Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
KAPOSI LEVENTE: Drezdai éjszaka Sebzett madárként rámzuhant az éj, szívembe vágta szikra-csillag csőrét, szederjes arcú fák simogatták az arcom, a hold vért permetezett fejemre, keskeny gerincű utcák sikoltottak, a félelem árnyékszőnyegén bolyongtam, vaskarmait nyakamra hurkolta az éjjel, s csillagok hevertek lábam előtt, az égre ijesztő árnyak rohantak s vártam a hajnalt, a harmatost, a sugárzó-szépet s féltem. hogy éjszaka lesz újra. VtGH TIBOR: TÉL A tél csend, a nyugalom évada. Most valahol délen nyaral a nyár. Künn fehéren csügg a csend, meleg dereng a kályha körül. Kettesben ülünk csendesen. Néha szólunk ha szótlan is, megértjük. Oldalt szelíden picikét billented fejed, megmozdul finom kezed gyűrűdön lángolni kezd a zöld topáz, s a csend nem reccsen, mint bársony szétterül. Az idő emléket vés. Lassan virágok nyílnak az üvegen s csillognak fényesen. Néha ajkad rebbenti néma nesz, s pajkos hópihék kergetőznek pillád körül. Hirtelen valamit mondani akartam, s aztán, aztán mégsem. Belém rekedt. Goromba lenne most a szó. Vörösmarty Mihály ■ reformkor legnagyobb költője. Műve fejezte ki legteljesebben a nemzet akkori alapvető törekvéseit, harcát a nemzeti függetlenségért és a belső polgári átalakulásért Ez persze — művészetének csodálatos útvesztőire, különös romantikájára, sajátos varázsára és fenségére gondolva — vajmi egyszerűen hangák. Pedig rá kell végre döbbennünk arra, a mi irodalmunkban kivételt sem ismerő igazságra, hogy nagy mű, teljes élet, esztétikailag új és valóban maradandó sohasem születhet másként, mint a nagy, közösségi törekvések tudatosan vállalt szolgálatában. Mint fiatal költő, előítéletromboló irodalmi harcokban vagy félszáz éles hangú epigrammával vett részit, s tollhegyre tűzött áldozatai között érsek és püspök is akadt; az Akadémián irányítója volt annak a csoportnak, amely mint kés a vajba, nyomult be a szétszórt, tehetetlenül dühöngő konzervatív ellenfél állásaiba; legterjedelmesebb prózai írása egy Kossuth-ot támogató vitairat; fáklyás menettel ünnepelt elnöki tagja a Védegyletnek és vezére a kossuthi ellenzék pesti táborának. Ugyanakkor tucatnyi drámát írt, Shakespeare-t fordított, értelmező szótárt alkotott, szerkesztett és cikkezett, mit, mikor kellett: közéleti ember volt a javábóL Nem azért ejtünk erről szót, hogy politikust faragjunk a költőből. Hanem hogy félreérthetetlenül lássuk: így festettek mindennapjai, a gondok, a haza, a közösség ügyei kötötték le őt személyesen is, s ezekből a mindennapokból hajtott ki műve, amely éppen azért terebélyesedett oly hatalmasan naggyá, mert az eleven életben, a személyesen és tudatosan vállalt közösségi magatartásban gyökerezett. Amikor húszéves volt, az alkotmányos élet szünetelt, Bécs börtönnél és megfélemlítéssel bénított meg minden függetlenségi vagy szociális gondolatot, az országot titkosrendőrség hálózta be, cenzúra némította el: ez volt a „riadó vak mélység”, s ő, aki vállalkozott, hogy azt „felverje” szavával. S mire a mozgalom kivívta az ország- gyűlést, a rendek már olvashatták is a nemzeti öntudat ébresztésének tízénekes hőskölteményét, a Zalán futását. A TÖTH DEZSŐ: Á közéleti költő VöroamartY asuletfaenek 165., halálának 110. évforduló fán Szózat is azért lehet a mindenkori igaz hazafiság hitvallása, mert aktuális politikai vers volt. Amikor az ellenzék előretörését a kormány terrorral akarta letörni, s perbe fogta Wesselényit, börtönbe vetette az országgyűlési ifjakat, elhurcolta Kossuthot — ő akkor követelte a rendületlen helytállást. Liszt Ferenchez írt ódája is a „hű rokon” egetverő lelS megrendítő vívódásaiban is egy nemzet gondjaival küszködött. A nemzeti kibontakozás útjába a negyvenes évek közepén a történelem nemcsak az elnyomás és a belső gyengeség buktatóit rakta — ezeknél egy sokkal egyetemesebb aggodalom borúját is terjesztette. Mindazt, ami nálunk kiharcolandó polgári jövő volt, kompromittálta a megvalósult "":' <. ill1 * IliPil: Vörösmarty Mihály eredeti formájában megmaradt fényképe. (A Petőfi Irodalmi Múzeum anyagából^ kesedéssel kísért pesti látogatásából nyert ihletet, s amikor hadjárat indult az arisztokrácia magyarosításáért, a nemzeti közélet megteremtéséért — az úri hölgyhöz akkor fordult keserű váddal. Legnagyobb alkotásait a közösség élete táplálta. kapitalizmus „irtózatos hazudsága”. A kiáltó vagyoni egyenlőtlenség, a pauperizmus, a munkásnyomor, a gyarmatosítás szörnyűségei, Amerikában a rabszolgaság embertelen intézménye alkalmasak voltak arra, hogy megrendítsék az emberi fejlődésbe vetett hitet, hogy kikezdjék a felemelkedd nemzet önnön jövőjébe vetett hitét. Vörösmartyban mindaz az hév, ami korábban az ódák lelkesedését fűtötte, most a keresés, kérdezés szenvedélyévé, a viaskodás erejévé, a döbbenetes igazságok kimondásának vállalásává alakult át (Gondolatok a könyvtárban, Az emberek.) Igaz, ott húzódnak emögött a vívódás mögött a nemesi szabadelvűség világnézeti korlátái is. A történelmi dilemmát neki egy bizonytalan nemesi mozgalom talajáról, félelemmel is vegyes népszemlélet ideológiai terhével kellett megválaszolnia. De mégis megválaszolta, ö volt az, aki a maga generációján belül határtalan bátorsággal és következetességgel merte és tudta rányitni a szemét a valóságra, s ha megrendült is a velő agyában, ha a valóság rá is szakadt, vállalta a látás és kimondás minden emberi és költői kínját Amikor pedig elkövetkezett az igazi helytállást követelő férfimunka, a forradalom és szabadságharc Ideje, következetes maradt mindahhoz; amit huszonöt éven keresztül költészete minden erejével hirdetett Versben köszöntötte a kivívott sajtószabadságot, harci dalban buzdított az ellenállásra, s mint az első nemzetgyűlés tagja, híven követte Kossuthot az utolsó pillanatig, as aradi órákig S a bukás után is a nemzet költője maradt Görgeti átkozta, s az Előszó kétségbeesése is egy nemzetét fejezte kt S volt még arra is ereje, hogy újra és utoljára, most már öregen, elszigetelten, az irodalmi élet perifériájára vetetten, még egyszer szembenézzen az emberi lét értelmével, céljával és jövőjével. A kétségbeesés vallomásai tanúsítják a Vén cigány bizakodásának hitelét, ünnepet ígérő humanizmusa a legnagyobb szenvedések tövéről fakadt, S temetése Is — most száztíz esztendeje — az első nyűt, tömeges demonstráció volt az önkény uralom ellen. Művének nagy szivárványára, amely ívként fogta át • magyar történelem addig legnagyszerűbb és legtragikusabb idejét, mi Is tisztelettel tekintünk. Káprázatos és gyászos színei mindmáig • „haza és emberiség" „legszentebb vallását”, a majdan ünneplő világ békés jövőjét hirdetik. — Megvettem már... — e- telem tiltakozón a kezem a 'étidéglőbeli lottósember kíná- ísára. Közben ráesik a pillantá- m görnyedt alakjára. Mintha násvalaki állana ma előttem, borotvált, frissen nyiratkozott, takitó fehér inggel, jó sötétkék iltöny feszül rajta. Csak ke- ernyés szája sarka nem válto- ott, amelyet nyámmogva meg- negnyal időnként. ' — Hja, gálában nem megy az üzlet — legyint. — Ügy látszik, részvét híján kisebb a vendégek nyerni akarása. Mit csináljak, a húgom ezüstlakodalmára mégsem mehetek to- pisan. Na, de ma nem panaszkodhatok! összehajtja és a hóna alá csapja a bőrmappát, amelyben gumiszalaggal rögzítve feküsz- nek a lottócédulák. Az asztal másik oldalán levő székre int. — Szabad? Megebédelnék — és letelepszik. — Kismenű a Vili bácsinak — szól oda, elhúzva asztalunk mellett a pincér. A lottósember azonban az asztallapra támaszkodva utánafordul. — Ma nem! Dehogy! Étlapot! A pincér megtorpan, visszafordul. — Tessék az étlap. Csak nem nyert maga, Vili bácsi, a lottón? A lottósember nem felel. Angol bélszint választ, savanyúságot meg bort rendel, kenyér helyett zsömlét kér, és engedi elmenni a pincért. Csak akkor vesz elő, tesz az asztalra — tenyerét rajta tartva —■ két ropogós százast, — Kerek kétszázat nyert? — kérdem —. Most nem is volt húzás.,. — Nahát — (így mondja) —, nekem ma volt. Azt mondják, ugye, a színésznek a színpadról a közönség egy csomó káposztafej, mert ha tudatára ébredne, hogy őt most figyelik... A bankpénztárosnak a bankjegy nem pénz, hanem színes papír ... Én is így vagyok a lottócédulákkal. Papírlap, ami három harmincat ér, néha négyet is, ha a kuncsaft hölgytársaságban van, és mutatni akar. Nekem nem másfél millió és nem Trabant és nem ba- latonboglári felépített nyaraló Ilyesmi egyetlenegyszer jutott eszembe, A múlt héten fogott el valami gyengeség, nyugtalanság. Ha még azt mondhatnám, hogy anyagilag éppen összecsaptak a fejem felett a hullámok... De nem! Ki tudja, hogyan. Eszembe jutott, hogy itt ez a mappában mind szerencse-cédula, és csak jól kellene választani közülük. Tudniillik én arra nem is gondolok, hogy valaha el tudnám találni a számokat... inkább a jutalomsorsolás! Egy cédula, aminek jó száma van, például sok benne a hármas meg a hetes. Vagy a sorszám számjegyeinek összege: 21. Szóval e- zen morfondíroztam. Elkezdtem összeadogatni a cédulák sorszámainak a számjegyeit, és mit tesz isten, alulról a harmadiknál éppen kijött a 21! Spekuláltam, hogy ezt meg kellene venni, kitölteni. De lemondtam róla, nálam a három harminc is számit. No és akkor... tetszik ismerni azt a Karcsit? — Miféle Karcsit? —Miféle? Azt én se tudom. Nagyokat eszik, iszik itt, mindig nők vannak körülötte. Határozott, jó fellépésű, na. Szóval odalépek az asztalához: „Lottó??’’ Az egyik nő: „Karcsi, vegyél’’, a másik is: „Te biztosan nyersz!” Karcsi kivette a kezemből a mappát, végigpergette az ujjai között a cédulákat, és határozott mozdulattal kihúzott közülük e- gyet. Mccjd hanyatt estem — alulról a harmadik volt, éppen az, amelyiknek a sorszámából a 21 jött ki. Miközben elvettem a pénzt, szörnyű lelkiismeret- furdalásom támadt. Lám, ez tudja, érzi, melyik a nyerőszám. Határozott ember, biztos a dolgában, minden a világon engedelmeskedik neki. Visszafordultam: „Válasszon inkább másikat. Azt én kiszemeltem magamnak.” Egészen lehetetlen képet vághattam, mert csak bámultak rám. A Karcsi: „Mit akar? Kínálta, megvettem, az enyém, és készt” Nem is tudtam, mit teszek. „Három másir ere síró. kát adok érte* — nyöszörögtem. Karcsi a két nőre nézett: „Márpedig én nyerek vele, ezt biztosan tudom. Mit szóltok hozzá?” „ötöt adok!" — hebegtem végső elkeseredésemben. Karcsi hirtelen felém fordult. „Na, ha azt akarja, hogy jót tegyek magával, hát harminchárom forintért Visszaadom, amig meg nem gondolom a dolgot." A cédula tízszeres árát kértél És uram — el sem fogja hinni... az ^Angyal kalandjaiban” nem követnek el nagyobb képtelenségeket —, én reszkető kézzel legomboltam neki a pénzt... — De szerencséjére visszakapta. Hiszen nyert kétszázat — Miit? — egész testében összerázkódik. Egy fillért, egy keserves fityinget, egy megveszekedett vasat se! A Karcsi- ék a hátam mögött visítva ösz- szeröhögtek. ,Jvlondtam, hogy én nyerek ezzel! — bömbölte a Karcsi. — Lányok, ezt megisszuk!” Uram, mindig hittem, hogy vannak emberek, akik nem véletlenül nyernek, akik tudnak nyerni. De hogy ebben a formában, arra nem gondoltam... — Na, de hát akkor honnan s kétszáz? — kérdeztem. — Csak ne legyen türelmetlen — pislant rám féloldalt, kesernyésen a lottósember. — Nem az én mesém végére vár. hanem hogy kiszolgálják. De már úgyis befejezem. Szóval, ma a húgom ezüstlakodalmán kitett magáért, minden volt. ami a legdrágább.,, Vagyis nem adtak mást, mint töményt. Aztán bejöttem ide, ebédelni, de előbb — gondoltam — valamit behozok a kismenű árából, és elindultam a mappával az asztalok között. Hát kit látok itt — a Karcsit! Megint nőkkel persze. Meg kellene mutatni ennek, hogy azért engem se a gólya költött... S ahogy tűnődve kibámulok a tükörablakon, env vadon odúi Moszkvicsot lát le "x az étterem előtt ... Én idebent véletlenül gálában — ns. legatéM egy kis bosszúságot hadd szerezzek ennek az alaknak. Kihúztam magam, és oda as asztalához. Elragadtatva hálálkodtam neki, dicsőítettem nagyszerű, biztos kezét... hogy micsoda szerencsét szerzett énnekem! „Nézze csak ezt a gyönyörű Moszkvicsot, amit azzal a cédulával nyertemf* És szépen megkérleltem, húzzon nekem egyet az eheti cédulák közül, mert most már csak egy öröklakásra van szükségem, akkor örök időiére kész ember vagyok! És így tovább — hogy pukkadjon meg, amiért * „nyertes” cédulát kiadta a kezéből rongy harminchárom forintért! A nő erre — képzelheti — „Jaj, ez a Karcsi, hogy milyen zseniális! Amit te csinálsz ...!” Karcsi kidüllesztet- te a mellét, de közben a szeme is dülledt. Azért gépiesen kihúzott egy cédulát, és kegyesen a kezembe nyomta. A nők erre zúgolódni kezdtek: „Ne légy bolond!” meg „Drága Karcsi... miért őneki adod a szerencsét a te aranykezeddel.. Ő pedig akkor már úgyis alig bírt magával. „Adja csak ide azt!” — szólt rám határozottan, és ellenállhatatlanul visz- szavette a cédulát. De erre — képzelje, uram —, hála a sok töménynek, ami éppen bennem volt... az egyszer én is feltaláltam magam! „Legyen — jelentettem ki —, de én harminchárom forintot fizettem, amikor még csak sejteni lehetett, hogy aranykeze van; most, hogy már bizonyos, háromszázharmincat kérek, és egy fillérrel sem kevesebbet! De nem ám!” „Kétszáz” — mondta erre ő a maga határozott mód-, ján. A lottósember itt felsóhajt. — Szerencsefia az az ember, képtelenség ellenállni neki Így hát csak kétszáz lett... Földes Péter
