Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1965-11-05 / 261. szám

A CSKP Központi Bizottságának határozata Változtatások a csehszlovák népgazdaság irányításában és tervezésében PRÁGA (TASZSZ) A csütörtöki csehszlovák la­kokban megjelent a Csehszlo­vák Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának határozata b minisztériumok és kormány­szervek struktúrájában eszköz- lendő változtatásokról. A hatá­rozatot a Központi Bizottság november 3-i plénuma fogadta el. A határozat rámutat arra, hogy a változtatásokat a nép­gazdaság irányításának és ter­vezésének új rendszere teszi szükségessé. A CSKP Központi Bi­zottsága kötelességévé te­szi a kormánynak — mondja többek között a határozat —, hogy a népgazdaság irányítá­sánál főként az ötéves és en­nél hosszabb népgazdasági ter­vek kidolgozására, a vezetés gazdasági ösztönzőinek fel- használására. a befektetések hatékonyságának emelésére, a nemzetközi gazdasági kapcso­latok bővítésére fordítsa a fő figyelmet. A határozat megállapítja, hogy a központi vezető szer­vek eddigi felépítése, munka- módszere és munkastílusa nem felel meg a korszerű szükség­leteknek, és ez teszi indokolt­tá a plénumon elhatározott változtatásokat. A Központi Bizottság szük­ségesnek tartja, hogy a lehe­tő leggyorsabban megoldják az új nagykereskedelmi árrend­szer kidolgozásának kérdését is olymódon, hogy az árak a gazdasági vezetés hatékony és objektív eszközévé váljanak. Külkereskedelmi téren foko­zott figyelemmel kell kísérni a világkereskedelmi árak hatá­sát a termelésre és az eddigi­nél hatékonyabb kapcsolatot kell teremteni a termelés és a külkereskedelem között. Wilson új rhodesiai javaslatát aggodalom final fogadta a munkáspárt is Wilson miniszterelnöknek azt a javaslatát, hogy kérdez­zék meg Rhodesia népét, elfo- gadja-e Smith ajánlatát a füg­getlenség alapjának, aggoda­lommal és elégedettlenséggel fogadta a munkáspárt mérsé­kelt szárnya is. Tizenegy munkáspárti kép­viselőből álló csoport határo­zati javaslatot nyújtott be, amely szerint Rhodesia népé­nek megkérdezését négy nél­külözhetetlen feltételhez kell kötni: 1. A jelenleg betiltott politikai szervezetek nyíltan, szabadon és megfélemlítés Kozmosz 95! ESEMÉNYEK — soi^okhcui ALGÍR: Algírban Bumedien, a forra­dalmi tanács elnöke fogadta a szovjet küldöttséget, amely Jan Pejve, a Legfelső Tanács Nemzetiségi Tanácsa elnöké­nek vezetésével érkezett az al­gériai jubileumra, valamint a katonai küldöttséget, amelynek vezetője Zaharov marsall, a szovjet fegyveres erők vezér­kari főnöke. WASHINGTON* Tage Erlander svéd minisz­terelnök kilencnapos látogatás- i ira az Egyesült Államokba ér- i kezett. Erlander Washington- . ban Humphrey alelnökkel és : Rusk külügyminiszterrel foly- : tat megbeszéléseket 1 RABAT: A marokkói országos diák- szövetség közleményt adott ki, fe ebben mint a qemzeti fel- szabadítási mozgalom ellen irányuló támadást ítélte el Mehdi Ben Barka marokkói nacionalista vezető elrablását. A diákok követelik, hogy a (francia kormány foglaljon ál­lást ebben az ügyben, derítse fel, és büntesse meg a merény­let szervezőit PEKING: Kovanov orvostudós vezeté­sével Pekingbe érkezett a Szovjet—Kínai Baráti Társa­ság küldöttsége, amely részt vesz az októberi forradalom évfordulóján rendezett ünnep­ségeken. PHENJAN: A koreai katonai fegyver­szüneti bizottság keszoni ülé­sén a koreai—kínai fél tiltako­zást jelentett be amiatt, hogy az amerikaiak október havá­ban többször is súlyosan meg­sértették a fegyverszüneti fel­tételeket a demilitarizált öve­zetben. A hónap folyamán több mint 1200, egyedül októ­ber 27-én pedig több mint 300 lövést adtak le automata- és egyéb fegyverekből a demilita­rizált övezetre. BUKAREST: Ion Gheorghe Maurer, a Ro­mán Minisztertanács elnöke, az osztrák kormány meghívására hivatalos látogatást tesz Auszt­riában. A látogatásra novem­ber második, felében kerül sor. nélkül hirdethessék nézeteiket. 2. A letartóztatott vagy inter­nált politikai vezetőket bocsás­sák szabadon. 3. Az egész mű­veletet ellenőrizze olyan szer­vezet, amely nem áll Rhode­sia jelenlegi kormányának el­lenőrzése alatt. 4. Azok, akiket megkérdeznek, legyenek in­kább reprezentatív jellegűek, mint azok, akiknek jelenleg választójoguk van, (t.i. attól tartanak, Wilson megelégedne azzal, hogy az úgynevezett népszavazást azokra az afri­kaiakra korlátozzák, akiknek jelenleg választójoguk van). A javaslatot Ennals, a ten­gerentúli segélyügyek minisz­terének parlamenti titkára kezdeményezte, aki Wilson szerdai beszéde után kérte, hogy a ház a napirend félbe­szakításával azonnal vitassa meg a rhodesiai kérdést, de a házelnök elutasította a kérel­met. A javaslatot aláírta 11, általában középutasnak tartott munkáspárti képviselő, köz­tük hat miniszter parlamenti titkára. Jason Moyoy a Zapu londoni képviselője pártja nevében visszautasította Wilson javas­latát, hangoztatva, hogy „A nép megkérdezésének indítvá­nyozása puszta szemfényvesz­tés. Mindenki jól tudja, Wil­son is, hogy az afrikaiak nem akarnak függetlenséget a je­lenlegi 1961. évi alkotmány alapján. Miért pazarolnának időt a népszavazásra? Az afri­kaiak már tartottak népszava­zást 1961-ben, amikor fenntar­tás nélkül visszautasították az alkotmányt és azóta is állan­dóan ellenzik azt. Ezért síny­lődik 18 000 afrikai börtönben, vagy internálótáborban, ezért hirdettek szükségállapotot és ezért ítéltek halálra 27 afri­kait. Rhodesia népe többségi uralmát követel általános vá­lasztójog alapján. Itt a legfőbb ideje, hogy az angol kormány teljesítse kötelességét, biztosít­sa a demokratikus többség uralmát”. A Daily Worker megjegyzi, hogy mielőtt megkérdezik a népet, akar-e diktatúra alatt élni, előbb meg kell szüntetni a diktatúrát. Elénk érdeklődést keltett Londonban Wrathall — rhode­siai pénzügyminiszter váratlan rendelete, amely minden áru- behozatalt minisztériumi enge­délytől tesz függővé, hivatkoz­va a rendkívül nagy méretű árubehozatalra, amely súlyo­san terheli Rhodesia devizatar­talékát. Ezt a lépést csak a függetlenség egyoldalú kimon­dása után várták Londonban, a City-ben azonban úgy tud­ják, hogy rhodesiai kereskedők gazdasági bojkottól tartva nagy árukészleteket igyekeznek fel­halmozni, aminek következté­ben Rhodesia valutatartaléka az elmúlt két hétben 28 millió fontról 24 millióra zuhant. Sú­lyosbítja a helyzetet az a tény, hogy a tartalék túlnyomó ré­sze angliai értékpapírokban van befektetve, amelyeket az angol kormány megtorlás ese­tén befagyaszthat. elsősorban az Európában állo­másozó taktikai atomfegyvere­ket illetően. Az atomfegyverek fizikai ér­telemben vett közös birtoka, amit az MLF-terv irányozna elő, a mostani megfontolások­nál mindenesetre távolabbi jö­vőbe tolódnék ki, — folytatja a Welt — Az atom-társasviszo- nyok e formája csak a harma­dik fokozatban érlelődnék meg, ekkor azonban már nem korlátozódnék csak középható­sugarú rakétákra, mint azt az MLF-terv eredetileg előirá­nyozta. Ezzel kapcsolatban azonban Washingtonban még nem alakultak ki teljesen vilá­gos és határozott elképzelések. Jólértesült amerikai körök­ben nem titkolják — írja végül a Welt —, hogy Washington a nukleáris közös rendelkezés problémáját inkább lépésről lépésre szeretné megoldani ahelyett, hogy már rögtön el­kötelezné magát az MLF-terv mellett. Washington ezzel időt szeretne nyerni az atomfegy­verek elterjedésének megaka­dályozására vonatkozó egyez­ménnyel kapcsolatos további puhatolózásokhoz. idjárai99 sxág ellen irópai enyhüléstől kedvező értékelést adott a francia külügyminiszter moszk­vai tárgyalásainak eredmé­nyeiről. Nem kerülte el a figyelmet az amerikai vezetőkörök lázas sietsége, amellyel szervezett formában francia-ellenes tó­nust kényszerítettek politikai sajtójukra. Hasonló tünetek figyelhetők meg most Nyugat- Németországban, ahonnan a Pravda tudósítója azt jelenti, hogy valóságos »téli hadjárat” indult Franciaország ellen. Ez azt bizonyítja — állapítja meg a tudósító —, hogy Bonn ret­teg az európai enyhüléstől, hi­szen az enyhülés megfosztaná Nyugat-Németországot atom­fegyverkezésének utolsó érvei­től is. A szovjet sajtó szerint Bonn minden eszközzel szeretné le­téríteni Franciaországot az európai biztonsághoz vezető útról — sietősen készítik e'ő Schröder külügyminiszter pá­rizsi útját. A szovjet—francia közeledés lesz egyik témája egyébként a közelgő Erhard— Johnson találkozónak is. sekkel való együttműködés megjavítására”. E lépcsőzetes terv három fokozatból állna. Az első fokozatot az jelente­né, hogy újra fogalmaznák a „Nyugat-Európának szóló atomgaranciát” és ezzel elé­be mennének az NSZK kíván­ságainak. Az ezzel kapcsolatos tanácskozásokat a McNamara által javasolt nukleáris bizott­ságban folytatnák. Ennek kere­tében Washington nyugat­európai szövetségeseit fokozot­tabban beavatná a jelenleg ér­vényes atomstratégia részletei­be, így a célpontok kiválasztá­sába, és közölné velük, hogy az amerikai elnök milyen körül­mények esetén hajlandó „meg­nyomni az atomgombot”. Az atomfegyverekkel nem rendel­kező szövetségesek eközben ja­vaslataik révén befolyásolhat­nák az atomstratégia „újra- formulázását”. A második fokozat az ame­rikai elképzelés szerint a tény­leges együttműködés elmélyíté­sét hozná, s ennek során az Egyesült Államok bizonyos fo­kig megosztaná nyugat-európai szövetségeivel az atomfegyve­rek fölötti rendelkezési jogot is, „Téli he Franciaon Bonn retteg az ei MOSZKVA (MTI): Couve de Murville moszkvai látogatásának nyugati vissz­hangja élénken foglalkoztatja a szovjet közvéleményt, amely megelégedéssel vette tudomá­sul, hogy mind De Gaulle, mind pedig a francia sajtó 2 1965. november 5., péntek 1931. fagyos novembere. A kubikusok a Teleki téren ül­nek, meg ácsorognak és — várnak. A pipa régen kialudt, a dohány íze is kifakult belő­le. Meleg élteit mór csak a szagáról ismerik az Alföld népeinek kubikus-telepeiről idesereglenek. A kolbász, a szalonna ritka vendégük. Most már csak kenyérrel te­tézik a kenyeret és úgy sze­lik, a hüvelyk- és mutatóujj közé szorítva. Jó, ha só akad a kenyérre. De a legjobb, ha egyáltalán kenyérre telik. Mert nagy sora van a ke­nyérnek. Miatta jöttek gyalog­szerrel, maguk előtt tolva a' talicskát, Békésből, Csong- rádból, a Jászságból, Csanád- ból ide. Pestre körül-körül- szimatolván a nagy várost, mintha ostromra készülné­nek. A bandagazda el-elnéz a vállakózóhoz, de földmun­ka sehol sem akad. És leta- nyáznak a csapatok a Teleki téren. Itt vannak. Várnak... vár­nak ... Hosszú, keskeny a táboruk. Hátuk mögött a zsibvásár, arcuk előtt a Ke­repesi temető. Sok a detektív. A Teleki téren sok a lopott áru, az or­gazda, a besurranó tolvaj és a zsebmetsző. Ezért is sok a detektív. A legnagyobb ré­szük, mégis a kubikus-vona­lat tartja megszállva. — Ecsém — mondta nemrég egy nagy hasú, nagy bajuszú parasztruhás ember, zsíros kalapját félrevágva — Ecsém, hé... GERGELY SÁNDOR: „Off a munkást keresik.. ” — Jó, jó — feleltem és rá­mosolyogtam a detektívre — Rossz a kosztümje, felügyelő úr.... Ezt a nagy hasút többet nem láttam ott. Sovány, agyonéhezett kubikusok kö­zé nem való ilyen rossz ala­kú kopó. Jöttek helyette má­sok. Talicskával, rongyosan, piszkosan ... Volt úgy is, hogy egyszerre nyolc álkubi­kus ténfergett, fülelt a szeren­csétlen, agyonkínzott embe­rek között. De hamarosan ki­tudták őket magúk közül a földmunkások. Más volt a szaguk, a szavuk. Később csak postás, vagy vasutas ruhában ólálkodtak a hekusuk. A Társadalombiztosító pa­lotája előtt is táboroztak. A Teleki tér és Fiumei út sar­kán összetömörülve állnak, ülnek subájuk és süvegük alatt. Az ég ólmosszínű, fúj a szél, az őszutó hideg, de az emberek állnak-ülnek rendü­letlenül. Kevés cókmókjuk a felfordított talicska alatt bú­jik meg. — Bátyám, mi lesz maguk­kal télen? — kérdem az egyik bandagazdát — Megdöglünk — felel fá­sultan az öreg. Szeme se rebben, csak néz rám elborul­tam Előttünk hosszú vanal- ben állnak a többiek. Elta­karnak bennünket a Fiumei út járó-kelő népe elől. Mint­ha véletlen volna! Vagy szán­dékosság ez? Nem tudom. Há­tunkat a lezárt árusító bódék falának vetjük és beszélge­tünk. Egyre többen és töb­ben tömörülnek össze. Akár a háborúban, ha a rajvonalat sűrítette a vezényszó. Az öreg beszél. Igen, éhez­nek. Az otthon hagyott csa­lád talán mór fel is fordult a nélkülözésektől. Levél tőlük, orinan ide. nem jön, innen oda nem megy. A postakölt­ség — ha van — kenyérre kell... De hát miért élnek ők itt? Sokáig hallgat köröttem a csapat. Nem tudnak felelni. Csak azt tudják, hogy: még élnek! Egyikük-másikuk el­megy valamilyen ingyenleves- osztáshoz. Van, aki valami alkalmi munkát fog ki, de a •nép túlnyomó többsége hóna- napok óta fia munkát se lá­tott. Senki se törődik velük. Csak a detektív... — És hol laknak? — Itt — mondják. — Itt, ahol most vagyunk. A levegőn, az esőben, a vá­sáros bódék eresze alatt. Né­ha tüzet is raknak. Ha hulla­dékfát szereznek valahol. Akkor melegednek. Néha, nagy ritkán el-eljön valaki, mérnök, vagy vállakozó, — kiemel néhány embert a cso­portból és viszi magával munkára. Már nem a kubik- méter az egység, már nem akkordban dolgoznak, hanem napszámban: egypengő-öt­venért. Ha nagyon jól megy, két pengő a napszám. Napi tizenkét órai munkáért. Mennyi ideig? Hát, egy-két hétnél hosszabb időre sose akad munka. Így aztán száz ember közül átlag nyolcán dolgoznak két hónapon át ti­zennégy napot. Most úgy egyeztek meg egymással az emberek, hogy nyilvántart­ják: ez ekkor, meg ekkor már dolgozott. S addig nem nyúlhat újra munkához, amíg a többi nem dolgozott. De már fél éve tart a sor. És a fél év előtti dolgozó még min­dig vár a tíz-tizennégy újabb munkanapra. Hogy miért nem mennek haza? Minek? Otthon sincs munka. Lehetőség se. — Üjságírók is jönnek ide — dünnyög a bandagazda. — Fényképezőgépet is hoznak. Minden hónapban írnak ró­lunk. Megírják, hogy: derék magyarok így, derék magya­rok úgy... Keresnek rajtunk az írással, a fényképezéssel, de gondolják magukban: amíg a kubikosság étlen- szomjan, mint a kivert ku­tya, koncot vár, addig nincs baj, se az újságíróknál, se a kenyéradó gazdáiknál, a bankoknál, a gyáraknál, a földesuraknál. De egyszer, ha már nemcsak titokban ká­romkodunk, hanem megsu- hintjuk a csákányt. ... Azt, igen a csákányt — s rám néz; szeme száraz, villogó. Megkérdem az embereket: bejárnak-e a Földmunkásszö­vetségbe? Nem, nem járnak. Újságot olvasnak-e? ... Néha, ha kap­nak valakitől. Olvasták-e Ká­rolyi Mihály: „Tiétek a föld” — című kis könyvét? ... Nem felelnek, csak összevillan a szemük... Oroszországról hallottak-e újat? ... Erre sem felelnek. Szájukra titok­zatos mosoly telepszik... De az egyik mégis megszólal: — Ott a munkást keresik, itt a munkát hajszoljuk, hiába. — Ügy bizony, ott. — d8 a közbeszóló elhallgat. Már nem szól senki. A szél fúj, az eső szitál. A Tár* sadalpmbiztosító palotája tág­ján minden csöndes. A Tele­ki téri zsibogón is elcsitul a vásár A bódékat becsukták. Este elé készülődnek a fel­gyűlő lámpák. A vevők mind eltűntek már a környékről. Csak az áru áll még itt Aa áru: magyar kubikosok. Este van. A Teleki tér álom elé fészkelődik. Csak detek­tívek, meg utcai nők rajza­nak szívósan a kubikustelep körül. : Hágában látja - visszafelé sült el... a házat és könnygáz-gránáto­kat dobtak a padlásra. Dolfs azonban még robbanásuk előtt visszadobta a gránátokat és a rendőrök szeme lábadt könny­be. A tűzharc során a rendőr­ség szerint Dolfs legalább száz lövést adott le és két személyt könnyebben meg is sebesített. Végül, mikor semmiképpen sem volt hajlandó megadni magát, egy rendőr pisztollyal lőtte le. Dolfsot májsérüléssel súlyos állapotban szállították kórházba. Utcai csatc A rendőrök könnygázgrái HÁGA (MTI): Hágában valóságos utcai csa­ta tombolt: egy 27 éves fiatal­ember puskájával négy órán át sakkban tartotta a kivonult rendőri erőket — aztán őt is golyó találta. A lövöldözés úgy kezdődött, hogy egy detektív egy ezer dolláros lopás ügyében be akart hatolni Jan Dolfs 27 éves hágai vízvezetékszerelő lakásába, ő azonban golyókkal válaszolt. A nyomozó elmene­kült és a rendőrséget hívta. Az egyenruhások körülvették BONN (MTI): A Welt Washingtonból azt jelenti, hogy az amerikai kor­mány úgy akar kiutat találni a NATO atomdilemmájából, hogy egy lépcsőzetes tervet dol­goz ki „az európai szövetségé­ül Welt Jelentése: Washington lépcsőzetes atomtervet dolgoz ki Hz amerikai kormány kiutat keres a NATO atomdilemmájából MOSZKVA (TASZSZ): Csütörtökön a Szovjetunió­ban Föld-körüli pályára jut­tatták a Kozmosz 95. jelzésű mesterséges holdat, hogy a rajta elhelyezett tudományos műszerek segítségével folytas­sák a TASZSZ által 1962. már­cius 16-án bejelentett űrkuta­tási program végrehajtását. A szputnyik rátért pályájá­ra. Ideje 91.7 perc. Pályájának a Földtől legtávolabb eső pontja (apogeum) 521 kilomé­ter, a legközelebb eső pontja (perigeum) 207 kilométer. A pálya síkjának az egyenlíti síkjával bezárt hajlásszöge 4Í fok 24 perc. A tudományos berendezései mellett a szputnyikon van eg) „Majak” rádió adóberendezés amely a 20.005,, a 30.0075 és i 90.0225 mhz frekvencián mű­ködik. A szputnyik berendezései ki fogástalanul működnek. A föl di koordinációs számítóköz pontban folyik a beérkező ada tok feldolgozása.

Next

/
Thumbnails
Contents