Heves Megyei Népújság, 1965. október (16. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

Kié lesz a vándorzászló ? As anyagmo*gatáa rejtett tartalékai Szén és kő lapátolására, va­gonrakodásra és nehéz ládák cipelésére ma már egyre keve­sebb ember vállalkozik. Nincs más választásunk, mint hogy gépekkel helyettesítsük az em­beri munkát. A legnehezebb fizikai munka, köztük az anyagmozgatás gépesítésében sok minden történt nálunk az utóbbi időben. De elégedettek lehetünk-e, nem túl sok még a rejtett tartalékunk? Négy évvel ezelőtt a 4. szá­mú Autóközlekedési Vállalat­nak egy-két rakodógépe volt. Most az első fél év végén tíz Vörös Csillag gyártmányú for­gó rakodódömperrel rendel­keztek, és van már román ra­kodógépük is. De nehogy azt gondolja valaki, hogy ezek a gépek mind dolgoznak! Gyak­ran elhangzik a panasz, hogy kettő közül az egyik rossz. Le­het, hogy ez túlzás, de a válla­lat is elismeri, hogy a rakodó­gépeknél 26 százalékos a javí­tási arány. Vajon ez nem szé­pített adat, nem a kettő között - bujkál az igazság? Köztudomású, hogy nehézkes és rossz az alkatrészellátás. De az is biztos, hogy kevesebb pótlásra lenne szükség ha job­ban vigyáznának a gépekre, ha idejében és jól karbantartanák azokat. Áz egri TÜZÉP-telepen na­gyot markol a rakodógép, egy­kettőre megtelik szénnel a te­herkocsi. Petőfibányán láttam, hogy az árokpadkát géppel nyesték és a földet gép rakta a teherautóra. Tegnap az egri Telekessy utcában géppel ásták az árkot és remélhetőleg gép­pel fogják járműre rakni az el­szállítandó törmeléket. Ki tud­ná megmondani, hogy a vison- tai külfejtésen naponta hány ezer ember munkáját végzik a gépek? A Nyugat-bükki Állami Er­dőgazdaságnál vagonrakó transzportőrök emelik a bánya­fát, gépkocsira szerelt darura bízzák a súlyos, nagy rönkök rakodását, csőríőkkel és csi­gákkal segítik, könnyítik az er­dei munkát. De az AKÖV-nél az első fél évben kézzel raktak fel a gépkocsikra 269 ezer ton­na súlyt, az alkalmi rakodók 63 ezer tonnát emelgettek és csak 157 ezer tonna a gépi fel­rakás. Most vitatkozhatnak, hogy melyik TÜZÉP-telepről, vagy talán a kőszállítástól vonják el a réparakodáshoz szükséges gépeket. Több mun­kafolyamatot gépesítettek a INagyalföldi Kőolajtermelő Vál­lalatnál is, de sokszor tonnás súlyú gépeket és alkatrészeket kézzel emelgetnek, mert egy­általán nincs, vagy nem ott van a gép, ahol éppen kellene. Országos statisztika! adatok igazolják, hogy nálunk a mun­kások több mint 40 százaléka szakképzetlen segédmunkás. Ez az adat azt is jelzi, hogy az emberek százezrei foglalkoz­nak különböző kisegítő tevé­kenységgel, főleg anyagmozga­tással, amelyet megfelelő gé­pesítéssel jóval kevesebben el­láthatnának. A gépesítés foko­zását sürgeti az a körülmény, hogy a könnyűipari és az élel­miszeripari üzemeknél a bér­költségeknek csaknem egyhar- mada anyagmozgatási ráfor­dítás. Sokan érvelnek azzal, hogy az anyagmozgatás gépesítése beruházástól és a népgazdaság teherbíró képességétől függ. De nemcsak ettől. Nem kis akadályt gördít a fejlődés út­jába a helytelen szemlélet. Egyik-másik gazdasági vezető kiszámítja, hogy az anyag- mozgatás gépesítésére fordított összeg az átlagosnál