Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-15 / 243. szám
Zaránki készülődés: Műsoros szüreti hál — és budapesti kirándulás A Zaránki Általános Iskola Most még nincs — de rövi- nyolcadikosai a tanév eleje de,sen előteremtik, óta tervezik, hogy amig az őszi Hogyan? jó idő tart, „nyélbe ütik” eddi- Napok óta lázasan készülnek gi legnagyobb kirándulásukat egy szüreti bál megrendezésé- — két napra Budapestre látó- re. Műsort tanulnak, délután- gatnak: ismerkedni a főváros- ról délutánra és különféle aján- sal. dákokat készítenek a tombola A kétnapos kirándulás azon- játékokhoz, amelyekkel az okban — természetesen — költ- tóber 23-i mulatságot szeretnék ségekkel jár, s jelenleg gondot tartalmasabbá, színesebbé ten- okoz még, hogy nincs együtt a ni. szükséges pénz. j. d. folytak a bolgár, a cseh, a lengyel, a román és a szovjet küldöttek között. Igen eredményesen. Én jelenleg csak a mi tárgyalási eredményeinkről látok végleges képet: mintegy ötven egészségügyi szakkönyv és kiadvány cseréjéről született előzetes megállapodás. — Mit jelent ez az előzetes megállapodás? — A szocialista országok egészségügyi könyvkiadói bonyolult tematikát dolgoznak fék Munkájukba belefolynak az egészségügyi minisztériumok, az egészségügyi tudományos tanácsok, szót kér az egészségügyi felvilágosítás: munkánkban az orvostudományi egyetemek is közreműködnek és közrehatnak. Ha még ezek tetejébe azt is számításba vesszük — és ezt elsősorban!, hogy az egészségügyi könyvkiadásnak tematikailag és gazdaságilag is a Művelődésügyi Minisztérium Kiadói Főigazgatósága a gazdája nálunk is, a többi szocialista országban is, akkor értjük meg igazán, miért lehet „csak’’ előzetes megállapodásokat kötni a rendszeresen megtartott konferenciákon. — A kiadók vezetői ezekre a konferenciákra főhatóságaik nélkül jönnek. Megtárgyalhatnak elvi kérdéseket és előkészíthetnek konkrét megegyezéseket. Az ilyen előzetes megállapodások tehát ajánlások — alkalmasint igen eredményes és hasznos — „előkötések” a szerződni kívánó hatóságok számára. 1 — Miben mutatkozott Egerben haladás a korábbi konferenciákhoz képest? — Eddig csak alkalomszerűen szerepeltettek a kiadók éves terveikben olyan műveket, amelyek már más szocialista országokban megjelentek. • Most ezt az átvételt a kiadók rendszeressé kívánják tenni. Erre a szándékra a delegációk : közötti folyamatos tárgyalások • pozitiven utalnak. — Jelentős haladás a korábbakhoz képest az a most szü- etett megállapodás: a kiadvá- íyok kölcsönös átvétele mel- ett ezután közös szerzőkkel, mzösen íratnak műveket és ízeket a munkákat közösen idják majd ki. — Megváltozik az eddigi ígyéves időközben történő ta- álkozások rendszere. Eger itán kétévenként rendezik neg ezt a konferenciát. Ezt a iöntést célszerűségi szempontok indokolják. Munkánkban i határozott rendszeresség fontos annak megállapítására, hogy az előző konferencia ajánlásainak anyagából mit és hogyan valósítottak meg a kiadók. — Az Egerben megtartott konferencia is megvitatta a teljes tárgysorozatot és minden kérdéssel részletesen foglalkozott. A delegációk a köztük függőben levő kérdéseket rendezték és új gondolatokat érleltek, vetettek fel. — Milyen speciális kérdéssel szerepelt a magyar Medicina a konferencián? — A Medicina nagy súlyt helyez arra, hogy jó minőségben jelentesse meg az egészségügyi ismeretterjesztő irodalmat. — A konferencia is megállapította, hogy az egészségügyi ismeretterjesztés rendkívül nagy jelentőséggel bír: egyrészt az egészséges társadalom közegészségének fenntartása* javítása, másrészt a materialista világnézetnek széles körben való terjesztése miatt, lényeges ügy az ismeretterjesztés. Ezért a biológia és a vele kapcsolatos kérdések központi helyet foglalnak el a Medicina kiadványai között. Dr. Marczali László dicsérte a megyei és városi vezetők, az intézmények előzékenységét és tolmácsolta a baráti delegációk osztatlan elismerését a konferencia körülményeit és hangulatát illetően. (farkas) MtHÁLy: WEMET 5. Részletesen elmondatták vele a KISZ-klubban történteket, majd azt, hogy miként kerültek a fotokamrába. Ákos csaknem pontosan emlékezetébe tudta idézni az eseményeket, de a gyilkosság lefolyásáról semmit sem tudott mondani. — ön hol helyezkedett el a nagyítás ideje alatt? — kérdezte az egyik tiszt. — Faragó mellett ültem, a bal oldalán, a hokedlin. Én mártottam volna a hívóba, meg fixírbe a képet. — Tehát a bal oldalán — jegyezte meg Pikó, inkább csak saját magának. — I... igen — ... dadogta Ákos. Megborzongott. — És mi történt, miután felgyújtották a villanyt? — Én nevettem ... mert, hogv olvan komikus volt... és akkor megláttam Faragó hátában a tőrt... —> Mit csinált azután? A katona idegesen kapkodta jobbra balra a tekintetét. — Nem tudom ... Nem emlékszem. — És mit csináltak a többiek? — Lábas ... Lábas felkiáltott, hogy — „a tőröm” — odaugrott Faragó mellé, kirántotta a hátából a kést. Valaki ráordított, hogy — „Ne bántsd!... az ujjlenyomat!”—, de ekkor már a kezében voít. El is dobta azonnal. — Ki kiáltott rá? — A Joós ... azt hiszem, a Joós. Igen, most már határozottan emlékszem, hogy ő volt... — Folytassa! — utasította Pikó. — ... és akkor a gyilkos ki akart rohanni. — Gyilkos? Miféle gyilkos? — csapott le rá a nyomozó. —... szóval... hát a Lábas .. ki akart rohanni, de lefogtuk. És a Valter Vince ment jelenteni az elhárítóknak. Joós mondta neki, hogy ne csináljon pánikot, senkinek se szóljon — pislogott idegesen. — Ezt helyesen tették. De honnan veszi ön azt, hogy a Lábas ölte meg Faragót? — Hát... meg is mondta, hogy megöli... meg azután az ő tőre... és ivott ’s előtte, én még a fotólaboratóriumban is éreztem az italszagot... — Hol helyezkedett el Lábas? — Azt hiszem, mögöttünk állt... Nem túlságosan érdekelte a fénykép. Nagyon ideges volt. — Egész idő alatt érezte az italszagot? — Nem. Erre határozottan emlékszem. Csak néhány pillanatig, amikor számoltuk a másodperceket. — Tehát csak közvetlenül a gyilkosság előtti másodpercekben? — Igen. — Eskü alatt is vallaná ezt? — Az egész tanúvallomásom minden szavára hajlandó vagyök esküt tenni -— nézett a nyomozóra Ákos. Pikó felállt az asztal mellől. Néhányszor végigjárta a szobát, majd az egyik szemüveges tiszthez lépett. A füléhez hajolt és halkan súgta: — Vizsgálja meg Lábas ittassági fokát! Az orvos eltávozott. A nyomozó újra a katonához fordult. skos bizonytalan léptekkel ki- f nent. I A tisztek egymásra néztek. — Nos? — kérdezte a száza- ■ dós. A hadnagy furcsa mosollyal bámult maga elé. — Megvizsgáljam a tőrt? — kérdezte eg'y kövér, polgári ruhás férfi. — Még ne — intette le Pikó, majd a hadnagyhoz fordult. — Hol a kutya? . A kocsiban vari az őrmesterrel. — Jó. Maradjanak ott! Az orvos nyitott be és már az ajtónál megszólalt: — Körülbelül másfél liter sör. Ö maga is ezt mondja. 4 HXtPW&fr 1965. október 15., péntek — Van még valami, amit el akar mondani? — Talán még az,... hogy nekünk soha semmi bajunk nem volt Faragóval. Egyedül a Lábas ... — Jó, elmehet! — vágott közbe a tiszt. — Felmehetek a körletbe? — csillant fel a katona szeme. — Nem. Menjen csak vissza egyelőre a többihez. — Hogy viselkedik? — fordult hozzá érdeklődéssel" Pikó. — Cudarul lehet. Hányt. — Első esete — jegyezte meg ironikusan a hadnagy. —• Tehát? — tekintett végig a százados a tiszteken. — Hívjuk a Joóst, az értelmesnek látszik — javasolta a pufók hadnagy. — Hívja! Joós Károly megállt a. tiszek előtt, megnézte a rendfokozatokat, és Pikó elé lépett. — Százados elvtárs jelenem, parancsára megjelentem. Pikó ismét csak ezt kérdezte: — Ki ölte meg Faragó honvédet? —- H — Joós száján furcsa kis orrhang szökött ki, majd váratlanul kijelentette: — Én. Pikó föl se nézett a katonára, arca torz mosolyra finto- rodott. Joós is elmosolyodott, majd akaratlanul nevetni kezdett. — Mit tetszik gondolni, ha tudnám, hogy1 ki volt, nem mindjárt azzal kezdtem volna? Fogalmam sincs róla... — komolyodott el a katona. — Joós honvéd — kapta fel a fejét Pikó. — Mit csinált ön, mielőtt a laborba mentek? De a szellemességeire nem vagyok kíváncsi — tette hozzá. — A KISZ-klubban voltunk. Rexeztünk, én levelet írtam, meg a Néphadsereget olvasgattam — válaszolta készséggel a katona. — Hol helyezkedett el a laborban? — Faragó jobb oldalán ültem. Én adogattam volna a fotópapírt. — A többiek? — Ketten a hátunk mögött álltak, valaki meg a másik oldalon ült a hokedlin. — Ki volt az? — ... Ki is lehetett az? ... — bizonytalankodott Joós — ... nem merném biztosan állítani... lehet, hogy Lábas volt... én nem figyeltem ezt meg pontosan. — Milyen szagot érzett ön a laboratóriumban ? — Hát — húzta el a szót a katona — a szokásosakat. Fixír, hívó, ilyesmi. — Más illatot nem érzett? Gondolkozzék csak, amikor számolták a másodperceket! (Folytatjuk) ról, a Gyöngyös-domoszlói Állami Gazdaság is négy—öt var gonnal, máris kiderült, hogy a gyümölcs a legfontosabb áru: az őszi csúcsforgalom tehát a szokásos mértéket érte el szeptember második felétől. Kánya István, a gyöngyösi vasútállomás kereskedelmi főnöke közli az adatokat, hozzátéve az előbbiekhez, hogy a gyümölcs nagy része külföldre megy, a MÉK például az idén Hamburgba küldött a legtávolabbra szőlőt, az állami gazdaság pedig a jonatánalma uti- céljául Svájcot jelölte meg. Megtudtuk azt is, hogy a beérkező áruk kirakásával nincs baj, a kocsik tartózkodási idejének megrövidítésével biztosítják a kocsifordulóra vonatkozó előírások megtartását — Normán belül vágjunk — mondja Kánya István —, az élüzem szinten teljesítjük ezta feladatunkat. A cukorrépa szállítására is felkészültek, vagonhiány nem akadályozhatja a cukorgyárak termelését. Természetesen az építéshez szükséges anyagok* a kő és a folyami kavics szállítása most lecsökkent, de ez állami építőipari vállalat és a KPM Közúti Igazgatósága részére már előszállítást Végeztek korábban, hogy sem a lakás—, sem az útépítés ne ütközzék akadályba az anyaghiány következtében. A nyitott* üres vagonokat Vátnosgj’örkre küldik, onnan irányítják tovább ezeket a kocsikat a szénbányászati tröszt üzemeihez, hogy a szénszállítás se álljon le. Kánya István kereskedelmi főnök elmondotta még, hogy az őszi csúcsforgalomban nincs fennakadás az élelmiszerek, az élőállatok és a romlandó áruk szállításában sem. A gyöngyösi vasutasok ismerik kötelességüket, minden igyekezetükkel ennek teljesítéséért fáradoznak. Bíznak abban, hogy a jövőben sem lesz kifogásolni való, a gyöngyösi vasútállomás áru- szállításával kapcsolatban. f—ár) Naponta negyven—ötven vagon gyümölcsöt indít útnak a MÉK a gyöngyösi vasútállomási cvvvvvvv\wwwv.v\\v\v\v\v»\wx\wwwv\x' A fő cikk a gyümölcs Hétfőn kezdődött és tegnap ért véget Egerben a szocialista országok egészségügyi kiadóinak nyolcadik konferenciája. A gazdag program lebonyolítása közben kerestük fel dr. Marczali Lászlót, a Medicina Egészségügyi Könyvkiadó Vállalat igazgatóját: foglalná ösz- sze a konferencia tapasztalatait és azokat az eredményeket, amelyek a referátumok, a kölcsönös érdeklődés és a személyi érintkezések során adódnak. Az interjú azonban nem mindig könnyű dolog, mint ebben az esetben sem: az újságírónak bizony várnia kell arra, hogy a bolgár és a magyar küldöttség eredményes tárgyalásaiból kiszabadulhasson a Medicina igazgatója. — Elnézést kérek — mondja dr. Marczali László —, de éppen most kötöttünk előzetes megállapodást a bolgár delegációval. Mindkét oldalról részt vettek ezen - a tárgyaláson a kiadók igazgatói és fő- szerkesztői is. Elhatároztuk, hogy előreláthatólag 1968-ban megjelentetünk egy közös magyar—bolgár kiadványt, magyar és bolgár szerzők tollából, magyar és bolgár nyelven. Ez a mű a véri ehér je-temati- kával foglalkozik majd. — Megbeszéltük, hogy a bolgár kiadó még 1967-ben lefor- díttat egy magyar orvosi szakkönyvet. — Nemcsak a mi küldöttségünk tárgyalt valamennyi delegációval, hanem a kétoldali, ún. bilaterális tárgyalások a konferencia egész ideje alatt Eredményes munkát végzett az egészségügyi kiadók VIII. konferenciája Egerben nek meg...” Fantáziája állandóan üldözi. „Rajzolni csak úgy kicsiben rajzolok élőre, mert már látom magam előtt, amit készíteni fogok”. Az ősi, népi hagyományok ösztönösen törnek fel belőle, de bizony nem megvetendők adottságai sem; ügyes keze és kitűnő szemmértéke, „néha még mérnem sem kell...” Ivák Pál népművész a Hevesi Háziipari Szövetkezet tagja. A Népi Iparművészeti Tanácsban számon tartják —, de a faluban is, hiszen még a hagyományos kovácsmunkát is elvégzi: lovat patkói, eke vas at élez és a tojást Is megpatkolja, ahogy mesterkovácshoz illik. Most új dologgal kísérletezik. Még nem készített hangulatlámpát. Már magyarázza is, hogyan képzeli... Kis falusi házának szobájában egyetlenegy kovácsoltvas alkotása sem látható — „szegény ember vagyok én ehhez”. Házával szemben, régi műhelyében szinte már muzeális értékeket képviselnek szerszámai: a lábbal hajtós bőrfúvógép, a kézi fúrógép, a satupad és 40 féle szerszámból álló felszerelése, szépen felaggatva Ezekkel dolgozik ma isUtóda is lesz. (?) — Egy inast tanítgat. Népművész — egyszerű kovácsember — parasztkovács. ★ DECEMBER elején Angliában, Birminghamban is képviseli a magyar népművészetet, kovácsoltvas munkáival. Berkovits György Parasztkovács — népművész Nemrégiben —, vagy két éve — egy, a népi iparművészethez < értő ember, Átányban egy egyszerű, régi falusi házon ko- : vácsoltvas oromdíszt vett ész- . re. „Ki csinálta?” — kérdezte izgatottan és elvezették Ivák Pálhoz. Egy úgynevezett huszáros, egy darabból készült i dísz oromvas volt, a múlt szá- ; zadi népi építkezések jellemző : díszítő eleme- Ivák Pál mutatott még egy pár hasonlót — . madarast, kakasost, bajuszost. „Készítsen még ehhez hasonlókat ...” rendelték meg tőle és ő csinált. Aztán jött az érte- . sítés, hogy népi iparművésszé „ütötték”. Megkapta a Népi Iparművészeti Tanács 00312-es számú kék igazolványát és havonta az ezzel járó 300 forintot — olyan „művészeti pótdíjat”. Már 40 évvel ezelőtt is kovácsolt finom népi motívumokkal a falusiaknak, a tetőre oromdíszeket. De ki gondolta akkor, hogy ez a fiatal kovács, aki a mesterségből kiöregedett Ferge János mester helyébe, műhelyébe és összes „szerszámába és felszerelésébe” lépett — 50 mázsa búzáért kapta meg szinte ajándékba a kovácsfelszerelést és műhelyt — művész. „Öcsém, átadom neked” — mondta az öreg Ferge feles kovácsának és a bíró is beleegyezett így lett a hét pályázó közül ő, Ivák Pál, a „falu kovácsa”. de Akkoriban még nem kovácsolt gyertyatartókat, könyvállványokat, tűzikutyá- kat (művészi finom szalonna- sütő nyársakat) kályhaaj tó-díszítéseket, csempekereteket, mint most. „Szerencse folytán lettem népművész” állítja, mert véletlennek tartja, hogy valaki, aki ért hozzá, meglátta egyik oromdíszét és felismerte benne a népi formaművészet hagyományainak folytatóját — és kiragadta az ismeretlenség homályából. Büszke, makacs és érzékeny kovácsember Ivák PáL Nem jó természet, de nem is tudott megélni, csak szerényem Nem ment a tsz-be kovácsnak — sérelmét titkolja —, mert büszke, makacs és ^rzékeny. Ösztönlény — műveiben is- „A motívumok az agyamban sízületOJ&ACrHOt: A genii, magyar hetede programjában alttó bér 20. és november 10. között többek közt a Heves megyei Átány községben élő Ivák Pál parasztkovács munkáit is kiállítják. ELLENTÉT van vastag, kidolgozott ujjai és a nagy tenyerében fogott kétkaros kovácsoltvas gyertyatartó között. Az ellentét feloldódik magától: ez a kovácskéz készítette a vashoz „méltatlanul” finom gyertyatartót. Amikor Ivák Pál Átányból vándorútra indult, egyáltalán nem voltak ezek a kezek hatalmasak. Sőt, még a három évi inaskodás után is — amit 1917 és 20 között Egerlövőn és Hevesen töltött — már mint ko- vácssegód ajánlkozott munkára. „Nálad még az inasom is különb” — nézett végig rajta a kovácsmester —, mert a kovácsok világában szokatlanul kis termetű volt. Kis termetű? Ügy 168—170 cm körül van Ivák Pál, ma 61 évesen, és akkor sem volt kisebb, legfeljebb vékonyabb. De liát a kovácsok kosaras termetű emberek és „Papp Laci” izomzatú kolosszusok voltak. S talán büszkék? Annak idején, 1922-ben, Ivák Pál 18 éves volt és segédként gyalog ment Özdról haza, Átányba — vagy két tóétig tartott az út Pénz nem volt, munka se.. • „Fiatalember, fogadja el az ételt. Dehogy fogadom...” — utasította vissza néhol a kínálatot, pedig akkor már tíz napja alig evett. MAKACS is volt, — még ma is az. „Bánni kell velem tudni, akkor olyan vagyok, mint a lágy kenyér. S talán már régen tsz-kovács is”. De a kálvinista módra nyakas (kálvinista is) öreg kovács (inkább csak öregedő) nem lett tsz-kovács — erre most nem térünk ki, hogy miért, — a lényeg az, hogy népi iparművész. Annak idején, amikor ha nem is a „hadak útját”, de az iparossegédek útját járta — Salgótarjánban az Acélárugyárban vaskapcsokat, láncszemeket készített; a szénbányában a csilléket javította; a Jászság falvaiban lovat vasalt, ráfot húzott, ekevasat élezett, lőcskávákat, rugókat, vasboronát kovácsolt, 1920 és 25 között — valódi vaskos kezű kováccsá érett, durva vasakkal dolgozott.
