Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-10 / 239. szám

A hétköznapok nyelvén I deológia? Magas az A nekünk. Hisz’ ki se tudjuk mondani... — hangzott el e mondat szövetkezeti korri- munisták taggyűlés előtti be­szélgetésénél. S hogy az élet — látszólag — igazolja is ezt a megállapítást, egy másik tag­gyűlésen, egy állami gazdasá­gin, ahol az ideológia és a gaz­daság kapcsolatáról, kölcsönös egymásra hatásáról beszélt a pártszervezet titkára, — jófor­mán nem is akadt hozzászóló. Csak olyan, aki a végén meg­jegyezte: „Az ideológiával fog­lalkozzanak az ideológusok .. Egyébként ki tudta mondani! Kétségtelen, hogy bizonyos fogalmak, kategóriák az eltelt évek során, nemegyszer a hely­telen, az elvont fontoskodó ma­gyarázás miatt valósággal misz­tifikálódtak, olyan „elegáns” köntösbe bújtak, hogy a min­dennapok „egyszerű” öltözékét viselők vagy hátat, vagy fejet hajtottak előtte, — csak éppen nem értették a lényegét. Ki ta­gadná, hogy a marxizmus—le- ninizmus eszméi, forradalmi tudománya sok tekintet­ben és sok esetben valóban szé­les körű és megalapozott tu­dást, műveltséget, általános és politikai iskolázottságot igé­nyel, hogy ne csak értsük, de megértsük, alkalmazni is tudjuk az élet, a társadalom különböző helyzeteiben. S azt is naívság lenne állítani, hogy bár dolgozó népünk az eltelt évek, évtizedek alatt egyre gazdagodóbb iskoláját járta és járja az igazi társadalom fel­építése tudományának, ma már mindenki otthonosan mozogna mondjuk a marxista filozófia, vagy gazdaságpolitika, komplex tudományában. Ám mégis bízvást elmond­hatjuk. hogy a marxi—lenini tanítások „aprópénze”, e taní­tások gyakorlati átültetése, az ideológia „kimondása” és az élettel való nagyonis gyakor­lati, mindennapos kapcsolata egyáltalában nem érthetetlen, korántsem elvont! Minden azon múlik, hogy akik magya­rázzák, hogyan teszik ezt, hogy akik taggyűlési, pártnapi, vagy egyéb rendezvények előadói­ként a dolgozók elé állnak, a mindennapi munka nyelvére tudják-e, akarják-e „lefordíta­ni” az ideológiát. A párt ideológiai irányel- vei többek) között rend­kívül világosan és egyértel­műen szögezik le: a harc leg­fontosabb területe most a gaz­dasági szervező, irányító mun­ka, — gazdaság. Az irányelvek valóra váltását fejezi ki, segíti a párt decemberi határozata, az a határozat, amely hosszú évek óta talán a legnépszerűbb, a legnagyobb tömegigenlést ki­váltó útmutatás volt. Ennek a határozatnak szellemében dol­gozott és dolgozik most már hosszú hónapok óta az ipar, a mezőgazdaság, azt segíti a kul­■elég?” — érdeklődött a titkár­nő. — Soha nem lehet elég be­lőle — hangzott a komor vá­lasz. A titkárnő ezek után lábai csodálatában merült el. Sikeresen múlt az idő, és el kell ismerni, hogy ebben a papírsivatagban a hölgy lábai jelentették az egyetlen vigaszt. „Micsoda ronda idő” — állapí­totta meg a búűző lábak tu­lajdonosa, „egyszer megyek végig az udvaron és máris csupa kosz lesz a cipőm. ’ Az írógépasztalból néhány papír­ívet vett elő, és tisztítani kezdte vele a cipősarkát. Megjött Schlenkermann. Mielőtt azonban egyáltalán megszólíthattam volna, valaki feltépte az ajtót és beüvöltött: „Füstölt ángolna van a büfé­ben!” A titkárnő és a lyukasztós ember kirohant, mintha légi­riadó volna. Schlenkermann kicsit csodálkozva csóválta a fejét, majd íróasztalához ült. SZÓLNI AKARTAM, ami­kor berontott a titkárnő, a lyu­kasztós és még két teljesen is­meretlen alak, s azzal a, felkiál­tással, hogy „Majdnem elfe­lejtettük a csomagolópapírt!, kirángatták az írógépasztalból a papírkészlet utolsó maradvá­nyait, s amilyen gyorsan jöt­tek, el is tűntek. — Éppen volt itt valaki az előbb egy ésszerűsítési javas­lattal. .. — mondtam. Schlen- kermann turkált az asztalán lévő papírok között: — Itt csak egy üzenet van. Ami egyéb­ként a kérdését illeti: az ész­turális, a politikai tevékenység a legmagasabb szervektől a legalsóbbakig. S ha ennek a határozatnak tükrében., a köz­vetlen környezet, a munka op­tikájában fogalmazzuk meg az ideológiát: a hétköznapok nyel­vére fordított fogalom nagyon is érthetővé válik. Nem sok értelme van az akármilyen lelkesen dühödt szidásnak a kispolgáriságot il­letően. Nyilván, sokak számá­ra ez aligha mond többet egy ugyan gyakran hallott, éppen ezért már kissé unott közhely­nél, amelyet talán úgy találtak ki, s ha már kitaláltak, akkor használnak is, — nehogy kár­ba vesszen. De ha arról van szó, hogy a kispolgáriság töb­bek között trehányságot, ló­gást, felelőtlenséget, önzést is jelent, már világosabb a foga­lom, már valahogy megfogha- tóbbá válik az ideológiai. Mert kispolgáriság ám a javá­ból annak a 'traktoristának az esete, aki annyit nem törődött a gépével, hogy a csavarokat meghúzza és egyszerűen kiesett a traktor első kereke, amikor éppen szántani indult volna ... Mert kispolgáriság a javából annak a boltvezetőnek az esete, aki kész volt leltárt hamisítani is, hogy csalásait leplezze; vagy: a kispolgári ideológia, szemlélet veszélyességét iga­zolja, hogy egyesek meglopják a szövetkezeli vagyont, hogy a közös gazdaságban gondosan kerülik a munkát, de a háztáji centiméterre be van kapálva ... Cajnos, sok az ilyen példa és ezekkel a példáikkal, mint helyi érvekkel nagyon is egyértelműen, világosan meg lehet magyarázni, mit értünk mi végül is ideológia alatt. A gyöngyösi járás kommunistái ezekben a napokban dolgozták fel az ideológia és a gazdaság kapcsolatának kérdéseit. Ugyanebben a járásban másfél ezer ember vesz részt a szerve­zett pártoktatásban. De hozhat­nánk más j sírást is példának és igazolásnak, hogy kommunis­ták és pártonkíviüiek mind na­gyobb számban kapcsolódnak be az ideológiai kérdések ta­nulmányozásába, nagyobb és szerteágazóbb az érdeklődés olyan problémák iráht is, ame­lyek a közelmúltban még távol­állóknak tűntek az egyszerű emberek számára. Egyik oldalon tehát egy bi­zonyos tanácstalanság egyál­talán az elvi kérdések és prob­lémák megérthetőségiével szem­ben, a másik oldalon — és ez nem ellentmondás, ez a belső fejlődés törvénye — gyarapodó, mélyülő érdeklődés. Mindez együtt .is azt igazolja, hogy a gazdaság fejlődése megteremti a lehetőségét a tudat for­málódásának, hogy aztán a tu­dat tovább lendítse, fejlessze a gazdaságot. Azt hinni azonban, hogy ez valamiféle perpetuum mobile, amelyet csak egyszer, szerűsítési javaslatokat azon­nal elbíráljuk. Nyomasztó csend ült a szo­bára, Schlenkermann papírjai­val zörgött, s nekem hiányozni kezdett a lyukasztó monoton hangja. valamikor megindítani kellett, s aztán kölcsönösen erősítve egymást, a fejlődés halad a maga útján, nemcsak gyerekes, de veszélyes elképzelés is. A gazdasági élet, az életszínvonal, a szocializmus építésének, a béke védelmének minden sike­re igazolja, szó szerint materá- lisan igazolja az elvek helyes­ségét, illetőleg alapot ad arra, hogy formálódjék a tudat, hogy új tettekre ösztönözze a dolgo­zó tömegeket. IA e minden visszásig, " amely látszólag nem igazolja, sőt ellentmond az el­veknek, ellent az ideológiának, fékezően is visszahat a gazdaság és a tudat fejlődé­sére. A közelmúltban egyik kommunista gazdasági veze­tőnk ügye került a széles nyil­vánosság elé, aki megsértette a kommunista erkölcsöt, elv­telenül viselkedett, elnézte és gerinctelenségből segítette is a szabálytalanságokat. A közvéle­mény hihetetlenül élesen rea­gált minderre, s a vezető fele­lősségre vonásában éppen az ideológia igazolását látta. El­mondták azonban azt is, hogy már előbb kellett volna rendet teremteni, mert sokan véleked­tek úgy, hogy lám nem esnek egybe a szavak a tettekkel... Több más eset is igazolja, hogy az emberek tudati fejlő­dését meszemenően befolyásol­ja közéletünk még meglévő és nem is kevés visszássága, — különösen, ha a feltárt hibákat nem követi intézkedés, ha olyat látnak, tapasztalnak, hogy ép­pen ellenkezőleg, eltussolni ; igyekeznek oyan hibákat, ame­lyek pedig gyors intézkedést követelnének. Nem véletlenül állapítják | meg az irányelvek: „Az ideo­lógiai felvilágosító munkában és propagandában sok helyütt érződik még a régi beidegző­dés, annak a szemléletnek ma­radványa, amely — elszakítva az elméletet a gyakorlattól — a konkrét viszonyok és felada­tok beható elemzése nélkül, az ismert tételek puszta ismétel­getésével operál..." M L ’ em általános frázisokra, kategóriák, formulák és fogal­mak „magas szintű” fejtege­tésére van szükség — termé­szetesen nem a tudományos munkáról, nem a nagyon is fontos elvi alkotó vitákról van szó —, ha az ideológiát közel akarjuk azokhoz vinni, akik­ért elsősorban van, hanem gyakorlati, kézzel fogható ér­vekre. És tettekre! Ideológia? Magas ez nekik? Dehogy az: az ideológia végté­re is nem más mint az elvek mindennapi gyakorlata, vagy ha úgy tetszik, a mindennapok gyakorlatának elve, társadal­munk eszméinek összefüggő rendszere. ALMASZÜRET KISKORÉN Gyurkó Géza magoltuk, nehogy bepiszkoljon valamit a zsírja. — Állítólag leadtak itt egy ésszerűsítési javaslatot — mondta Schlenkermann. A titkárnő gyilkos tekintetet Szerencsére megjött a tit­kárnő és a lyukasztómester, óriási csomagokat emelve a magasba. Tekintetük diadalit­tas volt. — Ez legalább öt kiló — je­gyezte meg Schlenkermann. — Dehogyis — mondta a tit­kárnő — csak éppen jól becso­vetett rám és kutatni kezdett. Bekukucskált mindenhová. Még a lyukasztós ember is se­gített neki. Schlenkermann sem maradt tétlen. — Maguk vadonatúj gépíró­papírba csomagolják az án- golnát? ősz van. Süt a nap, de azért hűvös csípős az idő. Különö­sen így kora délelőtt, amikor a nap sugarai még nem bol­dogulnak a hideg levegővel. A fák hullajtják leveleiket, szél söpör végig a poros utakon. A kiskörei Vörös Hajnal Terme­lőszövetkezet almaválogató asszonyait azonban nem za­varja a hűvös idő. Egy kicsit melegebben öltöztek, meg ha valaki dolgozik, akkor nenn nagyon ér rá fázni. Színes kendőkben, hosszú sorban ülnek az asszonyok. Körülöttük rengeteg láda, ab­ba válogatják, osztályozzák az almát. Különböző nagyságú, kerek lyukak vannak egy fale­mezen — ez a munkaeszközük. Gyorsan halad a munka, de az idő is, hiszen beszélgetnek, ne­vetgélnek * munka közben. Friss szél jön a Tisza felől lo­bogtatja a színes kendőket. Távolabb egy hatalmas lá­darengeteg tövében áll a mér­leg. Teherautókról pakolják le a ládákat, teszik