Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
Uj zenés magyar Í! Em vígjai ék A népes szereplőgárdából elsősorban Bodrogi Gyula tűnik ki, de ötletes, jó alakítást nyújt a tanárnő szerepében Kiss Manyi, a törzsőrmester szerepében pedig Zenthe Ferenc bizonyítja vígjátéki képességeit. A női főszerepet játszó Szilvássy Annamária szép volt, kedves volt, de nem több. A kísérőzene Gyulai Gaál János munkája, tetszett, s jó hangulatos számok voltak a zenei betétek is. (márkusz) íj autóbuszok a megye országútjain A közelmúltban tovább korszerűsödött, kulturáltabbá vált a megyei autóbuszközlekedés. Néhány „fakaruszt” ismét kiselejteztek — „nyugdíjba” küldtek — s helyettük új IKARUS 31. típusú kocsikkal „ajándékozták meg” az utazóközönséget. A 4. számú Autóközlekedési Vállalat gépkocsiparkja ugyan — sajnos — ez alkalommal sem bővült, csupán a szállítókapacitás növekedett valamelyest: a 30—32 személyes „fakruszok” helyett — 44, 46 személyes kocsik érkeztek. Mégis valamennyien örülünk a kapott 12 új autóbusznak, amelyek Eger, Gyöngyös és Hatvan térségében teszik kényelmesebbé az utazást. Sajnos, a magyar filmgyártás ismét elmulasztott egy lehetőséget: a Patyolat-akció nem tartozik a jó filmek közé. Még saját műfaján belül sem. Pedig a film alkotói felvonultatták a legjobb magyar táncdal-szerzo- ket, Fényes Szabolcstól Balas- Báig, és egy ügyes, tehetséges szereplőgárdát Kiss Manyitól Bodrogiig. Csak éppen lebecsülték a műfajt. Ügy gondolták, elég néhány jól elhelyezett poén, sok hangulatos zeneszám, és a zenés filmvígjáték máris sikert arat. „A hadseregben lőni mindenki tud! — de gitározni, jól zenélni, nagyon kevesen” — ezzel a mottóval indul katonai szolgálatra az öt jó barát, s természetesen magukkal cipelik zeneszerszámaikat is. Ügy tervezik, hogy majd csak „átmuzsikálják” azt a két esztendőt. Ez a film alapötlete — nem lehet vitás, igazi jó vígjátéki téma. Ezek után a néző azt várná, hogy az öt fiatalembernek nem nagyon lesz igaza, mert majd rájuk is hat a honvédség nagy nevelőiskolája S mit mutat a film ebből a nevelésből? Néhány kitolásszámba menő porseprést, súrolást, favágást, s ehhez hasonlót. Igaz, a film vége felé közük velünk, hogy az öt fiatalember jó katona lett — szorgalmasan dolgoznak a mentési munkálatoknál —, de a pergő képsorok és az önálló „Ki mit tud?” filmnek is beillő jelenet-negyedórák inkább arról árulkodnak, hogy főleg a zene területén fejlesztették képességeiket a fiatalok Nem komoly „haditetteket”, nem szemináriumszerű nevelési módszereket vártunk ettől a filmtől, jó zenét és jó vígjátékot inkább. Az előbbit megloptuk ugyan, de az utóbbival, a tartalmas vígjátékkal adósunk maradt a film alkotógárdája. S nemcsak a tartalmi lehetőséget, de még a vígjátéki helyzeteket sem aknázta ki a film írója és rendezője. Mindenbe csak belékezdtek — valahogy úgy, mint amikor félig mondanak el egy viccet, de már elfelejtik a poént. Három példa csupán. Két alkalommal egyformán elkésik a honvédzenekar a tévé „Ki mit tud?”-adá- sáról. A közvetítés rendezője ugyan idegeskedik egy kicsit, de semmi több. Pedig milyen nagyszerű vígjátéki lehetőség egy ilyen egyenes adás bonyodalmainak karikírozása. De még ennél is jobb helyzetet hagytak ki a film alkotói, amikor nem vitték végig a bábfigurát. Ditroi, a főzenész ugyanis beleszeret egy kislányba és egy klubest után nem megy vissza társaival a laktanyába. S még séta közben elcsattan az első csók, a laktanyában riadót fújnak. A zenekar, hogy mentse a helyzetet, hiányzó társuk kitömött ruháját viszi magával az éjszakai gyakorlatra. Cipelik magukkal a bábut —, hogy kilegyen a létszám — elejtik néha... de semmi több. Pedig milyen nagyszerű vígjátéki alkalom. És a harmadik kiaknázatlan lehetőség: végig a hosz- szú országúton harc a másodpercekért, hogy elérjék a „Ki mit tud?” országos döntőjét. Ember és technika, mind a közvetítésre rohanó katonákat segíti. Rendőrség; mentőautó, helikopter. Csak épp az ötlet kiaknázása hiányzik. Itt jöhetne egy kalandos utazás sok-sok baklövéssel, s különböző akadályokkal. Ehelyett csupán egy leeresztett sorompó áll! A filmet Békés József novellájának félhasználáséval örsi Ferenc írta. Határozottabb írói szándékot és igényesebb vígjátékot reméltünk a tehetséges szerzőtől. A rendező Fejér Tamás jó vígjátéki ütemet diktált a filmnek, de megfelelő irodalmi nyersanyag híján nem tudott közepesnél jobb filmet alkotni. Hildebrand István képei nem sok ötletről tanúskodnak. Valljuk be, senkit sem lepett meg és senkit sem ért váratlanul a hír, hogy a Don melléki Vesenszkaja falu lakóját, a szovjet próza és a XX. századi európai irodalom kiemelkedő alakját, a Lenin- díjas iró Mihail Alekszandro- vics Solohovot, a Svéd Királyi Akadémia No- bel-díj bizottsága magas kitüntetésben részesítette. A nagy szovjetorosz írót már életében klasz- szikus nagyságnak tekintettük eddig is, kinek írásművészetében ötvöződnek minden korábbi előd — Tolsztoj, Dosztojevszkij, Gorkij legjobb erényei. Eposzi távlatú regényét, ha csonkítva is, már ismertük magyar nyelven még a ~ felszabadulás előtt, s azóta számtalan kiadást megért már a Csendes Végtelenül pontos időmérésre van szüksége az emberiségnek, különösen a mesterséges égitestek korszalcában. A tudomány ma már képes az ezredmásodpercnyi hibák regisztrálására is. A Föld sem forog pontosan, az időszámításban más adatokat is fel kell használni. — „Késik a Föld!’’ — A földi időbázisok óráit megint — „visszaigazították egytized másodperccel. Két éven belül ez már a negyedik eset. azóta tehát összesen fél másodpercet késett a Föld” — írja a Hétfői Hírlap. — Ilyen kicsiny időpontoknál elismerjük, valóban nagy pontosság kell, hogy jó eredményt kapjunk... De hát akkor kár volt a nagy fáradság, a sok méricskélés, a sok utánjárás, ha a négyszer egytized másodpercet fél másodpercnek vették. .. Meg kellett volna hívni az általános iskolásokat is a számításhoz, mert ők tudják, hogy így megint 20 százalékot tévedtünk... Most megint előreigazíthatjuk- egytizeddel a bázisórák másodpercmutatóit... ★ Persze, nemcsak a kicsinyeknél, a nagy számoknál is jó a pontosságra vigyázni. írja a Magyarország, hogy a világ aranytermelése évenként kb. 200 millió kilogramm. (A bonyolult számításokat nem akarjuk itt leiírni, csak a végeredményt.) Az aranyságra irigység fogott el bennünket a sok sárga arany miatt és elgondolkoztunk. A világ legnagyobb aranytermelő országa jelenleg a Dél-afrikai Unió, de ott sem termelnek egészen egymillió kg. aranyat évente. Csak 2—3 hasonló nagy aranytermelő országról tudunk, ez a Szovjetunió, Kanada és az USA. Na most: volna még a Földön 200 olyan ország, ahol még ezeknél is több aranyat termelnek? De hol? Nem hisszük. Hogy jön ki akkor a 200 millió? Itt valahol még sok millió kilogramm súlyú tévedésnek kell lennie.,. (Dr. Szemes) Feleség férj nélkül A miskolci Nemzeti Színház előadása Gyöngyösön Minden nagyobb igényű kritika helyett néhány megjegyzést szeretnénk fűzni a miskolci Nemzeti Színház csütörtöki, gyöngyösi vendégjátékához. A hirdetményeken olvashattuk: Feleség férj nélkül, házassági komédia zenekíséretteL Szöveg: Nádassy László. Nemcsak a műfaji megjelölésnél tapasztalhattuk az óvatos meghatározást, hanem a „zenekísé- rettel” kitétel is ezt bizonyította. Mintha mentegetődzni akartak volna azok, akiknek közreműködésével létrejött a három felvonás. A cselekményt tömören így foglalhatjuk össze: Csapjuk be a férjet! Rendben van. De minek? , Ugyanis adva van egy fiatal feleség, akinek a férje rengeteget, dolgozik, és a férj a legjobb barátját bízza meg azzal, hogy szórakoztassa az ifjú aszMtHALy: — Hát... mit tudom én .. i — ön azt kiáltotta Faragónak, hogy „megfojtlak, te gazember”. — Mert pofon vágott. Ha a százados elvtársat pofon vágnák, nem tudom, hogy mit... Pikó erélyesen közbevágott. — Ne szemtelenkedjék! Arra válaszoljon, amit kérdeztem! ígérte, vagy nem ígérte, hogy megfojtja? — Mondtam. — Tehát beismeri, hogy feldúlt állapotában megfenyegette az áldozatot? — Igen. — Hol állt ön, amikor a fényképet készítették? — Faragó mögött... Lábas idegesen próbált rájönni a kérdés rejtett értelmére. — „Miért érdekes az, hogy hol álltam? Mi következik ebből?« — de a gondolatra nem tudott válaszolni. — Mi volt a kép témája. Csend lett. A nyomozók feszülten figyelték a készülő választ. Lábas keze megremegett. — Nem tudom. Nem néztem, tt képet... — dadogta. Lábas arca kipirult. Már nem tudott uralkodni magán. Idegesen meg-megrándult, térdei erőtlenül remegtek. — Mikor határozta el, hogy megöli Faragót? — kérdezte látszólag közömbösen a tiszt. 4 rjgiPtUSMGi 1363, október IX, vasárnap A katona együgyű tekintettel bámult maga elé. — ...A KISZ-klubban...— suttogta alig érthetően. — Tehát beismeri, hogy előre megfontolt szándékkal a vadásztőrével megölte Faragó honvédet?! — Nem! Nem igaz! — bő- dült fel Lábas és felugrott a székről — ... csak azt akartam mondani... én csak azt mondtam ... hogy... hiába — hangja elcsuklott, felzokogott. — Kérem, szedje össze magát! — utasította a tiszt. — Én nem az ön hangulatára, hanem a tényekre, az őszinte szavaira vagyok kíváncsi , Elismeri, hogy a tőr, amellyel a gyilkosságot elkövették, az ön tulajdona? — Igen ... az enyém. „ — Hol tartotta? — A szekrényemben, a cipőkefék mögött. Most is ott hagytam. Valaki onnan hozta el — szipogta. — Valaki? — Nem tudom... senki... ez rettenetes! — roskadt magába Lábas. Pikó a laboránshoz fordult. — Készítse el az ujjlenyomatokat! Lábas felzokogott. — De hiszen a tőrt én fogtam meg utoljára... én marha. — Mond valamit — jegyezte meg Pikó, majd a katona mellé lépett és vállára tette a tenyerét. — Ha van valami, ami kimaradt a vallomásából, még bőségesen lesz alkalma elmondani. Lábas kitántorgott az irodából. Pikó rendelkezett. — Hívják be azt a tökkel- ütöttet Kíváncsi vagyok rá. TERR MSIET Nagy András széles vigyor- ral, esetlenül botlott be az irodába. Nem tudta, kihez forduljon és ez még a szokásosnál is bizonytalanabbá tette. Egy percre el is komorodott. — Tudja-e miért hívattuk? — mutatott rá ujjal a százados. — Hát... persze, hogy tudom — vágta rá nagy szüneteket tartva, de a kimondott szavakat gyorsan pörgetve az elhanyagolt külsejű katona. — Nos, akkor talán lenne szíves meg is mondani — ud- variaskodott -a tiszt. — Hát... hogy kipurcsin- tották... a Faragót... — Andris megint elvigyorodott. Az arcizmokat visszap>aran- csolt mosoly remegtette. — Mit csináltak vele? — kérdezte értelmes gondolat híján a nyeldeklő nyomozó- tiszt. szanyt estéről estére. Természetesen az asszony fellázad, a férjét akarja maga mellett tudni. Hogy célját elérje, azt hazudjak a férjnek, ők szerelmesek egymásba, mármint a jó barát és a becsületére bízott feleség. Az is természetes, hogy csak hazudjak, mert a jó barát nem csakhogy nem mer a fiatal asszonynak udvarolni, hanem ráadásul még menyasszonya is van, akit kénytelen elhanyagolni a baráti megbízatás teljesítése miatt Kettőjük lázadásából keletkezik az átlátszó bonyodalom, aminek következtében mindenki összeveszik mindenkivel, hogy a vidékről megérkező édesmama furfangos cselszövése következtében végül mindenki igazi párjára találjon a harmadik felvonás Végén. A drámai mag csak ürügy a három felvonáshoz. A musical »tömegigény” kielégítésére predig néhány dalbetét hivatott. Igaz, az előadás utolsó jelenetei során a nézők megkapják a kioktatást is a furfangos, vidéki származású édesmamától, aki a legjózanabb mindenki között: a feleség ne legyen féltékeny a férje munkájára, örüljön, ha a férje a szorgalmával akarja biztosítani a család anyagi jólétét Ha nem lenne ez a zenés házassági komédia, erre a bölcs következtetésre soha nem juthatnánk el a magunk erejéből. Amikor a függöny végül öszszezáródik, önkéntelenül megkérdjük félhangosan. Miért tételezte fél a szerző a darab;, négy szereplőjéről, hogy azok ostobák? A közönséget most ne provokáljuk. Nem ákaruhk számon kérni túlzott realitásokat egy komédiától, de a mag — a magára maradt feleség féltékenysége a férje munkájára — valódi konfliktus, nem egy családban felfedezhető. Csupán néhány poén elsütésére felhasználni ezt a konfliktust azokat megtoldani néhány komikus hatású félreértéssel, túl kevés. Az elmondottakból következik, hogy nehéz feladatot rótt a színészekbe a megelevenítés. Sarlós Gábor Jászai-díjas vette a legsikeresebben az akadályt. Neki kellett az együgyű jó barátot megjátszania. Komáromi Éva a magára hagyott fiatal- asszony szerepével csak tehetsége lévén birkózott meg. Hasonló feladatot vállalt magára Virátfh Ilona, mint árva menyasszony Az édesmama oprerett- figurájába nem tudott lelket lehelni Máthé Éva Jászai-díjas. Az értelmileg legelesettebbnek feltüntetett férj alakjával predig Takács Lajos nem tudott mit kezdeni. A házassági komédiát Orosz György Jászai-díjas jó néhány rendezői ötlete menti át a buktatókon. Egyetlen jó tulajdonsága van a darabnak: kevés szereplővel, kis költséggel színié vihető. E* is valami. (amf) / Don. De emlékezünk és számba vesszük más nagyszabású művét, a Feltört ugart, A hazáért harcoltak, a Doni elbeszélések vagy az Emberi sors című alkotásait. Nyugodtan áradó epikája, bármilyen témához is fogott, mindig a szovjet valóság legfrissebb és leglényegesebb változásait örökítette meg Sajátos iró, s ugyanakkor — ez az utolérhetetlen, felbecsülhetetlen értéke So- lohovnak — egyetemes érvényű és hatású író is. Magas kitüntetésének most nemcsak egy nép, egy ország örvend, de tisztelettel és elismeréssel gratulál mindenki, aki írásait ismeri. Megérdemeltebben senkit sem érhetett a Svéd Királyi Akadémia Nobel-díja. A Nobel-díjas Solohov köszöntése — Lehet, hogy nem hülye, viszont rettenetesen csúnya. Ronda! — vetette oda gorombán. A katona a csizmáját nézte. — Nem vagyok én csúnya... — motyogta. — Akkor meg gyenge. Nyápic! — folytatta kérlelhetetlenül Pikó. — Nem vagyok nyápic — tagadta a fiú és ellenségesen végigmérte a tisztet. — Nem? — ismételte a kérdést a tiszt : Andris agyában reménysn- • gár csillant — Nem! — vágta rá, és újra ! vigyorgott — Viszont ügye fogy ott, piszkos, hanyag, felelőtlen — érvelt tovább a nyomozó. — Nem vagyok ügyefogyott — makogta ismét bizonytalanul Nagy András. Pikó most az asztallapra tenyereit és ferdén nézett a katonára, hatáskeltő szünet után újabb jelzőt szögezett neki. — Akkor predig tehetséges! — Nem vagyok tehetséges, vagy mi... — védekezett egyre jobban elszomorodva Nagy Honvéd. Mindketten gondolataikba mélyedtek, valaki hal- j kan felnevetett — Mit tud elmondani a j gyilkosságról? — kérdezte újra természetes hangon Pikó. — Nem vagyok én csúnya — pislogott mogorván a fiú. Mélyen sértve érezte magát. El sem jutott agyáig a százados kérdése. Megfordult és ott hagyta a nyomozókat, mögötte nyitva maradt az ajtó. Nem szólították vissza. A nyomozók kérdően tekintettek vezetőjükre. Pikó a homlokát dörzsölte. — Becsukathatnám azt a kiegészítő parancsnokot, aki ennek behívót küldött. — Hátha csak megjátssza magát? — vetette ellene valaki A százados hosszan nézett a közbeszólóra. — Barátom, akkor ez már rég Kossuth-díjas színész lenne. Ezt nem lehet így megjátszani Ilyen színész kettő, ha van a világon. — Akkor miért szekírozta annyira?— kérdezte a hadnagy. — Gyerünk azzal a Valterrel! — mondta türelmetlenül Pikó és a karórájára pillantott. . . (Folytatjuk) Andris szaporán pislogott Kicsit késett a válasszal, látni lehetett, hogy erősen meggondolja azt. — Hát... kipurcslntották... vagy kinyiffant... Nem mindegy az? ... Jól tették. Nyekk, bele a kést... az anyja istenit — lelkesedett senkitől sem zavartatva magát A mondat egy része túlságosan értelmesnek hatott — Nagy elvtárs, maga hülye — szögezte le határozottan Pikó. A többiek csak néztek. Andris elkomolyodott — Nem vagyok én hülye... — mondta nagyon halkan, és megdöbbenve, tátott szájjal bámult maga elé. A tiszt hirtelen elhatározta, hr>ev elmegy a végleteidig.
