Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-26 / 279. szám
Ámi a mindennél is több Jöttek és jönnek: Chevroleten, vagy Volkswagenen, s mesélnek, mennek ide, oda, látni, hallani, inni magukba a hazai színeket, szavakat, vagy éppen mondani, mesélni, bizonygatni; jó ... igen, nagyon jó nekik. Legtöbbjük futott, mert megijedt, vagy mert vonzotta az álom, a kocsi, a pénz, a sok pénz, amiért mindent megvehet. Nap nap után, évről évre; és sokuk már a napokat számolta, mikor indulhat, jöhet haza. És vannak, akik már nem hazajönnek, csak ide, s a szavakat is ehhez mérik. Mesélnek: kocsiról, villáról, jó állásról. A Lehetőségről, igen így, nagybetűvel, s mégis szo- ■ ongva, fájva újra és újra arra Gondolnak, ami megfogalmaz- hatatlan, s ami már nem az övék. Mi ez? A napfény a Margitsziget lombjai között, a táj a suhanó vonat ablakából, fekete kendős parasztnéni a váróterem kopott padján ülve, ismerős arcok az utcán, s ismeretlenek a villamoson; minden, ami a hazát jelenti. És ez az, amit megvenni pénzért — bármennyi pénzért is — nem lehet. „Mindent” — kocsit, lakást, jachtot, amit akarsz — igen, de ezt? Botor dolog lenne azt mondani, hogy valamikor világnak futott hazánkfiai közül sokan nem csinálták meg a — sokat emlegetett — szerencséjüket. Anyagi javaik bővebb forrásához tartják a tenyerüket. Ami itthon sokaknak évekig való gyűjtögetés eredményeként jut, az ott már régen az övék. Mégis — ez minden? Persze, vannak, nem is kevesen, akik meg is toldják ezzel-azzal azt, amijük van. A három szobából öt vagy hat lesz, a pici tejivóból hatalmas bisztró, a csöppnyi tervezőirodában való gönyedésből busásan fizetett tudományos kutatómunka; de üsse kő, dicsekedjenek. Nem irigylem. Nem nekem dicsekednek, nem azt akarják, hogy engem egyen a sárga irigység: görcsösen, sokszor már kétségbeesetten — önmagukat igazolják. Hogy jól jártak, hogy nem tették rosszul, hogy érdemes volt... Idézzek hideg — rideg statisztikákból, tanulmányokból, könyvekből? Robert Lámpán az amerikai szenátusnak készített jelentésében azt írja: „Az amerikai fiatalok jelentős része az öröklött szegénység állapotában indul neki az életnek...” Ők is tudják, hogy Eldorádóban sem megy jól mindenkinek. És hogy küzdeni, könyökölni, alázkodni, ügyeskedni kell. Taposni, ha úgy hozza a sors, s nyelni, ha a főnök reggeli mérgét kiadva, ajtót mutat, tudomásul venni, hogy a mosogatógépkezelő órabére 68 cent, ha férfi, és 55, ha — nő... Az amerikai szenátus irattárában két éve porosodik egy hivatalos vizsgáló bizottság készítette jelentés, amely e szaNőkongres zusi küldötteink Dr. Csontos Istvánná Sok vihart megélt, de nem kívülről szemlélte a viharokat, szélárnyékban, hanem a szélgóc kellős közepén. Sőt irányította is a szél munkáját, a széljárást. Akitoriban, amikor a nőmozgalomba bekapcsolódott, 1945. volt. Csontos Istvánná a Szociáldemokrata Párt nőszövetségében tevékenykedett Gyöngyösön. szervezés, tanulás, s mindemellett a „második műszak’’ az otthon, ahol egy kislány várja. „A nővérem kislányát nevelem.” Ma Gyöngyösön a városi Nőtanács tagja, a közalkalmazottak szakszervezetének megyebizottsági tagja, nőfelelősi beosztásban. Kongresszusi küldött a Nőtanács országos kongresszusán. — Speciális női problémák megoldását sürgetjük a kongresszuson, olyanokat, amelyek lehetővé tennék, hogy a nők is hasonlóképpen képezhessék magukat, mint a férfiak, ne ragadjanak a „második műszak” lélekölő munkájába, és együtt haladhassanak a férfinemmel. Ő együtt halad a férfiakkal, sőt sokszor előttük is jár. Könnyen elragadhatta volna a vihar, könnyen elveszthette volna energiáját, hiszen az első sorokban menetelt, és ez nem kis energiaveszteség. De ö erősebb volt ennél... (—vits) vakkal kezdődik: „Az öregeknek legalább a fele — körülbelül nyolcmillió ember — nem engedheti meg magának, hogy tisztességesen lakjék, rendesen táplálkozzék, megfelelő orvosi megelőző és gyógykezelésben részesüljön ..