Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-10 / 239. szám
Á gyerek hatéves, az apa j *61 a harmincon, de akár öt- | ^aen évesnek is mondhatná akárki. Elnyúzott, barázdás, foltos ruha rajta, elhanyagolt az egész ember. Állandó munkahelye nincs, alkalmi mun- ! kából szerez pénzt, de az csak 1 addig tart, amíg megkapja. Az : első útja a kocsmába vezet. Az asszony még nem érte el : a harmincat, de ezt senki sem i hinné róla. Az élete tele volt ed- dig rettegéssel. Következme- nyeinek nyomait arcvonásai rögzítették. Takarítónő, kevéske fizetéséből él az egész család, a férfi édesanyja is, aki már nem bírja a munkát, a ház körül tud csak pepecselni. Négy ember, egy család és az állandó rettegés, az alkohol. Ök négyen az alkoholtól függnek, nincs percük, amikor ne erre gondolnának. Ahányan, annyiféleképpen. Rettegés lakik a falak között Ha közeledik az este, a család három tagja egyre nagyobb feszültséggel figyeli az utcát A férfit, az apát, a család fejét várják haza kétségek között. Ha részegen jön haza, a gyerek vacogva bújik az ágyba, onnan néz tágra meredt szemmel az apjára. Pedig az apja nem szokta megverni. Ha iszik, cukrot visz haza, erőszakkal tukmálja rá az édességet a megrettent gyerekre — Itt van, vedd el, látod, hogy szeretlek'. Csak teérted élek. A gyerek sírásra görbülő szájjal, remegő újakkal nyúl a zacskóért Szeme sarkából az anyját és a nagyanyját figyeli Aztán elszabadul a pokol. Amikor a szeszgőzös apa visz- szafordul az ágyban reszkető gyerekétől, azonnal rátámad a feleségére — Te rongy, te szemét! Tudom, hogy ki vagy! Te utolsó...! Az ocsmány förtelem úgy dffl, beiae, mint a repedt szennyvízcsatornából a bűz. Ordít, csapkod, a kenyérvágó késsel hadonászik, pedig a felesége nem adott okot sem a rágalmazásra, sem a gyanúsításra. Amíg ők ketten valósággal Wrkóznak egymással a nagymama kimenti a házból a síró reszkető gyereket és rohan vele a szomszédba. Magukkal ■viszik a gyerek táskáját ruháját hogy a kis szerencsétlen másnap iskolába tudjon menni. Az asszony is utánuk szalad, a férfi ott marad a lakásban és ordít, veri az asztalt, a széket kapja fel, ami* Vég nélküli konkurrencia Az olasz Adriar parton két szálloda reklámmérkőzést folytat egymással. Az idény kezdetén az egyik szállótulajdo- nos kiírta: „Szálló a tengerparton”. Szomszédja az alábbi reklámmal válaszolt: „Szálló egyenest a tengeren:’ Az első így replikáit: „Szálló a szó szoros értelmében a tengeren.” Végül a nyári óikarok és árvizek után az első tulajdonos, akinek szállóját elöntötte a viz, táblát tett ki, az alábbi felirat tál: „Szálló a tengerben,” WMÍMf Ezerkilencszázha Ivanhárom, január huszonnyolcadihán a bőmérő higanyszála mínusz húsz fok alá süllyedt. Az N-i speciális alakulat laktanyájának drótkerítése pengett a szélben. Estére járt. Az őrkutyák dideregve fúrták magukat a hóba. Az egyik legénységi szo- bábajj levelet fogalmazott egy katona. A tollat a szokástól eltérően a mutató és középső ujja között fogta, a szavakat hevenyészve, kuszán vetette papírra, nem ügyelve arra, hogy a címzett nehezen tudja majd elolvasni. A szobában piritós- kenyér és naftalin szaga keveredett Faragó honvéd. — közismert álomszuszék — akkor ébredt fel szokásos kora esti álmából, és sandán elmosolyodott. Ezúttal is megúszta. Lustán nyújtózkodott. A szolgálatvezetőre gondolt. Ha történetesen benyit, hallgathattam volna az ötös számú monológot: „Elv- társam, aranyoskám, a szabad idő nem azt jelenti, hogy vé4 r^lPÜJS 1965, október 10., vasárnap nak el egy konyha-törzsfőnökkel...! A fogdából ideg orvosi felülvizsgáló bizottság elé került ahol szépen megmondták neki, hogy írjon haza a civil ruhájáért Azonkívül, hogy a ruhát még nem küldték utána, egyetlen öröme maradt: a huncutságban kifogyhatatlan katonák megmagyarázták neki a leletet. — Itt van ni, olvasd! — veregették a vállát — Az áll Andris meg csak félszegen, bátortalanul mosolygott Most zsebre rakta a forró pirítóskenyeret és kioldalgott a szobából. Ketten maradtak, Faragó és a levélíró. Faragó álmos lajhármozdu- lattal emelte szemei elé bal csuklóját: háromnegyed hét Ma este foglalkozás lesz a foto- szakkörben. A többiek már biztosan fölmentek a laborba, csak ez körmöli még a levelet „A mucuskájának” — gondolta. Már oda akarta kiáltani, hogy „— Hány kiló sódert nyomtál bele?” — vagy más effélét de aztán meggondolta magát. Óvatosan felemelkedett az ágyról és felderítőt is megszégyenítő macskaléptekkel a levélíró mögé surrant — Megnézem, mennyit képes összehazudni —, gondolta kajánul, és lopva beleolvasott az írásba. A papíron ez állt: *... tam, hogy azt a tür- kiszzöldet vennéd, az csak 237 forint vagy a csaut az meg kerek 300. Mindegy, hogy melyiket, mert mindegyik van olyan jó és mégsem 572. Különben a te dolgod, te tudod. Mindenesetre menj el a Lovas utca 69-be (TV. em. 19.) tudod a kicsihez ő tartozik nekem 954 forinttal és azt ígérte, hogy 17 hónapon belül megadja. Azt átveheted helyettem és legfeljebb „ledolgozzuk”. Mindenesetre vegyél egy svéd inget nekem, ha jó tudom, az ára...” Faragó ekkor hangosan ösz- szecsapta a bokáját és fel vihogott.^ (Folytatjuk) gigvágódunk az ágyon, mint i egy hulla. A katona ilyenkor 1 ugyanazt teszi, mint a tüzér- s ségi előkészítés alatt: lábat áz- 1 tat, tyúkszemet vág, levelet ír, i gombot varr a sliccére”. Körül- pillantott Rajta kívül még ketten tartózkodtak a szobában. Nagy Andris a kályhánál szösz- mötölt, a levélíró pedig — háttal ült a heverészőnek — már a harmadik oldalon körmölte a sorokat egymás alá. Faragó úgy nézte Nagy Andrist, mint a kismajmot az állat- kertben : kegyes megvetéssel, szánó figyelemmel. — Ez aztán a karrier! Hat hét alatt őrmester! — gondolta. Majdnem fenevetett Amikor a szakácsok feltűzték a csillagot a kelekótya újonc zubbonyára, mindenkinek ki- pottyantak a könnyei. A szakácsoknak a nevetéstől, Andrisnak a meghatottságtól. Valóban elhitte, hogy őrmester lett. Vigyázzba merevedett amint fejébe nyomták az óriási fehér sityakot, és ettől kezdve fáradhatatlanul végezte a kényemetlen konyhai munkát Egy nap alatt kimeszelt és felsúrolt mindent, rendbe tette az örökké piszkos szakácsöltözőt és hajnalig tisztította az alumínium edényeket. A botrány nem váratott magára sokáig: másnap reggel szabályszerűen kitessékelte az ügyeletes tisztet a konyháról, mert az sáros csizmával lépett a frissen mosott kövezetre. Andris körmeszakadtáig védte az őrmesteri csillagokat és miközben a fogdába hurcolták sírva kiabálta: — Nagy ember a Garai tizedes elvtárs! Ö léptetett elő! .... Így nem bánhatbenne, hogy ,specifikus funkcionális ... stb.” Ez, öregem,' majdnem azt jelenti, hogy tulálunk Andriskám! — szo- speeiális funkcionárius! Gra- rongatták húszán is a kezét. a, a művészetek és a magyarok nagy barátjával, Galileo Ventile professzorral az élén.1 A négy magyar festő vásznai után komoly érdeklődés mu- afkozott meg. Ennek a közönség-igénynek legbiztosabb fokmérője éppen az volt, hogy a tárlat utolsó napjaiban is akadt vásárló. A közönség nemcsak kíváncsi, alkalmasint vitatkozik is a művésszel —, ha jelen van az — és vásárol is. Blaskó János szerint is sok haszonnal jár, elsősorban nem anyagi haszonnal, a külföldi tanulmányút Olaszországban, nyitott szemmel járni annyi, mint lehetőséget kapni arra, hogy a művész a XX. századi piktúra és az örök értékek viszonylatában megmérhesse önmagát eddigi útját S nemcsak azért jó egy ilyen művész- barátság megteremtése, mert kölcsönös érdeklődés, vélemények, stílusok kölcsönhatása keletkezik akarva-akaratlan, de nyer a művész is, a pedagógus is; a klasszikus alkotások közvetlen élményétől érintve másképp mutatja be a művészet- történet nagyjait műveit, mint eddig. Az is jó, hogy ennek a nyári sikernek folytatását ígéri az idei novemberre Raven- nábam vagy Velencében egy újabb gyűjteményes magyar kiállítás, ugyanettől a négy magyar festőtől. És ez jóformán egy nagy szervező egyéniség, a már említett Galileo Gentüe, művészettörténész lét-: kesedéséből indult eL Ha e^e gondolunk, hogy a két hétre tervezett júniusi ki-; állítást még egy héttel meg lehetett, vagy meg kellett hosz- szabbítani, máris nyilvánvaló, hogy a magyar festészetnek az abszraktba beleunt Nyugaton éppen tartalmi igényével — formanyelvével is — lehet sikere. Ezt az anyagiakban és erkölcsiekben egyaránt kifejezésre jutó sikert jólesik elkönyvelni. A milánói vendéglátók ízléses meghívók tízoldalas kartonján négy mélynyomású képpel együtt közük a magyar művészek rövid életrajzát, eddigi kiállításaik helyét és idejét, a kiállított képek pontos katalógus-adatait. Sőt: idézets zenien ismertetik hazai műkritiku- ■ saink véleményét is egy-egy művészről. Ez nemcsak udvariasság, de elismerés is. (farkai) tempóban váltják egymást, mint a mi századunkban. Az olasz kritikus észreveszi a magyar festészeti hagyományok hatását a milánói magyar kiállítás képein, örömmel írja le, hogy ezeket a művészeket nem vonta annyira hatása alá a nyugati túlzások hullámverése, hogy elvesztették volna sajátos atmoszférájukat, saját formanyelvüket. Gondolatviláguk eleven folytatása a magyar mestereknek. A Corxiere della Sara kritikusának megjegyzéseivel vitázni, a további részletekre kíváncsivá lenni — egy délután beszélgetési témája volt Blaskó Jánossal, aki egy hosszú hónapon keresztül tartózkodott Olaszországban, tanulmányúton, a Művelődésügyi Minisztérium jóvoltából. — Valóban, nagyon hálás vagyok a minisztériumnak, mert amiről húsz esztendővel ezelőtt negállapításalval, az olaszok útatkozó temperamentumával: r a kritikus a kedves vendégekről, akik egy sajátos magyar piktorát mutattak be vásznaikon ezen a nyáron az íszak-olasz közönségnek. Sorra veszi a kiállítókat, s imig a másik három magyar iestő naív romanticizmusáról, realista látásmódjának fényás árnyoldalairól, az impresz- szionisták távoli hatásáról ír velük kapcsolatban, addig Blaskó János esetében — 14 képe kapcsán — kissé még rokoni tva Fáy Győző lélkialkatával, stílusával Blaskó Jánost, az Egri Tanárképző Főiskola tanárát, a naturalizmusról vitázva és a modernségről tesz említést. Ez a kritikusi, esztétikai megállapítás talán pontatlannak tűnik azok előtt, akik Blaskó János művészetéit közelebbről ismerik. S az is. Liomardo A milánói magyar képzőművészeti kiállítás termében. Balról jobbra; Blaskó János, Fáy GyUt Wrabcl Sándor és Galileo Gentile. Baráti beszélgetés során kinyithatom a milánói Corriere della Sera idei, június 20-ról keltezett, vasárnapi számát és a lepedőnyi újság negyedik oldalán, a Művészeti kiállítás rovatban Magyar festők címmel arról kapok hírt — ha késve is —, hogy négy magyar festőművész, Bak János, Blaskó János, Fáy Győző és N. Wrabel Sándor félszáz olajfestménye került Milánó közönsége elé. A cikk írója, Lionardó Borghese röviden bemutatja a négy magyar művészt, vázolja egyéniségüket, munkásságukat. A szakember pattogóan rövid ■ Borghese nem a mi hazai szó- használatunk és stílusállapotunk szerint kategorizál. Nyugaton, így Olaszországban is, az utóbbi évtizedekben az absztraktok diadalmaskodtak. A fizikai valóságtól elrugaszkodó divat, a stílus megunt, vagy lassan-lassan revízió alá kerülő szemlélete, szokása, gyakorlata után a folthatásra törekvő, áttételekkel dolgozó, dekoratív jellegű ábrázolási mód szokatlan. S ha valahol, hát akkor a művészetben minden relatív. Főképp, ha a korok éf divatok, útkeresések és gondolatrendszerek olyan rohama álmodtam, • azt tnost végigélhettem: Firenze, Genova, Bergamo, Fiesole, Róma és természetesen Milánó szépségei és vendégszeretete felejthetetlen emlékeket jelentenek nekem — mondotta az Egri Tanárképző Főiskola tanára. A magyarok iránti érdeklő- ■ dés, rokonszenv történelmi • gyökérzetű és őszinte. A mi • piktúránkat a kiállítás alkal- l mából 2000 meghívó, a rádió és t a tévé is népszerűsítette. J A rendezés anyagi terhét Mi- . lánó város tanácsa és a Nagy s Klasszikusok Kiadója vállalBlaskó 3ános képei Milánóban Paragrafus vagy az ember? ;t alapján tehetjük meg. Vagy lyankor, ha a körzeti orvos n n- és közveszélyes állapotban d ilálja a beteget. De az alko- k olmámor elmúlása után ilyen a setben is ki kell engedni a d eleget. Tehát ez a mód sem v íondható hatásosnak. Ki kel- a me egészíteni az érvényben i: évő réndeletet, lehetőséget r ellene adni az egészségügyi r zerveknek arra, hogy a szült- < égés esetekben eldöntsék, az 1 ntézeti kezelést el kéll-e ren- lelni. ' I A gyakorlat tehát azt bízó- r lyítja, hogy az ambuláns r :ényszerelvonó kúra eredmé- s íye csekély. Még mindig kérdőjel Az egyedi esetből eljutottunk :gy szélesebb, társadalmi vo- latkozású hatáshoz. Nincs mit izépíteni a tényeken: az alcohol nemcsak Gyöngyösön és » környéken okoz tragédiákat, rezet a családok széthullásához, a gyermekek erkölcsi :önkretevéséhez. Az is biztos, i társadalmi segítőkészég soha aem hiányzik ezekben az esetekben, csak a hatékonysága nem bizonyul elegendőnek. Bár a rendőrség mindig készségesen támogatja az államhatalmi szerveket, képtelenség azt kívánni tőlük, hogy minden kezelésre bekísérjék a kényszer alkoholelvonó kúrára szorított beteget. Nincs tehát megoldás? Csak akkor lehet határozott intézkedést tenni, ha bűncselekmény lett az iszákossák következménye? Mert ma még ez a helyzet. De lenne megoldás: olyan közvélemény kialakítása, amely úgy ítélné meg az alkoholizmust, mint erkölcsi, jellembeli defektust, mint ahogy az is. Nem pedig elnéző mosollyal venné tudomásul a részeg esetlen botladozását, randalí- rozását Ehhez még nevelnünk kell magunkat. De addig is jó lenne az intézeti kezelés elrendelésére a szakigazgatási szerveknek hatáskört biztosítani. Ha az emberséget hozzuk fel ennek a javaslatnak a megvé- tózására, tulajdonképpen az ellenkező álláspontot képviseljük, tehát most a szigor bizonyítaná az igaz emberséget. Nincs időnk a meditálásra. G. Molnár Ferenc i részegség álomba nem rin- 1 latja. i c c Elvonókúra t 1 Most már évek óta tart ez a < zomorú színjáték a család- ] >an. 1963 decemberében érke- i :ett az első jelzés a Gyöngyösi ] /árosi Tanács szakigazgatási 1 izervéhez. Behívatták az apát, 1 i lelkére beszéltek. Patronálót ; elöltek ki melléje. Aztán a i •endőrség igyekezett segíteni. \z apa nyilatkozatot írt alá: íem issza le magát többet; lem üldözi tovább a családját. Folytassuk? Közel két év itán nemrég kényszer alkoholelvonó kúrára kísérték be a rendőri segédlettel az apát Az eredmény? Legközelebb a férfi a gyógykezeléshez szükséges fél liter bort már megitta, mire beért a szakrendelésre. Egy fél liter bor neki már elég a józanság elvesztésére. Tehát a helyzet mit sem változott a családban az eltelt közel két év alatt Miért? Goda Tibor, gyámügyi előadó ezt mondja: — Huszonöt családot tartunk nyilván jelenleg, ahol az alkohol pokollá teszi az életet. Minden támogatást megkapunk a rendőrségtől, hogy segíteni tudjunk, de ez csak elenyésző hányadban sikerül. Ha odáig fajul a helyzet, nem tudunk mást tenni, a fiatalkorút állami gondozásba vesszük. De ez már csak következmény, az okot nem szünteti meg. Az elvonókúráról érdeklődtünk dr Bállá Gyula főorvostól, a városi tanács egészség- ügyi osztályának vezetőjétől is. — Az esetek egy tizedében eredményes a kényszer alkoholelvonó kúra. Ha az alkoholista maga nem akar leszokni az alkoholról, alig van a sikerre lehetőség. Különben is, az érvényben lévő, vonatkozó rendelet megnehezíti a gyógykezelést Ha a rendőrség segítségét is igénybe kell vennünk, a különböző fokozatok betartása miatt egv fél év is eltelhet, mire az első kezelést elkezdjük, és ha a következő kezelésre nem megy el a beteg, szinte elölről kezdődik az egész el- járás. — Mi lenne itt a megoldás? — Csak az intézeti elhelyezés. Ezt pedig csak bírósági íté-
