Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-17 / 245. szám

Kis állomás gondokkal A kopott kis állomásépület előtt a bervai gyár néhány dél- utánosa várja a munkásvona­tot, arrébb — jókora ládahe­gyek között — lányok, asszo­nyok szorgoskodnak. Átellen- ben a pincegazdaság almáját pakolják vagonba — Német­országba, Csehszlovákiába kül­dik — s a malom felé, a cson­kavágány kocsijaiból téglát raknak ki az ÉPFU emberei... Gyorsan telik a vállalati teher­autó, s alighogy elporzik mel­lettünk — máris újabb fordul a helyébe. — Mindig ilyen tempós a szállítás..? — Bár csak ilyen lenne! Bár csak minden gépkocsi így fo­rogna, mint ezek...! 40 órás kocsiállás Az eger-tihaméri állomásfő­nök sóhaja mögül elfojtott pa­nasz érződik. Az okát nem ne­héz megtalálni: a raktári könyvben 17, 19, 20, 30, 40 órás kocsiállási időket látni be­jegyezve. Közülük' — egy szombati szállítmány után érdeklődünk. — Délután öt órára ..állítot­tuk ki” a Talajerőgazdálkodási Vállalat 4 vagonját — mondja Bánfalvi István raktámok. — Az AK.ÖV emberei szokás sze­rint most is hozzáfogtak a ra­kodáshoz, csupán a befejezését felejtették el. Az egyiket félig rakták ki, a másikban pedig húsz mázsányit hagytak ... hét­főre. Így „születtek” a 37, 39 órás kocsiállási idők! Több helyről is panaszkod­tak már: a tihaméri állomáson az AKÖV délután öt óra után ritkán fog fuvarhoz. Ennek következtében a harmadik ér­kező szerelvény kirakása át­húzódik a másik napra/ sőt — éppen az iménti példa bizo­nyítja — gyakran a harmadik­ra! A késedelmes vagonkira­kás, a lassú szállítás akadá­lyozza a vasút munkáját — köztudomású: a szükségesnél kevesebb a vagon — gátolja a tervteljesítést, s végső soron szaporítja a felesleges kiadá­sokat ... Helyszíni intézkedést! — Egy-egy vasúti kocsit há­rom-négy óra alatt ki lehetne rakni, de a kedvezményes hét óra alatt mindenképpen! Emellett szól az ÉPFU, a ta­nácsi építőipari vállalat, a pincegazdaság, az AGROKER és még jó néhány vállalat na­ponkénti teljesítménye. — Mit javasolnának az AKÖV-nek? — Jobb szervezést, a jelen­leginél lelkiismeretesebb me­netirányítást, s ha szükséges: Az egri Városi Művelődési Ház bélyeggyűjtő köre októ­ber 10-én tartotta taggyűlését, amelyen Némethy Vilmos gyűjtőtárs beszámolt a MABÉOSZ budapesti küldött- közgyűlésről. A tagyűlés előtt Balás Tibor a MABÉOSZ vidéki szervező bizottságának elnöke . tartott a kezdő gyűjtők részére „Mit gyűjtsünk, hogyan gyűjt- sünk?” címmel előadást. Az előadás után a „világhírű fest­mények” című motívum­anyagból részleteket mutatott be annak szemléltetésére, ho­gyan kell a motívumanyagot felépíteni, amely alkalmas lesz akár országos, akár nem­zetközi bélyegkiállításon való bemutatásra. A taggyűlés után dr. Szon- tágh Pál, a kör elnöke kiosz­totta a feszabadulási kiállítás részt vevőinek az okleveleket és jutalmakat. ★ Megváltozott a XXXVIII. magyar bélyegnap időpontja és ennek tiszteletére a bé­lyegnapi bélyeg és blokk meg­jelenése: nem november 7-én, hanem október 31-én lesz. Az idei bélyegnapi kiállítás nem­zetközi jellegű lesz, mert be­mutatásra kerülnek — magyar- gyűjtők mellett — a lipcsei INTERMESS III. kiállításon szerepelt díjnyertes német gyűjtemények is. ★ Az 1965. évi bélyegnap al­kalmából hozzák nyilvános­ságra. „Az év legszebb magyar bélyege” pályázat eredményét, amelyet immár évről évre a Magyar Bélyeggyűjtők Orszá­gos Szövetsége és a Magyar Filatelista Újságírók Szervezer te közösen a Filateliai Szemle szerkesztőségével. Ausztráliá­tól Kanadáig, Izraeltől Nyu- gat-Németországig szinte vala­mennyi országból érkeztek le­velek, különösen nagy volt az érdeklődés Angliában a pályá­zat iránt. Jugoszlávia és Len­gyelország filatelistái egyaránt nagy számban jelentkeztek. A hazai gyűjtők is nagy szám­ban nyilvánították érdeklődé­süket. A magyar bélyeg szép­ségre egyre inkább közüggyé, személyes üggyé is válik vala­mennyi filatelista számára. A MABÉOSZ országos veze­tősége október 24-én vezetősé­gi ülést tart. A napirendi pon­tok között szerepel a rendkí­vüli küldött-közgyűlés határo­zatainak megfelelően alkotott alapszabályok, valamint a ha­tározati javaslat elfogadása, a szövetség 1966. évi munkater­vének előkészítése. A jövő év- ra munkatervet kell készíte­niük a bélyeggyűjtő körök vezetőségének és az ifjúsági szakkör vezetőinek. ★ A kékestetői bélyeggyűjtő kör tagjai közül a jobb elosz- tódás és a szaköri életben való aktívabb részvétel érdekében a mátraházi gyűjtők kiváltak és külön kört alakítottak Mát­raházán. Az új kör tagjai no­vember 7-én bélyegbemutatót rendeznek. délutáni és éjszakai fuvarozást az állomásról. Legalább ilyen­kor, csúcsidőben... A sok te­lefonos utasítás, rendelkezés helyett pedig jobb lenne, ha inkább a helyszínen intézked­nének, s gyakrabban tartanának ellenőrzést. Az ÉPFU-nak ál­landóan itt tartózkodik a tér­mestere: nem csoda, ha zökke- nőmentesebb a szállítása! Ám mindez — csak egy ré­sze a gondoknak... A többi: szűk, korszerűtlen már a tihaméri állomás, bőví­teni kellene! — A háború óta, éppen ide­je lenne már! Nem kell külö­nösebben magyarázni — mondja az állomásfőnök, Szé­kely Ferenc —, hogy a megle­vő három vágány 1965-ben már mennyire kevés.... Régi kimutatásokról, adato­kat olvas: — Húsz esztendővel ezelőtt mindössze 17 vagon fordult meg az állomáson. Két évvel később 245. Négy esztendeje 5400, az idén pedig, csupán szeptember végéig 6900! A for­galmunk egyre emelkedik — összegezi —, s az állomás meg­marad a régi. Csaknem olyan, mint 1908-ban, amikor meg­építették ... Élüzem szinten Igen, valóban kevés a vá­gány, javításra szorulnának rég az épületek —, s megfele­lő csatornázásra a rakodótér: mert egy-egy kiadósabb eső után (az ősz maholnap meg­hozhatja) a raktári feljáróig ér a víz, az emberek térdig járnak a csatákban! És az is elgondolkodtató, hogy ugyan­azon a csonkavágányon rakod­ják a gabonát, mint — példá­ul a műtrágyát... Kis állomás — panaszokkal. Panaszkodik — de dolgozik! S úgy, hogy tavaly is igazga­tósági dicséretben részesült és az idei, legutolsó értékelés szerint szintén „élüzem szin­ten” teljesítette a feladatokat Igazán meglepő, hogy még a kocsikihasználási százaléka is fölül van a százon ___! — Mert szerencsére nem­csak rossz, hanem jó fuvarozó partnereink is vannak...! S ha ez utóbbiak közül még több lenne, bizonyára tovább szaporodnának a szép eredmé­nyek-. -I (gyóni) Két műszakban FÜZESABONY és Szihalom között az országút mentén han­gos dübörgéssel hasítja a talajt a Füzesabonyi Gépjavító Állo­más egyik Sz—100-as traktora. A tarló végén vaskerekű lakó­kocsi, néhány üzemanyagos hordó és egy új Danuvia mo­torkerékpár A forduló után a dübörgés egyre erősödik, köze­ledik a gép, amelynek acélszür­ke testén fényesen csillan az októberi napsugár. Messziről jól látható már, hogy a gép őszi mélyszántást végez, hár­mas ekefeje mélyen hasítja a talajt a füzesabonyi Szabad Nép Termelőszövetkezet tarló­ján. Odabent a gépjavító állomás központjában röviddel ezelőtt már igen sok dicsérő szót mondtak az üzem vezetői erről az Sz—100-asról és két trakto- ristájáről, Tóth Istvánról és váltótársáról, Karkus Imréről. Elmondották^ hogy régóta dol­gozik már együtt a két trakto­ros és kora tavasz óta folyama­tosan váltott műszakban végez­nek talajmunkát Nagyszerű teljesítményüket mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a tény, hogy a tavaszi és nyári tervü­ket 230 százalékra teljesítették, munkájukra mindig, bármikor és bárhol lehetett számítani.' A traktor eközben a föld vé­gére ér, rövid időre megáll. El­halkul a motor járása és csend­ben pihennek az előbb még nyikorgó hemyótalpak. Fiatal, 30 év körüli, mosolygós ember száll ki a gépből. Karkus Imre. Most ő a nappalos, váltótársa, Tóth István az éjjeli műszakos, azóta az igazak álmát alussza. Hamarosan megtudjuk, hogy mindketten besenyőtelkiek, ré­gi jó barátok és munkatársak. Karkus Imre 1959, társa pedig még ennél is régebben, 1953 óta ül a traktor nyergében, te­hát mindketten viszonylag öreg, gyakorlott traktoristának számítanak már. — Éjjel—nappal, állandóan két műszakban megy itt a mun­ka — mondja Karkus Imre. Ezen a héten reggel hat órától este hatig én dolgozom, utána pedig váltunk a barátommal. — Mióta végeznek őszi mély­szántást? — Szeptember elsején kezd­tük, de azelőtt egészen aratás óta a vetőszántásoknál dolgoz­tunk. AZ ŐSZI MÉLYSZÁNTÁS kezdetétől közel 800 holdon forgatta már meg a talajt a ta­vasziak alá a két traktoros. Jó­formán a környék minden ter­melőszövetkezetében dolgoztak már, Makiár, Egerfarmos, Dor­mánd, Füzesabony és Szihalom községek határában megfordul­tak. Egy-egy műszak alatt ál­talában nyolc, a napi két mű­szak alatt pedig 16 holdat szán­tanak fel. — Az a baj sajnos — mondja Karkus Imre —, hogy most már igen száraz a talaj, egyre nehe­zebb a szántás és lassabban halad a munka, egyébként leg­alább 9—10 holdat is fel tud­nánk szántani egy műszak alatt. A két jól teljesítő traktoros sikerének titka a szorgalmu­kon és hozzáértésükön túl ab­ban is rejlik, hogy gépük min­den műszaki hiba és kiesés nél­kül folyamatosan dolgozik. Természetesen ennek az oka is a traktorosok hozzáértésébe* becsületességében rejlik. Mind­ketten szereik, megbecsülik és rendszeresen ápolják, karban­tartják hű segítőtársukat. MUNKÁJUK NEM könnyű, hiszen igen sok erőfeszítést, ál­dozatvállalást kíván napi ti­zenkét órán át, sokszor hideg szélben, hosszú őszi éjszakákon át feszült figyelemmel a trak­toron ülni. Így megy ez nap mint nap, egészen a késő őszi, téli idő beálltáig, amíg az eke ki nem fagy a földből. Császár István Burgonyatárolás Száz vagon burgonyát tárolnak a MÉK káli telepén. Eddig S3 vagonnal raktak el, amit a környező termelőszövetkeztekböl szállítottak. ' Képünkön Orosz Tibor, Mészáros Istvánná és Krecz Gyula szalmával takarják be a prizmákba rakott burgonyát. (Foto: Kiss Béla) Dr. G kis orvosi táskát és ki­tömött, nehéz aktatáskát ci­pelt. — Falun helyettesítek, s mu­száj a legszükségesebb dolgo­kat magammal vinni, különben me9 sem mozdulhatnék a ren­delőben — magyarázta. A fel­szerelés minimális. Egy rozs­dás, elgörbült injikciós tű, rozs­dás, csecsemő-mérleg, egy unesztétikus fektető, meg né­hány bútordarab. És másutt is csupa kimustrált berendezést találni... Végeredményben dr. G. sza­vai indítottak körútat tenni az egri járás falvaiban, hogy szétnézzek az orvosi rendelők portáján. PRÉDA FALUJA Az első utam Egerszólátra vezetett. A falu a Préda és a Farkashegy tövében húzódik, tíz kilméternyire Egertől. Lei­keinek száma 1450. Az embe­rek nagy részének a föld nyújt megélhetést, a szövetkezet, amely egyre inkább a legjob­bak közé kapaszkodik: 180— 200 ember jár az iparba. Az írónevű, Békésből elszár­mazott vb-elnök, Gábor Andor, már a kora reggeli órákban a falut járja. Nagy gondja az is­kola, amelynek felújításával kész kellett volna legyenek, az építők szeptember második he­tében, de a munka bevégzésé­vel még mindig adósok. Három osztály a kultúrotthonban, egy a pártszervezet helyiségében ütött ideiglenes tanyát. Míg a kisebbek délelőtt tanulnak, ad­dig a felsősök a szövetkezetnek segítenek szüretelni. A faluban hetente egyszer rendel az orvos. Pénteken. És akkor is csak néhány órát. A reggeli busszal érkezik, a ti­FALURÓL FALURA Az orvosi rendelők portóján zenegy órai járattal pedig már indul vissza. Nem kevés em­ber várakozik az orvosra. A lakosság óriási többsége — a szövetkezeti mozgalom győzel­meként — ingyenes orvosi el­látásban részesül. — Szerettünk volna saját orvost a falunak, de Egersza- lók, a székhely-község nem mondott le orvostartó jogáról. Szalókon lesz az orvos lakása, s akkor gyakrabban felkeresi a falut, hetenként kétszer. Ked­den, pénteken. Az orvosi rendelő a pince- gazdaság üzemének épületében két bérelt szobát foglal. Az előszobában, a váróban, két lóca és egy karos lóca, ennek fehér festéke már pattogzik. A vizsgáló is olyan sivár, be­rendezése szegényes: íróasztal székkel, három hokedli, sámli; a fal mellett egy másik, ko- pottab asztal, néhány üveggel; falikút; és egy mérleg — telje­sen korszerű. Más műszer sem­mi! Húsz esztendővel a fel- szabadulásunk után, nem itt kéne tartani. VÁRISPÁNSÁGI FALU — ORVOS NÉLKÜL A várispánsági területek egykori faluja, Bekölce is ha­sonló hajóban utazik, mint Egerszólát. Nincs orvosa. Volt, hogy minden héten más-más orvos jött Egerből. Most már hosszú ideje Szilvásváradról jár át a doktor, helyettesíteni. Kényszermegoldásnak sem ki­elégítő állapot. A helyzeten sokat segít majd, ha Egercse- hiben elkészül az orvosi lakás. Csehi közel esik Bekölcéhez, mindössze négy kilométer. Na­gyobb távolság jut a táppén­zes betegeknek, akiknek felül­vizsgálatra Mikófalvára kell menniük — orvosok elébe. Ha szerencséjük van, busszal me­hetnek, jöhetnek, ha nincs sze­rencséjük, gyalogolhatnak to­ronyiránt öt—hat kilométert. Valamiben mégis előbbre jár Bekölce a többi kis faluknál. Állandó óvodája van, s míg a szülők dolgoznak, szakképzett óvónő foglalatoskodik az apró csemetékkel. Az orvosi rende­lőt is megszépítették néhány év alatt, hiszen korábban még függöny sem volt az ablakon, s a fűtéssel is baj volt. FALUSI EGÉSZSÉGHÁZ Bélapátfalva, a cement falu­ja, kivételes előnyöket élvez. Az egészségház emeletes tömb­je ott emelkedik a gyár szom­szédságában, a vasúti sínek mellett. S a cementgyár nem vár mindennel a kórházra, sok terhet magára vállal, sok mű­szert, felszerelést maga vásá­rol. Régebben, ha megbetegedett falun valaki, vagy meggyó­gyult, vagy betegen élt tovább, vagy meghalt. Hogy mi történt vele, csak tőle magától függ: szívétől, tüdejétől, idegeitől, sejtjeitől — orvosra nem szá­míthatott, mert orvos nem volt. Ma sincs betöltve minden állás falun, s azokra szakad a munka, akiknek terhelésük már amúgyis nagyobb a kelleténél. Dr. Böszörményi Mihály, a bél­apátfalvi, körzeti orvos ilyen terhet cipel. Egy-egy körzeti or­vosra, körzetében 3100 beteg jut, s átlag 40—50 beteg megy naponta minden orvoshoz, min­den körzeti rendelőbe. Dr. Bö­szörményi betegeinek száma jóval túlhaladja az országos át­lagot; volt olyan napja, nem is ritkán, amikor 132 beteget kel­lett ellátnia. Az ő gondja a cementgyár, havonta rendsze­resen szemlét tart az üzemben, fogadja a község lakóit; s hoz­zá tartozik Mónosbél is, a gyer­mekotthonnal; aztán hosszú­hosszú ideje helyettesít már Bükkszentmártonban és Bala­tonban is. Dr. Böszörményi ti­zenegy esztendeje telepedett meg a Bélkő alatti tájon, isme­ri a gondjára bízott faluk hét­köznapjait, minden gondját... Balaton régóta orvos nélkül van, s úgy készül az immár második orvosi lakás, mint a Luca széke; pedig már tavaly októberban kapott volna orvost a falu Debrecenből, s nem jött az orvos — a lakás miatt. Bükkszentmártonban primitív állapotok uralkodtak az orvosi rendelő portáján — fűthetetlen volt, egészségtelen, sivár, sze­gényes felszerelésű. Új helyisé­get kapott azóta a rendelő, s a megfelelő felszerelés, beren­dezés is megérkezik a faluba hamarosan. Monosbél község­ben is tavaly rendezték be az új orvosi rendelőt — Milyen tapasztalatai van­nak a betegekről? — Sokfélék. Nagy részük szövetkezeti nyugdíjból élő öreg, akikkel nem törődnek a fiatalok, s betegségük, rossz szívük ellenére is dolgozni kénytelenek. A 260 forint ke­vés a megélhetésre... A gyári­betegek ismét másak. Nem he­lyi jellegzetesség: állandóan növekszik a táppénzes betegek száma. Nem a betegségek sú- lyosodtak, inkább az emberek lettek kényesebbek. Lógós,; vagy szimuláns azért kevés akad... És nincs kuruzslás, va- jákosság, babonaság, amelyek elmaradottságot jelentenek... ★ Egerszólát Bekölce, Bél­apátfalva — három falu, s mindegyik a fejlődés egyik fo­kozata. Egerszólát, Bekölce —' a kezdet. Bélapátfalva — _a folytatás, a példa. Igazi fejlő­déssel akkor számolhatunk, ha minden faluba küldhetünk egy-egy orvost. Addig a falu mai' orvosainak kell vállalniuk nagyobb terheket. Könnyíteni, segíteni lehet sorsukon már az­zal is, ha nem kell nehéz akta­táskákban cipelniük a legszük­ségesebb dolgokat is... Pataky Dezső rrnpmM s 1965. október J7„ vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents