, de elősegíti az anyag egyes logikai lépései­nek bevésését, megszilárdítá­sát. Tehát a gép ismerj a fe­ladatot, sőt azt is tudja, hogy a tanuló mennyi idő alatt oldot­ta meg. — Ahány tanuló, annyi gép? — Igen. — A Didascalia már végleg getést követel még. De ered­ményeket csak így lehet elér­ni, ha vannak, akik dolgoznak, próbálkoznak az újjal. Annak csak külön örülhetünk, hogy megyénknek is van egy olyan kísérletező embere, aki már hozzá is fogott. A gép jelentő­ségéről ínár szóltunk. Ha a szerkesztője tovább próbálko­zik vele, néhány év múlva újabb eredményekről adhat majd számot... Tehát a Didascalián még van mit tökéletesíteni, de ezt Palásti Tibor is tudja. A figyelmet azfonban már így is megérdemli. Koós József Nyolctanerős iskola, tízezer könyv, 213 rádió, 25 tv A község kulturális fejlődé- termes iskolában nyolc nevelő sével foglalkozott legutolsó tanít. ülésén a Hevesvezekényi Köz- A falu lakói nagyon büsz- ségi Tanács. kék a szép könyvtárukra, Az ülés részvevői, a község amelyben tízezer könyv van, lakói örömmel nyugtázzák, s naSyon népszerű az olvaso- hogy az elmúlt évek alatt je- mofa'om’ amelyet az is bizo- lentős fejlődés történt Heves- hogy az. olvasótábor nap­vezekénvben ro1 napra no­y 1963-ban a faluban mindösz­1945-ben a községben mind- sze 196 rádió és tíz televízió össze 199 lakás volt, ma pe- volt. Ma 213 rádió és televízió dig 356. Űj, modern, a kultu- van. rált életnek megfelelő lakások Űj falu született és új em- épültek. A kéttantermes isko- berekké formálódtak az elmúlt la helyett ma már az öttan- évek alatt a hevesvezekényiek. MIHÁLY : 20. Pikó érdeklődéssel nézeget­te az iskola folyosóját díszítő ügyes kis rajzokat. Labdázó gyerekek. Egy kislány galam­bot röpít. Alatta az írás: Bé­ke. Aztán csendélet, és megint csak galambok, gyerekek, vil­lamos, hóember. Béke, béke, béke. Valamelyik osztályban József Attila-verset szavaltak. Zsuzsika jött. Megállt Pikó előtt: — A bácsi hívatott? — kérdezte kíváncsi szemekkel. — Igen! Gyere, sétálunk egy kicsit — fogta meg Pikó a ke­zét, de a kislány erélyesen visszahúzta. — Nem! — mondta határo­zottan. — Miért nem? — csodálko­zott a nyomozó. — Anyuka mondta, hogy Idegennel nem szabad sétál­ni. A százados mosolygott: — Látod ez igaz. Maradjunk hát itt És anyuka azt nem mond­ta, hogy idegen lakásba sem szabad felmenni? — De azt is mondta — né­zett rá a kislány. 4 MÍPVJSAO 1865. november 2-, kedd És Pikó századossal ekkor olyan valami történt, ami ed­digi nyomozói gyakorlata so­rán még soha nem fordult elő. Zavarba jött „kihallgatás” közben. Sajnálta szégyenbe hozni ezt a kedves gyereket. — Zsuzsika — köszörülte meg a torkát —, a napokban te a Petőfi Sándor utcában ... — Nem! — kiáltott fel Zsu­zsika akaratlanul, és ijedten elhallgatott. Pikó a gondolataiba mélyedt, majd a kislány vállára tette a kezét. — Ugye, te már úttörő vagy ? — kérdezte. — Igen. — Hogy is szól az úttörőfo­gadalom hetedik pontja? — Az úttörő mindig igazat mond — hadarta a kislány. — Na látod — korholta a nyomozó. A gyerek lehajtotta a fejét. Elpirult. Rövid ideig tartó té­továzás után halkan szepegte: — Igen, mert egy néni meg­kért ... hogy beteg a keze, és nem tud írni... és lediktálna egy levelet... de az is benne van a fogadalomban, hogy az úttörő, ahol tud, segít! — és ismét bátran a százados sze­me közé nézett. — Persze, ez természetes — nyugtatta meg Pikó. — Volt még valaki a lakásban ? — Egy bácsi. Mindig köhö­gött. Ö is beteg... — vála­szolt készségesen a gyerek. — És miért nem akartad ezt mindjárt elmondani? — Mert olyan furcsákat kel­lett írni... szerelem, meg ilyesmi — pirult el a kislány. — Mondták is, hogy pe szólj róla senkinek? — Igen, a néni kérte... Mert szégyelli, hogy a keze olyan beteg ... — Azelőtt, vagy azóta ta­lálkoztál velük? Láttad őket? — Nem, egyszer sem! — Jól van, Zsuzsika, derék gyerek vagy! — dicsérte meg Pikó, majd búcsúzóul hozzá­tette: — Aztán tudod-e; hogy van még egy ide vonatkozó pont az úttörőélet törvényében, amiről eddig nem beszéltünk? Tudniillik az első: „Az úttörő hű gyermeke hazánknak, a Magyar Népköztársaságnak”. A kislány értetlenül nézett a távozó férfi után ... A közelgő gyorsvonat húsz kilométerre lehetett az állo­mástól, amikor a figyeléssel megbízott nyomozó elhatároz­ta, hogy megvizsgálja a sín alá helyezett csomagot. Már meg is beszélte a tűzszerésszel, hogyan lehetne feltűnés nélkül elvégezni a munkát, amikor a felüljáró felől pályamunkások csoportja közeledett. A mun­kások két csoportban jöttek, mögöttük néhány lépésre le­maradva. vállán lapáttal ma­gányos férfi bandukolt. Ami­kor a kritikus talpfához érke­zett, hirtelen megállt, körül­nézett és a sínre hajolt. A talpfa alá nyúlt, kiemelte a cigarettásdobozt. Zsebre vágta és a többiek után sietett. A nyomozók feszült figye­lemmel kísérték minden moz­dulatát. A csoportvezető in­tézkedett: — Lemegyek a rendőrségre telefonálni. Maradjatok rajta. Ha valami történik, küldjétek értem a kocsit. Néhány perc múlva ismét az alezredessel beszélt. — Tudja meg, ki az illető, kikkel tart kapcsolatot, és a szokásosakat — utasította az alezredes. — Az ügy kezd egy­re érdekesebb lenni. Minden lényeges dologról jelentést ké­rek! Amint a nyomozó elhagyta a rendőrség épületét, a gép­kocsijukba ütközött. Társa ak­kor ugrott ki a kocsiból: — Rágyújtott! — Abból a dobozból? Biz­tos? —• Abból! Biztos! Értetlenül bámultak egy­másra ... Valter honvéd leadta a sza- badságos levelét a századügye­letesnek, aztán egyenesen az elhárító tiszthez sietett, de az nem tartózkodott a laktanyá­ban. Idegesen várakozott a vasrácsos ajtó előtt, talán egy órát is, amíg a parancsnok ar­ra jártában megszólította: — Kire vár az elvtárs? — A hadnagy elvtárssal sze­retnék ... mervedett vigyázz­állásba a katona. — Nincs bent. Nem is tudom, mikor jön vissza... — Az baj... — szökött ks Valter száján. — Miért? Sürgős? Valter közelebb lépett a pa­rancsnokhoz, mély lélegzetet vett: — Őrnagy elvtárs jelentem, nagyon sürgős! Ha nincs bent a hadnagy elvtárs, önnek kell elmondanom ... Az őrnagy meglepetten vé­gigmérte: — Jöjjön ... Néhány perc múlva a pa­rancsnok kocsija elrobogott a hadnagyért... A katonai elhárítás központ­jában az alezredes alig győzte regisztrálni az egymás után befutó, váratlannál váratla­nabb jelentéseket. — A Valter-vonal álljon lé! Az asszonyokat kellő kioktatás után küldjék haza. A helyőr­ség KISZ-szervezete még ma este rendezzen teadélutánt a községi kultúrházban a helyi fonodával közösen. Az érde­kes katonák legyenek tagjai annak a csoportnak, amely részt vesz a teadélutánon. A szokásostól eltérően, kimenőt kell adni azoknak a katonák­nak. Tehát sétálhatnak is a községben. A jelet hagyják az oszlopon, a rejtett levélszek­rényt fokozottan figyeljék. A pályamunkástól , azonnal ve­gyék el a cigarettát, mielőtt az egészet elszívná, és hoz­zák, amilyen gyorsan csak le­het, a központi laboratórium­ba — intézkedett az alezredes megszakítás nélkül. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents