Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-15 / 243. szám
Tízezrek a határban ... Most szóljanak! A KÖZGYŰLÉSRE majdnem teljes létszámban eljöttek a szövetkezet tagjai. Nemcsak az elvégzett munkáról és az újabb feladatokról kellett tanácskozni ezen a közgyűlésen, hanem a kővetkező négy évi időtartamra meg kellett választani a szövetkezet új vezetőségét is. Minden a legnagyobb rendben zajlott le a Gyöngyösi Fodrász és Fényképész Ktsz közgyűlésén egészen addig, amtg a beszámolók megtartása zajlott le. A tagok érdeklődéssel hallgatták mind a vezetőség, mind az ellenőrző bizottság számadását. Nem volt okuk a csüg- gedésre, az elkeseredettségre, mert mind a két beszámoló dicséretes pozitívumokat sorolt fel. Jólesett hallani az egymást követő megállapításokat. És ahogy szokott lenni, a két beszámoló elhangzása után a közgyűlést levezető elnök felszólította a szövetkezet jelenlévő tagságát: most pedig szóljanak hozzá, mondják el véleményüket, javaslataikat, panaszaikat, de ha dicsérni való jelenségeket tapasztaltak, ezekről se feledkezzenek meg. Ekkor állt be az a csend, ami minden ilyen vitakezdéskor tapasztalható. Ilyenkor szoktak a jelenlevők azon gondolkozni, hogy miért éppen ő legyen az első felszólaló. Majd elkezdi más. A fejek körbeforognak, kutatják a vállalkozó kedvű társat, néhányan esetleg fél— Vram, meg tudná nekem mondani, hogy mi az a spitzbubi? — Legnagyobb sajnálatomra, fogalmam sincs róla ... — Es azt sem tudja, hogy mi az az erdei nüniike ? — Soha életemben nem hallottam ... — De talán azt :sak tudja, hogy mi az a radion- perfektuáció? — Tudja a ma- yasságos ég. S egyáltalán miért fontos, hogy én ezt tudjam, miért fontos, hogy ezt maga is tudja, s egyáltalán honnan szedte ezeket az izéket? — Hogy miért fontos? most találtam ki őket, s félek, hogy más esetleg már kitalálta ... — Hát akkor magának tudnia kell mind a háromról, hogy micsodák? — Honnan tudnám? Csak a szavakat találtam ki... De jók, mi? (—6) Bizony, ti négyszázak... A FIATAL SEREG... gadják a KISZ-szervezetek javaslatait, sőt egyenesen hátráltatják a többiek munkáját. Néhány üzemben pedig pontosan a gazdasági vezetők azok, akik nem értik meg a fiatalokat, s nem is segítik kellően munkájukat. Találhatunk olyan üzemi KISZ-bizottságokat is, ahol hiányzik az alapos, elemző munka, nem ismerik a munkehe- lyeken dolgozó fiatalokat, sőt még az is előfordul, hogy a különböző mozgalmak között sem tudtak különbséget tenni. Megyénk 25 minisztériumi vállalatából, gyáregységéből 3 maradt adós az első féléves tervével. Közte a Mátrai Szén- bányászati Tröszt, ahol sajnos még ma is nagyon magas a balesetek száma, a Mátravidéki Hőerőmű, itt a fiatalok intézkedési tervet dolgoztak ki, hogy -év végére behozzák a lemaradást és, a Selypi Cukorgyár. Megyénk egyetlen gyára, amely nem teljesítette első féléves exporttervét, a Parádsasvári Üveggyár volt. Az említett üzemek fiataljaira, ifjúmunkásaira, az üzemi KISZ-bizottságokra tehát az év utolsó negyedévében még jelentős feladat hárul, ha teljesíteni akarják tervüket, amelyet az egész ország vár tőlük. Van honnan példát venniük... Tízezer fiatal munkájáról, eredményeiről, hibáiról szóltunk. A fiatal seregről, ahogyan az egyik gyár idősebb munkása mondotta... K. J. hangosan biztatják is szomszédjukat: kezdje már el! Mire vár? Úgyis ott a papír a kezében, amire néhány emlékeztető szóit esetleg már napokkal előbb feljegyzett. Mindig akad első felszólalói Ezen a közgyűlésen azonban nem akadt. Illetve, amikor már perceken keresztül magyarázta a gyűlést levezető elnök a magyarázatra egyáltalán nem szoruló, közismert szabályt: a vita arra való, hogy a szövetkezet legmagasabb fóruma előtt, a közgyűlésen, fejtse ki mindenki a véleményét, ne pedig csak egymás között pusmogjanak, mérgelődjenek, vagy találgassanak, tegyenek elismerő, vagy elmarasztaló megjegyzéseket; és még az unszoló ma- gyarázgatás után sem akadt egyetlen magasba nyújtott kéz sem, a kínos és feszélyező ma- gyarázgatást, a biztatásra szánt hosszú másodpercek némaságát megtörte a megyei felettes szerv munkatársának jelentkezéseNE RÉSZLETEZZÜK tovább; Az említetten kívül lényegében még egy felszólalója volt a közgyűlésnek: a városi pártbizottság munkatársa, aki nem takarékoskodott a jogos bírálattal sem. Jegyezzük meg: nem mindenkinek tetszett ez a nyíltság, még hangos közbekiáltás is történt. A levezető elnök ezután sorba szólította az egyes részlegek vezetőit, adta a témát is: anyagellátás, tiszta ruha, felújítás, kereseti lehetőség és így tovább. A kényszerítő felszólításra nem lehetett hallgatással válaszolni. De ez a fajta vélemény-nyilvánítás vajmi keveset ért. Bizonyította ugyan, hogy a szövetkezet tagjainak volna véleménye, de azt nem mondják el, legalábbis nem a közgyűlés nyilvánossága előtt. Hogy miért? Ezt csak ők tudják. Talán azért is, mert a beszámoló főként az eredményeket sorolta fel, a meglévő feszültségeket, hiányosságokat óvatosan kikerülte, illetve eltompította. De még ez sem magyarázza meg teljesen a néma hallgatást, a részvétlenséget. A túlzott passzivitás úgy tüntette fel a helyzetet, mintha nem a szövetkezet gazdái ülnének együtt, hogy sorsukról, munkájukról, jövőjükről tanácskozzanak, hanem az érdekelt vezetőséggel szemben álló érdektelen és jogtalan, csak a felsőbb utasítás végrehajtására kiszemelt egyedek. MINDEZ EGYEDI, de nem elszigetelt jelenség. Nemegyszer hangzott már el kisipari szövetkezeti tagokkal folytatott beszélgetés során, és nem csak Gyöngyösön, néni csupán „egyszerű” tagok szájából* hogy a szövetkezetnél úgyis az történik mindig, amit az elnöki és főkönyvelő mond, amit felülről megszabnak. Hadd tegyük hozzá: a gyöngyösi fodrászok nagy ovációval köszöntötték újra megválasztott elnöküket, ezzel is kifejezve, az elnökük .olyan ember, akiben bíznak. Honnan van hát ez a vélemény? Csak úgy kitalálta valaki és mások utánamondták? Minden alap nélkül szajkózzák a tetszetős és a mártíromság- ra jogot adó elkeseredést? Vagy a szövetkezeti demokráciát nem tartják élő valóságnak? Miért? „Kipróbálták’’ már mennyire létező lehetőség; eszköz a szövetkezeti demokrácia? Azt hiszem, ez utóbbiról van szó. Eleve lemondanak egy olyan eszközről, amit mindenki kínál, mindenki szorgalmaz, mert nem bíznak — önmagukban. És hogy nem bíznak magukban, annak csak egy oka lehet: nem ismerik jogaikat, nem ismerik irányelvein^ két, nem ismerik azt a féltő gondosságot, amivel őrködnek felettes szerveink a szövetkezeti demokrácia fölött - többek között. ÉS HA NÉHANYAN most csak lemondóan legyintenek, ajánljuk nekik: a legközelebbi közgyűlésen fogadják meg a felszólítást — most szóljanak a szaktársak! Meglátják* mennyivel köny- nyebb lesz a közös feladatok közös végrehajtásaG. Molnár Ferenc Massek esőcsatorna — Látja, nagyon rossz már ez a csatorna. Lyukas, rozsdás, csak a szentlélek tartja. — Hát bizony, eljárt felette az idő. Lehet vagy húszéves. — Huszonkettő! Pontosan annyi. Akkor nem is lehet ezen csodálkozni. Öreg ház, öreg csatorna. Ki kell cserélni. — Na látja, éppen ezért hivattam. Magára gondoltam. — Helyes. Nagyon helyes. A jó öreg Salcter megcsinálja. ■j— Na-na, hiszen alig harmincéves ! — A szakmába, nénikém, a bádogosságban: öreg. Csak tessék nyugodtan rámbízni. — Hallottam, hogy Németországban műanyagból csinálják az esőcsatornát. — Meg is bánták. Szétfagy. Tessék elhinni, hogy nem bír- ja a hideget. — Na de nem rozsdásodik. — Az igaz. De tönkremegy. Nincs köszönet benne. Az idén nálam nyaralt egy német házaspár, ők mesélték. — Tényleg? — Bizony. Az ő házukon is volt. De már csak volt... — Van jó bádogja? — Nekem ne lenne?! A lehető legjobb minőségű. Csak a jó kuncsaftjaimnak árulom el, hogy valódi francia lemez. Az egyik sógorom nagybátyjának az unokatestvére egy pesti vasboltban dolgozik. Tőle kapom. — Igazán? Nagyszerű! Na és mennyiért vállalja? — Hát ez a külföldi anyag egy kicsit megdrágítja, de tessék elhinni, megéri. — Tehát... — Öt méter esőcsatorna, méterenként ötvennégy forint, na meg a munkabér, de az igazán minimális, az ösz- szesen háromszázötven forint. — Kicsit sok. Na de nem baj. Mikor kezd hozzá? — Még délután. Bár nagyon sok a dolgom, de régi kuncsaft.'.'. Szóval, délután jövök. A mester kilép a kapun és egy ötvenest nyom a rá várakozó segéd kezébe: — Szaladj el, fiam, a ktsz- be, és hozz három méter esőcsatornát ... Tóth István zetőségünket, mintha ' rossz lenne, csak azt mondom, lehetne jobb is ... — Nehéz őszünk lesz — vélekedtek a szakemberek a nyáron. Itt-ott még az aggodalom sem volt indokolatlan. És most olyan ütemű munkának, iparkodásnak lehetünk szemtanúi, amilyenre1 korábban nem mindig és nem mindenütt volt példa. Ez az ősz tehát bizonyít. Bizonyítja, hogy nincs igazuk azoknak, akik itthon, vagy túl az ország határán arról beszélnek, hogy a magyar paraszt kedvetlenül, ímmel-ám- mal végzi a munkát. Hiszen lehetne-e parancsra hajnaltól estig munkára ösztökélni eny- nyi embert, lehetne-e utasításra hétköznappá tenni egymás után a vasárnapokat? — Mért ekkora a szorgalom, az iparkodás? A kérdésre így válaszolt egy hevesi asszony, aki már a harmadik hete hajnaltól estig ássa a répát. — Azért, mert megéri. Nekem is, a szövetkezetnek is. A szocializmus és az anyagi érdekeltség nem ellentétes, ösz- sze nem egyeztethető fogalmak. hiszen belőlük mind a közös, mind az egyén boldogulása, jóléte fakad. Ha pedig az elégedettség nem hiányzik, akkor szívesen dolgoznak az emberek... Szalay István szer, több tényező játszik közre abban, hogy ma már a legtöbb helyen nem Csáki - szalmája a közös, hogy javult a munka minősége. Elsősorban említhetnénk a különböző anyagi ösztönzők helyes alkalmazását, amelyek érdekeltté teszik a tagokat a több, a jobb minőségű munkában. Ez egyben azt is jelenti, hogy általában sikerült helyesen kialakítani azokat a módszereket, amelyek alkalmasak arra, hogy a tagok személyes anyagi érdekeit összekapcsolják a közösségével, az egész szövetkezet boldogulásával. A földben hagyott burgo- ™ nya, a szárazon maradt kukorica, a lekaszálatlan széna most nem csupán a szövetkezetnek jelent károsodást, de a tagoknak is. Nyoma sincs már a gazdaságokban az egyenlősdinek, annak a helytelen gyakorlatnak, hogy mindenki egyformán — akár szorgalmasan, akár lustán dolgozott — részesedjék. A különböző célprémiumokat a legtöbb szövetkezetben a munka minőségéhez, sőt, eredményességéhez is kapcsolják, A napokban a vonaton két ember utazott. Egyik a füzesabonyi, a másik a hevesi járásban lakik. Szövetkezetükről beszélgettek, panaszolták gondjaikat, dicsérték azt ami jó. Egyikük dicsekedni kezdett, mire a másik megjegyezte: nem azért szidom én a mi veTVéptelenk a falvak, em- berekkel van teli a határ. Javában halad a szántásvetés, a betakarítás, szüretre készül a megye. Az idén őszszel kedvez az időjárás és mintha a mulasztottakat akarná pótolni — derűs napokkal telik október is. Poroszlón, Erdőtelken, a Mátra alján és bármerre is járjon az ember, mindenütt szorgalmas emberekkel, megrakott kocsikkal találkozik. Hevesen, a Rákóczi Termelő- szövetkezetben tegnap több mint ezren dolgoztak, beleszámítva a családtagokat is. A tarnabodi elnök arról beszélt, hogy szinte ég a munka a tagok keze alatt. Belekezdenek egy kukoricatábla törésébe és egy-két nap múlva már szánthatja is a helyét a traktor. — Soha ilyen iparkodást nem tapasztaltunk még — mondta a tiszanánaiak egyik brigádvezetője. Füzesabonyban mesélte valaki, hogy máskor utánanéztek a brigád vezetők: rendjén ment-e a törés, most meg maguk az emberek biztatják egymást: nézzük csak meg, betakarítottunk-e minden cső kukoricát. A vélemények, a tapasztalatok, mint mozaik rakódnak Össze és végül kiderül, az idei ősz a munka minőségében is íordulatot, változást hozott. — Miért? Nem egyszerű a válasz, hiAz 1965-ös népgazdasági évet két olyan jelentős határozatnak a szellemében kezdtük el, mint pártunk Központi Bizottságának decemberi határozata, valamint a KISZ VT. kongresszusának akcióprogramja. A határozatok végrehajtásának különösen nagy jelentőséget adott, hogy ebben az évben ünnepeltük hazánk felszabadulásának 20. évfordulóját, s második ötéves tervünknek a végéhez közeledünk. A KISZ VI. kongresszusának akcióprogramja, amely a párt decemberi határozatára épült, meghatározta az üzemek, vállalatok fiataljai előtt ;álló legfontosabb gazdasági és kulturális feladatokat, egyben 'összefogta a fiatal erőket ezeknek a feladatoknak a megöl- 'dására. Megyénk üzemeinek, vállalatainak KISZ-szervezetei, fi- •'gyelembe véve a kongresszu- ;son elhangzott akcióprogramot, konkrét intézkedési ter- 'veket dolgoztak ki a feladatok teljesítésére, a takarékosságra, 'az önköltség csökkentésére, a munkafegyelem megszilárdítására és a szakmai-politikai 'továbbképzésre... A számadás még ezután következik. Teljes képet nem ad- 'hatunk munkájukról, de az 'eddigi eredményeiből megálla- ’píthatjuk, hogy nem voltak ’frázisok a tervek, és népgazdaságunk eredményeihez jelentősen hozzájárultak a fiatalok. Megyénk üzemeiben, vállalataiban a tavalyi hétezerről az idén tízezerre nőtt azoknak az ifjúmunkásoknak a száma, akik bekapcsolódtak az egyéni, vagy a különböző brigád- versenyekbe, és 100 ifjúsági brigád küzd a szocialista brigád címért. Az exportra termelő üzemekben pedig a 14 exportbrigádhoz hét új brigád csatlakozott ... Hosszú sorokban lehetne elmondani a fiatalok eredményeit, de inkább csak néhány példával dokumentáljuk munkájukat ... Gyöngyös város üzemeinek fiataljai 50 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek, a fiatal műszakiak, ifjúmunkások pedig 192 547 forintot takarítottak meg újításaikkal. A rózsaszentmártoni bányászfiatalok 560, az ecsédiek 3500 társadalmi munkaórát dolgoztak a munkahelyek korszerűsítésén, a gépek átszerelésén, az üzembe állításán. A Mátravidéki Fémmüvekben az elmúlt évben még egyetlenegy ifjúsági brigád sem volt, az idén már három van. A tubus- és a 9-es üzem fiataljai egymillió selejtes tubussapkát válogattak ki társadalmi munkában. Az egri Finomszerelvény- gyár fiataljai védnökséget vállaltak a kompresszor gyaitása fölött. A gyöngyösi MÁV Váltó- és Kitérőgyár Üzemi Vállalat fiatal műszakijai, ifjúmunkásai pedig soron kívül készítették el a földrengés sújtotta jugoszláviai\ Skopje városának a szükséges speciális kitérőket. A gyárban dolgozó Jiatal műszakiak lelkiismeretes munkájának köszönhető az is. hogy az új profil a vasúti biztosító berendezések gyártmányainak műszaki előkészítése és a gyártás megindítása zökkenők nélkül megoldódott. A pozitív példák közé sorolhatjuk a közlekedésben és az építőiparban dolgozó fiatalok eredményét is. Az É. M. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat fiatal műszakiai társadalmi munkában készítették el a gyöngyösi 21 lakásos KISZ társasház tervdokumentációját és a Folyamatos építésszervezés című tanfolyam feladataként az egri M. jelzésű öntött házakat, valamint a gyöngyösi középblokkos lakóépületeknek a terveit, amelyeket az Építésügyi Minisztérium már elfogadott, és ezek alapján épülnek majd Egerben és Gyöngyösön az új lakóépületek. Nem lennénk igazságosak, őszinték, ha nem szólnánk a hiányosságokról,, a hibákról. Sajnos találkozhatunk olyan fiatalokkal, akik közönbösen foA házasságok az égben köttetnek? * Még a templom is földön van. De nagyon is a földön, minden romantikától megfosztva, lírától, idilltől vedlett pőre- ségében sajnálatosan a földön, — a válás. Évente átlag 400- szor mondja ki a bíró, a boldogító „igen”-t: igen, felbontja azt, amit dehogyis az égben, dehogyis az isten, nagyon is az ember, egymás előtt köttettek meg. Holtomiglan holtodiglan. Aztán az egész tartott egy évig, kettőig, tízig; de nem a gesztenyefáig... Gesztenyefa, alatta két öreg. Némán, csendben ülnek egymás mellett. Unatkoznak? Dehogy. Beszélgetnek. A lélegzetükkel, apró kis mozdulataikkal, egy hulló levélre vetett tekintettel, ök ketten; egyek. Már egyek. Órákat disputáinak, néha még cívódnak is, fél szóval, gesztussal, szemvillanással, vívódik, hangoskodik a világ, ők ketten csak ülnek egy megélt élet után az öreg gesztenyefa alatt és mindent, de mindent értenek —, mert egymást értik. Megértik! Hányán jutnak el a gesztenyefáig? S hányán nem'... Ez a statisztika dolga. Bamáék Átányban eljutottak. Hatvannégy éve él együtt Katona Zsuzsanna és Barna Ferenc: mindl ketten már túl a nyolcvanon,'sohase gazdagon, de egymás mellett és ezért soha sem szegényen. Nincs recept a boldogságra, nem főztek még gyógyszert rája, ne is keresse hát senki... De valami titkának mégiscsak lennie kell... Négyszázan nem is keresték tán, sokan keresik, s ha nem is találják, bíznak, hogy mégis rálelnek egyszer... A két öreg, ott Átányban rálelt és most ülnek ama szimbolikus gesztenyefa óvó árnyékában az évtizedek lelassult folyáséval ereikben. Boldogok? A boldogság olyan, mint a levegő. Csak akikor vesszük észre, ha nincs... Ha fuldoklunk már a szomjtól. Ha van, fel se figyelünk rá, csali mellkasunk emelkedik csendben, ritmu- sosan. ahogyan a szív veri előre az ütemet. Hát így Bamáék is boldogok. Hatvannégy éve! Bizony, ti volt és leendő négyszázak. (gyurkó)
