Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-17 / 245. szám
Kis állomás gondokkal A kopott kis állomásépület előtt a bervai gyár néhány dél- utánosa várja a munkásvonatot, arrébb — jókora ládahegyek között — lányok, asszonyok szorgoskodnak. Átellen- ben a pincegazdaság almáját pakolják vagonba — Németországba, Csehszlovákiába küldik — s a malom felé, a csonkavágány kocsijaiból téglát raknak ki az ÉPFU emberei... Gyorsan telik a vállalati teherautó, s alighogy elporzik mellettünk — máris újabb fordul a helyébe. — Mindig ilyen tempós a szállítás..? — Bár csak ilyen lenne! Bár csak minden gépkocsi így forogna, mint ezek...! 40 órás kocsiállás Az eger-tihaméri állomásfőnök sóhaja mögül elfojtott panasz érződik. Az okát nem nehéz megtalálni: a raktári könyvben 17, 19, 20, 30, 40 órás kocsiállási időket látni bejegyezve. Közülük' — egy szombati szállítmány után érdeklődünk. — Délután öt órára ..állítottuk ki” a Talajerőgazdálkodási Vállalat 4 vagonját — mondja Bánfalvi István raktámok. — Az AK.ÖV emberei szokás szerint most is hozzáfogtak a rakodáshoz, csupán a befejezését felejtették el. Az egyiket félig rakták ki, a másikban pedig húsz mázsányit hagytak ... hétfőre. Így „születtek” a 37, 39 órás kocsiállási idők! Több helyről is panaszkodtak már: a tihaméri állomáson az AKÖV délután öt óra után ritkán fog fuvarhoz. Ennek következtében a harmadik érkező szerelvény kirakása áthúzódik a másik napra/ sőt — éppen az iménti példa bizonyítja — gyakran a harmadikra! A késedelmes vagonkirakás, a lassú szállítás akadályozza a vasút munkáját — köztudomású: a szükségesnél kevesebb a vagon — gátolja a tervteljesítést, s végső soron szaporítja a felesleges kiadásokat ... Helyszíni intézkedést! — Egy-egy vasúti kocsit három-négy óra alatt ki lehetne rakni, de a kedvezményes hét óra alatt mindenképpen! Emellett szól az ÉPFU, a tanácsi építőipari vállalat, a pincegazdaság, az AGROKER és még jó néhány vállalat naponkénti teljesítménye. — Mit javasolnának az AKÖV-nek? — Jobb szervezést, a jelenleginél lelkiismeretesebb menetirányítást, s ha szükséges: Az egri Városi Művelődési Ház bélyeggyűjtő köre október 10-én tartotta taggyűlését, amelyen Némethy Vilmos gyűjtőtárs beszámolt a MABÉOSZ budapesti küldött- közgyűlésről. A tagyűlés előtt Balás Tibor a MABÉOSZ vidéki szervező bizottságának elnöke . tartott a kezdő gyűjtők részére „Mit gyűjtsünk, hogyan gyűjt- sünk?” címmel előadást. Az előadás után a „világhírű festmények” című motívumanyagból részleteket mutatott be annak szemléltetésére, hogyan kell a motívumanyagot felépíteni, amely alkalmas lesz akár országos, akár nemzetközi bélyegkiállításon való bemutatásra. A taggyűlés után dr. Szon- tágh Pál, a kör elnöke kiosztotta a feszabadulási kiállítás részt vevőinek az okleveleket és jutalmakat. ★ Megváltozott a XXXVIII. magyar bélyegnap időpontja és ennek tiszteletére a bélyegnapi bélyeg és blokk megjelenése: nem november 7-én, hanem október 31-én lesz. Az idei bélyegnapi kiállítás nemzetközi jellegű lesz, mert bemutatásra kerülnek — magyar- gyűjtők mellett — a lipcsei INTERMESS III. kiállításon szerepelt díjnyertes német gyűjtemények is. ★ Az 1965. évi bélyegnap alkalmából hozzák nyilvánosságra. „Az év legszebb magyar bélyege” pályázat eredményét, amelyet immár évről évre a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége és a Magyar Filatelista Újságírók Szervezer te közösen a Filateliai Szemle szerkesztőségével. Ausztráliától Kanadáig, Izraeltől Nyu- gat-Németországig szinte valamennyi országból érkeztek levelek, különösen nagy volt az érdeklődés Angliában a pályázat iránt. Jugoszlávia és Lengyelország filatelistái egyaránt nagy számban jelentkeztek. A hazai gyűjtők is nagy számban nyilvánították érdeklődésüket. A magyar bélyeg szépségre egyre inkább közüggyé, személyes üggyé is válik valamennyi filatelista számára. A MABÉOSZ országos vezetősége október 24-én vezetőségi ülést tart. A napirendi pontok között szerepel a rendkívüli küldött-közgyűlés határozatainak megfelelően alkotott alapszabályok, valamint a határozati javaslat elfogadása, a szövetség 1966. évi munkatervének előkészítése. A jövő év- ra munkatervet kell készíteniük a bélyeggyűjtő körök vezetőségének és az ifjúsági szakkör vezetőinek. ★ A kékestetői bélyeggyűjtő kör tagjai közül a jobb elosz- tódás és a szaköri életben való aktívabb részvétel érdekében a mátraházi gyűjtők kiváltak és külön kört alakítottak Mátraházán. Az új kör tagjai november 7-én bélyegbemutatót rendeznek. délutáni és éjszakai fuvarozást az állomásról. Legalább ilyenkor, csúcsidőben... A sok telefonos utasítás, rendelkezés helyett pedig jobb lenne, ha inkább a helyszínen intézkednének, s gyakrabban tartanának ellenőrzést. Az ÉPFU-nak állandóan itt tartózkodik a térmestere: nem csoda, ha zökke- nőmentesebb a szállítása! Ám mindez — csak egy része a gondoknak... A többi: szűk, korszerűtlen már a tihaméri állomás, bővíteni kellene! — A háború óta, éppen ideje lenne már! Nem kell különösebben magyarázni — mondja az állomásfőnök, Székely Ferenc —, hogy a meglevő három vágány 1965-ben már mennyire kevés.... Régi kimutatásokról, adatokat olvas: — Húsz esztendővel ezelőtt mindössze 17 vagon fordult meg az állomáson. Két évvel később 245. Négy esztendeje 5400, az idén pedig, csupán szeptember végéig 6900! A forgalmunk egyre emelkedik — összegezi —, s az állomás megmarad a régi. Csaknem olyan, mint 1908-ban, amikor megépítették ... Élüzem szinten Igen, valóban kevés a vágány, javításra szorulnának rég az épületek —, s megfelelő csatornázásra a rakodótér: mert egy-egy kiadósabb eső után (az ősz maholnap meghozhatja) a raktári feljáróig ér a víz, az emberek térdig járnak a csatákban! És az is elgondolkodtató, hogy ugyanazon a csonkavágányon rakodják a gabonát, mint — például a műtrágyát... Kis állomás — panaszokkal. Panaszkodik — de dolgozik! S úgy, hogy tavaly is igazgatósági dicséretben részesült és az idei, legutolsó értékelés szerint szintén „élüzem szinten” teljesítette a feladatokat Igazán meglepő, hogy még a kocsikihasználási százaléka is fölül van a százon ___! — Mert szerencsére nemcsak rossz, hanem jó fuvarozó partnereink is vannak...! S ha ez utóbbiak közül még több lenne, bizonyára tovább szaporodnának a szép eredmények-. -I (gyóni) Két műszakban FÜZESABONY és Szihalom között az országút mentén hangos dübörgéssel hasítja a talajt a Füzesabonyi Gépjavító Állomás egyik Sz—100-as traktora. A tarló végén vaskerekű lakókocsi, néhány üzemanyagos hordó és egy új Danuvia motorkerékpár A forduló után a dübörgés egyre erősödik, közeledik a gép, amelynek acélszürke testén fényesen csillan az októberi napsugár. Messziről jól látható már, hogy a gép őszi mélyszántást végez, hármas ekefeje mélyen hasítja a talajt a füzesabonyi Szabad Nép Termelőszövetkezet tarlóján. Odabent a gépjavító állomás központjában röviddel ezelőtt már igen sok dicsérő szót mondtak az üzem vezetői erről az Sz—100-asról és két trakto- ristájáről, Tóth Istvánról és váltótársáról, Karkus Imréről. Elmondották^ hogy régóta dolgozik már együtt a két traktoros és kora tavasz óta folyamatosan váltott műszakban végeznek talajmunkát Nagyszerű teljesítményüket mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a tavaszi és nyári tervüket 230 százalékra teljesítették, munkájukra mindig, bármikor és bárhol lehetett számítani.' A traktor eközben a föld végére ér, rövid időre megáll. Elhalkul a motor járása és csendben pihennek az előbb még nyikorgó hemyótalpak. Fiatal, 30 év körüli, mosolygós ember száll ki a gépből. Karkus Imre. Most ő a nappalos, váltótársa, Tóth István az éjjeli műszakos, azóta az igazak álmát alussza. Hamarosan megtudjuk, hogy mindketten besenyőtelkiek, régi jó barátok és munkatársak. Karkus Imre 1959, társa pedig még ennél is régebben, 1953 óta ül a traktor nyergében, tehát mindketten viszonylag öreg, gyakorlott traktoristának számítanak már. — Éjjel—nappal, állandóan két műszakban megy itt a munka — mondja Karkus Imre. Ezen a héten reggel hat órától este hatig én dolgozom, utána pedig váltunk a barátommal. — Mióta végeznek őszi mélyszántást? — Szeptember elsején kezdtük, de azelőtt egészen aratás óta a vetőszántásoknál dolgoztunk. AZ ŐSZI MÉLYSZÁNTÁS kezdetétől közel 800 holdon forgatta már meg a talajt a tavasziak alá a két traktoros. Jóformán a környék minden termelőszövetkezetében dolgoztak már, Makiár, Egerfarmos, Dormánd, Füzesabony és Szihalom községek határában megfordultak. Egy-egy műszak alatt általában nyolc, a napi két műszak alatt pedig 16 holdat szántanak fel. — Az a baj sajnos — mondja Karkus Imre —, hogy most már igen száraz a talaj, egyre nehezebb a szántás és lassabban halad a munka, egyébként legalább 9—10 holdat is fel tudnánk szántani egy műszak alatt. A két jól teljesítő traktoros sikerének titka a szorgalmukon és hozzáértésükön túl abban is rejlik, hogy gépük minden műszaki hiba és kiesés nélkül folyamatosan dolgozik. Természetesen ennek az oka is a traktorosok hozzáértésébe* becsületességében rejlik. Mindketten szereik, megbecsülik és rendszeresen ápolják, karbantartják hű segítőtársukat. MUNKÁJUK NEM könnyű, hiszen igen sok erőfeszítést, áldozatvállalást kíván napi tizenkét órán át, sokszor hideg szélben, hosszú őszi éjszakákon át feszült figyelemmel a traktoron ülni. Így megy ez nap mint nap, egészen a késő őszi, téli idő beálltáig, amíg az eke ki nem fagy a földből. Császár István Burgonyatárolás Száz vagon burgonyát tárolnak a MÉK káli telepén. Eddig S3 vagonnal raktak el, amit a környező termelőszövetkeztekböl szállítottak. ' Képünkön Orosz Tibor, Mészáros Istvánná és Krecz Gyula szalmával takarják be a prizmákba rakott burgonyát. (Foto: Kiss Béla) Dr. G kis orvosi táskát és kitömött, nehéz aktatáskát cipelt. — Falun helyettesítek, s muszáj a legszükségesebb dolgokat magammal vinni, különben me9 sem mozdulhatnék a rendelőben — magyarázta. A felszerelés minimális. Egy rozsdás, elgörbült injikciós tű, rozsdás, csecsemő-mérleg, egy unesztétikus fektető, meg néhány bútordarab. És másutt is csupa kimustrált berendezést találni... Végeredményben dr. G. szavai indítottak körútat tenni az egri járás falvaiban, hogy szétnézzek az orvosi rendelők portáján. PRÉDA FALUJA Az első utam Egerszólátra vezetett. A falu a Préda és a Farkashegy tövében húzódik, tíz kilméternyire Egertől. Leikeinek száma 1450. Az emberek nagy részének a föld nyújt megélhetést, a szövetkezet, amely egyre inkább a legjobbak közé kapaszkodik: 180— 200 ember jár az iparba. Az írónevű, Békésből elszármazott vb-elnök, Gábor Andor, már a kora reggeli órákban a falut járja. Nagy gondja az iskola, amelynek felújításával kész kellett volna legyenek, az építők szeptember második hetében, de a munka bevégzésével még mindig adósok. Három osztály a kultúrotthonban, egy a pártszervezet helyiségében ütött ideiglenes tanyát. Míg a kisebbek délelőtt tanulnak, addig a felsősök a szövetkezetnek segítenek szüretelni. A faluban hetente egyszer rendel az orvos. Pénteken. És akkor is csak néhány órát. A reggeli busszal érkezik, a tiFALURÓL FALURA Az orvosi rendelők portóján zenegy órai járattal pedig már indul vissza. Nem kevés ember várakozik az orvosra. A lakosság óriási többsége — a szövetkezeti mozgalom győzelmeként — ingyenes orvosi ellátásban részesül. — Szerettünk volna saját orvost a falunak, de Egersza- lók, a székhely-község nem mondott le orvostartó jogáról. Szalókon lesz az orvos lakása, s akkor gyakrabban felkeresi a falut, hetenként kétszer. Kedden, pénteken. Az orvosi rendelő a pince- gazdaság üzemének épületében két bérelt szobát foglal. Az előszobában, a váróban, két lóca és egy karos lóca, ennek fehér festéke már pattogzik. A vizsgáló is olyan sivár, berendezése szegényes: íróasztal székkel, három hokedli, sámli; a fal mellett egy másik, ko- pottab asztal, néhány üveggel; falikút; és egy mérleg — teljesen korszerű. Más műszer semmi! Húsz esztendővel a fel- szabadulásunk után, nem itt kéne tartani. VÁRISPÁNSÁGI FALU — ORVOS NÉLKÜL A várispánsági területek egykori faluja, Bekölce is hasonló hajóban utazik, mint Egerszólát. Nincs orvosa. Volt, hogy minden héten más-más orvos jött Egerből. Most már hosszú ideje Szilvásváradról jár át a doktor, helyettesíteni. Kényszermegoldásnak sem kielégítő állapot. A helyzeten sokat segít majd, ha Egercse- hiben elkészül az orvosi lakás. Csehi közel esik Bekölcéhez, mindössze négy kilométer. Nagyobb távolság jut a táppénzes betegeknek, akiknek felülvizsgálatra Mikófalvára kell menniük — orvosok elébe. Ha szerencséjük van, busszal mehetnek, jöhetnek, ha nincs szerencséjük, gyalogolhatnak toronyiránt öt—hat kilométert. Valamiben mégis előbbre jár Bekölce a többi kis faluknál. Állandó óvodája van, s míg a szülők dolgoznak, szakképzett óvónő foglalatoskodik az apró csemetékkel. Az orvosi rendelőt is megszépítették néhány év alatt, hiszen korábban még függöny sem volt az ablakon, s a fűtéssel is baj volt. FALUSI EGÉSZSÉGHÁZ Bélapátfalva, a cement faluja, kivételes előnyöket élvez. Az egészségház emeletes tömbje ott emelkedik a gyár szomszédságában, a vasúti sínek mellett. S a cementgyár nem vár mindennel a kórházra, sok terhet magára vállal, sok műszert, felszerelést maga vásárol. Régebben, ha megbetegedett falun valaki, vagy meggyógyult, vagy betegen élt tovább, vagy meghalt. Hogy mi történt vele, csak tőle magától függ: szívétől, tüdejétől, idegeitől, sejtjeitől — orvosra nem számíthatott, mert orvos nem volt. Ma sincs betöltve minden állás falun, s azokra szakad a munka, akiknek terhelésük már amúgyis nagyobb a kelleténél. Dr. Böszörményi Mihály, a bélapátfalvi, körzeti orvos ilyen terhet cipel. Egy-egy körzeti orvosra, körzetében 3100 beteg jut, s átlag 40—50 beteg megy naponta minden orvoshoz, minden körzeti rendelőbe. Dr. Böszörményi betegeinek száma jóval túlhaladja az országos átlagot; volt olyan napja, nem is ritkán, amikor 132 beteget kellett ellátnia. Az ő gondja a cementgyár, havonta rendszeresen szemlét tart az üzemben, fogadja a község lakóit; s hozzá tartozik Mónosbél is, a gyermekotthonnal; aztán hosszúhosszú ideje helyettesít már Bükkszentmártonban és Balatonban is. Dr. Böszörményi tizenegy esztendeje telepedett meg a Bélkő alatti tájon, ismeri a gondjára bízott faluk hétköznapjait, minden gondját... Balaton régóta orvos nélkül van, s úgy készül az immár második orvosi lakás, mint a Luca széke; pedig már tavaly októberban kapott volna orvost a falu Debrecenből, s nem jött az orvos — a lakás miatt. Bükkszentmártonban primitív állapotok uralkodtak az orvosi rendelő portáján — fűthetetlen volt, egészségtelen, sivár, szegényes felszerelésű. Új helyiséget kapott azóta a rendelő, s a megfelelő felszerelés, berendezés is megérkezik a faluba hamarosan. Monosbél községben is tavaly rendezték be az új orvosi rendelőt — Milyen tapasztalatai vannak a betegekről? — Sokfélék. Nagy részük szövetkezeti nyugdíjból élő öreg, akikkel nem törődnek a fiatalok, s betegségük, rossz szívük ellenére is dolgozni kénytelenek. A 260 forint kevés a megélhetésre... A gyáribetegek ismét másak. Nem helyi jellegzetesség: állandóan növekszik a táppénzes betegek száma. Nem a betegségek sú- lyosodtak, inkább az emberek lettek kényesebbek. Lógós,; vagy szimuláns azért kevés akad... És nincs kuruzslás, va- jákosság, babonaság, amelyek elmaradottságot jelentenek... ★ Egerszólát Bekölce, Bélapátfalva — három falu, s mindegyik a fejlődés egyik fokozata. Egerszólát, Bekölce —' a kezdet. Bélapátfalva — _a folytatás, a példa. Igazi fejlődéssel akkor számolhatunk, ha minden faluba küldhetünk egy-egy orvost. Addig a falu mai' orvosainak kell vállalniuk nagyobb terheket. Könnyíteni, segíteni lehet sorsukon már azzal is, ha nem kell nehéz aktatáskákban cipelniük a legszükségesebb dolgokat is... Pataky Dezső rrnpmM s 1965. október J7„ vasárnap