rá a mérleg­re. Szabó Gábor kertész szak­avatottan mérlegel, közben be­szélgetünk. — Nagy a területünk, 151 hold termő almánk van. A szedést most fejezzük be. Mintegy három hétig tartott, százötvenen dolgoztunk. A — KÜLÖNBEN GUSZTUS-! TÁLÁN volna — szólt csodál­kozva a titkárnő. Schlenkermann óriási kar-; tondobozra bukkant, amely te­lis-tele volt apró, kerek papír­darabkákkal. — Ez meg micsoda? — Ja, persze... — szólalt! meg a lyukasztós zavartan —( ugyebár... egy csomó papír­darabka, ugyebár. — Azt én is látom — fújt] Schlenkermann. Mire való? — Ugyanis... — mondta a másik — az öcsém megnősül,! legénybúcsút tart és ahhoz... — Legénybúcsú! Hallani isj rossz! Haladó emberek va­gyunk és nem szabad részt | vennünk ilyen szertartáson. | De minek oda a papír? — Ugyanis... be akartam1 szállni valamivel és gondol-( tam, beszállok konfettivel. — Szerencsétlen! — kiáltott: fel Schlenkermann. Bizonyára1 maga csinált konfettit az el-l tűnt ésszerűsítési javaslatból. Nem, Schlenkermann kollé­ga, ez kizárt dolog. Ha akarja,! leteszem a főeskűt magának, j hogy kizárólag teljesen tiszta; új papírt használtam fel. ÉN EKÖZBEN MEGTALÁL-1 TAM az észerűsítési javasla­tot a papírkosárban és Schien- j kermann kezébe nyomtam. — Na, ugye — szólt a titkár-1 nő — nem megmondtam, hogyj itt semmi sem vész él? Sürgősen elköszöntem. A1 titkárnő komoran nézett rám,i s azonnal tudtam, hogy örök­re eljátszottan nála esélyei-1 met. j Fordította: Zilahi Judit : munka java azonban még hát­ra van, a válogatás, osztályo­zás, mérlegelés, csomagolás, meg a szállítás. Sajnos az ár­víz idején ötven holdunkat el­öntötte a víz, úgy kellett le­szivattyúzni. — A termés? — hát úgy 56 mázsa holdanként. Főleg jo­natán, de más fajták is van­nak. Nagy a munka, most is * dolgozunk vagy százan. Hatva- nan válogatják az almát; a többiek a szállításnál vannak. Egymás után fordulnak a teherautók, az emberek ra­kodnak, rakják föl a megra­kott ládákat. Faragó András MÉK megbízott mindenhol ott van, tanácsokat ad, irányítja a rakodást. — Gondosan kel csomagolni és rakodni, hogy ne törjön, ne sérüljön meg a gyümölcs. — Hová kerül a kiskörei al­ma? — Nagy része az egri és a gyöngyösi MÉK-raktárakba, de tíz-tizenöt vagonnal Csehszlo­vákiába és a Német Demokra­tikus Köztársaságba is szállí­tunk. Mindkét országban ked­velik a magyar gyümölcsöket, hiszen ízletesek, nagy vita­min tartalmúak. A gyatra, gyenge minőségű gyümölcsöt meg a konzervgyárakba szál­lítják. Szabó Gábor kertész el­mondja, hogy az idén nagy eredményt értek el a társadal­mi tulajdon védelmében. Min­denki vigyáz a gyümölcsre,' kevés a hulladék. Meg tavaly jó néhány mázsának lába kelt. Az idén már nem, mindenki vigyáz a közösre. Válogatják az asszonyok a* almát. Szívesen dolgoznak, hi­szen naponként megkeresik a hatvan forintot. Szaporodnak a ládák. Az exportra kerülőkre ráragasztják' a színes papírcsí­kokat, s a kiskörei alma meg­indul az NDK, Csehszlovákia felé. Kaposi Levente. Völgyzáró gát épül a Bükk alján Termékeny, alkotó munka folyik. Szolnokon a Közép-Ti- sza vidéki Vízügyi Igazgató­ság tervezési o'-ztályán. Az új vízügyi létesítmények tanul­mánytervein, kivitelezési do­kumentumain dolgoznak a mérnökök és technikusok. — Heves megyétől egész Bács megyéig terjed a hatáskörünk — mondotta Szalóki József, a tervezési osztály vezetője. Ap­parátusunk segít azoknak a megyéknek, amelyek hozzánk fordulnak egy-egy létesítmény tervdokumentációjáért. Az osztályvezető asztalán rajz, térképvázlat fekszik. — A Bükk alján létesülő völgyzáró gát és öntözőtelep műszaki rajza — mutat rá a finom árnyalattal rajzolt pa­pírok sokaságára. — A Dovaji Egyetértés Termelőszövetke­zetnek — domborzati fekvésé­nél fogva — régi gondja a mezőgazdasági öntözés megva­lósítása. Tervező gárdánk ar­ra kapott megbízatást, hogy segítsen a problémát megolda­ni. A helyszínen részletes vizsgálatot végeztünk. A megoldás szinte magától kínálkozik. Az itt lát­ható terveink szerint a tsz te­rületén levő, két hegy között csaknem nyolc és fél méter magas gátat kell emelni. A völgyzáró gát mesterséges tó­ban gyűjti össze a hegyekből lezúduló vizet. A mesterséges tó nagyságát 47 hold kiterje­désűre terveztük. Gyakorlati­lag ez azt jelenti, hogy 780 ezer köbméter vizet foghatunk fel öntözés céljára. Ez a tó­egység a Bükk-hegység 27 négyzetkilométer nagyságú te­rületéről gyűjti majd össze a vizet. A tervezési osztály vezető­jével folytatott beszélgetésből megtudtuk azt is, hogy kidol­gozták a termelőszövetkezetek öntözési tervét is, amelyhez az imént említett vízgyűjtő szol­gáltatja majd a vizet. Ötszáz­ötven holdas területen a ta­lajba épített csőrendszerrel, 50 holdon pedig hordozható esőz- tető berendezéssel végezhetik majd az öntözést. A jelentős természetátala­kító munkára — az eddigi számítások szerint — 8,5 mil­lió forintra lesz szükség. Eb­ből a pénzösszegből már arra is jut, hogy elektrpmos szi­vattyútelepet állítsanak üzem­be, amely az öntözési idény­ben másodpercenként 12 at­moszféra nyomással 126 I’ter vizet szolgáltat a megzőgazda- ságnak. A helyi szervek ötle­tességén múlik majd, hogy a szép környezetben létesítendő mesterséges tavat szórakozás­ra, üdülésre, esetleg fürdő­zésre vagy sport céljaira is felhasználják. A tervet kivi­telezésre az Észak-magyaror­szági Vízügyi Igazgatóságnak adják majd át. — Az öntözési tervek elké­szítésén kívül az ivóvíz-hely­zet javításához is nyújtunk segítséget Heves megyének — tájékoztatott Szalóki József. — Apc községben régi probléma a megfelelő mennyiségű és jó minőségű ivóvíz szolgáltatása. Az új törpe víz­mű kivitelezési tervét már el­készítettük. A hárommillió fo­rint értékű törpe vímű két ütemben épül meg. A mélyfú­rású kutakból nyert vizet hid- roglóbusz segítségével juttat­juk el a község szinte vala­mennyi utcájába. A cél az, hogy a három és fél ezer la­kosú község minden 300 mé­teres területére jusson egy ar­tézi közkút. Atkár és Tarnaörs község vízellátása érdekében is megtettük az első lépése­ket. Az év végéig mindkét község Ivóvíz-hálózatának ta­nulmányterve befejezést nyer. Atkáron 1,7, Tarnaörsön 2,3 millió forint lesz előrelátható­lag a vízszolgáltató kombinát építésének költsége. Mindkét helyen mélylároló létesítését, hidroglóbusz felállítását ter­vezzük. A víz azbeszt nyomó­csöveken jut el a kifolyókig. A törpe vízműnek korszerűsé­gére jellemző, hogy a vízszol­gáltató egységek kapcsolását automatikus és félautomati­kus rendszerrel végezhetik. A két község vízmüvének kivite­lezési terve a jövő év első fe­lében készül el. A tervek vég­rehajtása megváltoztatja a fal-' vak kommunális helyzetét. Többek között lehetőség lesz arra is, hogy a régi és az épü­lő új lakások fürdőszobáiba, konyháiba is bevezessék a vi­zet — fejezte nyilatkozatát Szalóki József. Endrész Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents