Heves Megyei Népújság, 1965. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1965-11-21 / 275. szám
Zöld utat A LAKÁSÉPÍTKEZŐKIVEK! EGYIK LEGNAGYOBB gondunk a lakáshiány. így van ez országszerte, a megyében és Egerben is. Pedig egymás után épülnek az új lakóházak. Csakhogy az igénylők száma nem fogy a gyarapodó építkezésekkel egyenlő arányban. Mert nemcsak a lakások épülnek, nőnek, az igények ús. Űj házasságok köttetnek és sokan vannak, akik az anyakönyvi dokumentumon túl a lakásigény lő lapot is kiállítják. Érdemes megfigyelni, menynyire urbánus-szemlélet a lakásigénylés rendszere. A falusi embernek alig jut eszébe, hogy az államtól kérjen lakást, szinte természetesnek tartja, hogy épít magának. A fiatalok is csak akkor mennek az anyakönyvvezetőhöz, ha biztosítva látják a családi otthont Igaz, a városban is egyre többen akadnak, akik nemcsak az államtól várják lakásgondjuk megoldását, hanem a maguk erejére támaszkodva — egyszóval építenek. Az elmúlt években Egerben 1642 lakás épült saját erőből, illetve állami támogatással, kölcsönből. Épült 1274 családi ház, 40 sorház, 143 családi emeletráépítéssel, míg 113 család tánsasház építkezéssel oldotta meg lakásgondjait 72-en OTP- Sröklakást. vásároltak. A kezdeményező kedv, a Jő Bfeándék tehát nem hiányzik Egerben sem. Sőt hozzátehetjük, pénz is kerül rá. Ennek bizonyítására két a- dat: az Eger Hotellel szemben felépült 48 OTP-lakás vásárlására eddig 150-en jelentkeztek, pedig egyáltalában nem mondható olcsónak a vételár. És itt a másik példa is: eddig meg sem hirdették, csupán beszéltek róla: társasház épülne a Foglár utcában, öt és tíz szintes, 50 lakás. Eddig közel másfél százan jelentkeztek. VAN TCHÄT IGÉNY, nem Mányzik a szándék, sőt a pénz sem. Mégis lassan, vontatottan halad ez a lakásépíkezésj mozgalom. Gazda nélkül, sok-sok akadállyal. tízek közül sorolunk fed néhányat Az első probléma: hová építsünk? Bent a városban nincs eftegendő hely, kevés a szabad telelt Ez az első akadály, amelyet át kellene lépni. Akik 150 —200 ezer forintot áldoznak egy lakásért, nem szívesen mennek messze a belvárostól. Tehát szűkebb körben kell keresni a számukra megfelelő helyet. Érdemes lenne alaposan felmérni a várost, feltérképezni a „foghijjakat”, a szanálható, rossz épületeket és keresni kellene a közművesítés lehetőségeit is. Gyerünk tovább egy lépéssel. Pénz tehát van, az állam sem fukarkodik a hitellel és — mondjuk — találtunk megfelelő telket is. Itt jönnek az újabb akadályok. Gyakran hallani ilyeneket: — még egyszer nem fognék az építkezéshez! — Pedig vitathatatlan: a társasházaké a jövő. Hasonló pénzösszeggel és igénnyel rendelkező emberek társulnak, választanak maguk közül vezetőséget is. De gyakran hiába a szándék, ők csak „maszekok” aldk nagyon nehezen és sok üggyel-bajjal tudják intézni az építkezés ezernyi bürokratikus velejáróját. A hitel megszerzése megy a leggyorsabban. De a bontási, szanálási és építkezési engedélyek, tervezés, a kivitelezői kapacitás, az építőipar huzavonái, a különböző hivatalok pac- kázásai, kedvét veszik a vállalkozásnak. A TÁRSULÁSOK tulajdonképpen spontánul alakult csoportok csupán, nincs, alá szervezze, a megfelelő hatáskörrel, tekintéllyel intézze az ügyeket. Az eddigi eredmények inkább néhány lelkes ember munkájának tulajdoníthatók. Ha hasznosítani akarjuk a saját erőből való építkezésben rejlő anyagi és morális lehetőségeket, megfelelő gazdát kell keresnünk. Nem állami hivatalit, de valamilyen szervezetet kellene létrehozni, olyan intéző-bizottságot, amely megfelelő tekintéllyel, szakértelemmel tudja képviselni az építtetők érdekeit és ami a legfontosabb: zöld szemafort, szabad utat tud biztosítani a társasház-épí fékezések szélesebb kibontakozásához. Hagyan lehetne olcsóbbá tenni az építkezéseket? Itt van például a KISZ lakásépítkezési akciója. Dicsérendő a szándék, de a jelenlegi 130 ezer forint körüli ár fiatal házasok számára megfizethetetlen. Tanulmányozni kellene: hogyan lehetne Szélesebb alapokra helyezni a KISZ lakásépítkezési akciót? Hogyan lehetne egységbe hozni az építőipar munkáját és a társadalmi hozzájárulást? Falun nem gond egy lakás felépítése. Jönnek a rokonok, ismerősök, mindenki úgy és ott segít, ahol tud. Egerben egy modem építkezésnél nem ilyen egyszerű a helyzet. Azért a fiatalok munkakedvét, az üzemek társadalmi hozzájárulását jobban, okosabban, hasznosabban is felhasználhatnák. Egészen biztos, hogy így olcsóbb lenne az építkezés és gyorsabb is. A LAKÁSÉPÍTKEZÉSEKKEL párhuzamosan felmerül a kérdés: mi lesz a régi Lakással? Mint fentebb jeleztük, Egerben több mint másfél ezer lakás épült saját erőből, állami kölcsön felhasználásával. Az építtető családok eddig is laktak valahol. Igaz, volt, aki társbérletben, albérletben, vagy esetleg a szüleinél. De sokan voltak olyanok is, akik állami lakásban laktak és az új építkezés minőségi cserét jelentett számukra. Mi lett a régi lakás sorsa? Nincs példa ró, hogy valaki felajánlotta volna a tanácsnak: — tessék, rendelkezzenek a régi lakással, ésx új házba költözöm. Budapesten az Ingatlankezelő Vállalatnak joga van lakást vásárolni. Ha valaki lakást vásárol, építtet, vagy társashá^ba költözik, régi lakását eladhatja az ingatlankezelőnek. Ez a módszer kikapcsolja a lakások átjátszásának ismert manővereit. Érdemes lenne meggondolni, vajon milyen formában alkalmazható ez a módszer Egerben? Több előny is származhat belőle. Az állam 15—20 ezer forintért szabad, beköltözhető lakáshoz jut, azok az emberek pedig, akiknél épp az induló összeg hiányzik a lakásépítkezéshez. kapnának néhány ezer forintot. A tapasztalat ugyanis azt igazolja, hogy nem a részletfizetés, inkább az előleg okoz nagyobb gondot a kevesebb keresettel rendelkező családoknál. A saját erőből való lakásépítkezés néhány problémájáról szóltunk. Lakást nálunk lehet építtetni és igényelni. Ez utóbbira nagyon büszkék vagyunk, hiszen nyugodtan vallhatjuk, ez a szocializmus találmánya. De vajon meddig terjedhet az igénylés, és a kiutalás rendszere Bizonyára nem végtelen... EZÉRT KELL MINDEN erővel támogatni azokat, akik saját erőből igyekeznék megoldani lakásgon diukat. Márkusz László Százezer forint értékű társadalmi munkát végeztek A domoszlói körzeti földművesszövetkezethez öt község tartósak. A szövetkezetek között verseny alakult ki a társadalmi munkát illetően. A mar- kaziak elhatározták, hogy korszerűsítik a község vendéglátóipari hálózatát, a régi, elavult kocsma helyett új bisztrót építenek. A klszesek és a szövetkezet alkalmazottjai 30 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek a régi épület lebontásánál, valamint az építkezésnél. Domoszlón 16 ezer forintot tesz M a tagok által nyújtott társadalmi munka értéke. Az önkiszolgáló bolt és a presszó átalakításánál segédkeztek a társadalmi munkások. Visontán körülkerítették a göngyölegtároló telepet, Abasáron pedig az épülő űj kombinát létrehozásán fáradoztak. Kisnánán új bolt épül raktárral és pincével és a szövetkezeti tagak segítsége itt sem marad eL Az említett körzetben a földművesszövetkezet t tagjai év végére mintegy százezer forint értékű társadalmi munkát végeznek. Azt írja a Magyarország, hogy 50 évvel ezelőtt Budapest tanácsa a kórházi ápolási dijat napi 4,42 pengőről 5,28-ra emelte... Ha már pénzről van szó, számoljunk egy kicsit .. Mivel ötven évvel ezelőtt, azaz 1915-ben még nem volt Magyarországon pengő, a legnagyobb dilemmába kerültünk, mennyit is érhetett ez akkortájt? ... Kiderült, hogy 1857-től úgynevezett osztrák értékű ezüstforint volt a pénzünk (1 forint — 100 krajcár). Aztán 1892-ben az aranykoronát vezették be. Ezzel fizettek 1927-ig, mert csak akkor lett a magyar pénzegység a pengő. Ennek csúfos inflációja után, 1946-ban jelent meg a mai forint... Így 1915-ben még sem pengő, sem forint nem lehetett. De ha arra gondolunk, hogy az átváltáskor 12 500 koronáért (akkor már papír koronáért) adtak egy pengőt, akkor elméletileg visszaszámítva a 4,42 pengő 55 250 korona lett volna, ami egy kicsit sok lett volna egy napra. Mi lehet hát itt a megoldás? Valószínűleg az, hogy Bit-;; dapesten ez az áremelés 25 évvel ezelőtt volt... ★ Még egy kórházi hír. Van már légpárnás betegágy, amelyben levegőt fújnak a test alá, hogy ne érintkezzék az ággyal. Olvastuk, hogy kísérletek folynak ezzel a lebetege- déses eljárással... Szerintünk kár a kísérletekhez a kísérleti alanyokat külön lebetegíteni... Egyszerűbb először a légpárnán csak lebegtetéses eljárást tanulmányozni. És ha már jól lebegnek a kísérleti emberek, akkor jöhetnek a betegek... Olvastuk a Népújságban, hogy az emberi fül olyan természetű, hogy 70 méterről még hallanunk kellene a suttogást ... Azt mondják, a 70 méter még a vadászkutyáknak is nagyon dicséretére válna, nem gyarló embernek. Az ember megelégedhet hat-hét méterrel is. ★ Még valamit a hangokról. Azt is olvastuk, hogy állítólag egy ünnepélyes csapatgyülésen, amikor a kürt elhallgatott, az énekkar a Himnuszt játszotta... Kár, hogy nem láthattuk azt a kedves kis úttörő énekkart, amelyik hangszerekkel is fel volt szerelve. (Édes lehetett.) Így történhetett aztán, hogy nem énekelt, hanem játszott _ (Dr. Szemes) HA VON HŰL A TÉGLA A szabadszárítón, két sor nyerstégla között, egy rongy- gyá szakadozott papírzsákféle utolsó falatjait harapdálják a lángok... A fiatalember az imént jött ki a kemencéből, de mielőtt fordulna, nekifeszülne ismét a megrakott csillének, jól esőn húzódik az „alkalmi” tű* melegéhez, felengesztelni elgémberedett ujjait — Megint kezdődik a neheze — panaszolja — újra nyakunkon a tél! — Mit jelent itt a mínusz köl fíik? — Csak kettő...? Nem lehet az, több van annál Érzem Ez az egyik.A hideg. A másik meg itt a lábam alatt: a sínekre, sínközökre ráfagyott sáros föld. Ilyenkor nehezebben gurul a kocsi, mozgatása a szokottnál nagyobb erőt kíván a munkástól.. November a Hatvani Téglagyárban. Hópaplan alatt az agyagbánya, csendben szunnyad a törőmaiam. — Még tizenkettedikén leálltunk a nyerssel... Megfogyott a létszám, felére csökkent, úgyszólván csak a kemencék, kazlak körül látni mozgást: éppen a Kovács-brigád a soros. —• A többiek? — Fagy szabadságra mentek, mint minden esztendőben, ha eljön az ideje... A fagyszabadságtól sokan félnek, kevesen várják, mert kell a pénz télen is ... Mert enni, élni kell a tavaszig is... De hát csak abba kell hagyni a munkát, csak el kell küldeni az embert, ha egyszer nem lehet már dolgozni odalent — mutat a völgy felé keserűen Kolozsvári István szb-titkár... — Azért, Alekszandr Lakín: Fordította: Ferenc* Győző S&foert arca megvető grimaszba torzult. — Na, persze, hiszen itt, Bovnóban rengeteg harcos van, aki rokkantakkal, lányokkal veszi fel a küzdelmet, akik után állhatatosan járnak a szovjet diverzánsok és partizánok! Von Orte! most erkomoro- dott — Ne beszéljen ilyen köny- nyelműen, Siebert. A partizánok — ez igen komoly dolog, legnagyobb sajnálatunkra. S nekeip nincs kétségem aziránt, hogy kinek kell velük foglalkoznia. De hát most nem erről van szó. Nem mondhattam volna barátjának magamat, ha azonnal hasonló ajánlatot tét4 í'MPUMMSi tWiö. november 21* vasárnap tern volna önnek. Ortel elhallgatott elgondolkozott Valamit forgathatott az eszében, s Kuznyecov nagyon szerette volna megfejteni, hogy mit Nyikolaj Ivanovics nem törte meg társa hallgatását, mert tudta, hogy a beszélgetés most kanyarodik a legfontosabbhoz: ahhoz a ponthoz, amiért valójában ezt a barátságot melegen tartotta, s amely egyértelmű volt a borotvaélen való táncolással. Von Ortel hirtelen ezüst cigarettatárcát húzott ki fekete zubbonya zsebéből. A tárca tetejére az SS emblémáját vésték. Kuznyecov óvatosan kivett egyet belőle. Míg szívta, magán érezte a fasiszta kémelhárító figyelmét, vizsla tekintetét Cigarettáztak ... — Paul — mondta kimérten, s nagyon köznapi hangon von Ortel — mit szólna hozzá, ha azt ajánlanám magának* változtasson fegyvernemet? Legyen hírszerző, például. Nyikolaj Ivanovics majdnem együtt kavargóit az egyiptomi cigaretta füstjével. — Én?! Maga tréfál, Ortel! Hát miféle kém lenne belőlem? Én egyszerű gyalogos tiszt vagyok, aki parancsnoka lehet egy századnak, de több semmi. Erről nem is gondolkoztam soha, s meg kell vallani a legnagyobb tisztelet mellett is ön iránt, hogy soha nem is tetszett nekem ez a mesterség. Ortel barátságosan Siebert térdére tette a kezét és tanító- san magyarázni kezdte. — Kedvesem, először a sör sem ízlik. Amint a franciák mondják, a napóleonok* tetszenek mindenkinek. S ami azt illeti, hogy maga alkal- mas-e erre, vagy sem, engedje, meg hogy én döntsem el. Higgyen nekem: alkalmas. * Napóleon-aranyak. Ha tudta volna a Sturmbannführer, hogy milyen okos igazságot mondott ebben a pillanatban! Ortel meg tudta dolgozni partnereit. Tudta, hogy egyszerre talán sokat is mondott a szerény frontharcosnak, akit még alaposan át kell gyúrni, meg kell főzni, váratlan helyzetek elé állítani, s akár hízelgéssel is megnyerni, s másra fordította a szót Kuznyecov haladéktalanul jelentést tett a beszélgetésről a parancsnokságnak. Mindent összevetve, Ortel harapott „Siebertre.” S ez bizony csak emelte a szemünkben az ellenséges kém értékét Hiszen különbséget tudott tenni az emberek között, ha egyszer Siebert főhadnagynál kötött ki a választással, sok száz rov- nói tiszt közül. Azt mondtuk Kuznyecovnak, folytassa a játékot de ne kötelezze el magát még a legapróbb dologban sem. — Próbálja kipuhatolni — mondtuk Nyikolaj Ivanovics- nak — hogy milyen konkrét feladattal akarja magát megbízni ez a jótevőnk. Vigyázzon, hiszen nincs kizárva a provokáció lehetősége sem, s ezért legyen óvatos, ne igyekezzék túlságosan. Kuznyecov visszatért Rov- nóba. Az első, akivel találkozott, Maja Mikota volt Természetesen, nem véletlenül. Ortel nyomban kiválasztotta a vidám, elragadó kislányt a Li- gyija Liszovszkaja házában rendezett házibulikon. Egy kicsit udvarolt is neki, de nem komolyan, egy kissé leereszkedő stílusban, de nem sértően. Egyszóval, úgy viselkedett, ahogyan éltesebb férfiak szoktak nagyon fiatal lányokkal. Maja valóban nagyon fiatal volt: akkor mindössze tizennyolc éves. A lány nagyon ki tudta használni a Sturmbann- führemek ezt a sajátságos gyöngédségét s miközben ártatlanul flörtölt vele, érdekes és értékes információk sorát szedte ki belőle. Mint a Gestapo „ügynöke”, Maja kétségtelenül megbízhatónak tűnt von Ortel szemében, s a tapasztalt kém gyakran tanította a lányt a hírszerzési ravaszságra, fortélyra. Hála ennek a körülménynek, megismerkedhettünk a német kémkiképzés néhány módszerével is. Ortel — a jövőre nézve — nagy reményeket táplált tanítványa iránt. Álnevet is adott neki: Mati. Majának ez semmit sem mondott. Ha egyszer Mali, hát legyen Mati, nem mindegy, hogyan szerepel von, Ortel titkos kartotékjaiban? Hanem mi, akik ezt megtudtuk a partizánegységnél, egy kissé elmosolyodtunk. Hiszen így hívták az első világháború egyik kiváló kémnőjét, a varieté-táncosnő Mata Harit. Von Ortel Sturmbannführer tehát nagyot akar előrelépni a ml Majánk segítségével! Nyikolaj Ivanovics nappal találkozott Mikoiával. Séta közben Maja mindent el tudott mondani, ami újság csak volt, s befejezésül bejelentette: — Egyébként a főnököm el akar utazni valahová. — Von Ortel? — Igen. Valamivel rendkívül elégedett volt, azt mondta, hogy nagy tisztesség érte, s hogy igen nagy dolog előtt áll. — Hová megy? Maja csak megvonta a vállát. — Nem mondta, 1. i (Folytatjuk) ahogy tudunk, segítünk — főzi hozzá magyarázólag. — A legjobban rászorulók közül húszat két csoportban, kéthetes váltással vissza-visszahívunk a télen is. A családfenntartókat— A nyersüzemben már szétszedték, javítják a gépsort. Eá is fér: március 17-től alig volt megállása! A metsző huzatban Zsiga István műhelyvezető kínlódik valamivel. — Mit csinál? — A simahengert köszörülöm. Nagyon megkopott a felülete az elmúlt szezonban... — Meddig tart a nagy karbantartás? — Sok a munka, elhúzódik egészen az indulásig... Az egyik száritószin eiőtt! idősebb ember piszkálja lapátjával a szétfagyott nyerstéglakupacot. Megismerem a „be- döntőt” — a nyáron a törőmaiamnál találkoztunk —, Zsiga Józsi bácsit. — Mennyi kárt okozott 4 hirtelen jött hideg? — Ez csak egy része. 1. Másutt is tönkrement jócskán i -3 összesen valami 260 ezer darab tégla!... A keservit neki* várhatott volna még ez a cudar idő, amíg kiszárad mind 4 nyerstégla! Az öreg itt telel* munkát kap állandóan, öt nem küldik már fagyszabadságra. Jövőre nyugdíjba megy, végleg elbú-< csúzik. Addig meg mindig akad a számára tennivaló. Ré-< gi munkás* megérdemli... Az idén — a módosítással együtt — 8 473 600 darab nyerst téglát kértek a hatvani gyártók — Elkészülte? — Az utolsó darabig mondja az szb-titkár. — És mi van az égetéssel?; — Az folyamatos, naponta! egy műszakban. A terv teljed sítéséhez valami 600 000 darab hiányzik. Ha az év végéig nem is végeznénk vele, reméljük* akkor sem zárjuk adóssággal az esztendőt. Mert az első fél évben csináltunk annyi pluszt, hogy kiegyenlíti az esetleges lemaradást. Nyerstéglánk egyébként van bőven — mutat a szárítószínek, és a szabadszárítók kazlai felé — jut mindig a kemencébe... A legfontosabb munkánk most az, hogy a nyerstéglát mind fedél alá hordjuk. Mert ha jön egy eső/ újabb kár keletkezhet. Ezt sae-‘ retnénk megelőzni...! (gyönájf