Öregség? Messze van. Akkorra majd gyűjt, szerez, ő nem jut erre a sorsra! Ha gyűjt, ha szerez, ha nem jut erre a sorsra. Sok abban az életben a — ha. A kétség, a bizonytalanság. A részletet fizetni kell, tehát hallgass. Ne figyelj a másikra, ne állj mellé, ha kiteszik a szűrét, mert ártasz magadnak vele. Tedd, amit parancsolnak. Igen, mindene megvan: pénze, kocsija, szép lakása, s mégis — valami otthon maradt. Ezért jön újra és újra haza, hátha magával viheti, s csak amikor visszatér, akkor döbben rá — ismét nélküle maradt. Vannak, kevesen, akik pénzre váltották át az érzelmeket: csörgő apró lett a hazai, lombját hullató erdő, papírpénz a műszak utáni korsó sör a barátokkal, s bankbetét a föld, a gond, az öröm, ami sajátságos, sehol fel nem idézhető, mert egyetlen helyhez, egyetlen néphez kötött, mert — magyar. Vannak — mondom — ilyenek. És vannak — sokan — akik önmagukat keresve jönnek haza. Már túljutottak a pénz bűvöletén, ami az első években elkapta őket; már tudják, nem ez a minden. Magukat keresik: a régi sétát valakivel, a régi gyárkaput, a hulló. vakolatú portásfülkével: az utcáról feliütyülű barátot... — Igen, őt, aki arról beszélt, Pityu művezető lett, Jancsi meg technikumba jár — a mama palacsintájának ízét, a Váci útra kiforduló villamost, a falu mellett futó patak vizének csillogását, madárdalt, hajnalok tehénbőgésének, malacsiví- tásának hétköznapi, de oda- kinn annyira hiányzó muzsikáját. Hallgatjuk, hallgatom őket; bólogatunk, persze, persze, mondjuk, talán irigyelnénk is mindazt, amit a magukénak mondhatnak anyagiakban, ha nem tudnánk — de tudjuk, mennyire tudjuk! — mit kell fizetniük érte. Te megcsináltad a szerencsédet, nem? Felkapja a szóra a fejét, de már visszagyűri a kibukni készülő szót, mert napokig kellene mesélnie, mondania, hogy nem, hogy miért nem. Hogy a szerencse és a boldogság nem egy gyökérről ered, hogy a pénz nem szül elégedettséget, hogy jó kocsi a Fiat, az Oppel, s mégis egy tömött villamos kedvesebb lehet. Hallgat. Talán azt számolja, mit hagyjon el, hol takarékoskodjék, mert akkor jövőre megint hazajöhet... (M. O.) Tanfolyamok a gyöngyösi járás tsz-brigádvezetői részére (Tudósítónktól) A téli időjárás beköszöntésével a gyöngyösi járás termelő- szövetkezeteiben megkezdődtek a szövetkezeti tagok és vezető beosztású dolgozók oktatásai és a különféle szakmai továbbképzések. A Gyöngyösi Járási Tanács mezőgazdasági osztálya a tél folyamán első ízben 5—6 napos céltanfolyamokat szervez a termelőszövetkezeti brigádvezetők részére. A növénytermesztés, az állat- tenyésztés és más üzemágak vezetői is részt vesznek ezen a továbbképzésen. A tanfolyam tematikájában elsősorban szakmai előadások és konzultációk szerepelnek, de emellett politikai és jogi tájékoztatókat is hallhatnak majd a részvevők. A céltanfolyamot Mátrafüre- den rendezik meg, ahol egy diákszállóban november 29-től, 1966. január 5-ig egy-egy hetes turnusban tanulnak majd a brigádvezetők. A tanfolyam a gépcsoport-vezetők oktatásával ér véget. Századokat átugorva Mongol távlatok November 26 a testvéri mongol nép történelmének egyik legjelentősebb dátuma: negyven esztendővel ezelőtt, az 1921. évi júliusi forradalom győzelmének ereménye- kónt kikiáltották a Mongol Népköztársaságot. Több mint négy évtized munkájáról vetnek számot a mai évfordulón, valójában évszázadokról. Mert négy évtizeddel