lassabban térül meg, ezért nem nagyon törekszenek az egész munkafo­lyamat gépesítésére. De ebben az esetben nem szabad csak forintokban gondolkodni. Hi­szen az üzemi balesetek több mint a fele anyagmozgatás közben történik. Ezért sürgős feladat, hogy minél több mun­kát bízzunk a gépekre és egy­re kevesebb ember dolgozzék nehéz, fáradságos és főleg ve­szélyes munkakörben. Nem szabad, hogy a vállalatok kizá­rólag állami beruházásra vár­janak. Többet tegyenek önerő­ből, anyagmozgatás gépesítésé­re a bank szívesen folyósít kölcsönt. Szükséges és indo­kolt, hogy a vállalatok bátrab­ban éljenek az önköltségcsök­kentési hitellel. Szervezési hiányosság és nemtörődömség az oka, hogy sok helyen a szerény méretű gépesítés ellenére is kihaszná­latlanul, elhagyottan állnak, vagy javításra várnak a gépek. Több helyen panaszkodnak, hogy kevés a rakodó és az anyagmozgató munkás. Pedig ha az igényeket az anyagmoz­gatás gépesítésének lehetőségé­vel jobban összevetnék, ha jobban kihasználnák a rejtett tartalékokat, akkor a kevés segédmunkás is sok lenne. Az anyagmozgatás mai, még inkább holnapi gondjait csak­is a rakodási, szállítási mun­kák fokozottabb gépesítésével lehet megoldani. F. L. MÉG A HARMATOT fel sem szívták a reggeli napsugarak, de a gyöngyösi Dimitrov Tsz kertészetében már javában se­rénykedtek a vidáman nevet­gélő asszonybrigád. Burgonyát válogattak, a nagyját zsákba rakták, hogy valahol a megye másik sarkában, Pétervására környékén dicsérje a Dimit- rovbeliek munkáját. Gámbár Lajos brigávezető is a zsákrakók között szorgos­kodott. Nemcsak tanácsokkal, de karral is segítette a rako­dást. Amikor azonban a gép­kocsi kigördült a rakodóhely­ről, már akadt a szóváltásra egy szusszanásnyi idő. Egy kis számvetést akartam, hogy mi­ként dolgozott a brigád. Más­részt, hogy milyen helyezést várnak a tsz-en belüli, illetve a megyei viszonylatban folyó versenyben? — Ott kell kezdenem, hogy az idén csupán 33 hold volt az öntözéses területünk, a tava­lyinak éppen a fele. — Szükséges volt ez a terü­letcsökkentés? Csak azért kér­dezem, mert itt hagyományai vannak a zöldségtermelésnek. — Ha az egy évvel ezelőtti viszonyokat nézzük, akkor szükséges volt, mert kézi erő­vel dolgoztunk, kapásmódszer­rel dolgoztunk, ami rendkívül munkaigényes. Más területre kellett az erő. — És ebben az évben tör­tént valami változás a mun­kamódszerben? Ahogy a további beszél­getésből kiderül, lényeges vál­tozás történt itt röpke egy év leforgása alatt. Először is már a tavaszi kezdéskor sutba vág­ták a lovas fogatokat, ame­lyeknek munkája ezer négy­szögöl szántásnál 300 forint költséget emésztett fel. A gé­pek ugyanezt 60 forint költ­séggel végezték el. De géppel helyettesítették a hagyomá­nyos kézi kapálást is. És mind­ezek után mit mutatnak az őszi eredmények? — Azt, hogy a gyakorlat­ban is bevált számításunk — büszkélkedik Gambár Lajos és kijelentését adatokkal bizony­gatja. — A múlt évben nyolc­ezer munkaegységet használ­tunk fel a területen, míg ez év azonos időszakában csupán ötezret. A terület fele ugyan a tavalyinak, de a megtakarítás így is több ezer munkaegység. Egy másik adat: tavaly egy­millió 200 ezer forint értékű zöldséget termeltünk. Ezt az összeget most is elérjük, de... fele területen. A termelékenység emelése, illetve az önköltség csökken­tése nem ördöngösség a me­zőgazdaságban sem. A gyön­gyösi Dimitrov Tsz példája bi­zonyítja, hogy a termelés egyik alapja a józan számvetés. IGAZ, HOGY JÓ volt a ter­més is. No, de hát ez a becsü­letes munka gyümölcse vég­eredményben. Az uborkánál mutatkozott ugyan kiesés* de ezt bőven kárpótolta a másod­vetés. De erről ismét bőveb­alatt — mondta a férfi. — Igen — borzongott össze az asszony. Azután ittak. A férfinak iskolai atlasza villant fel, látta maga előtt a szétszórt, apró Polinéz-szigete­ket, körülötte a rengeteg kék­séget s rajta körben a felírást: Nagy-, vagy .Csendes-óceán. El­mosolyodott. Az asszony megkérdezte: — Mire gondolsz most? Orra fölött vékony, kis redők szel­ték ketté fehér homlokát. — Nagy vagy, Csendes-óceán! — mondta a férfi halkan, kissé szavalva. — Diákkoromban mindig így. igének éreztem ezt a „vagy”-ot, nem kötőszónak. Órákig elnézegettem atlaszom­ban Polinézia térképét, s egyre mondogattam: „Nagy vagy, Csendes-óceán!” — Kesernyés fintorral elmosolyodott: — Ak­kor még úgy hittem, híres óceánolcgus lesz belőlem. Az asszony is mosolygott, de kötekedőn: — Még szerencse, hogy csak földrajztanár lettél. A férfi nem értette. — Azért, mert ott messze a tengeren nem találkozhattunk volna. — Nevetősen mondta, de amikor elhallgatott, komoly lett. Nagyon komoly. A férfi nézte sokáig, szótla­nul, majd hirtelen megkérdez­te: — Miért szeretsz? — önzésből. illusztrációja.) rá rögtön a férfi, s csitítóan megsimogatta az asszony ma- dárcsontú vállát. Később azt mondta még: — Pedig elvesz tőlem. — Tőled senki, soha! A férfi félrekapta fejét, majd felnézett az égre. Az égbolt sötét volt és bi­bén kell beszélni, mert a bur­gonya után ültetett karfiol, kelkáposzta, karalábé, retek — összesen tizenkétféle termény — nemcsak a bevétel szem­pontjából fontos, hanem lé­nyeges a versenyben is. — Tavaly még a harmadik helyen végeztünk a termelő- szövetkezteken belül, de az idén szeretnénk az első hely­re törni és elnyerni a vádor- zászlót — bizakodik a brigád­vezető. Ez nem dicsekvés, mert az eredményeink jogosí­tanak fel erre. Féléves versenyértékelés ugyan nem volt, de az adatok azt mutatják, hogy sikerül megnyerniük a vándorzászlót. Tíz pontot jelent például a versenyben, ha a brigád terü­letén egy felhasznált munka­egységre 100 forint termelési érték jut. Az előbb leírt szá­mok alapján ezt teljesítették. Fegyelmi vétség nem volt, baleset nem történt a brigád­ban. Márpedig ezek is növelik a pontszámot. A kertészeti brigád tehát bi­zakodik. A végső döntést azonban év végén lesz és más brigádok sincsenek szorgalom híján. Ki kell tehát használni még a hátralevő kereteket is. Még egyszer summázva az eredmények okait. A helyes termelési technika felhaszná­lása mellett az, hogy a brigád éjt nappallá téve dolgozott. A sürgős munkák idején nem is­mertek kötött munkaidőt, de ha a szükség úgy kívánta. n>ég az ünnepeket is felhasználták. Az öregebb, termelési foga­sokban jártasabb tagok öröm­mel tanították a fiatalokat, hogy elsajátíthassák a zöldség- termesztés bonyolult tudomá­nyát. A FELSOROLT mozaikból tevődött össze az eredmény, amely a kertészeti brigádot a vándorzászló várományosává tette. Laczik János Exportszelö Ausztriába, Svédországba, Finnországba Útban a kamionok — Keresett cikk a vöröshagyma Hatalmas a forgalom a> ti­zenöt holdon elterülő, új gyön­gyösi MÉK-telepen. Percen­ként indulnak vagy érkeznek a teherautók, bent a csarnok­kokban zsákokat, ládákat pa­kolnak, a folyosókon villamos targoncák közlekednek. Most van a szőlő csúcsfor­galma. Ahogy Vigh Mihály, a telep vezetője elmondja, naponta 30 vagon szőlő indul útnak Gyöngyösről. Ki­sebbik része belföldre kerül, a zöme viszont külföldre: Lengyelországba, Ausztriába, Finnországba, Svédországba, Svájcba. Az Ízletes csemege- szőlőt nagyon kedvelik külföl­dön. S hogy hamar megérkez­zék rendeltetési helyére, Svéd­országba és Finnországba egyenesen repülőgéppel szál­lítják a Ferihegyi repülőtér­ről, Lengyelországba pedig ha­talmas kamionok viszik. Lá­togatásunk napján is hat ka­mion indult útnak Csehszlo­vákián át Lengyelország felé. Az első szállítmányok szep­tember 15-én keltek útra, az­óta már 135 vagon ment el célja felé. Budapestre is rend­szeres szállítmányok érkeznek, naponként 600 mázsa szőlőt szállítanak a fővárosba, egye­nesen a termelőszövetkezetek­től. Sajnos a kedvezőtlen idő­járás miatt nagyok a kiesések. Még mindig tart a paradi­csom szezonja. Igaz, hogy ez már csak utószezon, de még mindig 4—5 vagon étkezési paradicsom indul útnak Cseh­szlovákia, Lengyelország és a Német Demokratikus Köztár­saság felé. Naponként. Ha to­’»«»«»»»»,*»*»»»*»»*•» ** degen nyugodt. Mintha kék acéllá fagyott volna. A csilla­gok jégkristályok voltak, zúz­mara szemek. — Ez megmarad nekem — mondta. — És én — kérdezte az asz- szony. — Te? — kérdezte vissza, de nem felelt rá. Magában sem. Azt mondta: — Mint megnyíló, kék óceán alatt. — És még mindig az eget nézte. Az asszony dideregni kez­dett. A férfi szeme sarkából ész­revette: — Fázol? — hajolt hozzá. — I-igen — vacogta. — Hűvös van — bólintott a férfi. Odaintette a pincért, fi­zetett, aztán mentek. A kis pincér az italospult mögül hosszan nézett utánuk, nézte az asszony meg-megrin- gó derekát, amíg csak el nem tűntek a lépcső fordulójában. A legalsó lépcsőfokon az asszony hirtelen szembefordult a férfivel. Nem szólt semmit. Állt mozdulatlanul, akár ön­maga szobra. Csak a szeme élt, megtárult, nagy szeme; ez­zel kérdezte: És én? A férfi megértette: — Te is — mondta halkan. Magában hozzátette: neki. És tudta, hogy ez nem lehet más­képp. vábbra is meleg marad az idő, akkor két—három hétig eltart még a paradicsom szállítása. Végigsétálunk a telepen. Az egyik hatalmas teremben csu­pa asszony és lány. Vörös­hagymát raknak Ízléses, öt­kilós hálóba. A hálókon német nyelvű cimke: a csomagok a Német Szövetségi Köztársa­ságnak készülnek. De szállíta­nak hagymát Bulgáriába is. A villamos targoncák egy percig sem pihennek, állandó­an szállítják, rakják a hagy­mával töltött zsákokat. A kis­sé csípős és nem érmen kelle­mes szagú termékből naponta száz mázsát csomagolnak ex­portra. S nemcsak a környék­ből, de Békés és Bács megyé­ből is érkeznek a szállítmá­nyok csomagolásra. Még egy érdekes cikk előál­lításával is foglalkoznak az új telepen. A modern aszaló­üzemben naponta mintegy 109 mázsa nyers szilvát aszalnak. A nyolcvan Celsius fokos le­vegőben mintegy harminc má­zsa aszalt szilva lesz a száz mázsa nyersből. Idáig már 150 mázsa aszalt szilvát állí­tottak elő. Bel- és külföldön egyaránt keresett cikk ez. Az új üzemben gyakran adódnak problémák. Egyrészt azért, mert az építkezés még mindig tart. Itt leap helyet a jéggyár is, jövőre pedig egy tartósító üzem építését kezdik el. A vagonjegelő berendezés már kész van s 25 villamos targonca könnyíti a dolgozók munkáját. A régi telephez ké­pest igazi nagyüzem a mostani, még a problémákat figyelembe véve is. A MÉK-telep ■ éves terve 2615 súlyvagon. Ebből idáig már 1200 vagon kelt útra. Legtöbb volt a paradicsom, 663 vagon. Nagy a terv s kü­lönösen akkor tűnik ki a telep munkájának jelentősége, ha figyelembe vesszük, hogy az áruknak mintegy 60 százaléka külföldre, exportra készül. Kaposi Levente. Távfűtési konferencia Az Energiagazdálkodási Tu­dományos Egyesület és az Építőipari Tudományos Egye­sület rendezésében háromna­pos távfűtési konferencia kez­dődött csütörtökön Pécsett a Pannónia-szálló nagytermében. A tanácskozáson mintegy két­százötven szakember vesz részt az ország minden részéből. Ezenkívül az NDK-ból, Cseh­szlovákiából, Bulgáriából és az NSZK-ból érkeztek vendégek. XlPUJSMG 3 1965. október 1., péntek Teríték heljett gépeket (Csont István — Akár én melletted — vá­gott közbe a férfi. — Nem, nem. — De igen — bólintott a férfi — Nincs fényem, csak súlyom van. Irtóztató súlyom, amit rád akasztottam. — Én vettem magamra — kiáltotta az asszon/. — Én. — Te: engem?! Az asszony csak bólintott — Nem — mondta a férfi határozottan. — Pedig így van — vágott közbe az asszony. — Szeret­lek, meif veled mindig min­den olyan más, olyan szép. A férfi a fejét rázta, majd: — Hogy mit jelent önzésből szeretni — kérdezte halkan —, megtudod, ha te is negy­ven éves leszel, s beleszeretsz egy nálad tizenöt évvel fiata­labb fiúba. Az asszony felkiáltott: — Én nem akarok már sen­ki mást szeretni. — Én sem akartalak téged — mondta a férfi. Később hozzáfűzte: — Vannak dolgok, amelyek erősebbek nálunknál. — Igen, a szerelem. — Nemcsak a szerelem. — Még mi? — A becsület. Az asszony megrándult: — Ezt most mire mondod? A férfi nem nézett rá: — Csak úgy... Eszembe ju­tott. — Nézz rám! — bűvölte az asszony felfénylő szemmel. De az még mindig nem nézett. Akkor hirtelen felmutatott az egyik előtűnő csillagra, s játé­kosan megkérdezte: — Az melyik csillag? — Épp a Szabadság szobor fölött szi­porkázott. A férfi odanézett: — A Sziriusz. — Magya­rázni kezdte: — Tulajdonkép­pen nem is egy csillag, hanem kettő. De kísérője egészen ki­csi, alig nagyobb a földnél, s nincs fénye, csak súlya van, irtózatos súlya. Atommagok-» ból áll. — Olyan — mondta az asz- szony —, akár én ... ' ' ^ » -w- i t -w t -w T VTW WT VT« A férfi lehúnyta a szemét; nem felelt. Téged, csak téged akarlak! — Jaj dúlt fel belül az asszony, azután: — Gyűlölni akarom őt. gyű­lölni — suttogta fulladozva. — Nem szabad — mondta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents