Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-10 / 239. szám

s A krónika azt jegyezte fel Visonta község történetéről, hogy háromszor pusztult el és háromszor épült fel... Először a Csobánka urak vitték pusztulásba 1320-ban. majd a XVI. században a tö­rök semmisítette meg, utol­jára pedig egy labanccsapat égette fel a falut... A történelem feljegyezte az eseményeket, és megőrzi a község közelgő negyedik „pusztulását” is. Elköltözik a falu, mert milliókat érő kincs van alatta... A negyedik „pusztulás áldo­zatai”, a szemtanúk, már tu­domásul vették a hírt. Beletö­rődtek, ki így, ki úgy TOROK GYÖRGY: — Nem bánom már én, hogy mi lesz a faluval. Nekem már úgy sincs sok hátra, hatvan esztendős vagyok. Majdcsak lesz valahogy. Mi tagadás, sajnálom azt a kis zsúpfedeles házam. Olyan szép, csendes helyen van, a templom mö­gött. Kis zsúpos ház, de ne­künk még jó. Cselédek vol­tunk. A kis, zsúpos házat ne­hezen tudtam megszerezni. Az egyik fele a mostoha mamámé volt, eltartottam érte, mert a hét gyereke közül egyik se né­zett rá. A másik felét a hét gyerektől váltottam át. Most meg lebontják a kis, zsúpos házat. Nem tudok mit tenni, belenyugodtam. Sajnálom. Az asszony is. Igaz, a gyerekek­nek már úgysem kéne, de hát csak a miénk volt az a kis ház. Qe^őntús SLza erény, dJbwj&L Sokam feltették már a kér­dést, miért tartja a női erényt mindennél fontosabbnak Je­romos Elza, a Gombkerekítő Vállalat minőségi ellenőre, s vajon mi lehet annak az oka, hogy álláspontját állandóan vizslató szemekkel, éber fü­lekkel és széles körű, alapos, főleg rendszeres tájékoztatás­sal is kész bármikor igazolni. A kérdés tehát igen gyakran >- mind a két nemből és a 16 évtől 56 évig terjedő korhatá­ron belül — elhangzott, mind ez ideig válasz nélkül. Ezt pó­tolván érzem kötelességem­nek, hogy Jeromos Elza jelle­mét és küllemét bemutatván ezt megmagyarázzam, utal­ván ama alapigazságra, hogy az ember tudatát a léte hatá­rozza meg. És Jeromos Elza ottléte a tükör előtt — mert bárki be­láthatja, hogy tükör elé áll­ni, vagy ülni még nem hiú­ság, csak szükségszerűség, vagy egyszerűen kíváncsiság — nap mint nap megújuló im­pulzust nyújt tudata, erköl­csös jelleme számára. Jero­mos Elza ugyanis, bár már fiatalnak nem látszik, de öregnek is csak kamaszkora óta és együttérzően kell meg­állapítani, hogy szépsége sem hagy hátra kívánnivalót, lé­vén felesleges ott bármit is kívánni, ahol nincs semmi... Ezért is undorodik az erkölcs­telenül pikáiib melltartó-di­vattól! Jeromos Elza kissé magas, de legalább vékony, megőriz- alakjában a kamaszkor minden megható szögletessé­gét, amely ma már csak köny- nyeket vált ki az emberből, de nem a meghatottság könnyeit. Ezek után minden­ki előtt világos, hogy Elzács­ka hervadt vénkisasszony, aki úgy ápolja hervadását, ahogyan csak szerette volna ápolni virulását... Mindettől még igazán megnyerő ember lehetne Elzácska, ha évekkel — vagy évtizedekkel? — ez­leveleit, de mégis olyan szere­lem volt az, amely piáiéinak volt mondható és úgy is ma­radt meg emlékezetében.— Természetes hát, hogy a hervadt liliom egyetlen és igaz táptalaja csakis egy olyan erkölcsösség lehet, amely fájdalomból táplálko­zik és az erkölcstelen világ­ból merít új erőt a nemes és tiszta küzdelemre. Mert a vi­lág bizony erkölcstelen! A ka­puk alatt csókolóznak, a nők levetkőznek strandon, sport­pályán, hogy szemérmetlenül hírét? örömmel. Lakatos szak­mám van, az e’ső fecskék kö­zött voltam itt a bányánál. Az iskola, a cimborák, az udvar­lás, a bor, a homokpince. Mé­gis azt mondom: örülök. Itt a bánya, a biztos megélhetés. Az új falu biztosan szebb lesz, mint ez. Modern, kulturáltabb. Nő a gyerek, meg mi is fiatalok vagyunk. Szeretnék szórakozni és itt, bármennyire is szeretem szülőfalumat, erre alig van le­hetőség. Az új faluban bizto­san másképpen lesz. Az öreg sajnálja a házat, amelyet szé­pen rendbe hoztunk, de majd adnak helyébe újat. Tőlem már ma is költözhetnénk.íi BÁLLÁ ISTVÁN: — 63 éves vagyok. De ilyen vén fejjel sem hiszem el, hogy itt a föld alatt olyan kincs van, amiért megérné érte ezt a falut lebontani Kis falu ez, kis sűrű falu. Miért nem tud- . ják elkerülni? Aláírtam azt a ipapírt, mit tehettem volna. De [ha nekem nem adnak olyan előtt nem lett volna szerel­mes egy sportolóba, aki miatt kikosarazta élete első és utol­só kérőjét... Igaz, a sportoló arányos testű és fiatal volt, míg kérője súlyban pótolta mindazt, amit Elzácska nem hordott csontjai felett és bő­re alatt, s az is igaz, hogy a sportoló kiröhögte szerelmes mutogassák mindazt, amit El­zácska még a sötétben is pi­rulva nézne meg. Kollégák mennek le feketézni a büfébe T- jó trükk! — kolléganőkkel, nevetgélnek és suttognak az emberek és taknyos 16—18 éves lányok már tudják, hogy nem a gólya hozza a gyere­ket. — Azt mondják, adnak majd nelyette, de nekem magas, 3lyan városi bérház nem kell. vvv^/vvwvvwwwwwv Ilyen körülmények között Jeromos Elza nem tehet mást, mint figyel, lát, hall és a tár­sadalmat hívja segítségül az erkölcsi fertő ellen. A bor­zasztó az, hogy aki, mint a\ társadalom egyede, ma sző-, vetségese volt és lelkesen hallgatta, hogy Krampácsné hogyan risz&lta magát az osz­tályvezető előtt, az holnap' kirándulni megy az osztályve­zetővel; aki ma fejcsóválva hallgatta, hogy miket művel-, nek a májusi parkok mélyén, az néhány hónap múlva pec­kesen tolja a babakocsit és nem átall úgy csimpaszkodni egy férfire, aki állítólag a férje, mint paszuly a ka­róra... De Elzácska nem, csügged. Tudja, hogy a küz­delem hosszú és szinte re­ménytelen. De nem adja feli Amíg lapos mellkasa alatt do­bog a szíve, amíg vizes szemé­vel lát, vértelen szájával be­szélni tud, addig küzd, mert mondotta az Ür, hogy mon­dottam, Elzácska, küzdve küzdj és bízva bízzál... Bíz-' ni már nincs miben, de ^-ÁMongol—magyar barátság S dem azért még lehet, merte---------------------------------------------------­lá m, most is, ez a Csimpi Ibi% direkt hozzásimult ahhoz a nagy darab barna mamlasz­hoz ... Fuj... undorító.. Vajon hová mehetnek? Elzácska különben a Gomb-^ kerekítő Vállalat legjobb mi­nőségi ellenőre. Minden hibás lyukat észrevesz a társada-* lom pénzén készített gombo-% kon. . (egri) házat kertet, pincét, ólat, ’mint amilyen a régi volt, ak­ikor inkább itt hálok a földön. hogy milyen óriási értékS kincs van itt a föld alatt. £ hogy milyen csodálatos dolog­ra képes az ember, mert ezt az egész tervezgetést én cso­dálatosnak tartom, akkor ők sem sajnálnák a falut Itt van a munkalehetőség, a biztos kenyér. Ez a pusztulás egy­ben újjászületést is jelent 8 falu lakói számára... KÉTSZÁZKILENCVEN- KILEN CMILLIÓ FORIN­TOS KÖLTSÉGGEL ÁTTE­LEPÍTIK VISONTA KÖZ­SÉGET... A faluban már megnyugod­tak. Ki így, ki úgy... Koós József A nagykövetség első titkárának látogatása az egri diákoknál A tavasszal létrejött nem­zetközi kulturális csere- egyezmény révén — baráti kapcsolat létesült a Mongol Népköztársaság nagykövetsé­ge és az egri Dobó István Gimnázium között A nagykövetség első titká­ra« Bat Ocsirin Dásceren. tegnap Egerbe látogatott, s ma délelőtt talákozik az egri gimnazistákkal. A Vörös Csillag filmszín­házban délelőtt fél 9 órakor kezdődő összejövetelen a ba­ráti beszélgetés a „Hej lá­nyok” című mongol kisfilm bemutatása követi. tőnek jobban kellene tartania az átlagárakat. Előfordult az idén, hogy a zöldborsó egyik napról a másikra 2—2,5 forint­tal zuhant. A fix árak bevál­nak és helyes, hogy a szövet­kezetek részére úgynevezett védőárakat állapítanak meg. Probléma volt még, hogy szál­lítóeszközeinknek sokat kellett várniuk az áru átadásánál. Vagy vagon nem volt, vagy diszpozíció, ezért sok volt a vá­rakozás, így 300 óra kiesésünk volt várakozás miatt. A MÉSZÖV elnöke és a MÉK igazgatója felfigyeltek a panaszra és nyomban intéz­kedtek, hogy a MEK hibájából származó 300 órás kiesés költ­ségeit térítsék meg a szövet­kezetnek. Hárommilliós kár — rossz útak miatt Atkáron még nem kötötték meg a termelési szerződést. Most tárgyal róla a vezetőség és a tagság. A vélemény, hogy kisebb módosítással a tavalyi szinten szerződitek majd. Az idén annak ellenére, hogy ki­esett 20 vagon dinnye, 3 va­gon csemegeszőlő, a tervezett forintbevételt elérték. — Volt-e panasz a MÉK-re? Az illetékesek előadták, hogy a múlt hetekben egy alkalom­mal négy napig nem vették át a paprikát, s emiatt 1400 fo­rintos kár érte a szövetkeze­tét — A kárt kivizsgáljuk, ha tényleg a mi hibánkból ered, megtérítjük, mint jó üzletfél­hez illik — válaszolt itt is a MÉSZÖV elnöke. Később a rossz mátrai utak­ról került szól. Arról, hogy évente hárommilliós kárt okoz­nak a megyében a rossz utak. Az áru törődik és mire rendel­tetési helyére ér, már csak másod-, vagy harmadosztályú lehet, egy része tönkre is megy. — 1500 vagon exportárunk utazik évente rossz úton — je­gyezte meg a MÉK igazgatója. — így nem kevesebb, mint 40 vagon áru teljesen hasznave­hetetlenné válik. ★ A zöldség hazájában tett kö­— zös látogatást mind a termel­tetők, mind pedig a szövet­kezeti vezetők hasznosnak minősítették. Az a nézet ala­kult ki, hogy az új szerződé­si rendszer csak akkor felel­het meg a kívánt várakozás­nak, ha az üzletfelek betart­ják a szerződésben vállalt kötelezettségeiket, és a köl­csönös előnyök figyelembe­vételével jóindulattal kezelik egymás problémáit. ■ J\ Sz. L <\AX\/WWWWWWWWWV kívánságunk, hogy ha nyom­ban nem is tudnak szállítani vegyék át az árut, hogy a m embereinknek ne kelljen vá- rakozniok. A dinnyekiesést a paprika pótolta Tarnabod szintén a zöldség- termelés hazája. Annak elle­nére, hogy a dinnyére nagyor rossz volt az idei nyár, a gaz­daság 2X5 vagon zöldárut adót el, amelynek értéke 2,5 millU forint. Ez az összeg —, bár a: árumennyiség kevesebb volt megfelel a tervezettnek, mive az árak magasabbak voltak. — Mi a véleménye a MÉH munkájáról, milyen a kapcso­latuk? Kassa József elnök elége­dett. És elégedettsége nem va lamiféle érzelmi alapokor nyugszik, hanem azon, hogj az idén a MÉK minden áruju­kat felvásárolta és számításai­kat is megtalálták. Ezt m: sem igazolja jobban, mint az hogy a zöldségre nem kedve­ző időjárás ellehére is meg­van a 2,5 millió forint. / — Nekünk több éves szer­ződésünk van a MÉK-kel — mondta az elnök. Korrekt üz­letfélnek tartjuk magunkat hiszen minden kisértés ellené­re az idén is mellőztük a sza­badpiacot. A MÉK-től is ezt £ korrektséget várjuk a jövőben. 21 vagon barack jó exportárban Tarnaörsön az idén sok gon­dot, bajt okozott az árvíz. Ár­vízkáruk meghaladta a 2,5 mil­liót. Heves megyében ez a gaz­daság adja a legnagyobb tö­megű zöldséget. Ez évben 32Í vagon zöldség—gyümölcs mew el innen, jó részben exportra Bevételük 3,6 millió volt, a ter­vezettnél több mint félmillió­val kevesebb, mert az árvíz é: a rossz dinnyetermés nem kí­mélte a gazdaságot. — A jövő évi szerződéseke megkötöttük — tájékoztatott Szitás Elek tsz-elnök. Ez ; szerződés nekünk lényeges fis pont, hiszen a zöldség—gyü­mölcs összes jövedelmünk 3Í százalékát adja. Ilyen mennyi­ségű árut önmagunk erejébő csak nehezen, vagy sehogyar sem tudnánk értékesíteni. Kü lönösen elégedettek voltunk ; barackárakkal, hiszen a MÉP az idén 21 vagon barackot vet át tőlünk magas, exportáron. I MÉK-nék nagy segítségére vol­tunk azzal, hogy saját kocsi jainkom szállítottunk. A fuvar­ra nincs panaszunk, viszont vé leményünk szerint a termelte Megyénk az ország legjelen­tősebb zöldségtermelő vidéke. Évente több mint hétezer holdon termelnek szerződéses zöldséget a szövetkezetek. A szerződéses termeltetést most új alapokra helyezték és a ter­meltető vállalatok maguk szerzik meg szerződő partne­reiket. Ezúttal Illetékes me­gyei vezetőkkel arra keres­tünk választ, hogyan halad a megyében a jövő évi szer­ződéskötés, mik a tapaszta­latok a múlt évet illetően? Havellant Ferenccel, a MÉSZÖV elnökével és Patkó Józseffel, a MÉK igazgatójával már kora reggel útnak indul­tunk. Még itthon megtudtuk, hogy javában folynak a jövő évi szerződéskötések és a szö­vetkezetek a jövő évre terve­zett 7300 hold zöldségnek és az 1800 hold burgonyának mint­egy felét már leszerződték. _ Milyen problémák mu­tatkoznak az új szerződéskö­téssel kapcsolatban? — A MÉK igazgatója így vá­laszolt: bízunk az új szerződé­si rendszer eredményességé­ben. Ez nagyobb üzleti sza­badságot biztosít a szövetke­zetnek, ugyanakkor azt is je­lenti, hogy a szerződésben fog­lalt kötelezettségeket mindkét félnek komolyabban kell ven­nie. Máris