ezelőtt még a feudalizmus uralkodott Mongóliában, a férfi- lakosság fele láma, vagyis buddhista szerzetes volt, akik nem végeztek termelőmunkát, bűnnek tartották a favágást, a tanulást, a termelőszövetkezetek szervezését. Abban az időben mongol delegáció járt Moszkvában. Leninnél. A szovjet állam megalapítója reális lehetőséget látott abban, hogy Mongólia nem kapitalista úton fejlődjék, hogy „átugorja a kapitalizmust.” Lenin tanácsai azóta megvalósultak, nem egészen fél évszázad alatt évszázadokat haladt előre a Mongol Népköztársaság. Nomád pásztorok országából agráripari állam lett, a feudalizmus romjaira építik gyors ütemben a szocialista társadalmat. Csupán a most véget érő harmadik ötéves terv idején iöbb mint nyolcvan xíj ipari üzemet építettek, köztük a darhani ipari-energetikai központot, amely az ulanbatori kombináttal együtt a Mongol Népköztársaság iparának első két fellegvára. Az országnak ma már 13 felsőoktatási intézete és 10 technikai iskolája van. A küszöbön álló negyedik öteves tervben az ipari termelés átlagos évi növekedése meghaladja majd a 13 százalékot. Országaink baráti kapcsolatai gyümölcsözően fejlődnek. Ennek volt nagyszerű dokumentuma a Kádár János vezette magyar párt- és kormányküldöttség idei mongólial látogatása, amely a két ország népének és vezetőinek egységét és a nemzetközi munkásmozgalom kérdéseiben való egyetértését mutatta. Érdeklődéssel szemléljük a mongol nép alkotómunkáját és kívánunk ezen az évfordulón is újabb sikereket a szocializmus építéséhez. S. T. Amit szabad Jupiternek A FEGYELMI határozat megszületett, ezt követte a fellebbezés, mivel a fegyelmileg elmarasztalt K. J. úgy érezte, hogy igazságtalanul sújtották őt a büntetéssel. Összeült a döntőbizottság :s, nemcsak az érdekelt nevelőt hallgatták meg, hanem az iskola igazgatóját is. Ezen a tárgyaláson két dolog derült ki. Az egyik: K. J. egy hét leforgása alatt kapott jutalmat jó munkája elismeréseként, és fegyelmit is kapott nevelői tevékenységével összeegyeztethetetlen magatartása miatt. A másik: azt a vétséget, amiben elmarasztalták, nemcsak ő követte el, hanem más is, mások is a tantestületen belül, de a többiek nem álltak emiatt fegyelmi bizottság elé. Tételezzük fel, hiszen csakugyan előfordulhat, hogy valaki a jutalmazást követő napokban fegyelmi vétséget követ el. Miért ne tönténhetne meg? A minden vonatkozásban kiegyensúlyozott, általában példamutatóan rendes ember sem rendkívüli lény, valamilyen oknál fogva ő is megbotolhat. Nincs ebben semmi hihetetlen. Fogadjuk el tehát, hogy a jutalmat egy héten belül is követheti fegyelmi tárgyalás. Sőt: ha valóban ok van erre, kövesse is, ne hunyjunk szemet a botlás fölött csak azért, Később, az MNDSZ városi titkára lett, majd gyöngyösi járási titkár 1950-ig. A nőmozgalom első soraiban harcolt, de még maradt fölös energiája, — tanult is. Bírói és államügyészi akadémiát végzett. A tanulásban is példát mutatott, nemcsak a nőknek, hanem a férfiaknak is. Mozgalom és tanulás összekapcsolódott életével. Az életerő és energia sohasem hagyta el. Elvégezte az egyetemet, — 1952—57 között — és ma már dr. Csontos Istvánná, a Gyöngyösi Járásbíróság ügyésze. Azelőtt ő is kereskedelmi alkalmazott volt a férje mellett — segített élettársának. — Kedvem volt a tanuláshoz. Ahogy lehetőség volt rá, megragadtam az alkalmat. Szeretek az emberekkel is fogl; kozni. Azelőtt is mindig különböző problémákkal foglalkoztam, még annak idején falujárók voltunk a férjemmel. Csodálatos az a belső fűtöttség, amelynek eredménye a •okirányú munka, érdeklődés, PARASZTNYUGDIJAS LEADÄS ELŐTT mérlegelik a sertéseket a szajlai Búzakalász Termelőszövetkezetben. A sertésszállításnál négyen dolgoznak, immár több órája is. Maga a mérlegelés néhány másodpercig tart csupán és a nyugtalan állatokat máris kiengedik előre, a karámba. Egy- egy rekeszből 23—26 szépen fejlett, 80—105 kilós sertést mérnek meg. Amikor végeztek, a karám oldalajtaján áthúzzák a mérleget, átviszik a faketrecet is. Minden kezdődik elölről. Kokovai p. Mihályt keresem. Középmagas férfi jön előre, ötven évesnél alig látszik valamivel többnek. Gumicsizmában, zsíros, kajla karimájú kalapban. Nyújtja a kezét: — Kokovai p. Mihály... — nagy tenyerét látom és arcán a sok ráncot. Közelről máris öregebb. — ... tessék. Az irodán a járadékosok között tartják nyilván, a könyvelésen a múlt hónapban is harminc munkaegységet írtak a füzetébe. Megérdemelné a pihenést ... — Pihenni? ... majd, ha már nem bírom a munkát. — Leghamarabb álltam be sertésgondozónak. Még akkor, amikor megjött a szövetkezetbe az első húsz jószág. Most már 250-et hizlalunk és hárman gondozzuk az állatokat. Reggel fél ötkor kezdünk, délután ötfél hatig tart mindennap a munkánk. Nehéz foglalkozás, mert számunkra nincs vasárnap. sem ünnepnap. Ezért nem is jönnének ide a fiatalok. Gondozóra pedig szükség van, mert jól jövedelmez a sertés- hizlalás. Ügy érzem, engiem se tudnának még nélkülözni. — HÁNY ÉVES? — Hetvenhárom. Jó egészségben vagyok. Egy-két évig még nem szándékozom abbahagyni a munkát. — A szövetkezet nem segíti az időseket? — Dehogynem. Hatvanöt éves kortól mindenkinek fizetnek 260 forint járadékot. Jár nyolcszáz négyszögöl háztáji, amit 160 forintért megmunkálnak. Persze, sokan vagyunk, akik még dolgozunk. Tóth Istvánt rokkantság miatt nyugdíjazták, jelenleg a mázsaházban dolgozik, a termények ki-be szállítását méri. Fejes János ugyancsak járadékot kap. A homokbányában kiadó. Popovics János 1882-ben született, s mert rendszeresen nem tud eljárni a közös munkákba, kosarat fon odahaza a szövetkezetnek. Id. Oravecs Péter az Inszeminálás- nál segédkezik. Oravecz Lőrinc most pihent egy hónapot — ennyit kért a szövetkezettől, hogy helyrehozza az egészségét. Ö n legidősebb közülünk, dolgozó tagok közül. Már 86 éves, de hasznára van a szövetkezet- Jiek, javítja a tizennyolc fogat szerszámait, pótolja, gondozza, ahogy szükséges. Mi, persze, több háztájit kapunk és az öregségi járadék mellett gondjainkon segít a munkaegység, aminek tavaly hatvan, azelőtt meg ötven forint volt az értéke. — Ahol két öreg él együtt, azoknak nehéz. Az öregségi járadékot ezeknek évente -a szociális és kulturális alapból egészíti ki a szövetkezet. — Kokovai bácsi keresete hogy alakul? — ^Pinkámért havonta harminc munkaegységet kapok. Emellett van 1400 négyszögöl háztájim, ötven négyszögöl konyhakertem. Feleségem dolgozta meg. Ö is 68 éves, de , sokat ér otthon a munkája Krumplit, kukoricát termelünk. Kukoricából csövesen 25 mázsa termett. Hizlalunk minden évben egy disznót. MÉG ARRÓL beszélgetünk, hogy hiába az idős kor, a hetvenkét nyugdíjas közül 15 mindennap dolgozik, harmincán a nagyobb munkák idején segítenek. Az asszonyok a takarmány betakarítása és a burgonyaválogatás idején állnak helyt. Néhányan területet is vállaltak. Befejezzük a beszélgetést. ... Azok hárman, a mérlegeléssel nehezen boldogulnak, várják Kokovai p. Mihályt... Pilisy Elemér mert néhány nappal előbb megérdemelt jutalmat kapott az illető. Az igazságérzet is ezt követeli, és ilyen esetben senki sem mondja a vezetőkről, hogy meggondolatlanul intézkedtek. Az igazsághoz való ilyen következetes ragaszkodás csak a jó közérzet kialakulását és megerősödését segíti elő, emeli a vezetők tekintélyét, a közösség együttélésének biztonságát. PÉLDÁNK második részével már nem tudunk megér- tőek lenni, sem magyarázni, sem feloldani nem vagyunk képesek. Azonos tartalmú cselekvést, vagy magatartást azonos értékűnek kell ’ vennünk, mértékegységnek mindkét esetben azonos eszközöket használhatunk csupán, nem lehetünk elnézőek az egyiknél, ha a másiknak nem akarunk megbocsátani. Hangsúlyozzuk: azonos cselekvés és magatartás esetében. Most pedig erről van szó. Mi történt végül is? Az, hogy a tantestület egyik tagja ajándékot fogadott el, amiért fegyelmileg felelősségre vonták, míg ugyanennek a tantestületnek egy másik, illetve több más tagját az ajándék elfogadása miatt nem sújtották büntetéssel. Az iskolai rendtartás vonatkozó fejezete, cikkei határozottan kimondják a tilalmat: a nevelőknek nem szabad tanítványaiktól, tanítványaik szüleitől ajándékot elfogadniuk. A fegyelmi felelősségre vonás jogosságát tehát nincs okunk vitatni. Nem ártana talán egyszer az élet valóságának talaján elemezni a szóban forgó paragrafus merevségét, amely nem tesz különbséget egy cserép virág, és egy étkészlet között, nem tesz különbséget a szeretet és hála csak eszmeileg mérhető értékű tárgyi megjelenése, és a kiprovokált, anyagilag is jelentős „ajándékai” között, pedig ezeket nem lehet egy kalapba tartozónak felfogni. Máj a húsz forint értékű könyv, aminek kiválasztása izgalmas» virágnyelvbe foglalt nyomozás előzi meg, és megint más a ne« velő által szemrebbenés nélkül összeállított kívánságlistai mondjuk egy mosógép, meri ilyenről is hallottunk. Aztán ne feledjük el: «'4 ajándék nemcsak annak öröm» aki kapja, talán még nagyobb öröm annak, aki adja, ki él« vezheti a figyelmessége nyo« mán felízzó örömet. Az ajándé* kozás, és félreértés nélkül je« lentsük ki: az ajándék anyagi értéke mindig kevés, ez teszi ajándékká — olyan élmény mindenki számára, amitől nem foszthatjuk meg magunkat. A prűdség, a kínos szigor mindezt számításon kívül hagyja! Helyes ez? De az elvi fejtegetés helyett maradjunk a témánknál. É! lehetett-e ítélni az egyik neve« löt azért, amiért a másik nem kapott felelősségre vonást? Mi történt ebben az esetben az igazsággal? Mennyire segítette elő ez a furcsán értelmezett szigorúság a kedélyek meg« nyugvását, a közösség lelki egyensúlyának, akarati egységének kiteljesedését? Mennyiben játszott közre a személyeskedés, a bosszúállás? Ne folytassuk tovább. A VÉGKÖVETKEZTETÉST fölösleges megfogalmaznunk. Nálunk ugyanis Jupiternek sem szabad azt, amit mások-' nak sem szabad. És most nemcsak a régi mondás alaki változására hívjuk fel a figyelmet, hanem sokkal inkább arra a tartalomra, amit az alaki változás félreérthetetlenül kifejez. Vannak dolgok ugyanis, mert mi akartuk, hogy így legyen, amik nagyon-nagyon megváltoztak a régmúlthoz képest. Nem árt időnként ez felemlegetnünk — még önkontroll- ként sem. , G. Molnár Ferenc Kinek jó ez? Alaposan meglepődtek a recskiek, amikor még a nyár derekán másodosztályú besorolást kapott az jiddig harmadoszályú kisvendéglőjük. Hogy miért történt ez a változás, még ma is ismeretlen Kecskén. Az emberek csap panaszkodnak, törik a fejüket, hogy: vajon kinek jó ez? Az biztos, hogy a recskieknek nem, mert amióta II. osztályú lett a kisvendéglő, nagyon kevés recski vette igénybe. A vendéglő dolgozói sem örültek a változásnak, hiszen a zsebükön érzik as üres asztalokat. De hogy a kereskedelemnek sem lehet jó, azt bizonyítja a kisvendéglő jelenlegi forgalma is, amely még a felét sem teszi ki a III. osztályú kisvendéglő forgalmának. Ezek után akaratlanul is eltöpreng az ember, és kérdésével csatlakozik a recskiekhez: Ugyan kinek jó ez ? (koós) MPSM&G 3 1965. november 26.,