jó eredmények mu­tatkoznak és különösen a heve­si járásban, a Tárná menten halad jól a szerződéskötés. Egy kiló primőr paradicsom = 17 forint Boconádon, a Petőfi Terme­lőszövetkezetben Fehér Márton szövetkezeti elnök, megyei ta­nácstag fogadott. Ebben a gaz­daságban az összes bevétel egynegyede származik zöld­ségből. A sok csapás ellenére sikerült 1,3 milliót az idén is kihozni a kertészetből, s ez az összeg megközelíti a terve­zettet — Minek köszönhetik ezt a szép eredményt? — A primőrnek. Szövetke­zetünk már februárban meg­kezdte a palántanevelést és gépkockás módszerrel dolgo­zott így sikerült elérni, hogy 75 mázsa primőr paradicso­munk, amelyet kezdetben ki­lónként 17 forintos áron ad­tunk, annyit hozott, mint ami­lyen összeget az összes paradi­csomra terveztünk. Jövőre ezért öt hold paradicsomot és 5 hold paprikát termelünk már tápkockás módszerrel, öt holddal több paradicsomot és több uborkát is szerződtünk, mint tavaly. A MÉK-kel jó a kapcsolatunk, mindössze az a A zöldség hazájában — Bár nem is tudom, miért ragaszkodom annyira ahhoz a házhoz. A gyerekeknek már úgysem kell, mindenük meg­van. De hát ezt a portát mégis csak mi vettük. Azt is meg­mondtam, hogy bérházba nem megyek. Nekem külön ház kell, meg kert. En ebből nem engedek. Az asszony sem. Azt mondták, olyat kapunk, ami­lyen volt. — Hogy feltúrták azt a kis földemet ott, a bányánál! Volt ott egy kicsi. Tudja, az apám is vincellér volt, meg én is. Nehezen lett házunk, meg a kis földünk. A tsz jól megy, a földet nem sajnálom. De á portát igen. Nem szabad len­ne a földet úgy összetúrm. Lehordják róla a jó földet. Nem, éri meg ezt a munkát. Ezt a kis, sűrű falut igazán elkerülhették volna ... KECSKÉS SÁNDOR: — 26 évet töltöttem a falu­ban. Ennyi idős vagyok. Tős­gyökeres visontai. Itt dolgo­zom a bányánál, mint laka­tos. Szeretem a szülőfalum, ki ne szeretné. Sok barát, rokon, ismerős arcok, utcák, házak. Mégis lemondtam róla, öröm­mel. Már benn lakunk Gyön­gyösön. A bányától kaptuk a lakást. így hát mi már nagy- nagy megelégedéssel búcsút is mondtunk Visontának. Volt itt házunk, 58-ban hoztuk rendbe 98 ezerért. Jó kis ház volt, kár hogy itt, Visontán épült. Fiatalok vagyunk, két gyere­künk van, ha másért nem, már a gyerekek miatt is meg­érte. Nem hiszem, hogy talál­na itt a faluban olyan fiatalt, aki sajnálná a régi Visontát. Nincs. Egy sem. örülünk r.eki, hiszen az új falu, ha majd fel­épül, biztosan modem, szép falu lesz. Az idősebbek persze hogy sajnálják, ők már hozzá­szoktak, itt élték le az életű? két. Ha látnák és megértenék, Istenemre nem. Aludni se tud­nék benne. Ügy hallom, nagy építkezések folynak a bányá­nál. Nem nézem én meg.. Csak hadd túrják a földet, ahogy akarják. Bánom is én, mi! építenek rá, de azt a kis zsúp­házamat akkor is sajnálom Mert olyat már nekem úgysem adnak... TŰZI JÓZSEF: — 27 éves vagyok. Itt szü­lettem, itt nőttem fel a falu­ban. Az egész család visontai Abban a házban lakunk amelyben apám született. Ho­gyan fogadtam az elköltözés A negyedik „pusztulás”...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents